2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tény nem kellene meglepődnöm rajta, hogy úgy néz rám, mint aki itt helyben kinyírnia a pillantásával, ha képes lenne effélére. Érthető, hogy éppenséggel most nincs annyira oda értem. Nem tettem túl sokat azért, hogy meg legyen a jó viszony közöttünk, bár talán egészen jól alakult, de legutóbb nagyon sikerült elszúrnom a dolgot, csak hát nem voltam teljesen magamnál és beszámítható se nagyon. Tudom, hogy ez nem mentség mindenre, hogy nem várhatom el tőle, hogy csak úgy lenyelje a dolgot, hiszen vérzett, mert falhoz kentem, pedig csak segíteni akart. De hát nem nagyon értette, hogy nem ér el vele semmit. Végül is valamennyire elérte, mert sikerült megnyugodnom, csak a feszültséget rajta vezettem le, amit látszik most, hogy nem annyira értékelt. És hát épp e miatt kérek tőle bocsánatot, pedig azt se gyakran szoktam. Persze láthatóan ezt se nagyon értékeli, ami szintén nem meglepő, hiszen még ezt a büntetőmunkát is megkapta miattam, mert annyit azért tudok, hogy miért van most itt. Mardakáros vagyok, az én házvezetőmtől kapta a sikálási feladatot, úgyhogy nem volt nehéz kideríteni, csak azt nem tudtam, hogy pontosan hol van és nem volt biztos, hogy ez csak pletyka, vagy tényleg igaz. - Akkor miért vállaltad ezt be... helyettem? Én nem kértem tőled. Ha akarod szólok Pitonnak, hogy én intéztem el a seprűket. Azért van itt ugye? Nem kértem, hogy kisegíts. - talán egy kicsit az elején keményebb a hangom, de aztán megenyhülök. Nem akarok én megint vitatkozni vele, csak hát láthatóan a bocsánatkérést sem a legjobban reagálja le, pedig én szeretném ezt valahogy kijavítani és jóvá tenni, de úgy fest, hogy nem nagyon van rá még csak lehetőségem sem, mert még véletlenül sem hagyja. Akkor viszont mit kellene tennem? Csak nem kúszhatok előtte térden, hogy bocsásson meg. Amúgy is jó ideje meg vagyok egyedül a kis világomban és valami miatt most mégis csak jó lenne tudni, hogy mért vállalta be és jó lenne, ha nem nézne rám úgy, mint a véres rongyra. - Jó okom volt rá, hogy úgy viselkedtem. Dührohamaim vannak... időnként, amit nem tudok kezelni. Figyelmeztettelek rá, hogy... nem tudod megoldani te sem. - fogok bele megint, akkor is, ha közben tovább takarít. Feszengve állok ugyan, de egyelőre nem megyek el, ha jól sejtem, akkor ő meg szintén nem teheti meg, úgyhogy kénytelen meghallgatni, még ha nem is mond rá semmit, vagy ha nem mond rá olyat, amitől egy fokkal jobban érzem magamat. Gondolom neki most pont az a jó, ha ilyen állapotban vagyok. Végül is nem kell ezen különösebben meglepődnöm. Eleve makacs lány, az már a legelején is jól látszott és gondolom, ha még olyasmi is történik vele, amit nem tud kezelni, akkor ez csak még rosszabbra vált, mint most.
