2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
*Az egész játék nekem kissé nehéz, mivel nagyon kell gondolkodnom a ragokon, hogy ki mikor és miért és hogyan….és ehhez mérten még azt is ki kell találnom, hogy az én részemről igaz vagy hamis. szóval, lehet, hogy néha ha más nem nagyon figyel rám vagy épp nem ismer, akkor iszom akkor is amikor nem kellene és nem hörpintek amikor nagyon is rám vonatkozik a kijelentés. De azt hiszem így egálban vagyok. A tengeri herkentyűket illetően inkább zavarban mint egálban, mert a tengert még értem, a herkentyűket viszont nem tudom azonosítani, amikor azonban zavarban vagyok a szavakkal, inkább meghúzom azt a nyavalyás üveget, semmint szégyenben maradjak. * -Jó lenni ha nincs….valami. Vagy….kártya, nem jó lap, azt érteni. *Végül is mindegy, próbálkozom és helytállok míg Missy meg nem érkezik és rendet nem tesz a fejemben. Ez azonban az idő előrehaladtával egyre csökkenőbb tendenciát mutat. Hiányzik a kis szöszke, szó se róla, nélküle is jól érzem magam, de vele azért jobban kiegyenlítődne a verseny. Ginette ad azért valami útmutatót de ez nem elég, azt azért felfogom, hogy mi a szabály, de bajban vagyok a kijelentések időbeni ragjával. Azért persze hálásan bólintok, a fish&chips az csupán a szavak jelentéseiben mutatkozik meg a fejemben, fogalmam sincs, hogy valójában mit takar, de mivel nem volt tényleges kijelentés, nem foglalkozom vele. Hála Merlinnek. Néha megpengetem a gitár húrjait de csak némi zenei hangaláfestés céljából, sok dallam nincs a játékomban, viszont roppantmód figyelek. Nem átkoztam el senkit az biztos, sem szándékosan sem véletlenül, azért elmerengek, hogy melyik válasz lenne rám és a Mardekár házra nézve előnyös, de sokkal többre nem jutok, így inkább iszom. Aztán a buli kezd laposodni, én inkább csak a hangulat halványodását érzékelem, de a játék még legalább egy körön belül folytatódik, szóval figyelek. Zivon a félig elátkozott féltestvér már önmagban is megérdemelné a kortyolgatást, de látom rajta, hogy mindaz amit Ginette állított rá nem igaz, vagy igaz de nem számít, szóval most nem én leszek a bíró az biztos. Stuart, aki miatt ma este idegyűltünk a láthatatlan erdőbe, vagy tiltott akármifiaborja, hozzám hasonlóan kezd hezitálni egy-egy kijelentés során. Nem tudom, hogy mi az oka, de az biztos, hogy nem az alkoholmennyiség elfogyasztása, néha talán ő maga sem tudja, hogy mit tett vagy mit nem. Magamban csak vállat vonok, ha ő nem tudja én mégúgy inkább sem, szóval nem leszek a hóhérja. A buli aztán folytatódik még, én azonban biztosan nem leszek a záróvendég, a beszélgetős, ígérgetős játékban lassan elvesztem a fonalat, inkább iszom mint nem, és ez arra enged következtetni nem sokára, hogy ha Missy meg is érkezik, már késő lesz. Nem szeretnék előtte bódult, vigyorgós fejjel mutatkozni, ezért amint az első távozásra felbujtó gondolat szárnyra kél, én is veszem a sátorfám helyett a gitáromat és a zsákomat. Utóbbit természetesen üresen, ha marad az nem nekem kell és szívesen áldozom fel reggelig. * -Szép ébredés mindenki! *Intek, aztán Missy nélkül térek vissza a pincébe.*
//Köszönöm a játékot mindenkinek, örültem és élveztem. Azért szeretnék némi ismeretséget kötni a jövő tanévben, pl. kártya a kocsmában…akinek van és volt is rá affinitása. Bárkivel bármikor szívesen!! //
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-08-23, 17:49
Hufflepuff
To: Visszatérős buli/Words: 261/Song: Sweet talk
- Ha gondolod, visszakísérhetsz, nem szívesen hagylak itt. - az ikertestvéred társaságában, fejezem be magamban, de így nyitva hagyva még akár egy "Mardekárosok közt" is belefér. Nem ismerem Stuartot, de az biztos, hogy még több alkohol és még több elszabadult tesztoszteron és egyéb hormonok hatására nem ez a legjobb hely Zivonnak. És a szavaimból úgy tűnik, hogy nagyon magabiztos vagyok, de még Zizi Én még soháját sem értem. Vagyis, lassan esik le, de amikor leér, akkor koppan is és nevetésben tör fel belőlem. - Sosem gondoltam még, hogy kiegyensúlyozott lennék! - kiáltottam fel, mielőtt utoljára belehúztam a vodkás üvegbe. Valóban, az alkohol a legőszintébb énemet hozza elő belőlem, ha még itt ülnék két órát, akkor az egész Roxfort megismerné, mennyire harcban állok önmagammal és mennyire nem tökéletes az, ami a felszínen annak tűnik. De már az előbb elhatároztam, hogy megyek és úgy tűnik, hogy Stuart is "kiadja az utunkat". Szóval feltápászkodom, de hirtelennek tűnik a magaslati levegő és hirtelen megszédülök. Belekapaszkodom az egyik szöszibe, aki történetesen épp a Zivont méregető Stuart. - Hoppá. A sok piától már tényleg kettőt látok belőletek. - kacarászok becsiccsentve. Ha Zizi belemegy, hogy visszajön velem a kastélyhoz, akkor belékarolva megindulok az erdő felé, más esetben totál egyedül. Na jó, ha mégse jönne velem, akkor random belekarolnék valaki másba, egy totál idegenbe. Mi sem jobb módja, hogy új ismereteket kössek, mint a sötét rengeteg, az éjszaka közepén! - Au revoir! - küldök puszit az egész tábornak, bár ezek hideg vérű angolok, azért a francia virtust nem tudják elnyomni bennem, ha nem is egyesével, de így letudok mindenkit.
Érdekes a buli, de nem mondom, hogy rossz. Végül is azért jöttem, hogy minél többeket megismerjek itt, ez a lényeg, és ez meg van. Darius elég jól gitározik, a süti is finom, meg a hús, Gin jól énekel, úgyhogy egy szavam sem lehet, még ez a Stuart is rendes ,csak egy kicsit furán áll a dolgokhoz néha, mintha direkt akarna folyton rossz kedvű lenni, pedig sokkal jobb, ha az ember könnyedebben kezeli a dolgokat. Oké fogjam be, nem nekem kéne ezt mondani, hiszen én se csinálom ezt valami jól, mert nem vagyok hajlandó az apámmal rendesen viselkedni, pedig engedhetnék, mert a profnak igaza van így ebből nem lesz semmi. Vágynék arra, hogy figyeljen rám, meg foglalkozzon velem, közben pedig nem vagyok hajlandó nyitni felé és elfogadni azt, hogy tett olyasmit a múltban, amin már nem lehet változtatni. Hülye egy helyzet. - Amúgy igen jó fej, kissé morcos típus néha, de van benne valami... nem is tudom, olyan cinkosságra hajlamosság, csak jól elrejtve. - legalábbis én ezt szúrtam ki a kacsintásokból, meg a sokat mondó pillantásokból. Jó fej lehet a nő, maximum nem mindenkivel, vagy megpróbálja jól titkolni a fene tudja. Talán nem is számít annyira, majd meglátjuk mi lesz szeptembertől, amikor mondjuk tanítani is fog, az azért jobban számít majd. Aztán már koncentrálok a többiek ivós mondataira. Azért van bőven, amikor nekem is kell kortyolni, hiszen a Durmstrangba nem jártam, ott nekem is kell, viszont még sosem átkoztam el senkit. Átokkal nem. Apára mondtam már csúnyákat, de nem pálcával és nem szó szerint vett átokkal, viszont mivel nem vagyok nagy ivó azért azon már jobban el kell gondolkodnom, amit Zivon mond, kissé bonyolultnak tűnik a mondat már önmagában is, nem hogy még magamra is vetítsem. - Önismereti teszt is van? - eresztek meg egy mosolyt, csak utána kortyolok. Én meg a kiegyensúlyozott... hát nem vagyunk éppen puszi pajtások, pedig milyen szép is lenne. Majd hátha egyszer az leszek, majd ha az apám máshogyan áll hozzám gondolom, vagy máshogy alakul az életem, tudom is én. - Na jó, kösz skacok, király volt! - egészen hirtelen pattanok fel és iramodom meg Stuart után. Tényleg jó volt a buli, élveztem, de van pár kérdésem, amit szeretnék megtudni még Stuartról, mondjuk a hozzáállásáról, meg erről az egészről. Komolyan érdekel, fura egy srác.
//Én is köszönöm a játékot fiúk-lányok remek volt! //
Több megoldás is van. A legegyszerűbb, hogy nem bulizunk együtt Zivonnal, és akkor nem kerülünk ilyen helyzetben. A bonyolultabb, hogy egyikünk szemet huny a másik különbözősége miatt, most a testvérem nagyjából megtette, én egyáltalán nem. A legbonyolultabb, hogy mindketten hasonulunk a másik felé kissé, erre még nem látok sok esélyt, de majd egyszercsak. Amikor meghirdettem a bulit, azt hittem, hogy főleg a haverjaim fognak eljönni, melléjük csapódva mindenkinek az aktuális hárem, de hogy ennyi embert érdekeltem volna, azt nem hiszem, bármennyire is vezéregyéniség vagyok. A többség úgy vélem a saját bulizási kedve miatt jelent meg, hogy társaságban legyen, zenét hallgasson, és az unalmas angolszász hagyományokból egy kicsit kitörjön. Nem tudhatnak róla, hogy nem is feltétlenül Zivon miatt vagyok ennyire ideges, hanem úgy vélem, kár volt visszajönnöm, hiszen ezzel ráébredtem, hogy semmi sem változott Ginette tekintetében. S mivel mára nem hiszem, hogy a hangulatom oldódni fog, még iszok majd egyet Darius vodkáiból, és magára hagyom a társaságot. Főleg azok után, hogy Ginette is iszik csapdának szánt Pitonos felvetésem után. Erről ma nem is akarok hallani többet. - Még nem volt hozzá szerencsém, de már hallottam róla. A haveroknak már volt vele órája, azt kell mondanom, hogy most már én is várom. Ritka tanár az ilyen. – El is ragadom a kinézett üveget, és miután kipattintottam a dugóját, alaposan belenyalok, még az sem zavar, hogy reggel kínzó lesz majd a fejfájás. Most akarok mindent elnyomni, a szőkeségből áradó fülledt bájt, mert egyszerre akarom, és taszítom magamtól, amiért szinte vörös a fejem, ha csak tükörbe nézek. Szánalmas mélységekbe sikerült süllyednem. Leticia szavaira belemormogva az italba megvonom a vállamat, amit így nem is lehet érteni, valami aha, vagy tökmindegy, már én sem tudom, hogy mit akartam mondani. Amikor a griffendéles vet fel valamit a kérdezős játék kapcsán automatikusan emelném ismét a számhoz az üveget, aztán megállok, és macskamód tágítva a pupilláimat hunyorgok, nem értem a kérdést, számomra nem egyértelmű. Sok évig jártam ide, hogy aztán idén teljesen magántanulóként járjam körbe a világot, így akkor most innom kell, vagy nem? Végül úgy döntök, hogy iszom, most már úgyis mindegy. Vetek pár pillantást a húsok irányába, már így is fel van fordulva a gyomrom a tömény vodkától, ha még kajálok is, itt fogom kidobni a taccsot mindenki előtt. Darius talán egyetlen, aki új arcként még szimpatikus, zenét is hozott, piát is, ráadásul még nincsen a szememben priusza. Egyszer fel fogom keresni, és bevenni a bandába. Az nem most lesz, mielőbb távozóra kell fognom. Ginette zárókérdésére rájövök, hogy megint csapdába csalt, talán tudatosan. Már elértem azt a szintet, aminél többet nem tudok inni, mégis összeszorítom az ajkamat, és leerőltek pár kortyot, hát persze, ki ha én nem alapon. Felállok, imbolyogva, a hozzám azonnal pattanó két mardekáros cimbi kezét ellököm, most nem kell segítség. Megkerülve a tüzet, lassan indulok meg Zivon felé. Egy darabig méregetem, végül megdöngetem a vállát, aztán elindulok a fák közé. Leticia felé még intek, többre most nem futja.
