2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Jack Cavanagh Születési hely és dátum: 1966. április 2., az isten háta mögött valahol Írországban Csoport: Varázshasználó Patrónus: Hangyász Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Amire éppen szüksége van a gazdámnak Képesség: Sminkelés felsőfokon Kiemelkedő tudás: Kiemelkedő-Bűbájtan, Kiemelkedő-Átváltozástan
Jellemed kifejtése
Egyetlen ember felé van elkötelezettséggel: a gazdája iránt. Kritikus magával szemben, ha róla van szó, igyekszik minél jobban végezni a dolgát, akármit megtenne érte, már-már megszállott módjára. Egyesek már őrültnek bélyegezték, azonban ez távol áll az igazságtól. Igaz, ami igaz, nem egy átlagos figura, sajátos gondolkodásmódja van, értékrendszere is igen egyszerű, egyetlen embernek rendeli alá akaratát. Meg van a magához való esze, tudatosan beszél és cselekszik, még ha a másik ezt nem is képes felismerni. Nem érdeklik az evilági élvezetek, régen megszűnt az efféle dolgok iránti vágyakozása. Élete minden pillanatát a gazdájának való megfelelés teszi ki. Míg urával tisztelettudó, alázatos, addig másokkal szeret megvető, gúnyolódó, szarkasztikus hangnemben beszélni, hacsak mást nem parancsolnak neki, akkor annak megfelelően viselkedik az illetővel. Remek színész, ha arra van szükség, könnyedén ébreszt szánalmat másokban mikor ránéznek, mások együttérzésén és emberségén élősködik. Nem egy ragaszkodó valaki, kevés dolog van amihez igazán kötődik. A gazdájához, a nyakkendőihez és a lakkcipőihez fűzik csak bárminemű érzések, éppen ezért nehezen képes meglenni nélkülük. Imádja a zöld, lila és piros színeket, kivételesen jó(sajátos) humorérzéke van és meglepően jó érzéke van a művészetekhez.
Megjelenés
Megnyerő. Akár az is lehetne, ehelyett inkább szánalmat keltő és talán kissé groteszk ábrázata van, erről azonban mit sem tud. A világ legszélesebb mosolyával rendelkezik, amit ki is használ, lehetetlen úgy látni, hogy ne vigyorogjon vissza a világra. Zöldre festett göndör haja zsíros, hátrasimítva hordja. Sminkje tökéletes, áhítattal adózik a mugli bohócoknak, az irántuk való tiszteletből és örök rajongása miatt választotta ezt a megjelenést. Ráadásul tökéletesen tükrözi a személyiségét. A testét rendkívül sok heg és sebhely borítja, jobb kezén a gyűrűs ujja hiányzik. Legtöbb sérülését nagyjából egyszerre szerezte és ugyanazon embertől. Nem hord semmiféle ékszert, öltözete hetekig-hónapokig ugyanaz, de mivel szorult belé egy kis stílusérzék, így természetesen mindig öltönyben, ingben vagy zakóban van, a nyakkendői különösen fontos helyet foglalnak el a szívében, megesik, hogy kétszer-háromszor is újraköti, ellenőrzi, hogy tiszta-e, utálja összemocskolni őket. Sok időt tölt a tükör előtt, szeret magára mosolyogni és így láthatja az összképet. Hibás sminkkel soha nem indul útnak, fontos számára a megjelenés, leginkább a sajátja. Pont annyira hiú, mint mindenki más, noha neki van is mire, egyedülálló teremtés. Jól artikulál, kifejező arcmimikája van, mosolya szinte szó szerint az arcára fagyott, mindig talál valamit, amin jót derülhet.
Életed fontosabb állomásai
1966. április 2. Először sír fel. A szülei vele együtt sírnak. Félreértés ne essék, akarták a gyereket és nem is volt csúnya. Az örömük csalt könnyeket a szemükbe. Amelia és Frank egyszerű emberek voltak, a varázslók csupán csak muglinak hívnák őket. A férfi villanyszerelőként dolgozott, míg az asszony varrónőként kereste meg a napi betevőt. Rokonságuk nem volt, Frank-et a szülei kitagadták, soha többet nem beszélt velük attól a perctől fogva, hogy kirepült a családi fészekből. Amelia helyzete egyszerűbb volt: nem voltak szülei. Hogy örökbe fogadták-e, vagy csak idő előtt elhaláloztak nem fontos. A gyermeket az apja után nevezték el. 1974. júliusa. Az ifjabb Frank először mutatja jeleit képességeinek, ami szülei előtt kész rejtély, ő pedig nem foglalkozik vele, jószerével fel sem fogja, hogy mit is tett. Mugli iskolába íratják közben. Nem egy neves intézmény, az utolsók között kullogott az összesített listában, de közel volt és úgy gondolták itt biztosan kitűnő eredményeket fog elérni az ő drágaságuk. Csalódniuk kellett. A kicsi Frank rosszul teljesített az iskolában, a tanárok arra panaszkodtak,hogy folyton elkalandozott a figyelme. Nem érdekelték őt az ott tanultak, de kapott lehetőséget, hogy változtasson hozzáállásán. Nem sikerült. Kirúgták. 