2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egy hosszú pillanatig méregeti Bonnie-t, hogy higgyen-e neki vagy se? Ő és Ron? Ron és ő? Na neeee... - Ha ez tényleg így van, akkor egyetértek veled: Ron dinka. Vagy inkább egy idióta. - Rendben, ez így bújtatott bók is, de végülis eleget szívatta ma a lányt, hogy ez beleférjen, meg hát így is van. Bonnie szép lány, ezen nincs mit ragozni vagy letagadni, s ha nem húzná Fredet a szíve egy másik lányhoz, talán komolyabban is eljátszana a gondolattal, hogy ne úgy nézzen a lányra, mint egy hugica-szerű lényre. De azt mindenesetre így is kijelentheti, hogy Ron nem normális, hogy elszalasztotta a csajt. Elő kell vennie a jófiú énjét, egyébként is ritkán van lehetősége hős megmentőt játszani, de legalább megússza ezt az esetet macskakarmolások nélkül, mert az ölbekapásért nem ellenkezik legalább Bonnie. Így azért lényegesen könnyebb, habár erős a gyanúja - amit Bonnie mosolya csak erősít, mert naná, hogy Fred félreérti -, hogy nem kellene ehhez ennyire átkarolnia őt, hogy így összepréselődjön a testük, főleg a Griffendéles lány szép ívű domborulatai őhozzá. Khm... csak más meg ne lássa. Szerencse, hogy a Gyengélkedőt visszahelyezték az első emeletre, hamar le fogja tudni adni a lányt, nem a harmadikra kell felcaplatni vele. - Miattam, értem! - Nevet fel és picit megdobja a lányt a levegőbe, alig pár centire, mintha csak a fogáson igazítana. - Érdekes, azt gondolná az ember, hogy hozzám kell ízlésficam s nem nekem kell annak lennem. - Jegyzi meg, s bizonyosan jót mosolyogna, ha tudná, hogy őt helyesnek és jó pasinak találja Bonnie... meg bunkónak is. - Na gyógyulj meg, mert sántán nem tudsz világuralomra törni! - Köszön el somolyogva a lánytól, de nem csodálkozik, hogy ő még csak egy köszi-t vagy egy sziá-t sem kap. Madam Pomfrey még dörmögve megjegyzi Bonnie lábát vizsgálva, hogy a kötés nem is rossz egy amatőrtől, de miért nem egyenesen ide jöttek, stb-stb, de ezt már szerencsére nem kell Frednek hallgatnia. Arra viszont gondja lesz, hogy a nap hátralevő részében óránként küldjön néhány mágikusan megbűvölt, repülő papírzsepkendőt a lánynak, jelezve, hogy most már nyugodtan pityereghet, mert látta ő ám azt a kis könnycseppet a szempillák végén rezegni. Végülis, rászolgál Fred arra, hogy ne álljon vele szóba a lány, habár ő egyszer sem mulasztja majd el, hogy köszönjön neki George-dzsal kórusban széles és pimasz mosoly kíséretében.
//Én is köszi, nagyon szórakoztató volt ^^//
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Pént. 11 Márc. - 22:01
Kimérten csóválom a fejemet. Nem, sajnos Fred tényleg helyes pasi, és még vicces is, de rühellem azokat, akiket úgy kárörvendenek rajtam, hogy még be is jelentik, hogy nekik egy másik szöszi kell. Hát köszönöm, de a csak ugratásból nem kérek, az ilyenek hülyéskedjenek Charlene-nal, bár már szeretem annyira a hugomat, hogy őt is megkímélném az ilyesmitől. - Szivatlak, ha úgy tartja úrnői kedvem, de ebben nem. A Weasley-kből tényleg kezd elegem lenni. – Csóválom a fejemet, talán a hirtelen támadt lendületből adódik a baleset, hogy belelépek abba a vakondtúrásba, vagy ürgejáratba, és mivel visz tovább az elán, jól be is akad a lábam, még ki is fordul, de olyan szinten, hogy sikítani tudnék a fájdalomtól. A fiú persze egyből vált, ám még mindig érzem benne ezt a lelőhetetlen harci kedvet, amivel azt hiszi mindig mindenkit levesz a lábáról. A mustrájával együtt akár még benne is lettem volna a dologban, mert magabiztosabb, mint Ron, de azzal a megjegyzéssel elvágta magát, hogy neki más kell. Akkor egy percet sem vesztegetek rá. Végül kiszabadítja a bokámat, igyekszem nem engedni annak a kibuggyanó könnycseppnek, ami a pilláim végén csücsül. Nem vagyok én a saját magam ellensége, átkarolom a fiú vállát, és csak azért is úgy bújok hozzá, hogy hetyke cickóim a mellkasához préselődjenek, emlegesse meg ezt a mai napot, és még éjszaka is rám gondoljon, miközben magához nyúl. Igen, ettől a gondolattól azért halványan mosolygok, bár amilyen dinka, még ezt is félreérti. - Engem nem találtál, hanem miattad van. És különben is, arra a másik szőkére értem, ő lehet félvak, és még sánta is, de még púpot is el tudok neki képzelni, amilyen izlésed van. – Pillantok fel a szemeibe, sajnálkozva, hogy nem ettem magam tele az erdőtúra előtt, mert így bizony tényleg könnyű lehetek. Pedig milyen jó pasi lenne, de olyan bunkó. És mivel én is az vagyok, nem tudom elviselni. Így a halvány mosolyomat, amit vele kapcsolatban sikerült a pofimra varázsolni, gyorsan eltűntetem. Hagyom, hogy bevigyen a kastélyba, a gyengélkedőig, ott pedig megvárom, hogy lerakjon egy ágyra, majd anélkül, hogy megköszönném, elhesegetem. Jó kis nap, remélem reggelre kutya bajom sem lesz, és másnaptól, ha látjuk egymást a folyosókon, csakazért sem fogok köszönni. Sérti az önérzetemet már a jelenléte is!
//Köszönöm a játékot, nagyon tetszett^^//
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
- Én lennék képes rá, csak hogy pontosítsunk. - Jegyzi meg vigyorogva, hogy aztán elnevesse magát Bonnie felháborodásán Fred nőügyeit illetően. Ami azt illeti, valóban nem egy Don Juan, és örülnie kellene, ha talál egy félvak sánta lányt, de ettől még meg nem tud lemondani Jess-ről. Természetesen lesántítani és félig megvakítani nem fogja ezért... - Hancúr? Ronnal? Te? Most szívatsz? - Na neeem, ezt nem tudja elhinni. Ronról legalább annyira nem, mint Bonnie-ról, tutira ugratja csak a lány. Hogy Ron és Ő? Na ha ezt elmeséli majd George-nak, ezer százalék, hogy betegre neveti majd magát. Aztán jön a kis baleset, majd Fred mint megmentő, aki természetesen csak ugratta Bonnie-t, nem fog az jobban fájni a kelleténél, s a lehető leggyengédebben bánik a fájós bokával, de persze hiába az igyekezet, ha az említett testrész már alapból nagyon fáj, így a végeredmény egy pityergő-szipogó, nagyon büszke Bonnie. Ahh, de nehéz a lányokkal! - Na gyere, mert a végén itt sötétedik rád és benő a fű. - Jegyzi meg mosolyogva, ahogy féltérdre ereszkedik a lány mellett, s ha hagyja, akkor megpróbálja ölbe emelni - lábra való tekintettel még óvatosabban -, ami jelentősen könnyebb művelet lesz, ha Bonnie hajlandó lesz átkarolni a nyakát. Úgy gyanítja, hogy pihekönnyű a lány, szóval nagy energiakifejtést nem igényel majd a dolog és nem fenyegeti őket a veszély, hogy Fred elejti őt. Ha viszont Bonnie ellenkezik, akkor nem marad más, mint a wingardium leviosa varázslat, mert ha kell, így lebegteti el a lányt az iskoláig. A levicorpus nem játszik, mert az bokánál fogva lebegteti az embert, s jelenleg egy ilyenért jogosan akarná majd megölni Fredet Bonnie. Kivételes esetben hajlandó lesz elgondolkozni harmadik opción is fred, de ez majd Bonnie-n múlik. - Egyébként szeretném megragadni az alkalmat, hogy emlékeztesselek egy tíz perccel ezelőtti állításodra, miszerint találjak inkább egy félvak, sánta lányt. Nos, a feladat részben teljesítve. - Vigyorog Bonnie-ra pimaszul pár szemöldökfelhúzás kíséretében poénból, remélvén csal ezzel egy kis mosolyfélét a lány arcára.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Pént. 12 Feb. - 21:50
- Kössz... – Lepődöm meg rajta, hogy velem kapcsolatban pozitívan is tud nyilatkozni. Nálam már az összes Weasley-nek priusza van, ezen Fred csak enyhíteni tud, amikor nem húzza az agyamat, mert mintha ez a család mintha direkt összesküdött volna ellenem. Azon viszont erőteljesen kiakadnék, hogy ha belelátnék a fejébe, s kiderülne, hogy a hugára emlékeztetem. Na jó, nem lehet mindenkinek az esete, de azért ne holmi családtagot lássanak bennem. - Átlagos? Képes lennék rá? Hogy miiii? Csajokat...? Azt hiszed, hogy ilyen nyerő vagy, hogy többesszámban beszélhetsz róluk. Találj csak egy félvak sánta lányt, aki elfogad, nem kell már itt rögtön háremben gondolkozni. – A közelebb hajolásnál azért egy picit bent akad a levegő, nagyon merész, nekem viszont sokszor csak a szám nagy, így gyorsan visszavágok. Majd elégedetten bólintok, hogy nem én kellek, még ha legbelül azért bántja az egómat rendesen. - Mertem remélni. A dinka öcséd után többetekkel nem lesz hancúr. Nem tudja, hogy mit veszített. Keresztet vetek majd, és balra köpök, ha csak nem Ginny jön szembe. – Direkt nem kérdezek rá, hogy ki az a másik szöszi, minimum elsápadnék, ha kiderülne, hogy Charlene-re pályázik, ahogyan megnézte a kivillanó derekamat valahogy el tudnám képzelni. De nem, gyorsan elhesegetem a dolgot, pedig ha belegondolunk, fordítva már megtörtént, Ron Charlene-be volt szerelmes, erre én kavartam vele. Lehet, hogy ezért nem jelentkezett utána? Rájött, hogy hiba volt? Ennyi gerinc sincsen benne? Mint Fredben, ugye? Engem nézeget, miközben valaki más kell neki, mekkora egy álszent. Biztos vagyok benne, hogy egy percig se habozna, ahogyan Ron, ha lehetőséget adnék neki, hogy itt az erdő közepén essen nekem. Kétlem, hogy utána eldicsekedne vele a kis választottjának. Aljas ez mind... És itt történik a baleset, alaposan mellélépek, és be is szorul a lábam. Fájdalmas képpel erőltetem kifelé, de nem moccan, még ki is ment a helyéről. - Még cefetebbül... ne már.. – Kérdezem riadtan, ugyanis az említett testrész már most is hihetetlenül lüktet, és érzem, hogy máris dagadásnak indult. Szinte tűszúrásnak érzem a gyengéd érintést, megrezzenek, és döhösen törölgetem a szememet, a fájdalmat egyátalán nem bírom, de a megaláztatást még kevésbé. – Dehogy tudok... Örülök, hogy nem szakad le... – Húzom fel a lábamat kissé, hogy át tudjam ölelni a térdeimet. Hát akkor kész, itt várom meg, hogy jobban legyek, meg se köszönöm a kötözést. Csak ráhajtom a lábaimra a fejemet, nem, nem fogom megadni azt az örömöt, hogy sírni lásson, akkor inkább menjen el.
