2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Mindenki a maga sorsának kovácsa "
Főkarakter: Lav Teljes név: Aisling O`Hara Születési hely és dátum: Írország, Dublin 1974. május 10 Csoport: Varázshasználó Patrónus: Kakukk Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Családilag eltartott, önellátó, életművész Képesség: Bejegyzett animágus (vörös róka) Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret – kiemelkedő, Legendás lények gondozása – kiemelkedő, Sötét varázslatok kivédésében tehetségtelen
Jellemed kifejtése
A varázslóvilág régi, nemesi családjainak egyikébe születtem, lehetnék sznob és hordhatnám az egekben az orromat, nálam mégis elromlott valami már a születésemkor. Senki nem tehet róla, a sors fura fintora, hogy kilenc éves koromig nem történt velem semmi különös. Nem mutatkoztak rajtam a boszorkányok jelei, a szüleim már kezdtek aggódni. A pálcámmal sem voltam kibékülve kezdetben, egészen más dolgok érdekeltek mint amit a szüleim nekem szántak. Imádtam az állatokat, főleg a különleges állatokat, vagy inkább lényeket. Én voltam a családom kakukktojása, talán nem véletlen a patrónusom sem. Szóval egyáltalán nem vagyok sznob, és kényeskedő „hercegnő” sem, a mai napig imádom összekoszolni magam, lázadó természet vagyok, s mióta tudomást szereztem a varázstalan emberekről, őket is imádom és csodálom, akárcsak a tárgyaikat. Ezzel persze sok gondot okoztam a szüleimnek, annál többet a tanáraimnak, néha csak a családom vagyona, jeles régmúltja és rábeszélő képessége mentett meg a kicsapástól. A hűvös és nemesi karótnyeltség távol áll tőlem, talán a szüleim is tudat alatt tisztában voltak mindezzel amikor nevet választottak nekem, én pedig beváltottam minden aggodalmukat. Aisling tüzet jelent és én ennek rendje és módja szerint lobogok. Ég bennem a szenvedély minden iránt ami elég távol áll az ő kívánalmaiktól, a végletek boszorkánya vagyok.
Megjelenés
Vörös haj, kék szemek. Ezzel már sok mindent elárultam, a külsőm a belsőmet maximálisan tükrözi és viszont. A jóságos anyatermészet még soha nem találta el ilyen pontosan egy boszorkány megalkotását sem. A családom tagjait a hűvös elegancia jellemzi, természetesen az enyémet ennek a tökéletes ellenkezője. Nem figyelem mennyire szép a ruha rajtam csak praktikus legyen, ennek ellenére mondhatni az ízlésem kitűnő, csak ritkán alkalmazom, inkább dacból semmint alapos megfontolásból. Szeretem az állatbőröket, szőrméket, a természet adta színeket, a homokét és a víz kékjét. A hajam is olyan lobogó akár a bennem élő tűz, és bár igencsak kitűnök vele az átlagból, én imádom. Ahogy az apró szeplőimet is melyek elszórtan ülnek az arcomon és nyáron még azok is előbújnak melyek egész télen pihentek.
Életed fontosabb állomásai
Írországban születtem, Dublinban. Attól a pillanattól kezdve az életem egy merő küzdelem volt. A családom szerette volna ha hozzájuk hasonlóan kitartok a nemesek kiváltságai, az aranyvérűek felsőbbrendűsége és a muglik utálata mellett. Már az első évem után dugába dőlt minden reményük, nap nap után lesték mikor nyilvánul meg mekkora tehetségű boszorka vagyok, ám minden különlegesség ami megkülönböztet boszorkát és muglit egymástól, csupán kilenc éves koromban került felszínre, akkor sem úgy ahogy szerették volna. Sosem tudtam megülni a fenekemen, pláne ha azt a hatalmas, labirintusszerű házban kellett tennem ahol általában el is tévedtem. A házimanónk segített, amit úgy háláltam meg, hogy az iskolába kerülésem előtti este ruhát adtam neki. Ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban amit szorgalmasan töltögettem az akkor még csínynek beállított tetteimmel. Aztán jött a kiskamasz kor amire megint rá lehetett fogni, hogy engedetlen és teljességgel kezelhetetlen vagyok, a bátyám tartotta rajtam a szemeit, aki két évfolyammal felettem járt, de gyakran került ő is miattam bajba. A tanulás sem úgy alakult ahogy elvárták tőlem, valószínűleg kis részben pont ezért, nagy részben a tehetségtelenségem miatt. Alig használtam a pálcámat, jobban érdekeltek a rúnák, a jóslástan, a pergamenre és máshova vetett bűbájok és a legendás lények. Főleg ők. Mindent megtanultam amit velük kapcsolatban csak lehetett, de egyben ösztönszerűen tudtam mikor mire van szükségük, szóval minden mást sutba dobtam, épp csak átbukdácsoltam az évfolyamokon, mindig az utolsó pillanatra hagyva a tanulást. Mondhatni az O`Hara család feketebáránya vagyok, a különc, a tékozló gyermek aki szégyent hozott a régi és nagy múltú család nevére. Úgy gondolták ha már nem tudnak velem mit kezdeni, összekötik a kellemeset – a családtól való távoltartásom – a hasznossal – egy másik nemesi családdal való gyümölcsöző kapcsolat – és az iskolaévek után szenvedjen velem más. Példának okáért egy hagyománytisztelő és hozzájuk hasonló nemesi vérvonallal büszkélkedő család fia. Gyűlölöm a bilincseket, még ha azok láthatatlanok is, ezért amikor megtudtam, hogy mire készülnek, újra elővettem a poharat és egyetlen mozdulattal teletöltöttem. Túlcsordult azzal, hogy elszöktem, bár már korábban meg kellett volna tennem, nem is tudom miért maradtam ennyi ideig mégis. Most a magam ura vagyok, úgy tartom el magam ahogy éppen sikerül, de még bujkálva is szabadabbnak érzem magam mint eddig bármikor.
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Aisling O`Hara 2015-05-17, 09:05
Elfogadva!
Hát ez aw... A vörös haj egyébként is a gyengém, a PB különöséppen édes csajszi.^^ Ám ha mindezt félreteszem, a sztoriját olvasva máris függésem alakult ki, hogy megtudjak még többet a múltjáról, miért alakulhatott így ez a zsarnoki kapocs a szülőkkel, mit fog most tenni, van-e aki mellette álljon. Az biztos, hogy szerethető, bár nehéz jellem, és ha valaki, hát Te biztosan tökéletesen fogod őt hozni. A patrónuson jót nevettem, az állatalakja meg egyenesen telitalálat. Foglalózz, a többit már tudod (azaz behajtom a kezdő hszemet, muhaha... ).