1977. Ekkor már két iskolát járt meg, egyikben sem volt kiemelkedő, azonban sikerült a minimális elvárásoknak megfelelnie. Viszont agresszíven viselkedett több diáktársával, a tanárok panaszkodtak rá, mert szerintük lekezelően viselkedett nem csak a többi diákkal, de a tanári kar egyes tagjaival is. A szülei a fejét fogták, hogy mihez kezdjenek a fiúval. Ekkor érkezett meg az a bizonyos levél, ami minden varázslatra fogékony brit diákhoz elér: egy Roxfort-bóL érkező boríték. A szülők először valami rossz tréfának hitték, majd mikor a levél mellé már egy ember is érkezett, úgy döntöttek, hogy elhiszik a hallottakat, bármilyen hihetetlenül is hangzik(no persze bizonyított is nekik az illetőt). A varázsló segített a fiúnak az első Abszol úton tett látogatása során, elmagyarázta neki, hogy mi is az a Roxfort, és amennyire tudta felvilágosította azon világ eseményeiről, amelynek létezéséről tudta sem volt. 1984. Véget értek tanulmányai a Roxfort-ban. Itt valósággal remekel, ami a tanulást illeti. Rossz (legalábbis egyesek szerint) társaságba került. Teljesen felesleges megemlíteni, hogy melyik házba került, nem sokat számított már ez akkor sem. Főleg nem számára. Aranyvérű diákokkal ”barátkozott”, mellettük igyekezett kiteljesedni. Szégyellte a származását, így amint tudta, egyből meg is változtatta a nevét. Így lett Jack Cavanagh belőle. Egy kis kocsmát nyitott, remélve, hogy majd az jól fog menni és így biztosíthatja az anyagi hátterét. Csődbe ment, kölcsönért pedig rossz emberekhez folyamodott. 1986. Mivel nem tudta az adósságait visszafizetni, szerencsejátékkal próbált nyerni valamennyit. Azonban ezzel csak még mélyebbre került. Bujkált és félt sokáig azok elől, akiknek tartozott. Nem volt ostoba, pontosan tudta, hogy milyen alakoknak tartozik, éppen ezért nem akarta, hogy megtalálják őt. Az életét mindennél jobban féltette. Végső elkeseredésében hazament, azonban a szülei addigra távozták az élők sorából. Vagyonukat ráhagyták, azonban ez csak a végrendeletben volt így írva. Valójában csak egy házat örökölt, ami szintén úszott az adósságokban. Mindent eladott, amit csak tudott, hogy egy kis pénzhez jusson. Megkereste azokat, akiknek tartozik, de nem érdekelték őket a kifogások. Megverték és megalázták, ekkor vágták le az ujját is, mondván: „nem tudtuk csak a gyűrűt le venni”. A célzás egyértelmű volt. 1987. Rájött arra, hogy nem fogja tudni kifizetni a tartozásait, így úgy döntött, hogy a lehető legbiztonságosabb helyre megy. A Minisztériumba. Sikerült valamennyit megtudnia azokról, akik elbántak vele. Azonban nem őket adta fel. Ennél több esze volt. Neki nem voltak barátai, nekik azonban igen. Így hát magát adta fel. Halálfalóként ment be, de soha többet nem jött onnan ki. Legalábbis hivatalosan. Néhány igen szörnyű tettet vállalt magára, amiről még akkoriban nem tudták, hogy ki volt az elkövető. Egy Raziel Arkell nevű férfihoz került, első találkozásukkor már kitalálta, hogy mivel foglalkozik, illetve azt is sejtette, hogy mit várnak el tőle. 1997. Egyszer mindenki megtörik. Általános igazság. Ki előbb, ki utóbb, de a lényegen ez mit sem változtat. Jack Cavanagh már nem emlékszik, hogy mennyi időbe telt ez, de nem is számít, habár boldogan emlékezne vissza gazdájával töltött első perceire. Frank Morrison-ként élt attól fogva, hogy szülei ráhagyták mindenüket. Frank Morrison azonban meghalt. Helyette pedig Jack Cavanagh lépett az előtérbe. Egy sokkal mókásabb és vidámabb fickó, a stílus érzéke is kifinomultabb volt, még ha kicsit egyhangú is a színeket illetően. Külseje is megváltozott. Néha elgondolkodik azon, hogy a gazdája vajon tovább tanította(úgy látta, hogy a gazda a fájdalmán keresztül ébresztette rá valódi énjére, megtanította neki az önkiteljesedést), mint kellett volna, csupán csak élvezetből, vagy ennyire nehezen tanult, hogy számtalan sebet és más sérülést kellett rajta ejtenie? Hamar elűzte ezeket a nyugtalanító gondolatokat a fejéből. A gazdának köszönhet mindent, amije van. Ha a gazda nem dönt úgy, hogy megmenti őt Frank Morrison bűneitől, akkor most nem is élne. Az életével tartozott az urának és mindent meg is tett érte. Szerette őt, felnézett rá, követte. Ezt teszi mind a mai napig.
Lavender.Brown
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jack Cavanagh 2015-11-07, 08:42
Elfogadva!
Wáááoooo! A pb….azért legyünk őszinték, smink nélkül egész jó képű a fickó, vagyis volt. Így elrontani egy Adoniszt De persze a leírásból kiderül, hogy nem annak készült a karakter hanem izgalmas, határokat feszegető és remélhetőleg mindenki számára szórakoztató játékokra, melyeket tűkön ülve várunk mindannyian. Jót derültem a lakkcipő fétisen, kétséget kizáróan fantáziadús karakter. Ő aztán nem fél a bohócoktól, mint az emberek egy része, de végül is tökéletes terápia lehet minden másra is. A történet is igen érdekes kifejlet felé halad, és reméljük itt nem áll meg. Foglalózz és mehetsz játszani!!!