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
- Érdekes meglátás, de értelek, van is benne igazság. És, már megbocsáss, de a külső részén már nem kell tovább dolgoznod. - Bók, igen. Igaz, kissé Weasley-féle, mert ez azt is jelenti, hogy a belső értékeken még van mit javítani Fred szerint. Mondjuk neki aztán édesmindegy. - Jól van, jól van, nem faggatlak! - Nevet fel, főleg a vállbokszoláson. A húgára emlékeztette egy pillanatra. - Ha mégis egyszer ilyen befolyásos lennél és én még itt lennék az iskolában, akkor légyszi, engedélyeztesd a kísérleteket az elsősökön. A prefektusok szörnyen vaskalaposak ez ügyben. - Veti fel, hátha egyszer... ki tudja... Meg hát miért is ne? - Egy szóval sem mondtam, hogy szó szerint köpenyt kapsz meg hogy átlátszó leszel. Észrevétlen akarsz lenni, átlagos. Ezt tudom nyújtani neked jövő héten, hacsak nem rezeltél be. És nem, a csajokat a sármos mosolyommal fűzöm és lehengerlő humorommal. - Ha meg már úgy is itt tartanak, akkor bemutatja azt a mosolyt közelebb hajolva Bonniehoz, noha ez a mosoly semmiben sem különbözik Fred pimasz-komisz mosolyától. - Ott harapnál? Mmmm! - Kuncog a képébe a lánynak. - De bocsi, te nem az a szöszi vagy, aki kell. - Húzódik el a lánytól, még ha egy pillanatra tényleg el is gondolkodott azon, hogy pofátlan lesz és ellop egy csókot a helyeske szőke lánytól, ha már ennyire kacérkodik. Az az ajakbeharapás és tekintetet meg fantáziát megragadó volt, de... nem erre a csókra vágyik, a pillanatnyi örömön túl mást nemigen adhatna. Megy hát tovább, egészen addig, míg Bonnie félre nem lép, izé, rossz gödörbe nem lép. - Mintha az én családom nem lenne aranyvérű... - Forgatja meg a szemeit. Lesz egy beszéde a Süveggel. Hogy a nyűbe nem került ez a lány a Mardekárba? - Jaaa, hát akkor még cefetebbül fog. - Nyugtatja meg a lányt nem elrejtvén mosolyát, miszerint jól szórakozik azért rajta, de ettől függetlenül a lehető leggyengédebben bánik a lány bokájával, ahogy leveszi a cipellőjét is. Szeret Fred gonoszkodni, de nem kegyetlen. Nincs is oka rá. - Oké, a nehezén már túl vagy, egy pillanat és készen vagyunk... Ferula! - Pálcáját vette elő és óvatosan mágiával befáslizta a sérült bokát és a lábfej egy részét. - Rá tudsz állni? Hé, te sírsz? Hogy ilyenkor nincs itt Colin Creevey kamerája! - Néz fel a lányra még mindig a lábánál guggolva és ekkor szembesül azokkal a könnycseppekkel.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Szer. 27 Jan. - 21:33
- Az, hogy egyszerre imádjanak és utáljanak? Valahogy... már kezdem érezni. De úgy fogom fel, hogy eléggé szánalmasnak gondolnám magamat, ha senki nem utálna. Az azt jelentené, hogy nincsen miért irigykedni rám. Holott mindig is arra törekedtem, hogy valamiért kiváltságos legyek. Külsőleg-belsőleg. – Sorolom az elképzeléseimet, míg Fred láthatóan kiváncsiskodik irántuk. Meglepő, valahogy kezdtem már elkönyvelni, hogy a Weasley-k nem túl elmés népség, Ron is állandóan azt nézte, mikor kukkolhat be a pólóm alá, na ebben mintha Fred se maradna le tőle. Vagy fordítva? A bátyustól „örökökölte” a kisebb? - Nem is tudom, olyan... tudod, amikor eldönti egy vezető testület, hogy kinek jár mondjuk plusz három pillecukor a kakójába. Mittudomén, ne faggass már! – Szólok rá, és enyhén belebokszolok a vállába, egyrészt jól esik, hogy ennyire számítana a véleményem, másrészt lövésem sincsen, hogy mit akarnék, ez csak amolyan álmodozás, konkrétumok nélkül. Megszoktam már, hogy a külsőmmel mindent meg tudok szerezni, Fred meg az ikre közben kész üzleti hálózatot hoztak létre, hozzájuk képest egy nulla vagyok, mint azt most sikerült be is vallani. Annyira nem vagyok beképzelt, hogy a semmire vágjak be. - Nincsen neked olyan köpenyed, ne hantázz már. Senkinek nincsen. Talán egy-két varázsporral lehet, netán valami szaftos bűbájjal káprázatot varázsolni, hogy picit áttetsző legyél, de teljesen úgyse tűnsz el. Ezzel fűzöd a csajokat, hogy mindenre tudsz megoldást? Cöh... – Csücsörítek egyet, jelezve, hogy nekem aztán mesélhet, újat mutatni pasiügyben nekem szinte lehetetetlen. Miután az előbb még bevillantottam egy csípőrészletet is, nem tetézem tovább a dolgot, amúgy sem pasizni jöttem ide ki. Ezek után meglep, hogy Fred átveszi a kacérságot, holott azt hittem, hogy eddig csak poénkodott, mint egy ötéves, erre már nem először néz meg, járatja a tekintetét. Na nem, még egyszer nem ver át ez a család, különben is Fred azzal a vérfarkas izével már kihúzta a gyufát. Na de kinek ne legyezgetné a hiúságát, ha a kacérsága célba talál? Felvonom a szemöldökömet, és amikor odahajol, csupán beharapom az ajkamat, amolyan évődő mosollyal, és megrázom a fejemet. - Ahol a legjobban fájna édes, nem vagyok a játékszered. – Túrok bele a hajamba, és utánasietek, hogy lehagyjam, persze rossz irányba indulnék, amit az orvul megjelenő gödör elkapja a lábamat, feljajdulva esek el, s a lendület még inkább megcsavarja a bokámat. Erre aztán nem számítottam, az erdőnek nem kéne veszélyes helynek lennie. - Megtennéd, hogy nem beszélsz baromságokat? Anya aranyvérű, a kerti törpéink egy órát sem élnek meg, nem hogy túrásaik legyenek... – Húzom fel az orromat, elvörösödő arccal próbálom összeszorítani a számat, hogy ne szökjön könny a szemembe. Végtére is ha már besorsolt a süveg a griffendélbe, nem sírom el magamat. Vagy csak méregből, dacból, hogy most tehetetlennek érzem magamat. - Kicsit? De jó... mert most cefetül... – Szisszennek fel, ahogyan megfogja. Más esetben egy ilyen tapizásárt súlyos galleonhegyeket várnék, végtére is ő is aranyvérű, tessék csak rám költeni a családi kasszából. Na de most tűrök, és csúnyán nézek. Felegyenesedek, és Fredet karolom át, egészen szalonképesen káromkodva, majd akaratlanul is felkiáltok, és kicsurog az első könnypatak, ahogyan behunyom a szememet, így esélyesem sincsen, hogy bármit lássak a változó tájból. Charlene biztosan hősiesen tűrné. Affrancba!
