2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Kajánul, némileg talán kissé öntelten elvigyorodott. Így máris jobban tetszett neki az ajánlat. ‒ Hát, legyen. Ha már ilyen hízelgően szóltál, vétek lenne visszautasítani ‒ felelte önelégülten, az utolsó szavakról szándékosan nem véve tudomást. ‒ Rendben, mert nem tudom meddig fog tartani. Az anyagától függ, hogy van-e rajta valami varázslat, vagy ilyesmi, szóval előtte alaposan meg kell vizsgálnom ‒ bólintott magyarázat közben, majd elindult visszafelé. Békésen ballagott a lény mellett. Jól érezte, hogy el kell kísértetnie magát. Az erdő szélén megállt, és visszatekintett Morwenre. ‒ Köszönöm. Minden jót ‒ intett, és megiramodott a kastély felé. Nem lett volna szerencsés, ha bárki is elkapta volna visszafelé menet. Azt már nem tette hozzá, hogy egy élmény lett volna.
//Köszi a játékot! ^^ Még mindig imádom Morwent. //
A haragja elszáll, jobban szólva nem fejezi ki ennyire látványosan most már, kissé merev tartása árulkodik ugyan bosszúságáról, de avatatlan szemek e sötétségben aligha szúrják ezt ki. ~ Hogy saját magad felértékelve isteníthesd magad, és fajtád... Vagy csak mert erre kértelek, és örömmel bővíted tudásom. ~ feleli könnyeden. Neki igazán mindegy. A következőkre nem felel, neki ehhez már nincs köze. Oldják meg. ~ Ráér ~ feleli. Tovább él, mint egy ember. Ami az embernek nem sürgős, még épp belefér abba a kategóriába, ami neki nem annyira sürgős. Füleit élénken előre billenti, ahogy a fiú megszólal, gyors mérlegelés után végül mégis mellé szegődik. Egy ponton talán mintha hallanának valamit - akármi is az, nem derül ki. Kivételesen nem dicseksizk el vele, hogy a legtöbb itteni lényt képes elijeszteni a puszta aurájával. Részint azért sem, mert ő maga sem érti ezt teljesen... Mintha tényleg idegen lenne itt. Az erdő határát már nem lépi át.
//Köszönöm a játékot! ^^ //
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 06:45
Morwen & Aaron
Aaront nem különösebben zavarta, ha felbosszantotta Morwent, sőt valamilyen szinten még élvezte is, hogy nem csak a ló megy az agyára, hanem ez fordítva is így volt. ‒ Miért tennék ilyet? ‒ kérdezett vissza miközben egy kaján mosoly jelent meg az arcán. Egy pillanatig elgondolkozva meredt az egyszarvúra, majd megvonta a vállát. Mit érdekli őt, hogy mennyire jó az emlékezőképességük? ‒ Hát, én kihagynám ‒ húzta el a száját, majd bólintott. Tény, még bőven volt mit tanulnia, megannyi képesség, amit elsajátíthatott. ‒ Rendben, majd megkeresem. Remélem, annyira nem sürgős‒ biccentett, de titkon nem örült neki, hogy még egy elintéznivalója akadt. Kurta nevetést hallatott, amikor a külsejét kifogásolták. ‒ Kösz a bókot ‒ mondta szórakozottan, s bár kitalált volna, mégis megkérte Morwent, hogy tartson vele egy darabig. Inkább egy szájhős unikornis, mint több azokból a pókokból.
Egy mérges fújtatás, csupán ennnyi a reakció, no megy egy röpke sunyítás. Igaz, ahogy füleit teljesen a tarkójára lapítja, tényleg fenyegetővé válik, noha semmi más jelét nem adja, hogy támadóan akarna fellépni - feltételezhetően nem is akar, pusztán fenyegetőzik. ~ Azt mondod? Rendben van... Akkor két nap múlva mesélhetsz róluk. ~ jegyzi meg, úgy, mintha ez eldöntött tény lenne. Kegyes invitálás. ~ Pedig az unikornisok emlékezete hihetetlenül jó... És felettébb hálásak tudnak lenni. ~ jegyzi meg erre. Habár kérdéses, hogy ő csakugyan felettébb hálás lenne-e ezért, vagy csupán tényként közli, hogy ha úgy adódna, akár még az is lehetne, ha akarna...? ~ Még azzá válhatsz ~ feleli. Egyébként sem kell ezermesternek lenni hozzá. Elég csak az ínvédőkhöz érteni! ~ Nála. ~ feleli, azzal elfordul a fiútól, s tesz pár lépést ~ Most menj, rémesen nézel ki. Kitalálsz? ~ kérdi, ahogy hátrapillant rá. A kérdésből érződik, hogy nemleges válasz esetén sem biztos, hogy elkíséri Aaront az erdő széléig.
