2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Aurora Godwin Születési hely és dátum: 1979. március 10. Queens, New York Csoport: Mardekár Petrónus: Páva Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (szimbolisztikus) Képesség:Vélaszármazék Mágikus adottság:Telekinézis Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Számmisztika - Kiemelkedő, Rúnamágia - kiemelkedő Kihez tartozol: Kyle
Jellem: Nem vagyok velejéig romlott, talán csak kicsit más az értékrendem, mint az átlag emberé, mert így alakult az életem, mert így hozta a sors. Nem vagyok hős, de nem vagyok velejéig romlott gaztevő sem, csak a saját igazságomat akarom szolgáltatni. Tenni akarok azért, hogy a világ megtisztuljon az olyanoktól, mint Ryan... vagy a hozzá hasonlók. Előbbinek vége, szomorú, hogy nem általam. Egyébként talán meglepő lehet, de van nekem is emberi oldalam, egy átlagos lány, aki szeret olvasni, szereti a zenét, imád táncolni és szereti a szép dolgokat, mint a festmények, vagy a régi antik könyvek... na azoknak kifejezetten imádom. És mind e mellett gyakorta edzem, mint egy életcél szinten, már nem mondanám ezt hobbinak, épp e miatt elég szálkás, izmos testalkatom van. Nem húzok el egy kamiont fél kézzel, de egy átlag nőhöz mérten a magam 163 centije és 53 kilója mellett jó fizikummal rendelkezem, érezhető minden mozdulatomon és az erőmön is a sok edzés. Egyébként, ha már fizikum, a hajam barna félhosszú, valamelyest a vállam alatt ér kissé göndörödő. A szemem is barna, ez nem meglepő a bőrszínem miatt, ami elég kreol, lévén az apám fekete volt. A szemöldököm szépen ívelt, az ajkaim teltek, de mindezekre az éjjeli vadászatok alkalmával gyakran ráerősítek. Ilyenkor a ruhám testhezálló, fekete, fekete álarccal rejtem az arcomat és vérvörös kihívó rúzst viselek. Egyébiránt az éjszakai életemben a jellemem is más... valamelyest. Határozottabb és keményebb vagyok és sokkal kihívóbb, mint a való életben. Szeretem ezt a változatomat... sokkal szórakoztatóbb és sokkal bevállalósabb is...
Kinézet, megjelenés: A külsőmet tekintve nem vagyok a legátlagosabb jelenség, főleg nem itt az angolok között. Amerikában a magam fajták azért többségben voltak, na de a visszafogott Angliában... A bőröm színe kreol, sötét, hiszen apám vérbeli fekete volt... igen mára már csak volt. Az ajkaim ehhez mérten vastagak és teltek, finom halvány rózsaszínben pompázva. A hajam és a szemem is barna, bár szerencsére nem az a nagyon göndör fajta előbbi, csak szimplán göndör, de nem olyan néger stílusban, minden bizonnyal ez az anyám öröksége. Szépnek mondanak, ami nem is ritka, a félvérekre általában jellemző, hogy mindkét faj erősebb adottságait teszik magukévá és ezzel még különlegesebbekké válnak. Valószínűleg Ryan is azért figyelt fel rám, annak ellenére, hogy akkor még jóval visszafogottabb voltam. A ruházatom már már nem olyan, mint öt éve. Nem fogok az anyám miatt teljesen megváltozni, bár nem viselek kihívó ruhákat, de amióta meg tudom fizetni azért adok a külsőmre, nem véletlenül lett páva a patrónusom, teszek azért, hogy jól nézzek ki. Enyhe, de azért kellő smink, ami még inkább kiemeli az arcom szépségét, nem túl kihívó, de azért sokat sejtető ruhák, amik kiemelik az alakomat. Persze ennél jóval kihívóbb vagyok, amikor az éjszakát járom, olyankor a vadabb énemhez egy vadabb külső is párosul.
