2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Robbie és Cantrell voltak az elsők, akiknek beköszöntem, hogy egy kicsit rázzuk fel a mardit, ha már visszajöttem. A buli alapötlete tőlem származik, igazi kiskirályként rájuk bízom a megvalósítást. Igazi havarok, sajnálták, hogy elmentek, a pontos indokot nem is tudták meg. Most itt ücsörgök a körükben, legalább huszan lehetünk, nem csak a házamból, azért ennyire nem vagyok aranyvérű köcsög szemétláda, hogy kinézzek bárkit is, csak mert volt annyira vesztes, hogy nem minket választott. Zivonnak azért szóltam, hogy jőjjön le. A nevünk ugyan más, és hivatalosan máskor van a születésnapunk is, amit szerencsére már nem kellett bizonygatni, a bonyolult családi viszonyokon még a vén hülye igazgató is legyintett, hogy most már spongyát rá. A kis szöszi azért egész dögös ott középen, azt pedig lazán mellőzni tudom, hogy griffendéles szuka. Még mindig jobb, mint Ginette ott balra, mert egyszerűen idegesít hogy még mindig itt eszi a fene. Mintha el se mentem volna, hevesen zakatol a szívem, legszívesebben felrúgnám, hogy látnom kell. Nem engedhetek meg magamnak ilyesmit. Még a tömény vodka is megkeseredik a számban amit az új egyetemista mardekáros, ez a Darius hozott, hatásos belépő volt, egy jó pontot mindenképpen szerzek. Mágikus zenénk is van, a modern kor és az örökzöld rockszámok szólnak egy megbűvölt magnóból, s hatalmas hangszórókat lebegtettek ide ki a srácok. A bűbájtanos zsenik pedig varázst bocsátottak a tisztásra, hogy senki emberfia ne tudja a titokgazdán kívül, hogy ki léphet ide be, mindenki más számára egyszerű sötét, kihalt hely. A titokgazda én vagyok, de miután akinek továbbadtam a titkot, már azt hívott meg, akit akart, ellenben az a Nicolas gyerek még jó arcnak tűnik. Valaki sűlt husokat vesz elő, hogy húzza nyársra őket, nem is hülyeség, a pia egy idő után ki fogja kezdeni a gyomromat. - Te ott... Hogy is hívnak, mikor érkeztél? Csüccs ide mellém. – Szólok Leticiának, nincsen bennem olyan szándék, hogy féltékennyé tegyem Ginette-et, jó eséllyel azt sem tudja, hogy létezem. Közben visszanyomom Darius kezébe az üveget, és rágyújtok, hidegen hagy, hogy az odahívott szöszi netán nem bírja a szagát. A tábortűz ég, akinek nem kell a füst, az menjen vissza a szobájába.
//Gondoltam belevágok a közepébe, lehet sok njk-t megszemélyesíteni bátran. Én kedden fogok legközelebb írni, ti jöttök^^//
..,
Szerző
Üzenet
Darius Benedict
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-06-18, 22:19
*Nos, nem túl gyakran tudnak meglepni, de az a húzás igazán kenterbe verte az összes eddig „elszenvedett” döbbenetre való hívásomat. Először azt sem tudtam ki a fene az a Stuart, mire úgy ahogy összeszedtem róla némi infót, már a megbűbájolt tisztás kellős közepén találtam magam. Szó se róla, imádom az ereszd el a hajam bulikat, de a Roxfort berkein belül, őszintén, nem számítottam ilyesmire. A Durmstrang után az angliai boszorkány- és varázslóképző iskola kissé karótnyeltnek tűnt, pont annyira mint amennyi különbség a keleti és a szigetországbeli emberek között lebeg. Eddig nem sikerült mindenkit megismerni és, hogy őszinte legyek, többen voltak olyanok akikről fogalmam sem volt kicsodák, mint a másik oldal, de ez azért volt mert nem is tolakodtam megismerni a háztársaimat. Egyrészt mert a lehető legkésőbb kerültem közéjük idegenként, másrészt pedig nem tartottam fontosnak a hátralévő csekély időm