2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A klubhelyiségben ültem az egyik fotelban, miközben az öngyújtómat piszkáltam. Akaratom ellenére is az az alkalom jutott eszembe, mikor legutóbb a földön feküdtem és egy másik Griffendélessel beszélgettem arról, hogy hogyan törte össze a szívemet egy lány, miután dobott engem az öcsémért. Vagyis ezt hittem, aztán kiderült, hogy az öcsémnek nem volt köze ehhez, a csajt szimplán zavarta, hogy más lányokkal is flörtölgetek, annak ellenére, hogy vele jártam. Persze az óta megváltoztam, hisz most itt van nekem Peyton, akit tényleg nagyon szeretek, annak ellenére, hogy ő okosabb nálam. Mert ugye nem bírom, ha valaki azt próbálja meg mutatni nekem, hogy ő jobban tud nálam valamit, de ez a barátnőmnél megbocsátható bűn, miután Hollóhátas. Egészen eddig olvastam, de most hirtelen elment ettől a kedvem. Most egy drámai történetet olvastam, ami elég mély érzelmeket írt le és olyan fordulatok voltak benne, amiknek elsőre semmi értelme sem volt, mégis az elkövetkezendő szálban fontos szerepeik voltak. Nem is értem miért kezdtem bele, hisz nem szeretem az érzelgős történeteket, mert semmi értelmük sincs. A legtöbben csak túlságosan beleélik magukat és végül elhiszik, hogy a szerelem valóban így működik. Ez azonban mégis más volt, mert bár romantikus történetnek hirdetik, mégsem egészen arról szól. Illetve arról is, de volt valami más is benne. Mintha valami mást akartak kifejezni vele, mint azt mások elképzelik. Ezért volt az, hogy néhány fejezetenként muszáj volt leraknom a könyvet, hogy értelmezni tudjam mi is történt. Muszáj volt teljesen beleélnem magamat, különben elveztem a különböző szálak összerakásában, és magában az események váratlan alakulásában. Az öngyújtóm tetejét egyszer fölpattintottam, aztán rögtön vissza is zártam, ahogy gondolkodtam, és ahogy egyre inkább a gondolataimba merültem annál gyorsabban csináltam. Végül valami zaj riasztott fel a képzelgésemből és a kezem is megállt egy pillanatra.
