2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Soha ne nézz vissza..."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Shane Fireblade 1976.01.20 Firenze Csoport: Mardekár Patrónus: Holló Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 8. évfolyam (Ereklyevadász) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Sötét varázslatok kivédése - Született tehetség, Bűbájtan - Kiemelkedő, Jóslástan - Tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Rejtélyes, szexi. Sosem azt mutatom, amit valójában gondolok. Az a veszélyes pasi vagyok, akit csak a saját céljai érdekelnek, az emberség már régen kiveszett belőlem. Egykori bűneim folytán a lelkiismeretfurdalás helyett az érzéketlenségbe menekültem. Nem falakat építettem, amelyeket megvédenek a külvilágtól, én magam vagyok a támadó. Néhai szüleim már meg sem ismernének, annyit változtam az elmúlt öt év alatt. Csakis az én hibám volt az, hogy olyanba szerettem, akibe nem kellett volna, s lényegében a halála is az én lelkemen szárad. Ezátal azzá váltam, aminek lényegében a családom folytán az elpusztítására szenteltem az életemet. Aurornak készültem, Nadine halála után én magam lettem az a megtestesült rettenet, amelyet mások üldöznek, ha kiderül, mire is vagyok képes. Gyilkossá lettem, antihőssé, és csak kérdés, lesz-e olyan, aki az utamba áll. Az élvezet, ahogyan a gyengébbik nemmel bánhatok, ritkán köt le. A saját utamat járom, s nincsen aki az álarc mögé lásson. A húgom olykor próbál rám hatni, nem sok sikerrel. Nagy ritkán megérint mások szenvedése, és azon kapom magam, hogy segítek, hogy aztán porig romboljam a rólam kialakított, meglepő változással járó képet. Senki ne merészeljen sajnálni.
Megjelenés
Pajkos kisfiús ábrázattal áldott meg a teremtő, hiszen csinos arcélem és finom kék szempárom van. A mimikám mindemelett felnőtt férfit idéz, pedig még alig múltam huszonegy. Álkapcsom gyakran megfeszül az elfojtott feszültségtől, de olyan is előfordul, hogy hófehér fogaim szorítom össze. Az esetek döntő többségében simára borotvált arcom van, ám ha nagyon nekikeresedem, vagy elhagyom magát, megesik, hogy borostát engedek nőni, ami különös sármot ad nekem, eldobom a gyermeki énem. Megesik, hogy garbót viselek, vagy magára öltöm az iskolai egyeruhát, de maradok a saját sötét ruhatárátánál, a hetvenes évek discokorszakát idéző bőrdzsekinél, a lezserül nyitvahagyott fekete ingnél, és a vászonnadrágnál. A hajam éppenhogy annyira hagyom megnőni, amitől teljessé válik az a kinézet, hogy egy divatbemutóról elszökött sármos modelt láthatunk.