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 06:28
Morwen & Aaron
Kezdte már érteni, hogy a lány miért szimpatizált ezzel a pónilóval. Pont olyan erőszakos, hisztis és makacs volt, mint a mardekáros. Csak bosszankodva figyelte a lényt. Tudta, hogy nem ma kellett volna megejteni ezt a kis kalandot. ‒ Ennek örülök, de azért ne telj el ennyire magadtól ‒ vetette oda, bár tulajdonképpen, ha lett volna önkritikája, akkor ez magának is szólhatott volna. ‒ Én nem becsülném le az ellenségeimet ‒ tette hozzá. Ha egy valamit megtanult az elmúlt hónapokban az az, hogy a buta kislányok kivételével tényleg nem érdemes senkit se alábecsülnie. ‒ Elhiheted, hogy annyira nem izgatna, ha problémázna. Ő is nagyon jól tudja, hogy elfoglalt vagyok ahhoz, hogy unikornisok csicskája is legyek ‒ villant élesen a tekintete, majd a kérésre egy pillanatra eltűnődött. ‒ Nem vagyok egy ezermester, de megpróbálhatom ‒ morogta. Hiába értett a modellépítéshez, volt egy olyan érzése, hogy az a képessége cseppet sem segítene a jelenlegi helyzetben, de azért majd igyekezni fog. ‒ Karennél van? ‒ érdeklődött, hogy majd, ha legközelebb találkozik vele, akkor majd elkérje a lánytól.
Ő pedig végletesen elégedett is azzal, hogy lám, igaza van. Noha nem lászik, hozzá van szokva, hogy a véleményét nem hagyják kibontakozni, csak rákényszerítenek egy másikra. De mióta itt van... Rémesen tetszik neki az az új helyzet, amiben ő mondja meg, mit gondol, és ezt ő erőszakolhatja le mások torkán. Ez kifejezetten tetszik neki. ~ Csakugyan? ~ költői kérdés. Ő ebben nem hisz. Az emberk ki akarják őt használni, mind. Ez mélyen, évek alatt szilárd gyökeret vert tapasztalatain nyugszik benne, nehéz eltántorítani eme elképzelésétől. Ez a valóság. ~ Csupán tisztában vagyok a képességeimmel... És az emberekéivel. Ha nem akarom, nem érnek utól. Azt látják, amit akarnak. Vakok és süketek... ~ legalábbis ő így látja. Megeshet, idővel másképpen fog vélekedni, ám nem kizárt, hogy az a másféle vélekedés egy ketrec mélyén tör majd rá egy borongós, téli napon... A felháborodottságra vidáman csillan szeme, szinte tapintani, hogy ez szórakoztatja, vagy legalábbis tetszik neki. ~ Nekem? Nem, Karennek. ~ feleli jelentőségteljesen. Ahonnan ő jött, ott a nő szava szent, és amelyik férfi ellent mert mondani neki... Nem, nem volt ilyen. ~ Meg tudod csinálni a másik ínvédőm? ~
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 06:08
Morwen & Aaron
Ráhagyta az egyszarvúra a dolgot. Inkább nem próbálta ráerőltetni a véleményét, hiszen, mint látszott megvolt neki a sajátja. A következőkre sem felelt, pusztán felvont szemöldökkel fürkészte Morwent, és azon tűnődött, hogy pontosan olyan elmebeteg, mint Raziel, és őket nem lenne szabad összeeresztenie. ‒ Azért vagyok itt, mert megígértem, különben le se szarnám a létezésed ‒ felelte komoran. Tény, hogy nem volt kedve itt lenni, de nem szokása megszegni az ígéreteit. Sok esetben inkább hallgatott. Mégis miként venné ki magát, hogy egy pónival vitázott az erdő kellős közepén? Nem, nem akart semmilyen vitába belefolyni. ‒ És említettem egy szóval is, hogy igényt tartok bármelyikre is? ‒ vonta fel kérdőn a szemöldökét, mert tudtával nem célzott semmi ilyesmire. ‒ Szörnyen öntelt vagy ‒ csóválta a fejét. Persze, bagoly mondta verébnek, azonban most Aaronnak nem volt alkalma megcsillogtatni a pökhendiségét. ‒ De abban igazat adok, hogy elég veszélyes néha a környék. ‒ Mert az is vagyok ‒ vonta meg a vállát, majd szkeptikus pillantásokkal illette Morwent. Felháborodottan felszusszantott. Ő nem lesz egy ló csicskája! ‒ Azt mondtam, Karen üzente, ez nem jelenti azt, hogy szívességet is teszek neked. De azért mondd, meglátom mit tehetek ‒ morogta.
