2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Még nem sikerült magamban megfogalmaznom, miért bánok egy fokkal emészthetőbben Victoriával, mint másokkal, hiszen lényegében nem kéne így tennem. Nincs szükségem senkire, és ez így van jól. Ha valaki kikéri a tanácsomat az átkok ügyében, magamhoz mérten segítőkész vagyok, a kéretlen stílusért nem kérek bocsánatot. A szőkeségben van valami oly mértékű ösztönös, elemi lelkesedés, amely egyszerre mosolytat meg, és késztet szemforgatásra, mintha magamnak sem tudnám beismerni, hogy magával ragadó személyiség. Nem szeretem kiadni magamat, nem érzem szükségét, hagyom, hogy a magány hullámai újra és újra átcsapjanak rajtam. Ennek ellenére mégsem zártam ki a szobámból, az életemből, csak... nehéz megmagyarázni, egyszerűbbnek érzem tartani a távolságot, nem kell, hogy bárki is a töviskerítéssel harcoljon, ami körbevesz. Victoria a legutóbb könnyedén átlépett rajta, holott csak nem tudtam volna nézni, amint összetöri magát a sziklákon. Saját magamon voltam a legjobban meglepődve, amint visszacsókoltam. Ezzek is kiadom magam, hogy valahol mélyen eltemetve még vannak érzéseim, s miután csak esélylatolgathatok, hogy hálából tette ott az adott pillanatban, vagy tetszenék neki, jobb is inkább nem belegondolni, kell a francnak a reménykedés, már kinőttem ebből. Szóljon akkor az annak az eseménynek, akkor viszont miért ragadtatom magamat arra, hogy programot szervezzek neki? Megmagyarázhatatlan. - Akkor ezt értékelni fogod. – Felelem kiismerhetetlen pillantással, valóban sikerül pár szívdobbanásnyi ideig elmerülni a tekintetében, állom az övét, nem mosolyodom el, viszont hideg sem vagyok. Valahogy olyan átmeneti az állapot. Visszafordulunk az uticél felé, hogy benyissak a terembe, ahol a gyereket elhelyeztem. Mi egyetemistaként már inkább felnőttek vagyunk, nincsen rajtunk a nyomjel, akármikor kiléphetünk a Roxfort kapuján, hogy akár éjszakára kimaradjunk, vagy munkába álljunk, ha nem is fejezzük be az egyetemet. Egyelőre még maradok, megnézem mi vár rám a következő évben. A lány ahogyan belém karol, nem érezhető remegés fut rajtam, csak legbelül sóhajtok fel, nem kéne az ilyesmit hagynom, de ha vagyok annyira ostoba, hogy közös időtöltésre sarkallom magunkat, akkor miért csodálkozom? Nem mondom, hogy mindenki rám van gerjedve, de hogy Victoriával van köztünk valami.. az esélyes. Valahogy egyszerűsítené a helyzetet, ha itt meg is húznánk a határt. Eleresztem, hogy beljebb tudjon toppanni a kicsik közé, míg én mögöttük elmegyek, hogy a hátsó falak egyikéhez dőljek karbafont kézzel, és nézegessem, hogyan is vegyül el köztük, mint egy igazi mugli tanítónő az elsősök között. Mintha erre teremtették volna, igaza volt, hiába kötekedtem. Már a lételemhez tartozik, hogy mindent megkérdőjelezek. Elég látványosra szervezi meg a spontán bemutatót is, amit félhangos hümmentéssel díjazok, tőlem még ez is nagy szó. Nem csak a varázslat éled, hanem szinte az egész terem mesterséges intelligenciát kap. A látványtervezéshez aztán ért a kiscsaj. Na jó, tényleg ügyes. Nem mintha arra számítottam volna, hogy lebőg. A kicsik ujjongva tapsolnak, ahogyan megérintik a táncoló székeket, és a zene ütemére ugrálnak. A lány ellenben egy kicsit hagy szabad foglalkozást, s hozzám lép közelebb. Engedek a feszes tartásból, s nem húzódom el a puszi elől, azért ennyire nem sértem meg, egyszerű köszönetnyilvánítás. - Igazán nincs mit. Programra hívtál, viszonoztam. Maradsz akkor velük? Visszajőjjek később...? – Nem is tudom, hogy mit akartam kérdeezni, a kicsik elvannak akár nélküle is, és igazán ez csak egy óra, amíg maradhatnak, utána vissza kell kísérnem őket a körleteikbe. Nem szándékozom a lányra akaszkodni, azt sem akarom, hogy ő tegye velem, viszont elszakadni furcsa mód mégis nehéz.
