2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Nem kimondottan. Én úgy tudom, a vérmágia mint a legtöbb sötét varázslat, nyomot hagy az ember lelkén... Vajon a lelkem is pulzálni fog, ha meghalnék? Ritka idegesítő egy szellem lehetnék. - Mosolyodik el a végén felderítve magát is a komor gondolatból, hogy vérmágiát alkalmaz. Ő. Fred Weasley. Nem, kicsit sincs ínyére és az ilyen vérmágia azért nem az a kategória, amiért heti rendszerességgel kapja a háza a mínusz pontokat, ez nem puszta csíny. De legalább kap egy együttérző mosolyt, s Frednek volt legalább választása. Lehet Kylie úgy él a legsötétebb mágiákkal is, hogy közben önkívületben van, esélye sincs meggátolni a saját tettét. - Ó, beszélned kellene anyámmal! - Döccen meg a válla a kuncogástól. - Neki mindig igaza van és mindig az övé az utolsó szó. Minden további szó mások részéről már egy új vita kezdete. - Jegyzi meg, mert ebben Mrs. Weasley tényleg bámulatos, s ugyan a megjegyzés gonoszkás, de azért érződik benne, hogy szereti őt, hiába okoz édesanyjának mindig annyi bosszúságot és egyre több ősz hajszálat. Az alaposan kidolgozott és átgondolt, B és C tervekkel felszerelt hadi taktika után nincs más, mint a tettek mezejére lépni. Kitörés az épületből, Fred megy előre, s ahogy egy irányba megtisztította a terepet, maga elé engedi Kylie-t, hogy a lány futhasson előre. Lovagiasság ide vagy oda, azért csapatmunkával kell eljutniuk a kastélyig. Jól gondolták előre: ketten kellenek ehhez, egyedül kevesek lettek volna. A kastély jószerivel beesnek és hatalmas döndüléssel csapódik be mögöttük az ajtó. Egy este alatt már másodjára kell térdére támaszkodva kifújnia magát és maga mögé lesnie közben, vajon véget ért itt a futás vagy sem? - Azt hiszem... ki kell fejlesztenünk Geo...George-dzsal a mobil... a mobil kőházakat. Kereslet lesz rá. - Legalábbis Hagrid házában és a kastélyban ez közös: kőből van és van teteje, s úgy tűnik, ide nem követik az embert azok az akármik. - És most? Hogyan tovább? Melyik tanárt kopogtassuk fel legszebb álmából? - Azért még Fred Weasley is úgy érzi, erről nem árt, ha tudnak a tanárok is. Már ha nem tart alapból ide feléjük valamelyik, mert látták az ablakból villogó megkülönböztető jelzésű futásukat. Igazán csak sikítaniuk kellett volna még, s tényleg olyan feltűnő jelenségek lettek volna, mint a mugli mentők.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2016-01-27, 20:46
Bólintok, igaza van. Beválok és ez a lényeg, hogy működik ez a valami, amit csináltam, még ha halvány sejtésem sincs róla, hogyan sikerül összehoznom egyáltalán. Ő látta, én inkább csak az eredményt. A többi egyszerűen csak jött magától és kész. Bár talán igen én jártam jobban, hogy nem voltam tudatomnál, amikor csináltam, így legalább nem érzékeltem, hogy mennyire sikerült megkarcolni a bőrömet. Most sem fáj utólag szerencsére, de lehet hogy meg lesz majd a böjtje, ha nem leszek mondjuk ennyire felspannolva. - Nem szereted az ilyesmit igaz? - a vérmágiát, vagy a sötét mágiákat nem tudom, de látszik rajta, hogy nincs oda az egészért. Végül is érthető, a bőrét kell karcolgatnia egy pennával, biztosan én se szeretném, de nekem nem kellett igazán átélnem a dolgot, hiszen nem is nagyon emlékszem rá, hogy pontosan mi történt. Mire nem jó, ha az ember látó és lényegében afféle önkívületben művel dolgokat, nem igaz? Azért kap egy együtt érző mosolyt, de most a kezét nem szorítom meg biztatóan, arra most biztosan nem reagálna jól. - Ezek szerint igen, majd máskor is alkalmazom. - halványan mosolyodom el, hiszen nem úgy tűnt, minta ezt mások is osztanák. A nőknek igazuk van... hát nem tudom, nekem nagyon kevesen szoktak azért hinni sajnos komolyabban, de hát ez van végül is. Már megszoktam ,hogy olyan az életem, amilyen. Nem panaszkodom miatta, túlélem. Lehetne rosszabb is gondolom. Mondjuk, ha nem tudnánk most védekezni és azok az izék betörnének a házba. - Azt hiszem igen. Remek tervnek tűnik! - hát lássuk be ezen sok mindent nem kellett azért kidolgozni. Futunk és reméljük, hogy elérjük a kastélyt, mert nem tudjuk, hogy ezek a fények egyáltalán meddig tartanak és az nagyon kellemetlen lenne, ha mondjuk félúton megszűnne a dolog, mi meg maradnánk a sötétségnek egy csomó pucér dementorral körbevéve. Na annak nem tudom, hogy mennyire lehetne bármi jó kimenetele. Még azért veszek egy nagy levegőt, mielőtt kinyitná az ajtót, de aztán nem nagyon van más, minta futás és remélhetőleg nem kell sikítanunk majd. Elsőre legalábbis azok a lények szétrebbennek a fény hatására. A cuccaim nálam vannak, tehát már tényleg nincs más dolgunk, mint szedni a lábainkat és elérni a kastélyt. Oda már biztos, hogy nem jönnek be, hanem visszaszivárognak majd a Rengetegbe.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Bármi is ez, beválik. - Állapítja meg, mikor szemtanúi lehetnek az ajtó nyílásán át, hogy a rúnából pulzáló fény elűzi azokat az izéket. Ez viszont jó hír, úgyhogy neki is lát gyorsan, hogy lemásolja mindkét tenyerére a jelet, csak hát kiderül, hogy hiábavaló volt minden fáradozása, mert nem akarnak azok olyan fénnyel világítani, mint Kylie-nál. - Csodás! - Morogja, hiszen szemmel láthatóan nem tetszik neki annak ötlete, hogy vért is kell ehhez használni. S nyilván nem kölcsönözhet Kylie-tól, Hagrid meg aligha tart itthon egy kis vért ilyen vészhelyzetekre, ha kizárjuk, hogy a félóriást megharapták a vámpírok és emiatt tárazzon be otthonra az éltető nedűből. Azon túl, hogy mókás elgondolni, miként jut egy vámpír át Hagrid dús, bozontos szakáll- és hajerdején át a nyakhoz, Frednek kell megoldania ezt a vér-problémát, mert hát csak Kylie által létrehozott fény kevés lesz ide. Keres hát egy tisztának látszó kést és nehéz szívvel, de nekilát a karcolásnak. Összeszorítja a fogát közben, mert transz nélkül ez azért nem éppen egy kellemes művelet, főleg ha az embernek minden porcikája borzong ettől. Az egy dolog, hogy George-dzsal csináltak Ehető Sötét Jegyet, de azt csak mókából, és köze nincs annak semmi sötét mágiához, pláne nem vérmágiához. Ettől gondosan távol tartják magukat ikertestvérével. - Tudom, hogy a kijutásunk múlik rajta, de azért egy percig reménykedtem, hogy ezúttal tévedsz. De a nőknek mindig igazuk van, nemde? - Jegyzi meg, mikor a pulzáló fény az ő tenyerén is felfénylik szinte azonnal, hogy befejezte a rúna nem túl mély belekarolását a tenyerébe. Reméli, azért ez eltűnik nyom nélkül, mert nem akarja mindenkinek mutogatni, miféle mágiával élt nemes cél ide vagy oda. - Menjünk, ne vesztegessük az időt, a végén még felkapnak valami fényvédő páncélt. Megyek előre kifele, ha te is készen állsz. Megvan minden jegyzeted? A jól átgondolt stratégiánk akkor a fejvesztve futás a kastélyba? - Érdeklődik, hátha van ennél jobb ötlet is, de ha nincs, akkor nincs más hátra, mit tartani magukat a tervekhez.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2016-01-20, 19:06