Inkább akaratlan jel volt, semmint tudatos közlés, így nem is erőlteti az üzenet átvitelét. ~ A hobbija a kísérletezés. ~ feleli, világossá téve, hogy szerinte mégiscsak. Bár mindegy is. A kérdésre eltűnődik. ~ Ha uralom, megtartom. Ha nem, ráeresztem a legközelebbi ellenfelemre. ~ közli. Ha valamelyik közben megesz egy gyereket, az persze sajnálatos... Közelebb lépdel a fiúhoz. ~ Én is kiharaphatok belőled egy-két darabot... Mégis itt vagy. ~ jegyzi meg. Igaz, ő maga a harapástól félne a legkevésbé. ~ Ezt tudom ~ morran, ez a téma nem foglalkoztatja. Ó, a szentek! Na de az esetleges keresztezés... Az érdeli. Habár abban ezek aligha lennének együttműködőek. Otthon sem voltak. Az ismeretlen srác hogyléte felől nem érdeklődik. Felőle meg is dögölhet, sokan teszik azok közül, akikről sosem hallott, az se hozza lázba, ez se tenné. ~ Nem az én dolgom. ~ közli, világossá téve, hogy semennyire sem sajnája az ügyet. Különbözni akar a fehérektől, és ebbe nem fér bele, hogy ilyen módon életet mentsen. ~ Erről nem kérdeztem. ~ feleli. És téged sem foglak. ~ Az én vérem méreg... És nem lenne hasznodra a szarvam sem. ~ vagy legalábbis nem úgy, mint egy itteni egyedé, de ezt inkább nem fűzi hozzá. ~ Ha nem akarom, há nem találnak meg. Vagy haláluk lelik az erdő mélyén, sok veszély les erre a gyanútlan halandókra... ~ feleli, érezhetően nem tart tőle, hogy egész hordákban kezdenék keresni egyszer csak. Ó, ugyan! Csak ködös mítosz lenne, semmi több. ~ Fáradtnak tűnsz. ~ jegyzi meg, ahogy közelebbről is szemügyre veszi a fiút. ~ Úgyhogy térjünk is rá arra, hogy mire van szükségem... ~ jelenti be. Lehetetlen lenne megmondani, hogy vajon csak viccel-e.