Előtörténet: Bár aranyvérű családba születtem, mégis életem kezdeti éveit nem a saját családommal töltöttem, ugyanis a szüleimnek egyszerűen nem volt lehetősége rá, hogy együtt éljék az életüket. Egyszerű a fáma, anyám angol úri család sarja, apa ellenben... amerikai és meglehetőségen nem angol, annak ellenére, hogy régi varázslócsaládból származik. A szüleim nem nézték jó szemmel a viszonyt, így én az amerikai nénikémnél nevelkedtem, igazi amerikai stílusban. Rengeteg képregényt olvastam, talán innen is ered a jelenlegi... helyzetem, vagy inkább életvitelem. Mint a legtöbb szuperhős kezdetben én is csupán egy egyszerű lány voltam. Nem több, mint egy átlagos gyerek, aki világ életében az apját tekintette az ő igazi hősének, aki mindent megtett azért, hogy jó élete legyen a családjának, azaz jelen esetben egy szem lányának édesanyám ugyanis a születésem után néhány nappal meghalt, én legalábbis ebben a hitben éltem hosszú évekig. Az apám még sem tekintett rám soha sem úgy, mint aki elvette tőle a szeretett nőt, inkább minden gazdátlan szeretetét én kaptam meg anyám helyett is. Szép életünk volt kezdetben, bár sokat vigyázott rám a nénikém, de kedves nő volt, sosem éreztem e miatt rosszul magamat, noha nem tekintettem anyámnak, anyám helyett. Apáról sokáig úgy tudtam, hogy utazó ügynökként dolgozik, de ez az álca nem maradt meg örökké. Tizenhárom voltam csak amikor egy rosszul sikerült balhé miatt börtönbe került, akkor tudtam meg az igazat, apa tolvaj, még hozzá nem is akármilyen. Az alvilági körökben csak úgy hívták őt a Macska, mert szinte már világhírű tehetségű besurranó tolvaj volt. Igen... volt, de erről majd később. Az életem ezen a ponton változott meg, ugyanis tizenhárom évesen még túlságosan fiatal voltam ahhoz, hogy önálló életet kezdjek. Sokáig az utolsó emlékem az elválásunk volt az apámról. Az utolsó szavai mégis évekkel később is ugyanúgy ott csengtek a fülemben, és nem érdekelt, hogy közben a kezein bilincs kattant. Ő mondta mindig, hogy soha se legyek második. "Ha szereted a kosárlabdát, légy igazi kosaras, ne csak egy egyszerű pompomlány." Megfogadtam a tanácsát, noha a nénikém nem tudott eleget velem lenni, így kerültem bent lakásos iskolába, varázsló iskolába természetesen, bár Amerikában ezekből nincs túl sok. Tudtam valahogy mindig is, hogy nem leszek csak... valaki, nekem valami többet kell tennem, valami nagyobb vár rám, és azt is tudtam, hogy egyszer kihozom apát a börtönből, csak a hogyan nem volt világos. Teltek az évek, az alap iskolát jó eredményekkel végeztem el, aztán csak egyre jobb lettem. Persze nem tartott minden örökké, a sulinak vége lett, az a hat év hamar eltelt, én pedig nem tehettem mást, kénytelen voltam munkát vállalni. Voltam takarító, pincérnő, még bébicsősz is, épp amire szükség volt, hogy finanszírozni tudjam az életemet és a félszobás kis lakást... lyukat, amit találtam magamnak. Nem említettem igaz? A nénikém sajnos meghalt... nincs mit tenni, a családom sorsa nem alakult épp a legjobban. De én vissza akartam költözni a régi lakásunkba, de a fenntartása túlságosan drága lett volna, így ez sajnos esélytelen volt. Rengeteget olvastam, könyvtárba jártam, nem voltam egy kihívó alkat... na persze ezt Ryan nem így gondolta... Az kávézóban az első hónapokban ismertem meg őt, Ryant, aki az egyetemi foci csapatban játszott, egy idősebb volt, mint én és aki tudjátok a tipikus álompasinak titulált valaki volt mindig is. A tény, hogy észrevett épp engem már önmagában is lehetetlennek tűnt, de mégis megtörtént. Igaz először csak belé botlottam, szó szerint persze az utcán, olvasás közben egy halom könyvvel, ő viszont nem szólt e miatt rám, nem küldött el a fenébe, segített mindent felszedni és elhívott az első egyetemi bulimba is. Fantasztikus volt az egész... úgy az első két hétig. A felhők felett jártam, hiszen mégis csak valahogy megmagyarázhatatlan okból a pasim lett egy olyan srác, mint Ryan, na persze... semmi sem tart örökké. Ryan szép lassan a tudtomra adta, hogy néhány héttel az után, hogy összejöttünk ő már komolyabbra fordítaná a kapcsolatunkat, én viszont nem akartam elsietni semmit sem. Úgy tűnt megérti, úgyhogy gyanútlanul mentem el hozzájuk az téli szünetben. A családjának volt egy kis nyaralója távol a város zajától, közel a tengerhez, én pedig iszonyatosan vártam már, hogy milyen remek lesz az első közös hétvégén. Hát... nem volt az. Nem érdekelte, hogy én mit akarok, hogy én mit nem akarok, és mint említettem a foci csapat játékosa volt, nem csoda, ha esélyem sem volt ellenkezni. Hogy miért nem szól egy lány a rendőröknek, miután megerőszakolták? Több oka is lehet. Az egyik pl. a szégyen, a másik ennél sokkal izgalmasabb... ő akar bosszút állni, nem másnak a kezébe adná a büntetés lehetőségét. Ellenkeztem én, az elején, aztán csak tűrtem, utána megsemmisültem