Végül is azt hiszem igaza van, de ez nem biztos, hogy futtában a legjobb téma. Jogos, hogy nem könnyű ez az egész sehogy se. Ha előre tudjuk... bár akkor azért valószínűleg tudtuk volna merre kell menni, vagy merre nem, netán hogy ki ellen kell védekezni és meddig maradhatunk ott, így viszont azért határozottan nehezebb dolgunk van, főleg hogy még csak azt sem tudom milyen messze van a végcél. Azt én is sejtem, hogy nem jutunk el a kastélyig, hiszen mi a földön szaladunk, ők viszont repülnek, ami azért sokkal könnyebb az erdei talajon. Végül a kunyhót legalább elérjük, de úgy fest, hogy ez nem old meg mindent, azok az izék akár még be is juthatnak valami résen, vagy tudom is én és nem dekkolhatunk itt reggelig. A szavaira már nem válaszolok, mert beüt nálam megint valami elvont állapot, így nem is igen hallom meg őket. Amúgy se támogatnám, hogy elcsalja őket, mert sokan vannak és a végén még komoly baja esne, azt pedig azért még se akarnám. Nem azért hoztam Fredet, hogy ő legyen az élő csali, vagy áldozat, még ha nem is az az ijedős fajta, aki attól fél, hogy netán valami komoly baja lesz. - Érdekes, az biztos. - még mindig nem teljesen értem, hogy mi történt, mi történik és mitől a villanó fények, de nem ellenkezem, hagyom, hogy Fred tesztelje a dolgot és láthatóan odakint a lények szétrebbennek elég szépen, amikor a fényhullám végigseper rajtuk. Valószínűleg szépen lehet törni az utat, ha így indulunk el, kérdés, hogy Fredet nem ragadnák-e el, ha csak kicsit is a sötétbe csúszik véletlenül. Megnézem a kezét, miután ő is felrajzolta a jeleket, aztán a saját kezemre pillantok. Annyi már biztos, hogy ez valamiféle rúna lehet, ami segít nekünk, hogy megússzuk ezt, de úgy tűnik, hogy nem elég hozzá a rajt és a varázsige önmagában. Kissé elmaszatolom a kezemen a tinta és vér keverékét, és végül leesik, hogy mi lehet a gond. Azért el is képedek rendesen, a vérmágia nem olyasmi, amit itt nagyon támogatnak és túlságosan gyakori nem is igen tanulunk ilyesmit. - Azt hiszem a bőrödbe kell karcolni a jelet, ez valamiféle... vérmágia lehet, nem elég felrajzolni tintával. - nem vagyok magamban biztos, ez látszik, de mi más lehet a magyarázat, ha nem ez? Ha rúnamágia lenne, akkor biztosan tanultunk volna már róla, viszont jó eséllyel pont azért nem ismerjük, mert nem épp hagyományos varázslat és valószínű nem is támogatják kifejezetten az iskolában, de ha most ezzel menekülhetünk meg, akkor ez részletkérdés.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Könnyű? Ez megálmodva se... sem lenne könnyű! - Kiált vissza futtában, bár tény, hogy könnyebb lenne, ha tudták volna mire számítsanak. Esetleg még böngészgettek volna kicsit a könyvtárban, hátha írnak valami okosságot "pucér dementorokról", hogy ezek egyáltalán micsodák, mit akarnak tőlük a fogócska után, ha elkapják őket, s leginkább mivel lehet védekezni? A patrónusbűbáj némileg hat, de közel sem hozta meg a kívánt eredményt, hiszen szégyen szemre kénytelenek berobbanni Hagrid házába és bezárkózni oda. Ja és buzgón imádkozhatnak, hogy túl nagy építőmérnöki tudással ne rendelkezzenek ezek az izék, különben még eszükbe jutna beszivárogni a kéményen. S minthogy egy félóriás házában vannak, nem beszélhetünk pici kandallóról és pici kéményről. - Akkor két lehetőség van: szétválunk, megpróbálom őket elcsalni, te addig fuss a kastélyba, majd... jövök. Másik opció, hogy együtt futunk a kastélyba, kitörve valahol és te... Te mit csinálsz tulajdonképpen? - Kérdezi megszakítva a taktikai megbeszélést, amit leginkább csak saját magának mondott el, mert Kylie annyit sem reagált, mint Hagrid bútorai - és most nem az éneklő fürdődézsájára gondol Fred, amit George-dzsal harmadikos korukban megbűvöltek -, ellenben a lány éppen tenyérművészetet folytat, hogy aztán az eredménytől Frednek leessen az álla, bár nem azért mert olyan műértő lenne. - Azt nem tudom pontosan, de nagyon menő! Gyere csak, kérlek! - Habár ott az az udvarias szócska a végén, azért csuklójánál megragadja a lányt, hogy ne maszatolja el az írást Kylie tenyerén és az ajtóhoz húzza a lányt. Elhúzza gyorsan a reteszt az ajtóról és a nyíláshoz teszi a lány kezét tenyerével kifelé, ha eddig nem jött volna rá Kylie, mit akar tesztelni a srác, márpedig ha transzban cselekedett, akkor lehet nem fog rájönni. Ha ez pulzáló fény valóban segít, jobban hat, mint a patrónusbűbáj, akkor Fred gyorsan visszareteszeli az ajtót és máris nyúl a pennáért, hogy lemásolja magára is a jelet mindkét tenyerébe lehetőség szerint, mert szerinte ez nagyon poénul fog kinézni odakinn két tenyérrel lövöldözni a fényhullámokat. - Fulgliss! Fulgliss! Mondom ful-gliss... Ez hogyhogy nem működik? - Mutatja tenyereit a lány felé, melyen ott vannak szépen a tintarajzok, igaz, ezekbe vér nem keveredett, Fred nem sértette fel a bőrét a pennával. Kylie-nál meg ennek az apró tényezőnek nem tulajdonított jelentőséget, azt gondolta, csak a transz miatt nem érzékelte a lány, mennyire nyomja oda azt a pennát.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2016-01-11, 12:52
Igen, úgy fest, hogy tényleg képes elviccelni az egészet. Milyen szép is lenne, ha én is képes lennék rá, hogy így álljak hozzá másokhoz, az élethez, de nekem nem megy. Folyton csak a rosszat látom, ami talán érthető, nem épp mókásak és csicsergősek az álmaim általában. - Ezt most nem is próbálom meg... értelmezni. - nem most inkább fussunk, mert ha jobban belegondolok, hogy inkább elodázni próbálta a választ, az egyikünknek se lenne jó. Nem, erősnek kell lenni és át kell vészelni ezt az egészet. Ki kell jutni hozzá az erdőből, legalábbis remélem, hogy ennyi elég lesz. Nálam vannak a jelek, rá kell jönni, hogy mit jelentenek és akkor talán közelebb kerülünk valamiféle megoldáshoz, akkor talán Jonas nem hiába halt meg. Igen, ez lenne a lényeg, még ha életben van is, de... akkor az áldozatai és a küzdelme nem voltak feleslegesek. - Nem, nem álmodok meg minden részletet, az gondolom... túl könnyű lenne! - az utolsó szavak előtt mozdul a pálcám is és süvít az elmormolt varázsige után a patrónus. Fred jól reagál, lehúzza a fejét, a fák pedig ritkulnak, mi pedig elérjük a vadőr kunyhóját, ami már elvileg tényleg jót jelent, tehát megússzuk... megússzuk szépen ezt a rémséget igaz? Ebben reménykedem csak, de nem úgy tűnik, hogy igazam lesz. Az ajtó csapódik mögöttünk, én pedig a térdemre támaszkodva lihegek. Na igen, az adrenalin segít, de aztán amikor elmúlik a löket hatása... Legszívesebben leülnék, de mivel Fred még mindig nem áll meg és úgy fest okkal, így nem teszek ilyesmit. - Soha... - rázom meg a fejemet elképedve. Nem jönnek be, de úgy fest, hogy így ebben a formában mi se nagyon mehetünk ki. Most már úgy döntök, hogy tényleg leülök. Egyszerűen csak a földre és előveszem a jegyzeteket is, amiket előzőleg rajzoltam a fák között. Lázasan nézem át őket, hátha találok bármit, ami segíthet. Valahogyan el kell jutni a kastélyig, akkor már rendben leszünk, na de hogyan? - Nem... nem tudom Fred. - keresgélek tovább, kutatok az emlékeim között, a táskámba túrok, hátha találok ott valami használhatót. Aztán valahogy ösztönösen jön a mozdulat, ahogyan megakad a tekintetem az egyik papíron, ami kicsit már a többi alá van csúszva. Innentől jó eséllyel, ha Fred szól már azt se nagyon hallom meg. Lázasan koncentrálok, ahogyan tinta kerül elő a táskámból, vele együtt penna is. Felhúzom a ruhám ujját és a jelet, amit a fáról másoltam le - valamiféle rúna lehet - elkezdem a saját bőrömre másolni. Enyhén meg is karcolva azt, látszik, mintha néhol egy kis vér is keveredne a tintával, de még sem szisszenek fel, csak gyors mozdulatokkal folytatom, amit elkezdtem. - Fulgliss. - amikor készen vagyok, akkor rebegem el az igét. Halvány gőzöm sincs, hogy honnan tudom, de arra eszmélek fel, hogy a kezemen lévő jel erőteljes izzással fényleni kezd és időnként erőteljesen fényhullámokat lök ki magából, mintha csak a szívverésemmel együtt lüktetne. - Mit... mit csináltam? - értetlenkedve nézek Fredre, láthatóan nem igazán vagyok tudatában annak, ami történt.