2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
-Nem telepedsz rám, én nem érzem annak és szeretem. *Nincsenek fiú barátaim, csak haverok akikkel együtt megyünk olykor a könyvtárba de csak azért mert közös feladatunk van. Nem hiszem, hogy másképp néznének rám és ha igen, nem érdekel. Sosem kellettem magam mint a lányok többsége, nem cicáztam a fiúkkal, az első kudarcok egy-egy kedves mosoly után alaposan leforráztak. Persze akkor még kisebb voltam, talán nem csináltam jól, és különben sem számítottam népszerűnek. Ha változtam is az Gerrynek köszönhető, az ő feltétel nélküli barátsága tett olyanná amilyen most vagyok, de nem érzem soknak a változást, igazából semmilyennek. Nincs is szükség arra, hogy bárkire is csúnyán nézzen, senki nem kezd ki velem, nem mintha vágynék rá, de egy ilyen csúnya nézés következményére kíváncsi lennék. Bennem is élnek a női ösztönök és vágyak az ilyen apróságok iránt, és néha amikor nem sok minden jár a fejemben, egy kis büszkeséggel a lelkemben megyek végig vele az udvaron vagy a folyosón, de ez hamar elmúlik mert a következő pillanatban elfelejteti velem az egészet és csak vele foglalkozom. Az egész természetes, mintha mindig is tudtuk volna, hogy ez lesz a barátságunk vége…vagyis a folytatása, mert vége sosem lesz. Sokkal fontosabb, hogy ő mit gondol rólam és őszintén ahogy hozzám ér és ahogy rám néz az utóbbi időben egészen kellemesen felkavaró. Szeretem amikor alaposan végigmér és odakunkorodik az arcára az a mosoly amit csak nekem tartogat és a szemeiben megcsillan az a különös fény amitől nőnek érzem magam, pedig még nagykorú sem vagyok. Most azonban nem csak néz és nem csak csókol. Sokkal több ez és először óriási lépésnek élem meg, pedig nem az. A szívem majd` kiugrik a helyéből, izgatott vagyok és egy kicsit félek is. Nem attól félek ami érzésem szerint következik a sok csók után, hanem attól, hogy elidétlenkedem és azt nem akarom. Persze most minden újdonságként hat rám, Gerry ismeretlen területre vezetett és nem tudom én hogyan menjek tovább ezen az úton. Naná, hogy egy kicsit ideges vagyok….na jó, nagyon és biztosan látszik rajtam. Gerryt nem tudnám becsapni és nem is akarom, sosem akartam több lenni mint ami vagyok mert annak úgy sem jó a vége. Ezért szívszorongva várom mit csinál és minden egyes érintésre megrezzenek, de egyben élvezem is mert hihetetlenül jó és nem csak a testemnek hanem a lelkemnek is. amikor megingatja a fejét már tudom, hogy kár izgulni és egy kicsit elszégyellem magam amiért nem bíztam benne eléggé. Tudhattam volna, hogy nem fog ledönteni az ágyra és egyből a lényegre térni, és hálás vagyok neki mindezért, minden percért. Minden félelmem elmúlik és csak azt tudom, hogy kellek neki, hogy szeret, tetszem neki és vágyik rám. Van persze egy röpke pillanat amikor összerezzenek mert megérzem odalent a mozgást és nem számítottam rá, de a pirulásommal együtt mindez elmúlik és inkább jó érzés, hogy így reagál arra, hogy simogat. A kezdeti idegesség is elillan és már csak az élvezetre tudok figyelni, az telíti el az egész testemet és hihetetlenül jó. Klassz, érzéki, finom. Önkéntelenül túrok a tincsei közé, ez most nem egy ártatlan, bohókás kócolás. S ekkor felnéz rám, én pedig elmerülök abban a pillantásban és a csókjában, és elmosolyodom. Szélesen, hálásan, egy kicsit bolondozva de nem idétlenül. Azt hiszem átléptünk egy határt, mostantól egy kicsit másféle világban foguk élni, egy kicsit felnőttesebben. Ez az este egy olyan emlék lesz az életemben ami mérföldkő, egy a sok és a legfontosabbak közül. Nem is nagyon tudok odafigyelni később a beszélgetésre, egyre csak ezek a pillanatok járnak a fejemben és biztos vagyok abban, hogy holnap használhatatlan leszek mindegyik órámon. A fellegekben fogok járni, kapok néhány óra büntetőmunkát, de Merlinre mondom, megéri.*
//Jaaaaaj, nagyon szép volt, köszönöm!!! Gerry imádni való!! //
- Igaz, téged meg nagyon. Újszerű. Nem akarok rád telepedni, butaság is lenne a fiúbarátaidra csúnyán néznem, csak ez más, mint amikor barátkoztunk. – Vallom be az igazat, képes vagyok uralkodni az érzéseimen, nem akarom kisajátítani őt, hiszen pont azt szeretem benne, hogy olyan kis ösztönös. És azt is pontosan tudom, hogy sosem bántana engem. Valahogy magamból indulok ki, ezért is nem lenne fair tőlem, ha a múltam alapján pont őt minősíteném. Tudja róla, hogy nagyjából hány lánnyal bújtam ágyba, vele viszont még nem, és egyáltalán nem sürgős a dolog, hiszen hosszútávra tervezünk. Hihetetlen, hogy pont én lettem tagja a szerelmesek klubjának, de megtörtént, és mindez ez egy teljesen új világot nyit fel bennem. Nem vagyok képes ugyanúgy nézni magamra mint régen, habár azt sem tagadhatom le, hogy szeretnék vele együtt lenni. És tudom, hogy fantasztikus lesz, még ha neki elsőre biztosan rémisztő, sőt, talán fájdalmas is, ám ha fokozatosan jutunk el odáig, hátha a szerelem túllendíti majd azon, hogy mennyire újszerű. Lassacskán talán úgy érzem, hogy itt lehet az ideje annak, hogy egymásra hangolódjunk, talán ez neki is önbizalmat ad, hogy nem csupán azért voltam vele, hogy ő is egy legyen a sok közül, hiszen eddig ez nem merült fel, de most már nőként gondolhat magára, hogy nálam ilyen szempontból is igenis fontos. Csak az a lényeg, hogy ne izgulja túl. Tudom, hogy mindaz, ami nekem természetes, neki még nem, viszont azt látnia kell, hogy nekem sem alapértelmezés, hogy ágyba bújok vele, nagyon is a szerelmünk része, amelynek meg kellett érnie. Talán majd a közeljövőben ténylegesen eljuthatunk addig. Az fel sem merült, hogy teszem azt elveszíteném a fejemet, és netán túl türelmetlen módon gyorsan kibontom a ruháiból. Az ösztöneimen már régóta tudok uralkodni, nem vagyok olyan ügyetlen, hogy csak az ágyékom vezessen. Így a rémült nézésre finoman ingatom a fejemet, hogy ne féljen, kedvesen megsimogatom az arcát hogy csak bízzon bennem, ahogyan eddig is. Azért a végtelenségig nem várhatunk a minimális továbblépésekkel sem, ezt annyira nem gondolnám nagy lépésnek, ám mások vagyunk, nem együtt értünk mindezidáig, és úgy kell határozottnak lennem, hogy az nem erőszakos. A kellemesen bizsergető simogatás cseppet sem követelőző, sokkal inkább érdeklődő, figyelfelkeltő. A nyakát is úgy csókolom közben, hogy gyengédségem csupán feltüzelje, ne érezze azt, hogy a következő lépéssel példának okáért a ruhája alá nyúlok be. Az, hogy kissé lüktet a lábam köze, az talán nem véletlen, ám ettől még nem borulok ki, ő sem pici már annyira, hogy most jőjjön le a falvédőről. Így ahogyan az ajkaim közé veszem ruhán keresztül a finoman előbújó hegyes kis bimbót, az csupán érzékletes felvezetése annak, hogy tessék kicsit nőnek lenni, és élvezni azt, hogy mivel van megáldva. Nyilvánvalóan ruhán keresztül teljesen más, mint igaziból, az még azért ráérhet. Duruzsolva adok hangot annak, hogy örülök annak, hogy nem húzódott el. Végül felnézek, és a szájára nyomok egy zárócsókot, jelezve, hogy a felfedező akció ezúttal véget ért. A derekánál fogva húzom le magam mellé, majd felkönyölve az ágyra immár tovább beszélgetünk elalvásig.
*Nevetek azon, hogy Gerry bevallja mennyire féltékeny rám, ám ez nem kinevetés, egyszerűen csak jól esik a tény. Egy picit azért büszke is vagyok magamra, a suli legjobb pasija mondta ezt nekem és nem érzem magam elfogultnak. * -Eddig nem szerettél senkit így azért nem tudtad. *Nem érzem beképzeltségnek azt amit mondok, ismerem őt és a hódításait, azok célját és eredményeit, elmesélte a múltja egy részét amiről úgy gondolta érdemes. Szóval nem volt még szerelmes úgy igazán, ahogy én sem. Sokan azt mondják az ilyen lángoló első szerelem nem igazi és ha nem is hamar, de véget ér. A miénk más, én tudom és érzem, lángol ugyan de előtte sokáig parázslott, tápláltuk mindenféle jóval, alapot adtunk neki. Kicsit olyan ez mint amikor a kertünket ápoljuk, egy kis víz, egy kis napfény, tápanyag a földnek….mindig éppen az amelyikre szüksége van a növényeknek. valahogy mindig is tudtuk mikor mire van szükség kettőnk kapcsolatához. A barátság megalapozta, mély és tartós lett, nincsenek titkok és töretlen a bizalom. Tudjuk mi az amit a másik nem tenne soha és azt is, mire hajlandó, meddig hajlandó elmenni valakiért vagy valamiért. Ettől eltérő meggyőzés mind csak hamis szó. A féltékenység egy része a bizalmatlanságból fakad, ám Gerry nem ezért féltékeny, egyszerűen csak….nem hagyja, hogy más közel férkőzzön hozzám, nem mintha én hagynám, de tudjuk jól, hogy vannak olyanok akiket ez nem érdekel. ez a féltékenység a szerelemből fakad, de olyan cuki ahogy mondja, muszáj nevetnem. Alaszka tör ránk, ahogy azt a macskák már csak tenni szokták, bár az enyém nem olyan szemtelen mint egyeseké, de mégiscsak rosszkor jött. Mintha érezné, hogy itt most valami készül, vagy ő is féltékeny. Tény és való, mostanában nem jutott rá annyi időm mint régen és gyakran magára hagyom, de aztán mindig megszeretgetem és egész éjszaka velem alszik. Talán azért jött most is mert azt hitte aludni készülök. De egyáltalán nem. Lehet, hogy az lesz a vége, de még nem tudom minek. Érzem, hogy Gerry most valahogy másképp ölel és ahogy a hajamba túr….egy kicsit vadabb vagy inkább türelmetlenebb mint amit megszoktam tőle. Ez nem ijeszt meg, de attól amit odalent érzek a hasam alatt…nos attól egy picit megdermedek. Nem ijedtség ez, inkább csak meglepődöm, na nem azért mert nem tudom mi az és miért van, hanem…azt hiszem nem számítottam rá. Nem most, nem így, persze azt sem lehet, hogy előre megbeszéljük, szóval a pirulásom elmaradozásai után most először megint érzem, ahogyan forró lesz az arcom és amikor Gerry rám néz két csók között, én csak bámulom őt mint egy ijedt kislány. De nem szólok, nem akarom félbeszakítani, félve várom mi következik. Nem tudom hogyan lehet ezt úgy folytatni, hogy finom legyen és nem követelőző. Kíváncsi is vagyok és magamban úgy érzem nem készültem fel mindenre, hogy akarom-e, de az is lehet, hogy csak a tapasztalatlanságomból fakad minden kételyem. Régóta érett már, hogy továbblépjünk a csókolózásnál, mindig egy kicsivel több és most ez…talán nagy lépés és nem tudom _én_ hogyan tegyem meg. Remegve tódul be két adagnyi levegő is a tüdőmbe mikor megérinti a mellemet, a szám kiszárad mégis nyelnem kell és nehezen megy. A keze még a ruhámon keresztül is forró és áramlik szét a testemben, villámok cikáznak bennem és mind a hasamban gyűlik össze. Nem húzódom el de nem is bújok közelebb, eléggé határozatlan vagyok most és ez zavar, de közben élvezem is. Fura. meztelennek érzem magam pedig tudom, hogy ott van a blúzom kettőnk között és az alsóneműm is, olyan mintha nem lenne, vagy eltűnt volna. A gondolat hatására még le is nézek, hogy nem egy varázslat tüntette el rólam, de nem, ott van ahol hagytam, ám Gerry keze is pluszban és ő előrehajol. Fogalmam sincs mit fog csinálni ezért amikor bekövetkezik, a szemöldökeim felugranak a döbbenettől, aztán magával ragad az semmihez sem hasonlítható érzés ami kiugrasztja a szívemet és a torkomban dobog és hallom a fülemben az ütemes lüktetést….és érzem lent is.*~ Tejóég! Ez mozog!~