Bonnie & Noel
Please don't go | I'm so sorry |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Foglalmam sincsen, hogy Noel merre járhat, ebben a percben nem is nagyon érdekel. Azon már jobban füstölgök, hogy miatta kényszerülök most takarítani, csillogó körmeim töredeznek rendesen, és ha jól sejtem, itt ma bőven nem lesz vége, legalább a hét végéig fog kínozni a házvezetője. Persze, hogy én kerülök, ilyen helyzetbe. Tudom, hogy világ életemben irigyelt figura voltam, ám most itt nincsen senki a Roxfortban, aki megvédjen. Charlene erre nem alkalmas, mert aranyos lány, de még nem vontam be annyira mélyen a dolgaimba, nem meséltem erről a Noeles sötét ügyről sem. Teljesen felesleges, hogy aggódjon, ráadásul ő nem olyan mint én, nem olyan, mint a Beauxbatonsos ismerőseim, barátaim voltak, nem értené meg. Annyira más a lelkivilágunk, nem tudok mit kezdeni most ezzel a dologgal, a büntetőmunkát is ködösítettem, azt mondtam, hogy különórára járok. Ezt is csak úgy véletlenül ejtettem el, nehogy belekérdezzen, mert tudja, hogy nem vagyok túl nagy stréber, csak valahogy kiharcolom a jó jegyeket. Oké, nem vagyok én buta lány, de az eszemet nagyjából arra használom, mint Fred, nem pedig a mások által értelmesnek gondoltakat. Egyébként sem szeretem, ha valaki a divatot követi, szeretek ebben a szempontból is diktátor lenni. Hát most nagyon nem megy, ugyanis Piton rámparancsolt, és muszáj vagyok behódolni az akaratának. Nincsen apelláta. Az egyetlen, amit megtehetek, hogy felszegett fejjel, büszkén végzem el a megalázó feladatot. És tessék, ez a sors keze kell, hogy legyen, itt van életem másik megkeserítője. Hiába mondta azt Charlene, hogy érdekel engem Noel. Láthatóan semmi értelme, hogy így gondoljam, mert a srác nem normális, egyébként is az itteni pasik csak bántanak, olyan leszek, mint a testvérem, fiúsan fogok öltözködni, meg sportolni fogok. A dolog szépséghibája, hogy neki most mégis van valaki, akivel jól érzi magát, csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy még az alkalmi flörtök se jönnek be. Ott kellett volna maradnom a Beuxbatonsban, még akkor is, ha többen ellenem fordultak. Igenis voltak, akik kedveltek, nem kellett volna menekülőre fognom. Itt a testvéremen kívül senki más nincsen mellettem... Ahogyan Noel megszólít, elsőre oda se nézek, csak behunyom a szememet, hogy ne kelljen melegebb éghajlatra úrinőhöz méltatlan stílusban elküldenem. - Nem hinném, hogy közöd van hozzá.. – Nem csattanok fel, távolságtartó maradok, az sokkal megalázóbb lehet, mintha tudná, hogy milyen viharok dúlnak bennem. Sikálom tovább a padlót, körkörös mozdulatokkal, aztán megint elmerítem a rongyot a felmosóvörös koszos vizében, na igen, már órák óta csinálom. - Megdumáltuk, többé nem kell attól tartanod, hogy zavarom a köreidet. – Rántom meg a vállamat, ha azt hiszi, hogy egy bocsánatkéréssel el lehet intézni, hogy nem csak megalázott, fizikálisan is bántott, utána még miatta kell dolgoznom, fáradoznom, nagyon téved. Attól, mert nem használhatok varázslatot a takarításra, még én is falhoz vághatom őt a pálcámmal. Ennyire bosszúszomjas lennék? Hiszen Fred ellen is drukkoltam, pedig ő csak hülyéskedett velem. De nem, Noelre még annyi energiát se szánnék, hogy bántsam, nem ér ennyit.
♪ All by myself ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Büntetőmunkában
Úgy láttam a legjobbnak, ha pár napra lelépek szépen a suliból. Ez a jó az egyetemista lépben, bármikor azt mondhatom, hogy kell egy kis szünet. Na nem is feltétlenül miattam, van az úgy, hogy inkább másoknak hasznos, ha távol vannak tőlem, mint ahogyan most is pont így van ez. Tudom, hogy csúnyán elbántam Bonnieval, de még nem ismer annyira, hogy felfogja, igenis vannak olyan helyzetek, amikor hallgatnia kell rám és nem tehet bármit, amit csak akar. Akaratos lány, ezzel eddig is tisztában voltam, már az első találkozásunk alkalmával is nyilvánvalóvá vált, de múltkor végképp bebizonyosodott. A legtöbben nem erőltették volna a dolgot ebben teljesen biztos vagyok, de pont e miatt bántottam. Magam sem tudom, hogy mennyire fájhatott neki az ajtónak lökés. Nem akartam én komolyabb bajt okozni, tényleg nem. Egyszerűen csak meg kellett volna értenie, hogy abban a pillanatban nincs szükségem senkire. Bár ha azt vesszük akkor sikerült lenyugtatnia