//Köszönöm szépen a játékot, bocsánat a lassú zárás miatt. Nagyon jó, hangulatos volt, még ilyet remélem sokat játszunk. Bármilyen felállásban *.*//
..,
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-08-05, 15:45
Stuart visszatérös bulija
Igyekeztem nem bárgyún vigyorogni Stuart villámló tekintetére, persze, hogy éreztem legszívesebben rögvest kicsinálna, ha tudna. De nem tud. Ebben meg nekem volt szerencsém, nem pedig neki. Én… annyira nem zavartattam magam, tudtam, hogy nincs értelme háborogni. Amúgy sem voltam az a bosszúszomjas alkat, ha nem kényszerítenek rá, hogy az legyek. Stuart, hát hála Merlin-nek most nem kényszerít rá ilyesmire. Ebből látszik, ha akar okos is tud lenni, ezt persze a világért sem mondanám el neki, mert a végén még túlságosan megnőne a mája és én járnék rosszul. Vagy az lenne a baj, hogy elszólnám magam és a végén beigazolódna, az állításom ellentéte azt meg nem szeretném. Jobb, ha abban a tudatban élünk mindketten, hogy megtud lepni a beszólásaival és a viselkedésével. Eddig azonban a gitárszón és Ginette ötletén nem tetszett semmi sem jobban. Rajtuk látszik, hogy igyekeznek tenni valamit a hangulat megnöveléséért. Én is igyekeztem, csak hát a sütemény nem minden. Stuart-ból például nem a legjobb oldalát váltotta ki, ez persze zavar, mert tudom, hogy csak kötekedik és igyekszik mindenben a hibát találni, ami hozzám köthető, nem pedig hozzá. Talán egy nap majd, ami nem ma van, és túl sokat kell várni rá, lehetséges, hogy megfogjuk érteni egymást. Csak még rá kell jönnöm mi az, ami így zavarja a csőrét. Ha megvan, talán ki tudom békíteni őt a puszta létezésem tudatával is vagy sem. Bennem mindig meglesz a jó szándék, a többi szerintem rajta fog múlni. Már ha lesz elég kedvem, mindig megpróbálni szót érteni vele, észrevenni, hogy igazából bármilyen arrogáns és beképzelt tulajdonképpen van benne valami jó. Akármi legyen az.
Természetesen figyeltem a játékra is, Darius kérdésére csak igenlően bólintottam, mert Ginette elmagyarázta neki már a szabályt. - Azt hiszem én egy kicsit tartók a nyersen való elfogyasztásuktól. Jobb, ha valami átment a tűzön, mintsem csak úgy… De a fish & chips-et én is szeretem. – bár szerintem nem mondtam semmi újdonságot, eleve kajás dologgal indítottam, érthető, hogy enni szeretek. Ahol kellett, főleg az eddig nem Roxfortos diákos eseteknél ittam ugyan, de kicsit. Azt senki se tette hozzá, hogy mekkora kortyot kell lecsúsztatnom a torkomon. Vigyázok, még ilyenkor is. Amint újra Gin-re került a sor és a nem szándékos elátkozást hozta fel el kellett gondolkodnom. Káromkodni az anyanyelvemen, napi szinten szoktam, csak úgy energia levezetésképpen. Meg igazából nem is tartózik a kedvenc tantárgyaim közé a bájitaltanon és asztronómián kívül semmi. A számmisztikát meg se említsük, mert attól szabályosan agyrázkódást kapok, főleg ha valaki elkezd, azzal dobálózni miféle tulajdonságokat kellene birtokolnom amiatt, hogy a nevem, a születési dátumom és ki tudja még mi, mit mondd el rólam. Tehát megvan, mit fogok mondani és természetesen ismét bólintok csak most nem Darius-nak, hanem Ginette-nek arra, amit mondott. Persze, hogy féltem őt. Lány, Hugrabugos, emellett még kviddicsező is és a barátom. Gondolom, nem kell részleteznem ezért miért olyan fontos az épsége. Végül aztán mégsem ittam bele az üvegbe. Szitkozódni szoktam, de olyankor sosem nyúlok a pálcámhoz, tehát nem átkozok el senkit sem. - Rendben Gin. – jó tudom, előbb azzal kellett volna előállnom, hogy mi volt az, amit eddig még nem tettem meg. De gondolom, bólintgatásból én sem intézhetek el mindent. - Sosem gondoltam azt önmagamról, hogy nem lennék kiegyensúlyozott.
THANKSHeloise
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-08-04, 20:07
Hufflepuff
To: Visszatérős buli/Words: 427/Song: Sweet talk
Valahogy fel kellett dobni a hangulatot, mielőtt lelépek. A játék ötlete egyfajta mentőövként esett a kis csapatunkra a tábortűz körül. Meg kell hagyni, ma felettébb kreatív hangulatomban vagyok, büszke is vagyok magamra rendesen. Ez pedig magabiztos mosolyként ütközik ki az arcomon. Persze, ha lenne kéznél kártyapakli, vagy mindenízű drazsé, azokhoz is tudnék ivós játékot kitalálni, de most talán ez a legésszerűbb, hisz Zizin kívül nem ismerek senkit, de szerintem a többiek sem ismernek mindenkit túl jól. - Imádom a tengeri herkentyűket! - kiáltok fel. Franciaként, a konyhánk nem csak csigából és békából áll, főleg, hogy délről származom. Ráadásul nyaranta ugye egy étteremben szoktam felszolgálóként dolgozni, hogy keressek egy kis zsebpénzt, így sok finomságot kipróbálhattam. - De a fish & chipsen kívül eddig még csak mediterrán stílusban készülteket ettem. - fejeztem be, miközben bólogattam Darius kérdésére. - Az a játék lényege, hogy ha valamit már csináltál, akkor inni kell. - magyarázom az alapvető szabályt, amit úgy látszik eddig nem ismert. Pedig úgy nyakalja a vodkát, hogy nem feltételezem, hogy az ivós játékok teljesen idegenek neki. Úgy látszik, hogy ez Európának ennek a felén divatosabb. Stuart felvetésére egy csöppet meglepődök, korainak gondoltam még ezt az én még sosem-et, de az még meglepőbb, hogy egyenesen rám néz. Ráadásul Darius is. Hát, ha eddig ügyesen is kerültem, hogy pletyka tárgya legyek, amit kétlek, most adok elég infót a Roxfortnak csámcsogni azzal, hogy belekortyolok az italba Stuart után. Nem keverném bele Cameront, de minden játékban a fairplay híve vagyok és ezt a játékot ráadásul én vetettem fel. Viszont, ha nem akarom, hogy tovább fajuljon, főleg rám nézve, akkor lassan tényleg felszívódom. Viszont ezek után túl feltűnő lennék, várnom kell pár kört. Miközben újból iszom a következő két felvetésre is, egy picit a gondolataimba mélyedek. Azért volt ebben valami bizseregtető, ami elég gondolkodni valót hagy maga után, hogy ne kelljen a tanulásra koncentrálnom, ha visszamegyek az épületbe. Most viszont újra rám jut a sor, hogy valamit mondjak, de hirtelen mind csak olyan dolgok jutnak eszembe, amiben részem volt, de a többieknek valószínűleg nem. - Én még sosem átkoztam el senkit szándékosan. - jöttem egy gyengébbel, de reményeim szerint a többiek már igen. Nyilván, átkozódni szoktam magamban, de amikor igazi varázslatról van szó, akkor inkább tartózkodom. Mondjuk ez vizsgán néha rosszul jön ki, de hát ez van. Az én varázslatom főleg a seprű meglovaglása. - Na jó, még egy körre maradok, de aztán megyek, mert holnap vizsga. - fordultam Zivon felé, aki jönne a körben. Nem tudom, mennyire jó ötlet itt hagyni őt, vagy egyedül kikószálni az erdőből, de csak nem lesz semmi para, van bennem már elég alkohol ahhoz, hogy bátor legyek.