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 05:45
Morwen & Aaron
Nem értett annyira a lovakhoz, hogy értelmezni tudja a jeleket, így hát figyelmen kívül hagyta. ‒ Csakugyan, de ő nem kísérleti célból kreálta ezeket a lényeket. Hobbiból, és azért bízza a kölykökre őket, hogy azok is megszeressék a bestiáit. Nos, felmerül hát a kérdés: Te szeretnél olyasvalamiről gondoskodni, ami akármikor kiharaphat belőled egy darabot? Mert én biztosan nem ‒ felelte higgadtan. Nem értette a félóriást, nem is fogja sose. ‒ Bizonyos szinten. A szőrük pálcamagként szolgál, de nem szokásuk megölni őket, habár a vérül és a szarvuk miatt megtehetnék. De a vadászatuk tilos. Legfeljebb orvvadászok akadnak, de az olyanok nem jutnak be ide ‒ szolgált magyarázattal. ‒ Fogalmam sincs. Annyit láttam a srácból, hogy alaposan be van kötözve, de azt nem mondták el, hogy mi történt, szóval nem tudom hogy csak napokról, vagy hetekről lenne-e szó ‒ sóhajtott fel, és magában hálát adott az égnek, hogy Marie-nak nem esett baja mostanában. ‒ Képzelem, mennyire sajnálhatod ‒ felelte ugyanolyan szenvtelenül, de közben már azon járt az esze, hogy az unikornis képességeit vajon tudnák-e valahol kamatoztatni. ‒ Nem hinném, hogy annyira vágyna a hosszabb élet után ‒ tette hozzá tudván, hogy a lány családján „átok ül”. Vagy legalább is, éppolyan peches, mintha megátkozták volna őket. ‒ Tény, de nem mindenki olyan szkeptikus, mint én vagyok. Vannak álmodozók, idealisták, lelkesek, felfedező és kutatószelleműek, akiket biztosan érdekelne a dolog, és szeretne utána járni a dolognak ‒ felelte nehogy Morwen azt higgye, hogy minden ember olyan kételkedő, mint a vele szemben álló fiú.
A nevetést hallva csap egyet bal fülével, hirtelen, gyors hátra-előre mozdulat, ha nem figyelik, tán észre sem venni az apró jelet, hogy e nevetés zavarja. Jelentéktelenné tesz valami olyat, ami talán a fajtája születését jelenti. ~ Ha nem bírnék velük magam, én biztos, hogy kölykökre bíznám. Vagy bárki másra, akiért nem kár. ~ jegyzi meg. Neki ez teljesen érthető és helyén való. Őket sem az gondozta, aki végső soron felelős volt értük és miattuk. Néha kijött szemlézni, oda-odavetett egy-két szó, mint például, hogy Annak ott túlnőtt a fara, vagy Csámpás. Lőjétek ki. ~ Védettek? Értem... ~ feleli azért elmerengve. Nos, egyelőre talán azok. Maga sem tudná megmondani, hogy mit szeretne inkább. A következő szavakat szinte meg sem hallja, ahogy ezen mereng. ~ Mennyire sok? ~ kérdez rá azért az időre. A nevek nem érdeklik, úgy tűnik. ~ Velük ellentétben én nem tudok életben tartani egy haldoklót. ~ közli szenvtelenül. Bizonyosan a fehér egyszarvúakra céloz, de nem említi őket, sőt, már-már megvetően nyilatkozik. ~ Elpusztíthatok valakit, ha kéri... De nem adhatok neki hosszabb életet, vagy egészséget. ~ teszi végül hozzá. Egy ideig merengett, hogy talán felajánljon egy szőrszálat egy pálcába - végül elvetette. Van már pálcája, mi haszna lenne? Másnak nem ad. ~ Magad sem hittél benne - más sem tenné. ~ közli, világossá téve, mennyire foglalkoztatja a kérdés. Ha nem akarja, úgyse találnák meg. Legalábbis ő egyeőre így gondolja, komplex hajtóvadászatot egy vélt lény miatt úgyse indítana senki. Nem?
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 05:17
Morwen & Aaron
Hangosan felröhögött. Törvénytisztelő polgár? Ő? Még viccnek is rossz volt. Talán, amíg nem találkozott Raziellel, bár nem… Már akkor se volt túlzottan törvénytisztelő alak. ‒ Nem igazán, csak nem hoznék létre olyan bestiákat hobbiból, amiket esetleg nem tudnék kezelni, és nem gondoztatnám őket egy csapat gyerekkel. Felelőtlenség és hülye ‒ rándította meg a vállát. De hát végül is előbb-utóbb majd eljön az az idő, amikor végre ki tudják majd rúgatni innét. ‒ Mármint fehér unikornisokkal? Nem hiszem. Többé-kevésbé védettek. Meg aztán, amilyen otromba, nem is biztos, hogy olyan könnyen megbíznak benne ‒ ráncolta össze a homlokát, majd némi gondolkodás után felelt neki. ‒ Én azért nem használom a második keresztnevemet, mert utálom. A vezetéknevét meg gondolom azért nem árulta, mert nem látta annak értelmét, hogy folyton Karen Nottnak hívd, amikor a Karen is megteszi. ‒ Vagy a Nott. De azt már nem fejtette ki, hogy ő miért hívja a lányt a vezetéknevén. ‒ Sok idő még, mire az ismerőse felépül ‒ jegyezte meg. ‒ Ebben nem kételkedtem. Biztos volt benne, hogy annyira nem kell féltenie Morwent, csak olyan példákat hozott fel, amik hirtelen eszébe jutottak. ‒ Igazán bájosan nyilatkozol arról a személyről, aki segített rajtad. Remélem, nekem sose leszel hálás valamiért ‒ vigyorodott el a karjait összefonva a mellkasán. ‒ Még nem akarok meghalni. Ha eljárna a szám, halott lennék. Meg aztán, nem látom értelmét világgá kürtölni a dolgot.