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Az! Pucér! Még sosem képzelted el őket úgy? - Azért nem bírja ki, hogy ne vigyorogjon a lány elképedésén a pucér dementor hallatán, bár nem teljesen erre a reakcióra számított. Fene nehéz ezt a lányt megnevettetni, pedig félelemre az a legjobb gyógyszer. Ha nem lenne így elképedve Kylie, Fred élne a gyanúval, hogy a vicceket is előre látja. Fú de borzasztó lenne egy ilyen Látó az ő karrierjükre nézve! - Hát amelyikhez közeledünk, az már nincs olyan messze, mint a túlsó határa! - Na jó, ez ügyes volt Fred, egészen biztató volt, akár a lelombozó szót is használhatnánk. De elismerése a lánynak, ki sem nézte volna az ilyen álmodozó lélekből ezt a jó kondíciót. A sajátja köszöni jól van, főleg mióta újra kviddicsezhetnek az egyetemisták is, s ismét vannak ennek köszönhetően edzések. Egy szó mint száz, nem kell noszogatni Kylie-t, fut ő rendesen s így legalább nem kell közelharcba bocsátkozni ismét ezekkel a fura lényekkel. - Nem szemrehányásként: de róluk nem álmodtál, mi? - Érdeklődik futás közben, majd lekapja a fejét, mikor látja Kylie-t megfordulni. Fred jobbnak látta eltűnni a patrónus útjából, úgy hatásosabb a kékesfehér holló. A fák ritkulása jó előjel, közel az erdő széle. - Igen! Be Hagrid házába! - Noha a házat még sehol nem látni, de Fred mégis tudja merrefelé rohannak és hova fognak kilyukadni. El sem hiszi, hogy sikerült lehagyniuk üldözőiket, s az egyre jobban ritkuló fáknak hála a holdfény is egyre jobban átfurakodik a fák levelei között, ez meg erősen javít a látási viszonyokon. S egyszercsak meglátni egy jó öles fa takarásából előtűnni a félóriás házát, melyben sötétség honol. Fred részéről mindegy, hogy otthon van-e Hagrid vagy sem, csak az ajtó legyen nyitva! Szinte berobbanva a házba senkit nem fognak ott találni, még csak Agyar sincs ott. Fred nem vacakol sokat, becsapja maguk mögött az ajtót, reteszt is ráhúzza, hátha használ valamit, majd térdére támaszkodva az ajtónak dőlve feszülten figyel, vár és hallgatózik, de egyelőre egyebet nem hallani, mint saját lihegésüket a nagy futástól kifulladva. - Ez a csend.. most vagy nagyon jó... vagy nagyon nem... - Vagy elmentek a fura lények, azaz ki sem jöttek az erdőből, vagy pedig... - Kylie! Te láttál már ilyent? Ezt nézd! - Mutat ki Fred az egyik ablakon, majd meg se várva a lányt az ajtó kukucskálóját húzza el és les ki, majd visszazárva a kis ablakocskát és a nem túl nagy épület másik ablakához lép. Odakint a lények körben felsorakoztak a ház körül, mintha csak valami ostromgyűrű lenne. - Van ötlet... vagy próbáljuk megvárni a reggelt itt, esetleg kitörni valahol, hátha elérjük a kastélyt? És a jelek... nem segítenek? Nincs bennük valami útmutató esetleg hozzájuk odakinn?
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2015-12-30, 14:03
Ha valaki olyasmiket lát, mint én, ha olyan álmai vannak, mint nekem, akkor nem szívesen beszél olyasmiről, mint a halál, még ha tudom is, hogy igen az ikrek tényleg képesek bármiből viccet csinálni. Azért mondjuk nem hiszem, hogy tényleg igazán komoly helyzetben ne tudna bármelyikük legalább egy kicsit komolyabbá válni, van amikor az ember kénytelen, mert egyszerűen csak fáj és kész. Én már csak tudom, rémes dolgokat láttam és az utóbbi időben rémes dolgokon is mentem keresztül, na nem mintha amúgy előtte bájosan kellemes életem lett volna. Most viszont nem igen van időnk effélékről csevegni. A jeleket lerajzoltam, muszáj lesz kideríteni, hogy mi folyik itt, de nem most kell feltárnunk a helyet, mert az a valami egyértelműen erős és ismeretlen és hamar kiderül az is, hogy nincs is egyedül. Futni kell, és igaza van a fák között több esélyünk lesz majd, oda talán reptükben nem tudnak lejönni, vagy legalábbis az ágak között valószínűleg nehezebb cikázni. - Egy pucér dementor? - igen elképedek még úgy is, hogy tudom ez nála... náluk teljesen normális, de még mindig nehéz felfognom, hogy így viccként képes kezelni egy láthatóan nagyon is komoly helyzetet. - Mennyire van messze az erdő határa? - talán a birtokra már nem jönnek utánunk ezek az akármik, legalábbis ebben kell reménykednünk. Meg abban, hogy nem csíp nyakon valaki minket, hiszen most épp a legcsendesebben törjük át az erdőt. Futok én is persze, nem kell a kezemet fogni, annyi lélekjelenlétem van, már gyakorlatom is van benne, hiszen legutóbb Jonastól is futnom kellett. Legalább most van rajtam ruha és nem mezítláb szelem a földet, így azért kellemesebb... már ha bármi kellemes is lehet abban, hogy menekülnöd kell ismeretlen ellenség elől, akiről azt sem tudod, hogy mennyire veszélyes. Én is lövök hátra egy patrónust, hogy ezzel is lassítsuk azt a valamit. Lassan, mintha ritkulni kezdenének a fák, hátra alig nézek, nem akarok azért hasra esni, mert a nézelődés elvonja a figyelmemet, az most nem lenne jó Frednek sem, csak átesne rajtam. - Közeledünk? - ő ismeri jobban a helyet, én nem szoktam a rengetegben sétálgatni és a fene tudja, hogy egy újabb tisztás jön majd, vagy tényleg már az erdő határa, ami nincs túl messze és azért ritkulnak a fák. Remélem, hogy utóbbiról van szó.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Akkor viccként nem fogom elsütni. - Jegyzi meg, mert előbbit nem feltétlen viccként mondta. De ezt a választ betudja annak, hogy ilyen veszély nem fenyegeti. Végülis csak nem mondott olyant Kylie, hogy látott egy furcsa göcsörtös fát, unikornikosat, kentaurokat, ja meg egy répahajút, aki feldobta a pacskert. Azért ezt nem hagyja ki az ember, ha a könyvtárban pont belefut egy ilyenbe, aki vele is tart a Tiltott Rengetegbe, ami nem véletlenül tiltott. El sem hiszi, hogy a mágiával sikerült visszariasztaniuk az... akármit. - Vajon így néz ki egy pucér dementor? - Válaszol Kylie-nak a kérdésére kérdéssel. Mert nem tudja meghatározni, mivel is van dolguk, de van annyira parás, mint egy dementor, csak a csuklyás köpönyeg hiányzik. Meg a hideg... - Támogatom az ötletet, odanézz! Jönnek a haverjai is! - Fred már meg is fogja Kylie kezét, de hamar elengedi, sejtvén, hogy vonszolás nélkül jobb tempóban fut, meg egyébként is csak akkor vetemedik erre, ha Kylie leblokkolna és nem jönne magától. A fák fölött megjelent több ilyen hatalmas gomolygó fekete alak, legalább két tucat, amíg Fred figyelte, s akkor döntött a távozás mellett, mikor az alakok összeálltak eggyé és elindultak feléjük. Tart tőle, hogy gyorsabbak lesznek, mint ők, így nem árt némi előnyre szert tenni, hátha a fák között nem tudják őket követni. - Be a fák közé! Egyenesen előre! - Kiáltja Kylie-nak - itt nagyjából már mindegy úgy is a csendességük vagy sem, valamit nagyon felzavartak az erdőben -, s ő maga visszalő még egy patrónusbűbájt. Nem fogja a lányt megelőzni, Griffendéles pasiként legyen annyira lovagias, hogy a bátor hátvédet alkotja.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2015-12-12, 14:59