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
- Szóval csak az első ember leszel, de igazából te irányítasz, értem. Hogy mi megosztók? Hm, hát a Mardekárosok nem rajonganak értünk, szó se róla, rendszerint mást bíznak meg a vásárlással, ha kell nekik rókázó rágcsa vagy efféle, ha lógni akarnak pár óráról. A tanári kart is megosztjuk, az igaz... De végtére is, ez a siker és a népszerűség velejárója, nem így gondolod? - Meséli mosolyogva, s láthatóan nem zavarja őt, hogy nem mindenki rajong értük. Ezzel együtt kell tudni élni és a hátrányokat előnnyé kovácsolni. - És miféle fontos döntéseket akarnál megtárgyalni? - Szó se róla, Fred jót derül ezen. Lehet persze itt is titkos klánt létrehozni, majd megtudja a lány tapasztalat és a Tekergők Térképe nélkül, hogy az éj leple alatt közlekedni a kastélyban milyen nehéz. Nehezebb lesz a feltűnést elkerülnie, mint nappal. De Fred nem elrontója semmi jó mókának ugyebár. Mindenesetre a mosoly beválik a vörös hajúnál, mert Fred nem folytatja a témát, csak visszamosolyog és közben nemlegesen megrázza a fejét, talán inkább magának, semmint a lánynak szólóan. - Bizony, kiismertelek. De tudod mit! Cáfolj rám! Jövő héten adok egy ilyen "varázsköpenyt", akkor megmutathatod hogyan bírod a láthatatlanságot! - Sokat mondóan pillant közben le a megvillantott finom, fehér, nagyon is érintésre termett bőrrészre. Hogy is bírná ki ez a lány a középszerű láthatatlanságot, ha még akkor is figyelmet akar megragadni, mikor csak Fred figyelmére számíthat. S ha már így alakult, miért is rejtené el Fred, hogy ínyére van, amit lát? Hiszen férfiból van ő is, s Bonnie nagyon is szemre való, kacér lány. - Megharapnál? És mégis hol? - Hajol picit közelebb és a magasságkülönbség miatt lejjebb a lányhoz incselkedőn, provokálón, pimaszul mosolyogva egész közelről a lány arcába, hogy aztán felegyenesedve induljon tovább. - Hát te hova mész? - Kacag fel hátrapillantva a feljajjdulásra és pont elkapja a hanyatt esés mozdulatát. Utánakap persze Bonnie-nak, de nem tudja időben elérni a kezét, hogy tompíthassa az esését. - Ne! Ne rántsd! - Lép rögtön közbe, mikor látja a második próbálkozáshoz való nekikészülődést, letérdel a lány mellé. - Sosem kellett még kerti törpéket eltüntetned a kertből és nem léptél bele a túrásaikba? - Beszéd közben viszont finoman Bonnie bokáját fogja meg - már ha másik lábbal a szöszi nem rúgja fejbe ezért - és tapogatja lejjebb a lábfejet a kerti törpe túrásba nyúlva utána. - Úgy tűnik, kificamodott... Ez most kicsit fájni fog, de mindjárt szabad leszel. Állj fel kérlek a másik lábadra és támaszkodj rám, úgy könnyebb lesz, mint ülve. - Azért amennyire lehet, gyengéden mozdítja a lány lábfejét és bokáját, hogy kiszabadulhasson a kellemetlen fogságból és teszi mindezt tőle meglepő aggodalommal. Közben pedig mivel más vonja el a figyelmét és úgy van vele, eléggé meg lett kínozva Bonnie, feloldja a varázst maguk körül, így a kastély látványa visszakerül eredeti helyére. De egyúttal Bonnie arra is felfigyelhet, hogy annyit sétáltak, hogy már majdnem a tónál járnak, s ezzel a tempóval ebben az irányban haladva, ha a lány megy elől, egészen biztos bele is esett volna a vízbe. Ördögi terv...
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Hétf. 18 Jan. - 18:38
- Annyira azért sosem lennék szem előtt. És te? Ahogy hallom te is elég megosztó vagy a testvéreddel. – Nem teszem hozzá, hogy melyikkel, kitalálható, hogy az ikréről beszélek. Én azért Charlene-nel ennyire nem vagyok összenőve, igaz, mi tizenhat évesen találkoztunk először, teljesen más a habitusunk, még bőven van mit csiszolódnunk. Nem is értem, hogy Fred most mit keres egyedül a tesójától, akivel mindig együtt szoktam látni a folyosókon, a klubhelységben. Lehet, hogy így a felnőttkor határán már mindkettőnek vannak külön útjai? Végülis ha az egyik ágyba bújik egy lánnyal, a másik nem csücsülhet ott az ágy szélén. Még jó, hogy nem sziámi ikrek, akkor aztán elég nehéz lenne mondjuk a lányoknál érvényesülni. - Ellenzék? Akkor már valami titkos klánként kellene működni. Amerikában az egyetemeken vannak ilyenek. Mármint a mugliknál. Csuda muris lehet az éj leple alatt találkozni, kitárgyalni az iskolai életet, és fontos döntéseket hozni. – Ábrándozom a hajamba túrba az ujjaimat, ám lényegében ezek nagy szavak. A Beauxbatons diáktanács elnökeként csak olyan apróságokról lehetett szavazni, milyen mintás legyen a lánymosdó wcpapírja. Inkább csak azt élveztem, hogy rám figyelnek. Ellenben nem értem, hogy Fred mire gondol, de nem akarom játszani a szőkét, hogy értetlenkedek, ezért inkább eleresztem a témát. A furcsálkodó pillantást egy mosollyal űzöm el, amolyan sokatmondóval, amit mindig akkor vetek be, ha úgy vélem, kezdem elveszteni a fonalat, netán nincsen igazam. Remélem ez esetben az előbbi, szeretek ugyanis én lenni a domináns, még ha nem is feltétlenül sikerül, muszáj úgy tennem, mintha tökéletesen uralnám nem csak a saját sorsomat, másokét is. - Igaz.. És most hiszed ebből, hogy máris kiismertél? – Vigyorgok vissza, mindazok ellenére, hogy percekkel ezelőtt még meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben a vérfarkasos haccacáré miatt, most jókedvet csinál, ez a szerencséje, különben már írnám is fel arra a bizonyos halállistára. Követem a srác pillantását, már nem először néz meg. Habár Ronnal végül csúnya tapasztalataim vannak, ez miért gátolna meg abban, hogy önmagamat adjam. Mintegy véletlenszerűen téved a derekamra a kezem, meg akarom igazítani a szoknyát, azonban az furcsa módon pár centit lejebb csusszan, kivillantva meztelen bőrömet. Cinkos pillantással figyelem a hatást. - Annyira nem lennék mintarab, hogy még bent is szervezkedjek, hacsak nem egy kollektív szökést próbálnék összehozni. Úgyhogy csak ügyesen az átverős varázslataiddal, mert tényleg megharaplak. – Rázom a fejemet, holott kedvemre való, hogy itt húzza az agyamat, s elhesegetem a gondolatot, hogy mindenkivel ezt csinálja, nem csak lányokkal. Mivel én is szeretek gonoszkodni, nem lepődök meg az ilyesmin, lazán alkalmazkodom. - Nem fogok itt tájolni, az előbb is úgy tűnt, hogy a kastély sehol nincsen. Kezdem azt érezni, hogy valaki szórakozik velünk. – Vonom meg a vállamat cuki mosollyal, fenntartva a lehetőségét, hogy a vérfarkas kutyus után Fred az, aki itt hülyít, de mivel nem vagyok biztos benne, nem találgatok. És akkor megtörténik a baj, belelépek valamibe. Valami gödör lehet, amit az avar szépen elfedett. Nem akkora, hogy beleessek, de úgy térdig belefordul a lábam, és ezzel a mozdulattal megy ki a bokám. Feljajdulva esek hanyatt, úgy tűnik ez most egy ilyen délután. Megpróbálom kihúzni a lábamat, de miután kifordult, nem tudom úgy mozdítani, hogy ne legyen belőle pokoli fájdalom. Fogösszeszorítva csüccsenek le, és veszek nagy levegőt, hátha a következő rántással kijön. Az a hülye vakond!
