2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Azért tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy mi az, amit a fák között akar megmutatni nekem, mert hát tuti, hogy olyasmi, ami nem nagyon tartozik másokra, de nem gondolok arra, hogy akár egy pillanatig is megijednék a dologtól, hiszen... mi olyasmire derülhet fény, ami rémisztő lenne? Nem fog csak úgy kiderülni róla, hogy vérfarkas, vagy ilyesmi,azt már elmondta volna, vagy rájövök esetleg magamtól. Még most is úgy vélem, hogy az én nagy hírem jó eséllyel sokkal nagyobb hír lesz majd, mint az övé, bár azért erre mérget nem vennék, csak inkább a sejtésem súgja ezt, aztán majd meglátjuk. Egyelőre csak várakozom, de azt már messziről látom, hogy ő azért sokkal sötétebben van öltözve, mint én, ami határozottan nem meglepő, hiszen ismerem, hogy milyen. Nem az a virágos nadrágos, hawaii inges típus, azt hiszem furán is mutatna effélében, de legalább lazábbra vette ő is a figurát, ami azért mégis csak elengedhetetlen, mert már bőven benne vagyunk a nyári melegben, még ha jó eséllyel ennél még sokkal ütősebb hőmérséklet is lesz majd. Kérdés sem férhet hozzá, hogy eleve a nyakába vetem magamat, amikor végre elég közel ér ahhoz, hogy ne egy hosszú rohanás előzze meg a találkozást. Szóval vetődöm szépen, és ő még meg is pörget a levegőben, én pedig naná, hogy felnevetek, mielőtt még csókban forrnánk össze. Oké tudom fiús típus vagyok, de basszus azt senki se mondta, hogy csókolózni azért igenis baromi jó dolog, főleg ha olyan valakivel csinálod, akiért oda vagy, no meg aki azért elég profi szinten űzi a dolgot. - Szia! Még mindig nem tudom, hogy mire, de már teljesen fel vagyok készülve! - a mosolyom nem csökken, amikor kicsit hátrébb lép miután a gerincemen szánkáztak végig a ujjai, immár az enyémek is elhagyják a tincseit, mert hogy természetesen a haját imádom és naná, hogy oda csúsztattam a kezemet még csók közben. Ráfogok a kezére, tőlem indulhatunk is, már tényleg kíváncsi vagyok és kellően izgatott, ez nagyon jól látszik rajtam, hiszen még most sem tudom, hogy miről van szó pontosan, de persze, hogy érdekel. Remélem tényleg... nem vérfarkas, bár azzal is megbarátkoznék, csak hát mégis jobb lenne, ha nem ilyesmiről lenne szó. - Érdekes? Oh, hát... csak az! Nem fogod elhinni, bár lehet, hogy már találkoztál is vele, de úgy néz ki, hogy... van egy ikertestvérem. A csaj... Bonnie, totál úgy néz ki, mint én, és állati undok volt az elején, és apa tudott róla. Az egész... valami baromi nagy káosz és még most is alig fogom fel! - és majd neki mennyire nehéz lesz felfogni és megérteni az egészet mi? Van egy ikrem, aki pont úgy néz ki, mint én. Na jó nem pont, mert nem tud kosarazni és puccos ruhákban jár és puccos a tartása is, inkább mondanám, hogy hasonlít rám, bár azért talán vannak dolgok, amikben tudunk hasonulni egymáshoz, mint pl. az öltözködés. Kétlem, hogy ő lejjebb adja, de hátha a jelleme majd kicsit szolidabb lesz, ha hatni tudok rá. Ellenben az én ruhámon látszik, hogy nem teljesen én válogattam össze, de azért tetszik és remélem, hogy Theonak is.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Theo & Charlene 2015-07-23, 21:31
//2015. július utolsó hete//
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Még mindig bizonytalan vagyok ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy vajon Charlene mit fog szólni ahhoz, amire képes vagyok. Megijed majd? Vagy elfogad így, ahogy vagyok? Én büszke vagyok arra, amit elértem, de ez a büszkeség semmit se ér, hogyha a kedvesem negatívan viszonyul majd a dologhoz. Némileg feszülten hagyom most magam mögött a kastélyt, hogy a megbeszélt találkozóhelyre induljak. A Tiltott rengeteg veszélyes hely, én is jól tudom, de mégis, talán az lesz a legmegfelelőbb erre az egészre és ha minden jól alakul, akkor baj se fog érni minket. Már rég nem látok mindent pozitívan, bár ez a szőkeség, aki a barátomból a szerelmemmé vált kezd egyre optimistábbá varázsolni, mégis, ez még egy akadály lehet előttünk. Áh, bizonyára én látom túl rémesen ezt az egészet, nem lesz semmi gond se, Charlene nem olyan. Mivel a nyári hőség még mindig tombol, így én is némileg lazábbra vettem az öltözetemet, tehát egy terepmintás, térdig érő nadrág van rajtam, fekete, egyszerű pólóval és fekete sportcipő. Hajam kissé megnőtt az elmúlt időszakban, így az elől lévő hajszálat némileg homlokomra tapadnak, de azért nem vészesen. Most úgy döntöttem, hogy így hagyom, nem áll ez olyan