Életed fontosabb állomásai
Paige felnéz rám, és csak a fejét csóválja, nem igazán érti, hogy kerültem ide. Ő a fiatalabb, így érthető még azt hiszi van számomra remény. Ezért fordul elő, hogy én vagyok az, aki állandóan kénytelen felülbírálni az ostoba döntéseit. Hamarabb érkezett, mint én, még éppenhogy ismerkedek a környékkel, egyenlőre igazán megfelel, csak az a rohadt idegesítő, hogy be leszek skatyulyázva valami ocsmány diák szerepbe. Ismét. Láthatóan nagyon meg van döbbenve, azt szerette volna, ha elvállnak útjaink. Egy éve találkoztunk, és most ismét itt vagyok, hogy megkeresítsem az életét. Nem is értem, miért próbál úgy viselkedni, mintha normális ember lennék. Sosem leszek azok, még ha bele is kell ezt vernem a hülye fejébe. - Muszáj volt utánam jönnöd? – Kérdezi magabiztosnak szánt éllel. Az ajkaim szegletében cinkos mosoly bújkál, ahogyan barna tincseimet arébbintem csinos pillantásom elől. - Talán zavarok? – Kérdezem karbafont kézzel, és végigsétálok a szobán, míg ő az ágyon ül. A szülinktől örökül kapott pénzből saját lakásunk is lehetne, most viszont külön hálókörletben fogunk lakni. Amilyen eminens, itt fogja tölteni ideje nagy részét, én inkább elkerülöm ezt az úri társaságot, és a faluban keresek majd elfoglaltságot. Hátrafordulok, és a vállam felett fűzöm tovább a szót, miután nem válaszol. - Hallom hogy már valami fiúd is van, nemigaz? Érdekel, hogy ha élve eltemetem, kiássa-e magát? – A lány nem tudja eldönteni, hogy sírjon-e, vagy nekem essen. Egyenlőre ökölbe szorítja a kezét, ahogyan beharapja az ajkát – Meg ne próbáld... – Érdeklődve intem le, a fenyegetőzései mindig is mulattatak. - Nyugalom kishugi, Shane bácsi ellen úgysem tehetsz semmit. Ha bírnád gyomorral a gyilkolást, engem már régen a kukacok zabálnának. De így... megmaradsz olyan kis majrés kölyöknek, akinek a saját bátyja is beszólhat. – Vonom meg a vállamat. Én nem vagyok szívbajos, aki nem szimpatikus, könnyen kiégett az eltűntek listáján találhatja magát, és hát erre szokták mondani, hogy a mardekár ház címerállata halálos mérget lehet... - De régen te is.... te is azt akartad amit én. Normálisan élni. Családdal, barátokkal, Shane... – Villámgyorsan kapok a pálcámhoz, hogy a földhöz vágjam őt. Igen, a saját hugomat. Immár szipogva egyenesedik fel, pontosan tudja, hogy a meccs eldőlt. Ő is lehetne olyan erős mint én, mégis megvannak az erkölcsi dilemmái. Aztán odalépek a , és a falhoz szorítva sziszegek bele a képébe. - Egyet ne felejts el kislány. Veled ellentétben azt csinálok, amit csak akarok. – Talán mindez annak köszönhető, hogy félredobtam mindent, hogy ne őrüljek bele a történtekbe. Talán mégis megtörtént? Cinizmusom határtalan, ám nem azért tértem vissza, hogy őt szekáljam. Eredetileg is ide jártam, az egyetem most új lehetőségeket nyújt. - És... meddig maradsz...? – Kérdezi idegesen, látszik, hogy vívódik, talán össze kell majd fognia másokkal, ellenem. A saját hugom ki nem állhat. Hát hova jut ez a világ? Sötét mosollyal csóválom meg a fejemet. - A terveim folyamatosan mozgásban vannak. Csak egyre figyelj. Ne állj az utamba...
Azt kell, hogy mondjam, remek karaktert alkottál. Már amikor elkezdtem olvasni a jellemedet kíváncsivá váltam, hogy vajon milyen lesz az előtörténete Shane-nek, főleg ilyen PB-vel, aki egyébként nekem nagy kedvencem a Star Wars óta. De mint tudjuk, a PB nem feltétlen jár együtt egy jó karakterrel, de esetedben ilyesmitől nem kell félni. Én személy szerint imádom az ilyen rosszfiús, gonosz karaktereket és bár furcsa lehet, de nekem még az is nagyon tetszett, ahogy a húgával bánik. *-* Szóval egyszerűen imádom és nagyon remélem, hogy elkaphatlak majd egy (sok) játékra a fórumon. A Mardekár ház tökéletesen illik hozzád és azzal, hogy SVK-ból született tehetség vagy, nos… úgy hiszem, hogy nagyon sok izgalmas játéknak nézel elébe és csak remélni merem, hogy engem se hagysz ki a sorból.
El vagy tehát fogadva, mehetsz játszani és remélem, hogy jól fogod majd itt érezni magad!
De mint tudjuk, a PB nem feltétlen jár együtt egy jó karakterrel, de esetedben ilyesmitől nem kell félni. 