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
- Hadd találjam ki, a Mágiaügyi Minisztérumban akarsz majd dolgozni később, sőt te leszel az új mágiaügyi miniszter? Bár én a helyedben óvatosabb lennék. Nem árthat barátokat is szerezni, nemcsak ellenségeket. - És most Freden a sor, hogy vállat vonjon, mert neki végülis mindegy, hogy Bonnie mit csinál, hogy vannak-e barátai vagy sem. Neki van, s ez a lényeg. De azért tényleg nem tud valahol napirendre térni ezen a Griffendéles csajon. Komolyan megfordul Fred fejében, hogy a Teszlek Süveg egyre trehányabb, biztos öregszik. Vagy Bonnie tud valami titkot a Süvegről és megzsarolta. Megnyugtató, hogy neki nincsenek titkai, egyet kivéve. - A végén még kedvet csinálsz ellenzék megalkotásához. - Kacsint vissza a lányra. Szórakoztató gondolat, szinte látja, ahogy McGalagony a szívéhez kap. Neeem, a tanárnőt kedveli, így megkíméli attól az opciótól, hogy Fred és/vagy George a frissiben alapuló diáktanács élére álljon. Pedig jó kis követelési listát állított máris össze fejben, és akkor még itt sincs ikre, akivel együtt tud csak igazán sziporkázni az ötletekkel. - Nem ez volt a kérdésem, de végülis ez is egy válasz rá, köszönöm. - Jegyzi meg egy furcsa pillantás kíséretében. Megvan a véleménye a lány hozzáállásáról, de ezt megtartja magának. Ha már Bonnie így játszik, Frednek csak jó, ha ő tud többet a másikról és nem fordítva. Például, hogy láthatatlanságra vágyik. Lám, mégsem olyan jó neki Ms. Figyelem Középpontjának lenni? - Komolyan? Te azt biztos, hogy már az első alkalommal sem bírnád ki! - Nevet fel Fred és ez menti meg attól, hogy lebukjon, hogy bizony oda-odatévedt a tekintete a lány szoknyája széléhez. De most mégis mit nézzen? Az erdőt? Amit ráadásul többnyire ő teremtett maguk köré? - Ebben az esetben vigasztaljon a tudat, hogy te alapíthatod meg az első Börtöntanácsot és a Rabok Szakszervezetének elnöke lehetsz. - Fülig ér a vigyora a lány szavai miatt. Nem tudna racionális okot mondani rá, de mindig olyan lelket simogató érzés, mikor egy lány azzal fenyegeti, hogy kinyírja. Kivéve, ha ezt Mrs. Weasley teszi, de hát az anyukák mindig más lapra tartoznak. Sóhajtva egyet veszi elő ő is a pálcáját, amolyan fáradtan, hogy ezt neki kell megoldania! - Defektes a pálcád, hogy nem megy a tájolóbűbáj? Látod? Arra kell menni! - Tette ő is a tenyerére a pálcát, hogy az mutassa a helyes irányt, éppen csak ő tudja, hogy egy George-dzsal végzett kísérlet hatására ez a funkció fordítva működik a pálcájánál. Úgyhogy a lányt rossz felé kalauzolja tudatosan, valamerre arra, ahol a Fekete tó van, csak mintha a tó is eltűnt volna a kastéllyal együtt. Fred fejében pedig ördögi terv fogalmazódott meg... - Na, jössz már? - Lép el a lány mellett.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Csüt. 31 Dec. - 19:19
Magamban fújtva fonom karba a kezeimet, szinte nem is zavartatva magamat attól, hogy szőke tincseim egyike oly galádul a szemeimbe hullik. Csak azért sem fogom félresöpörni, és ha ő tenné meg, hát eltöröm érte a kezét. Jó dolog, ha valaki ekkora szemeket mereszt rám, de ha még bunkó is mellé, azt rohadtul nem szívlelem. Kezdem már leszűrni a tanulságot, hogy nem csak Ron bunkó, hanem ez az egész idióta család is az. - Tökmindegy, hogy milyen módszerrel. Politizálni jó. Különben pedig ez csak egy játékszer, sokkal jobban szeretem, ha titkok vannak a kezemben. Ahhoz aztán nem kell semmilyen varázs, mindenki retteg attól, hogy kiderül róla valami. – Vonom meg a vállamat, és azon kapom magamat, hogy beszélgetünk. Bármennyire is megijesztett az előbb, már betudtam a bosszúállásnak, hiszen én kezdtem, hogy random ismeretleneket akarok betojatni a Tiltott Rengetegben. Akinek csak annyi esze volt, hogy a tiltás ellenére idejött, az viselje a következményeit. Ezalatt saját magamra is gondolhatok nyilván. Végigmérem a vörös hajú nyúlánk srácot, és értetlenkedve húnyom le hosszú szempillájú kék szemeimet. - Ajj... hát még nincs. De lesz. Szervezek. Megbuktatunk itt mindenkit, aki nem hódol be. Vagy éppen ijesztget. – Kacsintok most már egy fokkal enyhültebben. Szeretek magamról beszélni, és ha ennyire érdeklődő, hát miért is ne tegyem? - Te meg miről beszélsz? Nem kellenek nekem segédeszközök, hogy csábítsak. Különben is, valahogy ez magától jön, nem szoktam én túl sok időt szánni az ilyesmire. Elveszem, amit akarok. Még akkor is, ha a másiknak van barátnője? Kit érdekel? – Hüledezek, nem igazán fogom fel, hogyan kanyarodhattunk ide. Azért nem ennyire rövid a szoknyám, hogy máris párkapcsolati kérdéseket feszegessünk. - Nem is tudom, láthatatlanság. Valami elrejtő varázs, amivel nem láthatnak meg. Bármennyire is imádok a központban lenni, egy Piroskás köpeny jó lenne, amelyről mindenki csak egy átlagos Griffendéles lánynak tart, nem látják bennem Bonnie-t. – Vigyorgok most már eltűnődve, ezzel a varázstárggyal ki tudnék egyezni, igen nagy hatalmat adna a kezembe. Olykor hátranézek, ahogyan indulunk lefelé a magaslatról. Néha van egy olyan érzésem, hogy direkt marad le, hogy így bűntetlenül megnézzen, ha már eddig ennyire mustrált. – Mindent? Mi másra számíthatok még? Még egy vérfarkas, és megyek miattad az Azkabanba. Felindultságból elkövetett gyilkosságért úgyis gyorsan szabadulok, jó magaviselettel persze. Na merre te észlény? – Dobom hátra a hajamat, amikor már kész vagyok lazítani a karbefont stíluson. A pillantását vizslatom, mintha valami nem is túlzottan titkolt ugratás ülne a kék szemekben, olykor bizony nagyon is zavaró, így nem tudom sokáig állni.
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
- A legnagyobb örömmel fogok köszönni, még a Nagyterem asztalánál is. - Vigyorog a lányra, s biztos lehet benne Bonnie, hogy vagy gonoszan fog mosolyogni, vagy ha akkor is rövidke szoknyát visel a lány, akkor bizony arra fog kalandozni Fred tekintete. Férfiból van, na, s gyöngéi a szép hosszú combok. Ami azt illeti, egy Hugrabugros szösziét nem is bírja kiverni a fejéből. - Szóval, úgy akarsz diáktanács elnök lenni, hogy a Nagyteremben próbálod ki ezt a varázst? Megfélemlítéssel akarsz szavazatot szerezni? - Tulajdonképpen ehhez is kell egyfajta bátorság, még ha etikailag megkérdőjelezhető is. Mondjuk ha a Mardekár asztalánál alkalmazza, akkor egyrészt még meg is fogja Fred tapsolni, másrészt ezzel Bonnie tényleg szerezhetne szavazatokat. Na nem a Mardekártól, de ez mellékes. - Egyébként... mióta van a Roxfortban diáktanács? - Kérdez rá érdeklődve. Amióta itt van, nem hallott még a diáktanácsról, de lehet a füle automatikusan szelektálta az információt, mivel a diáktanács csak plusz sok szabályt hozhat, ami nem neki vagy George-nak való. - Ki gondolta volna... - Cukkolja a lányt, mert hát jóhogy látta Fred, hogy az. - Oké, akkor mi lenne az, amivel meg tudnánk oldani a későbbi bukást? - Nem lesz gonosz, hogy feszegesse az okokat, inkább lehetséges megoldást keresne. Na nem mert, annyira szívén viselné Bonnie fiúügyeit, hanem mert igaza van: egy dolog megszerezni a kiszemeltet, másik dolog megtartani. Óriási célközönséget jelent ez is! - Lehetne Mumus-csapda is. Legalább félrevezető is lenne, mert nem mumusok elfogására szolgál. - Ötletel, hogy angolul mi lenne jobb. De... miért is teszi? A végén még a kiscsaj konkurencia lesz, bár ahhoz még fejlődnie kell sokat. - Értettem, hölgyem! Ezentúl mindent mögéd varázsolok! - Vigyorodik el Fred. Igen, nála óvatosan kell fogalmazni. Mindenesetre tart a lánnyal lefele. Ha besétálnak megint a lány varázsába, akkor kicsit csendesebb lesz Fred, de láthatóan kevésbé van úgy rá hatással a varázs, mint korábban. De attól még, amit hall, nincs ínyére, s éppen ezért eszébe sincs segíteni Bonnienak. Ha ő Fredre tekint, vállat von, s csak fejével biccent arra, amerre régen a kastély lehetett - vagy sem -, majd a "magabiztosság" jegyében még egyszer vállat von.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Szer. 9 Dec. - 15:43
Néhány pillanatig szótlanul méregetem a fiút, karbafont kezeim egyike meg is emelkedik, hogy az előbbi bokánrúgás mellé még egy csilingelős taslit is kiosszak, mégis felhúzom az orromat anya stílusában, amolyan aranyvérű gőggel, és félrenézek, méltóságon alulinak tartanám, hogy verekedjek, az Charlene stílusa. Jut eszembe, ha nagyon eltévedtem az istenadta izgulni fog értem, így már csak az ő kedvéért is muszáj lenne gyorsan visszakeveredni az iskolába, s nem ezzel a nagyszájú idiótával múlatni az időt. - A kedvedért nem fogok reklámációt beadni, hogy tegyen át a Mardekárba, ahol szerinted a helyem lenne. Ha ennyire nem tetszem, nem kötelező köszönni nekem a klubhelységben. – Dúlok-fúlok, nekem behódolni szokás, a gúnyolódás az én asztalom. Fred nagyon is aláhúzza azt, amit Ron is csinált, a Weasley-kkel még szóbaállni sem érdemes, mert kijátszák az embert. Azért jöttem át ide, mert muszáj volt elmenekülni a Beauxbatonsból a stiklijeim miatt, s úgy véltem itt egyszerű, irányítható britekbe fogok botlani, barátokat, udvartartást szerezni, ehhez képest nem először dőlök a saját dugámba. - Nem az erdőben akarok követőket szerezni. Itt csak a varázslatomat teszteltem. Ha majd diáktanács elnök akarok lenni, azt a nagyteremben kezdem el hangoztatni. És igen, jókislány vagyok. Papíron. – Mondom ki végül elmosolyodva, ha eddig nem pofoztam fel, akkor már nem is fogom, és amíg nem adja ki a titkomat, életben hagyhatom. Egy idő után a többség úgyis megismeri majd az igazi arcomat, addig viszont úgy kell tennem, mintha nem lenne vaj a fülem mögött. Most éppen vissza kéne indulni az iskolába. - Ízig-vérig. Jó, hogy leesett. – Ingatom a fejemet, ez mekkora kamugép, láttam én, hogy majd kiesett a szeme, amikor a földön feküdtem. Ilyenek ezek mind, már rólam fantáziált különböző pózokban, most már késő viszakozni. A kérdésen felugrik a szemöldököm. – Általa? Te nem vagy százas. Nálam sosem a csábításon bukik el a dolog. De különben is, mit magyarázkodok neked, ki vagy te nekem? – Kérdezem a szám elé kapva a kezemet, most azért rendesen kiadtam magamat, hogy a kapcsolataim valahol mégiscsak megcsúsznak. - Dermesztő félelem. Franciául jobban hangzott. De... ha megint elém varázsolsz valami... szóval ilyesmit, nem csak bokánrúgás lesz, remélem ezzel számolsz. – Maradok ismét a karbafonott kezes tartásnál, ahogyan vontatott stílusban lefelé indulok a dombról, hogy a varázslat epicentrumához igyekezzek, rám úgysem hat, ő pedig már vette az akadályt. Tájolni kéne a pálcámmal hogy megtudjuk, miért tűnt el a kastély. De az az előbb sem sikerült. Az ösvényen nézegetem a nyomaimat, mintha bármit is értenék hozzá. Teljes vakvolt az egész...