*Aha, szóval terelő. Nos, nem néztem volna ki belőle, de hát igazából egyik posztot sem, de ez legyen az én saram. Javarészt otthon vagyok a kviddicsben, és azt kell mondjam minden szerénység nélkül, hogy kiválóan ülöm meg a seprűt, de azon kívül ha már labdákkal is kell kezdeni valamit, csődöt mond az ügyességem. Lelkes szurkoló vagyok és talán remek edzőpatrner, de, hogy bajnokságon nem fogok részt venni az is biztos. Már csak ezért is nézek egy kicsivel nagyobb csodálattal a lányra. Ez sem segít azonban, hogy meghozzam a kedvét, láthatóan valami nyomasztja, vagy egyszerűen csak unatkozik a társaságomban. Nem volt szándékos esküszöm, ha már eljöttem mulatni, akkor rajtam ne múljon. A dalnak azonban egyszer vége szakad és az én torkom is kiszárad, nem Zivon anyukájának sütije miatt. Az éneklés megy, a mások szavára figyelés is, de a beszélgetés nálam értelemszerűen csökkentett üzemmódban megy. Missyvel már megértjük egymást, nagyon is, ám ő már tudja mire figyeljen és miket mondjon, hogy ne vesszek el a labirintusban. Itt azonban csak annyit érek el, hogy látom, Stuart ráhajt a másik lányra de nem túl lelkesen, mert rendesen mereszti a szemeit Ginette felé, Leticia mosolya pedig nem őszinte. A gondolatokat nem fürkészem ki, de sok mindent érzek és egy kicsit ki is nyitottam a kapuimat. Félreértés ne essék, nem akarom kihasználni a helyzetemet, csak így könnyebb másokat megismerni és most mind egy csokorban vannak. Szóval Zivon kicsit szenved Stuart miatt, de le a kalappal előtte amilyen hősiesen viseli a féltesója piszkálódásait, nem véletlen a házba kerülése sem, olyan kis mimóza, de erős mimóza. Stuart, szerintem ő tette le a Mardekár alapköveit egy korábbi életében, a lányok olyan semmilyenek, mármint nőként bombasztikusan néznek ki és aranyosak is, de eddig abból amit láttam és hallottam, átlagosak. Persze ettől még lehet, hogy Leticia titokban forral valamit valaki ellen, de nm most és nem is igazán hiszek benne, Ginette pedig…nos ő parkoló állásban van. Viszont remek ötletet dob fel a további szórakozáshoz, amit először nem nagyon értek. A játékot nem ismerem, nálunk a Durmstrangban egészen más játékok voltak, bár az ivás abban is benne volt. Csak nézem a többieket és én is iszom amikor Stuart az első állításnál meghúzza az üveget. Tehát aki igazat mond az nem iszik, aki hazudik az iszik. vagy valami ilyesmi. feszülten figyelek, jólesne most egy ital, de amíg igaz addig nem ihatok, még a végén azt hiszik mindent csináltam és semmit sem, amit pedig igen. A szusinál kicsit zavarban vagyok, ettem szusit már életemben, de ezt nem én állítottam.* -Én már enni. Akkor inni? *Biztos ami biztos megkérdezem és ha az arcomba kapom a választ akkor aszerint cselekszem. Ezek után kezd érthetőbb lenni, de nagyon oda kell figyelnem a ragozásokra. Stuartot nem értem először, de lassan azért leesik miért ő iszik bele az üvegbe. Kíváncsian várom, hogy ki marja még el tőle és valamiért – biztosan tudom miért – Ginette-re tekintek. Stuart annyira nézte őt eddig is és ez a cinkos kis villantás, kissé gonoszkás is volt…..én persze megúszom a mostani ivást és a következőt is, hiszen én sem jártam még a Roxfortba január előtt. S ha már itt tartunk akkor igyon mindenki rajtam kívül.* -Durmstrangos lenni Roxfort előtt. *Ha minden állítás után innom kellett volna, akkor sem kellene a kastélyig támogatni, egész jól bírom a vodkát, bár unokanővérem és unokahúgom több van, azért férfiakkal is rendesen el van engedve a bővebb család és anyám tiltakozása ellenére már egészen korán bevezettek a nagy betűs Életbe. Addig pedig újra a húrok közé csapok, de most nem énekelek és egészen halkan pengetem, inkább csak háttérzeneként, ráadásul nem is ismert a dallam, épp improvizálok.*
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-29, 11:48
A zene talán tényleg jót tesz és oldja kicsit a feszültséget, mert azt nagyon könnyen levágtam én is, hogy feszültség az azért jócskán van és nem is kevés. Nem kéne belefolynom és próbálok is valamilyen szinten lavírozni. A süti nem rossz, sőt nekem ízlik is, úgyhogy ilyen téren nem támogatom az újdonsült ismerőst, hogy kiköpi. Egyértelmű, hogy csak azért teszi, hogy keresztbe tegyen a testvérének. Elég hülye egy dolog, bár én egy szót sem szólhatok, apa figyelmét keresem és közben direkt kihúzom nála a gyufát. Tudom, hogy én is néha hülyén viselkedem, talán Stuart is tisztában van ezzel, mégis megteszi, mert nem tudja máshogyan kezelni a helyzetet. Igazából még az sem lepne meg, hogy a szexuális töltetű megjegyzései ellenére is a szőke csaj is bejön neki, mert van köztük ez a fura vibrálás, amit nem tudok elsőre hová tenni, de valami tuti, hogy lehet benne. Talán volt már köztük valami... vagy a fene tudja, így nem tudom megtippelni a dolgot, de lehet hogy idővel még erre is fény derül, ha elég vodka csúszik le a torkokon. A viccelődésére már csak mosolyogva rázom meg a fejemet. Na igen, érdekes egy személyisége van, de nem rossz értelemben, csak valahogy van bennem egy késztetés, hogy megpróbáljam valahogyan kiismerni őt, csak hát nem tudom,hogyan lehetne és biztos hogy nem itt mindenki előtt. - McGalagonyt? Róla hallottam azért jókat, de nem ismerem, még személyesen nem sok tanárt, csak azzal a Yermuth proffal találkoztam, ő... elég fura. Nem tudom, hogy ismered-e. - fura, na igen ez a jó szó rá, hiszen nehéz kiismerni a nőt. Időnként szigorúan fogalmazott, meg olyan baromi komolynak tűnt, aztán meg máskor mégis csak jött egy-egy kacsintás és úgy tűnt hogy abban is mellettem van, hogy ne köpjön be azonnal az apámnak, hogy eljöttem ide az engedélye nélkül tanulni. Elég nehéz volt kiigazodni rajta, de azért majd még próbálkozom, amúgy is ő fog tanulni és simán esélyes, hogy a nyaram nagy részét vele, vagy legalábbis a birtokán fogom tölteni, mert amúgy nem tudom, hogy mennyire ér rá majd arra, hogy otthon töltse az idejét, ha egyszer alapítványa van, meg amúgy is olyan komoly, elfoglalt típusnak tűnik nekem így elsőre. - Talán... te sem ismered őket eléggé. - nem kötekszem, csak hát látszik, hogy nagyon utálja őket és még mindig nem világos számomra, hogy miért utál ennyire olyanokat, akik amúgy így elsőre nem tűnnek tipikus őssátánnak, mert hát nem tudom nekem egyik szőkéről se az jött le, hogy óvatosnak kellene lenni velük. Ettől még persze felajánlom neki, hogy ha akarja akkor leléphetünk. Úgy csinálva persze mintha... ha ezzel akarja netán heccelni őket, vagy ilyesmi. Nekem mindegy, csak ne legyen már egész este ennyire morcos, mert ez elvileg az ő bulija, aztán úgy néz ki, mint aki citromba harapott. A játék ötlete viszont határozottan tetszik, lelkesen fel is mutatom a hüvelykujjamat, mert amúgy még a húsommal bajlódom, miután a sütit már ilyen köztes ételként betömtem, szóval nincs szabad szám minden pillanatban, hogy szóban is reagálni tudjak. Az első felvetés után szépen tovább is adom az üveget, hiszen én sem jártam még a Mardekár klubhelyiségében. Elég új is vagyok, szóval még csak a közelében se nagyon fordultam meg. Az újabb körnél szintén tovább adom az üveget, mert hogy sushit sem ettem még. Sokféle herkentyű van spanyolban, de a sushi nem ide tartozik, én főzve, sütve, párolva fogyasztom az efféléket, a nyers hal valahol nem a világom, meg még pl. a kagylót se kóstoltam, az valahogy... elég fura nekem, olyan taknyos, undi. Stuart már meg sem lep a következő felvetéssel és persze itt sem iszom. Azt hiszem én egészen jól állok, de a tekintetéből látszik a szín tiszta provokáció Ginette felé. Komolyan... meg kell kérdeznem valakit, hogy mi a frász folyik itt, el kéne dumálnom ezzel a Zivonnal. A sütije jó, jó fejnek is tűnik, és talán vannak belsős infói. - Eddig nem a Roxfortba jártam suliba. - oh ez nyerő, ha jól sejtem a többség mind idejár, szóval ihatnak, nekem viszont tutira nem kell és ez a játék lényege. Vicces lesz, az első bulimon, amire betoppanok mindenki taj részegen megy majd vissza a kastélyba, én meg majd támogathatom őket, mert a vodka fogyasztásom eddig rendkívül csekély mértékű, de a hús legalább tényleg király!
Villámló tekintettel mérem végig Zivont, és csak azért nem ütöm meg, mert nem akarom, hogy az egész buli ütésváltásba merüljön, nem azért vagyok itt. Egyértelmű, hogy tűz és víz vagyunk, így most nem is válaszolok, jobbnak látom elengedni a témát. Inkább visszafordulok a szőkéhez. Lehetnék sokkal bunkóbb, még szerencse, hogy Leticia nem ismer valójában, most több szempontból is visszafogom magam. Egyrészt a testvérem bármennyire is idegesít, és imádom olykor porrá alázni, tudom, hogy hol a határ, azért azt nem tehetem meg, hogy halálos ellenséggé kiáltom ki a szüleink hibája miatt, ki tudja, hogy mikor lesz rá szükségem. Ginette jelenléte szintén bosszantó, de annyira elképeszt hogy milyen lazán kezeli az életét, és barátkozós arcát mutatja mindenki felé, hogy még csak arrogáns sem tudok lenni, csak tahó, nálam az az enyhe fokozat. Viszont a hangulat tényleg olyan jó, köszönhető mondjuk az új ismernek Dariusnak köszönhetően, hogy Leticia segítőkész barátkozását már nem nagyon van kedvem elutasítani, így a megjegyzéseim is igen szolidat. - Tudom, hogy az vagyok. Szexmarathont én se, de egye fene, egy gyors menet... hát lásd hogy kivel van dolgod. – Ez már csak a vicc kategória, láthatja is rajtam, hogy Ginette felé néha olyan szemeket meresztek, hogy még bosszúból sem feküdnék le mással, ha Leticiának van egy kis női megérzése, akkor nyilvánvaló, hogy csak kínomban viccelődök ilyesmivel, hiszen valóban én vagyok a macsó kategória, aki most a dugájába dőlt a szép hugrás lány tekintetében, akivel nem tud mit kezdeni. - Ugyanolyan tanár, mint a többi. Megvannak az elképzelései a diákokról, a tanításról. Hát tudod, kinek mi. Én meg a vénasszonyt rühellem, de nagyon. – Utalok McGalagonyról de nem azért, hogy kölcsönösen szidjuk egymás házvezetőjét, valahol tényleg logikus, hogy akivel több időt töltünk, annak a képére formáljuk a saját elképzeléseinket is. Darius zenéjére automatikusan mormolgatom a reflexszerűen a refrént, hogy aztán időnként mégis meghúzzam az ujjaim között rekedt vodkásüveget. Zivon süteménye elvből nem kell, ám a husokra már fáj a fogam. - Mert nem ismered őket úgy, mint én. – Vonom meg a vállamat, valójában tényleg nem szörnyűek, de ezt így kimondani, kisebb csodának kéne történnie, hogy be is ismerjem, hogy nem csak olyan érzéseim lehetnek, mint egy rettenthetetlen falkavezérnek. Fél füllel hallom, amint Darius Ginette-el együtt a kviddicsről beszélget, így visszafigyelek a saját szőkémre. Végül legalább valami minimál infót úgy döntök, hogy adok neki, ezzel nem tárulkozom ki jobban a kelleténél, mégis legalább előtte nem csinálok magamból hülyét. Amit válaszol, azon meglepődöm, szerencsére azért nem esek hátra a válaszától. – Nem kell kösz, de rendes tőled. Azt hiszem le se szarná, úgy látszik túl sokszor mondogattam, hogy mindenki velem akar dugni, hát csak rámcáfolt valaki... – Sértett hangomból azonban kihallatszik, hogy baromira nem a szexről van szó, öngólt lőttem azzal, hogy komolyan tetszik. Azért legalább jó fej Leticiától, hogy hatalmasakat vigyorog, már az is valami, hogy beszélhettem a dologról, még ha fura módon egy griffendélesnek is. Mondtam én, hogy nem a pontokról szól az egész szarság. Meglepetten kapom fel a fejem, amikor Ginette hangja hallatszik, mindenkihez szól, a haverjaim kissé arébb szédítenek pár leszakadt lányt, és a rám csillogó szemekkel pislogó lánytrió kezd bebágyadni a vodkától, mert már csak vihognak mindenen, így az érdemi társalgás ötünkre korlátozódik. Bólintok Ginette szavaira, na nem mintha eddig nem ittam volna, mostantól komolyodik a helyzet. Imádom ezt a hülyét, hogy még alfanőstény is.. Meghúzom az üveget, és továbbadom azok számára, akik nyilvánvalóan nem mardekárosok, Leticia biztosan kap, és amikor ivott, akkor a rajongói köröm kitépi a kezéből, pedig ők mardisok, csak már agyhalottak. Zivon kapja meg a kört, kajás kérdés. Meglepő, de rá tud venni, hogy igyak, így kissé enyhültebben bólintok neki, mára úgy döntöttem, hogy feladom utálkozós stílusomat, talán az alkohol teszi. Az első körben elvileg még nem illik szexuális tartalmú dolgokat felvezetni, de hát kit érdekelnek a szabályok. - Még sosem csináltam... Piton szertárában... – Pillantok kihívóan Ginette kékjeibe, aztán az ajkamhoz emelem a visszaorzott vodkásüveget, és meghúzom, jelezve, hogy hazudtam. Vélhetően egyedül leszek most ezzel, vagy ha valaki rámcáfol, akkor rohadtul meg fogok lepődni.