Igazság szerint utólag se nagyon bólintott rá, csak akkor már nem igen tehetett mást, mint elfogadta, hogy megtörtént, hiszen visszatekerni az idő folyamát nem lehet és még csak ki se oktathatta Jonast, hogy ilyesmit nem tehetett volna meg, mivel... talán meghalt, de hogy eltűnt és beszélni így nem igen lehet vele, annyi biztos. - Ez még viccnek is rossz. - talán kivételesen nem annak szánja, de ettől még nem tetszik a megjegyzése, hiszen mégis csak a haláláról beszél, vagy legalábbis sérülésről, ilyesmiről pedig soha sem jó dolog hallani. Őszintén szólva, ha lenne választásom, akkor egyáltalán nem is akarnám, hogy bármi is történjen bárkivel, akit ismerek, vagy akit nem ismerek, mert ez mindenképpen és minden szempontból rosszul hangzik. A legjobb az lenne, ha nem tudnék semmiről, csak hát ebben az a rossz, hogy a dolgok akkor is megtörténnének, maximum még figyelmeztetni se tudnék senkit. Persze az is igaz, hogy ha mondjuk ezt az egész készülő bajt meg tudnám előzni, akkor lenne értelme abban bíznom, hogy a képességem hasznos, de ha a jövő nem változtatható meg, akkor ez csak olyan, mintha minden rosszat duplán kellene átélnem, akkor is, amikor jönni fog és akkor is, amikor majd elér minket. Sokáig viszont nincs idő ilyesmin agyalni, mert az a valami előkerül. A jegyzeteimet a táskámba süllyesztem, aztán varázsolok és Fred is. A valami visszahúzódik, mintha minimum képes lenne repülni, mert nem távolabb, hanem feljebb. - Bár mókus lenne! - én azért nem vagyok olyan hangos, mint ő, sokkal jobban meg vagyok illetődve, hiszen ez már nem az első olyan alkalom, amikor bajba kerülök az utóbbi időben. Lassan hozzá kellene gondolom szoknom, de nem érzem úgy, hogy menne, talán nem is fog, nem tudom, nem vagyok egy aurornak való, ez már biztos. - Te tudod mi ez? - újabb fényvarázslatot küldök a valami felé és Fred irányába oldalazok, csak ha sikerül elérni, akkor pillantok rá újra, egyébként leginkább azon a kavargó izén tartom a szemeimet. - Lerajzoltam a jeleket, el kellene tűnni innen minél előbb. - nem hiszem, hogy meg kellene várnunk, amíg az a valami összeszedi az erejét, mert lehet hogy összefogja és nem tartja távol a fény, vagy egy patrónus hosszú távon. Fogalmam sincs, tényleg nem tudom, de... az útvonalat sem. Figyeltem erre felé jövet, de hogy merre van a kastély azt biztos, hogy Fred tudja jobban.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Na azt le meri fogadni, hogy a jó öreg McGalagony csak utólag bólinthatott rá erre az ötletre, mert ha ezt tudta a professzornő előre, akkor csak és kizárólag alkoholos befolyásoltság esetén egyezhetett bele. Márpedig Fred szerint nincs a puncs vagy forralt bor, ami ilyent hozna ki a tanárnőből. - Ööö... majd szólj már kérlek időben, ha láttad bármelyiket belőlem kipurcanni, oks? És egyértelmű rajzokat kérek! - Pislog rá döbbenten Kylie-ra, mikor a lány kiböki, hogy baziliszkusszal is álmodott, s ahogy elnézi, komolyan is mondta! Nem hiszi, hogy bekamuzta, azért a Titkok Kamrájában történteket Ginnyék érthető módon nem verték nagy dobra. Nyilván a tanárok élükön Dumbledore-ral is ezt támogatták, mert legfeljebb a mugli szülőktől nem kaptak volna felháborodó és aggódó levelet, s csak azért, mert egyedül ők nem tudják, mennyire ciki, ha egy szemellenző nélküli baziliszkusz flangál egy közoktatási intézményben. És mekkorát dobna a Weasley-k imidzsén, hogy ők szabadítják a diákokra! Sajnos az ikrek nem aknázhatták ki az ebben rejlő üzleti lehetőségeket. - Tudod, pici, barna, nagy bundás farkincával, és vérre szomjazik. - Magyarázza neki teljesen magától értetődően nem sértődve meg azon, hogy jól láthatóan és hallhatóan Kylie-nak ötlete sincs róla, miről is beszélgetnek tulajdonképpen. De ezt is csak úgy válla fölött hátrasuttogva közli a lánnyal, mert tekintete elszántan az erdőt pásztázza. Biztos benne, hogy hallott neszezést és tudja, milyen érzés az, mikor figyelik az embert. Pont ilyen. Aztán jön a fára felpillantást és Kylie figyelmeztetése. Hunyorog a fára fel, hogy mi is az amit lát? Az ott most komolyan... gomolyog? Tősgyökeres varázslócsaládból származik, mégsem hitte volna, hogy varázslényeket illetően lehet neki újat mondani. Még csak Bogar Bárdnak és a többi varázsmesekönyvnek a történeteiből sem rémlik, hogy tettek volna említést ilyen lényre. De nincs idő nagy analizálásra és ötletelésre, mivel küzdjön az ember egy alaktalan, anyagtalan akármivel szemben, mert még csak Kylie sem eszmélt fel a nagy jegyzetelgetésből, a valami már Fredre veti magát. Legalább nem a lányra... Fred persze nem várja be egy helyben, tárt karokkal, ugrik hátrébb és Kylie varázsával együtt hallani Fred hangját is, amint előhívja patrónusát. Ez a furcsa alaktalan semmi leginkább egy köpeny nélküli dementorra emlékezteti, csak olyan hideg nem jár vele, márpedig aligha a köpeny libbenése kelti a hideget. Mindenesetre a pálca hegyéből kékes-fehéres füst robban ki és ölt azonnal alakot: előbb egy elnyúló, hosszú orr, majd a jellegzetes fülek formálódnak meg, végül az egész test végén a lompos farok libben, ahogy a rókákra jellemző vadászugrással veszi célba a gomolygó fekete izét. Fred meg közben igyekszik a lány felé húzódni, kivéve abban az esetben, ha ez a fekete valami annyira rátapadt, hogy ezzel a lányt is veszélybe(?) sodorná a közelséggel. - Ez a legrusnyább mókus, amit valaha láttam! - Adja azért Kylie tudtára korábbi suttogás ide vagy oda ezúttal kiáltva, hogy még él, s amíg képes viccelődni egy Weasley-iker, addig nagy gond nem lehet.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2015-12-07, 12:55
- Nem tudom, McGalagonynak sem igazán tetszett az ötlet, de bevált. - és persze nekem sem, sőt elleneztem, amikor Jonas bedobta, de nem volt más választás, így hát belementem, mert igenis csak ezt tehettük, ha a végére akartunk járni és bíztam benne annyira, hogy működni fog és vissza tud majd hozni a végén valahogy és sikerül, ez a lényeg. Nem haltam meg véglegesen ott a kádban, hanem most itt vagyok, helyette talán Jonas halt meg, mert továbbra sem hiszem, hogy ha megtehetné, akkor nem lenne most itt, hogy segítsen. Ha életben is van, az biztos hogy nagy a baj, ha azóta se került elő. - Arra is volt már példa, évekkel ezelőtt. - de akkor még ennyit se értettem az egészből és végképp nem akartam belefolyni az ügyekbe, amiket az iskolában folytattak, meg aztán nem is tudtam szinte semmiről sem, ahogy a legtöbben sem, csak azokat a felületes híreket mondták el a diákságnak, amiket nem lehetett eltitkolni, mint a vérrel írt felirat a falon, vagy Mr. Norris ledermedése, a megtámadott diákok, ezeket azért nem hallgathatták el teljesen. Ki tudja, ha akkor valaki komolyan vesz engem talán egészen máshogy alakul az egész és nem kerül bajba az egész iskola, nem hal meg majdnem Ginny, bár ez utóbbiról azóta se hallottam, hiszen nem pont engem szoktak beavatni az ilyen nagy horderejű történésekbe és az effélét nem adják csak úgy tudtára a diákságnak. - Milyen mókus? - halkítok a hangomon ugyan, de kb. úgy kérdezek vissza, mint aki eddig egyáltalán nem figyelt és valahol így is van. Nem igazán tudok odafigyelni mindenre és az egyelőre nem fér bele, hogy a jelekre és rá is koncentráljak. Ezért nem is igen veszek észre semmit, még a hangot se hallom meg. Képes vagyok ilyenkor simán kizárni mindent, most is ezt teszem, csak akkor fordulok meg, amikor a nevemet hallom és az utolsó jelet is sikerült papírra vetni. Egyelőre a zsebembe csúsztatom, aztán kerül elő a pálcám, azzal a célzattal, hogy megjelöljem a fát, de erre már nem kerül sor ugyanis, épp fordulnék vissza, amikor valami levetődik a lombok közül egyenesen Fred irányába. Nehéz meghatározni, hogy mi az, ködös, füstös, fekete, mintha nem is lenne normális alakja, csak inkább gomolyog. Amire feleszmélek már egészen belepi Fredet és a környezetét, bár bizonyára ő is cselekszik, én reflexből egy Lumos Maxiával indítok, hátha nem ég ki teljesen a retinája, de a feketeség eloszlik és utána jöhet a futás... meg a sikítás?