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
Az elnyíló ajkas felháborodás egyértelműen elégedett vigyort gerjeszt Frednél. Több válasz nem is kell Frednek ahhoz, hogy tudjon máris mindent. Magában rettentően jól mulat a lányon. Még hogy ijedős? - Látod, abban egyetértünk, hogy te nem vagy a Griffendélbe való. A kedvességed egyértelműen a Hugrabugba sorol, az eszed meg a Hollóhátba... - Ártatlan tekintettel néz a lányra, már amennyire ártatlannak lehet nevezni egy tekintetet a Weasley-ikrek bármelyikénél. Gúnyolódik, bizony, hogy gúnyolódik. - Sosem az a kérdés, hogy utánozhatatlan vagy-e, hanem hogy hányan akarnak utánozni. Ha itt csinálod, legfeljebb pár lúzer követőd lesz, nagy dicsőség mondhatom. De persze megértelek, nem szeretnéd, ha beárulnának, te jó kislány vagy. - Gonoszkás mosolyt villant Bonnie-ra. Nesze neked nagy "Mardekárba kéne tartoznom, mert az olyan menő" dráma, ha egyszer gyáva a lányka. - Ihletet? Nos, ha tudni akarod, akkor egy új ötletre a Boszorkánybűbáj-termékcsoportunkba. Apropó, te lány vagy! - Már előre szórakozik azon, mennyire fel fogja húzni magát a lány ezen, hogy csak most vesz észre ilyent Fred? - Mit vennél meg azért, hogy elcsábíthasd általa a kinézett srácot? De most komolyan. - Kérdezi, még ha sejti is, hogy elsőre elüti majd a kérdést a lány azzal, hogy neki nincs szüksége semmi ilyesmire. Tulajdonképpen nem baj, Fred most csak múlatja az időt, mert az igazi ihletgyűjtést nem árulja el Bonnie-nak. Hogyisne! - Én? Hát ööö nem erősségem a tájékozódás, de valahonnan onnan lentről, ahova varázsoltad azt a mumusos izét... Adtál már nevet a varázslatnak? - Adja a tájékozódni képtelen hülyét, hiszen neki kényelmes, ha a lány lenézi és kevesebbre tartja, mint ami valójában. Tuti ki fogja majd kaparni a szemét, mikor kiderül, hogy ez az egész Fred műve...
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Szer. 25 Nov. - 9:58
Elnyíló ajkaim egyértelműen meglepett felháborodottságról árulkodnak. Öngólt lőttem! Automatikusan tértem ki a mutogatás elől, így viszont fel sem vállalhatom, hogy valóban az én varázslatom volt ilyen ügyes. Azt már meg sem említem, hogy sosem méltatnám a vérfarkasos illuzióját, ahhoz túlzottan megijedtem, meg különben is, én vagyok a legjobb, csak meglepett, nincsen mit ezen dícsérni. Szúrósan szűkítem össze áfonyakék íriszeimet, amiből nyilván tudhatja, hogy én voltam, de nekem ő nem jelent semmit, hogy felvágjak, dicsekedjek, lényegében így is beismertem, hogy Franciaországban az én kezeim nyomán véglegesült ez a varázs. - Az vagy, ez egyértelmű. És még ijedős is. Nem annyira, mint hittem, máskülönben nem is a griffendélben lenne a helyed. Ahogyan nekem biztosan nem. – Rántom meg a vállamat, anya mardekáros volt, főleg rá ütöttem, nem pedig a griffendéles apura, akit még alig ismerek, de egy sunyi alak, ez már kiderült. Akárcsak Fred. Ilyenek ezek mind. Charlene meg a kakukktojás a hugrabugban. Nem vagyok túlzottan vicces kedvemben, még mindig él az előbbi sokk, hogy majdnem meghaltam. Igaz, a közelében sem voltam, számomra mégis úgy tűnt... - Kisstílűek, igaz. Én is ezt a szót használtam volna. Nem. Én egyedül vagyok. Egyedi, és utánozhatatlan. De ha a klónomra gondolsz, Charlene hugrabugos. – Jegyzem meg félvállról, anélkül, hogy visszakérdeznék. Nem túlzottan fúrta magát bele a bizalmamba, az ingét ösztönösen markolászom, mégiscsak ő itt a férfi, akinek gáncsot lehet vetni, hogy ottmaradjon meghalni helyettünk. Fred pedig amilyen lovagias, még meg is tenné, nem véletlenül griffendéles az istenadta, még a tűzgolyót sem hagyta volna. - Ihletet? Mire...? – Kérdezek vissza, és már azon tűnődnék, hogy mi is lehet a fiú kedvence. Remélem valami csípős-fosatós főzelék, amitől meghal, de imádja. Azt azért megnézném, ahogyan tűzet lehel valami chilis-babtól, vagy bármi ilyesmitől. A szemöldökrángatásra ellenben elvigyorodom, na mi van, hízik a mája, hogy itt taperolom? Ettől függetlenül elengedem, egy jó időre elegem van a Weasley-kből. Charlene baráti társaságához kéne csapódnom, a múltkor is áradozott valami gitáros mardekárosról. Helyes, egy pasi tudjon minimum szerenádot adni. - Azért okostojás, mert ha mindenki arra jár, akkor villámgyorsan beárulnak, és akkor lőttek az egésznek. Itt csak egy-egy lúzer jár, akik nem fognak a tanárokhoz rohangálni. – A szoknyámat lefogva állok fel, hogy az egyik fának támaszkodva nézzek le a magaslatról. A pálcámat veszem elő, hogy tájoljak vele, és a kastélyt keressem. Valamiért viszont nem találja a helyes irányt. Megilletődve teszem el, és hümmentek egyet. - Te merről jöttél? Kövessük a nyomaidat visszafelé. Jó? – Kérdezem, majd elindulok lefelé oda, ahol a varázslatot elhelyeztem. Rám úgysem hat, hiszen én vagyok az értelmi szerző.
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
- Ez esetben más zsenit illet az elismerés, elnézést a tévedésért, visszavonom. - Incselkedik a lánnyal, mert vagy Bonnie beismeri, hogy ő a zseni, vagy kénytelen lesz zseniségmentes közemberként élni tovább, legalábbis Fred szemeiben. Noha pontosan tudja, hogy a lány volt. Ha nem így lenne, akkor már amiatt is értetlenkedett volna, hogy miféle lenti varázsról beszél egy a répafejű? Aztán csak kibújik a szög a zsákból. - Teszt? Na és milyen következtetést vontál le az itteniekről és milyent rólam? Azon túl, hogy aljas rágalmazó és szemét vagyok. - Szemmel láthatóan az ilyen apróságok leperegnek a srácról. Talán csak akkor hatna az ilyen, ha a megfelelő személytől kapná és nem viccelődve. Mondjuk egy másik szöszitől. Az ingébe kapaszkodáson és aggodalmon elmosolyodik. - Ilyen jókat hallottál rólam? Ez hízelgő, de a pletykák alapján túlbecsülsz. Csak kisstílű szélhámosok vagyunk az ikremmel. Jut eszembe, belőled is akad még egy, nem? De a másik szöszi nem Griffendéles... - Tereli rögtön a szót magáról a lányra, hadd higgye, hogy a kastély eltűnése nem Fred műve. - Ihletet kerestem, de most inkább kereshetjük meg a visszautat a kastélyba. Estére jó volna visszaérni, voltam ma a konyhán és megtudtam, hogy ma a kedvencemet főzik. - Majd vigyorogva emelgeti meg párszor a szemöldökét, mikor a lánynak leesik, hogy az ingét markolássza és hamar az elengedés mellett dönt. Nem, nem kérdez vissza, hogy ő is markolhat-e? - Tipp, hogy merre menjünk? Aztán meséld el, miért éppen itt tesztelsz, ahol Bonnie sem jár? Reprezentatívabb felmérés lenne, ha mondjuk a fahíd végében állítanád fel, vagy a Bagolyház előtt.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Pént. 13 Nov. - 20:55
Szerencse, hogy nem olvasok a másik iker fejében, mert rosszabbat érdemelne két jól irányzott bokánrúgásnál, ha tudnám, hogy miket is gondol. Nem tartom rosszindulatúnak, végeredményben hasonló, mint én, csak én eddig egyedül voltam; Charlene nem igazán vehető rá az ilyesmire, ők pedig a kezdetektől együtt teszik a tűzre azt a bizonyos rossz fát. Akadozva veszem a levegőt, az iménti halálfélelem teljesen felborította a rendszert, már az is csoda, hogy nem vert le a víz. Dühösen fújtatva teszem a szoknyám korcába a pálcámat, és a tenyereimmel az avarba markolva a képébe hányok egy kisebb adag száraz levelet. - Hogy ki? Aljas rágalom... – Ha valami követő varázst lőtt ki a félelembűbájomra, akkor egyértelműen az alapján talált meg. Beismerő vallomást azonban cinkosul felugró szépen ívelt szemöldököm ellenére se várjon. Azt hiszem mindketten tudjuk, hogy ki volt a kezdeményező, ezúttal a saját dugámba dőltem, megtaláltam azon kevesek egyikét, akik itt sikítva menekültek volna, de nem, nekem ki kellett fogadni a hírhedt kópé páros egyikét, aki itt nem hagyja magát, rögtön pellengére állít. Azt leszámítva, hogy a jogos rémület után majdnem fejbelőttem magunkat egy tűzgolyós nyalókával, értékelem a gesztust, miszerint nem hagyja unalomba fulladni a szombat délelőttöt. Charlene nélkül ma igazán nem tudom, hogy mit kezdtem volna magammal, nem vagyok az a társaságokhoz csapódó alkat, jobb szeretem, ha az udvartartásom magamtól alakul ki, eddig még túl kevés volt a rendelkezésre álló időm, de majd egyszercsak... - Ez nem arról szólt, hogy megérdelte bárki, aki belesétál. Teszteltem az ittenieket. Oh, tehát tetszett? Saját fejlesztés. Volt a Beauxbatonban három barátnőm, akikkel imádtuk megcsavarni a szótagokat, megnézni, hogy mi jön ki belőle, ha átzagyváljuk. Néha egész érdekes.... Hogy mi...??? – Kérdezek vissza, amikor elhülő képpel tolom félre, de épp csak annyira, hogy beleakadjak a felsőjébe, amit a nagy meglepődés közepette el sem engedek. Ha az előbb nem merült fel bennem, hogy a vérfarkast ő teremtette, hát az még kevésbé, hogy egy egész kastély eltűntetésére képes lenne. Ahhoz minimum ezer... Nem, ez biztosan nem az ő műve. - Ezt nem én... de ha kiderül, hogy te csináltad...! – Legyintek egyet, azon tűnődve, hogy vajon az erdő tehet róla. A Tiltott Rengeteg igazi arcát úgy vélem még mindig nem ismerjük teljesen. Én ugyan csak néhány hetek vagyok itt, ám hallottam pletykákat róla, hogy önálló entitánsként létezik, ha arról van szó, átalakul, akár el is veszejtve azokat, akik az ösvényeit tapodják. Ha már voltam olyan szerencsés, hogy túléltem mára az ál vérfarkas támadását, ép bőrrel kéne megúsznom az erdő szeszélyes változásait. – Egyátalán mit kerestél errefelé, ahol csak Bonnie jár? – Kérdezem érdeklődve, és végre rájövök, hogy az ingét markolom. Megpaskolom úgy mellkas tájékon, majd elengedem. Lassan kezd fázni a hátsóm, de amíg nem jövök rá, hogy hol a kastély, addig talán jobb egy helyben.
