2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az utazás nemcsak az elmét csiszolja, hanem időnként azzal a következménnyel jár, hogy az ember furcsa ismeretségekre tesz szert."
Főkarakter: Titkos karakter (azt hiszem tudjátok, elvégre átdolgozás, de ha kell, majd írok pm-et) Teljes név: Rosette Lewis Születési hely és dátum: Wales: Llanfyllin és 1980. május 12. Csoport: Hugrabug Patrónus: pacsirta Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 7. évfolyam Képesség: Semmi extra Kiemelkedő tudás: Bűbájtan: Kiemelkedő Átváltoztatástan: Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Csodabogár volnék? Ráfoghatjuk, végül is, de inkább nevezzünk egy vidám, kissé már mániákusan természetimádónak. Nem tehetek róla, de egyszerűen imádok az erdőkben, hegyekben, völgyekben sétálgatni, szeretem, ahogy a hideg, friss levegő átjárja a tüdőmet. Nem tudok betelni a természet csodáival, de, hogy ezen kívül még mi lehet érdekes rajtam? Vidám vagyok, általában legalább is. Szeretek nevetni, de alapvetően nem vagyok egy mókamester, sőt! Kifejezetten bénán mesélek viccet, így nem igazán én szoktam lenni a társaság lelke. A jegyeimről szólva... Még egyszer sem buktam meg, vagy kerültem bukás közelébe. Nem vagyok egy kitűnő tanuló, akkor valószínűleg a Hollóhátba osztott volna a Süveg, sokkal inkább csak szorgalmas, igyekszem, amennyire csak tudok. Lényegében, Bűbájtanból és Átváltoztatástanból egészen jól is állok, néha szoktam üzletelgetni, hogy nekem ez megy, és cserébe, ha valamiből segítségre van szükségem, akkor én meg korrepetálom majd azokból. Alapvetően amúgy is szeretek segíteni másoknak, akár tanulásról van szó, akár bármi másról. Például, néhány háztársamat gyakran meghallgattam már, amikor magánéleti problémájuk volt, és még ha komolyan nem is tudtam segíteni, legalább némi tanácsot tudtam neki adni. Nehezen fogom vissza magam, ha az érzelmeimről van szó. Ha valaki feldühít, akkor pár napig képes vagyok magamban fortyogni, ha pedig szerelmes vagyok, akkor képtelen vagyok nem azt a bizonyos illetőt keresni a tekintetemmel és csillogó szemekkel figyelni.
Megjelenés
A hajam szőke, eredetileg, minden festéktől és bűbájtól mentesen. Az édesanyámtól örököltem, ahogy azt is, hogy milyen dús, és könnyen kezelhető egyben. Szeretek törődni a külsőmmel, így az arcom tiszta, aknéktól mentes, a bőröm pedig selymes tapintású. Színre ugyan kissé fehér, de csak télen - ezt például már az apámtól örököltem -, nyáron szépen le tudok barnulni, és általában le is szoktam, engem kissé zavar, hogy ilyen sápatag vagyok. Az állkapcson szerintem kissé széles, az orrom meg valahogyan olyan kicsinek tűnik, de összességében azt hiszem aranyosnak nevezhetem az arcberendezésemet, legalább is remélem. A szemem barna, már majdhogynem fekete, ami elég érdekesen tud mutatni a szőke hajam mellett, de alapvetően így szeretem magam. A tekintetem barátságos és vidám, az arcmimikám mindig összhangban van a gondolataimmal, így amikor dühös vagyok, talán még gyilkolni is tudnék a pillantásommal, ellenben, ha vidám vagyok, mindig mindenkire egy ellenállhatatlanul aranyos mosolyt villantok. Az alkatom vékony, és talán még nőiesnek is nevezhető, de eléggé sportos is. Nem mintha rajonganék a sportokért, igazság szerint az egyetlen dolog, amit szeretek, az a túrázás, és emiatt egész jó kondícióban vagyok.
