2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Nem minden arany, ami fénylik, vagy mégis?"
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Harmony Valentine Születési hely és dátum: A születés helye ismeretlen, a dátum hivatalosan 1979. február 5. Csoport: Hugrabug Patrónus: Bohóchal Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik (bestiamester) Képesség:Sellő egyszer hátha Mágikus adottság:Vízmágus egyszer hátha Kiemelkedő tudás: Legendás Lények Ismerete - kiemelkedő, Bűbájtan - kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Ide jön a karaktered jellem leírása. Fejtsd ki bővebben, hogy mit szeret, hogyan állsz hozzá másokhoz, mik motiválnak, milyen a lelki világod, mire hogyan reagálsz stb.
Megjelenés
Szőke haj, kissé kerek arc, amihez pont illik a mosolygós tekintet. Szeretek mosolyogni, szeretem, ha jó kedvem van, ha rácsoldálkozhatok a világ dolgaira. Szeretek énekelni is, bár nem valami kiemelkedő a hangom, úgyhogy ezt általában csak magamnak szoktam művelni és egy régen hallott dallamot dúdolok többnyire, ami szinte beleégett a gondolataimba. Az alkotom kissé teltnek mondható, nem vagyok az a tipikus lapos, nádszál kisasszony, de valahogy ebből soha sem volt bajom. Egyébként is kissé hebrencs és hamari vagyok, néha kétbalkezes is, ezt legalább tudom leplezni a külsőmmel, mivel szeretem a csinos ruhákat, a kivágott felsőket és amíg valaki a dekoltázsomat nézi nem azzal foglalkozik, hogy előtte véletlenül ráléptem a lábára. Van azért ennek előnye, mármint a telt alkatomnak. Szeretem a kiegészítőket is, táskák, sapka, ékszerek, ezekre leginkább a szobatársaim szoktattak rá, no meg a csinosabb öltözködésre is, mivel főleg apa mellett nőttem fel, ő azért nem kimondottan nevelt a nőies életre. Kislányként egészen fiús voltam, de itt a Roxfortban sikerült nőiesedni. Mára már sminkelek is, bár finoman és visszafogottan és imádom a körömlakkok különböző extrás színeit is. Jó érzés szépnek lenni, tetszeni magadnak a tükörben.
Életed fontosabb állomásai
Egy dolog van, ami biztos az életemben, még pedig az, hogy semmi sem biztos. Kissé zavarosak a múltammal kapcsolatos képeim, mert hát úgy fest, hogy a szüleim örökbe fogadtak. Erre tizennégy éves koromban derült fény, bár őszintén szólva mindig is nagyon gyanús volt a dolog, hiszen mindkét szülőm sötét hajú, apa fekete, anya barna, a szemük mindkettejüknek barna, én viszont szőke-kék kombóval rovom a világ macskaköveit és hát... ez elég fura. Kiskoromban mondták is sokszor, de igyekeztem nem nagyon foglalkozni a dologgal, ha lehetett akkor egyáltalán. Persze mindig nem engedhetsz el mindent a füled mellett, de azért néha muszáj. Szóval a szüleim örökbe fogadtak, mert hogy nem lehetett gyerekük, de mindig is jó szülők voltak, szóval nem panaszkodom. Anya itt a Roxfortban tanított egy ideig, bűbájtant, nem is csoda, hogy olyan jó vagyok belőle, bár engem már nem tanított, mivel az örökbefogadásom után jó pár évvel úgy döntött, hogy inkább többet szeretne a családjával lenni. Roxmortsban éltünk, és azért sokat járt haza, de mégis csak apa volt velem sokat és nem ő, hiába volt hogy időnként bevitt engem a birtokra, hogy azért mégis csak megnézzem a sulit és együtt is lehessünk. Ezért van hogy sokkal többet tudok a Roxfortról, mint a legtöbben, vagy legalábbis már eleve nagy előnyökkel indultam. Igazság szerint az életem elég egyszerű volt, olyan kis mesébe illető és varázslatos. Apával nagyon jól megértettük egymást mindig és anya sem az a szigorú típus szerencsére. Szerettem sokat játszani, a szabadban lenni, kicsit néha elvarázsolt személyiség vagyok, de mivel a szüleim is... így ebből sosem volt gond. Szeretem a természetet, a virágokat, az állatokat is imádom és hát néha kissé kétbalkezes vagyok, de leginkább azért, mert kapkodok és mindent akarok csinálni egyszerre. Életem egyetlen igazán nagy eseménye, ami nem vakondnézegetésből állt és nem is csirke kergetésből az volt, amikor majdnem belefulladtam a Fekete tóba. Anya épp mást csinált, engedte, hogy sétáljak kint kicsit egyedül. Nyár eleje volt, nyolc voltam, tisztán emlékszem szinte minden pillanatban. Nem hitték el nekem, de isten bizony máig állítom, hogy láttam valamit a vízben és nem valami rosszat, valami szépet! Csillogót, pikkelyeset és nagyot, olyan halfarkat, mint amilyen a sellőknek van! Aztán jött a megcsúszás a mólón és a nagy esés. Bevertem a fejemet és mire magamhoz tértem már a parton voltam, hallottam anya egyre erősödő aggodalmas hangját, de még valahogy belevegyült valami más is. Egy másik hang, egy tompa, amire már alig emlékszem, csak egész homályosan maradt meg, egy elmosódott arc részlete, a szőkés, göndör haj... Olyan megnyugtató volt a hangja és olyan hűvös az érintése és... aztán anya már ott volt. Gyorsan megszárított, hogy aztán bevigyen a Gyengélkedőre. Váltig állítottam, hogy valaki segített nekem, hogy nem egyedül jutottam ki, hiszen a móló nagyon messze volt, de nem hitték el nekem. Mindenki arra fogta, hogy csak bevertem a fejemet és pár hétre rá anya úgy döntött költözünk, mert nem akarta, hogy újra a tó közelébe menjek. Azt hiszem neki lett víziszonya helyettem. Én még mindig imádok úszni és nem félek a víztől, ő... viszont nagyon... tényleg nagyon.