- Ajánlom is édes. Egyrészt téged ne dinkázzon le senki más, mert nem hagyom, hogy bántsanak, cukin pedig ne kezeljen senki, te csak az enyém vagy. Nem is tudtam magamról, de nagyon is féltékeny tudok lenni, ha szeretek valakit. – Én ugyan nem szoktam nézni, hogy ki hogyan néz ránk, de legalább eljött az az idő, amikor már nem próbálkoznak nálam be lányok, legalábbis jóval kisebb arányban. Ennek több oka is van. Látják, hogy mennyire nyiltan felvállalom a kapcsolatomat Lavenderrel, a másik, hogy én nem szemezek senkivel, így látványosan kevesebbszer merülök fel bárkinél. Azért egy másik réteget sikerült mégiscsak elérnem; az olyan lányokat, akik kellően merészek, viszont komoly kapcsolatot szeretnének. És mivel látják, hogy mennyire boldoggá tudom tenni a kis szőkét, ebből leszűrnek valami olyan tanulságot, hogy mint valakinek a szerelme is megállom a helyemet. Azért szerencsére kevesen vannak, akik puszta önzőségből szét akarnának zilálni egy látszólag nagyon is jól működő kapcsolatot. Már nem tartom Lavendert olyan picinek, mint a megismerkedésünk hajnalán, addig nem igazán lett volna kedvem zavarba hozni intimebb érintésekkel, valahogy én sem igényeltem, hogy rögtön ő is felkerüljön arra a bizonyos listára, hogy kikkel sikerült ágyba bújnom. Évekig elég jól kiéltem magamat, hogy azzal, akit szeretek, ne legyen elsődleges. Igazából ő maga kezdi ezt nálam pedzegetni azzal hogy már nem pirul el sokszor, hanem megnéz, szinte magát készíti fel az élményre, olykor rajta felejti a kezeit a hasizmomon, vagy a karomon, és jólesően mosolyog rám, ha netán a hátsójára téved a kezem. Azért szolidan csinálom, nem mások előtt, ahogyan régen sem tettem közszemlére a hódításaimat, úgy ő sem vált a közbeszéd tárgyává. Jó, azért az ember olykor mégiscsak csókolózik, de nem olyan szívfájdító módon direkt mások előtt, hogy nesztek, mi ennyire boldogok vagyunk, de bizony olykor megesik. Mert ahogyan most tesszük, az valahogy minden eddiginél mélyebb, bensőségesebb, látszik is, hogy kapkodja a levegőt, ahogyan én is megbeszélük olykor teljes testemben, hogy aztán jólesően ernyedjek el. Mennyire más ez, ha a szerelmével teszi az ember. Kis közjátékként megsimogatjuk a macskát, akit végül Lavender arébb küld, még aranyos, hogy nem tőlem várta ezt el. Sikerül az ölembe húznom, szerencsére nem lepődik meg túlzottan, így az egyik kezemet a combjára helyezem, a másikkal a hajába túrok, hogy szinte teljes testtel összesimuljunk. Így akár érezheti is, hogy mennyire átfogom őt, és az ágyékomra is hatással van. Talán ezen nem riad meg, hiszen nem most jött le a falvédőről, és sosem bántam vele gonoszul, hogy azt higgye, hogy csak arra kell. Most is csupán évődünk ismerkedünk. Egy fél pillanatra kinyitom a szememet a csókok között, nem akarok én mindenre engedélyt kérni, de azért mégsem akarok arrogáns lenni, ezért fogva tartom a pillantását, amolyan huncut incselkedéssel, aztán lassan, finoman a kebleit fogom meg, amolyan gyengéd, simogató jelleggel, ruhán keresztül, ugyanis nem gombolom ki őt, nem nyúlok be a fehérnemű alá, pont jó így. Ha kicsit is furcsán fészkelődne, akkor majd meglátjuk, hogy mi lesz. Csupán gyengéden simogatom, és ha netán rátalálnék a mellbimbójára, akkor ruhán keresztül érintem meg, és némi férfiaságot mégiscsak felmutatva odahajolok, hogy hintsek rá néhány csókot, majd egy pillanatra az ajkam közé is veszem. Na bumm, hát picit nyálas lesz a ruhája, ez a legkevesebb.
-Gerard Warrington! Te vagy az egyetlen ember aki ilyen cukin tud ledinkázni, ezért megbocsájtom neked! *Tény és való, hogy még mindig vannak olyanok akik dilisnek tartanak, de még mindig nem érdekel. Azt viszont észrevettem, hogy amióta mindenki számára tudható, hogy Gerarddal egy párt alkotunk, a többség másképp néz rám. Persze akadnak olyanok is akik meg Gerardra néznek furcsán, találgatva, hogy ő bolondult-e meg, hogy a sok szép lány és az ismert hódításai helyett, pont nálam kötött ki vagy tényleg én lettem normális. Mókás amikor azt látom, hogy a diákok hogyan ráncolják a homlokukat a nagy találgatások közben. A lányok azon merengenek mi lehet az én titkom, a srácok meg azon, hogy mi lehet bennem olyan különleges amire Gerry ugrott. Mindez persze csak apró színesítése a kapcsolatunknak, és némi változatosság amikor teljesen beletemetkezem a könyveimbe, néha már úgy érzem magam mintha én lennék Hermione, pedig nem szoktam kiesni a padból, hogy mindenáron engem szólítsanak fel. Megmaradtam a csendes jó tanulónak és csak akkor brillírozom amikor számonkérnek. Missy biztosan az ő hódolójával van, mert a szoba kihaltnak tűnik mikor belépünk és egyből az ágyra vetjük magunkat. Boldog vagyok, többek között azért mert sikerült Gerry rossz kedvét elűznöm és ez a legfontosabb. Az, hogy a randink nem úgy sikerült ahogy terveztük….igazából nem is terveztük sehogy csak körvonalakban és végül is együtt vagyunk ez a lényeg. Akkor lettem volna szomorú ha Gerry az egészet lemondja és a szobájába vonul aludni, de soha nem tenne ilyet. Ahogy nekem ő a mentsváram, úgy ez fordítva is igaz és sokszor történt már rossz dolog amit a másik vállán sírtunk el, egyikünk sem az az egyedül sebet nyalogató fajta. jó ez a kis nyugalom és békesség, nem azért, Missy jó fej és aranyos lány de most tényleg nem hiányzik. Pláne azután, hogy Gerry a nyakamat veszi célba, nem tudom mit szólna a szobatársam ha most meglátna minket így. Be kellett volna húzni az ágyfüggönyt. Na jó, amikor megérzem a nyelvét és a fogait a bőrömön, azért visszatér a régóta elmaradt pirulásom, hirtelen nagyon melegem lesz és kapkodni kezdem a levegőt ami nem igazán tudatosul bennem. Alaszka a legjobbkor oson fel az ágyra, így egy kicsit össze tudom szedni magam nem mintha nem élveztem volna Gerry ajkainak játékát, de pont ez az ami zavarba hoz; hogy élveztem. Sosem éreztem még ilyet és sosem csinálta még senki. * -Alaszka…szia cicus. *Gerry is nevet, szóval én is megtehetem felhőtlenül, nem haragszunk a cicámra. Alaszka azonban magára érti amikor Gerry engem hív és mikor az ölébe húz egészen izgatóan mintha a hipogriffen ülnék, közénk fészkeli magát. Muszáj elnevetnem magam, de Gerry már az arcomat fogja és tudom mi következik. Egyik kezemet a derekára csúsztatom a másikkal Alaszkát tolom el kettőnk közül.* -Bocs Alaszka, de ő most az enyém.*nem könnyű de végül sikerül és már Gerry ajkaival játszadozom. A finom harapás nem fáj, mégis felhümmögök mert meglep. Sokkal izgatóbb és hevesebb mint eddig volt és egy kicsit félek attól, hogy messzebb megyünk mint eddig és én elbénázom. Ám Gerard eddig mindig megtartotta a távolságot, vagyis mondjuk úgy visszafogta magát, hagyta, hogy az én tempómban haladjunk a kapcsolatunk terén, amíg nem biztos, hogy hova tartunk nem gyanúsítom meg vele. csak hagyom most is, hogy vigyen az ár. Visszaharapok, mást úgy sem tudok mint azt tenni amit ő, elvégre nincs tapasztalatom, hogy új dolgokat vigyek bele a kényeztetésbe. Én persze minden téren finomabb vagyok mert félek, hogy fájdalmat okozok neki, nem tudom hol van az a pont ami már izgató de még nem fáj. *
- Csókokkal, öleléssel, csokival, mindennel, amiről úgy gondolod, hogy jó nekem. Már a puszta léted is komoly megvesztegetés, te dinka. – Nevetek rá, hihetetlen, hogy ilyen gyorsan el tudja űzni a rossz kedvemet. És hiába alacsonyítja magát le átlagos lánnyá, a szerelmet nem lehet megmagyarázni, nekem ő így tökéletes, egy édes-aranyos lökött kis bige, akinek a legpuhább szája van a világon, a leggöndörebb szőke haja, és még ha ki is akad olykor butaságokon, már magát is kijavítja, beelőzve engem, ezért nem szoktunk veszekedni. Hiszen cseppet sem buta, nagyon is okos, és tökéletes párost alkot velem. Már mindjárt végez a hetedik évvel, elkezdődik az egyetemista korszak, amikor bármikor kézen foghatom, akár az éjszaka közepén, hogy elutazzunk akár Londonba. A szülei sem szólhatnak bele onnantól kezdve, na nem mintha tőlem tiltották volna eddig is, ritka jó kapcsolat alakult ki velük, és nem azért, mert annyira csontig benyaltam, inkább azt mondanám, hogy aranyos, jópofa emberek. Nem sokkal később már a klubhelységen át a szobába jutunk, a sütije is megvan, én is kidühöngtem magamat, tehát elértük azt az idilli állapotot, amikor egymás karjaiban feküdhetünk. Azért az ilyen összebújások alkalmával két fontos változást is kezdek észrevenni. Az egyik az én kis szőke csodám egyre nőiesedő alakja, gömbölyded halmai egyre jobban kidomborodnak, és nem a sütitől, sokkal inkább azért, mert nőiesedik. Nekem már ettől függetlenül is tetszett, de ezt nem tudtam nem észrevenni. A másik, hogy a pirulásai lassan elmaradnak, és mintha lélegzetvisszafojtva mustrálna olykor, amolyan női szemmel. Meg kell mondanom, elégedettséggel tölt el a tudat, hogy valami olyan jár a fejében, amely korábban nem. A csókom így egyszerre évődően puha, s valahol mégiscsak kissé határozottabb, átterjed a nyakára, az álla alá is, hogy egy picit félrehúzzam a pólóját, és a kulccsontját is illessem nem túl illedelmes érintéseimmel, olykor még a nyelvemet is bevetem, s ha úgy hallom, hogy felsóhajt, picit még a fogamat is, na de csak óvatosan, ne maradjon túlságosan piros a finom bőr. Mégis elnevetem magamat, ahogyan a cicus érkezik, fél pillanatra odafordulok, hogy az állatka fejét simogassam meg, régi ismerősként üdvözölve, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy meg kellett vele osztanom Lav ágyát. Ám nem sokat foglalkozom most a kis aranyossal, viszont el sem hesegetem. Megtámaszkodom inkább a lány mellett, hogy felhúzzam ülő pozicióba. - Gyere ide. – Nem kérés, nem is parancs, valahol a kettő között. Az ölembe akarom venni, de nem féloldalasan, ahogyan egy apuka tenné, hanem igenis bújjon hozzám, a lábait maga alá húzva, a térdeit a combom mellett megtámasztva. Ha sikerül az elképzelésem, akkor én magam ülök felé, hogy tovább folytassam a megkezdett szeretgetést. A tenyereimbe fogom a csodás rózsaszín pofit, és lassan, érzékien a fogaim közé vegyem a telt ajkakat. Fájdalmat persze nem okozok... nagyon. Csak éppen, amolyan cuki módon, hogy ne tudjon betelni velem.
