Főkarakter: Secret
Teljes név: Noah Alfred Thane
Születési hely és dátum: 1980. július 12., Dartford, Nagy-Britannia
Csoport: Griffendél
Patrónus: Szibériai repülő mókus
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hetedik évfolyam
Képesség: Animágus (Mosómedve)
Mágikus adottság: Földmágus 1. szint
Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan - Kiemelkedő, Bájitaltan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Gyakran tűnök egy érzelem nélküli, fásult varázslónak, akit nagyon nehéz motiválni, vagy valamilyen cselekvésre indítani. Sokkal jobb szeretek lustálkodni motiváció hiányában, mintsem tenni valamit a saját érdekemben vagy épp másokéban. Innen származhat a pozitív és nyugodt természetem. Még a legstresszesebb helyzetekben is képes vagyok higgadt maradni és hidegvérrel átgondolni a szituáció megoldását. Együttműködő vagyok, ezáltal nem szeretem a konfliktusokat mások között, hiszen’ nehéz valaki pártjára állni, ha az adott esetben a túlsó fél is közel áll hozzám. Jobb szeretek kimaradni ezekből és a háttérből figyelni az eseményeket, amolyan külső megfigyelő volnék, ha úgy tetszik. Ezektől eltérően a legtöbb esetben könnyeden kezelem a szituációkat, ha szembejönnek velem és nem szükséges pártválasztási akcióba fognom. Mindig figyelek a másikra, egyfajta jegyzettömb a fejem, melybe minden apróságot odasűrítek, amit a beszédpartnerem mond. Toleráns és kedves vagyok az esetek túlnyomó százalékában. Mondhatni ezt megfelelési vágynak is, ha hibázok, könnyen kiutálnak, ezért is maradtam egy béketűrő és empatikus személy, kinek bárki kiöntheti a lelkét, nem fogja elhajtani.
Mindig keresem a motivációt, melyet a sakk mellett találtam meg. Győzni akarok, az ellenfelem eszén túljárni, hogy a végén győzelmet arathassak. Ebben a témában céltudatos és eltökélt vagyok, a többi tevékenységemben többnyire lusta és fásult. Mint ahogy az a korábbiakból kiderült, nagy szenvedélyem a sakk. Legyen az varázsló sakk, vagy szimplán a muglik által ismert egyszerű sakk. Mindkettőt egyformán szeretem, talán a mágia nélküli tábla világa egy kicsivel jobban vonz. Nem szeretem az erőszakot, sem a brutalitást, melyet az a játék többnyire magába foglal, ezért is felel meg egy kicsivel jobban a mugli sakk. Egy kissé önző is vagyok, néhány szempontból, noha kedvelem a társaságot és többnyire képes vagyok osztozni is másokkal, mégis van bennem valami, ami inkább kiemelne a tömegből. A sakkal sikerült lekötnöm ezeket a furcsa gondolatokat, mely a mai napig is nagy hatást gyakorol rám. Főleg az ez idei Karácsony óta öltem bele minden időmet a játékba. Egyfajta stressz levezetésképp és az érzéseim tisztázásaképp, melyet egészen mostanáig sem sikerült teljesen megértenem. Csak annyit érzékelek, hogy más vagyok, csajok, srácok… Egyikükkel sincs problémám.
Megjelenés
Édesanyám vonásait örököltem túlnyomó részben. A szája, a szemei, még a hajszínem is tőle öröklődött. Eredetileg szőke vagyok, egészen addig tartott fent ez a csoda, ameddig el nem kezdtem felcseperedni. A szőke tincsek fokozatosan sötétedtek be, ami mára egészen sötétszőkévé vált, már-már barnába átfutó árnyalattal. Ennyit a szőke vonalaimról.
Mint ahogy említettem, a szemeimet is Rose Thanetől sikerült örökölnöm. Kékes tekintet, mely gyakran tűnik barnának, fényben viszont élénk, óceán kék színbe burkolózik. A szemöldököm egész érdekesen emeli ki ezt az egész összhatást. Kissé egyenes és lefelé nyúló a végeknél, mely édesapám családi vonalából származik. A Thane család többsége ilyen szemöldökszerkezettel rendelkezett, s rendelkezik is. Na persze az öcsém és a nővérem ez alól kivétel. Az ő génjeikbe inkább Rose DNS-ei uralkodnak, míg én jobban hasonlítok apánkra, mint akármelyik testvérem. Furcsa, és akkor azt hiszi az ember, hogy még az anyánk vonásait örököltem.