Életed fontosabb állomásai
1980. május 12-én születtem Llanfyllinben, egy aránylag kis városban. Egykének születtem, a szüleim valamiért nem is akartak második gyereket, viszont, sohasem unatkoztam, vagy hiányoltam volna egy testvért az életemből. Persze, biztosan érdekesebb lett volna minden, ha ketten együtt barangolhattunk volna a környező réteken, és együtt fedezhettük volna fel az itteni erdőket, de én így is jól megvoltam. Többek között azért is, mert nem messze laktak tőlünk a nagyszüleim, és a nagyapám például rengeteg időt töltött velem, gyakran elmentünk sétálni. Sőt, volt egy lovászatuk is, amit kettecskén vezettek, így egyértelmű volt, hogy lovagolni is megtanultam, elvégre, oda voltam az állatokért. Meg, ott volt nekem Jenson is, aki amúgy a szomszéd srác volt. A szüleink jó barátok, így sokszor játszottunk együtt, már egészen kiskorunk óta, arról nem is beszélve, hogy együtt jártunk óvodába, valamint az első varázsképességeink is akkor mutatkoztak meg, amikor együtt játszottunk. Ebből pedig sejtheted, hogy mind a ketten bekerültünk a Roxfortba. Nagyon vártam már az iskola kezdést, és ahogy teltek a napok, úgy nekem is egyre jobban fokozódott az izgatottságom. Az Abszol út is egy nagy kaland volt a számomra, teljesen elvarázsolt. A Roxfort Expressz pedig nagyon hangulatos volt, a kilátás belőle pedig valami eszméletlen. Áradoztam is Jensonnek róla, ha már egy fülkébe ültünk. Akkor még nem volt meg a megszokott társaságunk, és egyikünk sem akart egyedül, vagy éppen idegenekkel utazni. Persze, ez az évek múltán változott, bár, azért néha van olyan, hogy együtt utazunk, és nosztalgiázunk kicsit az első napunkról, ami amúgy meglehetősen vicces volt. Hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt róla, hogy melyik házba illenék, bár, abban az egyben biztos voltam, hogy a Mardekárból igencsak kilógnék. A szüleim közül csak az édesapám varázsló, de ő sem a Roxfortba járt, hanem a Durmstrangba, ahogy az összes többi felmenője is, így még csak tippelni sem tudtam a családi vonal alapján. Mondjuk, azért örülök neki, hogy azóta ideköltözött, és megismerkedett az édesanyámmal, mert, amennyit hallottam az ottani oktatásról, valahogy nem volt olyan szimpatikus. Igaz, hogy itt a Roxfortban is történtek érdekes, veszélyes dolgok, de azok nem olyan mindennaposak, mint a Durmstrangban az erőszakosnak nevezhető oktatás. Szerintem nem sokáig bírtam volna ott, de azt hiszem elkalandoztam. Ahogy a fejemre került a Süveg, azonnal vacillálni kezdett, hogy Griffendél vagy inkább Hugrabug legyen az én házam. Szerinte megvan bennem a bátorság és a vakmerőség, hogy a Griffendélbe kerüljek, de ugyanúgy megvan az igazságérzetem és a segítőkészségem, hogy a Hugrabug legyen az én házam. Igazából, fogalmam sincs, hogy végül is miért, de a Hugrabugba osztott be. Ismertem az előítéleteket, de annyira nem érdekeltek, mivel, ha az ember nem veszi magára, akkor semmi gond. Nekem pedig szerintem megvolt a kellő önbizalmam, hogy elhiggyem, nem vagyok egy olyan szerencsétlenség, mint amilyennek a házam alapján titulálnak. Ezután, mondhatjuk, hogy csak úgy repült az idő. Mindenki ismeri azt az érzést, ahogy bekerül egy új közegbe, kissé fél, hogy végül is be tud-e illeszkedni, aztán mire félocsúd, máris itt a hetedik év féléve és sokkalta inkább azon jár az agya, hogy hogyan is repült el ez a sok év... Nos, én is ugyanígy vagyok vele. Éppen, hogy csak élvezni kezdtem az iskolás éveimet, még körbe sem jártam teljesen a Tiltott Rengeteget, még, ha a birtok java részét már biztosan felfedeztem, és még csak nem is érzem úgy, hogy tényleg itt van a vége. Mintha még várna rám valami nagy kaland... Nos, valamilyen biztos, mert a Roxfortban sohasem unalmas az élet. Többek között azért sem, mert nem is olyan régen, igazság szerint nem is tudom miért, de megvolt az első randink Jensonnel. Igen, a gyerekkori legjobb barátommal valahogyan előrébb léptünk. Fogalmam sincs, hogy végül is hogyan lyukadtunk ki ott, hogy az a délután, amit csak spontán együtt akartunk tölteni, végül is egy randevúvá avanzsálódott. Csak sétálgattunk az erdőben, nevetgéltünk, aztán úgy az egész hangulata mintha megváltozott volna, mind a ketten kissé félénkek lettünk, de legalább is én biztosan, ő talán csak kissé zavarban volt. Még a szívem is hevesebben vert, nem értettem, hogy miért, bár... Jenson nagyon helyes, kedves srác, mindig is bírtam, de sose gondoltam volna, hogy ennyire bírom. A nap végén pedig megbeszéltünk egy újabb randit, nem is tudom, hogy abból mi lesz, de nagyon várom!
Irtó cuki lány! Megjegyzem minden lán ábrándosan néz és keresi az imádottja tekintetét ha szerelmes, de te biztosan jobban csinálod Nekem tetszik a karakter, én magam teljesen szűzen olvastam el és álltam hozzá ehhez, nem ismertem az előzőt. Remekül sikerült és kívánom, hogy érezd jól magad a bőrében!! szépen fogalmazol, aranyos a leírás, ne haragudj de tényleg ez jutott eszembe, cuki és kész. Remélem a nagy randizás mellett lesz időd másokra is, jól jönne egy hugrás nagylány barinő Persze nem Lavendernek Nincs más hátra: Vigyázz, kész, játssz!!!
Megjegyzem minden lán ábrándosan néz és keresi az imádottja tekintetét ha szerelmes, de te biztosan jobban csinálod 
Nekem tetszik a karakter, én magam teljesen szűzen olvastam el és álltam hozzá ehhez, nem ismertem az előzőt. Remekül sikerült és kívánom, hogy érezd jól magad a bőrében!! 
szépen fogalmazol, aranyos a leírás, ne haragudj de tényleg ez jutott eszembe, cuki és kész. Remélem a nagy randizás mellett lesz időd másokra is, jól jönne egy hugrás nagylány barinő 