-Szóval csókokkal kell megvesztegesselek. Ennél jobbat ki sem találhattál volna. *Bármikor és bárhol, úgy gondolom ezen már nincs mit titkolni és minek is tenném ha ez tesz a legboldogabbá. A gond csak az, hogy a csókolózást nem lehet kiporciózni és félretenni míg megtanulom az anyagot, egy ártatlan csiklandozásból is képesek voltunk egy egész estét és fél éjszakát tanulásból virgonckodásra fordítani, mit tennénk….ja, igen, ennél a pontnál mostanában meglódul a fantáziám és olyasmikre gondolok amire régen nem, vagy csak nagy elpirulás kíséretében. Veszek egy nagy levegőt, bár érzem, hogy most is szökik az arcomba a szín, de visszafojtok minden izgató képet amit csak összetudtam szedni Gerryről azokból az időkből mikor képes volt egy szál alsóban elém állni. nagyon erősen gondolok az anyukájára és az ajándékötletre, meg arra, hogy bár imádom az én Gerrymet, és bízom az ízlésében, nekem kell vásárolnom mert az az igazi. Az vagyok én, benne van a személyiségem és a szívem. Nem hiszem, hogy ezzel megbántanám és igazam is van, Gerard is belátja, hogy az érveim megállják a helyüket és ez a jó az egészben, ha valamiben különbözünk is, tudjuk hogyan hozzuk össze valahol félúton. Jólesik ahogy simogat és elképzelem, hogy ugyanezt teszi otthon is, mármint a klubhelyiségben vagy a szobámban, esetleg besurranhatnánk az övébe, ott nem zavarna senki. Bár a szobatársaim kikoptak mellőlem, Missy azért még ott van és az az egyetemista lány is akit nem érdekel semmi, még köszönni sem nagyon szokott és alig van a szobában, épp csak aludni jár oda. nem is értem miért nem akart saját szobát, elvégre megteheti. * -Nem haragszom. Nem gondoltad át. *sokszor beszél előbb mint gondolkodna, de ez nem baj és azt hiszem csak velem csinálja ezt, egyébként mindenben hihetetlenül precíz, ezért engedik a koboldok a velük szembeni szemtelenségét, hogy kinyilvánítja a véleményét, mert szükségük van rá. Nem sok embert alkalmaznak, de kell, hogy legyen emberi kapcsolat, egyfajta összekötő kapocs köztük és az ügyfelek között. Édes ahogyan azt bizonygatja, hogy szép vagyok vagy dögös de az a legaranyosabb mikor a mardekárosok lenyomását ígéri meg. egyébként teljesen más okból szeretném néhány mardis vesztét, nem azért mert észrevettem, hogy a hátsómat nézik. Ilyenről nem tudok, de mindig pofátlanok és utálom amikor előttem szidják a kviddics csapatunkat. Végszóra érkezik meg a sütemény amiből azonnal kóstolok egy falatot, de aztán a többit felpakoljuk és visszük magunkkal vissza a kastélyba. Épp csak egy falatot csentem el belőle, de nem bírtam ki a szobáig, mire beértünk már két sütinek nyoma veszett. Jólesik elnyúlni az ágyon, csak nézek ki a fejemből, másra sem vágyom csak, hogy Gerry karjára feküdjek és ellegyünk ahogy szoktunk. * -Jó. Úgy is előkerülnek reggelre. *Nem is akartam nagyon a könyveimmel foglalkozni, csak épp tanév közepén, végén elég nehéz beszerezni egyet is belőlük és hallgathatnám anyámat amiért boszorkány létemre képes vagyok elhagyni egy tankönyvet az iskolában, a Roxfortban. Pedig mesélhetnék napestig is, hogy mi minden tűnik el nyomtalanul. Valamiért a tankönyvek senkinek nem kellenek. Megfogom a kezét mikor mellém fekszik és akaratlanul is elmosolyodom, semmi vicces nincs ebben csak épp az érzés húzza kétfelé a számat, mert jó és mosolyogni is jó. Érzem, hogy néz engem de szándékosan nem fordulok felé, de ez a játékos makacsság csak további derűre ad okot. A csókjától el is felejtem a közelgő vizsgáimat és a könyvek is felesé tárgyává lesznek. Annyira finom és puha az ajka, hogy libabőrös leszek tőle, nem viszonozom csak lehunyom a szemeimet és élvezek minden egyes pillanatot, érintést, hagyom, hogy kalandozzon a bőrömön miközben a szívem egyre hevesebben ver és már a torkománál jár. A nyakamnál felsóhajtok, a levegő pimaszul tolakszik be a tüdőmbe és ugyanígy is távozik, ám most mást is érzek nem csak a finomságot és szerelmet hanem forróságot ami a nyakamról, onnan ahol Gerry megcsókolt, lecsúszik a hasamig. Végig ahol megérint az érzés minden forró, csiklandós, villámcsípett és ettől kiszárad a szám és nagyon melegem lesz. Önkéntelenül emelem fel a kezem és kócolok bele a tincsei közé s közben halkan hümmögök majdnem úgy mint amikor tökös pitét eszem nagy élvezettel. Nem sokára finom mozgást érzek az ágy lábrészénél ami közeledik, óvatosan és finoman mélyed be mellettem a matrac és tudom, hogy nem Gerard az, hacsak nem nőtt még két lába. Alaszka sompolyog egyre feljebb, hozzám dörgölőzik épp amikor Gerry sokadszorra tér vissza csókjaival a nyakamról az ajkaimra. *
Most, hogy ismerem már őt, és tudom, hogy mi a szerelem, már egyértelmű, hogy ennek így kell működnie. Hogy barátságból fejlődik ki. Másoknál nem tudom hogyan megy, ám egyik lánynál sem, akivel csak úgy dumáltunk egyet, flörtöltünk, nem ment egy pontnál tovább, valahogy megvolt egy általános forgatókönyv, amely Lavendernél felmerült. Az első alkalommal is egy jót nevettünk a bénázásomon, hogy mennyire nem tudtam befűzni valakit, aztán miután beszélgettünk egyet, szépen elköszöntem, és eltettem magamat másnapra. Ott maradhattam volna őt használva mentőövként, hiszen számomra igenis csinos, édes lány, de valahogy bunkóságnak éreztem volna, hiszen ő aztán nem szamár a ló helyett. Már az első perctől kedve értékes volt a társasága, már akkor vártam, hogy találkozzunk megint, és nem zavart, hogy pont egy lánynak kell elmesélnem az ügyeimet. Néha még tanácsot is adott, holott nem tűnt egy komoly pasizós lánynak, mégis logikus volt, amiket mondott. Szinte egyértelművé vált igen gyorsan, hogy része az életemnek. - Csak viccelek drágám, tudom, hogy fontos a vizsgád, majd csak kibírom valahogy. Ha a csókjaid nem fogynak el, akkor türelmes leszek. – Kacsintok oda, nekem az sem baj, ha naponta csak egy fél órát, vagy egy órát találkozunk, töltünk el egymás karjaiban, végtére is az is több mint a semmi, aztán csak jön majd a nyári szünet, amikor többet lehetünk együtt. Végülis lassan betölti a varázslóknál nagykorúságot jelentő tizenhetedik évet, akkor lekerül róla a nyomjel, és bárhol varázsolhat. Jó, nem fedheti fel a varázslóvilágot a muglik között, de csak okosan, mint ahogyan én. - Dehogy sértődöm meg Lav cicus. Igazad van, amit én mondanék, az egyértelműen látszik, hogy tőlem származik. Ne haragudj. – Nevetem el magamat, aligha szoktunk úgy igazából veszekedni, mindenben képesek vagyunk átgondolni a másik véleményét, most is gyorsan átlátom, hogy mire is gondolt. Most várakozunk, amíg meg nem jön a sütink, addig simogatom a hátát, ha már így hozzámbújt. - Szó sincsen róla. Nem vagy átlagos, sőt. Nagyon csinos, és édes lányka vagy, ne becsüld mát le magadat. A mardekárosokat lenyomom. – Vigyorgok rá, végtére is nem tudom elképzelni, hogy a kerek hátsóját ne nézte volna meg soha senki, végülis én is felfigyeltem rá, noha bizonyos szempontból eddig félretettem ezt a kérdést, de nem tudom nem észrevenni, hogy napról napra nőiesebb, és valóban dögös, pasi szemmel legalábbis mindenképpen. Miután megvan a csomagunk, felsietünk a kastélyba, hogy aztán Lavender szobábjában csüccsenjünk le az ágyra. - Szerintem most ne a könyveiddel törődj. – Én is úgy vagyok vele, hogy nem nagyon szokott semmi eltűnni a klubhelységből, azért vannak ott a festmények is, amolyan örző-védő szolgálatként, de ahogyan mondja, majd felviszik a manók. Most csak arra van szükségem, hogy együtt legyünk. A szavakon túl. Én is leveszem a cipőmet, és azon tűnődöm, hogy mennyire fáradt, hiszen már most stresszel a vizsgákon. Ledőlök mellé, hogy felkönyökölve figyeljem, még nem úgy tűnik, mintha a süti lenne a legfontosabb. Ezért picit közelebb hajolok, és finoman, nagyon finoman megcsókolom. De nem csak az ajkát, az arcát is, amolyan évődő, lassú gyengédséggel, hogy még véletlenül se legyen csiklandós. S a nyakát is, amit eddig csak ritkán tettem, de kíváncsi vagyok, mi a véleménye erről. Finom puszikkal árasztom el a puha bőrt, hogy úgy érezhesse, volt értelme ma rám szánnia az idejét. Olykor azért visszatérek az ajkához, a fokozatosság a lényeg.