..,
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-20, 12:27
Stuart visszatérös bulija
Nem tudom mit vártam egy olyan személytől el aki nem ugyanabban a neveltetésben részesült mint én. Hogy ugyanúgy képes lesz nyugodtan kezelni a helyzetet? Vak lesz minden egyes tényezőre ami én vagyok és hátradőlve élvezi a buliját ami csak róla szól? Szerintem én az ő helyében kiugranék örömömben a bőrömből ha ennyien lennénk, csak persze túlnyomórészt nem a Mardekárból, mert velük csakis akkor jó puszipajtásnak lenni, ha te magad is az vagy, de persze vannak kivételek is. De az biztos, hogy a testvérem ezzel a viselkedésével nem tartozik a kivételek közé. – Akkor legközelebb kérlek emlékeztess arra, hogy fogjam le a kezed mielőtt még vennél anya süteményeiből. – bár szerintem legközelebb az lesz a vége, hogy körülötte mindenkit megkínálok majd csak őt nem. Azonban van egy olyan érzésem, hogy a legközelebbre még várnom kell. Ez ma még friss neki és ha van valami amihez nagyon értek az az, hogy miként menjek valaki idegeire szépen és fokozatosan. Legalábbis Sabina erről panaszkodik, mert neki sem tetszik semmi amit én teszek. Az iménti példa szerint meg Stuart-nak sem. Hát... látszik, hogy rokonok. Nem is értem, miért nem lehettek úgy tiszta igazán testvérek. Talán a két tűz csillapíthatta volna egymást és akkor már közösen akarnának fellógatni valahová, de a lényeg úgyis azon volna, hogy ők békések s, kész. Ha egyáltalán ettől békések lennének és megnyugodnának. Bár kétlem, egyszerűen nem képzelem el róluk azt, hogy amíg én a Roxfortba járok az idő alatt ők valaha megbékélnének a puszta létezésem gondolatával. Hollóhátas vagyok, régen észrevehették volna, hogyha van ami idegbajt okoz nekem akkor az nem az ők viselkedésük, hanem valami egészen más.
Felőlem akár hetekig szitkozódhatnak, pusmoghatnak a hátam mögött, akkor sem fog érdekelni. Tehát jól kell éreznem magam, bármi történjék is. Mondjuk azt sajnáltam, hogy Darius abba hagyta a gitározást, mert ha van amit tudok értékelni akkor az az élőzene. Azonban a játék sem áll tőlem távol amit Ginette javasolt, legalábbis addig biztosan amíg van olyan, amit még én sem tettem meg. Amint rám került a sor a játékban, már tudtam mit akarok mondani. Vagy legalábbis azt hittem, hogy tudom. De az utolsó pillanatban gondoltam meg magam és döntöttem el, hogy én nem leszek olyan, mint a testvérem. Miért mondanék olyat, amiről tudom, hogy már megtett? Semmi jó móka sincs benne, meg nyilvánvaló dolgokra amúgy sem vagyok kíváncsi. Szeretem a meglepetéseket, legyen az kiábrándító vagy boldog csalódás, azt persze kétlem, hogy Stuart-tal kapcsolatban bármi meg tudna lepni. Körbenéztem, majd lesütöttem a tekintetemet mintha az amit mondani fogok úgy zavarna. Holott dehogy, csak kellett valami ami kevésbé teszi olyan szárazzá a mondanivalómat. Amúgy is teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy sokkal de sokkal ajánlatosabb a halat sütve, főzve enni mint nyersen. Ki tudja hány kórokozók hordózói amiket az ember szépen elkap és járhat a kezelésekre. – Én még sosem ettem szusit. – ezt kibökni magamból sokkal jobban hangzott, mint az, hogy sosem köptem ki anya süteményét mindenki szeme láttára vagy valami hasonló amivel borsot törhetnék az én drága testvérem orra alá.
THANKSHeloise
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-20, 04:40
Hufflepuff
To: Visszatérős buli/Words: 326/Song: Je suis lá me voilá
Bár az éneklés adott egy kis pluszt, és azt el kell ismernem, hogy a tábortűz, a hangulat az csillagos ötös volt, de valahogy mégis éreztem, hogy elég lapos így a buli. Talán csak mert még nem ivott mindenki eleget, de kezdtem úgy érezni, hogy valóban korán fogok távozni, mint ahogy az a hivatalos tervemben is szerepelt. Bár magamban rimánkodtam az éghez, hogy ennek ne így kelljen történnie. Ezért is húztam meg többször és egyre nagyobbakat a vodkából, rég elfelejtve, hogy van még valahol egy második vajsöröm. Ugyan mi az ehhez képest a felmelegítő vodkához képest? - Aha, terelő vagyok. - jelentettem ki büszkén. Talán nem tűnik úgy, de bőven van erő a karjaimban és a hosszú lábaim is alkalmasak a seprűn maradásra. Csak néha történnek kisebb-nagyobb bakik... elismerem, hogy van, hogy két bal lábbal kelek fel. - Na jó, akkor itt az ideje egy kis játéknak! - kiáltottam fel, miután a dal véget ért és úgy tűnt, hogy Darius nem szándékozik tovább játszani. Persze, neki is jár egy kis szórakozás, pengetni, meg inni egyszerre nagyon nehéz lehet. Igazi csapatkapitány anyagból gyúrtak, akinek mindig a kezébe kell venni az irányítást, ha úgy látja, hogy a társaság lankadna, vagy kezdene szétesni. - Mit szólnátok az Én még sosem...-hez? - vetettem fel azt a játékot, amit talán később megbánok, de lehet, hogy csak holnap reggel, miután szórakoztam egy jót. Úgy érzem, hogy jót tenne a bulinak valami ilyesmi. Talán oldaná a feszültséget az ikrek közt, az ismeretlenek ismerősökké válnának és egy időre felbomlana ott az a sugdolózó pár is. Nem mintha zavarna, csak korainak érzem még az ilyesmit... - Kezdem! Én még sosem...- picit elgondolkodtam, hogy vajon mi az, amit még sosem tettem meg, majd halvány gonosz fény csillant a szememben, mégis csak egy Mardekáros bulin vagyunk. - Én még sosem jártam a Mardekár klubhelyiségében. - ez alapján tehát mindenkinek kell inni, aki valaha megfordult ott. Ha belemennek, akkor mehet is a kör sorban, felfedve mások kisebb nagyobb titkait.
Lássuk be a srác érdekes, már a poénjai is, ha nem lenne a pia még lehet hogy zokon is venném a hátsómat érintő megjegyzését, meg a többit, de így végül inkább csak nem reagálok rá érdemben. Nem arról van szó, nem rossz arc, de olyan mintha lenne benne egy jó adag megbántottság és talán e miatt viselkedik úgy a másik két szőkével, vagy a jó ég tudja. Velem egész normális az amúgy érdekes vicceitől eltekintve, de azért nem szép tőle, hogy ilyen a tesójával, bár persze nekem egy szavam sem lehet, hiszen én sem vagyok éppenséggel kedves az apámmal. Ha elég vodkát iszunk a végén lehet hogy majd lesz egy nagy kibeszélés a sérelmeinkről, vagy a jó ég tudja. - Nagyon vicces pasi vagy mi? Nem terveztem mára szexmaratont és tudod... őt nem ismerem, és még téged sem szóval... egyelőre még azt se tudom, hogy ki a nem jó fej. - de ezzel a süti kiköpéssel nem erősíti meg bennem azt, hogy ő nem az. A fene tudja, valahogy olyan, mintha mindenki utálna és ezzel a végén még a hangulatot is ki fogja nekünk nyírni, pedig van itt gitár, meg hús, pia és süti, szerintem egészen jól ellehetnénk, ha nem lenne folyton ennyire fancsali a képe. Ennyire azért nem rossz a helyzet, vagy legalábbis csak nem, mások szórakozását nem kellene elrontani, mert neki épp rossz napja, vagy kedve van. - Én jobban kedvelem a rúnákat, viszont... a stílusod alapján érthető, ha jóban vagy Pitonnal. Elég sok rosszat hallottam róla. - és őszintén szólva ez a srác sem azt mutatja, hogy olyan nagyon jó fej lenne, szóval egy kicsit legalább próbálkozhatna. Amikor rázendít a zene, akkor aztán jön a szöszi csaj hangja, ami nem zavar, én is csatlakozom. Nem vagyok profi énekes és a hangom se mondható tökéletesnek, de szerintem nem vészes a dolog, sőt én határozottan élvezni tudom az effélét, amíg valaki rám nem szól, de a vodka azért nagyban rontja az emberek hallását, szóval remélhetőleg erre majd nem nagyon kerül sor. - Nekem nem tűnnek olyan rémeseknek így elsőre. - tény, hogy a csaj egyből elkezdett énekelni, de a fene tudja nem ismerem még, hogy egyből egyet is értsek, meg hát Stuartot sem, szóval nem adhatok egyből a szavaira nem igaz? Csak akkor állok meg az éneklésben is, amikor a fülemhez hajol. Ez a mozdulat már eleve meglep, tehát a meglepett arc amúgy is pipálva, aztán a szavai... ha nem tenné hozzá azt, hogy kérlek csak még jobban meglepne az egész, de így... végül csak belemegyek, elkerekedett szemek, aztán bólogatni kezdek, amikor újra hátrébb hajol, aztán én hajolok közelebb kicsit, amúgy is elég nagy már a hangzavar, gitár, plusz ének. - Érdekes fazon vagy, ha ilyen féltékenységi drámát akarsz, leléphetünk majd. - egy széles mosoly, mintha épp visszaadtam volna valami nagy titkot. Nem vagyok én pletykás, főleg nem nagyon, főleg hogy még nem tudok túl sok mindent a suliról sem, hogy az lehessek, meg a többi diákról sem, de akkor benne leszek a játékban, ha annyira ezt akarja, aztán majd meglátjuk, hogy mit tartogat még ez az este.