valamelyest, csak hát meg volt az ára. A következményéről pedig még csak nem is tudok, hiszen leléptem, hogy ne is jusson a fülembe semmi sem vele kapcsolatban, meg úgy semmivel. Most pedig visszatértem és egy kis séta belefér, főleg a klubhelyiség közelében. Séta... inkább egy kis magány és egyedüllét, annak mondanám főleg, na nem mintha bármikor túl sokat lennék mások közelében, nem vagyok egy kifejezetten társasági ember. A motoszkálást viszont már messziről meghallom a folyosón és az időnkénti valószínűleg aktív csapkodást is, mert minden bizonnyal van egy jó adag idegesség is benne a takarítás kényszerének hála. Érthető, főleg ha nem is miatta, hanem az én hibámból alakult így az egész helyzet. Elkerülhetném az adott folyosószakaszt, de mégis csak győz a kíváncsiság és megközelítem a terepet, ahol aztán észre is veszem az ismerős alakot, aki épp puszta kézzel takarítja a folyosót. Hát szó se róla meglepő látvány, főleg hogy eddig mindig kellően csinos volt és most ez a csapzott külső... hát nem igazán illik hozzá. - Szia! - halkan megköszörülöm a torkomat, ha netán nem hallotta volna meg a lépteimet, mert túlságosan a takarítással van elfoglalva. Ideges zavarban vakarom meg a tarkómat, mert tudom, hogy mondanom kellene valamit a legutóbbi után, de őszintén szólva nem igazán tudom, hogyan is kezdjem. - Mit csinálsz? Vagyis... miért? - oké rossz kérdés, az látszik, hogy mit csinál és rajtam is, hogy most nem vagyok annyira durván pipa rá, meg úgy általában rendben vagyok, maximum a szokásos nyomott hangulatom van meg, de nem vagyok olyan ideges és dühös, mint a múltkor, már ez is valami. - Nem is ez a lényeg. Bocsánatot akartam kérni a múltkori miatt. Nagyon megütötted magad? Máskor... tényleg kérlek tartsd magad távol tőlem, ha... ilyen van. - nem akarom én most megint lecseszni, aztán lehet, hogy úgyis annak veszi, de a fene tudja. Ha eleve morcos, akkor simán lehet, hogy nem veszi majd jó néven, hogy beledumálok itt az életébe, de hátha azért meghallja a lényeget is, a bocsánatkérést mondjuk. Remélhetőleg az is számít.
Bonnie & Noel
Please don't go | I'm so sorry |Clothes[You must be registered and logged in to see this link.]
Hát kész, az az én formám. Piton megmondta, hogy nem tehetem meg azt, hogy az ikertestvérem besegít, manók fogják felügyelni minden lépésemet. Pár perccel később mentem ki a seprűtárolóból, s pont a mardekárosok házvezetője csípett fülön, s vont kérdőre a darabokra tört seprűk ügyében. Miután nem mondtam semmit, magától értetődő volt, hogy én voltam. Bele sem gondolt, hogy nem is tudnék eltörni egy versenyseprűt, főleg ha mahagóniból van. Csak az indokot kereste, hogy tetten érjen egy griffendélest. Megtehettem volna, hogy beárulom Noelt, de még annak ellenére sem tettem, hogy bántott. Egyrészt Piton úgyis csak mosakodásnak vette volna a dolgot, és hülye lett volna a saját diákját büntetőmunkára küldeni. Maradtam én itt bünbaknak, azt persze nem vette ődenevérsége, hogy a bal karomat alig tudom mozgatni, vagy ha igen, hát az is benne volt abban a sötét, kárörvendő mosolyban. Annyi haladékot adott, hogy átvariáljam a dolgaimat, és másnap jelentkezzek nála. Nem mentem el a gyengélkedőre, még Charlene-nek sem mondtam. Előbbit azért, mert úgyis megkérdezték volna, hogy mi történt, és nem akartam azt a hülyét bajba keverni. Utóbbit pedig nem akartam ilyesmivel aggasztani. Reménykedtem, hogy nem fizikai lesz a büntetőmunka, ám ebben csalódnom kellett, mert a fekete találos házvezető kitalálta, hogy a lezárt folyosók egyikét mossam le, elejétől a végéig. Padlózatot, falakat, mindent. Mágia nélkül. Hurcolhatom a vödröket, tisztítószert, és olyan fél óránként megjelenik Friccs, vagy a rühes macska, hogy ellenőrizze, megfelelően dolgozom e. A hátam még mindig pokolian fáj, a körmeim már kezdenek betörni, de csak sikálom a foltot, nagyjából fél métert se haladtam és már elment a délelőtt. Az benne a jó, hogy ha ma nem végzek, holnapra ugyanolyan koszos lesz itt minden. Csodás... Kellett nekem eljönnöm a Beauxbatonból, ott legalább többé-kevésbé meg voltam becsülve. Itt meg undok tanárok bántanak, és miért? Még idiótább pasik miatt... Hát ezt érdemlem én? Hogy mindenki semmibe vegyen? Affrancba...
♪ All by myself ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Büntetőmunkában
|Clothes