*Hangosan felkacagok azon amit mond, én mint dögös csábító, hát ez jó. Sosem hittem magamról többet mint amennyit a tükörben láttam. Bármilyen meglepő van önkritikám és nem félek használni. Tudom, hogy van rajtam egy kis felesleg és néha eltűnik de aztán mániákusan visszaeszem a tökös pitével, de nem érdekel. Persze ha már nem férnék a ruháimba baj lenne és akkor észbe kapnék, de ilyen még soha nem fordult elő. Ám, hogy dögös lennék…nos ez erős de annál bájosabb túlzás gerard részéről, de persze ő elfogult velem szemben. * -Ahogy mondod. *Belemegyek a játékba mert miért ne, de egyáltalán nem úgy van ahogy Gerry mondta, persze ő is csak viccelt. Ám az egész nem úgy kezdődött és egészen másképp folytatódott. Barátok voltunk egyetlen mosolygós pillantás miatt, és sokszor talált minket a reggel egy szobában, vagy épp a klubhelyiségben a kanapén ahol Gerry vállára dőlve ébredtem. Lakva ismerszik meg az ember; mondják és mi akaratlanul is kipróbáltuk egymást ezen a téren. Tudom melyik fogkrémet szereti, azt is miben szeret aludni, hogy reggel olyan álmos, hogy mindig csak az egyik szemét nyitja ki míg ki nem megy a fürdőbe. Sokszor aludtunk együtt mégis barátok maradtunk, valamiért ez nem működött tovább egy bizonyos ponton túl, egészen addig a karácsonyig. Azt hiszem mindkettőnknél akkor kezdődött, az a karácsony lesz a legszebb mind közül, imádtam az egészet. Még közelebb kerültünk egymáshoz, de csak a szívünk mélyén vallottuk be magunknak és csak is magunknak. aztán jött a hosszú ideig tartó dilemma aminek a végén megint csak együtt aludtunk miután hasfájásig zabáltuk és nevettük magunkat. Nekünk már nem okoz a másik meglepetést. * -Ja, tudom, mint amikor megcsiklandoztál. De tényleg Gerry ez most nagyon fontos, és csak a vizsgáig kell kibírnunk. És mi az a rossz amire tőlem számítasz és soha nem jön össze? *Kérlelem őt először, mert tudom, hogy tényleg jó fiú szokott lenni, de most olyan huncutul csillantak meg a szemei mint azon a délutánon ami tanulásnak indult de sosem lett belőle semmi. Az is érdekel milyen rossz dolgokra számít, ezt nem nagyon értem mert igazából sosem csinálok rossz dolgokat. Na jó, néha kikelek magamból és bogaras is vagyok néhány dologban, mindent sokszorosan élek meg és érzelmileg túltöltődöm, de hát ez már csak így szokott lenni a nőkkel. Gerard olyan nekem mint egy kötőfék, bár nem vagyok veszekedős fajta azért én is tudok kellemetlen perceket okozni másoknak, de vele mindig mindent meg tudok beszélni, az érveit elsöpröm de ha tudom, hogy igaza van csak a szemeibe kell néznem és feladom. Mindketten maximálisan kompromisszumképesek vagyunk a másik felé. * -Meg ne sértődj már…de tökéletes vagy, de az nem olyan mintha én találtam volna ki. Egy ajándék sokat elárul arról aki adja és azt szeretném ha anyukád engem ismerne meg és nem a fiát látná bennem, bár én nem szoktam olyan kócos lenni. *Mindig én kócolom össze, tudom. *-Nem is mondtam volna le róla. *A süti az nálam szent. Ezt Gerard is tudja, mindig nekem adja a tökös pitéit ha az van vacsorára vagy uzsonnára, bármire. Persze együtt esszük meg de a nagyobb része az enyém. Oda vagyok érte és kész, ezért nagyobb a fenekem mit kellene. Egy kicsit dacosan mondom ezt, de tudom, hogy nem is kellett volna róla lemondanom, Gerardnak eszébe jutott volna, hogy ha már kikértük akkor el is vigyük. Tényleg jobb lesz a szobában mint itt mások szemei előtt. Csendesen, hozzábújva ülök míg meg nem kapjuk a kis csomagunkat, ám utána sem engedem el Gerryt, a kellemes levegőn sétálva ölelem át a derekánál fogva és igyekszem hozzáigazítani a lépteimet. Mielőtt megérkeznénk a suliba még kapok egy beszólást amin nevetnem kell több okból is. Egyrészt mert nem tartom magam dögösnek, másrészt mert a végén az a tapétakenés nagyon tetszik. Gerard tudja, hogy sosem csalnám meg, de attól még jólesik a féltékenysége. * -Nem vagyok dögös Gerard Warrington, átlagos lány vagyok te meg elfogult. Egyébként fogalmam sincs, hogy megnéznek-e, nem vagyok ilyesmire kíváncsi, de ettől függetlenül adhatok egy listát, hogy kiket kenj fel a tapétára. Van pár évfolyamtársam a Mardekárban akikre nagyon ráfér egy kis enyv. *Nos lányok is vannak köztük de azokkal majd én elbánok, egyébként a fiúkkal is, csak tréfáltam. Nem várom el Gerardtól, hogy ilyesmit elintézzen helyettem, ez az én dolgom. nem bírom ki a szobáig, már a forduló lépcsőn kibontom a csomagot és beleharapok a sütimbe, a másik falatot Gerrynek nyújtom, mire beérünk a szobába már kettőnek nyoma is veszett. Nahát! Lerúgom a cipőmet és az ágyra vetem magam, egészen elnyúlok rajta hiszen nem rég még édesdeden aludtam és elfáradtam a sok várakozásban. A mennyezetre rajzolódó mintákat és repedéseket nézem.* -Azért jó volt ez a kis séta. Remélem a könyveimet a manók visszaviszik a szobámba, különben holnap kereshetem őket. *Otthagytam mindent a klubhelyiség kanapéján Alaszkával együtt. Nos, legfeljebb Missy megtalálja és beviszi, még mindig jobb mintha a folyosó hagytam volna valahol, főleg most amikor minden könyvemre szükségem van.*
- Akkor... ha már így belédzúgtam, kijelenthetjük, hogy nem is cuki barát voltál, hanem nagyon is dögös csábító, aki így szerzett meg magának? – Húzom fel a szemöldömet incselkedő félmosollyal, pontosan tudjuk mindketten, hogy ez így mennyire nem igaz, hiszen Lavender többet szánt rám időben, mint bárki eddigi életem során, hihetetlen sok éjszakát beszélgettünk át, pedig őt elkaphatták volna a prefektusok de még a tanárok is, annyit szökdösött ki hozzám, hogy megvitassuk a dolgaimat. Na igen, akkor még elég furcsa lett volna, ha én mászkálok be a szobájába, azóta elfogytak szépen a szobatársai, Missyt mondjuk még én ismerem látásból. A lépcsők valamiért a fiúknak nem engedik oly könnyen, hogy felmásszanak rajta, igaz, mintha esetemben már Lavenderhez könnyebb lenne a járás, már voltam ott vagy kétszer, amikor Missy nem volt ott. Most is valami ilyesmi lenne a terv, állítólag a szőke leányzónak komoly kapcsolata van, ezért tölt kevés időt a hálókörletben. Annyival jobb nekünk! - Szivi, veled kapcsolatban mindig a legrosszabbra számítok, és mindig a legjobbat kapom, így megy ez. De tudd, bármiben segítek, még a felkészítésben is akár. Tanultunk már együtt, tudod, hogy moderálom magamat. – Halvány mosollyal bólogatok, ebben tényleg nem viccelek, tényleg csak egyszer fordult elő, hogy megcsiklandoztam a térdét, abból aztán valóban nem lett tanulás, de úgy összességében nekem is fontos, hogy a szülei is büszkék legyenek rá. Beletúrok a hullámos szőke tincsekbe, engem tényleg nem zavarna, ha kiborul a vizsgák miatt, valahol én meg rajta vezettem le a koboldos sztorit. Sosem gondoltam rá, de mégis bekövetkezett, már tartozok valakihez, ebben pedig benne van, hogy átragad ránk a másik lelkiállapota, és óhatatlan, hogy olykor bizony ne tudjunk mit tenni a megnyugtatáson kívül. Érdekes, hogy Lavenderrel sosem veszekedtem úgy igazán, mindent meg tudtunk beszélni, erre mondják azt, hogy ő tényleg az igazi lenne? Mindenki más csak vakvágány volt őt megelőzően? - Minek neked apukákat megkérni? Én nem vagyok jó erre? – Nevetgélek, persze így is jó, hogy legalább kicsit nyomozni vágyik a drágám, úgy érzi, hogy tehet valamit anyáért, és ezáltal értem is. Így nem fogom lebeszélni róla. Mára mégsem akarok a kávézóban maradni, kell némi intimitás. Tudom hogy szinte feleslegesen jöttünk le, de legalább sétáltunk egyet. - Ugyan, nem kell lemondanod róla. Csak veled akarok lenni. – Még megvárom a pincért, és eleve elvitelelre kérjük, aztán fizetek, és kézenfogva a szőke cicával elindulunk fel az iskolába. Visszafelé kicsit nehezebb, felfelé kell menni, de már visz a lendület, hogy jobb a kedvem. - Amúgy meg kell mondanom, egyre csinosabb, és dögösebb vagy édes. Nem nézegetnek meg más pasik is? Na nem mintha féltékeny lennék, csak na, tudjam, kit kell tapétaként felkenni a falra.
*Elnevetem magam amiért rossz fiúnak állítja be magát, hát mesélhetnék neki rossz fiúkról akik példát mutathatnának neki. De ha már poénkodásról van szó és az ő nevetéséből ítélve arról, akkor én sem maradok le.* -Igen, jó érzékkel még azelőtt, hogy belém zúgtál volna. *Nem kellett rajta javítani semmit, hacsak nem a karótnyelt, öltönyös ízlését nem tekintjük annak, de ha igen akkor jó tanítvány volt, és értékelem azt is, hogy nem húzta el a fejét egyszer sem amikor összeborzoltam a nehezen elkészített jófiú frizuráját. Meg persze sok minden mást is értékelek, ez csupán apróság a nagy csomagból amit tőle kaptam és általa. Tudom milyen volt és azt is, hogy miért, amiben megváltozott az én vagyok és már nincs szükség másra, elvégre úgy hiszem és remélem, mindent megadok neki amire vágyik, egy kivételével eddig. Azt pedig nem forszírozta soha, finoman közeledik, minden egyes nappal közelebb, de sosem tesz célzásokat. Hihetetlenül ügyesen csalogat és ad ízelítőt abból ami még nem történt meg közöttünk és ez rohadt jó, mert van időm felkészülni és vágyom is rá némi egészséges félelemmel körítve. * -Nekem is vannak hisztijeim, és lesznek is, ahogy közeledik a RAVASZ meglátod és érezni fogod. Nőből vagyok, szóval igen, számíts ilyenekre. *Nem akarom elijeszteni, de tény és való, még nem volt olyan vizsgám ami ennyire fontos lett volna. Az RBF kutyafüle volt a RAVASZ-hoz képest, és akkor még nem voltunk együtt, hogy kapott volna a hisztimből. Ki voltam akadva, Alaszka látta kárát amit később egy nagy adag heringgel tudtam csak kárpótolni, két hétig bűzlött a szoba utána. A csodalovagra nevetnem kell, hiszen ő a csodalovag és nem hiszem, hogy a szüleimnek nagy szüksége lenne összehasonlítási alapra, anélkül is tudják, hogy Gerry mit jelent nekem és jó emberismerők, legilimencia sem szükséges, hogy tudják, a lehető legjobb partit fogtam ki. Már úgy is mindent tudnak róla, amikor otthon voltam be nem állt a szám és folyton Gerryről meséltem, nem is kellett semmit szépítenem és amit a húsvéti kirándulásról mondtam nekik, teljesen megnyugtatták őket. Egyébként anya tudná ha valamit elhallgatnék előle, de nem tettem, akkor sem tettem volna ha több minden történik ágy fronton mint ami történt. Azok után bármikor és bárhova elengednek vele és ezt nem kellett mondaniuk, anya pillantásából láttam. Nem lesz gond ha elkéredzkedem hozzájuk a szünetben, simán letudom majd és nem lesz szükség Gerry levelére sem, arra viszont igen, hogy súgjon nekem a kis ajándékról. Elvégre ő is hozott a szüleimnek és minden segítség nélkül sikerült betalálnia, én viszont nem tudok az ő anyukájáról olyan sokat, szinte semmit sem, szóval muszáj valami támpont.* -Aha, akkor majd apát mozgósítom, ő nagyon otthon van a mugli dolgokban. Persze csak kis segítséget kérek tőle, hogy tudjam milyen irányba induljak el keresgélni és hol, aztán a többit már intézem én, ha már személyes ajándék nem fogom rábízni még azt is, hogy vegye meg. Amikor elindultunk arra gondoltam, ma minden legyen úgy ahogy ő szeretné, mert látom, hogy ráfér egy kis nyugalom és nem akarom még azzal is foglalkoztatni a gondolatait, hogy saját kívánságom legyen egyébként meg mindegy hol vagyunk csak együtt legyünk. Még azt is bevállalom, hogy egész éjszaka ücsörgünk és beszélgetünk, de azért a beígért süti nélkül mégis…na, nem megy, mert már csorog érte a nyálam és eddig nem sikerült semmit sem rendelni.* -Még nem is rendeltünk semmit. Kérem a sütimet, becsomagoltatjuk és felvisszük a szobába, nekem úgy is jó, de süti nélkül sehova nem megyek. *Persze nem úri dámaként adom ezt elő hanem viccesen, a sütivel azonban nem vicceltem.* -Szóval mehetünk, összebújunk és csipegetünk.