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Átvitt értelemben sem jobb. - Hát most már olyan széles Fred vigyora, hogy félő, körbeér a fején. És ez vált át zavart és értetlen mosolyba, ahogy Kylie folytatja. - Hogy mi?! A vízbe fojtás mióta elfogadott módszere a transzba esésnek? - Azt már nem teszi hozzá, hogy ha őt is elkezdenék fojtogatni, akkor bizony még Fred is buzgón igyekezne látomást előcsikarni magából, ha ezen múlik az élete. S más lapra tartozik, mi a véleménye azokról, akik így "segítenek". Majd ha innen kijutnak, akkor George-dzsal ötletelnek egy sort. Vagy nem is kell ötletelni, halálközeli élményt majdnem az összes kísérleti termékük tudná garantálni. Milyen kár, hogy azoknál nem segít a szájon át lélegeztetés. - Kifejezetten hálás vagyok, hogy nem baziliszkusszal álmodtál. - Jegyzi meg odasandítva a lány ügyködésére, aki ezerrel rajzolja a jeleket vagy hasonlítja össze a korábbiakkal. Őrület. Oké, az a könyvtári kartoték felgyulladt teljesen magától, de azért tényleg némileg kételkedett benne, hogy a lány valóban a jövőbe lát. Azt teljesen kizárná eddigi erdőbéli viselkedése alapján, hogy bejáratos lenne ide, s ismerné már korábbról a jeleket és a bolondját járatja vele. Nem, ezt még akkor is kizárná, ha figyelembe veszi a csajszi vagányságát, hogy a vadőrrel éjnek évadján... játszik meghalósdit, ha ők ezt így nevezik. Ha viszont ez most itt komoly, márpedig minden jel arra mutat, akkor ami közeledik... vagy aki... - Aha, csak a Tiltott Rengetegben a mókus is nyakra támad... - Suttogja vissza ezzel is próbálva rávenni a lányt, hogy ő is tegyen így, vegyék halkabbra. Az árnyékot ő maga csak szeme sarkából vélte látni, s mikor oda kapja a tekintetét, akkor nem tudja eldönteni, látott-e tényleg valamit vagy sem. Valahogy nem jut eszébe felfelé nézelődni, arrafelé keresni. Kentaurokra számít elsősorban, vagy Ron óriási pókjaira vagy hasonló rettenetekre, de mindet talajon közlekedőnek gondolja. Még akkor is, mikor meghallja annak az árnynak a hangját, s nem tudja beazonosítani, minek is a hangját hallja. Mi lehet ez? De a legizgalmasabb az, hogy felelet is jön rá, méghozzá közelről. Nagyon közelről. Fred lassan emeli fejét és tekintetét felfelé immár, mert ez a hang most már egyértelműen fentről jött. Pont arról a fáról, ami alatt állnak... - Khm, Kylie...
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2015-11-26, 12:23
Csak sóhajtok egyet, bármennyire is vigyorog, nekem nem megy. Igazság szerint én sem tudom, hogy nekem melyik lenne a jobb, ha tényleg Látó lennék és akkor nagyon rossz dolgok várnak ránk, vagy ha nem vagyok az, ami viszont azt jelenti, hogy okkal csúfolnak olyan sokan és értelmetlenül keverem bajba most Fredet is és értelmetlenül történt valami Jonasszal... Oh nem tudom, inkább ilyesmin nem is gondolkodom, hiszen egyébként sincsen beleszólásom abba, hogyan alakul majd az életem, vagy hogy Látó vagyok, vagy sem. Majd... valahogy lesz, valahogy azért mindig lenni szokott, és remélem, hogy nem rossz vége lesz majd a dolgoknak, nagyon-nagyon remélem. - Nem... nem szó szerint kell érteni. - azért kissé akaratlanul is összerezzenek, amikor erről beszél, főleg hogy azért hülye nem vagyok sejtem, hogy mikre gondol, de nem arról van szó távolról sem, közelről meg főleg. - Meghaltam... belefulladtam a kádba... de bevált. - végül is igen láttam sok mindent és meg volt a jóslat is, amiről azóta már természetesen tudnak a tanárok is, és gondolom majd kezdenek vele valamit, legalábbis nagyon remélem, mert hát ez az egész helyzet már önmagában is baromi riasztó, ha a tanárok nem veszik komolyan, akkor csak még nagyobb bajban vagyunk, én pedig nagyon remélem, hogy nem így van, mert nem tudjuk ezt megoldani csak... páran diákok, főleg ha még Jason se segít. Lassan legalább a célt elérjük, azt hiszem ez is valami, a fa ott van, ahol lennie kellett, még ha nem is hittünk benne igazán, hogy ez tényleg megtörténhet. Ezért is nem hallom meg a szavait, csak jön a hirtelen érkező esés, aminek rendesen meg kellene lepnie, de nem érdekel, azonnal felpattanok és már viharzom is tovább, mert itt a fa és valaminek lennie kell rajta, ami... ami fontos, ha már itt van és megtaláltuk. - Igen, ez lesz az, ennek kell lennie! - izgatottan figyelem a jeleket, aztán elő is kerül a táskámból a jegyzet füzet és persze a papír. Mindig van nálam, ha bármi lenne, ami fontos, fel kell írnom, vagy le kell rajzolnom, ezért van most is kéznél. Gyorsan másolni is kezdem a jeleket, időnként megérintve a fát, hogy érezzem van-e rajta valami mélységi eltérés pl. ami szándékos esetleg, de nem érzek ilyesmit. - Most már biztos, hogy az unikornisokhoz van köze. - hátra sem pillantok, inkább csak magamnak mormolom a szavakat, így hát zajt sem igen hallok, túlságosan lefoglalnak a jelek és, hogy megtaláltuk tényleg a fát, tehát nem tévedés volt az álom és persze okkal nem találtam a könyvtárban a könyvet. - Hogy mi? Biztos csak valami állat. - még mindig nem nézek hátra, én biztos hogy nem veszem észre az árnyékot, ami kirajzolódik a földön, ami az egyik fa tetejéről vetődhet alá, bár a jó ég tudja, talán tényleg csak egy bagoly, vagy valami más, ami figyel minket? Engem csak a jelek érdekelnek, semmi más.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Akkor előtted tízzel több sikeres év áll, mint előtte. - Vigyorodik el Fred furcsa biztatása közben. Hogy is vegyen amúgy komolyan Trelawney-t, mikor olyan marhaságokat mondott nekik anno a teáscsészéjéből, hogy nekik ketten George-dzsal három fülük és egy életük lesz. Majd ugyanezt a csészét George megmutatta, s már egészen mást mondott a nő... Azt viszont Fred magában mondjuk nehezen tudja eldönteni, hogy melyiknek drukkoljon: legyen rendes, jó látó Kylie, mert akkor valami rossz fog történni, valami tényleg nagyon rossz. Vagy szurkoljon annak, hogy Kylie annyira legyen látó, mint Mrs. Weasley, mert ebben az esetben csak egy rivallóval fog járni ez az egész túra itt a bejárási tilalmas erdőben. - Szóval segített jósálmot kicsikarni ébren, mialatt te vizes voltál és ruha nélkül, vagyis bocsánat egy törülközőben. Ühümmm... hát beérem ezzel a válasszal, mert az már nem volna úriemberhez méltó, hogy rákérdezzek a módszereire, még ha most is kezdene érdekessé válni ez a beszélgetés. És... legalább bevált a módszer? Álmaid csúcsát láttad? - Csak nem bírja kis kaján vigyor végül és kérdez, még ha nem is a módszerre. Belegondolva pofont még itt úgy sem kapott. Érzi a szavakon át is a lány zavarát, s ahogy Jess-nél is volt, most is rendkívül szórakoztatónak tartja. Ez a magyarázat ráadásul! Az ember azt hinné, hogy egy hollóhátas ki tud találni valami rendes, okos fedősztorit egy kis etyepetyére. - Hát akkor javaslom, találjuk meg a fádat, hátha tényleg Kylie-hívő leszek. - Kacsint a lányra pálcájuk fényében, mikor a lány azt mondja, számít neki az, hogy Fred hisz-e neki vagy sem. Aztán kioltják a pálcák fényeit és úgy haladnak tovább egészen az első tisztásig. Egyelőre sehol senki, s mikor a lány elkapja a vállát, automatikusan