*Nem vonom kétségbe a lányok ügyességét és nem szoktam degradálni semmilyen képességüket, de na….azért mert oda vagyok meg vissza Missyért, még megnézem magamnak a lányokat és a szöszke Ginette nem úgy néz ki mint egy vérszomjas kviddics játékos. Viszont már csak ezért is ismeri Krummot és tudja merre van Bulgária, ami ugyan az otthonom de nem a szülőhelyem. A válaszára először csak bólintok aztán meg is lepődöm.* -Te kviddics játékos? Melyik poszt? *Érdeklődöm kíváncsian bár annyira azért nem érdekel, hogy egész este erről beszélgessünk, másrészt szerintem legfeljebb a nőiességével veszi le a seprűikről a fiújátékosokat, valahogy egyik posztot sem nézem ki belőle, de ezt azért nem vallom be, legyek bár Mardekáros nem vagyok olyan bunkó mint Stuart aki minden bizonnyal azonnal lecsapna erre a lehetőségre. Már ahogy a tesóját cikizi sem nyeri el a tetszésemet, szívesen osztok ki bárkit, nem erről van szó és benne vagyok a zrikálásban is, de nálam a család szent, a saját tesómat ha lenne inkább védeném semmint hülyét csináljak belőle mások előtt. Az persze más ha kettesben vagyunk és hülyítem, az belefér, én legalábbis így gondolom a testvérséget. Persze nem vagyok mérvadó, van ugyan féltesóm, tudomásom szerint kettő is, de csak én tudok róluk. Már csak azért is előbbre veszem a sütit az uborkánál stuart köpködése után és belekóstolok. nem vagyok egy nagy sütizabáló, de ez kifejezetten ízlik.* -Ühümm…jó. Da. *Bólogatok majd félreteszem a maradék falatot, és mielőtt még megpendíteném a húrokat, magamba gyűrök egy nagy falat uborkát és elmarom az üveget Ginette-től, majd meg is húzom. Kellemesen keverednek az ízek és jó alapot ad ahhoz a számhoz amit egyedül próbálok visszaadni. Az énekhangom nem annyira jó mint más zenei tudásom de kit érdekel, a lényeg a hangulat hiszen nem a konzervatóriumba felvételizek. Nyúzom a gitáromat elég rendesen míg a dal végére nem érek, ám nem folytatom másikkal, azért a jóból is megárt a sok, csak akkor zendítek újabbra ha valaki megkér rá, esetleg van kívánsága is. Mindeközben azért körülöttem zajlik az élet, azért mert éppen a húrokkal vagyok elfoglalva, látom ám ahogy lassan de biztosan rendeződnek a sorok, alakulnak a klikkek és ha már itt tartunk akár botrány is lehet még. *
Daniel Crowfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-16, 21:09
Elvagyok én, hiszen itt vannak a haverjaim, és többségében ha körülnézek, mardekárosokat látok, lányokat, akik csillogó szemekkel néznek rám, erre nekem a szőke kell. Mármint a Ginette-féle szőke. Nem mondom, hogy álmaim asszonya, mert még közel sem asszony, sajnos azonban mégis róla álmodok, amit igyekszem kitörölni a tudatomból, nem akarom ezt így, sosem akartam. Ráadásul van annyira bamba, hogy észre sem veszi, vagy ha igen, akkor meg egy szemét kis céda, biztosan azt szokta meg, hogy mindenki a lábai elé omlik. Na nem mintha én nem így kezelném az udvartartásomat lányok terén. Pont ezért idegesítő, hogy ő nem hódol be már pusztán a létemért. Talán nekem is el kéne játszanom a megközelíthetetlen jégherceget, akit senki nem kaphat meg. - Pff... ami késik... Na de a gyerek témát hanyagoljuk, bármilyen kerek is a popsid, egy fasz lennék apának. – Húzom meg a piát, és sandán végigmérem. Egészen érdekes csajnak tűnik, annak ellenére, hogy griffendéles, bár ez aztán halálosan nem érdekel, nem fog zavarni, hogy kitől kerül pontlevonás ha véletlenül tetten érnek minket, az élet másféle játékról szól, mint a pontgyűjtögetés. Ezúttal örülhet, hogy kisegítem azzal hogy tartom az egyensúlyát, és még csak le sem taperolom, valahogy a csábos énem az alagsorban maradt, csak a nyers arrogancia süt rólam, és nem akarnék bevonzani egy sistergős pofont a saját bulimon. Egy pillanatra a bemutatkozások közepette összepillantunk Ginette-tel, majd feltűnésmentesen elfordítom a tekintetemet, hogy válaszoljak Leticiának, aki valóban nem tűnik brazilnak. - Máshol nevelkedtünk, a családnevünk sem egyezik. Hosszú történet, és ha csak nem akarjuk egy szexmarathon szüneteiben kitárgyalni, akkor hanyagoljuk. – Poén, tényleg csak poén, kesernyés szavaimon én lennék legjobban meglepődve, ha hevesen bólogatna, nem fog, nem olyan lány, és különben is, úgysem tudnék koncentrálni, sürgősen ki kéne vernem a másik szőkét a fejemből, mert ez így nem állapot. - Inkább a rumot magában iszom, mint hogy elrontsam ezzel az ótvarral. – Válaszolok vissza Zivonnak ráemelve az üvegemet, és gonoszul biccentek, egyre kevésbé szívlelem a tündéri édestestvért. Nem sokat változott, amióta elmentem, vagyis csakis hátrányára. Hollóhátas, elpuhult. - Azt nem tudom, sosem voltam egy tanuláspárti, csak a bájitalok érdekeltek. Fura módon nekem nem volt gondom a vén denevérrel. Még szakmai féltékenység sem volt. – Kacsintok oda Leticiának, iskolába egyébként is a társaság miatt jár az ember, vagy éppen azért hagyja ott, ha valaki felbaszná az agyát, mint az enyémet az ügyetlen hugrabugos terelő, akinek akkora combja van, mintha sorbaállt volna érte. Ahogyan Darius rázendít, automatikusan kezdem el tapodni a földet bakancsos lábaimmal, verve az ütemet, ahogyan a lábam közötti fatuskón meg az ütemet, és mivel nincs pocsék hangom, még kissé mormolgatom a verse-t is. Meglátjuk hogy mennyire eresztem ki a hangom a refrénnél. Mégiscsak semennyire, mert úgy döntök Ginette hangja hallatán, hogy válaszolok inkább Leticiának. Suttogva persze, ez legalább alkalom, hogy a másik szöszi legalább odanézzen. - Bajom... egy szál se. Az öcsém egy bájgúnár, a csaj pedig... egy magamutogató kis... – Rántom meg a vállamat, bár ezzel nem azt érem el, hogy bárki azt hiszi, hogy nagyon jóban vagyok Leticiával. Inkább rendezem a vonásaimat, és a füléhez emelem az ajkamat, hogy odasuttogjam. – Most valami rohadtul fontos dolgot hallasz, úgyhogy vágjál nagyon meglepett fejet, majd mosolyogj. Kérlek. – Teszem hozzá szárazon, erre is képes vagyok. Ha már a sütit kiköptem. A havarjaimra pillantok, hogy ha tudnak, akkor nézzék meg azt a magnót, hátha lehet valami pörgős számot feltenni, mert kezdem kisiskolásnak érezni magam Darius gitározása mellett. Jól játszik, de így be fogok aludni. Egy kis mozgás nem ártana.
..,
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-11, 14:22
Stuart visszatérös bulija
Még most sem tartom rossz ötletnek, hogy egy táskányi holmival jöttem ide. Elvégre nem egészen Stuart miatt hoztam, akkor is lenne nálam süti meg egy kis savanyúság, ha valaki másnak a visszatérését kellene ünnepelni. Tény, hogy eddig nem ugrottam ki a bőrömből, még jóformán nem is üdvözöltem sok jót kívánva neki az elkövetkezendőkben, meg egy csomó butaságot, amit az ő esetében biztosan nem gondolnék komolyan. Bár engem így se úgy se zavar, hogy olyan amilyen. Sabina pontosan az enyhébb változata, már nem újdonság a számomra, hogyha a testvéreimről van szó, akkor velük egyáltalán nem találom meg a közös szót. Vagy ha mégis akkor annak valami nagy ára kell legyen. Stuart esetében sajnos még nem jöttem rá és van egy olyan sanda gyanúm, hogy egyhamar nem is fogok. De eddig sem zavart, szerintem ezután sem fog. Teljesen nyugodtan és a lehető legkedvesebb mosolyomat előhalászva nyújtottam a kezem Leticia-nak és mondtam el azt, hogy engem Zivon-nak hívnak. Hogy miként reagáltam arra, amit elégé jól hallhatóan mondott Stuart Leticia-nak rólam? Sehogyan. Igen, sehogyan. Bármily meglepő, de ha nem úgy nézne ki, mint én, eddig biztosan visszaszóltam volna valamit az anyanyelvemen. Aki meg ismer, az jól tudja, hogyha oroszul hadonászok össze-vissza, akkor általában káromkodom. Most azonban egy szó sem hagyta el a számat, na jó talán egy hatalmas sóhaj, hogyha már megfogadtam magamnak nem teszem tönkre Stu buliját akkor viselkedem is. Anya nem venné jó néven, ha kötözködnék vele, sőt szerintem a bulizok, az egész társaság megutálna, ha elrontanám a veszekedésemmel a jó hangulatukat. Amíg meg ő nem kezdi el szét szórni az átkait addig én sem fogom. Helyette inkább osztogatom anya sütijét. Azzal semmi baj sincs, mert tudom, hogy van, aki már szereti és vígan eszegeti és biztosan lesz olyan is, aki meg fogja szeretni. - Ugye? Anya készíti a… - legfinomabb sütiket lett volna a mondat vége, ha Stuart újfent le nem szólja azt, ami velem kapcsolatos. Még ki és köpte… szép. Ezt most direkt csinálja?
- Ügyes! Legközelebb rummal is keverd össze az izét! – jobb nem jutott az eszembe, pedig nem ez az egyetlen beszólásom, van jobb, sokkal irritálóbb, de nem akarok olyan lenni, mint ő. Legalábbis a jelenlétében tuti nem, elég, ha egy arrogáns van a buliban és hasonlít rám. Tényleg. Igazán. Felsóhajtottam, már megint jobb ötlet hiányában. De a többiek pozitív megjegyzése nem tört le, sőt megerősített abban, hogy Stuart-nak most… Rendben, nem tudom megfejteni mi a baja. Hiába néz ki úgy, mint én, még nem jelenti azt, hogy tudom, mi jár a fejében és jóformán egyáltalán nem hiszek abban, hogy az ikreknek bárminemű megérzése lenne azzal kapcsolatban a másiknak valami irtózatosan nagy baja volna. Eddig még sosem egészítettük ki egymás szavait, nem éreztem azt a kapcsolatot, amit az ikreknek érezniük kellene, szóval… Jó, hiába próbálom őt megérteni, egyszerűen még nem töltöttem a közelében huzamosabb időt, amiből megtudnám fejteni a szörnyű viselkedésének az okát. - Áh, akkor jó, örülök, hogy vannak, akik pozitívan is értékelik. – ezzel igazán elégedett voltam magammal, legalábbis addig biztosan, amíg hozzám nem került a vodkás üveg. Gyakorlatilag hozzá kell lennem szokva az izéhez, de egy kortynál nem iszom belőle többet. Egyrészt azért mert józanon szeretném túlélni a mai napot, másrészt, ha mindenki atyásan lerészegedik, akkor ki cipel haza kit. Szóval… Még prefektus vagyok, csak egy kortyot engedhetek meg magamnak abból, amit amúgy jobb esetben úgy meghúznék, hogy csak, na. Azzal gyorsan tovább is adtam és vártam, hogy Darius rákezdjen az élőzenére. Ha van, amivel kenyérre lehet kenni, akkor az a gitár, hegedű és zongoraszó. Bár éneklésben nem jeleskedem annyira, mint mondjuk Gin, de ettől még eljátszadozom a gondolattal, hogy én is beszállok az éneklésbe, azonban hamar rájövök jobb, ha mást hagyok énekelni. Addig van miben a csodálatost és szépet keresni.
THANKSHeloise
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-08, 21:04
Hufflepuff
To: Visszatérős buli/Words: 374/Song: Je suis lá me voilá
Nem veszem a lelkemre, hogy Zivon ikertesója nem túl szívélyes velem, végül is, nem is ismerem. Úgy döntök, hogy most különösebben nem foglalkozom vele, mert a mellette ülő szöszivel eléggé egymásra találtak. Legalábbis erről következtetek, amikor a lány intimen a fülébe suttog. Ugyan, nem akarok én semmi jó elrontója lenni, de még annyira nem vagyok ittas, hogy jól essen akárkivel kikezdeni. - Tudom, hol van Bol...Bulgária! - ellenkezek vigyorogva, mintha csak azért kéne ismernem az országát, mert onnan származik egy híres kviddicsjátékos. Azaz, voltaképpen azért tudom, mert vagyok akkora kviddics fan, hogy az összes játékos hátteréről tájékozott legyek. De azért úgy Európát csak azért is illik ismerni, mert itt élek. Jó, tudom, a szigetország lakói ezzel nem feltétlen vannak így általában. - Én francia vagyok. De elég az én nevemet megjegyezni, pár év múlva leszek én jobb is, mint Krum! - vigyorogtam újra, a vicc mellé. Persze, van önbizalmam, de azért annyi nem, hogy sztárjátékosként gondoljak magamra, amikor a kviddics csapatunkat eddig egyszer sem sikerült győzelemre vinni. Elsőként nyúlok a sütiért és annyit veszek rögtön a markomba, amennyit nem szégyellek. Van egy olyan érzésem, hogy hamar el fog fogyni, úgyhogy nem árt betárazni. - Isteni. - nyammogok, arcomon éteri mosollyal. Zizi anyukájában sosem lehet csalódni. Az arckifejezésem viszont rohamosan változik, amikor meglátom, hogy Stuart a földre köpi a sütit. - Mekkora pazarlás! - csóválom meg a fejem. De közben a vodkát idejuttatja valaki és én jönnék soron. Ez pedig a teljes figyelmemet igényli, mert jó pár perc amíg vitatkozom magammal, hogy meghúzzam, vagy se. Csak a sürgető hőbörgés hatására döntök úgy, hogy egy kis kortytól semmi bajom sem lehet. De lehet, hogy nem egy és nem kis korty lett. Na mindegy. Passzolom tovább, ahogy érzem, hogy a véremben melegség áramlik szét az egész testemben. De hiányzott ez nekem! Nem fékezem magam, egyből belezendítek az éneklésbe, ahogy elindul a gitár és meglepetésemre el is találom, hogy hol kell belépni. Nincs kimondottan rossz hangom, józanon hamis sem vagyok, de azért énekesnek sosem mennék. Így remélem, csatlakoznak hozzám többen is. Ha én ismerem ezt a számot, akkor mindenki mástól is elvárom. El kell ismernem, hogy sokkal jobban élvezem az élőzenét, mint a megbűvölt hangszórókat. Valahogy megvan a hangulata ennek is, mint a fejünk fölé varázsolt fénylő pontoknak.