- Nem? Én viszont az voltam... úgy véled, hogy megjavítottál? – Mosolygós nevetésemből kiindulva természetesen csak viccelek, sosem éreztem úgy, hogy bántanám a lányokat. Persze volt pár félreértés, amivel nem tudtam mit kezdeni, bármennyire is próbáltam megbeszélni velük. Ha úgy igazán szemét lettem volna, akkor szerintem Lavenderrel se tudtam volna ilyen jó barátságba kerülni, ő valahogy annyira eleven, életigenlő teremtés, taszít magától minden rosszat. Végtére is engem azzal fogott meg, hiszen az elején még nem a csinos pofiját figyeltem, hanem azt, hogy mindenre tud mondani valami frappánsat, vicceset, valami továbblendítőt. Én nem vagyok ugyan egy depresszív alkat, de igenis előfordul, hogy dilemmázok, kiakadok, s nekem a tökéletes társ az örökös energiabomba, akit nem lehet leállítani. Nem is akarom, kell nekem a lendülete. Nem olyan üresfejű szépségekre vágyom, mint Maya, vagy éppen Jenine, és már az sem érdekes, hogy Sadie rámenőssége teljesítse ki a szexuális életemet. Lavender mellett minden rendben van, s a szenvedély se lohadt a hónapok alatt, még most is komoly a vibrálás. - Hagyom szivi, hagyom. Édes vagy, hogy kibírod a hisztijeimet. Tudom, hogy néha fárasztó tudok lenni, fogjuk arra, hogy ez a munkával jár. Te is ilyen stresszes leszel majd a gyakorlatoknál? – Gondolom biztososan ő is valamennyire, de talán nem olyan szinten mint én. Behunyom a szememet, ahogyan odahúz magához, s megfogja az arcomat. Tökéletesen megnyugtató, biztonságot nyújtó érzés. Kicsit közelebb is hajolok, hogy cuppantson rá egyet. Szívesen találkoznék ismét a családjával, a múltkorihoz képest most már látványosan másféle a kapcsolatunk, vajon ezt hogyan kezelnék? Legutóbb nagyon szívélyesek voltak, remélem nem romlik el tőle, hogy a lányukkal még inkább szorosabbra húztuk a dolgokat. Végtére is tudom, hogy Lavender fiatal még sok mindenhez, habár ilyen tekintetetben mintha már bontogatná a szárnyait, lehet, hogy kezdeményeznem kéne, mert tőlem várja a bátorítást? - Ez jól hangzik, legalább nem lesz összehasonlítási alapjuk. Ki tudja, ha lett volna valami csodalovagod, akkor nehéz lenne megugrani a lécet. – Nevetem el magamat, és átkarolva a vállát már sokkal jobb a kedvem, mint a koboldos nehéz nap végén. Ettől még biztosan rosszul fogok aludni, ellenben most ismét tudok nevetni, boldognak lenni a gyönyörű szöszim mellett. Talán kicsit elmélyítem a csókot így nyílt színen, de hát csak nem baj... – Persze, legyen akkor a szünetben, majd kitalálok otthonra valami programot is, ne csak ücsörögjünk. Például ahogyan ígértem régen, elmehetünk a moziba, ahol még nem voltál. Fúha... nem tudom, tudod ő nagyon szereti a mugli ezoretikát, füstölőket, szép naptárakat, ilyesmik. Felmegyünk egy kicsit pihizni a szobába? – Kérdezem némi összebújási szándékkal, hiszen mégsem az a jó, ha ennyire nyílt színen akarom ölelgetni, jobb ezt magunk között tenni.
*A bájitaltan sem olyan förtelmes mint amilyennek most beállítom, néha egészen érdekes tud lenni, egy probléma van csak ezzel a tanórával, hogy Piton tanítja, bár azt hiszem elég eredményesen, ami bosszantó. Nála nem szigorúság van hanem kész terror, és ráadásul sunyi is. Ha nem kap rendes választ, akkor csak bedob egy frivol megjegyzést és a diák azt hiszi, hogy ezzel meg is úszta. De neeeeem! Később sokszorosan visszakapja hanyagsága következményeit. Nem csak mással kiszúrós löttyöket lehet készíteni, azért van egy rakás olyan is amivel segíteni lehet és olyanokat is tanultunk.* -Piotnnak valóban nem kell indok, elég ha ránézel. Már az is ha jól tudod az anyagot, nekem viszont szerencsém van veled, szóval én vagyok a kivétel. Nem bukom a rosszfiúkra.*Nem tudom miért gondolja, hogy vele valamilyen hátrány ért, remélem csak a szokásos hülye viccei egyike. A vigyorából ítélve nincs okom az aggodalomra, azt pedig tudom jól, hogy soha nem bántott meg senkit, akaratlanul biztosan nem. Épp elég kalandjáról tudok, néha még a végkifejletet is elkotyogta és Mayával is bajban volt mert nem tudta szépen elmagyarázni, hogy nem kér belőle, emlékszem arra a tanácstalan tekintetre mikor „rajtakaptam” őket a folyosón. Vicces volt. Ami köztünk történt az nagyon jó dolog, szerintem a barátságunk megalapozta a kapcsolatunkat és nálunk a szerelem biztosan nem csak egy fellángolás mert az érzelmek már megvoltak, épp ezért nem is fog kihunyni. Ebben biztos vagyok, érzem és tudom, hogy Gerardnak rám volt szüksége, és ez nem szerénytelenség. azok a lányok akikkel együtt volt régen soha semmit nem adtak neki, mindig csak elvettek tőle, tetszett nekik és persze minden lány jó pasinak tartja – egyébként igazuk van – de ennél tovább nem láttak. Egyiknek sem jutott eszébe, hogy Gerard mit érezhet, hogy miért ilyen és mire vágyik. Én tudtam. Amit a kávézóban mond az egyáltalán nem vicces persze ő ezt is úgy tudja tálalni, de nekem rossz ha neki rossz és fáj ha neki fáj. Azt hiszem ha megőszül én is megőszülök, szóval tényleg nem vicces.* -Nincs miért bocsánatot kérned Gerard. Csak hagyd, hogy segítsek. Egyébként szerintem jól állna az ősz halánték de a szőke hajon sokáig nem fog még látszani. Szerencsések vagyunk.*Azért csak sikerül elmosolyodnom, és megszorongatom a kezét is, aztán megsimogatom és a két tenyerembe zárom. Finom és bársonyos. A kérdését először nem értem, láthatóan elgondolkodom rajta egy kicsit még a homlokomat is ráncolom a nagy munka közben, de végül rájövök mire célzott. Azt hiszem nem fogom letörni a lelkesedését az igazsággal.* -Téged is, úgy értem rajtam kívül neked is örülnek majd. Mást nem ismernek, még egy fiúról sem beszéltem nekik rajtad kívül. *Ezek után remélem evidens neki, hogy nem is vittem haza egy srácot sem, tulajdonképpen nem is jártam senkivel úgy igazán, elég hamar hamvába halt a próbálkozás. Engem inkább idétlen kiscsajnak láttak semmint potenciális barátnőnek, szóval ezt is kilőttük. A kertitörpék sem maradnak meg kis esti programnak, és sokkal jobban érdekel az anyukája. Már csak a múltja miatt is kíváncsi vagyok rá és azért is mert Gerry nem sokat mesélt eddig róla, én azt hiszem majd` minden bagolyposta után elújságoltam valamit róluk, arra pedig nem emlékszem, hogy ő kapott volna levelet otthonról. Persze attól még lehet másként is, de nem tudok róla. *-Az szuper lenne, én is nagyon szeretném megismerni. A szünetben? *Nem akarom sürgetni, bármelyik szünetre gondolhat, a mostani tanulmányaim és a tavalyi tapasztalataim szerint azonban hosszú és kalandos kirándulásra nem kellene mennünk, mert abból nem lenne tanulás sem, pedig muszáj leszek azt az időt is tanulásra használni. Én is az asztalra könyökölök, nem érdekel, hogy lányoknak nem illik, pont úgy csinálom ahogyan ő és úgy is nézek rá ábrándosan, legalábbis megpróbálom mert szándékosan úgy nézni nem könnyű. De attól, hogy szándékos még nem megjátszott. * -Valamilyen ajándékot vinnék neki, van ötleted? nem sokat meséltél róla, ezért nem tudom minek örülne és nem akarok olyasmit vinni aminél csak a szándék fontos, hanem igazán szeresse.
Igazán sajnálnám, ha Lavenderrel még kevesebbet tudnék együtt lenni, így is nagyon lelkiismeretes volt, és nem is kárhoztathatom érte, hogy csak mert együtt vagyunk, mindent félredobjon, ennek úgy vélem a szülei sem örülnének, sőt, még én sem. A fontossági sorrend most a tanulást vetiti előre, és csak aztán pedig mi. Ez egy iskola, és mindkettőnknek fontos az előmenetel. Én komolyan gondolom, hogy majd mi ketten egyszer tényleg együtt legyünk, akkor nem pazarolhatjuk az időnket, minden téren fel kell készülni. Na ez nem azt jelenti, hogy végül a lopott esti órákban képes leszek elválni az ajkaitól, vagy kibújni az öleléséből, s nem hiszem, hogy ez fordítva máshogy lenne. Jó, beszélgetni is szoktunk mint példának okáért most. Sőt, lényegében a barátságra építetünk mindent, a többi már ebből fejlődött ki. Végtére is belesürítünk, amit csak lehet. - Nekem sosem volt a szívem csücske, nem vagyok másokkal kiszúrós. Tudom, hogy a lányok a rosszfiúkra gerjednek, neked viszont csak én jutottam. Pitonnak meg csak indok kell, hogy megölhessen, ne add meg neki még ezt az örömöt is. Különben is, te vagy évfolyamotokból az egyik legjobb, de ez nem jelenti azt, hogy direkt bájitalszakra menj. – Vigyorgok, hát persze, hogy viccelek, kivéve abban, hogy talán uncsi vagyok, hogy én nem szoktam másokba belerúgni, lányokat megalázni, a legtöbb fiú igen felületesen bánik a kapcsolataival. Én az egyéjszakás kalandjaimat is úgy kezeltem, hogy utána ne legyen félreértés, és bárkinek a szemébe tudjak nézni, aki szembejön a folyosón. Jó, olyan is volt, akivel olykor ismételtünk, de sosem hagytam, hogy ez bárkivel is bántón történjen meg, példának okáért, ha egy lányt fűztem, de egy régebbi meglátott, igyekeztem nem bántó módon letojni az előzőt, még oda is köszöntem, végtére is egyik sem volt egy elhasználható papírzsepi. Ahol pedig azt láttam, hogy nagy kiborulás, megbántódás lenne a vége, odamentem, és megbeszéltem az illetővel, emlékeztettem rá, hogy csupán jól éreztük magunkat, hiszen nem vállaltunk örök hűséget, mint most Lavenderrel. Hiszen neki odaadtam a szívemet, már tudom, hogy nem kell tovább keresgélnem, vagy azon agyalni, hogy kit mennyire bántok meg, hiszen felvállatuk a kapcsolatunkat, tudom, hogy nála ez nem így működött volna, ő sosem lett volna egy a sokból. Csakis az egyetlen. Engedem, hogy megfogja a kezemet, rá is kulcsolom a sajátomat, ahogyan visszamosolygok. - Köszi. Bocsánat, hogy felhúztam magamat. Bele fogok őszülni ebbe a munkába, remélem, majd úgy is tetszem neked. – Rázom meg a fejemet mosolyogva, végtére is én választottam magamnak ezt a munkát, hát el kell fogadnom, hogy rengeteg felelősséggel, és idegeskedéssel jár, mondhatni, ez ilyen. – Engem is? Ezt jó hallani, ezek szerint jobb benyomást keltettem, mint a többi srác? – Nem akartam azt firtatni eddig, hogy milyen srácokkal kezdett eddig Lavender, most sem akarom összehasonlítani velük magamat, de volt egy olyan érzésem, hogy engem vitt haza először. Akkor még baráti minőségben. Szívesen találkoznék még a családjukkal ismét, ha majd úgy alakul. A szabad kezemmel felkönyökölök az asztalra, és ábrándozva nézem őt, aztán eszembe jut valami. – Ezúttal lehet, hogy te jöhetnél el hozzánk. Anya azt hiszem örülne, ha megismerne. – Kérdezek rá, hátha belemenne a dologba. Az én anyum viszont nagyon szeszélyes, és elég nagy kockázatot vállalok így, de hátha jól sülne el a dolog.