Egy darabig tűnődve hallgatja a fiút, szinte érezhető, hogy valamelyest elkalandoznak gondolatai. ~ Szóval afféle törvénytisztelő, és ezt másoktól is megkövetelő állampolgár vagy, hm? ~ kérdi. Náluk mindenki az volt. Vagy egalábbis annak mondta magát, a valóság... Az egészen más volt. És ezt is tudta mindenki, igazság szerint. ~ Kísérletezik fehérekkel? ~ úgy kérdi, mintha feltételezé, hogy Aaron majd tudja is erre a választ. ~ Hát miért nem használjátok? ~ ingatja a fejét kissé bosszúsan, érezhetően zavarja, hogy nem tudta Karen nevét. Még akkor sem, ha később nincs jelentősége. ~ A hold éppen félúton jár, messze még a telihold ~ jegyzi meg ~ Elbánok a vérarkasokkal, ha szükséges. ~ fűzi hozzá. Hogy csak nagyzol, vagy így is van-e, az nem derül ki. ~ Ha megsérül, az az ő ügye, a legkevésbé sem az enyém, vagy a miénk. ~ közli rezzenéstelenül. Az efféléktől igyekszik távol tartani magát, gyógyításban ugyanis megközelítőleg sem olyan jó, mint a fehérek. Ha nem az ő dolga, akkor ez nem gond. ~ Annak beszélsz, akinek akarsz. ~ feleli. Úgyse hinné el senki. Vagy na és, ha mégis? Megvédi magát! Vagy ha kell, dicső harcban bukik el. Kevésbé megalázó, mint az, ahogyan e világra vetődött...
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 04:53
Morwen & Aaron
‒ Addig örülj neki. Egy idióta - vonta meg a vállát. Szerencsétlen vadőrt érezhetően nem tartotta sokra. A következő kérdésre felsóhajtott. ‒ Keresztezte a mantikórt és a tüzes rákot. Undorító, skorpiószerű lények, amiknek mérgező fullánkjuk van, és a farkukból tüzet lövellnek. Nem bírta felfogni, hogy a bestiák keresztezése, és új fajok létrehozása törvényütköző ‒ dőlt neki hanyagul a mögötte lévő fának. Nem akarta bevallani, de az előbbi kalandja miatt igencsak elfáradt. ‒ Az emberek között mindenkinek minimum két neve van. Egy kereszt- és egy vezetéknév. Valakinek több neve is van, mint például nekem, de én a második nem használom. Szóval Aaron Prusseitként ismernek, de elég, ha Aaronnak hívsz ‒ magyarázta fásultan. Arról nem volt szó, hogy a póninak felvilágosító órát kell tartania a világ dolgaival kapcsolatban. Közönyösen figyelte Morwen közeledtét. Valahogy az se hatotta volna fel, hogy a másik könnyedén felnyársalhatta volna a szarvával. ‒ Mit tudom én. Megtámad téged egy vérfarkas, vagy Karen megcsúszik a jégen, és kitöri a nyakát… Én átadtam az üzenetét, szóval ha legközelebb nem találtok egymásra, az nem az én problémám lesz ‒ felelte hanyagul, de közben azon tűnődött, hogy ez a lény mindent támadásnak vesz-e fel. A tekintete elkalandozott, látta az egyszarvú lábát, de nem tett rá megjegyzést. ‒ Tudok róla ‒ jegyezte meg. ‒ Ahogy arról is, hogy hallgatnom kell a jelenlétedről.