rosszul, bár ha valakinek nem tetszene, azt úgyis mondaná. Más véleménye pedig jelenleg nem számít. Jól érted, még a szüleimé se, bár ki tudja, hogy mit szólnak majd. Lassan itt a szünet, végre hazamegyünk és én már alig várom, hogy akkor végre otthoni környezetben töltsek el minél több időt az én kiscicámmal. Nem kések, nem szokásom, így a lánynak se kell sokáig várnia rám, én pedig már menet közben kiszúrom őt, így ajkamra automatikusan mosolyt varázsol jelenléte. Lassan végignézek rajta, nem feltűnően, még menet közben, majd ahogy megérkezem, már látom is, hogy mire készül. Kezeimet szétnyitom, majd karjaimba zárom a törékeny teremtést és egy kicsit meg is pörgetem őt a levegőben, ez után pedig jöhet az a bizonyos csók. Méghogy nincs jobb az első csóknál… én ezt is ugyanúgy élvezem, akár csak az elsőt, így ízlelem meg a másik ajkát, kezdek játékba puha nyelvével, majd végül lassan eleresztem, bár csak minimálisan, kezeim derekánál maradnak. - Szia! Na, felkészültél? – ujjaim hegyével lágyan simítok végig derekán, majd jobbommal gerince mentén is, de ez után már eleresztem, hiszen tényleg fontos dolog miatt hívtam most ide, mégse vágok bele rögtön a dolgok közepébe. Van még időnk, ezt tudom jól. Elengedem, majd ujjaimat Charlene ujjaira kulcsolom, ez után pedig finoman behúzom a fák közé, hogy megkezdjük sétánkat. Egy ideig még várni fogok az átalakulással, menjünk csak beljebb. - Mesélj valamit, történt valami érdekes mostanában? – kíváncsi pillantásomat magán érezheti, miközben felé sandítok, de azért figyelek az útra is. Igazán kellemetlen lenne most itt, mellette pofára esni, ahogy az is, ha ő vele történne meg hasonló, szóval azért óvatos leszek, ebben az erdőben muszáj, oly kiszámíthatatlan itt a természet.
Azt mondta, hogy mesélni akar valamit és nem mellesleg nekem is lenne mesélni valóm bőven, sőt... ez az egész Bonnie ügy. Remélem, hogy azóta se ment át valami őrületbe nála valami és nem találta ki, hogy mégis csak keresztbe akar tenni nekem. Már az is elég csúnya dolog, hogy szegény Ront megpróbálta átverni. Ron nagyon kedves, de mellette pont ezért könnyű is neki rosszat okozni és az, hogy köze van Bonniehoz... nagyon remélem, hogy nem lesz belőle komolyabb baja, mert azt nem tudom, hogyan kezelném én sem. Próbálok én most másképp nézni rá, hiszen elvileg volt ott egy kis békejobb, de ettől még nem könnyű. Amúgy is ott van bennem az a sok kétség és kérdés, hiszen ha találkozom anyuval is, meg ez az egész valahogy meg lesz beszélve, akkor mi lesz? Mi van, ha anya nem kíváncsi rám? Én nem vagyok olyan, mint Bonnie, nem vagyok elég kemény és olyan... puccos. Bár tény és való,hogy a külsőmön kicsit turbózott, egy fokkal azért lazábbra is vettem most a figurát. Rövid farmer, laza póló amiből a hasam nagy része kint van, de azért az edző cipő maradt, főleg mert arról volt szó, hogy jöjjek a Tiltott Rengetegbe. Ez még önmagában nekem nem nagy kunszt, hiszen nem félek én se a fáktól, se a kentauroktól, nincs semmi olyan az erdőben, főleg nem a határában, ami megijesztene... Jó túlzásba estem, biztos lenne olyan, de kemény fából faragtak és nem fogok már előre félni. Kíváncsi vagyok, hogy mit akar mutatni, mesélni. Theo... azt hiszem végképp mondhatom, hogy totál belé zúgtam és ha átejtene, vagy valami rosszat tenne nekem, hát nem tudom, hogy mi lenne. Bőven elég volt ez a Leos balhé karácsony táján, meg az, hogy Abbiet is mennyire tönkre vágta az egész, nem akarok én is ilyesmin átesni. Theo még is csak barát is egyben és ha elveszíteném mint a pasimat, akkor elveszíteném, mint barátot is nem? Azért ezt nem merném megkockáztatni, ha már végre visszakaptam. De csak nem valami problémás dologról van szó. Egyszerűen csak valami olyasmi, ami nem az iskolába való, amit ott nem mutathat meg nekem. Nem agyalok rajta feleslegesen, az nem szülne semmit jót sem. Ha az ember elkezd elméleteket gyártani az sose jó. Ha rosszakat, akkor csak előre aggódik valami miatt, ami lehet hogy be sem következik, ha meg jókat, akkor csalódik, hogy végül miért nem úgy lett. Nem, én csak szépen határozottan lépdelek a fák felé, ahol megbeszéltük, hogy találkozunk, és a vállamat az egyik törzsnek vetem, onnan figyelem, hogy mikor jön. Persze a gondolataim még így is kuszán erre arra járnak, de ha meglátom, akkor biztos egy nyakba vetődéssel kezdek és persze csókkal. A csók az kell... az tényleg állati jó dolog, nem gondoltam volna előtte, komolyan, hiszen én sose voltam egy pasizós típus.