*Vállat vonok és mosolygok. A koboldok furcsa lények, sosem tudni, hogy épp mi érdekli őket. ha egyszer beengedték Gerryt a bankba és bizalmas iratokat adtak a kezébe, akkor biztosan kedvelik. Persze lehet, hogy ez csak az én légből kapott gondolatom róluk, de egész jó érv. Másrészt, biztos vagyok abban is, hogy igenis érdekli őket az amit Gerry mond, legfeljebb nem mutatják ki, de kiderül majd a következő hasonló esetnél ha úgy intézkednek ahogy ma kellett volna. Az én Gerrymet senki nem bánthatja és ő Griffendéles, tehát egy kobold sem húzhat vele ujjat. Odacirógatom az arcomat a kezéhez mikor a hajammal babrál megint, állandóan ezt csinálja, szerintem szerelmesebb a hajamba mint belém, de nem bánom. Olyankor a tekintete is elfelhősödik és mintha egy másik világban járna. Végül is így van, az én világom senkiéhez sem hasonlítható és ha neki tetszik, boldogan beveszem a buliba. A szabadidőm újabb lekorlátozása nem épp jó téma egy ilyen nehéz nap után, de ha rákérdezett akkor úgy sem hagy nyugodni addig míg el nem mondom neki, hát kibököm. Már akkor is kevesebbet lehettünk együtt mikor Thorne professzorhoz kezdtem el járni, de az merő szeszélynek indult és Gerry kifejezetten jól viselte, persze minden óra után ott várt a terem előtt és előtte oda is kísért. Most viszont már a RAVASZ-ra kell gondolnom és a rúnaismeret elég fontos a szimpátiamágiához. A bájitaltan nagyon jól megy Piton professzor bánatára, bár szerintem ő bánkódni sem szokott, mert az is egyfajta érzelem, mégsem abban az irányban indultam el és Gerry joggal lepődik meg ezen. * -Tetszik, nagyon is. Irtó jó varázslatokat lehet csinálni, sokkal érdekesebb mint kígyószemet és békanyálat összekeverni valami förtelmes löttyben csak azért, hogy valakivel kiszúrj. Persze azért nem mondok le arról sem és nem leszek hanyag, Piton meg is ölne.*Ezt is megérti, mindent megért bármilyen őrültségről is legyen szó, hát nem édes?! Én egyelőre csak arra tudok gondolni, hogy nem leszünk annyit együtt, nem nézek a jövőbe, hogy már csak egy kevés idő és jön a szünet s aztán én is egyetemista leszek és lehet külön szobám ha akarom és a többi….minden előny ami ezzel jár. Még parázok a vizsgák miatt mert sosem éreztem magam felkészülve. Egész úton összegabalyodva mentünk, néha sasszéznom kellett, hogy egy ritmusra járjunk de ezen is csak nevettünk jókat. Gerard olyan édes, egyáltalán nem olyan mint az ő korabeli fiúk akik már túlságosan is komolyak az ilyen gyerekes játékokhoz és a csepegős szerelmi romantikához. sőt, határozottan fejlődik mert elég gyakran ő talál ki őrültségeket és húz magával aminek a vége csókolózás vagy nagy nevetés vagy mindkettő felváltva, néha pedig egyszerre. Na az elég mókás. A kávézóban szerencsére nincsenek sokan, így a zaj sem zavar minket a beszélgetésben ez most nem egy összebújós randi, hanem beszélgetős, komoly és kevésbé komoly dolgokról,amit ugyanúgy imádok vele mint bármi mást. A tökös pite pedig elég csábító ajánlat. Az asztal felett átnyúlok, hogy megfoghassam a kezét és csak nézek a szép szemeibe.* -Örülök, hogy jobb a kedved, nem jó látni mikor mérges vagy és fáradt és semmihez nincs kedved. *Szent küldetésem, hogy kirángassam ebből a fásult állapotból, ami régen szinte mindennap jellemző volt rá, mert igazán nem érdekelte semmi. A csajozás egy időre átbillentette rajta, de aztán….az sem volt már elég. Tudom miért, és épp ezért nem engedem, hogy újra előjöjjön. Úgy hiszem az a sok lány nem töltötte ki azt az űrt lelkében amit én szorgalmasan foltozgatok és tömögetek be a törődésemmel és a szerelmemmel. Ők nem figyeltek rá, csak elvették azt amit akartak de nem adtak semmit cserébe. * -Jól vannak, csak hiányolnak és persze kétségbe vannak esve amiért megint új bolondságot vettem a fejembe. De támogatnak ahogy mindig és már várják a szünetet, hogy téged is lássanak. Szeretnek. *Vállat vonok, mert felesleges volt mondanom, Gerry is tudja.* -Persze nem véletlen, csúcs vagy. *Széles mosollyal nézek rá, szórakozottan cirógatom a kezét, észre sem veszem de egyenként kezembe veszem az ujjait mintha számolnám, hogy mind meg van-e.* -A kertitörpék megint elözönlötték a mezőt, szóval van dolguk elég, és képzeld….egy bagoly család költözött a barlang bejárata feletti kiszögellésre. Egészen otthon érzik magukat. *Hétköznapi dolgok a családomról, erre van most szüksége azt hiszem, hogy elfelejtse a mai napot. Érzem, hogy a lábával hozzám simul és a magamét az ő két térde közé nyújtom. Már ez sem zavar.*
Az ajka, a testének melege gyógyír mindenre. Nem számít, hogy mi volt régen, hogy rengeteg lánnyal ismerkedtem, ez már a múlt. A szex sem elsődleges, valahogy többet ér az, hogy beszélgetünk, állandóan csókolózunk, én még lánnyal nem csókolóztam ennyit, annyira össze vagyunk nőve, hogy csoda, hogy még a tanárok nem válaszottak szét minket, mint a sziámi ikreket. Ha megyek valami programra, az csakis úgy lehetséges, hogy ha Lavenderrel megyek, vele egyeztetjük, hogy kell-e ez nekünk. Az elején volt, aki így kiábrándult belőlem, de nem érdekel, hagyományos értelemben vett barátaim nincsenek, aki meg azért lenne rám kiváncsi, hogy flörtölne, azzal meg úgysem akarok társalogni. Nem tudom, hogy Lavender a szerelmén túl mennyire tervez velem egy életre, nekem fel sem merül, hogy visszasírjam a sokcicás időszakot, amelynek a végén már Sadie, Jenine, és Maya próbálkozásai egyre jobban felkavartak, taszítottak, és mindig Lavenderre gondoltam, amíg rá nem jöttem, hogy belesétáltam abba a klubba, amelyről úgy gondoltam, sosem fogok oda tartozni. Hát ilyen furcsa az élet. Mégis, madarat lehet velem fogatni. S érzem én, hogy a kicsi lány már nem is olyan kicsi, kevésbé pirul el, a tenyerébe veszi az arcomat, olykor odadörgölőzik, és ha véletlenül megsimítom a hátsóját, nem rezzen meg, hogy mit keres ott a kezem. - Szivi, ez sajnos nem így működik. Elmondhatom, hogy mit érzek, aztán nem fogja érdekelni őket. – Felelem mosolyogva, kifésülve a göndör tincseit a homlokából, a fülére is ráhúzva a cirógatást. Imádom, hogy ennyire bátornak tart, s ő maga is ebből az alomból származik. Egyre jobban oldódok a közelében, ahogyan egyenegeti a ruhámat, vagy éppen összekócol. Nem is tudnám eldönteni, hogy rendezettnek akar látni, vagy vagánynak. Talán mindkettőnek? Élvezettel hagyom érni a pillanatot, mielőtt ismét megcsókolnám, ám ez most csak egy röpke ajakpuszi, nagyon is kiváncsi vagyok a jövőjére. - Sosem tanított az a tanárnő, de ha neked tetszik, hát miért is ne? Azt hittem, hogy maradsz a bájitaloknál, de te tudod. – Én aztán nem gondolom, hogy annyira kevés lenne az időnk egymásra, hiszen majd ha egyetemista lesz, akkor rabolom el, amikor csak akarom, és még lophatunk némi együttalvást is magunknak, ha igényelünk felnőtt szobát, nem kell azt bejelenteni, hogy arra kell, hogy a párunk is ott éjszakázzon. Ő még kicsi ebben a percben, azaz szigorú számadású, bőven kiszúrhatnák, ha nincsen a diákok hálókörleteiben. Lassacskán megérkezünk a kávézóba, ahol előre engedem, itt nem kell félnünk a repkedő söröskorsóktól, és kézenfogva odavezetem az egyik asztalhoz, lecsüccsenünk, most egymással szemben, de azért így is tudom fogni a kezét. - Köszönöm, hogy ilyen édes voltál, megint. Máris jobb a kedvem. A szüleid hogy vannak? Mi újság a Brownoknál? – Kérdezem az asztal alatt hozzáérve a térdével a sajátommal. Puszta véletlenségből persze, erről árulkodik az incselkedő mosoly is.
*Most persze ellenkezhetnék megint de kinek lenne jó, Gerardot nem lehet leállítani ha rólam van szó. Ez a „ne rendeld alám magad” is elég határozottnak hangzik, pedig ő van most rossz passzban és nekem kell jobb kedvre vidítanom, hacsak azzal is, hogy meghallgatom és átengedem neki a gyeplőt. Legyen úgy ahogy ő szeretné mert neki kell most pihennie, én már kialudtam magam. Ezért nem vitatkozom vele tovább, mosolyogva bólintok és azt tesszük amit mond, ha sétálni szeretne akkor sétálunk. Elvégre én ajánlottam, ő elfogadta, akkor úgy lesz és azt hiheti, hogy neki van igaza. Ez nem becsapás szerintem hanem észrevétlen gondoskodás és jó érzés így titokban. Csókkal pecsételjük meg a megállapodásunkat, szeretem az ilyen eldöntött tények lezárását, igazán élvezetes, másrészt egy újabb alkalom kihasználása arra, hogy ajkaink összeérjenek és a beszéd helyett mással kényeztessük magunkat. Már egészen megszoktam, hogy Gerry ott és akkor csókol meg amikor neki tetszik, nem húzódom el szégyenlősen, elvégre más lányok sem teszik. Régen azt hittem mindenki engem néz, aztán rájöttem, hogy pont ellenkezőleg. Sokszor a diákok kíváncsiak a másikra és nem tisztelik a magánszférát, de a szerelmi ügyekben a csókolózás szent dolog, mindenki félrenéz. Ilyenkor persze nehezebb nem észrevenni azt az érzést ami egyre inkább kiteljesedik bennem csókolózás közben. Már nem olyan mint az elején, nem csak csók, már sokkal több, az ajkaimon kívül sok minden mást is megmozgat bennem és a kipirult arcon kívül a heves szívdobogáson felül azért vannak szerencsére nem látható jelei is, mint például a sok pillangó a hasamban. Eddig azzal foglalkoztam, hogy meghallgassam a panaszáradatát, hogy kiadhassa magából akár egy rossz ízű falatot, de most, hogy meglazítja a nyakkendőjét már nem gyönyörködöm a jófésültségében tovább, felnyúlok a hajához és mosolyogva összeborzolom, persze nem csak úgy a vakvilágba hanem hozzáértően és művészien. * -Jól tetted, büszke vagyok rád Gerry! Ne is hagyd magad, tudják csak, hogy veled nem lehet packázni, de ez azt is jelenti, hogy megbízhatnak benned. *Még az a mellény is, olyan jól áll neki, attól olyan fess. kigombolok az ingén is egy gombot, lesöpröm a nem létező porszemeket és morzsákat csak azért, hogy finoman megsimogathassam. Nem mintha alibi nélkül nem tehetné meg de így izgalmasabb. * -Nem mindig, csak néha.*Felesleges sértődöttséggel javítom ki, én is tudom, hogy mindig. talán csak egyszer jutottunk el a tananyag végére, de muszáj szinten tartanom a renomémat.* -Szimpátiamágia szakra fogok menni. Tudod, Thorne professzorhoz szoktam különórákra menni. Nagyon tetszik és megy is, majdnem olyan jól mint a bájitaltan. ehhez viszont kell a rúnaismeret és abból be kell hoznom magam, szóval az is különóra lesz. *Elhúzom a számat sajnálkozva, mert hiába érdekel az amit választottam és fogom imádni, még elválaszt Gerrytől, és a bank meg a koboldok miatt amúgy sincs sok időnk egymásra, most még annyi sem lesz. Viszont most kell tanulnunk amíg megtehetjük. Nem gondoltam, hogy Gerry séta címén egészen a faluig visz, egy kicsit be4nnem van a félsz, hogy lebukok hiszen még nem vagyok egyetemista és hiába néznek el a tanárok sok mindent az utolsó évben, főleg azoknak akik kiválóan teljesítettek eddig is, még kaphatok büntetést a rendkívüli falulátogatás miatt. A forró csoki és a süti emlegetése azonban az utolsó ellenkezésemet is felmorzsolja. * -Sütivel bármikor, feltéve ha tökös pite. Mintha nem tudnád te galád, gaz csábító! *Mosolyogva bököm vállon és aztán hagyom, hogy vezessen a kávézó felé. Most már úgy is mindegy, ha már itt vagyok kiélvezem a helyzetet, elvégre randizunk.*
