2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem, nem fogom másnak odaadni a szerelését, csak mert kerülöm az embereket. Ha ez a Peyton elhagyta a bájital cuccait, a legjobb amit tehetek, hogy én magam megyek utána, hiszen amilyen rosszindulatúak a srácok, a végén még lehúzzák neki a wc-n, vagy még jobb, a drága készleteit ripityára törik. Benne van a tankönyve, amennyire véletlenül belenéztem, tele jegyzetekkel. Lehet, hogy nagyon sietett, ezért maradt ott a teremben. Hollóhát.. Nem ismerek hollóhátasokat, úgyhogy ez nem lesz egyszerű menet. Amikor a saját háztársaim közül kiszúrok valakit, aki kevésbé tűnik ellenszenvesnek, megkérdezem, hogy ki az a Peyton Westfall, a szája elé kapja a kezét, amit nem nagyon tudok mire vélni. Végül a lány kinyögi, hogy legyek csak szemfüles, mert kettő van belőle. Hogy mi? Kiderül, hogy ikrek, van egy hugrabugos testvére is. Ez az én formám. A vállamra veszem a kis táskát, amit Peyton elhagyott, nem izgat, hogy ezzel még inkább cikizni fognak, a cél, hogy megtaláljam őt, és visszaadjam a jogos jussát. Némi kérdeződködés a nagyteremben, az utolsó pillanatban majdnem sikerül a hugrabugos klónjához odalépnem, de mégis vannak még rendes emberek, amikor valaki közli, hogy a szőkeség nem Peyton lesz, hanem Taly, a másik. Khm.. Halkan köszönöm meg az útbaigazítást, aztán keresgélek tovább, és immár a Hollóhátas asztalnál kérdezősködök. Neki sem akarok rosszat, hiszen ki tudja, hogy milyen pletykák keringenének róla, hogy ha valami ismeretlen fiúval látnák. Még csak az kéne! Végül leszűkítem a kört, és az elmondottak alapján belövöm, hogy melyikük is lehet, főleg mivel már tudom, hogy a hugrabugos asztalnál hogyan néz ki az ikertestvére. Megvan Peyton, így odalépek mögé, és remélem, hogy nem ijesztem meg, megkocogtatom a vállát. Ha megfordul, próbálok emeltebb hangon hozzá szólni, hiszen állati nagy a hangzavar. - Öhm.. bocsáss meg, Peyton, ugye? Beszélhetünk? – Próbálok kifelé inteni a fejemmel, de balszerencsémre éppen akkor halkult el egy kicsit a tömeg, és nagyjából öttucatnyi ember hallotta a szerencsétlenkedésemet, így pár gúnyos kacaj kíséri a kérdésemet, ám összeszorítom az állkapcsomat, nem fogok elvörösödni, csak azért sem. Odaadom a cuccát ha kijön velem, és ennyi, a többi már nem érdekel.
♫ You’re not alone ♫ credit by lena
You are always next to me, Even is you are a 1000 miles away.