A nevetést hallva enyhén félrebillenti a fejét. ~ Nem ismerem. ~ közli, világossá téve, hogy ha látta is párszor, soha nem elegyedett vele beszédbe. Sőt, messze jobban rejtőzködött előtte, mint most ez előtt a fiú előtt. Viszont a következő szavak... Megszelidíthetetlennek hitt fajok keresztezése... Mintha csak őróla beszélne. A felmenőiről. ~ Mikre gondolsz? ~ kérdi, leplezetlen kíváncsisággal. Ez a téma tényleg foglalkoztatja. Vajon egy még nem létező faj előhírnöke? Talán tényleg a jövőből jött. ~ Minek neki két név? ~ kérdi eztán, de még mindig gyanakvó. Ő sosem hallott semmiféle Nott-ról. Már miért lenne egy és ugyanaz? Igaz, az otthoniak is halmozták a neveket, de mindig hangoztatták is őket. A fiú következő szavaira ha tudna, bizonyosan elmosolyodna. ~ Mi történne? ~ pillant rá azért, kissé gyanakvóan, s pár lépést még közelít, mielőtt megállna. Ilyen közelségből már jól látszik, hogy egyik mellső lábán a lábszárán egy vékony csíkban nincs szőr, a másikat ínvédő fedi. ~ Morwen ~ mutatkozik be. Kissé félrebillenti fejét, hogy egyik szemével alaposabban is szemügyre vehesse ezt a lényt - hiszen viszonylag kevés embert látott még. A németes ejtés neki nem szúr szemet.
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 04:28
Morwen & Aaron
Keserűen felnevetett. Tisztában volt vele, hogy az az idióta minden bestiával jóban van, sőt hallotta, hogy neki köszönhetően hemzseg az erdő az óriás pókoktól, és épp ezért kellene kordában tartania őket. ‒ Ő mindennel jóban akar lenni, ami él és mozog, csak sajnos ez nem így működik. Amit nem lehet megszelídíteni, azt ne csesztesse. És ne is keresztezzen különböző fajokat ‒ forgatta meg a szemét bosszúsan. Utálta Hagridot, és ezt nem is tagadta. ‒ Igen, Nott. Karen Nott. Magas, barna hajú, szürke szemű, sápadt és szereti osztani az észt ‒ írta le röviden a csajt, miközben azon tűnődött, hogy rágyújtson-e. ‒ Nem ismered? ‒ ráncolta össze a homlokát. Kissé kezdte hülyén érezni magát, hogy magában beszélt. Amikor a sötétből kibontakozott a ló alakja, így a pálcája fénye ráesett, Aaron meghökkent. Csakugyan egy fekete unikornis állt előtte. ‒ Na, jól van! Tudod kit szívassál azzal, hogy nincsenek olyanok, mint te ‒ szusszantotta. Jó vicc! Egy póni át akarta vágni. ‒ Mindenesetre, az üzenetet megkaptad. Én tájékoztattalak, szóval ha bármi történik az már nem az én ügyem ‒ biccentett elégedett, majd felsóhajtva bemutatkozott. ‒ Mellesleg, Aaronnak hívnak ‒ árulta el a nevét. Úgy gondolta, hogy egy pónival szemben nem kell arra ügyelnie, hogy angolosan ejtse ki a nevét, amikor németül alapból kényelmesebb volt kimondani neki.
Magában jól szórakozik a fiú háborgásán, valahol talán még rokonszenvesnek is találja. ~ Jóban van velük ~ feleli hanyagul. Hogy ezen kívül mit csinál velük, azt nem tudja. Egyszer követte, de amint realizálta, hogy a várt harc elmarad, sőt, jópofizik a pókokkal, hátat fordított nekik, és ott hagyta őket. A másik megállapításra nem reagál. ~ Nott? ~ viszhangozza a nevet. Ismeretlen, idegen csengése van. Sosem hallotta még, így azzal sincs tisztában, kire vonatkozik. Ellenben egy újszerű forgatókönyv rajzolódik ki előtte. Ez a Nott valahogy kiszedett Karenből minent. Mármint mindent. Aztán valahogy bepalizta ezt a fiút. De lehet összejátszanak. Hahh, ő márpedig nem fél sem csapdától, sem kihívástól! Kissé mérgesen fújtat, az utolsó felszólításra nem felel azonnal, csak csendesen előrébb lépdel. Patái hangtalanok maradnak. ~ Itt vagyok ~ közli hűvösen. A bepofátlankodás kifejezés nem nyerte el a tetszését... De egyelőre következmények nélkül hagyja.