Eszembe se jut, hogy a szobámba menjünk, végtére is azért várattam ilyen sokáig, hogy egy kicsit ki tudjon szabadulni az iskola falai közül. Hogy ez sétálás, vagy a roxmortsi falu, lényegében mindegy, mégis összekapom magamat annyira, hogy együtt legyünk, és igazi randi legyen belőle. Végtére is nem vagyok ugyan nagy szakértője a párkapcsolatoknak, de úgy sejtem, attól komoly a dolog, hogy úgyis lehetünk együtt, hogy vannak gondjaink, most éppen fáradt vagyok, vagy ideges. Végtére is a karjaiban biztosan jobb lesz a kedvem. Az ajka mindennél puhább, édesebb, s ahogyan átölel, tökéletesen megnyugszom, már tudok objektíven visszagondolni a történtekre. Sőt, erőt meríthetek a lányból, hiszen ha éppen elkapna a paprikaméreg munka közben, ha eszembe jut Lavender gödröcskés pofija, hátha felül tudok emelkedni az érzelmeimen. Azért mégiscsak jobb, hogy már nem csak barátok vagyunk, büntetlenül csíphetek a fenekébe, azért csak szolídan, hogy ne fájjon, és lassan már kezdi megszokni, hogy kezdünk átmenni felnőtt kapcsolatba. - Ahogy mindkettőnknek jó édes, ne rendeld magad alám. – Mosolyodom el, percről percre jobb a kedvem, amióta látom. A tenyereimbe fogom az arcát, és megcsókolom, hosszan, elnyújtottam, csak az ajkára tapasztom a sajátomat, hogy érezze, tökéletesen megbízom benne, és szívesen rászánom az időmet. Ezúttal nem jöhettem kócosan, vagy éppen sportosan, az üzletszerű megjelenését teljesen odavannak a koboldok, ebben nincsen apelláta, de máris lazítok a nyakkandőmön, s megoldom a mellényem gombjait. Ha akar, akkor nyugodtan összekócolhat, a mai menetnek már úgyis vége, a lényeg, hogy neki tetszem úgy igazán. - Nem nagyon van értelme visszavágni, végülis ők fizetnek. Csak zsugori, pénzsóvár gazemberek, a galleon érdekli őket, s megvonják a vállukat, mert tudják, hogy nem fogok kilépni. Ettől még megmondtam a magamét, hogy ne rajtam verjék le a dolgot, én sem kérem számon más fizetését. – Griffendéles vagyok, szeretek jól beszólni, de itt csak mértékkel lehet, azért annak sincsen értelme, hogy kilépek, és a koboldok ellehetetlenítsék a későbbi pályámat, mert amikor nem stresszes, akkor szeretem csinálni. - Én szeretek veled tanulni, habár annak mindig más lesz a vége. És mit szeretnél cica? – kérdezem vigyorogva, ebből valahogy nem tudom elképzelni, netán szimbolisztika szak? Annak idején nálam nem volt kérdés az ereklye, szeretek szervezkedni, ügyfelekkel tárgyalni, Lavender egy kicsit álmodozósabb típus, végtére is el tudnám képzelni rajzolgatás közben. Lassacskán leérünk a faluba, átvágva a kis ösvényen, nincsen messze, hogy a harmadikosok se fulladjanak ki, amire ideérünk. - Akkor jó lesz a kávézó? Forró csoki? Finom süti? Naa.... elcsábítható vagy kicsim? – Kérdezem kedveskedő arccal mosolyogva, tudom, hogy nagyon édesszájú, hát persze, hogy ebben is hasonlítunk.
*Persze, hogy megvártam, csak szemet forgatni tudok amiért ezt külön megjegyzi. Mindenképpen beszélnünk kellett, hiszen vagy randizunk, vagy mint amilyen a mostani eset is, történt valami amiért nem és akkor meg azt kell megbeszélnünk. Tudtam, hogy szeretné kibeszélni magából, Gerrynél jobb ha azonnal kiadja a rossz dolgokat, különben napokig képes rágódni rajtuk, attól pedig megint visszasüllyed abba az állapotába ami a barátságunk elején volt. Séta, séta, már nem tudom jó ötlet volt-e vagy csak azért jön mert felvetettem a lehetőségét a kanapén való ücsörgés helyett. Az igazság az, hogy itt nem maradtam volna semmiképp, mert a klubhelyiség rendeltetésszerűen kész átjáró ház, valaki biztosan megzavart volna minket még a késői óra ellenére is. Hacsak a folyosókon sétálunk, már jobb mert bármelyik sarkában el lehet bújni még a tanárok elől is, nekem pedig azt hiszem illenék már, mert mintha lett volna takarodó. Ez persze nem tart vissza attól, hogy kimenjek a házamból, csak jobban kell figyelnem. A könyveimet otthagytam, Alaszka úgy sem engedi elvenni másnak, kész vadállat az a macska ha a cuccomról van szó, meg amúgy is olyan nagy, hogy ha elnyúlik majd` az egész kanapét elfoglalja.Talán jobb lett volna ha a szobájába surranunk, ott nem szaladt volna el a masszírozásom elől, pedig azt szereti, de végül is még mindig megtehetem később. * -Ahogy neked jobb Gerry. Menjünk sétálni aztán meglátjuk. *Érzem, hogy most nekem kell engednem, és örülök neki, hogy megint megtisztel a bizalmával, hogy hozzám menekül ha rossz napja volt, ha nekem mondja el, mert úgy érzi mástól nem kap elég megértést. Számomra ő az önbizalmam, azóta, hogy akkor ott vagyis itt a klubhelyiségben rám mosolygott miután ki lett kosarazva. Nem vettem csábításnak és nem is annak indult, inkább olyan volt mintha…a társa lennék egy csínyben, egy rugóra járt az agyunk és ez azóta is így megy. Egymáshoz csiszolódtunk, Gerard lazított kissé magán és bohócabb lett én meg hozzákomolyodtam, aminek a fele persze már a korral jár, nálam a kamaszodással ami félúton van a felnőtté válás felé. Vagy a kezét fogom vagy hozzábújok és a derekát ölelem, ahogy neki jobb és igyekszem lépést tartani, nem rohanunk sehova de nagyobbakat lép mint én és néha sasszéznom kell, hogy meglegyen a ritmus. Közben előkerül a probléma is ami miatt ma nem randizunk vagy mégis és én csak hallgatok. * -És te mit mondtál erre nekik? Remélem visszavágtál, persze attól nekik nem fog a fejük fájni, de már az is elégedettséggel tölthet el, hogy te nem hagytad magad. Biztos nem hagytad magad. *Remélem jól megmondta nekik a magáét, különben legközelebb is őt hibáztatják és idegesítik fel. A koboldokkal elég nehéz, nem igazán volt velük kapcsolatom, semmilyen, csak egyszer jártam a Gringottsban mikor elsőbe mentem és mindent egyszerre kellett megvásárolni. Először is félelmetesek ahogyan néznek az emberre, aztán mindig szigorúak és mindig jobban tudják mint mások. Hogy nekem milyen napom volt? Kobldok nélkül csak jó lehetett.* -Mondhatnám, hogy szuper volt mert nem kellett koboldokkal vitáznom, de tanultam szóval még sem volt olyan jó. Viszont már tudom mit kezdek magammal jövőre és gyakoroltam is, már el tudom tüntetni az Átváltoztatástan haladóknak című könyvemet a kendőmbe. Viszont nagyon rá kell hajtanom a Rúnaismeretre. *Ami megint különórával jár, ami kevesebb szabadidővel és Gerry még csak nem is tud segíteni mert egészen mással foglalkozik. szóval az egész úgy fog kinézni, hogy fekszünk egymás mellett valahol és csendben vagyunk, mindenki csinálja a maga dolgát. Ez jellemzi majd tulajdonképpen év végéig a találkozásainkat. Először lelkes vagyok mikor elújságolom a híreket aztán persze mikor jobban belegondolok a következményekbe, leolvad a mosoly az arcomról. *
Lassan kezdek feloldódni a társaságában, na meg a hidegtől is, hiszen a birtokon kívülről kellett besétálnom, igazi hótaposós megoldásként. Nem gond, ha kimegyünk majd sétálni, ott már együtt leszünk, és ha szükség, akkor egy kis varázslattal olyan meleget varázsolunk, amilyet csak tetszik. A lényeg, hogy végre itt vagyok az én cuki griffendéles szőkémmel, és félre lehetne tenni a munkát, a gondokat, viszont jól eshet beszélni róla, mert hát a csinos cica olyan megértőnek bizonyul, hogy soha egy lányból nem tudtam volna ilyet faragni, már csak ezért is jó, hogy barátokból lettünk szerelmesek. - Aranyos vagy Lav, hogy megvártál. Elhúzódott, és nem akartam tönkretenni a mai esténket. Mit szólsz hozzá, hogy ha mégiscsak lemegyünk a kávézóba, amit mondtam, séta közben kiszellőzik a fejem. – Fogom meg a kezét, és ekkor veszem észre, hogy sikeresen lemaradtam a maszírozásáról. A fene! Hümmentve ölelem meg, mert még mindig nem tudok betelni az én csodámmal. Szoktam ugyan még beszélgetni lányokkal, ám már tartom a távolságot, minden, ami lényeges lehet, azt vele osztom meg. Nincs szükség már heti öt ágytornára sem, elég a bújás, és a lassan egyre szenvedélyesebb csókcsaták. Többet nyújt, bőven. Ráadásul engem nem idegesít, pedig már hallottam másoktól, hogy a régi barátnőjével, Parvatival egy időben kikészítettek mindenkit, amikor meghalt Lav kisnyula Gombóc. Ez vagy három éve lehetett, vagy négy, akkor még nem ismertük egymást. - Egy kedves ügyfél kitalálta, hogy egy másik bankból, ha nem érkeznek át a galleonjai, akkor hatalmas panaszt tesz, büntetéseket szabat ki ránk a mágiaügyi minisztériumból, és effélék. És mivel az én ügyfelem volt, ezért a koboldok rám akarták hárítani a felelősséget. Mintha én lennék a hibás, hogy a sárkányok milyen gyorsan repülnek ide Bulgáriából. Téboly. - Viszont a cukimmal jókat lehet hülyéskedni. Már régen is poénkodtam a kárára a pikáns témákkal, amelyek azonban elérhető közelségbe kerültek, habár én még mindig kicsinek tartom az ilyesmihez, ha majd megérik benne valami elhatározás, én fogok jobban meglepődni, valahogy ő a szerelem, nem pedig a szeretőm. - És neked milyen napod volt édesem? – Kérdezem végül most már lényegesen jobb kedvűen, kisétálunk a folyosón át az udvarra. Mivel eredetileg is a kávézót találtuk ki, nem kell felmennie a toronyba felöltözni, úgy láttam van nála kabát is. Most csak arra vagyok kiváncsi, hogy vele mi a helyzet, kapott e baglyot otthonról, és ilyesmik.