Tárgy: Re: Victoria & Shane - Újabb rejtélyek 2015-07-21, 12:46
Shane & Victoria
[You must be registered and logged in to see this image.] Nagyra értékelem Shane gesztusát, hogy ahogy ígérte, előkerítette számomra ezt a fiút, aki bántotta a testvéremet. A család mindig az első lesz a számomra, ezen semmi és senki se változtathat és bár nem szeretem bántani az embereket, ő most megérdemelte, sőt, még sokkal többet is érdemelt volna. Mégis, hagyom őt távozni, ahogy a Marderkáros fiú is, de útjaink még nem válnak el. Túl korai lett volna, túl kevés az az idő, amit vele együtt tölthetnék. Miért érzem ezt a furcsa vonzódást iránta? Hiszen… egyik találkozásunk se volt tökéletes, mindegyikben volt némi tüske és talán ez örökké így marad, mégis, mint valami kaland kezdetén, úgy várom az újabb és újabb alkalmakat, amik megmutatják majd nekünk lényünk teljes valóját, ahol kiteljesedhetünk, ahol talán… talán némileg közelebb kerülhetünk egymáshoz. Egy csók volt eddig, nem több és nem kevesebb, mégis, rég nem csókoltak már engem így és az a csók… az az édes, puha érintés ajkaink között elindított bennem valamit, felnyitotta szemem, rájöttem, hogy többet is szeretnék, így most, hogy lehetőségem van vele tartani, egyértelmű, hogy nem utasítom el, ahogy a karolás is részemről. Szeretnék legalább egy picit közelebb lenni hozzá, de mindezt úgy téve, hogy ne váljon egyértelművé. Ő nem viszonozza a gesztust, olyan, mint eddig, de valahogy ez így is van jól. Vajon hová szeretne vinni? - Szeretem a meglepetéseket! – mosolygós arccal pillantok felé, miközben egy rövid időre, ha ő is felém néz, lélektükreink találkozhatnak. Az útban biztos vagyok, mégis, hamar kiderül, hogy mekkorát tévedek. Nem hagyjuk el a kastélyt, helyette inkább egy másik terembe sétálunk be, egy olyan helyre, ahol igazi meglepetés fogad. Erre nem gondoltam volna, hogy Shane majd szervez nekem egy kis sereget, akiknek bemutatót tarthatok, így arcvonásaim teljesen ellágyulnak, némileg meg is hatódok, de könnyek azért nem hagyják el szép szemeimet. Kérdőn nézek a fiúra, akit idő közben el kell eresztenem, hiszen a kicsik teljesen körbevesznek, de kérdést már nem tudok intézni felé, ugyanis kapok én, nem is keveset. - Sziasztok! Oh, hát persze, szívesen mutatok pár bűbájt. – kuncogok játékosan és kis időre a világ megszűnik körülöttem. Csak a kicsik maradnak, még Shanet is kizárom jelenleg, miközben jókedvűen, némileg játékosan felelek a kapott kérdésekre, majd nemsokára pálcámat is előveszem, amelynek segítségével megkezdem a bemutatót. Vannak kérések, azokat teljesítem, majd ez után jönnek a sajátjaim. Néhány gyertya van a teremben, így azokat pillanatok alatt meggyújtom, majd lassú táncba kezdenek a teremben, a plafon környékén, de azért óvatosan, nehogy megégessek valamit, ez után pedig a székek is átveszik ezt a táncot, párt találva maguknak, miközben halk zene is felszólal az egyik öreg zongorából. Nem tudom, hogy mi ez a terem, hogy a zongora hogy került oda, de most hasznomra válik. Szeretem a zenét, így pedig igen kellemes hangulat alakul ki, néhány fénycsóva kerüli ki a székeket és a gyertyákat, én pedig lassan felhúzom a még ülve maradt gyerkőcöket, akik átvéve a terem hangulatát, szintén táncolásba kezdenek, miközben néha egy-egy aprócska, de mégis látványos bűbájjal szórakoztatom őket. Nem tudom, hogy mennyi ideig lehetek velük, de valahogy sikerül Shane közelébe kerülnöm, így leeresztem pálcám, majd a fiúra nézek. - Sikerült meglepned! Nem gondoltam volna, hogy ilyesmit tervezel, ez igazán kedves volt, köszönöm! – lassan közelebb hajolok hozzá, esélyt adva neki az eltávolodásra, de ha nem menekül el, akkor egy apró puszit nyomok az arcára. Nem leszek tolakodó, de talán ez a puszi majd lehetővé teszi számunkra azt, hogy szóba hozzam a múltkori alkalmat, azt az édes csókot, mely még mindig ég ajkamon.