mentem haza. Összetörten, reményvesztetten, de csak egyetlen napot adtam magamnak a kétségbeesésre, hogy így kibabrált velem az élet. Megerősített, a harag, a bosszúszomj, a tenni akarás. Miért zuhanunk a mélybe? A rossz erőt ad és új lehetőségeket. Fejleszteni kezdtem magamat. A munka háttérbe szorult, azzal foglalkoztam, ami igazán érdekelt, amikor szabad időm volt erősítettem, művészeti óra helyett harcművészetre iratkoztam be, mert tudtam nem minden esetben ér sokat a mágia, kell a fizikai állóképesség is. Kitartó és kemény munkával fejlesztettem magamat és rájöttem volt ennek haszna. Ha elég erős leszek, ha eleget fejlesztem magamat még többet is elérhetek... kihozom a börtönből az apámat! Sosem szűntem meg a lányának lenni, nem kevés levelet váltottunk egymással, bár nem számoltam be mindenről. A rossz dolgokról nem, a terveimről sem, nem akartam, hogy aggódjon. Szép lassan viszont arra is rá kellett jönnöm, hogy a sok edzés és a tanulás mellett nem fér bele még a munka is, más bevétel után kellett néznem, de mindenek előtt ahogy elértem a kellő erőt végezni akartam vele. Ryannel... életem megrontójával. Eltökélt szándékom volt, hogy megölöm, hidegvérrel és gondolkodás nélkül. Megtettem volna, készen álltam rá, de helyette... megtette más és nem is szándékosan. Ittas vezetés, baleset és egyszerűen meghalt, mint egy mugli, pedig csak szórakozni akart. Hát... nem jött össze. A szobám berendezéséből nem sok maradt, elvették tőlem a bosszút, dühömben a nagy részét leromboltam, kellett ez ahhoz, hogy képes legyek megnyugodni és tovább lépni, kitalálni mi a következő lépés. Van még dolgom, kiszabadítani apám, megkeresni a lakbért... Nem volt kérdés, hogy a nyomdokaiba lépek. Egyre jobban ismertem a biztonsági mágiákat, hála a tanulásnak, az önképzésnek, nem volt gond kisebb betöréseket véghez vinni. Az első tolvajlás izgalma feledtette velem a dühöt és végül elértem, hogy visszaköltözhessem a régi lakásba, elhagyva a kis lyukat, amit évekig tudhattam a sajátomnak.
És, hogy hol tartok most? Anglia... eszem ágában sem volt ide jönni, csak épp minden olyan gyorsan történt, hogy mit kiderült nem igen van választásom, mert az anyám mégis csak életben van. Az anyám, akiről eddig semmit sem tudtam, de lássuk be ennek is van jó oldala. Sok mindent tudtam meg azóta, hogy erőteljesebben kutatok az apámmal történtek után, ugyanis... fél éve meghalt. A börtönben, egyszerűen végeztek vele, állítólag valami verekedés volt, de én ebben nem hiszek. Már közel voltam, hogy kihozom onnan, de el se köszönhettem tőle és most halott. És másnap beállít az... anyám? Ennek mennyi realitása van egyáltalán? Azt már tudom, hogy az apám lebuktatása, a halála valahonnan innen indult, a brit szigetekről, de még nem tudom, hogy kinek volt köze hozzá pontosan, de ezt is ki fogom deríteni. Csak e miatt mentem végül bele ebbe az egész őrületbe. A nénikém nem örült a helyzetnek túlzottan, hogy Londonba visznek, én pedig annak, hogy hozzá akarnak adni valami vadidegen kis elkényeztetett angol ficsúrhoz. Tudom én, hogy milyenek ezek, rosszabbak, mint a Ryan félék, mert Ryan legalább sejthető volt, hogy milyen, még ha én naivan bele sem gondoltam, na de ezek... Azt mutatják, hogy előkelők, hogy többek, mint mások csak az aranyvérük és a származásuk miatt, aztán persze ki tudja, hogy mi bújik meg a felszín alatt... De most ez van, úgy sem megyek hozzá, de jó lesz alibinek addig, amíg legalább itt kutathatok. Egyetemistaként akkor megyek el, amikor akarok, akkor foglalkozom a saját ügyeimmel, amikor akarok, csak el kell viselnem ezt a Kylet és persze azt, hogy az anyám megpróbál beleszólni az életembe. Nem olyan, mint régen képzeltem, vagy... az is lehet, hogy már én nem vagyok olyan. Nem számít, ki fogom deríteni, hogy ki miatt halt meg az apám... ez a lényeg.
Nos, nagyon tuti, amolyan ízig-vérig amerikai karaktert hoztál erre az oldalra, egy igazi macskanőt, nekem legalábbis ez jött le az ET-éd olvasása közben Ráadásként, nem az a tipikus, gazdag, arisztokrata család leánygyermeke, aki a lehetetlenségig el van kényeztetve, hanem olyasvalaki, aki a saját kezébe veszi az életét és igyekszik irányítani is azt. Bár, ilyen apa mellett nem csoda, neki egyedül kell boldogulnia, máskülönben elveszett. Kyle mellett sem lesz egyszerű dolga a karidnak, ő sem éppen olyan, akire számít, de ez majd kiderül számodra is Nem is tartalak fel tovább, lódulj, már várnak rád
Ráadásként, nem az a tipikus, gazdag, arisztokrata család leánygyermeke, aki a lehetetlenségig el van kényeztetve, hanem olyasvalaki, aki a saját kezébe veszi az életét és igyekszik irányítani is azt. Bár, ilyen apa mellett nem csoda, neki egyedül kell boldogulnia, máskülönben elveszett. Kyle mellett sem lesz egyszerű dolga a karidnak, ő sem éppen olyan, akire számít, de ez majd kiderül számodra is 