*Ahogy belebújok a nyakába rögtön szippantok az illatából, kellemesen meleg, fanyar és fűszeres illat csap fel a bőréből, a haja megcsiklandozza a homlokomat de feltételezem, hogy a sajátommal kétszeresen adom vissza. Most nincs felkötve mivel épp a könyvemet varázsoltam bele és már szundítottam mikor Gerry megérkezett, a könnyű anyag a nehéz titkos tartalmával a szőnyegen díszeleg. Tincseim szanaszéjjel omlanak és beborítják Gerardot a fél oldalán. Tudom, hogy szeret beletúrni, nem is várat sokáig magára, csókot kapok és máris elássa a kezét a hajamban. * -Te szegény. Azok a gonosz koboldok és a hülye, értetlen ügyfelek. *Ebből nem lesz randi de nem bánom, vagyis de, csak azt is tudom, hogy bármikor bepótolhatjuk, semmilyen károm nem származik belőle. Ő most fontosabb, a nyugalma és az, hogy jól érezze magát. Egyelőre csak a séta jut eszembe, de látom, ahogy ujjait fájdalmas fintorba vont arcára szorítja, a szemöldökei között pedig ráncok húzódnak. Megsimogatom az arcát, mintha a kezemmel el tudnám simítani a ráncokat s velük együtt a gondjait, a fájdalmát is. Nem a vele való együttérzésem miatt nem érdekel, hogy a fenekemet fogdossa, már rég nem veszem fel ha mások előtt ilyet csinál, Gerry úgy is tisztában a jó ízlés határaival sosem tenne olyat ami engem kellemetlen helyzetbe hozna, meg sem rezdülök. * -Persze, szívesen meghallgatom, tanácsot persze nem tudok adni. *Megvonom a vállam, mosolygok rá hátha attól jobb kedve lesz. nem tudom mennyire tetszik neki a séta ötlete, nem akarom, hogy csak azért mondjon igent mert én javasoltam, már nyúlnék a halántékához, hogy megmasszírozzam, de már áll is fel a fotelból. Először csak finoman jelzi a szándékát, aztán mikor már mellette állok hozzám emelkedik. Belebújok az ölelésébe és elindulunk kifelé a portréhoz vezető szűk folyosón. Fogalmam sincs hova menjünk, csak csend és nyugalom kell, ilyenkor talán az udvar is jó, már eléggé hűvös van, szerencse, hogy van rajtam pulóver. Most jut eszembe éppen ebből az okból, hogy legközelebb majd vastag ruhákat varázsolok a kendőmbe, olyan lesz mint egy tértágított táska. * -Olyan hülye vagy Gerry!*Felnevetek a sütis célzásán, és megütöm a felém eső vállát, egyik sem bántó szándékú, szavaim inkább zríkálósak az ütésem pedig még egy hangyának sem ártana meg. Tudom miért ezek a célzások, nyáron nem történt semmi köztünk ám éreztem, hogy valami megváltozott bennem. nem úgy gondolok rá mint eddig, nem úgy érzek amikor a közelemben van, más amikor megcsókol és átölel. Még javában zajlik bennem ez a dolog de nem akartam anyával megbeszélni, Missynek meg van elég baja. Gerryvel kellene, kivel mással ha nem az érintettel, de nem tudom hogyan hozzam szóba, most ráadásul neki van szüksége rám. Ez az elsődleges.* -Na mesélj, ki borított ki ennyire. *Lassan kiérünk a folyosóra és elindulok a hosszú folyosón a lépcsők felé, egyelőre lefelé kell mennünk, ha nem tévedünk el a lépcsők miatt, akkor is beletelik egy kis időbe míg leérünk a bejárati kapuhoz, majd eldöntjük ott, hogy hova-merre.*
Tudom, hogy megígértem a cicának, hogy még a továbbtanulásáról is beszélgetünk, édes tőle, hogy engem kérdez meg, legalábbis az én véleményem is számít, nem csak a szüleié, vagy McGalagony intelme. Végtére is összetartozunk már, ám mára randit találtunk ki, de amilyen pocsék és fárasztó napom volt, nem is volna túlzottan kedvem most a suliról beszélni, vagy a pályaválasztáshoz, most éppen elegem van mindenből, ami kötelező. Ritkán merülök le ennyire, jelenleg úgy érzem, hogy a csinos szőkén kívül mindenki csak véremet szívja. Vele lehetek úgy önmagam, habár most tényleg bőven elég, ha átölel, nincsen kedvem megint emberek közé menni, noha eddig koboldokkal vitatkoztam. A lődörgés a faluban, meg a kávézás a randizós helyen... erre most nem vinne rá a lélek, csak hogy végre átölelhessema más szinte bealudó csinit, akit felhúzok, de csak annyira, hogy öntörvényűen kisajátíthassak. Tudom, hogy sokáig maradtam, és méltatlan válasz most arra, hogy még csak nem is megyünk, majd valahogy kárpótolom, vagy ilyesmi, remélem nem rág be rám. Rácsókolok a puha ajkakra, miközben a göndör szőke tincsekbe merítem el fésűszerűen az ujjaimat, kell most ez nekem, aztán le is huppanok, legalább nem a csajszi könyveire. - Köszi a megértést cicus... Majd’ elrobban a fejem... Kikészítettek... – Vetem magamat hátra, csoda, hogy a nyelvemet nem nyújtom ki, mert tényleg fáj minden porcikám, végigstresszeltem a napot. Fájdalmasan illesztem a halántékomra a hüvelykujjamat, hátha attól a fejfájás enyhül kissé, de nem. Legalább az édes idejön, és az ölelbe ül. A háta helyette most a fenekénél támasztom meg, és még egy simítást is kap ugyanoda, most már nem félek attól, hogy kiakad ezen. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz, tudja, hogy nem letapizni akarom, ha mégis megteszem, akkor azért, mert szeretem, és nem holmi eszköznek tekintem. - Egész egészen jól hangzik. Mármint a séta. Elmeséljem, hogy mi volt? – Nem, nem kell itt ülnünk, később akár tényleg bemehetünk a szobámba, végülis aludtunk már együtt, egészen összebújva, kevés ruhában, miért ne tehetnénk meg ismét az én szobámban? Felállok, miután bólintottam, és ezzel jeleztem, hogy akkor menjünk, tehát előbb ő tette meg, nem lerúgtam magamról. A derekára illesztem a kezemet elindulunk kifelé a birtokra. A tópart legyen, vagy a kviddicspálya környéke? Netán más a terv? Hagyom hogy ő mutassa az utat, én csak kajánkodva válaszolok, most vagyok annyira magam alatt, hogy viccelődhessek. - Persze, szívesen megkóstolom a tökös pitédet. De sütit is adhatsz. – Vigyorgok rá, és egy dögös kacsintást is mellékelek hozzá. Sosem fogom abbbahagyni az ugratását, csak már némi pikáns élt is mellékelek hozzá. Van is jelentéstartalma.
*Egész jól indult az új tanév, ahhoz képest a mai nap botrányos. Tele vagyok meg nem írt leckével, McGalagony azzal piszkált, hogy végre döntsem el mit szeretnék, hogy ráhangolódjak azokra a tárgyakra melyek majd a vizsgán fontosak lesznek, Gerry helyett pedig a patrónusa jött el a randinkra-nem randinkra. A klubhelyiségben elfoglaltam a kandalló előtt álló kanapét, körberaktam magam a könyveimmel, a Rúnaismeretet az ölembe vettem de igazán nem tudtam odafigyelni mi van benne azok után, hogy a Husky megjelent. Alaszka addig mellettem gömbölyödött, de a patrónus felbukkanásakor felébredt és vagy fél órán át egymást kergették körülöttem. Végül megunta a rohangászást és a könyvemre telepedett, természetesen abba ami az ölemben volt. Alaszka akkora, hogy az egész könyvet beterítette, ezzel végképp elvette a kedvem a tanulástól, míg várakoztam a kendőmet terítettem rá a macskámra és megpróbáltam az Átváltoztatás tan könyvemet belebűvölni. Elég nagy, ekkora tárgyat még nem sikerült a kendőbe varázsolnom, viszont egész jól haladok a Rúnaismerettel ahhoz képest, hogy az előző tanév elején a Mardekárosok háta közepére kívántam púpnak. A várakozás sosem szórakoztató, akkor sem ha elfoglalom magam valamivel, így mire Gerry megérkezett, én már félig aludtam a kanapé támlájára hajtva a fejemet. A többiektől nem sikerült teljesen elaludnom mert zajongtak, itt sosem olyan csendes a tanulás mint a könyvtárba, már gondolkodtam azon, hogy átteszem oda a székhelyemet, de végül lemondtam róla. Minden belépőre felkapom a fejem, hogy utána csalódottan visszabóbiskoljak, Gerry-t látva azonban álmosan pislogok és mosolygok. Szerencsére a mi életünkben nem kell azért aggódni, hogy valami baja esik a másiknak, hacsak én nem megyek a Tiltott Rengetegbe de az Gerry gondja. Tudtam, hogy a bankban van és ezért azt is, kit okolhatok és szidhatok a késése miatt. Alaszka hangos nyávogással menekül mikor egyetlen mozdulattal felpattanok, a könyvem borul, a kendőm pedig lassan és kecsesen hull le a szőnyegre, immár az utált könyvemmel a rejtekében. Pálcával a kezemben ölelem át Gerry nyakát és simulok hozzá, a kezdeti szégyenlőségem már elmúlt, úgy is tudja mindenki, hogy egy pár vagyunk. * -Semmi baj, az a fő, hogy most itt vagy ééédes Gerrrym. *Álmosan nézek fel rá mikor eltol magától és a fotelba veti magát, mondjuk ülhetett volna a kanapéra is, de ott még mindig az én könyveim vannak szétszórva, egymás hegyén-hátán. Az ölébe ülök és átkarolom a nyakát, az arcomat a vállgödrébe fúrom és belepuszilok a kis mélyedésbe. A kérdésére hümmögve mormogok, magam sem tudom mit, csupán némi elégedetlenség tör fel belőlem amit gyorsan vissza is m magamba. Ha fáradt, hát fáradt nem ő tehet róla és valószínűleg nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy valami elmarad, jó lesz ha hozzászokom. Ám nekem jobb ötleteim vannak arra, hogy nyugtassam le a felhúzott idegeit.* -Ééééés mit szólnál ha kisétálnánk belőled a feszültséget? Vagy tényleg csak ülnél és néznél ki a fejedből? Mit tegyek, hogy jobban érezd magad? *Szó se róla bármit megtennék és ha azt szeretné akkor itt ülök vele egész éjszaka de nem hiszem, hogy az megoldás. Persze később, amikor mindenki a szobájába ment, besurranhatunk az övébe, ott legalább magunk lehetünk, Missy biztosan falazna nekem még a többiek előtt is. Sajna már nincs meg a régi banda a szobában, Eileen másik suliba ment valahova elköltöztek, Rose pedig végzett, a többiek pedig egymással vannak elfoglalva. Észre sem vennék ha nem aludnék a szobámban.* -Na mit szeretnél? Kérsz tökös pitét? Tettem el párat a vacsoráról.
Szegény Lavender már biztosan tűkön ül, hogy mi lehet velem, ezért is küldtem el vagy másfél órája a Huskyt, hogy jőjjön, és szóljon neki. Úgy beszéltük meg, hogy az egyik diáktársalgóban találkozunk, és hétvége lévén le tudom vinni a faluba, ám úgy elhúzodott ez az ügy, hogy a patrónusomat kell hozzá küldenem, hogy ne izguljon annyira. Végre be tudok lépni a társalgóba, és eltűntetem a patrónust, arcomon gondterhelten futnak végig a ráncok, ahogyan odapattanok hozzá, hogy felhúzzam a fotelből, amelyben ücsörgött. - Ne haragudj szivem, eddig tartott. Nem tudtam a fejükbe verni, hogy ebben a témában nem mi vagyunk a hibásak... Csoda, hogy nem őszülök bele ebbe a hülyeségbe. – Rázom a fejemet, és megölelve őt lassítom a lélegzetemet, mert nagyon ki vagyok most bukva. Annak ellenére, hogy sikerült felállítanom, most én dobom le magamat a mellette lévő fotelbe, hogy pár pillanatig üveges tekintettel meredjek a semmibe. Nem akarom őt megijeszteni, tudja, hogy a Gringottsból jövök, ahol még szombaton is van munka. Úgy beszéltük meg, hogy gyorsan elintézek egy fontosabb ügyfelet, aztán jövök, és lemehetünk randizni, kávézni egy finomat, ehhez képest most sem kedvem, sem lelkierőm nincsen. Szívesen vagyok vele, de a kimozdulás az most nem megy, csak a karjaiban pihennék egy nagyot. - Nem baj, ha ezt egy kicsit elnapoljuk? Úgy felhúztak, hogy csoda, hogy nem léptem ki a koboldoktól. – Rázom a fejemet, s végül magamhoz vonom őt, úgy, hogy áll, és odabújok hozzá. Még mindig remegek az idegtől, talán majd kicsivel később jobb lesz, és lemehetünk, de kell még némi idő, hogy megnyugodjak. Imádom ezt a munkát, ám nagyon sok stresszel jár, amikre úgy gondoltam egykor, hogy fel vagyok készülve. Ehhez képest most éppen ölni tudnék, annyira nem jött össze semmi. Vélhetően más munkáknak is megvannak a hátulütői, ezért is nincsen értelme valami újba vágni.
//
//