Shane Fireblade
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Victoria & Shane - Újabb rejtélyek 2015-06-10, 21:32
Nem ítélem el Victoriát, amiért így tesz. Sejtettem, hogy valami hasonló lesz a vége, ha nem erre számítottam volna, akkor csak leteremtem a háztársat a lábáról, majd beszámolok a szöszinek a történtekről, vagy elhiszi, vagy nem. Mégsem lett volna az igazi, erős, domináns lány, aki előtt a kérkedésnek nincsen helye, s nem tudná pótolni azt az érzést, hogy ő maga küszöbölheti ki a családi csorbát. Nincsen lelkiismeretfurdalásom azért, mert háztársat állítok elé, ez nem erről szól. A lány bosszúszomja egy kicsit talán jogos is, innentől fogva ha ez volt a vágya, leszek az, aki ezt valóra váltja. Ám csupán fejvadász, hóhér, vagy bíró semmiképpen sem. - Sejtem, igen. Túlságosan töretlen lelkesedéssel viseltetsz az élet dolgai iránt, megvan benned az a boldogságra való hajlam, amely sokakból hiányzik. – Foglalom össze mindazt, amit róla gondolok. Hangsúlyom színtelen, nem lehet belőle kisejteni, hogy mindez bók volt, vagy flegma lenézés. Eddig sem engedtem meg, hogy a világom része legyen, a mostani szituáció is egy ezek közül, maradok a szépen felépített védelmi bástyák mögött. Ezen semmiféle csók nem változtat. Bármennyire is el tudok merülni a vadító szempárban, függetlenítenem kell magam tőle. Fordulnék már el, mert nem tudom végigvinni azt, amit eredetileg elképzeltem. Majd mégis úgy döntök, felajánlom a lehetőséget, hogy magától táncoljon vissza, s én elmondhassam, dölyfös volt, elutasító. Ismét rámcáfol, lassan már tényleg nem tudom, miért játszuk ezt a teljesen értelmetlen játékot. Mindketten mehetnénk a saját utunkra, s nem kellene azon tűnődnöm, miért nem tudom kiverni a fejemből. Nem mutatom jelét meglepetésnek, még akkor sem, ahogyan rámsimul karcsú ujjaival. Felmerül bennem a gondolat, hogy végigsimítok rajtuk, könnyedén eleresztem mindezt, legyen csak egyoldalú, amit művelni vágyik velem. Megindulok, hogy útközben válaszoljak a kérdésre. - Majd ott meglátod.. – Bújok ki a válaszadás alatt, holott nem szándékom kötekedést elindítani. A jogot megtagadom, hogy azelőtt mondhasson ítéletet, hogy tudná, merre is tartunk, a végcél számára még titok. Pár emeletet megyünk csupán lejjebb a griffendél tornyából, hogy kibújtatva karomat az érintéséből benyissak az egyik terembe, hogy ott örömujjongás fogadja őt. A padok az egyik falhoz hordva, míg a terem közepén párnákon elsősök, másodikosok ülnek, akik elfogódott imádattal pattannak fel, és rohannak a lány elé. - Ő az, akiről meséltem nektek. Ritka tehetség bűbájtanból. – Fonom karba a kezemet, míg a kicsik őt támadják el, mindenféle kérdésekkel bombázva, hogy mutasson különböző extra dolgokat. Megállok valahol, ahol nem vagyok útban, és ezúttal halványan elmosolyodom. Behoztam a tanárnénit a sűrűjébe.