miatt. Viszont ez a tenyérbe mászó képű Stuart és a sleppje, eléggé tudott motiválni, így most a nagy hangzavar közepén ücsörgök egy üveg vodkával és a gitárommal a kezemben. Utóbbit még nem vonom be a társaságba, korábbi és keletibb tapasztalataim szerint még nem jött el az én időm, még mindenki elégedett a bűbájos magnó által keltett zajokra, még nem ivott annyit senki, hogy őrjöngve dobálja a fejét bármilyen zenére. Első körben a házi- és titokgazda marja el tőlem az üveget, nagyot húz belőle, első gondolatom az, hogy ebből lesz még több és nagyobb is, a második; gyorsan meg fog ártani neki, hiszen nem pancsos vodkával készültem, hanem eredeti torokégetővel, végül megveregetem a vállamat amiért nem egy üveggel hoztam. Ellenben a zsákom mágikusan igen mély tartalma kimerül a hazai vodkában, kja helyett csupán magamat és a gitáromat hoztam, utóbbit későbbre tartogatom. Viszont az emelkedet hangulat elérkezésének pillanatára tartogatok még meglepetést, nem véletlenül, hiszen látványmágia szakra jelentkeztem, és ez az egyetlen tantárgy amiből nem a lehető legalacsonyabb de még elfogadható és továbbjuttató szintet értem el. Egyelőre magamban ücsörgök és hiányolom Missyt, bár eléggé zöldkígyós színezete van a bulinak, a másik három ház tagjai közül is lézengenek itt, kissé elhagyatottan. Griffendéles lány is van itt, nem egy, de Missy….határozottan hiányzik az összképből. Hívtam őt, és szeretett volna eljönni, és úgy is volt még az elején, de aztán mire eljött a nagy nap nagy estéje, rosszra fordultak a dolgok, nem érezte jól magát, valami női baj vagy nyűg, valamit vétlen elszórt a családjával kapcsolatban és maradtam volna inkább vele ezek után, de egyrészt elzavart, hogy érezzem jól magam, másrészt megígértem Stuart sleppjének, végül de nem utolsó sorban megígérte, hogy a végére benéz. Én meg eljöttem azzal a határozott elképzeléssel, hogy jól érzem magam, szerzek néhány ivócimborát üres napjaimra Shane mellé és hamar lelépek. Most pedig meghúzom a visszakapott vodkásüveget és behangolom a gitáromat, amit később majd rácsatlakoztatok a megbűvölt erősítőre és végre kiélem magam anélkül, hogy bárki rám rontana a szobámban azt kifogásolva, hogy miattam nem tud tanulni. A vizsgák után már úgy is mindegy.*
Ginette Rocher
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Stuart visszatérős bulija 2015-06-18, 17:40
Hufflepuff
To: Visszatérős buli/Words: 471/Song: Bonfire Heart
Igaz, hogy még van hátra egy vizsgám, de Zivon annyira meggyőző volt a bulival kapcsolatban. Na jó, lehet, hogy csak véletlenül járt el a szája és én képes voltam addig nyaggatni, ameddig el nem árulta, hol lesz, de ki hibáztatna érte? Már meggebedtem a tanulásban, padlón van a szociális életem és a kedvem is, amióta a poros könyveket kell bújni, és egy bulit megengedhetek simán. Amennyire meggyőző tudok lenni, még magammal is elhitetem, hogy azért csinálom, hogy a hasznomra legyen. Mert amúgy is kell egy kis pihenés a tanulásban, hogy jobban fogjon az agy, nem? Nekem pedig hosszabb pihenőkre van szükségem, hogy mégjobban fogjon az agyam. Szükségem lenne rá. Igaz, a legmegátalkodottabb vizsgákon már túl vagyok, de még bőven korán lenne az ünneplésre. Vagyis nem! Nem korai, hiszen most azt bizonygatom magamnak, hogy ez a tökéletes alkalom. Ahhoz azért nincs pofám, hogy a készülődésre is annyi időt töltsek el, amennyit a bulira szánok, úgyhogy csak kevés hajegyenesítő főzetet locsolok az