először rá pillant, majd másodjára is, de ekkor már csak a lány után nézhet, aki szinte az avart is felverve porzik el mellette egy fa irányába, ami Fred szerint pont olyan girbegurba ősi darab, mint vagy négy másik is itt a tisztáson, de hát ő nem ért a jósálmokhoz. Meg a fákhoz se. - Nem kellene úgy... sietni. - Jegyzi meg halkan, esélytelenül rá, hogy Kylie meghallja, s pláne, hogy a lány közben hasra is vágódik. Magában elmormol egy nyolc pontra jogosító értékelést az esésre nevetést elfojtandó beharapott alsó ajakkal, de már megy is, hogy felsegítse a lányt. Mondjuk csak már a szóban forgó fánál éri be a lányt, aki hamarabb felpattant, s most közelebbről van lehetősége megnézni a fát. - Nézd csak a jeleket rajta... - A sötétben csak akkor látni, mikor egy felhő épp odébb igyekszik a hold elől és az ágak és még fennlévő levelek között átszüremlik a fénye a fa törzsére. Festett, de nem vésett jelek, egyik határozottan felismerhetően egy lóalak, még ha nagyon kezdetleges rajz is egy barlangrajzhoz hasonlóan, de a ló fejére festett szarv minden kétséget kizár. Fred a jelek tanulmányozásából - mintha jutna is velük bármire! - hirtelen kapja oldalra a fejét és a tisztás túloldala felé figyel, majd suttogva szólal meg. - Lehet társaságunk lesz. - Nem biztos benne. Neszezést hallott, de ezt éppúgy adhatta egy faágra leszálló bagoly is, vagy egy éjjeli életmódot élő rágcsáló a bokorban, mint ahogy utalhat egy kentaur vagy egy unikornis érkezésére is. Lehet nem is érkezik, hanem csak elhalad, ennyire kifinomult hallása még varázslattal megerősítve sem lenne Frednek.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2015-11-13, 15:56
- Remélem... hogy tényleg nem halt meg, vagy talán elmenekült és nincs nagyobb baja. - és valami miatt nem jöhet vissza tudom is én. Tudom butaság ebben reménykedni, de mégis ezt teszem, hiszen mégis csak Jonasról van szó. Segített nekem, miközben mások egyáltalán nem és ez igenis nagy dolog, nagyon-nagy dolog, számomra legalábbis. Talán Frednek igaza van és elrabolták, bár az se hangzik valami jól, hiszen ez azt jelentené, hogy bajban van és hogy talán bántják is. Ezért remélem inkább, hogy nem erről van szó, csak el kellett mennie és nem üzenhetett sehogyan sem azóta sem. - Trelawney nem olyan rémes, mint sokan gondolják, csak... neki se könnyű. Lehet, hogy tíz év múlva nekem is ugyanúgy rám megy ez az egész az agyamra. - esetlenül rántom meg a vállamat, hiszen sose lehet tudni. Lehetséges, hogy a tanárnő nem olyan erős látó, lehetséges, hogy gyengébb és csak időnként vannak villanásai, vagy fiatalabb korában több volt és egyszerűen kissé már elvették az eszét és mostanra már nem tudja elkülöníteni a valóságot a valótlantól, az álmot a jósálomtól. Ez egyáltalán nem könnyű, én igazán megértem, hogy milyen lehet neki, hiszen hozzám sem épp a legjobban áll a legtöbb diák az iskolában, sőt... kb. majdnem az összes így van vele. Ritkán hisznek az embernek, ha nem mindig van igaza, és hát nehéz minden esetben tudni, hogy mi valós és mi nem, főleg ha sok rossz dolgot látsz, inkább riasztasz akkor is, amikor nincs ténylegesen baj. - Én nem... nincs szó ilyesmiről! - nem látom, de szinte érezni lehet, hogy mosolyog ott előttem és persze erről szó sincsen. Ezek alapján persze érthető, gondolom másokban is hasonló gondolatok merültek fel és most jó, hogy elég sötét van körülöttünk, legalább nem látványos ahogyan az amúgy is elég világos bőröm halvány rózsaszínre vált. - Mr Black rendes férfi és... csak segíteni akart, jóslatot kicsikarni, hátha... lehetséges úgy is, hogy nem álmodom és várom meg, amíg magától jön. - egészen sikerül hadarni, már amikor nem akadok el a mondatrészek között. Elég rendesen sikerült zavarba hoznia azzal, hogy ilyesmi felmerült benne, talán azért is, mert kedveltem... kedvem Jonast és igaz, hogy megcsókolt az előtt, hogy... belefojtott a kádjába, de ez már más tészta, ezt úgy se mondanám el. - Nekem számít. - talán azt kellett volna mondanom, hogy nem, de nem megy. Tényleg számít és jól sejti, hogy miért, hiszen nem igazán hisz nekem senki sem. Jonas hitt, de ő talán már nem él, vagy elrabolták és most kínozzák, ki tudja. Bármi történhetett vele és ebbe nem valami kellemes belegondolni, bár nem hozom összefüggésbe azzal, hogy ő legalább hitt nekem. - Ezen azt hiszem nem is kellene meglepődnöm. - szimpla megjegyzés, nem szánom én bántónak, meg hát nem is hiszem, hogy Fredet egy könnyen meg lehet bántani, azt hiszem a sértéseket is képes lenne viccesen kezelni, én pedig nem akarnám sértegetni, hiszen mégis csak segít nekem és ez elég sokat jelent számomra. Azt pedig amúgy is mindenki tudja, hogy a kentaurok nincsenek oda az emberekért és hogy az ikreket kétféleképpen ítélik meg. Vannak, akik kedvelik őket a sok vicc és tréfa miatt, mások meg nem. Utóbbiak általában azok, akik ezeknek a tréfáknak az áldozatai szoktak lenni. Csendben maradok természetesen és lassan a tisztásra is kiérünk, egészen óvatosan lépkedek, hogy ne csapjunk zajt, csak akkor kapom el Fred vállát, amikor meglátom azt, amit annyira kerestünk. - Ez... ez az a fa, amit láttam Fred, épp olyan! - a tisztásnak még csak nem is a közepén áll, de furcsán göcsörtösek az ágai, ahogyan szinte elrejtőzik a többi fa között. Gyors léptekkel sietek felé, csak azt nem veszem észre, hogy a nagy sietségben figyelni kéne a felszíni gyökerekre is. Se perc alatt a földön találom magamat kb. négykézláb, ahogyan felfogom az esést, de nem igen törődöm a dologgal, pattanok is fel, akár egyedül, akár segítséggel. Előfordul, főleg ha nem figyelek annyira arra, ami körülöttem van és ez néha - gyakorta - előfordul.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem feltétlen. Nem tudom, lehet-e ilyent, de akár magukkal is vihették a jövőbe, vagy nem a jövőbe, csak valahova, ahol rab lehet. Aránylag kevés olyan varázslat van, ami nyom nélkül öl meg valakit. Mármint hogy az illetőnek se maradjon semmi nyoma... Szóval még van remény, ne add fel! - Teszi hozzá kicsit biztatóbban, mielőtt a lány elkezd itt megkínzott barátjáról vizionálni, aki ugyan él, csak hát hol és miként. - Gondolom sokkal lettél okosabb utána... - Utal a Trelawney-vel való beszélgetésre. Aztán figyel Kylie szavaira, aki ezek szerint nem látta a támadóit sem, honnan tudja, hogy a jövőből jöttek? Meg azt sem tudni, hogy Mr. Black mit csinált velük, csak eltűnt. Fredben felmerül, hogy ha Mr. Black egy húron pendült azokkal az akárkikkel, akkor nincs is jobb módszer az eltűnésre, mint a halálhír keltése. Vagy eltűnni úgy, hogy magunkat ártatlannak mutatjuk be, például otthonunk felgyújtásával, s akkor elmondhatjuk, hogy szegény mi, micsoda szörnyűség! De egyelőre ezen véleményét nem osztja meg a lánnyal. A végén még megsértődik, s Frednek semmi kedve a Tiltott Rengetegen át egy fúriát kergetni. - Tekintve, hogy a többiek szerint egy szál törülközőben voltál, inkább ne kérdezzem meg, mit kerestél úgy Mr. Black házában, igaz? - Nem látni, mert ő halad elől, de hangjából kiérződik kaján mosolya. Vannak