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
Oké, számított némi cicaharcra, hiszen van egy húga, néha ő sem értékeli, ha ellene irányul az ikrek vicce, azt sem viseli túl jól, ha lefogják és befogják a száját. Általában sosem kiáltana, szólna úgy sem, de jobb biztosra menni. Mégis ez a rúgás bokatájékon édes és annyi igazságérzete Frednek is van, hogy hagyja azt a bokán rúgást. Egész olcsón megúszta, meg kell hagyni, szóval ez egy teljesen jó üzlet volt, s nem is tudja letörölni a vigyorát. - Én szemét? Hát ki csinált előbb mumusos varázslatot odalentre? Ez jogos vérbosszú! - Tettetett felháborodás hangján szólal meg, de szemei elismerően és nevetve villannak a lányra. Magában jót mosolyog a lány konokságán, irányításmániáján. De Frednek elég is az a kis felbukó pici nevetés, azokban a haragos szemekben pillanatra felvillanó derű. És sokkal jobban üt így ez a kiskutyusos vérfarkas poén, hiszen abban a mosolyban a megkönnyebbülés is benne van. Szórakozott mosollyal elnézi a szoknyaigazgatást nem zavartatva magát, s hagyja a lányt duzzogni, fújtatni, mint egy sértődött macskát. Most vakargassa meg a füle tövénél? Mert hogy Bonnie nem ismeri a Weasley-ikreket, az is biztos, mikor bocsánatkérést próbál belőle kicsikarni. - Áhá, tehát én megérdemeltem?! Most biztos ezt fogod mondani a későbbi történések ismeretében. Egyébként egész ügyes varázs volt a lenti, hogy csináltad? Meg hol tanultad? De a legjobban az érdekel, hogy hogyan és hova tüntetted el a kastélyt? Baromi látványos, s nem foglak elengedni, míg el nem árulod. - Mutat előre maguk elé arra, ahol korábban a kastélyt volt és hangjában őszinte érdeklődést lehet felfedezni. Nem nehéz, hiszen a lenti varázs lényege tényleg érdekli, igaz, ő másra és másként használná fel a móka jegyében. Meg ugyanebben a formájában elhelyezné a Mardekár folyosóján is, de ez mellékes. Szemétség? Nyilvánvalóan. Bonnie-nak sovány vigasz lesz az, hogy később ki fog derülni, hogy ebben igaza volt. Mert Fred szépen kihasználja azt, hogy ez a lány nem tudja, kivel is áll szemben (vagyis ki ül mellette), így a srác teszi az ártatlant a kastély eltűnésével kapcsolatban, mintha az nem az ő műve lenne. Itt merül fel a nyugtalanító gondolat, hogy ha nem Fred tette, s nem is Bonni, akkor ki? De jókat nevet legbelül Fred!
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Hétf. 9 Nov. - 14:06
Sosem gondoltam volna, hogy egy vérfarkas agyarai között végzem. Nem is nagyon szoktam a szabadba mászkálni. Hogy most mi vitt erre? Alighanem az unalom. Ha nem is gondoltam bele, hogy mi lesz majd a drámai végem, biztosan az jutott volna eszembe, hogy egy iskolai bál szépségkirálynőválasztása kapcsán valaki féltékenységi jelenetet rendezve felnyársal egy éles tőrrel, vagy ha itt is diáktanács elnök leszek, meglehet akadnak majd irigyeim, és így csalnak csapdába. Egy vérfarkas? Álmomban sem gondoltam volna. Elnyíló ajkaimból mégsem tör fel a sikoly, áfonyakék szempárom kitágul, akár a macskáé, szó szerint érzem, hogy már nincs tovább, hiába hátrálok. A bestia villámgyorsan átszelheti az alig két méternyi távolságot, már csupán játszik velem. A nyál elcsöppenését már nem akarom tovább nézni, hamarosan a bendőjében végzem... akkor inkább legyen más út! A saját döntésem legyen, hogy mikor, hogyan is megyek el. A második szó mégsem kerül kimondásra, mert az ajkaimra erős kéz szorul, s az ujjaim felett is elvesztem az irányítást, szintén lefogják. Értetlenkedve nyikkanok meg, hirtelen elvonom tekintetemet a farkasról, és a fejemet forgatva próbálnék hátranézni. Amikor megpillantom a korábbi igazi áldozatomat, akkor esik le, hogy jól át lettem verve. Imádok másokat csőbe húzni, s fel sem merül, hogy valaki velem tenné, holott hallottam a Weasley ikrekről, hogy állandóan rosszban sántikálnak. Akárcsak én. Mégis... bántó, sértő. Én csak megijesztetettem, nem ilyen... halálos kétségbeesésbe küldtem. Leengedem a kezemet, amivel a számat befogó tenyerét akartam volna lefejteni, hiszen már magától is elengedett, és csak odasuttog. Aztán rúgok. Úgy boka tájékba. Elsőre nem találom el igazán, hiszen a hátsómon csücsülök, és féloldasan vagyok neki, így a vérfarkason tartva a tekintetemet rúgok még egyet, immár valóban Fred bokájába. Pofon is vághattam volna, de annyira nem haragszom, mint most látszik, csak az idegeít, amit mondott. - Bolond? Te meg szemét.. – Nézek rá villámló szemekkel, ami tekintve hogy mennyire hatalmas pilláim vannak, nem túl hiteles. Azért én beleadok mindent, egészen addig, amíg az álfarkas liheg, és átmegy játékosba. Ekkor már kibuggyan belőlem egy apróbb nevetés is, ám gyorsan rendezem a vonásaimat, s ismét komolyan nézek rá. Csakazért sem dobok neki fadarabot, a játékot én indítottam el, és én döntöm el, hogy mikor van vége. - Jól van na... nem gondoltam, hogy... különben is, mit magyarázkodok? Ezt azért nem érdemeltem. – Igazgatom most már a szoknyámat, ami a nagy menekülés közben alaposan felgyűrődött, a harisnyám alja is tele van levéllel. Sértődött arccal kulcsolom át a térdemet, és tűntetően hallgatok. Minimum egy bocsánatkérés várok, vagy valami. Olykor fújtatok egyet, és a fülem mögé igazítom a tincseimet, amik teljesen felborzolódtak így a halálfélelem küszöbén.
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
- Éppúgy szolgálhatja a védelmet és az elrettentést is... - Jegyzi meg halkan, mosolyogva még a lánynak mielőtt nekilátna az ál-Fred átalakításának vérfarkassá. Az a rákmászás, amit a csaj produkál! Kell a koncentráció Frednek, hogy a létrehozott látvány ne remegjen meg egy pillanatra se csak azért, mert ő alig bírja visszafogni a röhögését. Hadd remegjen viszont a lány, legalább tanul egy kis tiszteletet az idősebb felé, s pláne nem akar többet kikezdeni velük! Főleg ha továbbra is elhiszi, hogy legalább egyikük vérfarkas. Fred hát tovább vigyorog, ahogy közben lassan lépteti előre az ál-vérfarkasát, ugrásra készen. Még arra is van gondja, hogy a kivillanó szemfogakról egy csepp nyál is nyúlva lecseppenjen a fűre, csak hogy még hitelesebb legyen az egész színdarab. Már lépne odébb, mert a rákmászó lány így belé ütközne, de mozgása megakad és mosolya is lohadni kezd, helyét pedig a meglepettség és értetlenkedés veszi át. Mit akar a lány? Először azt hitte, a pálcával valami olyan varázslatot akar megidézni, ami eltünteti az ál-vérfarkast, de Fred őszinte döbbenetére a lány saját magára irányítja a pálca hegyét. Valami védővarázs? Ez az ötlet csak addig tart, míg meg nem hallja az első szót, márpedig így csak egyetlenegy varázslat kezdődik, s ennek a fele sem tréfa! Megőrült ez a csaj? Rögtön odaugrik a lány mögé kilépve az általa teremtett sötétségből. Egyik karjával átkarolja leszorítván a lány egyik kezét és egyúttal a szájára tapasztja a tenyerét, a másik kezével pedig a pálcát fogó kezet kapja el és irányítja el tőlük messzebb, hogy ha mégis kidünnyögné a második szót Bonnie, ne legyen belőle baj. Fred az erősebb, így biztosan sikerülni is fog az irányítás átvétele erővel. Legfeljebb megharapják a kezét, de hát Bonnie csak nem vérfarkas vagy vámpír, s bár nyaktájékon ez kellemesebb eset lenne, azért egy kézharapásba nem fog Fred sem belehalni. - Inkább bolond vagy, mint bátor. Ezt egy igazi vérfarkasra is irányíthatnád magad helyett... - Csendesen feddőn, s némi hitetlenkedéssel a hangjában súgja ezt a szőke tincsek közé Bonnie fülébe. Nem kell neki egy pálcamozdulat sem, az ál-vérfarkas már ugrik is, de nem rájuk, hanem eléjük, s egyszeriben olyan mozgást vesz fel s úgy nyelvlógatva liheg, mint egy játékra hívó kölyökkutya. Lekuporodása és farokcsóválása is olyan, mintha azt várná, hogy a pálcájukat botként eldobják és ő visszahozhassa. Ha lehet egy vérfarkasra azt mondani, hogy cuki, akkor az ez a pillanat. Majd hirtelen, egy szempillantás alatt válik semmivé a lény és a sötétség körülöttük is oszlani kezd, de a kastély képét még nem adja vissza Fred, maradjon csak a végeláthatatlan erdő egyelőre. Elengedi a lányt, s mellé ül le a fűbe, amennyiben nem áll neki Bonnie kikaparni a szemét. Meg Fred szemét is. - Nem túlfejlett a túlélési ösztön benned, mi?