Tárgy: Re: Victoria & Shane - Újabb rejtélyek 2015-06-09, 22:26
Shane & Victoria
[You must be registered and logged in to see this image.] Lehet, hogy nem túl kedves dolog most tőlem ez a fajta büntetés, de megérdemli a srác, nem fogom sajnálni. Bántotta a testvéremet és ezért még bocsánatot fog kérni tőle, ezt a fájdalmat pedig el fogja szenvedni, hiszen tudom, hogy a gyógyítót is felkeresi majd a mai nap. Ha pedig beköp... nos, csak tegye, de akkor nem teszi zsebre mindazt, amit tőlem kap. Shane úgy tűnik, hogy nem szeretné, ha további büntetést kapna, így felőlem mehet, én pedig feltekintek a másik szemeibe, miközben picit zavartan túrok bele szőke tincseimbe. - Ha a szeretteimet bántják, akkor drasztikus tudok lenni, de jól sejted, nem jellemző rám ez a fajta viselkedés. - lehet, hogy talán valahol mégis csak sok volt? Most már késő bánat, nem kéne ezen ennem magam, szóval próbálok tovább is lépni rajta, amikor meghallom azt a bizonyos kérdést. Máris menni akarna? Ennyi lett volna a találkozás? - Igen, köszönöm! - biccentek felé, majd agyam már zakatol is, hogy mivel tartsam még vissza, de valahogy hirtelen... bizonytalanná válok. Meglep, hogy ő töri meg a pillanatnyi csendet, amely talán csak nekem tűnik hosszú távúnak, majd veti fel ő a nap folytatását. Ezek szerint... velem szeretne lenni? Elvinnie valahova? - Teljesen ráérek, szóval szívesen veled tartok. És... hova szeretnél menni? - ezek szerint el leszek lopva. Érdekesen hangzik, kíváncsi vagyok, hogy merre tovább, de a túl komoly viselkedés megárthat nekem, így mellé lépek, majd mintha természetes lenne, akár csak a múltkor, úgy karolok bele a másikba és két kis mancsommal át is fogom karját. - Vezessen uram! - bár egy ideig én is tudom, hogy merre tartunk majd, hiszen a Roxfortot csak a bejáratnál tudjuk elhagyni, így bizonyára az lesz az első célunk. Nem terveztem mára semmi fontosat se, és talán egy kis idő múlva szóba hozhatom majd azt a bizonyos csókot, amely azóta is foglalkoztat, most is, akár csak időnként elalvás előtt.
Shane Fireblade
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Victoria & Shane - Újabb rejtélyek 2015-05-28, 12:11
A szőkeség alaposan összekavart, nem csoda, ha utána még le is mentem Roxmortsba inni egyet, aminek ugye tudjuk mi lett a vége, szét is vertük a szárnyas vadkant, pedig istenemre mondom, én nem éreztem hibásnak magam. Csak úgy alakult, de legalább addig is el tudtam terelni a gondolataimat, hiszen a múltat még bőven nem tudtam lezárni, így semmi helye nincsen az életemben. És mégis... azóta billogként éget a csókja, amit felelőtlenül adott, s ösztönösen viszonoztam. Na ezért volt bennem ösztönösség, mert bárkivel megtettem volna. Védelmezni vágytam őt, átkarolni, betapasztani az ajkát, mielőtt még ráébrednék, mennyire nincsen értelme az egésznek. Most, hogy itt vagyunk, ismét együtt, bár most hármasban, felizzik belül minden, még ha maradok hideg, tárgyilagos. Azért jöttem, hogy segítsek, nem azért, hogy csókolgasson. Főleg, ha mindenkivel megtenné, nem is ismert, úgy tette meg velem. Legyen csak Bruno egy a sorban, én nem teszem. Megvárom az intermezzót, háztársam már többszörösen is túlerőt érez belőlünk, így meg sem szólal, csak bólogat, majd lehajol a pálcáért, amely a forró mágikus tócsában hever, majd összeszorítja a száját, és sivalkodva tekeri bele a ruhájába, hogy legalább elvihesse ahol kihül. Karbafont kézzel nézem végig a példamutatást. A lányon szinte érzem az elégedettséget, amely belőlem is valami hasonlót vált ki. Magam mellé ejtem a kezeimet, hogy hátul összekulcsoljam. - Tetszett, hogy drasztikus voltál. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen bosszúálló vagy. – Ismerem el a véleményemet, hogy egy pillanatra alábukjak a mandulavágású gyönyörű szemek sötét tavában. Ki fogom zárni tudatomból a bizsergést, amely magával akar ragadni, nincs szükségem arra, hogy a csapdája essek, mint oly sokan. A távozó srác esetén nem gondolom, hogy további erőfitogtatás lenne szükségünk. - Nos akkor rendben vagyunk? – Kérdezem olyan éllel, mintha már zárni is akarnám soraimat, aztán eszembe jut, hogy azt ígértem, hogy még el is viszem valahova. Ha egyetemista akkor nem kell engedélyt kérnie, hogy lelépjen. Csak kisétálunk a kapunk, és már itt sem vagyunk. - Nincs most más programod? Elvinnélek valahova. – Ajánlom fel a lehetőséget. Kint a napsütés most verőfényes, jöhet így is, nagyon át sem kell öltöznie. Ha jól láttam igen lengén van öltözve, még jó, hogy ura vagyok a vonásaimnak, így nem kell komolyan eltátanom a számat. Csinos, ám csak ez alapján nem kellene. A bosszantó az, hogy túl jó az összhatás. Ha elhúzunk innen, addig sem vagyok a gonosz tündér látóterében, Jenny úgy tűnik, hogy valóra akarja váltani, amit a szüleink akarnak tőlünk. Összeboronálni.
