2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Friends will be friends"
Főkarakter: Főkarakter neve: Draco Malfoy Teljes név: Cedric Diggory Születési hely és dátum: 1978.03.23. Csoport: Hugrabug Patrónus: Mormota Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam (Tanár szak) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Repüléstan - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Sokan nem értették, hogy miért nem a griffendélbe kerültem, ha nem ismerek lehetetlent, vagy mert kitűnő tanuló vagyok akkor a hollóhátban lenne a helyem. Csak éppen számomra a legfontosabb a barátság, és az őszinteség, minden mást ezek mögé sorolok, talán ezért kerülhettem a Hugrabugba. Minden számomra nem érdekes, nem akartam kiemelkedni a társaim közül, úgy voltam csapatkapitány a kviddics csapatban, hogy sosem kellett senkit rendre utasítanom, szerencsére teljesen jól megtaláltuk mindenkivel a hangot. Nem szokásom másokon élcelődni, belőlem kimaradt ez a kamaszkori gonoszkodás, de igaz ami igaz, belekapcsolódtam az ilyen jellegű nevetgélésekbe, amíg az bizonyos határon belül volt. Akivel tehetem, kedves, bátorító vagyok, a harcban is jeleskedem, és emellé talán furcsán hangzik, komoly romantikus alkat vagyok, verseket olvasok, imádok randizni, bókolni, ettől mégsem érzem azt, hogy nem lenne túl férfias, éppen ellenkezőleg, egy pasi mutassa ki, hogy mit érez. A sors iróniája, hogy valahogy aki igazán tetszett, azzal mégse úgy jött össze, ahogyan kellett volna.
Megjelenés
A külsőm sokat számít, hogy kedvelnek, ebben biztos vagyok. Magas vagyok, széles vállal, sötét hajjal, és szürke szemekkel. Azt hiszem szinte mindegy, hogy kedves vagyok, bunkó is lehetnék, aligha lenne kevesebb barátom, legfeljebb részben másfélék. Sosem szálltam el attól, ahogyan kinéztem, ám tudom, hogy van előnye, többek között a lányoknál nagyon nem gond, hogy ki szólítja meg őket. Ellenben az zavarba ejtő tud lenni, ahogyan a kviddics kapcsán nem is a tehetségemet nézik, hanem azt találgatják, hogy mi van a talár alatt. Mi lenne? Tömör gyönyör. Ha éppen nem sportolok, és nem kötelező az egyenruha, egyszerű, kényelmes ruhákat hordok, évszaknak megfelelően. Félvér vagyok, apa aranyvérű, így megtehetem hogy változatosan öltözködjek. A hajam pimaszul megnövesztve, és az utóbbi időben már állandósult a borosta is.
Életed fontosabb állomásai
A híres aranyvérű Diggory családba sikerült beleszületnem, amely kötelezettségeket ró rám, még ha anya egyátalán nem híres-neves családok sarja. Az egyetlen fiúk vagyok, és ez magáért beszél, a világ legjobb szüleiként könyvelhetem el őket, hihetletenül büszkék rám, és sosem fukarkodtak a dicsérettel, a bátorítással, és azzal, hogy látványosan kimutassák a szeretetüket. Biztosan ennek köszönhető, hogy én is ebben a szellemben nőttem fel, a barátaimmal mindig kedves, barátságos voltam, nem kellett kiharcolnom magamnak tekintélyt, az magától jött, amikor nem tettem keresztbe senkinek, igazság szerint csak úgy viselkedtem, ahogyan várták tőlem. Sportoltam, figyeltem a tanárokra, és minden meg magától. Ameddigre harmadéves lettem már logikus volt, hogy csapatkapitányként kezdhetem a kviddicset, mert az első kapitány, és egyben fogó elment, egyértelműen utódot keresett. Akkor még csak hobbi szinten játszottam, viszont be lettem ajánlva, és akkora baráti köröm volt, hogy a már kviddicsező csapattagok se ellenkeztek, hogy újként én találom ki a taktikát, amely bevált, szuper csapattá váltunk, igaz, csak addig, amíg Harry meg nem érkezett, utána eléggé felborult a bajnokság, volt, hogy a mardekár nyert, majd a következő évben mégiscsak sikerült megkaparintani a kupát, még ha sokan azt mondták, hogy a dementoros dolgok miatt volt. Végül aztán szembe kellett néznem életem legnehezebb évével, amely egyrészt a szerelemről szólt, Cho több volt mint barátnő, állandóan együtt lógtunk, le se tudtunk szállni egymásról, annyi volt a közös téma, érdeklődés, no meg a fizikai vonzalom is magáért beszélt. Viszont pont akkor nem volt egymára időnk, amikor kellett volna, mert a Trimágus Tusa közbe szólt. Igaz, hogy együtt báloztunk karácsonykor, hiszen én lettem a Roxfort egyik bajnoka, ami mindennél többet jelentett számomra, viszont ami a Sövénylabirintust követő temetőben történt, azon nem tudtam egyhamar túl lenni. Szinte semmit sem értettem, repült felém egy halálos átok, hogy aztán a semmiből piros pajzs fogja fel az egészet, és a Sötét nagyúr megszületése helyett örökre elpusztult. Örülnöm kellett volna, viszont ilyen közelről szembenézni a halállal... Nem tudtam a többiekkel ünnepelni... az egész iskolát felmentették a vizsgák alól, így jó messzire utaztam, nyomasztott minden fal, minden arc. Egyszer talán visszatérek.