*Igazság szerint nem is remélem, hogy egy srác ha már sütit hoz a buliba, uborkát is csomagolt mellé. Az esélytelenek nyugalmával könyvelem el, hogy a kérdésem tréfás mivolta megmarad, de uborka nem kerül az "asztalra". Ellenben a vodkás üveg elég szépen jár körbe, a második is elér Stuarthoz, noha azt - nem irigységből - a másik irányba indítottam el. Semmilyen rokoni és más kapcsolattal nem vagyok tisztában, valójában csak néhány mardekárost ismerek látásból, a többieket pedig szinte még úgy sem. szóval olyan vagyok mint az újszülött akinek minden új és meglepetésszerű. az, hogy a meghívómnak van egy ikertestvére, csupán a véletlenül elcsípett mondatfoszlányokból tudom, bár a hasonlóságra korábban is felfigyeltem, nem tartottam jelentősnek. végül is mindenkinek megvan a maga párja a világban, itt a varázsvilágban kicsit többször fordul elő, nem jegyzeteltem ugyan és nem húztam vonásokat sem a gitárom fájába, de azért feltűnt a jelenség. Sokat nem beszélek éppen ez okból, de úgy tűnik másokat ez nem zavar és végül is ezért jöttem el nagyobb kedvvel Missy nélkül, hogy ismerkedjek, mert a szöszke csoda még szavak nélkül is képes volt arra, hogy rávegyen az ilyen alsós szokásokra. Jobbára azért a fiúkra vagyok hangolva, nem azért mert őket kedvelem, hanem mert rájuk és a Missy iránti érdeklődésükre vagyok kíváncsi, másodsorban persze játszik bennem a férfi is aki barátokra, ivócimborákra hajt, ha már úgy döntöttem, hogy tartósan itt maradok. Missy miatt. Fiatalabb nálam, és ezért tovább kell maradnia Roxfortban, elvileg. Persze dönthet úgy is, hogy nem tanul tovább, de kétlem, hogy valaha ilyen meggondolatlanságra adná a fejét. Lelkiismeretes és gondoskodó, mondhatni fészeklakó. Azért perszer nem vagyok udvariatlan, finoman megrázom a kezét Leticiának, és a másodpercekkel később mellém ülő Ginettnek is. Közre vagyok fogva lányokkal, ha most Missy itt lenne, Merlin sem mosná le rólam, hogy flörtölök, pedig nagyon messze vagyok tőle és úgy érzem a lányok is. * -Darius, örvendek. Nem, nem orosz. Bolgár. Viktor Krum…ha így könnyű. *Mondom és említem a minden bizonnyal varázsvilág szerte ismert nevet, feltételezem, az én szülőföldemet vele azonosítják, de persze tévedhetek….és máris más felé figyelek. Jobbára az épp érkező sütire és minő meglepetés az uborkára. El is marom az üveget és a magamévá teszem, így már sokkal jobb, szinte otthon érzem magam, és a gitárom húrjaiból való dallam előcsalogatás is könnyebben fog menni. Azért persze sütit is veszek el párat, annyit amennyi még belefér a másoktól elcsaklizó mennyiségbe, de az uborkába harapok bele elsőként, s aztán ha már ismét nálam az üveg, hajtok rá egy kis vodkát.* - A hölgyek kívánság. Én csinálni zene. *Semmi bajom az eddig bűvölt zenével, de azért az élő az sokkal jobb és élvezetesebb. Csak egy pálcalegyintés és a gitárom húrjainak hangja átcsúszik a hangfalakéba. Némi, pár hangos próba után belezendítek A buli közepébe. Már nem kell több uborka, sem vodka, sem süti, nekem a boksz az életem Missy után, és a zene ha verekedni nem kell, bár ahogy a hangulatot sikerül csekkolnom, az sem fog elmaradni.*
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-06, 17:37
Szimpinek tűnik a társaság, bár ami a legfurább a dologban, hogy pont az tűnik a legproblémásabbnak, aki mellé sikerült besorolnom. Azért lássuk be, hogy ez a visszatérő Stuart kissé... mintha nem lenne valami kedves ember. Persze lehet, hogy csak épp nyűgös, csak rossz napja van a fene tudja, de mintha amikor csak ránéz valakire, akkor utálkozó arcot vágna. Ott a szöszi csaj, meg az ikrek akikkel mintha nem lenne épp a legjobb baráti viszonyban. Fura, ha nekem lenne testvérem... Na jó, ilyet kár kijelenteni, honnan tudhatom, hogy mi lenne, ha lenne valaha is testvérem lenne, vagy lett volna. Nincs, szóval teljesen felesleges és értelmetlen efféléken gondolkodni, inkább figyelek a kissé morgós jelleműre, bár hátha ő is oldódik, ha iszik. - Annyira még nem ismerlek, hogy már egyből ilyen bizalmi viszonyba kerüljünk. - viszonozom a vigyort, sejtem én, hogy csak poénnak szánja és nem komoly a kérdés, hogy gyereket akarok-e tőle. Nem ismerem és azt azért egyértelműen látom, hogy nem egy visszafogott ember, főleg amikor megtartja a vállamat is a kézfogásnál. Na igen kicsit csak fel kellett állnom ahhoz, hogy elérjem Darius kezét, főleg hogy akkor már Ginettnek is odanyújtom, meg a kicsit távolabb ülő Zivonnak is egy röpke névelrebegés mellett. Mégis csak az a tuti, ha nem úgy kell szólnod valakinek, hogy hé te ott a sütivel, hanem a nevét is tudod. Nem mellesleg a húsom ellenére is eléggé ácsingózom már arra a sütire, baromi jól néz ki egyébként, szó se róla. - Mit jelent az, hogy nem hivatalosan? Ikrek vagyok, szóval... gondolom ez azért eléggé lejön mindenkinek. - oké azért kicsit meglep a dolog és nehéz feldolgozni az infokat, mert hát nem tudom, hogyan lehet valaki nem hivatalosan az ikertestvére valaki másnak. Ez eléggé... fura így. Letagadni se nagyon lehetne, hogy rokonok, hiszen mégis csak úgy néznek ki mint két tojás, bár a másik srácnak valahogy alapból barátságosabb az ábrázata, ő úgy fest, hogy nem haragszik olyan végletesen a világra, mint ahogy a mellettem ülő, mert ő mintha legszívesebben felképelne mindenkit, aki csak hozzá mert szólni, főleg akkor, ha nem a megfelelő módon teszi azt. - Mármint úgy értem a suli nem volt-e rossz, ha már elmentél, de ha nem, akkor megnyugodtam. Én eddig elég jó dolgokat láttam azért. - szóval remélhetőleg nem lesz továbbra sem gond majd. Elég jó helynek tűnik, főleg ha már itt az elején benne lehetek buliban, aztán jövőre még könnyebb lesz megkezdeni majd a sulit. Nem tartok én a szeptembertől, max. tanulási szempontból, de az nem érdekel különösebben, hogy milyenek lesznek a többiek, azt mindig meg szoktam tudni oldani. - Oh, hát a zene az bármikor jöhet! - villantok egy mosolyt Dariusra, részben azért is, hogy kicsit elvonjam a figyelmemet Stu eléggé látványos szemforgatására, amit szerencsétlen Ginette és Zivon felé ejt meg. - Mi a bajod velük? - kicsit azért közelebb hajolok és a fülébe súgom főleg a kérdést, mert tényleg érdekel és mert tényleg nem értem a dolgot. Nem tűnnek olyan rémes társaságnak, de mintha direkt bántóan akarna viselkedni velük, csak nem értem az okát igazából. Azért én veszek még egyet a sütiből. Nem mondom, hogy direkt... talán csak kicsit van így, de amúgy nekem ízlik. - Kösz! Szerintem finom és egyáltalán nem száraz. - nem akarok én direkt szembeszállni ezzel a Stuval, mégis az ő bulija vagy mi, de akkor sem kell mással direkt undoknak lenni, főleg mert a süti amúgy jó és biztosan sok időt szánt rá az édesanyja, hogy ilyenre sikerüljön összehozni és hát az a nő Stu anyja is. Na jó, én beszélek? Az apámmal nincs épp a legjobb viszonyom, de hát nekem meg van rá az okom, a szösziét pedig egyelőre még nem ismerem, addig még nem fogok igazat adni neki, mert ránézésre nem tűnik az a két illető olyan rettenetesnek.
Annyira nem vagyok bunkó, hogy Ginette szeme láttára kezdjek ki egy másik szőke kékszemű csajjal, hogy közben látványosan szarba se nézzem őt. Lehetnék olyan ősparaszt, hogy az új kis szöszin élem ki a kangörcsömet, és senki nem róna meg érte jobban, mint általában, hiszen pasi vagyok, mardekárok, szinte önbeteljesítő jóslat lenne, senki nem lepődne meg. Több dolog tart vissza mégis. Ha már voltam ilyen gyáva, hogy elmenekültem Ginette elől, akkor ne egy másik csaj szívjon miattam, ráadásul a hugrabugos még most sem tudja, hogy a világon vagyok, így még csak a szemöldökét se emelné meg, ha elvonulnék Lecitiviával. Áh, megintcsak szarul érezhetem magam, hogy nincs megoldás, miért kellett egyátalán visszajönnöm? Olyan jól elvoltam már, azt hittem már minden rendben, túlléptem. Erre mégsem, itt van ő, és halálra idegesít. Egy fokkal emberibb hangnemben folytom Leticia felé a szavaimat. - A nevedre igen. Attól még lehetsz brazil, mert nem vagy kreol. Annyira azért nem érdekel az anyád, talán gyereket akarsz tőlem? – Kérdezem vigyorogva csak egy kérdés volt, nem kell túlzottan belemenni a részletekbe. Észre sem veszem, hogy már a második üveggel veszem át Dariustól a vodkát, ezek szerint Ginette jelenléte rányomja a hangulatomra a bélyegét, búfelejtőként ismerkedek, és iszom. Na meg kajálok, ha már az ikrem még süteményt is hozott. Nem vagyok kifejezetten édesszájú, egy biccentést azért kap tőlem amikor elkezdi a kínálgatást. Ahogyan megkezdődik a nagy kézfogás, szinte ingerem van rá, hogy rácsapjak Leticia seggére, de csak a vállát tartom meg, hogy lássa, kihasználhatnám a helyzetet, ha nagyon akarnám. Akarom, de Gin nem annyira nagy lotyó, hogy ennyire pocsékba vágja a kedvemet. Darius gitárjátéka ellenben engem is érdekel, kezdek már jó hangulatban lenni hozzá. A szőkeség újabb kérdéssel fordul hozzám, amire keserédes nevetés a válasz. - Most hogy mondod... tényleg egészen hasonlít. Nemhivatalosan a testvérem. Rémesen rosszabb kiadásban, mondanom sem kell. – Egoizmus. Ezúttal nem. Hangosan mondtam, hogy Zivon is hallja, inkább amolyan vérszívás, önirónia talán, hogy mással jelenleg nem tudom magamat vigasztalni. A lány korábbi kérdésén azért elgondolkozom, és most jutok el odáig, hogy szavakba is öntsem a válaszomat. - Uncsi? Korántsem. Nem azért jöttem vissza, mert rossz volt. Hiányoztak a haverjaim, és különben is, amit elkezdtem, azt befejezem. – És itt némulok meg, amikor Ginette közelebb ül, és a másik oldalról mutatkozik be Dariusnak. Értem én, hogy ő az új fiú, de sör folyik a golyóiból, hogy mindenki őt akarja megismerni? Rohadt életbe... Ginette azért kap egy rövidke köszönést, ha már olyan ügyesen ütötte le a vajsör tetejét. - Sz’asz. – Fordulok el tűntetőleg, véletlenül éppen Leticiával találkozik a tekintetem, aki észrevehet némi bántott, zavart fényt a szememben, akármennyire is játszom a macsót, franc se gondolta, hogy a hugrabugos ma itt lesz. És úgy kéne átvészelnem a saját bulimat, hogy nem rúgok fel senkit puszta feszkólevezetésként. Azon már csak mordulok hogy az öcsém anyánkat említi. Jobb is nekem, ha nem kötődöm hozzá semmilyen módon, ám a sütemény, amelyet éppen a fogaim között örlők, hirtelen megkeseredik a számban. Francba... ez tényleg nem az én napom. - Akkor mondd meg neki, hogy ha meg akar ölni, továbbra is csak ilyen szárazra csinálja. – Jegyzem meg epésen, és a maradékot, ami a számban volt, egész egyszerűen a földre köpöm.