Tárgy: Re: Victoria & Shane - Újabb rejtélyek 2015-05-26, 18:17
Shane & Victoria
[You must be registered and logged in to see this image.] Próbálok közömbösen viselkedni, mintha Shane csak egy ismerős lenne, mintha semmi se történt volna köztünk és ez egyelőre egészen normálisan megy. Talán észre se veszi, miként pillantok végig rajta, és az a csók... Igen, nehezen tudom elfelejteni, bár félek, hogy ő nem akarta, talán bánnom is kéne, de mégse bánom. Jól esett, meg akartam őt csókolni és akármilyen nehéz eset is, ismét így akarok tenni, de nem most, még... még ezt nem kéne szóba hoznom, így hát térjünk rá arra, hogy itt van. - Igen, ez tényleg így volt, köszönöm! - biccentek felé és még egy apró mosolyt is megejtek az idősebb Mardekárosnak, ki felém nyújtja a fiatalabbik pálcáját, én pedig nem is utasítom ezt el. Csak lassan nézek végig rajta, majd végül bal kezembe fogom, miután egyszer végigsimítottam a varázseszközön és végül felnézek a másikra, aki úgy tűnik, hogy idejét látja bocsánatot kérni tőlem. - Megbántad? Valóban? Előbb kellett volna gondolkodnod, nem pedig a kemény fiút játszani! Josh-tól is elnézést fogsz kérni, méghozzá a mai napon úgy, hogy azt mások is hallják, a nagyteremben! Ha nem teszed meg, esküszöm, hogy meg fogod bánni, azt pedig ugye te se szeretnéd? - édes mosoly bujkál ajkamon, miközben a pálcáját a földre ejtem, de ezzel egyidőben a sajátom már rá is irányítom. Nem töröm el, nem vagyok ennyire kegyetlen, csak... egy kicsikét, így a pálca hirtelen felizzik, majd pedig fekete, forró folyadék veszi körbe. - Vedd fel és húzz el innen! - nem hiszem, hogy itt hagyná a pálcáját, de ahogy megérinti, az tűzforró lesz. Csúnyán meg fogja égetni a bőrét és húsát, vérzést okoz majd a számára, hiába nyúl rá ruhán keresztül akár. Ennyi fájdalom kijár neki! A pálca egyébként egy órán át marad ilyen forró, a sérülések viszont ott maradnak, amíg el nem látják őket. Nem érzem úgy, hogy gonosz vagy kegyetlen lennék ezért, bőven megérdemel ennyit, így teljesen nyugodtan nézem végig, ahogy majd felveszi a pálcáját és átéli a fájdalmat és csak ez után tekintek ismét Shane-re. - Vagy szerinted meg kéne még büntetnem? - kérdezek rá kíváncsian, miközben a melák valószínűleg ijedten fog felénk nézni. Igen, most Shane kezében a döntés, hogy szeretne-e még több fájdalmat okozni háztársának vagy szerinte elég egyelőre ennyi. Soha se voltam gonosz, talán estére ezt is megbánom, de most igenis jogosnak érzem tettemet.
