2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A sikernek nem titka van, hanem ára."
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Sophia Osborne-Shors Születési hely és dátum: 1980. december 7. London, Anglia Csoport: Mardekár Patrónus: Galamb Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Ereklyevadász, nyolcadik Képesség: Kísértetvadász Mágikus adottság: Légmágus lesz majd Kiemelkedő tudás:Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Mágiatörténet - kiemelkedő Kihez tartozol?: Kelsey, Andrew, Yngrid, Dane
Jellemed kifejtése
Mondhatni egyszerű lélek vagyok, de ezt inkább mindig én véltem így, nem a környezetem. A többség inkább feltűnő jelenségnek tart, egyrészt mert a külsőm is kissé... nem is kifejezetten kihívó, inkább szabad szellemű vagyok. Azt viselek, ami tetszik, és nem azt, amit a közízlés szerint kell, no de most nem ez a lényeg. A szüleim nem foglalkoztak velem gyerekként valami sokat, hogy belém neveljék az általános viselkedési normákat, ugyanis elég sokat dolgoztak, hiszen mindketten újságírók, épp e miatt nem igazán vagyok visszafogott típus. Kimondom azt, amit gondolok és nem gondolkodom rajta, hogy ezzel netán megbántok-e valakit. Gond nélkül felteszem azokat a kérdéseket, amiket a legtöbben nem, olyan nyíltsággal, amivel az átlag nem meri megtenni, de mindig is tudtam hogyan kell kiállni magamért. Nem volt más választásom, hiszen ha nem tettem a szüleim nem tették meg helyettem, elég ritkán álltak ott mögöttem. Nem ítélem el őket e miatt, sok a dolguk, és valahol megértem anya részét is most már legalábbis. kvibliként élni nem könnyű. Imádom a misztikus dolgokat, már gyerekként is hittem sok mindenben, az a típus vagyok, aki bármit el tud képzelni, amíg valaki nem bizonyítja, hogy az adott dolog nem létezik, nem csoda, hogy odavagyok a jóslástanért is, bár jó nem vagyok benne, de attól még szerethetem igaz? Szinte falom az ezoterikus könyveket még most is, pedig mugli cucc, de nem érdekel különösebben. Hiszek az UFO-kban és kb. mindenre nyitott vagyok, amit másoktól hallok, maximum utána járok, de amíg nem cáfolják meg, addig miért ne lehetne igaz? Rendkívül nyitott vagyok a világra, ahogy fent is olvashattad és e mellett az emberekre is. Szeretek ismerkedni, rengeteg barátom van, bár a nagyobb részük a muglik köréből, de azért a suliban is akad bőven, de egy csomó barátom van a világ minden részén, több levelező közösségnek is a tagja vagyok. Az estéim nagy része olvasással, vagy a könyvtárban telik, nem vagyok egy bulizós alkat, hiába tűnhet úgy a jellemem alapján. Szeretek egyébként ismerkedni, jó eséllyel az szüleim általi elhanyagoltság és a titkaim miatt bennem nem elutasítás, sokkal inkább szeretetéhség alakult ki. Könnyen nyílok meg és könnyen engedek közel magamhoz másokat és valahogy eszméletlen módon éhezem arra, hogy valaki úgy igazán szeressen. Ez azért is hiba, mert nem látom a hatást mikor megyek túl messzire valakinél, akitől én nem akarok semmi komolyat, de ő... Nehéz ügy vagyok, tudom. Azért igyekszem, komolyan, egyesek szerint túlságosan is... nem véletlen, hogy az utóbbi éveim alatt már nem kis számú pasim volt. Jó nem cserélgetem őket folyton, de mondjuk úgy könnyen esem szerelembe és akad, aki ezt ki is használja. Andrew tudja ezt a legjobban, hiszen folyton ő az, akinek elsírom a bánatomat, meg persze Kesley, bár ő nehezebben viseli a "nyafogást". Na persze mindig a rosszakat fogom ki, van ez a mindenkiben a jót látom dolog, meg ugye könnyen odadobom magamat és elhiszem, hogy valaki tényleg kedvel és tényleg érdeklődik irántam, aztán van itt ez a másik nehézség is, hogy istentelenül odavagyok az idősebb pasikért... apakomplexus, azt hiszem a szakzsargonban a pszichológusok így illetnék ezt a kis hibámat. Nem csoda hogy a szüzességemet is tizenhat évesen egy huszonöt éves srác vette el, aki persze másnap már fel se vette a telefont... én meg voltam olyan hülye, hogy két hét múlva, amikor megint betoppant az életembe simán elhittem, hogy csak húzós időszaka volt és nem szabadult el a Minisztériumból. Naiv vagyok? Hiszékeny? A fene tudja... valahol az én hibám is, nem gondolom át gyakorta, hogy mit teszek, és nem ritkán én magam váltom ki ezt az egészet, én mászom rá arra, akire nem kellene. Van ott bent az a kis vészharang, ami a normális embereknek jelez, hogy állj, hagyd abba! Na nekem... szerintem ezt valaki simán lenémította, csak hogy jól kiszúrjon velem, csak ez lehet a magyarázat.