..,
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-01, 18:58
Stuart visszatérös bulija
Őszintén szólva nem gondoltam, hogy bárki meg fogja hallani a kérdésemet a zenei aláfestésnek köszönhetően. De látni, hogy tátogok valamit biztosan, ezt Stuart mormogó kérdése igazán jól produkálta. Az különösképpen megnyugtatott, hogy hiába igyekeztem feltűnés mentes, még a légy zümmögésénél is halkabb lenni, nem tudtam. Nem számított. Csak az, hogy minden a legnagyobb rendben legyen és ahogy elnézem Stuart igazán figyelmes, mert én nem tudom honnan, de megtudta, hogy szándékomban áll leszokni a cigarettázásról és ezért ügyesen ki is hagyott az osztogatásból. Bár nem csak engem, hanem Ginette-t is, de gondolom... Nem, igazából fogalmam sincs miért. Kár ezen agyalni, elvégre nekem most mindenki szeme elé kell cipelnem a táskámat. Igyekeztem bólogatni szavak helyet, hogy akkor rendben van, neki meg neki meg neki juttatok egy kis sütit. Levélben megkértem anyát, hogy süssön és küldjön. Persze az égvilágon nem árultam el neki, hogy miért kérem ezt tőle, hiába volt rá olyan nagyon kíváncsi. Azt sem tudja, hogy Stuart bulijára volt az egész kitervelve, mert... Igen, az orra alá akarom dörgölni, hogy az igazi édesanyánk – vagy legalábbis remélem – sokkal jobban süt, mint az aki megjátssza magát és pátyolgatta őt még kisebb korában. Gyakorlatilag, azt hiszem igyekeztem mindenre felkészülni, hogyha ő nem is, de én legalább pozitívan álljak hozzá ehhez az egészhez. Elmentem a farönkhöz, ahová egyszerűen letettem a táskám és magára hagytam, egészen idáig. Most nagy szükség volt rá. Pontosabban a tartalmára, arra kimentsen a nyugodt lézengésemből és tegyek valami jót. Szerencsére, nem csak én vagyok az egyetlen édesszájú itt, ennek meg a szívem határozottan örülni tud.
Legalább nem egyedül fogom megenni és ugyanazt a kedves monoton szöveget írni anyának levélben, amit mindig is szoktam. A legközelebbi levelemben tuti el fogom árulni, hogy nem csak magamra gondoltam, hanem másokra is és megkínáltam őket a süteményével. Mai napig nem értem miért nem nyitott egy cukrászdát, de majd az idők során, hátha sikerül meggyőzni őt. Addig is... – Talán a legalján van, hacsak a klubhelyiségben nem hagytam. Nem kis munkámba telt mire sikerült meggyőzni a házi manókat, hogy a jó szándék vezérel és eszem ágában sincs valakit megtréfálni azzal, hogy... – magyarázom helyet foglalva Ginette mellett, miközben a táskámban kezdek el keresgélni. – Elrejtem a párnája alá vagy megdobálom, csak úgy viccből. – fejezem be, mire végre sikerül kiszabadítani a sütiket és a néhány üveg ital mellett amit volt szerencsém elvenni a kicsiktől, meglátom azt a befőttesüveget amibe a savanyú uborkának is lennie kell. – Ha kell van mellette csípős paprika is, de nem tudom mennyire csípős, mert ez csak a konyhából jött. – igazából ezt a hús mellé gondoltam, de semmi sem akadályoz meg abban, hogy ne vegyem ki a táskámból és adjam oda a gitáros fiúnak. – Anya küldi, milliónyi szeretettel meg mindenféle mézes mázos szóval ami egyszer létezik a világon, szóval tessék! Adjátok tovább, aki nem kér az nem kér és kész. – kiveszek egy sütit az egybefedeles műanyag dobozból és tovább adom, még akkor is ha tudom, hogy anya egyáltalán nem mondott ilyesmit. Ha tudná milyen célt szolgál a süteménye akkor végkép nem mondana semmit sem, na jó talán haragudna egy kicsit, amiért nem osztok meg vele semmilyen információt és elhallgatom előle az igazat. De nem számít, csak az, hogy szerencsére nem csak egy ilyen van még a táskámban, nem aggódom igazán azért nem jutna nekem mondjuk legközelebb is.
THANKSHeloise
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-07-01, 17:32
Hufflepuff
To: Visszatérős buli/Words: 373/Song: Elements
Nem álurok vele el nagy titkot, ha beismerem, hogy a varázslatom, amivel idehívtam a sok száz csillogó szentjánosbogarat, nem csupán hangulatteremtő szándékkal ötlött fel bennem. Valamivel fel kellett magamra hívni a figyelmet, mielőtt már a megérkezést követően beskatulyáznak abba a kategóriába, hogy én vagyok az a furcsa lány, aki végig bután áll a party szélén. Bár már ismerik a nevemet Roxfort szerte sokan, de Mardekáros buliba ritkán vagyok hivatalos. Bár most ha körbetekintek, akkor bőven látok diákokat másik házakból is. Nem érzem annyira egyedül magam, de azért jól esik az elismerő bólogatás és mosoly, már akitől jön. - Naná! - vágom rá Zivon ajánlatára. Süti bármikor jöhet, főleg, ha az anyukája csinálta, azt imádom! Vacsiztam már a suliban, így a tábortűznél sütögetésből most kimaradok, de a desszert pont rám fér. Annyi édességet meg tudok enni, hogy az ember nem is gondolná. Szerencsére vagyok annyira izgága, hogy azonnal lemozogjam, így nem látszik meg a karcsú testemen. Az asztal éléhez ütve a tetejét, kibontok egy vajsört is és jobbnak látom letelepedni a tűz mellé, mert még nem indult be annyira a buli, hogy nekiálljak táncikáni. Szívesen megtenném, de ők még nincsenek olyan állapotban, hogy ne nézzenek hülyének. Meg aztán csak egy kis időre szakadtál el a tanulás mellől, hogy utána rohanj vissza.- mondta valami halk hang a fejemben, de sikeresen elnyomtam az este további részére. - Szintén orosz? - kérdeztem a magát Dariusnak hívó sráctól, miközben lehuppantam mellé. Nem túl kecsesen, inkább, mint egy zsák krumpli. De azért annyi lélekjelenléttel, hogy az üvegből ne löttyintsem ki a gyenge sört. Volt valami ismerős az akcentusában. Mint anno Zizinek, de ahhoz már vagy hozzászoktam, vagy az évek alatt jelentősen fejlődött, ami nem lenne meglepő.- Ginette. - mosolyogtam rá és a többiekre akik a tűznél ültek, miközben bemutatkoztam és még mielőtt a sütin kezdem volna el nyammogni. Úgy látom, itt van Zivon ikertesója, egy szőke Grifis, akiről csak ennyit tudok. Várjunk, nem úgy volt, hogy Stuart már nem jár ide? Végül is, nekem mindegy, elég nehéz összetéveszteni a barátommal, úgyhogy nem érzem különösen sehogyse tőle magam. Inkább kortyolok még egyet a vajsörből és megrpóbálom a figyelmemen kívül hagyni a keringő vodkás üveget, mert mégsem ezért jöttem. Közben persze erőért imádkozom, hogy ezt tíz perc múlva is így gondoljam.
*Kellemesen éget a vodka ahogy lecsúszik a torkomon, nem sajnálom mástól sem, ha kéri odanyújtom hiszen van még belőle pár üveg a zsákomban. Igaz magamnak hoztam, hogy legyen megfelelő számú utánpótlás üres óráimra, de Missy sok időmet lekötötte értékesen ezért jócskán maradt. Könnyedén ajánlom fel a bulira, hiszen nem sokára vége az iskolának és mindenki elhúz haza, én is feltankolhatok majd a következő tanévre. Mivel a szobámba való önkéntes száműzetésem miatt nem sokakat ismertem meg, ezt úgy érzem most pótolhatom, de nálam mindig lassan indul be a buli, először csak ülök és figyelek kivel érdemes szóba elegyedni és ki az akit messziről el kell kerülnöm. Alapjában véve nem tűnik ki nagyon a tömegből, csupán a cigarettát utasítom vissza, az az egyetlen amit még a buli kedvéért sem kóstolnék meg, bár a felém szállingózó egyre töményedő füst nem zavar. A viszonylag halk gitárhangolás közben előhúzok még egy üveggel mert látva Stuartot rohamosan kezd fogyni a szesz, és a végén nem lesz mit odakínáljak. A második üveget a vele ellenkező irányba nyomom kézbe oda sem figyelve ki marja el, a sütire viszont felkapom a fejemet, már csak azért is mert kihallom a szavak közül az ismerős akcentust.* -Süti? Ide vele. Uborkát nem hoztál? *Köztudott vagy sem, a vodka uborkával jó nem csokis sütivel, de csempészek belőle pár darabot Missynek. Azt ígérte a vége felé benéz ha jobban érzi magát, ha pedig mégsem, legalább viszek neki egy kis bulifiát. Eddig fel sem tűnt, hogy a sütis srác mennyire hasonlít Stuartra, de most, hogy jobban megnézem, nem a süti a furcsa benne. A nevük még csak nem is hasonlít egymáséra, és láthatóan nincsenek puszibarátságban, de nem kérdezek rá. Majd kiderül anélkül is amikor a hangulat már a tetőfokára hág és mindenki szószátyárabb mint amennyire szeretne nem az lenni. Türelmes vagyok. Addig is a vodkám talán körbejár én meg tovább hangolgatom a gitáromat, bár nagyon nem kell, inkább csak apró ujjgyakorlatokat végzek, ízelítő gyanánt. A zene ami a megbűvölt hangszórókból árad épp elég hangos, és úgy néz ki, hogy jelen pillanatban még nem vevő senki az élőzenére. A szentjánosbogarak fényére azért nem állok le tapsolni mint a kis szöszke de egy mosollyal jutalmazom. A későbbiekre ad is némi ötletet abból a lehetőségből amit magammal hoztam. Amennyire csak tudok belehallgatok a közelemben ülők beszélgetésébe, az a passzív ismerkedés eléggé bejön, mindenkiről megtudni valamit anélkül, hogy belebonyolódnék valami komolyabba. Szóval a szöszke félig svéd, a sütis srác meg félig anyanyelv rokon, Stuart meg egoista barom de szimpatikusan műveli, és azt is megtudom végre hellyel-közzel, hogy miért ez a nagy buli. Szóval azért nem láttam eddig mert lelépett, most meg tékozló gyerekként visszatért. A Roxfort pedig ezek szerint roppant toleráns iskola, hogy még tárt karokkal is várták vissza. A szöszke közelebb hajol hozzám, szinte átesik Stuarton, hogy a kezét nyújtsa, hát mégse hagyhatom parlagon a kis kacsót. Nem tudhatom, hogy a tábortűz fénye mennyit tesz hozzá amúgy is hidegen villanó íriszeim jeges színéhez de azt mind ráöntöm.* -Darius. Én fog nektek gitározni, da. Mikor szeretni te? *Még a mosolyomat is rávillantom, persze nem jelent semmit a számomra, csak bulizunk nem több. Ilyenkor én is lazább vagyok de nem felejtem el a szép kék szempárt és a szőke, selymes tincseket, sem a cicás csókot amit utoljára kaptam. Várom a kívánságokat és az igényt arra, hogy lecseréljem a bűbáj zenét magamra. nagyon remélem, hogy nem olyan lányos, Barbie babás zenét kérnek tőlem mint amivel annak idején Ruth nyiszálta az utolsó idegszálamat….mert akkor elpattan a húrom.*