ujjaimra, amikkel átfésülöm a sűrű tincseimet. Így nem lesz teljesen egyenes, de nem is olyan, mint a szénaboglya és a fonattól, amit az egyik vállamon átdobok, még csak fésületlennek sem tűnik. A legjobb módszer pedig, hogy az állapotáról elvonjam a figyelmet, a fejdísz, ami garantálja, hogy senkinek nem tűnik fel, hogy napok óta nem keféltem. A hajam. Egy nyárias, fél vállat kivillantó hosszú pólót kapok fel és egy szűk farmert, ami elég kényelmes ahhoz, hogy akár fára másszak, ha úgy alakul az este. Nem is tudom, miért alakulna úgy, de az is biztos, hogy nem gyakran van a Tiltott rengetegben party. Talán épp ezért ragaszkodtam annyira ahhoz, hogy eljöjjek. Egy ilyen bulit kár lenne kihagyni, még ha Mardekáros szervezésű is, tuti vagyok benne, hogy nem csak ellenséges arcokkal fogok találkozni. Főleg, ha Zizi is jön. Bedobálom a táskámba a készleten lévő két vajsört és egy jó kis francia bort. A többiek biztos hoznak erősebbet, de én azzal áltatom magam, hogy nem fogok részegen visszamászni a hálókörletünkbe. Nem tartom túl szabályszegőnek magam, de ha arról van szó, hogy jól érezzem magam, akkor nem hiszek a korlátokban. Így még mielőtt az erdő felé lopakodtam volna, lementem a konyhához és a táskám mélyére súvasztottam egy vekni kenyeret meg egy csomag mályvacukrot. Még jól jöhet mindkettő. Visszafelé pedig egy kisebb társasághoz csapódtam, akik szintén odaindultak, ahova én. - Szép és jó, de mindig van egy két ötletem, hogyan lehet hangulatosabbá tenni a bulit. - vigyorogtam, amikor megérkeztünk. Kipakoltam a táskám tartalmát, aztán pálcámmal suhintottam és az "Invito szentjánosbogarak!" motyogásom után apró, világító bogarak gyűltek a kezeim köré. Megemeltem őket és a fejünk fölé intettem, erre azok, mint ezernyi csillag, repültek fel, derengő fényt bocsátva mindenki arcára. Így talán az erdő más területein sötétebb van, de ide sosem árt még egy kis fény. A tábortüzet nem erősíti fel nagyon, de hangulatosabbá, mágikusabbá varázsolja az egész helyet.
Az úgy szokott lenni, hogy a jó bulik híre még év végén is szájról-szájra terjed még akkor is, ha egyébként új vagy. Mégis eljutott hozzám az info, és naná, hogy nem hagynék ki ilyesmit. Ha bosszanthatom vele az apámat, akkor ott a helyem mindenhol, ami szabályellenes, ez pedig tuti, hogy az. Party a birtokon, méghozzá a Tiltott Rengetegben, amit még nekem is elmondtak vagy hússzor mióta megjöttem, hogy azért ez a neve, mert tényleg tiltott és tényleg nagyon veszélyes. És persze már az elején megérzem a tömény pia szagot is, hogy tudjam itt tuti, hogy nem szabályszerűen van minden és pont ezért lesz ennyire érdekes. A zene már akkor is szól, amikor megérkezem, odaintek Monicának, aki leadta nekem a drótot a buliról. Annyit már tudok a csajról, hogy jó eséllyel maximum fél óra és valakinek bele fog mászni a szájába, ezért is nem veszem felé az irányt, elég az intés, mert kétlem, hogy én érdekelném. Már most is a pasikat pásztázza, majd szépen becserkész magának valakit, ehhez kétség sem férhet. Egyelőre ledobom magamat az egyik kisebb csoportosulásnál a farönkre, aztán amikor előkerülnek a húsok, felkapok egy nyársat, hogy felpakoljam a számomra kívánatos darabokat. Azért éhes vagyok, a vacsit kihagytam, hogy kicsípjem magamat. Csini sárga nyári ruci van rajtam, elég rövid szoknyával természetesen, de azért magassarkút nem vettem fel, laza sport cipőt, mert nem lenne kellemes sétálni a nélkül az erdőben