tippjei... - Inkább fordított sorrendben. Kíváncsi vagyok, de a könyvtáros hamuvá égős eset óta kezdek megtérni és hívővé válni. - Somolyog a lányra, s lesegíti a fatörzsről. - Számít egyébként? - Kérdez vissza, bár gondolja, hogy a lány örülne, ha valaki végre hinne neki. S ha Fred Weasley-t tudná felmutatni, mint aki hisz neki, nos, az az ikrek népszerűsége miatt lehet sokakat elgondolkodtatna, hogy talán a lánynak mégis igaza lehet? - Itt vedd visszább a pálcád fényét, s lefelé irányítsd. Közel járunk az első tisztáshoz, ha minden igaz... s a kentaurok nem nagyon csípnek engem. Különben sem túl szívélyes vendéglátók. - Suttogja a lánynak a bűnbánat legkisebb jele nélkül mosolyogva, pedig szavaiból úgy tűnik, lehetne oka rá. Pár perc séta vár csak rájuk így, ő is tompára veszi a pálca fényét, éppen csak annyira dereng, hogy a talaj egyenetlenségeit kiszúrhassa, s ne essen hasra semmiben. Egy ponton letér az ösvényszerűségről egy kisebb csapásra, s görnyedtebben is jár, hogy répaszín haja ne a cserjeszint fölött világítson ki. Valószínűleg mondani sem kell a lánynak, hogy legyen csendben. Ugye?! Ha minden jól megy, észrevétlenül tudnak kikukkantani az első tisztásra.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2015-11-04, 16:18
Őszintén szólva az sem baj, ha nem tudjuk megoldani ezt most, de legalább próbálkozunk és nem egyedül kell tennem, nem egyedül keresem teljes pánikban a könyvtárban az eltűnt könyvet, ez is jobb mint a semmi és az ikrek elég nagy kalandor hírében állnak, tehát ha ő nem tud segíteni, akkor talán senki sem. Ismeri az erdőt, biztos vagyok benne, hogy elég sokszor járt már ott és nem csak a szélén azért, hogy egyedül legyen kicsit, hanem azért, hogy felfedezze és ez nekem most pont kapóra jön. Remélem hogy igaza lesz és megtaláljuk a forrásnál azokat az állatokat és kiderül, hogy mi ez a fa és hogy mit is rejt magában, ami miatt láttam. Talán megoldást, talán csak újabb kérdéseket vet fel. Ez a "szép" a jósmágiában, egyáltalán nem biztos, hogy a válaszok válaszokat adnak. - Talán, de akkor már... elő kellett volna kerülnie és azóta se halott róla senki semmit. - csak halkan sóhajtok egyet. Eleve halkabban beszélek, mint általában, hiszen a jó ég tudja, hogy mi vár itt ránk. Nem jártam még ilyen mélyen az erdőben és most még mélyebbre megyünk, szóval inkább vagyok csendben és leszek óvatos, mint hogy még bajba is keverjek magammal mást is, hiába hogy az illető maga is gyakorta keresi a veszélyes helyzeteket már csak a jelleméből adódóan is. - Azóta semmit sem. Beszélnem kellett Trelawneyval és... ennyi. - megvonom csak a vállamat. Jó is lett volna, ha többet mondanak nekem, de erre nem került sor, azt hiszem ők se tudják, hogy mi történt vagy történik, vagy csak engem nem akarnak belekeverni, vagy felizgatni a dologgal, sejtelmem sincs, bármelyik is igaz, így se úgy se tudok semmit és nem hiszem, hogy ez jó, főleg ha újabb látomásokat kapok, amikkel kezdenem kellene valamit. - Nem igazán, csak hallottuk, hogy jönnek, aztán Mr. Black elküldött, hogy fussak a hátsó ajtó felé, én meg... futottam. - alig ruhában, törölközőben és vizesen. Nem csoda, hogy azóta is erről beszél valószínűleg a fél iskola és ez még inkább nem segített abban, hogy bármennyire is javuljon a helyzetem, ami a diákok felém mutatott szkepticizmusát illeti. Csoda, hogy Fred segít nekem, biztosan azért, mert benne sok a kalandvágy és még egy ilyen helyzetben is azt lát, még ha nincs is igazam akár szerinte sem. - Egyszerűen csak tudni lehet, bár én elég ritkán álmodok csak úgy... szimplán. A legtöbb viszont kusza, inkább csak villanások és érzések, amikből valahogy tudom, hogy mit jelentenek. Pont e miatt nem hiszik el a legtöbben, mert nem bizonyítható, nem olyan, mint amit ti csináltok George-dzsal, nem látványos. - tudom, hogy őket mennyien kedvelik, mert sok trükkjük van, szórakoztatják az embereket. Én ilyesmit nem tudok megtenni, a jóslatok sem látványosak, épp e miatt általában el sem hiszik nekem, de már megszoktam, talán én se hinnék el olyasmit, amit nem lehet bizonyítani, főleg hogy sok jós van, akik tényleg nem is értenek hozzá, ez nagyban hátráltatja az igazi jóslatok célba érését, főleg ha ilyen ködösek, mint az enyémek is. - Fred... te tényleg hiszel nekem, vagy csak kíváncsi vagy? - nem tudom megállni a kérdést, meg is torpanok az egyik méretesebb fatörzsön való átmászásnál, amikor a kezemet nyújtom neki, hogy segítsen kicsit, mert hát lássuk be én ebben nem vagyok azért olyan profi, nem mondanám, hogy nagy gyakorlatom van az erdőjárásban, főleg nem az ilyen erdő mélyi akciókban.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Csak egy sejtelmes és komisz mosollyal felel Kylie megjegyzésére, hogy azt mondta, hogy ő Fred. Majd talán a nevét is megálmodja a lány egyszer, addig Frednek mindegy, hogy Fredként vagy George-ként szólítja, esetleg váltakozva hol ennek, hol annak. Ennyi év alatt megszokta már, hogy bármelyik legyen és mindkettő. - Reméljük, ők is logikusan gondolkodnak. - Mosolyog derűsen, s őszintén bízik benne, hogy jó felé haladnak, s nem az ellenkező irányba kéne menniük. Egészséges dolog a séta, csak nem épp a Tiltott Rengetegben. Magában próbál azon a fán agyalni, láthattak-e George-dzsal bármikor is ahhoz hasonlót, de neki továbbra is csak a fúriafűz ugrik be a rajzról. Próbál elvonatkoztatni attól, de egyelőre hasztalanul. - Talán a jövőbeli fickók is a házban voltak, mikor robbant... s remélhetőleg Mr. Black meg nem. - Teszi hozzá sietve, hogy nyugtassa a lányt, hiszen keresztnevén szólt először a férfiról, biztosan kedveli és úgy tűnik, aggódik is érte. - McGalagony mit mondott minderre? - Harry és Ron elmeséléseiből kiindulva amit McGalagony tud, azt Dumbledore is tudja. Talán megerősítette a kastély védelmét, hogy több ilyen ne fordulhasson elő és ezért sem támadtak újra. Ez mondjuk jó dolog, így legalább csak a Tiltott Rengeteg alapjáraton meglévő veszélyeivel kell szembenézniük, nem kell számítani kéretlen extrákra. - És hogy néztek ki? Láttad őket? - Kérdezi továbbra is halkan, de azért érthetően beszélve, ahogy egyre beljebb haladnak a tiltott erdőbe. Bő háromnegyed órás út vár rájuk. - Egyébként milyen egy jósálom? Mármint nem tudom, te hogy vagy vele, én egy halom zöldséget és zagyvaságot össze tudok álmodni. Egy bájitaltan vizsga előtt például hozzávalók hatalmas verziói üldöztek, egy óriási bumszalagbőr el is kapott. Honnan tudod, hogy melyik álom ilyen jelentéktelen maszlag, s melyik jelent valamit? - Kíváncsiskodik, mert hát na, igazi Látót ritkán ismer az ember, hiszen Trelawney nem igazán számítható annak. Állítólag csak egy nagy dobása volt, hiába a kiváló vérvonal. Vajon Kylie látott olyant, amire a jóslástan tanárnő csak sóhajtozva vágyakozik? Közben visszafordul a lányhoz, hogy kezét nyújtva segítsen neki, ha igényli, mert útjukat néhány kidőlt nagy fa keresztezi, s némelyik alatt van annyi hely, hogy átmásszanak, de egy-kettőnél viszont fel kell rá mászni, majd a túloldalon leugrani a nedves, s így némileg csúszós avarba.