Megjelenés
Barna hosszú haj, amivel már jó ideje rendelkezem, kissé göndörödő és kellően dús. Párás időben úgy istenesen be tud göndörödni, ami nem valami kellemes, de szerencsére ritkán járok mondjuk... az Amazonas környékén, szóval ez nem olyan nagy gond azért. A hajamba szeretek időnként kis fonatokat, netán egy-egy színes hajcsíkpótlást elhelyezni, csak a színesebb hatás kedvéért. A szemem is barna, az arcom kerek, olyan bájos típus, főleg ha még mosoly is szétterül az arcomon, ami amúgy nem ritka. Nem vagyok híve az erős sminknek, maximum egy-egy buli alkalmával, átlag hétköznapokon semmiképp sem. Nem vagyok túl magas, 164 centire nőttem, az nőknél nagyjából azért átlag körülinek mondható. A testalkatom vékonyabb, de azért nem nagyon vékony, van mit fogni rajtam, mondhatni ott vagyok teltebb, ahol arra szükség van. Öltözködés terén nem a divatot követem, a saját ízlésem után megyek főleg, épp azt veszem fel, amihez aznap reggel kedvem van és kész. Legyen az épp rövid szoknya, vagy kantáros nadrág, teljesen változó, hogy mi az, ami megtetszik a szekrényemből. Persze az iskolai kötelező egyenruhán nem tudok változtatni, az fix, de túlélem, az sem vészes.
Életed fontosabb állomásai
Világ életemben azt tanultam és láttam el a szüleimtől, hogy ha valamit el akarok érni, akkor azért meg kell küzdeni és mindent meg kell tennem érte, akármi is az ára. Ezt jól megtanulhattam tőlük, főleg amikor nem voltak velem, mert ők is épp ezt tették, hiszen mindig is sokat dolgoztam azért, hogy elérjék a céljaikat és végül is sikerült is. Anya immár elég híres újságíró lett, tényfeltáró cikkeket ír főképp a London Times-nak már évek óta, elég nagy híre van ott. Sokan imádják a cikkeit, ahogyan én is lelkesen olvasom a mai napig is. Apa egy kisebb újságnak dolgozik, ő főképp régiségekről ír, talán innen ered az én rajongásom is az ereklyék iránt. Igazából még nem döntöttem el, hogy én mivel foglalkozom majd, ha felnövök. Sok minden akartam már lenni, gyerekként szinte évente változott a véleményem. Volt időszak, amikor balettozni szerettem volna és persze meg volt az énekesnő korszak is, meg minden, ami kell. Amikor pedig megtudtam, hogy a családomban vannak varázslók és boszorkányok, sőt én is az vagyok jöttek az újabb tervek, akartam auror is lenni, no meg tűzijátékokat készíteni, de végül is ezt a pályát választottam, de könnyen lehet, hogy mellette még akár az újságírás is benne lehet a pakliban, vagy ötvözöm a kettőt. No, de az életem. Nem volt olyan vészes, bár a szüleim rengeteget utaztam, így aztán sok időt töltöttem másokkal. Volt egy házvezetőnénk, főképp vele voltam, meg persze nyaranta gyakran rokonoknál. Szerencsére rokonokból nincs hiány és az unokatestvéreim is jó fejek. Yngriddel mindig meg tudtam beszélni már gyerekként is az aktuális kedvenceimet, bár ő sosem volt olyan lelkes típus, mint én. Nem igazából Kesley sem az, azt hiszem ebben eléggé eltérek a családtól, bár tény és való, hogy Yngrid nem vér szerinti rokon, ami mondjuk engem sosem zavart. De talán a nehezebb jelleme miatt mindig is jobban kijöttem Kesley-vel, meg aztán ő többször kért tőlem tanácsot, segítséget, azt hiszem neki nagyobb szüksége van rám a mai napig is. Nem csoda, hogy én vagyok az egyetlen, aki támogatja az újságírói karrierjét, bár tudom, hogy nem értékelné, ha tudná, de már a szüleivel is próbáltam beszélni ez ügyben. És hogy miért kerültem a Mardekárba? Valószínűleg a szüleim miatt, hiszen azért igenis törtető vagyok, szeretek sikereket elérni, hiába hogy nem vagyok undok, de kimondom, ami az eszembe jut, ami azért másokban gyakran kelthet ellenérzést. És talán a titkom miatt is, ugyanis anya legújabb cikke éppenséggel pár éve már készül fű alatt és éppenséggel a varázsvilágról és éppenséggel én segítek neki összeállítani. Az az igazság, hogy az elején még érdekesnek tűnt a dolog, de mostanra... sokan a barátaim lettek és itt van Yngrid és Kesley is, meg aztán a legjobb barátom Andrew és csomó mindenkit megismertem... Egyre kevésbé vagyok biztos abban, hogy erre a cikkre szükség van egyáltalán, hiába hangoztatja anya annyira, csak nem tudom ezt hogyan mondjam el neki. Egyelőre teszem, amit kell, legalábbis próbálok ügyesen lavírozni. Nem mondom, hogy könnyen megy, de... nem igazán van választásom, azt hiszem két tűz közé kerültem és valahogy ki kell másznom ebből.