Shane Fireblade
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Victoria & Shane - Újabb rejtélyek 2015-05-26, 17:51
Arra valóban nem gondoltam, hogy Victoria nem lesz a klubhelységben. Mindegy, a kislány, akit „felbéreltem”, remélhetőleg ismeri őt, és ha nem itt tartózkodik, utánajár, hogy van-e külön szobája. Az igen sajnálatos tény lenne, ha a faluban lakik, addig nem fogom taszigálni a háztársamat, aki biztosan nehezményezi, hogy vele szemben egy griffendélesnek adok igazat. Teszek rá. Nem vagyok a tisztesség bajnoka, ezt most megígértem, és csak ez számít. Magával ragadott a szőkeség lendülete, így kénytelen vagyok magamnak beismerni, gondolkoztam olykor rajta. Ha ennyire fontos neki, hogy megvédje az öccsét, hát rajtam ne múljon. Nem csak hogy nem állok az útjába, ebben az esetben még segítek is neki. Emberünk menekülni próbál, tüzes korbáccsal csattintok végig a hátán. Addig jó nekem amíg McGalagony nem jár erre... Nem híve az állatkínzásnak. Ami az én külsőmet illeti, elegáns, de sportos. Kényelmes sportzakó nyakkendő nélkül vászonnadrág, futócipő. Nem tudom, hogy mi volt a megfontolás, hogy ezeket válogattam össze, talán véletlenszerűen, ez volt tiszta, nem akartam én tetszeni senkinek, főleg, hogy reggel még nem is tudatos volt, hogy majd koradélután Victoriával találkozom. - Meglep? Hisz megígértem, hogy leszállítom az árut. – Nyomom a lány kezébe a mardekáros pálcáját, azt kezd vele amit akar. Érdeklődve csusszan fel a szemöldököm, hogy mi a visszafogottsága oka, végtére is nem állapodtunk meg másban. Csak egy csók volt. Meg amit még mögé képzel. A saját elképzeléseimről már ne is beszéljünk, úgysem várok mindezért hálát. Megmondta, hogy ne siránkozzak, hát nem fogok. Egyébként sem szándékoztam megosztani vele semmit, maradhatunk ennyiben. - Így van. No gyerünk. Most szépen bocsánatot kérsz azért, amit Josh-sal műveltél. – Vezetem fel a dolgot színtelen hangon. A nagy melák szinte remegve süti le a szemét, kiköpi. – Sa-sajnálom. Már megbántam. – Várakozóan nézek a szőkeségre, és finoman elmosolyodom. Küldetés teljesítve. Most már csak rajta múlik, hogy még lenyomat pár fekvőtámaszt a sráccal, vagy elengedi. Amilyen galamblelkű a rideg pillantás ellenére is, el fogja engedni. Nekem mindegy, ez már az ő dolga.
Tárgy: Re: Victoria & Shane - Újabb rejtélyek 2015-05-25, 18:58
Shane & Victoria
[You must be registered and logged in to see this image.] Amióta egyetemista vagyok, már egyáltalán nem tartózkodom annyi időt a házam klubhelyiségében, mint régen, de most mégis itt vagyok, ez Shane nagy szerencséje. A kislány pedig történetesen ismer, akit elkapott és a keresésemre küldött, így picit félénken fogja meg karomat, ahogy a kanapé mellé ér, amelyen jelen pillanatban olvasgatok. - Szia Eva, mit szeretnél? - kérdezek rá kedvesen, apró mosollyal arcomon, mire a lány csak zavartan mutat az ajtó felé, majd nemsokára már ki is fejti nekem, hogy két srác látni akar. Nem mond egyebet, így fogalmam sincs, hogy kik lehetnek azok és mit akarnak tőlem, de azért a kíváncsiságomat sikerült felkelteni, így végül biccentek, picit összeborzolom barna hajtincseit, majd a könyvet magam mellé ejtem és végül fel is pattanok. - Akkor csak nem várathatom meg őket. - mosolygok le a lányra, mire ő csak meglepetten néz utánam, én pedig magabiztos léptekkel sétálok a klubhelyiség bejáratához. Fekete, csinos felső van rajtam, lábaimon pedig világoskék színű farmernadrág és sportcipő. Hajam kibontva, szemeim kihúzva és még egy elegáns nyaklánc is megtalálható nyakamban, amely talán cseppet ki is emeli dekoltázsomat. Összességében tehát csinos vagyok, így jelenek meg néhány