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 04:08
Morwen & Aaron
‒ Hát a barom vadőrt minek tartják, ha nem arra megfékezze őket? ‒ horkantott fel. Megint belegondolt, hogy az iskola vajon hasznát vette-e Hagridnak, vagy csak mutatóba tartották, hogy „nézzétek, ilyenünk is van!”. ‒ Még egy ok, hogy utáljam a telet ‒ morogta. Egyáltalán nem repesett ezért az évszakért. Most is fázott már, éhes is volt. Elege volt mindenből és mindenkiből. ‒ Tisztában vagyok vele, hogy nem létezik ‒ forgatta meg a szemeit, majd felsóhajtott. ‒ Én is ezt magyaráztam Nottnak. Hogy nincsenek fekete egyszarvúak, de ő erősködött, hogy mégis, és ideküldött. Nem én vagyok a bolond, hanem ő‒ tárta szét a karjait. ‒ Majd elmondom, ha felfeded a kilétedet. Nem szeretek úgy csevegni, hogy nem látom a másik felet, aki továbbá, bepofátlankodott a fejembe ‒ válaszolta némileg felháborodottan. Addig nem mondd többet, amíg a sötétben rejtőző alak elő nem merészkedik.
Milyen ideges, milyen ingerlékeny. Valahol tetszik neki, másfelől zavarja is. Az egyetlen ismerősével áll kapcsolatban... És számára ez egyelőre inkább tűnik olyasféle kapcsolatnak, ami legalább az egyik felet veszélyezteti. ~ Télen megteszik. Éhesek. ~ feleli kifejezéstelenül, úgy érzi, ezzel nem árult el túl nagy titkot. Télen nehezebb élelemhez jutni, a pókokon kívül más lények is intebb merészkednek, mint teszik azt az év egyéb időszakaiban. ~ Rózsaszín kentaur épp úgy nem létezik, mint fekete egyszarvú. Mit akarsz valójában? ~ kérdi, de a következők valamelyest megakasztják. Kivillantja fogait egy pillanatra, de végül türtőzteti magát, ez nem a roham ideje. ~ És ki vagy te? ~ kérdez helyette.
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 03:53
Morwen & Aaron
‒ Tudom ‒ szusszantotta. Elege volt ebből a hülye helyzetből. Szívesebben tért volna vissza a Hollóhát-toronyba, de ígéretet tett, amit nem akart megszegni. ‒ Csak úgy hallottam, hogy nem merészkednek ennyire előre ‒ vonta meg a vállát közönyösen. ‒ Nem, nyilván poénból mondtam. Ha viccnek szántam volna, akkor azt mondtam volna, hogy egy rózsaszín kentaurt keresek ‒ forgatta meg a szemét. A hangja még mindig idegesen csengett. ‒ Egy ismerősöm küldött. Azt mondta, hogy keressem meg, és mondjam neki, hogy sajnálja, de mostanában nem tud jönni, mert egy ismerőse elég komolyan megsérült. Meg azt is mondta, hogy mondjam meg annak a pó… akarom mondani unikornisnak, hogy ha valamire szüksége lenne, akkor nekem szóljon, bár nem tudom, hogy honnan vette azt, hogy én majd ide fogok rohangálni ‒ fecsegte. Nem gondolta, hogy ellenséggel állna szemben. Intelligens lénynek tűnt, minimum egy kentaurnak gondolta, de semmiképpen sem másik diáknak. Ha másik diák lett volna, akkor nem rejtőzött volna ennyire.