a göröngyös talajon. Amikor találkozik a tekintetem a szöszi sráccal azért felszökik egy pillanatra a szemöldököm a te ott megszólításra, hogy nekem szól-e egyáltalán, de úgy fest, hogy jó eséllyel igen, mert nem siklik tovább a pillantása másra. Megrántom végül a vállamat, majd a nyársammal együtt besorolok mellé és ledobom magamat. Miért ne? Ismerkedni jöttem, vagy mi a szösz, a kis Scott fiút pedig még bőven kell puhítani. Amúgy se gondoltam neki, hogy szólok, hogy jöjjön el ő is, nem hiszem, hogy neki való egy ilyen buli. A füst nem zavar amúgy, hiszen a tűzből is jön épp elég. A husimat szépen a lángok fölé tartom, hogy alakuljon a kaja is, csak aztán fordulok a srác felé. - Leticia vagyok és ha minden igaz kb. két hete. És te? Ez valami... neked szóló buli? Olyasmit hallottam, eltűntél egy időre? - azért persze körbekérdeztem, hogy ki a szervező, meg egyáltalán miért vagyunk itt, mi az egész apropója, szóval vannak részinformációim, még a srác nevét is tudom... azt hiszem. Steven, vagy Stuart? Talán a második esélyesebb, de nem mernék rá fogadni.
Robbie és Cantrell voltak az elsők, akiknek beköszöntem, hogy egy kicsit rázzuk fel a mardit, ha már visszajöttem. A buli alapötlete tőlem származik, igazi kiskirályként rájuk bízom a megvalósítást. Igazi havarok, sajnálták, hogy elmentek, a pontos indokot nem is tudták meg. Most itt ücsörgök a körükben, legalább huszan lehetünk, nem csak a házamból, azért ennyire nem vagyok aranyvérű köcsög szemétláda, hogy kinézzek bárkit is, csak mert volt annyira vesztes, hogy nem minket választott. Zivonnak azért szóltam, hogy jőjjön le. A nevünk ugyan más, és hivatalosan máskor van a születésnapunk is, amit szerencsére már nem kellett bizonygatni, a bonyolult családi viszonyokon még a vén hülye igazgató is legyintett, hogy most már spongyát rá. A kis szöszi azért egész dögös ott középen, azt pedig lazán mellőzni tudom, hogy griffendéles szuka. Még mindig jobb, mint Ginette ott balra, mert egyszerűen idegesít hogy még mindig itt eszi a fene. Mintha el se mentem volna, hevesen zakatol a szívem, legszívesebben felrúgnám, hogy látnom kell. Nem engedhetek meg magamnak ilyesmit. Még a tömény vodka is megkeseredik a számban amit az új egyetemista mardekáros, ez a Darius hozott, hatásos belépő volt, egy jó pontot mindenképpen szerzek. Mágikus zenénk is van, a modern kor és az örökzöld rockszámok szólnak egy megbűvölt magnóból, s hatalmas hangszórókat lebegtettek ide ki a srácok. A bűbájtanos zsenik pedig varázst bocsátottak a tisztásra, hogy senki emberfia ne tudja a titokgazdán kívül, hogy ki léphet ide be, mindenki más számára egyszerű sötét, kihalt hely. A titokgazda én vagyok, de miután akinek továbbadtam a titkot, már azt hívott meg, akit akart, ellenben az a Nicolas gyerek még jó arcnak tűnik. Valaki sűlt husokat vesz elő, hogy húzza nyársra őket, nem is hülyeség, a pia egy idő után ki fogja kezdeni a gyomromat. - Te ott... Hogy is hívnak, mikor érkeztél? Csüccs ide mellém. – Szólok Leticiának, nincsen bennem olyan szándék, hogy féltékennyé tegyem Ginette-et, jó eséllyel azt sem tudja, hogy létezem. Közben visszanyomom Darius kezébe az üveget, és rágyújtok, hidegen hagy, hogy az odahívott szöszi netán nem bírja a szagát. A tábortűz ég, akinek nem kell a füst, az menjen vissza a szobájába.
//Gondoltam belevágok a közepébe, lehet sok njk-t megszemélyesíteni bátran. Én kedden fogok legközelebb írni, ti jöttök^^//