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Vas. 1 Nov. - 15:03
Mindez nem is így alakult volna, ha ma nem vagyok olyan rossz kedvű. Miért van az, hogy Charlene mindenkivel jobban megtalálja a közös nevezőt? A Beauxbatons-ban igazi központi személyiség voltam, a Diáktanács elnöke példának okáért, itt meg én vagyok az új lány,a ki még így hetek után sem találja a helyét. Talán az ikerhatás miatt lenne? Mindenki számára ennyire furcsa, hogy kapott az iskola egy másik Charlene-t? Hát persze hogy nem, hiszen én nem vagyok egyenlő az ikertestvéremmel, én igenis Bonnie vagyok, így kell szeretni. S ha lennének úgy igazi barátaim, akkor nem lennék magányra ítélve, hogy mások nyomorán dobjam fel a mai napomat. Most éppen a Weasley srácén, aki egyértelműen Ron bátyjáén. Aki melyik is? Nem teljesen mindegy? Megérdemli! Miután nem vagyok olyan, aki bármilyen kavarást is komolyan venne, így csak kissé durcás vagyok azon, hogy végülis nem én mondhattam ki, hogy elég volt egy-egy alkalom, nem találkozunk többet. Hiszen egyértelmű, Ron afféle Charlene-pótlékként használt, s mivel új voltam, nem számított a dolog, megvolt az élvezeti értéke, most meg azért kissé pocsék, így a fiúnak, bárki is legyen, már csak a vérségi kötelék miatt is lakolnia kell. Ellenben az, ahogyan az illető észreveszi a szoknya lefogását, ösztönösen is rándít egyet a gyomromon, hiszen nem azzal sikerült magamra felhívnom a figyelmemet, hogy a nagy számmal, vagy a mindent elsöprő csajos dolgaimmal bevetem magam, éppen hogy amikor visszafogott vagyok, már arra is odakapja valaki a tekintetét. Erre már éppenhogy megemelkedik a szemöldököm, mintha kaján fény csillanna benne, ahogyan a hátsómon feküdve könyökölök fel. Ellenben a hang a hátam mögül szólal meg, ez éppen elég annyira, hogy megzavarjon, de nem kapom hátra a fejemet, visszhangnak tudom be a dolgot. - Ha így lenne, nem egy veszélyes erdő mellett lenne az iskola! – Szájalok vissza, egyértelműen elraktározva a bókot. Na ugye, hogy ugye? Mégiscsak megérte a méregdrága sminkkészlet, hiába szúrt le érte anya! Ám eddig tart az öröm, az őrületes átalakulás a szemem előtt meg végbe, és ez mégjobban megzavar, mint az előbbi visszahang, szinte azonnal lefagyok, és csak akkor reagálok, amikor a vérfarkas morgásra adja a fejét. Érzem, hogy a hangszálaim megdermednek, ajkaim elnyílnak, ahogyan a sikoly bennakad, nem sikerül magamból kiadni, csakis nyögés lesz a vége. Rákmászásban hátrálok, még pislogni sem merek. Nem nézek én se a farkas mögé, magam mögé meg pláne nem, fel sem merül bennem, hogy esetleg le is bucskázhatok a magaslatról, amin hasaltam. Nem létezik, hogy Ron bátyja vérfarkas legyen. Miért ne lehetne? Miért kéne tudnom, hogy valójában micsoda? Jóég, csakis én lehetek ilyen hülye, hogy valóban egyedül indulok egy ilyen helyre. Most ígérgessem magamnak, hogy jó leszek? Riadtan harapom be az ajkamat, s érzem, hogy egész testemben remegni kezdek. Kész. Vége. Nincs kiút. Nem tudok elmenekülni egy vérfarkas elől. Két dolog történhet. Megharap, és én is átváltozom, ami átok, mindenki gyűlölni fog. A másik, hogy itt helyben darabokra tép. Nem a legszebb halál. Az ujjaim között pálcával úgy vélem, egyetlen varázslatot harsoghatok majd el, csak ha a félelemvarázs nem működött, akkor még arra sem lesz esélyem. Különben is, mivel tudnék elriasztani egy ilyen dögöt? Semmivel. Mit keresek egyátalán a griffendélben? Vagy az a lényeg, hogy nem hagyom, hogy valóban ő győzzön, és saját magamnak kell megtenni? A vérfarkasról saját magamra irányítom a varázseszközt, és dadogva kezdem el mormolni az igét. - G-globus... – Igneo lesz majd ha sikerül befejezni. Na igen, látványos befejezése rövid pályafutásomnak. Legalább a tűzgolyó szakít szét, s nem a bestia. Talán ő is megsérül kicsit, ennyit elérhettem. Behunyom a szemem, és nagy levegőt veszek a második szóhoz.
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
A dombra kényelmes tempóban baktat fel, habár ha Bonnie nagyon belemerül a gondolataiba és hiú ábrándjaiba, hogy a saját ikrével túlszárnyalhatja őt és George-ot, akkor lemarad egy igen fontos apróságról: az előbbi másolat eltűnt Fred mellől. Vagy Fred tűnt el a másolat mellől? Mindenesetre ha a másolat áll Bonnie előtt, akkor igen jól sikerült illúzió, mert egyik szemöldökét kicsit felvonva figyeli azt az oldalra hengeredést - mennyi mugli akciófilmet nézett a másik?! - és a szoknya lefogását. Utóbbi helyen egy pillanatig tovább időzik a tekintete, mintha azzal játszana gondolatban miféle látványról maradhatott le? Elvégre ő is férfiból van. Vagy legalábbis egy férfi másolata. Aztán tekintete elszakad a szoknya aljától, kajánul végigfut Bonnie alakján és komisz pillantású szemek megállapodnak a lány szemeinél. A szavak hallatán pimasz mosoly ül ki ajkaira, s leguggol a lány elé egy szó nélkül, de végig őt figyelve. Nagyjából itt foghatna igazi gyanút Bonnie, vagy itt bizonyosodna meg gyanújáról, ha korábban felébredt benne és ha ismeri ezt a varázst, ugyanis jók ezek a másolatok, főleg ha hozzáértő idézi meg, de egy dologra képtelenek: a beszédre. Fred is pontosan tudja ez, úgyhogy itt megszólal ő is, Bonnie háta mögül, de egyúttal egy kis perui instant sötétségport is dobva a lány mögé, hogy ne láthassa se őt, se az erdőt. - Nem gondolod, hogy túl veszélyes itt egy csinos fiatal lánynak? Nézd csak! - Ha az ál-Fredre tekint a lány, akkor a szemei előtt, karnyújtásnyi közelségben fog végbemenni az átalakulás: az ál-Fred fogait kivillantva vigyorog rá, majd a fogak hirtelen kezdenek csúcsos, éles tépő- és szemfogakká alakulni és a vigyor inkább vicsor lesz, a koponya furcsán megnyúlni az orr részénél előre, a testen az izomcsoportok átalakulni, a Weasley-felé répavörös haj mélybarna szőrbe fordulni és az egész testet beborítani. Alig néhány másodperc alatt ölt alakot Fred Weasley-ből egy kifejlett vérfarkas, amely ugyanúgy csak Bonnie-t nézi és felső fogínyét felhúzva villantja ki fogait morogva a lányra. Ha viszont a vérfarkas fölé-mögé néz a lány, még egy dologra lehet figyelmes: eltűnt a kastély, s helyét mintha a Tiltott Rengeteg ősi fái hódították volna meg, sűrű, sötét erdő mindenfelé! Ha a háta mögé tekint, ott is az erdőt láthatja a sötétségpor nélkül, de az igazi Fredet sehol. Fred szerint kiváló ötlet volt a múltkori fura mágia, mely azt a hatást keltette, hogy nincsenek a kastély és parkjának területén, és milyen aggodalmat keltett ez mindenkiben. A jó ötleteket meg kár volna feledésbe merülni, nemde? Rémálmot és félelmet akart Bonnie? Választ a varázslatára? Hát legyen... A "vérfarkas" izmai megfeszülnek, támadásra kész. Vajon a harapását mennyire érezheti Bonnie valóságosnak, ha a külleme és az ázott kutyához hasonlatos szaga egészen igazinak tűnik.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Hétf. 19 Okt. - 16:23