A fiú hangjából érzi, hogy feszült, és talán valamitől fél is...? Ebben nem biztos. A bizonytalansága mégis jóleső, kedveli a káosz apróbb megnyilvánulásait is. ~ Pedig ahol egy van, akad több is. ~ közli, persze a pókra célozván. Már tapasztalta ő maga is, hogy ez a fajta csapatosan él, és gyakorta úgy is támad. ~ Csakugyan? ~ érdeklődik eztán viszont ~ Mit akarsz tőle? ~kérdi, de nem moccan, egyelőre nem áll szándékában felfedni magát. Még. Már csak azért sem, mert bizalmatlansága is szárnyra kél: egy ideje nem látta Karent, de elvileg csak ő tud róla. Mi történhetett vele? Gyanús...
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 03:37
Morwen & Aaron
~Az az átkozott túlméretezett pók! Biztos vagyok benne, hogy az itt létét is annak a tohonya baromnak köszönhetjük! ‒ háborogott továbbra is. Na, nem mintha nem boldogult volna a pókkal, szimplán nem akart felesleges összetűzésekbe keveredni, így aztán megpróbálta mihamarabb lerázni. Miután megbizonyosodott afelől, hogy a pók nem követi, nem nagyon figyelt a háta mögé. Azonban, amint megérezte, hogy valaki megpróbálta megérinti az elméjét, azonnal megpróbálta felállítani a mentális védelmét. Sikerült is neki, de mégis… Valami különös oknál fogva megkerülték a védelmét. Összerezzent, megperdült a tengelye körül. Bevilágította a környéket, a szemét összehunyorítva, gyanakodva kémlelte a bozótost. ‒ Nem akarok kijutni. Keresek valakit ‒ felelte feszülten. Örült volna, ha megmutatkozik előtte az illető. ‒ Pontosabban egy fekete unikornist ‒ tette hozzá, de arra már nem kérdezett rá, hogy az illető tudja-e hol van. Inkább a tekintetével és a fénycsóva segítségével próbálta fellelni az ismeretlent, aki betört az elméjébe.
Nem kedveli a havat, sem ezt az időt. A meleget jobban szívleli. Ráadásul télen az erdő is olyan kihaltnak tűnik... A harc zaja szinte azonnal odavonzotta. Távolról nézi végig a harcot, esze ágában sincs beavatkozni, noha a vére szomjazná a harcot. Mostanra már teljesen felépült, így készen is állna rá. Nem látta még ezt a kétlábút, de az érdeklődését felkeltette, így minden további mérlegelés nélkül szegődik a nyomába. Nem érti a fiú szavait, ámbár talán jobb is. Hangtalanul jár, legalábbis léptei nesze nem hallható, de egyébként nem ügyel a hangtalanságra. Jópár perc telik el, mire megunja a néma követést. A fiú hirtelen úgy érezheti, mintha valaki megérintené, holott sehol senki... A következő érintés szinte egyből következik, ez már világosan mentális síkon történik. ~ Ha ki akarsz jutni, rossz felé mész. ~ közli. Hangja a fiú elméjében hangzik fel. Közben megáll, még nem mutatkozik előtte, de nem is fog elszaladni, ha a fiú rátalálna.
megjegyzés ◊ zene ◊ szószám[You must be registered and logged in to see this link.]
Aaron Prusseit
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Morwen & Aaron 2016-01-16, 03:16
Morwen & Aaron
Idegesen vágott át a bozótoson. Leizzadt, alig kapott levegőt, és annyira dühös volt, hogy remegett a varázspálca a kezében, így távolról a pálcája végén ülő lángocska apró, reszkető lidércfénynek tűnhetett. Elege volt, hogy mindenki őt csicskáztatja. Igaz, most kivételesen maga ajánlotta fel, hogy egy ismerőse helyett elmegy előkeresni a fekete unikornist. Azonban arra nem számított, hogy az útját keresztezi egy acromantula. Teljesen kimerülten támaszkodott neki egy fának. ~ Mi a francért vállalkoztam arra, hogy megkeresem azt a pónilovat? Miért nem tudtam a seggemen maradni a klubhelyiségben? ‒ átkozódott magában. Egyszer tette be a lábát a gyengélkedőbe valami miatt, és máris megesett a szíve az egyik ott lévő ismerősén. Önmagát is szidta, amiért nem sikerült csírájában kiirtani magából az együttérző képességét. Ellökte magát a fától, és folytatta útját. ‒ Csak találjam meg azt a pónit, felrúgom… ‒ morogta tovább. A hóban lévő lábnyomok alapján próbált tájékozódni.
//