Az orrom részben egyenes, kissé krumpli formát ölt magára, de közel sem az durva, irritáló, szemkinyomós orr.
Az arcformám hosszúkás, nincs ló képem, de azért nem is nevezhetném kereknek. A borotválkozásról már régen letettem, szeretem meghagyni a rövidebb fazont, hogy egy kis borostával dobjam fel a hétköznapi arcberendezésemet. Ezáltal jóval idősebbnek tűnhetek, mint a korosztályom, ellenben ha simára csiszolt, baba popsi fejjel lépek ki a fürdőből, akár két évet le is tagadhatnék.
A testfelépítésem edzett, már amikor képes vagyok kondiban tartani magam, mert hát… Motiváció hiányában a megmozdulás nálam lehetetlen küldetésnek tűnik. Ha viszont akad valami kapaszkodó, többnyire futni járok el és tornázni a jobb időkben.
A ruhatáram szürke. Nem, komolyan mondom. Sose voltam az a színes egyéniség, aki előszeretettel hord szín kavalkádot magán. Inkább preferálom a fekete, szürke, talán még a fehér kombinációját, emellett a sapkákat sem vetem meg. Bakancs, farmer, na meg a Griffendéles egyenruha. Ezek számomra tökéletes kiegészítői a stílusomnak.
Életed fontosabb állomásai
Mélységesen közönséges és komisz gesztus, ha valaki a saját veresége beismeréseképpen feldönti a királyát. Olyan ez, mintha utólag az egész játékot tönkretenné. És csúnya az a hang, amelyet akkor hallani, amikor a feldöntött király a táblának ütődik. Ettől minden sakkozó szívébe szúrás hasít.
London. Délután két óra. Csend. Néma csend.
Minden egyes lélegzetvételem pumpál a fülemben. Hallom a szuszogó hangot, mely felülkerekedik minden külső zajon. A koppanások, lépések, beszédhangok eltompulnak a szívverésem mellett. Az a ritmusos, lágy dobogás veszi át hatalmát a tüdőm munkája mellett. Nyugodt vagyok, és türelmes, ahogy ellenfelem arcára pillantva könyökölök fel a fekete borítású falapra. Hüvelykujjammal simítok végig alsó ajkamon, mialatt az előttem szétterülő fekete-fehér kockás táblát fürkészem. Lehetőségek sokasága vonul át fejemben, akár csak egy vadul vágtató ménes, s mindközül egy! Egy lehetőség úgy tör előre, akár csak egy fogságba ejtett csődör, ki menekülni, szabadulni akar, hogy küldetését beteljesítve érje el élete célját…Túlélni. A sakk egy könnyed játék. Túlélni kell, meg kell fékezned az ellenfél királyát, s győzelmet aratnod felette, mielőtt te magad szenvedsz vereséget. Minden áron védelmezned kell saját királyod fejét, alázatot kell tanúsítanod a bábuk felé, hisz’ ha nem teszed, könnyen elbukhatsz egy rossz lépés végett. Megfontolom tehát a „vad csődör” ötletét, mely már-már villog lelki szemeim előtt. A futóra helyezem kezemet, melyet egy könnyed, gyors mozdulattal emelek át a táblán, míg el nem éri kijelölt célpontját. C…5… Ezután egy tompa kattanás, miután kezemet ráemelem a tábla mellett helyezkedő számlálóra. A számlap folyamatosan számol vissza. 4…3…2… Ha nagyon figyelek hallom a monoton kattogást, mely csupán egy zavaró tényező a játék közben. Ki kell zárnom a külvilágot, átadni magam a játéknak, minden erőmmel rákoncentrálni, hogy a végsőkig küzdjek. Nagy a tét. Túlzottan nagy ahhoz, hogy itt és most megakadjak és feladjam. Közel húsz selejtező játékon vagyok túl, s utam egészen idáig ért. A végső forduló, ellenfelem a legjobbak közül is kitűnt. Elérte ezt a pillanatot, itt ül velem szemben, innentől senki sem kerülhet ki győzelem és vereség nélkül. Valamelyikünk veszteni fog. Valamelyikünk álma össze fog törni abban a pillanatban, ha meghalljuk: Sakk Matt.
