2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Itt az ideje, hogy felpakoljunk, és elinduljunk, hiszen Aisling leszögezte, nem marad a picivel a fenekén, most már egymás életénen a részei vagyunk. Elfogadtam, és hárman megyünk. Miután a kulcsnak nem találtunk zárat az egész házban, hozzuk magunkat. A pici Gracie szépen cseperedik, ez az időszak, amikor még minden nap látható a változás, hogy egyre szebben reagál mindenre, s nem feltétlenül alussza át a napot, habár sokat elbóbiskol, mégis nagyon érzékeny, kiváncsi baba. Érdekes, hogy Aisling-gel úgy lett gyerekünk hogy csupán csókot váltottunk, de semmi több. Azt hiszem egyikünk sem tervezte ezt el. Mégis nagyon úgy fest, hogy ő sem akar elmenni, legalábbis mintha kissé lenyugodott volna. Sikerült ruhákat vennünk, így már nem kell zsákban éreznie magát. Nem mintha nem tudtam volna előtte is, hogy mennyire szép, csak nem lett volna értelme ennek az egész házasságnak, ha egyikünk sem akarja. És most mégis... fegyverszünetet kötöttünk a kicsi érdekében, és kutatunk hogy feloldjuk a kötést. Nem tudom, hogy ha ez megtörténik, a pótanyuka valóban le akar-e lépni, én minden ügyetlenségem mellett a kicsivel maradok, s nem fogom felhánytorgatni, hogy Aisling mennyire el akart menni. Nem ő választotta ezt a sorsot, noha ő is a gyermek után nyúlt. Úgy egyeztünk meg, hogy Merlin barlangjaiba hatolunk be, hiszen ha régi varázsszereket, könyveket lelünk, hátha ott megtaláljuk a kötés feloldásának nyitját is. Néha észreveszem, ahogyan egymáson felejtjük a tekintetünket, s ez meglep. Nem vagyok túlzottan udvarlós típus, fontosabbak a kutatásaim, ám mégis, valahogy hatással van rám, ahogyan harcol velem mindkettőnk pocsék jellemén túl. A hátamra kötözöm a picit, amit Aisling rögzít. Varázsbottal indulok majd az útra, hogy legyen mire támaszkodni, hogy ne menjen szét az amúgy rossz gerincem, ami még ősrégen sérült meg. Hoztunk elég tejet, hogy ne fogyjunk ki, s magunknak élelmet, tértágított táskában. - Mehetünk? – Kérdezem már az ajtóban állva. Az időjárás szerencsére mellettünk áll, az őszi pirkadat igen szép napot hozott. A levelek már az avarba hullanak, az aranyló csillag fénye lassan beragyogja a falut. Reggeliztünk, a barlangok a dombok mögött találhatóak. Nem gondolnám, hogy lóval kéne odamenni. Pár órás séta alatt odaérhetünk.
Itt az ideje, hogy felpakoljunk, és elinduljunk, hiszen Aisling leszögezte, nem marad a picivel a fenekén, most már egymás életénen a részei vagyunk. Elfogadtam, és hárman megyünk. Miután a kulcsnak nem találtunk zárat az egész házban, hozzuk magunkat. A pici Gracie szépen cseperedik, ez az időszak, amikor még minden nap látható a változás, hogy egyre szebben reagál mindenre, s nem feltétlenül alussza át a napot, habár sokat elbóbiskol, mégis nagyon érzékeny, kiváncsi baba. Érdekes, hogy Aisling-gel úgy lett gyerekünk hogy csupán csókot váltottunk, de semmi több. Azt hiszem egyikünk sem tervezte ezt el. Mégis nagyon úgy fest, hogy ő sem akar elmenni, legalábbis mintha kissé lenyugodott volna. Sikerült ruhákat vennünk, így már nem kell zsákban éreznie magát. Nem mintha nem tudtam volna előtte is, hogy mennyire szép, csak nem lett volna értelme ennek az egész házasságnak, ha egyikünk sem akarja. És most mégis... fegyverszünetet kötöttünk a kicsi érdekében, és kutatunk hogy feloldjuk a kötést. Nem tudom, hogy ha ez megtörténik, a pótanyuka valóban le akar-e lépni, én minden ügyetlenségem mellett a kicsivel maradok, s nem fogom felhánytorgatni, hogy Aisling mennyire el akart menni. Nem ő választotta ezt a sorsot, noha ő is a gyermek után nyúlt. Úgy egyeztünk meg, hogy Merlin barlangjaiba hatolunk be, hiszen ha régi varázsszereket, könyveket lelünk, hátha ott megtaláljuk a kötés feloldásának nyitját is. Néha észreveszem, ahogyan egymáson felejtjük a tekintetünket, s ez meglep. Nem vagyok túlzottan udvarlós típus, fontosabbak a kutatásaim, ám mégis, valahogy hatással van rám, ahogyan harcol velem mindkettőnk pocsék jellemén túl. A hátamra kötözöm a picit, amit Aisling rögzít. Varázsbottal indulok majd az útra, hogy legyen mire támaszkodni, hogy ne menjen szét az amúgy rossz gerincem, ami még ősrégen sérült meg. Hoztunk elég tejet, hogy ne fogyjunk ki, s magunknak élelmet, tértágított táskában. - Mehetünk? – Kérdezem már az ajtóban állva. Az időjárás szerencsére mellettünk áll, az őszi pirkadat igen szép napot hozott. A levelek már az avarba hullanak, az aranyló csillag fénye lassan beragyogja a falut. Reggeliztünk, a barlangok a dombok mögött találhatóak. Nem gondolnám, hogy lóval kéne odamenni. Pár órás séta alatt odaérhetünk.