másodperc múlva a folyosón, így szúrom ki legnagyobb meglepetésemre Shane-t. Nem láttam azóta a bizonyos kaland óta, de hogy ki a másik srác nos... arról egyelőre fogalmam sincs, bár ahogy közeledem feléjük és kiszúrom a fiú kezében a pálcát, kezdem sejteni, hogy miről lehet szó. Ezek szerint betartotta az ígéretét... - Meglep, hogy keresel Shane... ahogy az is, hogy pálcára van szükséged ahhoz, hogy sakkban tarts valakit. - nézek most már kissé ridegen, lenézően az előtte lévő fiúra, így mérve fel azt, hogy kivel is van dolgom. Nem ismerem, fogalmam sincs, hogy hívják, de egyelőre egészen nyugodtnak tűnök. Ahogy pedig a srácokhoz érek, csak kezeimet összefűzöm magam mögött, úgy nézek várakozóan hol az egyikükre, hol pedig a másikukra. Valamiért... jól esik látni a srácot, de nem fogom ezt kimutatni neki, nem tudom, hogy a múltkori után ő miként áll hozzám, tehát jobb lesz ez a tisztes távolság, mintha semmi se történt volna. - Csak nem ő lenne a kemény legény? - fejemmel végül intek a nagydarab melák felé, de nem mutatok felé fenyegető viselkedést. Lássuk, miként viselkedik most velem, hogy itt vagyok. Bizonyára sejti, hogy kihez hozta fel Shane, ideje hát, hogy daloljon, bár a riadalmat lehetetlenség lenne nem észrevenni szemeiben, de jól is van ez így.
Shane Fireblade
Reveal your secrets
Tárgy: Victoria & Shane - Újabb rejtélyek 2015-05-20, 09:12
Az most nem számít, hogy milyen körülmények között válltunk el Victoriával. Amit ígértem, azt betartom. Tartott pár napig, amíg kiderítettem kérdezősködéssel, némi nyomozással, hogy ki lehetett, aki az öccsét bántotta. Elég vicces, hogy ha ezt az alakot velem keverik össze. Igaz, jó nagy darab, ha nem tudnám, hogy csak hatodikos, én is egyetemistának néztem volna. A lényeg, hogy megvan, és miután lefegyvereztem, a pálcáját az övembe dugva sakkban tartom a sajátommal. Mintha a többségnek lenne esélye ellenem varázspárbajban. Nem, mégsem egózom el a dolgot, semmi értelme nem lenne olyasmivel kérkedni, amihez érzékem van, szorgalom nem párosult hozzá. Még mindig nem tudom, hogy váltsak-e szakot, olyan keveset jártam be az órákra, hogy tulajdonképpen ha újrakezdem ezt az évet, akkor sem hagyok ki semmit. Az illetőt taszigálva baktatunk fel a griffendél tornya felé, útközben páran furán néznek ránk, nem igazán értik, hogy ki a fogoly, akit háztársamként viszek fel szinte az ellenséghez. Mintha bármit is számítana, hogy Victoria griffendéles. Nem érdekelnek az előítéletek. A srác időnként felháborodottan szabadulni próbálna, apró fájdalmas varázscsípésekkel terelem vissza a megfelelő útra. Nem várok érte semmilyen jutalmat, felőlem azt csinálni a fickóval amit akar. Még azt is el tudom képzelni, hogy engem néz hülyének, amiért idehoztam az illetőt bocsánatot kérni. Pedig bármilyen hihetetlen is, következetes vagyok. Kevés jó tulajdonságom van, ezek egyike a megbízhatóság. Már csak az a kérdés, hogy miért csókolt meg? Be kell tudnom annak, hogy a pánikhangulat hozta ki belőle, netán hálából. Bárhogyan is legyen, sikerült utána alaposan leinnom magam, és tudjuk, hogy mi lett a vége. Pár zúzódás a kocsmában, egyébként egészen jó csipi-puhi volt. A bordám ugyan kissé lila még, de ahogyan a szőkeség mondta, ne siránkozzak. Na igen, mintha egy férfinek egy kurva szót nem lehetne ejteni, ha valami nem tetszik. Imádom, hogy sablonokban gondolkozik. Felérünk végül a szeszélyes lépcsők által a Kövér Dámához, ott grabancon ragadok egy kisebb lányt, és tőlem telhető maró gúnnyal kérem meg, hogy pattanjon már be Victoriáért. A foglyom addig kissé riadtan várakozik, én viszont egykedvűen bámulom a festményt, pálcát tartó kezem nem remeg meg.