Kylie Aria Bryson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2015-10-27, 19:50
Soha sem volt még ikertestvérem, nem tudom hogyan megy ez másoknál, annyira jól pedig nem ismerem sem őket, sem más ikreket, hogy tudjam ez így a normális vagy sem. Igazából talán még viccesnek is gondolnám a viselkedését, ha nem lennék ennyire frusztrált és ideges, de sajnos az vagyok, így pedig inkább maradok akkor annál, hogy Frednek hívom. Az valahogy fura, ha még egymást sem tudják megkülönböztetni. Azért az embernek van valami éntudata... szóval azt hiszem ezzel inkább csak viccel. Amúgy is sietünk, most inkább azzal foglalkozom, hogy amennyire megy a futás felsiessek a toronyba, hiszen kell nekem egy kabát, esetleg sál és sapka, nem tudom, hogy mennyire van kint hűvös, van amit végül csak a zsebembe suvasztok be, úgy is jó lesz az. Nem sokára tehát már a megbeszélt helyen vagyok az udvaron a kőkörnél, amit emlegetett. Úgy fest ő ebben tényleg sokkal profibb, végül is teljesen logikus, hogy nem egy forgalmas helyen találkozunk, mert hát... akkor könnyen kiszúrhatna minket egy tanár, vagy pedig a vadőr, egyik se lenne túlságosan hasznos. Az első kérdésére eléggé meglepetten pillantok rá. - Azt mondtad... Fred vagy. - kissé ráncolom a homlokomat, ahogyan próbálom értelmezni ezt a fura helyzetet, de hát csak nem cserélt hirtelen helyet a testvérével. Nem hiszem, hogy amíg én fent voltam el tudott volna neki gyorsan mesélni mindent, ami volt a könyvtárban, hogy helyet cseréljenek, meg amúgy is... mi értelme lenne? Gondolom egy nehéz vizsgánál van értelme így csalni, de egy ilyen esetben nem hiszem, amúgy is úgy láttam érdekli ez az egész helyzet, szóval végképp nincs oka, hogy kihúzza magát alól és lepasszolja a testvérének. Nem is gondolkodom tovább ezen az egészen, inkább alig csökkentve a lendületemen megyek is tovább, hiszen lehet hogy sietnünk kell, még a pontos helyet sem tudjuk és talán számít az is, hogy mikor érünk oda... jobb, ha igyekszünk. Csak akkor állok meg, amikor ő állít meg és részletesen magyarázni is kezdi, hogy merre kell mennünk. Oké, így már jogos, nem csak úgy vaktában kellene elindulnom, teljesen igaza van. - Ebben mindenképpen te vagy a profi, szóval rád hagyatkozom, mehetünk! Teljesen logikus, hogy egy patak környékén lesznek. - bólogatok és követem a keze irányát, amikor mutatja is, hogy merre. Fel sem merült bennem, hogy megvétózzam a szavait, tényleg nem. Ő ért hozzá, jó eséllyel egyedül nem tudnék mit kezdeni ezzel az egésszel, eltévednék... vagy rosszabb. Gondolom, ha jóslástanról lenne szó, akkor rám hagyatkozna, ez viszont az ő terepe... a tiltott helyekre mászkál, meg a szabályszegés és ezek alapján úgy sejtem, hogy a Tiltott Rengeteg is, gondolom nem túl ritkán jár erre, ha ilyen jól ismeri, hogy mi merre van. - Rendben! - ezt már suttogva bólintva mondom, és igyekszem tényleg nagyon halkan és óvatosan haladni előre. Mondjuk elég nehéz, hogy nem ismerem a terepet, időnként belekapaszkodom a karjába, amikor úgy érzem, hogy kb. alig látok és tök ismeretlen a terep és nem lenne jó, ha hasra esnék a fák között, mert az már onnantól nem lenne kifejezetten halk akció. Én sajnos a fák között osonásban koránt sem vagyok annyira profi, mint amennyire láthatóan ő az és hát a környéket se különösebben ismerem. Amikor megjön a fény azonnal becsukom a szememet, szimpla ösztön, főleg hogy fel se voltam készülve rá. Kissé erős ez így hirtelen. - Aha... kicsit hirtelen jött. - pislognom kell párat, mire már nem látok apró fénypontokat akárhová nézek, de lassan legalább meg van a táj és már látom, hogy merre is vagyunk pontosan, azt hiszem ez mindenképpen előrelépés az eddigi botladozáshoz képest. A szavaira csak bólogatok, bár kétlem, hogy a jövőbeli fickók itt vannak még. Az egészet nem értem, azt sem, hogy Mr. Black hova a fenébe tűnt és miért nem került elő azóta sem. - Jonas... úgy értem, Mr. Black segített, azaz rám szólt, hogy fussak, de az egész eléggé... fura helyzet volt. Aztán felrobbant a háza és belefutottam McGalagonyra, azóta nem került elő sem Mr. Black, sem pedig azok a jövőből jött alakok. Nem is értem. - bizonytalanul rázom meg a fejemet, de kitartóan lépdelek tovább előre. Fred tudja főképp az utat a tisztás felé, szóval teljes mértékben rá hagyatkozom, meg a fülemre, hátha látunk fura fát, esetleg unikornist, netán kentaurt, hiszen leginkább ezeket keressük.
♫ Circle of life ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Erdei kutatás ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Mondhatnám a nevemet is, de ez csak addig segít, míg most így látsz. Ha legközelebb az ikertesómmal látsz, hiába a megfigyelni vélt részletek, hasztalan, keversz majd minket. Meg aztán az sem kizárt, hogy már mi magunk sem tudjuk, melyikünk melyik. De a'sszem most én leszek Fred. - Kacsint a lányra mosolyogva. Ha neki így könnyebb, legyen. Azt meg már igazán rábízza, hogy vajon el is hiszi-e, valóban Fred áll előtte, s nem George. Tulajdonképpen mindegy is, mert ahogy Kylie is gondolja, most az a fő, hogy az egyik iker itt van és segít neki, márpedig ha a Tiltott Rengetegbe kell menni, akkor igazán szakavatott személy lesz Kylie kalauza. - Lent találkozzunk a Kövezett udvaron... várj, nem is, kint a Kőkörnél. Ott kevésbé leszek feltűnő. - Vigyorodik el Fred, mert meg kell hagyni, ha elhalad a tanár az udvaron és egy várakozó Weasley-ikret lát ott, lendületből elkezd gyanakodni és kérdezősködni, és ilyenkor nincs ám jó válasz. Ő meg most mit feleljen? Egy jósnak segít nem kipurcanni, miközben idegenvezetője lesz a Tiltott rengetegben, ja hogy az tényleg tiltott, nemcsak ez a neve? Akkor biztos nem lett volna szabad a könyvtárosnő kartotékjai között sem túrkálni. Na, így kell két mondattal elintézni úgy mínusz negyven pontot. Ezt inkább majd akkor, ha tényleg meg is járták a Tiltott Rengeteget. Hagyja elfutni melegebb ruháért a lányt, addig ő gondolkodva elindul a Kőkörhöz, s útba ejti az oda vezető kis fedett fahíd alá rejtett tartalékcsomagjuk egyikét. Jól elrejtették, de ilyen alkalmakkor nagyon kapóra tud jönni, hogy nem kell a Griffendél-toronyba felfutni. Megtömködi zsebeit, amelyek amúgy is tértágító bűbájjal vannak elvarázsolna, na meg némi súlykönnyítővel, mert aztán szépen nézne ki, ha a sok cucctól leesne róla a gatya. Szóval felszerelkezve az ismeretlenre kaptat vissza fel a hídhoz, majd átsétál rajta és ott várja be Kylie-t. Lazán zsebre dugott kézzel - hála a mágiának a kezeinek is van még hely a zsebeiben, király! - várakozik s az erdőt fürkészi az egyik kőnek dőlve háttal, csak a lány közeledtét hallva pillant felé. - Na, továbbra is Fred leszek? - Világít rá, miért is nem mutatkozott be. Vagy Fred miért nem mutatkozott be, mert ő most George. De jószerivel a lány hátának beszél, mert öles léptekkel zúg el mellette. Belevaló csaj, ha később sem fog majrézni, még a végén ad neki egy Tiszteletbeli Griffendéles-jelvényt. Tulajdonképpen ez egy matrica, s tesztjellegű, s naná, hogy a Mardekárosokon fogják George-dzsal tesztelni, mert nincs is jobb, mint látni egy Draco-félét elképedni, hogy a véletlenül ráhelyezett matrica az öltözetét piros-sárgába váltja át a zöld-ezüst helyett. Na de jelenleg a lényeg, hogy Fred gyorsan utánalép a lánynak. - Azért kicsit lassíts, mert így csörtetve a vadőrünk és a kisebb póni méretű kopója meghall minket. Egyébként nézd csak, arra kellene mennünk majd... A kentaurok az erdőnek inkább azon a részén élnek, az unikornisok mivel egyedül mozognak, sokkal nagyobb területet járnak be, de ha többet is láttál egyszerre, akkor valami olyan hely közelében lehet, ahova többen odamennek, és a kentaurok is esélyesen. Ott annál a feketébbnél is feketébben kanyargó vonalat látod a fáknál... már amennyire lehet látni a ködtől. Szóval ott folyik egy patak, aminek iható a vize, s mellette lehetnek tisztások, próbáljuk meg ott, ha egyetértesz... - Magyarázás közben közelebb hajolva Kylie-hoz kinyújtott karral mutatja neki az erdő mely részeiről beszél épp, hiszen a kőkör magassága miatt jól rálátnak most a rengetegre. Ami meg az infókat illeti... hát igen, többször voltak az erdőben az ikrek, mint amennyiszer büntetést kaptak miatta. Ha Kylie egyetért, vagy ha van jobb ötlete, akkor arra fognak menni, s elindulnak lefelé a vadőr háza felé, de az út mellett, az erdőhöz közelebb. - Halkan... Próbálj meg figyelni, hova lépsz, mert egy darabig nem fogunk fényt varázsolni. Látni a vadőr házából. - Noha illik előre engedni a hölgyeket, ez nem az a szituáció, úgyhogy Fred indul meg előre az erdőbe, s jó húsz perce botorkálnak majdnem vak sötétben, ahol jószerivel csak a saját kilélegzett levegőpárát látják, mire leginkább vadcsapásnak nevezhető kis ösvényre érnek. - Lumos... - A hirtelen támadt fény hatására kicsit hunyorít, így másik kezével némileg takarja a fényt és úgy néz hátra Kylie-ra, mert így van esély látni belőle valamit, míg szeme megszokja a fényviszonyokat, s nem mellesleg Kylie sem vakul meg. - Megvagy? Mehetünk tovább? Szólj ám, ha időközben olyan izgi fát látsz... Vagy jövőbeli fickókat! Azt a múltkorit hogy úsztad meg egyébként? - Kérdezi beszélgetve, főleg ha a félelmet lát a lányon itt az erdőben, de halkan, mert azért itt nem árt az óvatosság. S ha már egy Weasley-iker is így gondolja, az jelent valamit. Míg a lányt hallgatja, ha kap választ valamifélét, addig az erdő neszeit figyeli, vagy éppen azok gyanús hiányát.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Kylie és Fred - Jóslatok útvesztőjében 2015-10-24, 22:20