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-06-26, 13:54
Azért az határozottan zavarna, ha szándékosan a képembe fújná a füstöt és annyira van nagy szám, hogy szóvá is tegyem, de egyelőre ennyire még nem esett túlzásba, ez a nagy szerencséje. Szóval lelkesen tartogatom a kajámat a tűz felett. Egész gyorsan kezd az illata szállni a levegőben. Remélhetőleg a hangulat is jó lesz majd végül, mert a kaja úgy fest, hogy határozottan bejövős, akkor már majd a többi is pörögjön fel. Oké persze a tábortűz körül nem lehet azért olyan nagyon felpörögni, de mondjuk a gitárját már hangolgató srác talán majd gondoskodik nekünk valami jó kis zenéről, az azért bejönne nekem. Kicsit azért persze felmérem a terepet, és a szentjánosbogarak megjelenését egy tapssal honorálom. elég tuti kis ötlet, és határozottan tetszik így a hangulat, szóval nem lesz rossz ez ebben biztos vagyok. Csak aztán pillantok oldalra újra a srácra, aki magához intett, akinek a partiján vagyunk most, ha minden igaz. - Mármint a nevemre gondolsz? Nem tudok róla, hogy lennének brazil rokonaim, akkor egy fél fokkal barnább lenne a bőröm. Svéd... legalább az anyám, ha ez segít. - rántom meg a vállamat. Hát na nem jártam én sosem annyira nagyon mélyen utána a nevem eredetének. Csak egy név, nem totál mindegy, hogy milyen néptől származik? Jó vannak akik megszállottam kutatják a családfájukat, meg ilyenek, de én nem kifejezetten tartozom az ilyen emberek közé. Én meg vagyok azzal, hogy tudom azon rokonaimat, akiket ismerek, miért érdekelnének engem több száz éve aszott hullák, csak mert a felmenőim? - Olyan uncsi volt itt? - hát ez nem jó jel, főleg nekem, aki most jöttem, bár akkor remélem, hogy majd felpörög minden, ha már ennyire nagy ásznak gondolja magát a srác. Közben azért kicsit előrehajolok és átnyúlok a lába felett, hogy a másik oldalán ücsörgő Darius is kapjon egy pillantást, no meg egy kéznyújtást tőlem. - Leticia, te pedig fogsz nekünk gitározni? - persze evidens, hogy fog, ez inkább afféle sürgető kérdés, hogy nekem jöhet a dolog minél előbb, hogy kicsit feldobjuk a hangulatot. Egyébként is szeretem a gitárt, hátha lehet esetleg még kérni a is a sráctól valami ütőset, bár persze kérdés, hogy hasonló-e az ízlésünk. Arra viszont már kicsit felszökik a szemöldököm, amikor Stuart hallhatóan odamorran valaki... másra, aki nem mellesleg csont ugyanúgy néz ki, mint ő. Na ez... fura, főleg hogy láthatóan nincs oda érte. - Tudod ugye, hogy a sütis srác pont úgy néz ki, mint te? - legalábbis én úgy láttam, hogy sütit kínálgat, bár nem mondanám azért biztosra. Majd a hús után szépen betámadom és én is kérek tőle, tökéletes lesz desszertnek. Egyébként meg általában az ikrek egymása szoktak hangolódni, ők viszont nem úgy fest, mintha egy hullámhosszon lennének. Stuart képe eléggé morcos... és nagy, mondhatni kissé nagyképűnek tűnik a srác, a másik viszont kedvesebbnek hat nekem innen messziről. No meg az átlag pasik nem szoktak sütivel érkezni egy bulira és azt kínálgatni, legalábbis nálunk, az előző sulimban ez nem volt divat.
Azért olyan sok embert úgy gondoltam nem akarnék meghívni, mert ha csak egy valaki köpi be a titkot a tanároknak, akkor nagyjából kár is volt visszajönnöm, mert egy ilyen kihágásért, hogy tömegével terelem a diákokat a tiltott rengetegbe, nem hogy kicsapnak az egyetemről, hiába végeztem el az iskolát, még a pálcámat is kettétörnék. Annyira azért nem ragaszkodom a varázslatalan élethez, hogy egy ilyet be merjek kockáztatni, ahhoz még túl fiatal vagyok, hog halálfalóként tengessem az életemet, pedig akkor talán még Ginette is nedvesebb lenne, ha rám gondol. Mintha nem lennék vele így is köcsög szemétláda, de mintha a lányoknak semmi sem lenne elég, mindig azt hiszik, hogy csak mert egózik valaki, és lábtörlőként kezeli a csajokat, már menőbb is. Én is ezt teszem, hiszen látványos, hogy nincsenek érzelmeim, majd én szépen eldöntöm, hogy kinek és hogyan engedem hogy betérdeljen elém. Ez így működik. A kis szőke szuka bezzeg teljesen megbolondít, nem tudta kihagyni ezt az estét sem, hogy itt illegesse magát, ráadásul pont az ikertestvéremmel van olyan rohadt jóban. Ez akár jó is lehetne, hogy bírja a külsőmet, viszont... nem, nincs benne viszont, ez úgy szar, ahogy van. Robbie éppen egy hollóhátas kerek segget méltat a közelemben, ez legalább indok, hogy elkapjam a tekintetemet a szentjánosbogarat idéző Ginette-ről, nem kell összeszűkíteni a szememet gyűlölködve, egyébként meg magamban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy jó ötlet, és jól esik a kezdeményezés. Utálom, ha valaki csak úgy áll mint fasz a lakodalomban, és várja, hogy történjen valami. Hát látványosság gyanánt szívesen szétverem a vodkás gyerek gitárját Zivon hátán, hogy Ginette-ben is bennakadjon a szusz. Akkor aztán mindenki elmehet a jó francba. Sötéten pislogok, most még itt ragadok meg gondolatban, ahogyan a vodkát kortyolom, újra és újra az ajkamhoz emelve az üveget, remélem a durmstrangos nem sajnálja tőlem. Ismét felharsan a röhögés, valaki még idejekorán hányni kezdett, na igen, ha nem bírja, ne jőjjön, aki ilyen lúzer. Visszaadom hát az üveget, és odaintem magamhoz a másik kis szöszit, valakivel muszály elterelnem a figyelmemet, mert csak meghülyülök, hogy ha ez így megy tovább. A griffendéles bula egészen megrakhatónak tűnik, bár akkora szemei vannak, mint egy bálnának basszus. Azért szemműtétre nem fogok neki spórolni. De úgy alakra tényleg nem rossz. - Dél-amerikai hangzása van. Brazil, vagy venezuelai, nem? – Támaszkodom a térdemre, hogy a farmerzsebemből előhalásszam a cigisdobozomat, és rágyújtok. Odakínálom neki a még félig teli dobozt, majd a mellettem ülő Dariusnak is, a két haveromat már persze, hogy nem hagyom ki. Utóbbiak naná, hogy kérnek, ellenben Gin és Zivon teljesen véletlenül kimarad a kínálásból. - Elhúztam a csíkot, jah, untam itt a nyomott légkört. De most itt vagyok, teljes életnagyságban, hogy beindítsam az életet. – Rávigyorgok, és kifújom a füstöt. Azért nem a képébe, bár nyilvánvaló jelzése lenne, hogy akarok tőle valamit, végül mégsem visz rá a lélek, öregszem, vagy a hugrabugos tyúk rontja itt a férfiúi önérzetemet. Büdösfranc... - Mi van? – Mordulok Zivonra, mert valóban nem hallottam, hogy mit is kérdezett, a zene teljesen elnyomta a hangját, szájról olvasni meg nem tudok, az is isteni csoda, hogy véletlenül odanéztem, amikor tátogott.
..,
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-06-20, 19:17
Stuart visszatérös bulija
Óvatosság. Igen, ez jellemezte az elmúlt egy hétben a lépteimet, ha azt akartam, hogy minden a legnagyobb rendben legyen és olyanoknak szóljak akikről tudom nem köpnének be. Azért az nem lett volna szép, ha pont az utolsó hetekben búcsúzhatok el a prefektusi címemtől, nem pedig akkor amikor ténylegesen mindennek vége. Eddig elég jól meg tudtam felelni a feladatnak, senkinek sem tűnt fel, hogy sokkal tovább maradok fent, mint amennyit egy normális prefektus el tudna képzelni. Ezért... Na pontosan ezért mindenféle meglepettség közepette úgy döntöttem falazok és részt veszek Stuart buliján. Ha tényleg meg akarom őt ismerni, a történetét és nem holmi gagyi részleteket amiből alig értek meg valamit. Nem tudom mihez kapcsolni és ehhez hasonló bökkenők, akkor nem menekülhetek előle. Nincs értelme. Az első akinek szóltam a buliról az Ginette volt, egyrészt mert... nem is tudom, vele sokkal hamarabb találkoztam, mint bárki mással. Ezért valahogy meg is kellett őt győznöm, megjegyzem nem kis munkámba telt míg végre beadta a derekát és azt mondta eljön. Lisa-val más volt a helyzet, neki nincsenek jó emlékei a Mardekárosokkal kapcsolatban azért amikor elmeséltem, hogy ez gyakorlatilag egy Mardekáros által szervezett buli, rögvest kitalált valami kifogást és azt mondta számára sokkal fontosabb a tanulás. A húgommal meg sem próbálkoztam, ő gyakorlatilag mindennek az elrontója és elég nyűg lesz a nyakamon, nem kell még ő is. Jessica-t szerencsére nem kellett győzködni, amint meghallotta a buli szót a számból, rögvest igent mondott. Megígérte, hogy akinek tud szólni fog és nem mondja el, hogy tőlem van az infó.
Az ilyen apróságokért határozottan hálás tudok lenni s, egyáltalán nem bánom, hogy irtózatosan kevés fiú ismerősöm van akivel egy ilyen fontos bulit is közölnék. Nem csüggedtem el, még akkor sem amikor már majdnem azt hittem, hogy senki sem fog eljönni azok közül akiknek szóltam. Ginette és Jessica is eljött, szóval hihetetlenül nagy kőszikla esett le a vállamról amikor megláttam őket. Még ha túlnyomórészt Mardekárosok is vannak jelen, legalább közöttük ismerős arcokat láthatok. Ez meg azt jelenti, hogy jó hangulatom lesz, amire még Ginette szentjánosbogarai is rátesznek egy lapáttal. Szerintem félelmetesen jól néz ki a tábortűz és zene mellett a fényük. Ezt azonban nem teszem szóvá, inkább csak elismerően vigyorgok. A táskámat is magammal hoztam, nem, nem egy túlélési felszerelést rejtegetek benne és attól tűnik jól megpakoltnak. Inkább azt mondanám, hogy amit sikerült elkoboznom a kisebbektől és volt bátorságom nem odaadni a tanároknak, plusz anya csokis sütije. Tudom, furcsa elképzeléseim vannak, hogy pont a nyárson sült hús mellé kérne valaki kenyér helyet csokis sütit, de hát elhoztam. Ha van akinek a süteményeit vígan osztogatom és bízom abban, hogy mindenki szeretni fogja, akkor az csakis az ő keze-munkája. De még nem jutottam el addig, hogy vegyem a bátorságot és felnyissam a farönknél hagyott megpakolt táskámat. - Ha valaki kér sütit is a hús mellé, van a táskámban egy rakással. - bár kétlem, hogy a zene mellett meghallották, igyekeztem nem túlkiabálni azt.
//