A pálcámat vizsgálgatom, a tenyeremhez ütögetem, mérhetetlenül csalódott vagyok ugyanis, hogy nem történt semmi. A szikraesőn, amit a tenyerembe kapok, és kicsit meg is égetem magamat, nem sok történik, így arra kell tippelnem, hogy a varázslatom nem sikerült teljesen jól, vagy a kettős, aki áthaladt rajta, egyszerűen nem fél semmitől. Így vagy úgy, nem értem a dolgot. Imádok varázsolni, másoknak keresztbetenni, most miért nem sikerült? És egy újabb delikvens, érkezik, akinél nem is nézem a reakciót elsőre, annyira leköt a dühöngés meg a pálcás mutatvány, hogy akkor veszem észre, hogy valaki éppen a kijelölt célterület kellős közepén totyog. Ron bátyja... Ez már önmagában is ok a revansra, hogy nagyjából napok óta el van tűnve. Na de ez vajon melyik lehet? Mindkettő griffendéles, és ikrek, mint mi Charlene-nel. Végülis nem mindegy? Csak működne az a buta bűbáj! Hiszen innen a dombról már aligha tehetek bármit is, hogy felturbózzam, orvul megtámadni a fiút pedig közel sem lenne olyan elegáns, mint csapdát állítani. Figyelem a zsebében turkáló srácok, rákönyökölök az előbb éppen megégetett tenyeremre, és fel is szisszenek, majd gyorsan beharapom a számat, mi értelme lenne, ha most még észre is venne? Mit csinál? Aztán egy villanás, és feltűnik még egy alak. Tökéletesen megegyezik a másikkal. Most vagy itt volt az ikre is, csak vagy duplikálta magát. Nem mozdulok, remélve, hogy a rejtekhelyem a nevéhez illően valóban menedékben tart, ám amennyire tudom, Ron bátyjai majdnem olyan ördögiek mint én. Charlene-nel alig két hónapja ismerjük egymást, eddig főleg a veszekedések, meg családi dolgok voltak előtérben, és csak most kezdünk egymásra hangolódni, pedig tudom, hogy ha megértjük egymást, ketten lazán túlszárnyalhatjuk az iskolai legendákat. Egy a szépséghiba, a hugom nem szokott másoknak ártani, igen társasági figura. Igaz, ebben a háztársaim Fredék sem maradnak le mögötte. Valahogy ügyes átmenetet képeznek abban, hogy nem lehet rájuk haragudni. De ugye rám sem? A nagy merengésem közepette az egyik a kettőből mégis felér a dombra, áthengeredek a hátamra, és felkönyökölve fogom le a szoknyám alját. - Nocsak... ilyen kis kiváncsi vagy, hogy nem hagyod válaszok nélkül a varázslatomat? Kár, hogy nem működik túl jól. Kipróbáljak rajtad valami mást...? – Kérdezem ártatlan arccal, hatalmas kék szemeim várakozóan mérik végig a nyúlánk srácot. Végigfuttatom magamban az összes Beuxbatons-ban tanult, vagy kifejlesztett gonoszságot, kezdve az illúziófarkastól a fák életrekeltésén át, bármi jöhet. Kivéve abban a csúnya esetben, ha a pálcám valóban megadta volna magát. Abban az esetben teljesen védtelen lennék. Ámbár aligha hiszem, hogy egy hős griffendéles bosszúra ragadtatná magát. Különben is, most akkor ez most valamelyik iker, vagy csak egy másolat? A nagy nézelődésben sikerül egy hatalmasat tüsszentenem, remélem ez csak az őszi erdő illatától ennyire orrfacsaró, és nem fáztam meg máris a hosszas avarban hasalástól.
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
Néhanapján külön utakon járnak ikertestvérével, mert egyéni programjaik erre késztetik, néha pedig csak azért, hogy ihletet gyűjtsenek. Fred is éppen ezért indult el, nos, hova máshova, mint a Tiltott Rengeteg felé? Habár lehet új helyet kell keresni, bosszantóan sokan sétálnak ki és be ebbe az erdőbe, lassan elveszik az értéke, amit ők ketten George-dzsal tettek. A kentaurok se a régiek, hogy már csak úgy kikergessék a betolakodókat. Igaz, a legtöbben biztos nem olyan őrültek, mint ők ketten a testvérével, hogy megtréfálják a kentaurokat... Akkor is. Kellene valami nagyszabású csíny. Valami, amit évtizedekig, sőt századokig emlegetnek majd az iskola falai között és ezt a legnagyobb vigyorral! Na ebben a gondolkodásban akasztja meg, hogy nemes egyszerűséggel belesétál Bonnie csapdájába, s egyúttal azonnal meg is torpan. Abból a távolságból nem láthatja talán Bonnie, hogy egy pillanatra elfehéredett Fred. Az ő titka marad, mit hallhatott, mi az, amitől ő fél, de szemmel láthatóan körbenézett és azonnal pálcát húzott elő. Pár másodpercig marad így mozdulatlanul, majd visszalép párat, aztán megint előre. Sejthetően rájött, hogy valamibe besétált. Igazából gyanakodott, hogy megint belesétált valamibe, amibe a tó mellett is mikor az a furcsa köd leereszkedett és a kastély is eltűnt, végül pedig a könyvtárban ébredtek mindannyian egymás hegyén-hátán... Most nem áll neki áttapogatni magát, hogy van-e rajta apró tengeri csillag vagy egyéb apróság, ami megint ilyen helyre hozta. Azért sem, mert innen ki lehetett lépni, míg a másikból nem lehetett. Szóval valaki szórakozik, ez egy csapda. Mosolyra húzódnak ajkai s máris a talárja zsebében kotorászik, hogy néhány csalizajgépet vegyen elő. Kevesen mernének ilyent megkockáztatni a Tiltott rengetegben, de ha már az lehet az egyik cél, hogy Fred ne halljon, vagy ne az erdőt hallja, hanem valami mást, akkor tegyük egyenlővé a játékot: más se halljon semmit normálisan. A következő tette pedig az, hogy elindul a csalizajgépei nyomában előre, miközben a pálcáját magára irányítja. Gyorsan elmondott Descriptio bűbáj, s Bonnie a leshelyéről annyit láthat, mintha hirtelen tűnne fel a színen George, legalábbis Fredből kettő lesz, ráadásul nem rögtön mellette tűnik fel, hanem mintha Fredből válna ki olyan módon, mintha kettéosztódna Fred s a kezdeti V-alakban való kétfelé válás után két Fred haladna egymás mellett szinkronúszókat megszégyenítő összhangban. Mire nem jó, ha az ember látványmágiára jár! Lehetetlen megállapítani, hogy a jobb vagy a bal oldali Fred az igazi, melyik vált ki melyikből. Ennyit az egyenlő feltételekről. Haladnak szépen tovább, előbb vagy utóbb, ez a furcsa mumusos mágia is véget fog érni valahol és talán meg is lesz a kitalálója.
Bonnie Michaels
Reveal your secrets
Tárgy: Fred & Bonnie - Belőlünk akár más változat is lehetne?! Szomb. 17 Okt. - 20:00
Charlene a barátaival van, én meg nem fogok Ron után futni. Nem keresett a múltkori óta, és a falunapra sem jött le, úgyhogy részemről tárgytalan a további kavarás, de most hétvégére nem ártana valami programot szervezni. Az idő viszonylag jó, így nincsen kedvem bent ücsörögni a klubhelységben. Mivel még csak pár hét telt el az iskolakezdésből, nem nagyon szereztem barátokat, ráakaszkodni pedig nem fogok senkire, időnek kell eltelnie, hogy ugyanolyan társaságban legyek, mint tavalyig a Beauxbatons-ban, ahol én voltam többek között a Diáktanács elnöke. Ott teljesen más volt a mentalitás, ezek a brittek nagyon karótnyelt népség, többek között nagyon sablonos, komor az egyenruha is, nem sok kedvem van felvenni, vagy ha igen, McGalagony állandó pontlevásai ellenére állandóan megtépkedem valahogy, felhasítom az oldalát, ha hosszú talárt kéne felvenni, vagy letépem a pulcsi szárait hippisre véve a figurát. Ma reggel, amikor kinéztem a torony ablakán, határozottan indián nyárnak néz ki az idő, még van egy kicsit lehetőség bolyongani a szabadban, vagy éppen valakinek keresztbe tenni, hiszen mindig is ebben voltam a legjobb. Anya se érti, hogy kerültem ezzel a mentalitással a griffendélbe, főleg, hogy most már tudom, hogy az ikrem hugrabugos. Százszor elmondtam már mindenkinek, a jellem sosem volt ház kérdése, különben is, nekem aztán mindegy hogy hol vagyok, legyen bőven ismerkedni, ahol csak akarok. Nem igazán zavartatom magam, hogy talán rosszabbra fordul az idő, így szoknyát veszek, hosszú egy magasabb szárú cipellőt. Imádom a piros minden árnyalatát, ám most csak a blúzom lesz olyan, ezúttal amolyan karmazsint találok a ládám mélyén, a szoknya amolyan mocsári tölgy sötétjét idézően barna, harisnya meg egyszerűen nem kell. Aranyszőke tincseimbe ezüstszín szalagot kötök, hogy a csigák ne omoljanak következetesen az arcomba. A tavat most elkerülöm, és a Tiltott Rengeteg felé veszem az utamat. Keresek egy magaslatot, ahol majd leselkedhetek, majd lesétálok az ösvényre, ahol szépen elvégzem a bűbájt. Semmi komoly, csak az ijesztgetés lesz a célja. Amolyan mozgásérzékelő. Ha bárki az ösvénynek ezen szakaszára téved, akkor rémisztő hangokat hall majd az erdő évezredes fái közül. Ráadásul a bűbáj okos, még a franciáknál tanultam, mindenki olyasmit hall, amitől valahol azért fél. Mintha a mumusűző bűbáj ellentéte lenne. Na fel a dombra. Felcsippentem kicsit a szoknyámat, bár csak térd alá ér, majd felbaktatok a helyemre, és lehasalok, mint egy mesterlövész. Az első tíz perc eseménytelenül telik, amikor jönnek ketten, amolyan harmadikosforma fiúk. Így kell nektek, ha ide tévedtek. De nem. Elhaladnak a bűbáj ellenőrző pontján, és nem történik semmi. Gyanakodva forgatom a kezeim a pálcámat, elromlott?
♪ What if ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Tegyünk rossz fát a tűzre!