Gyors, határozott mozdulat a másik féltől. Ismét én jövök. Kezemben pörgetem a világos vezért. Azt a vezért, mely hősies küzdelem után bukott el bástyám haragja alatt. Túlélni igaz? Áldozatok nélkül, ám a problémák elkerülése lehetetlen opció. Lépek tehát. A tábla mellé ejtem elesett katonáját, hogy következő lépésemmel elszorítsam szívét és áthatoljak korábbi védelmén. A határozottságán. A gyilkos vezérem sebesen halad királya felé, majd megtorpanva mellette állítja veszélybe ellenfelem védencét. Szemeimet lehunyom egy röpke pillanatra, hogy felkészüljek Charles Dixon arckifejezésére. Felpillantok a tábláról, szemeimben nyugalom és béke tükröződik. Semmi jele stressznek, se szorongásnak, teljes kontrollban tartom önmagamat és a játékot. Véget ért. Királya ezúttal porba hull, s az én dicsőségemet örvendeztetik meg.
- SAKK MATT!
*
- Naaa, bátyó, neked úgyis van egy rakat ilyened, had legyen ez az egy az enyém! – kisöcsém vágódik be mellém, majd azzal a lendülettel amivel érkezik, már le is támad, s karomba csimpaszkodva kutat a nyereségem után.
- Te is tudsz ilyet szerezni. Mit szoktam erre mondani? – vonom fel egyik szemöldökömet, mellé társítva egy kissé morcos szempárt.
- Hogy önerőből megszerezni valamit… - sóhajt fel, ám a választ nem tudja befejezni, helyette egy női hang csendül fel mögöttünk, kezeit egymáshoz ütögeti, tompa csattanásokat produkálva.
- … jobb, mint próbálkozás nélkül megkapni. – nővérem mosolya kitűnik a tömegből, ahogy szép lassan tipeg mellénk.
- Megjött a pótanyánk is. – nevetek fel, mire egy durva gyomron öklözést kapok szeretett testvéremtől. Hiába tartozik a nők csoportjába, az ereje felér ötven férfiéval. Köhögve görnyedek össze az ütés végett, a kiegyenesedés is kész lehetetlenségnek tűnik, ám nagy nehezen sikerül visszacibálnom magam a korábbi pozitúrámba.
- Ismét learattad a babérokat hála a családod szurkolásának, erre ez a hála? Tudod, hogy anyu mindig berág rád, ha az én képemben nevezed meg őt. – fonja össze mellkasán karjait, mellyel csak még inkább anyánk viselkedését emlékezteti velem.
- Ez nem inkább fordítva van? – mielőtt még válaszolhatna, öcskös is gyomron vág, mialatt egy figyelmeztető szisszentést ad a tudtomra. – Mi van apáékkal?
- Apa… - nővérem tétovázása pillangókat szül gyomromba. Bökd már ki! – A Mágiaügyi Minisztériumban hallgatják ki őt…
- Hogy mi?! Mégis milyen okból? Békeszerető család vagyunk, mi okuk lenne kihallgatni őt?!
- Noah… Ő… Gyanúsított.
- Gyanúsított miben?
- Hogy ő volt valaha a Sötét Nagyúr híve…
- Az lehetetlen... Nem...nem, nem, nem!
A halál süket volt a könyörgésekre, nem lehetett lekenyerezni, se nyájassá, mosolygóssá szelídíteni. Elragadta tőlem apámat, apró cafatokká tépte az emlékét. A hazugságok, átverések ködében, van valami, ami még él?
"Az élet kegyetlen. Remény és boldogság mulandó ábránd, csak arra jó, hogy az elkerülhetetlen tragédiákat még gyötrelmesebbé tegye."
- Robin Cook
Összességében mindent megfelelőnek találtam, szépen és érdeklődést keltően fogalmazol. 