2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Hamiskásan mosolygok, végtére is kissé ferdítek, mert még azt is sikerült kiderítenem, hogy nem éppen a legjobb hírnek örvend ez a bizonyos udvarló, ám többet nem is akartam tudni, hogy ne kelljen hazudnom Grace-nek, ha rákérdez véletlenül. Ahogyan most meg is történt. – A családnevét tényleg nem tudom, ennyire nem érdekelt. Ám annyit még igen, hogy tényleg nem lenne túl jó, ha az ő ajánlatát fogadnád el. Többet hadd ne mondjak. – Ezzel végülis adok is, meg nem is, bíznia kell bennem, anélkül, hogy jobban kiteregetném a kártyáimat. Azt már eddig is jól érezte, hogy szeretem, és megadnék neki mindent, csak még bizonyos titkok fennállnak, amellyel nem akarom terhelni, hiszen azok az én vállamat nyomják. Majd eljöhet az az idő, amikor hivatalosan is egy pár lehetünk, ám addig még bőségesen fel kell szívnom magamat, hiszen sötét tettek állnak előttem. Gyilkolni ugyan nem fogok, de be kell mocskolnom a kezeimet. Látom rajta, hogy bizonytalan, de nem a szerelmüket illetően, csak a titkok fájnak neki, holott ő vélhetően mindent elmond nekem. Tudom, hogy mennyire tiszta szívű, és nem szereti, hogy ha nem tud semmiről, de ezt most nem tudom úgy intézni, hogy elégedett legyen. Csak annyit ígérhetek, hogy szeretni fogom, és neki nem ártok, viszont ezt most így kell intéznem. Attól félek ugyanis, hogy ha bevonom, még lebeszélne, mondván, hogy a bosszú nem megoldás, nem hozza vissza a szüleimet... Az lehetséges, de apám kérte, és megesküdtem neki. - Mert már láttam olyat, aki átélte. És belehasadt a szíve... – Ezzel megintcsak kitérő vagyok, talán ezzel legalább magyarázok valamit magamról, hogy jobban megértse, miért vagyok sokszor olyan kemény, magamba forduló. Nem jelzem ezzel, hogy pont az említett történet lenne a kulcs momentum, akár lehet mellékes is, ez most még kétértelmű. - Eredetileg kétkezi munkások voltak mindketten, ahogyan sokan mások. Halászok. Az utóbbi években egy kicsi üzletet sikerült ráépíteni, most már nem kell gürcölniük. Sok korábbi barátunk most nekik dolgozik, és olyan az egész, mint egy nagy család. Csórók, de jó a hangulat. – Vonom meg a vállamat itt mosolyogva, mert bár szégyelhetném, mégsem teszem. Ez egy tisztességes dolog így, nem úgy, mint ahogyan az O’Harák teszik. Mint ahogyan én majd nem leszek az. De szemet szemért. - Nem csak hogy nem zavarna, egyenesen örülnék neki, ha tudnám, hogy egy olyan dadát kapsz, akiben megbízom én is. Bízom benne, hogy ne ad ki teljesen. – Nevetem el magam, ráadásul az igencsak jól esik, hogy már nincsen annyira zavarban, s ahogyan lekerül rólam a felső, akkor segítek neki a nadrággal is, végül már csak alsóban maradok. Tudom, hogy ez az egész neki merőben új, így csókkal enyhítem az esetleges meglepődést. Az ágyban végül sokáig beszélgetünk, amolyan jut is marad is témákról, hiszen igazi titkot nem adok ki. Végül pedig egymást átölelve, csókcsaták közepette alszunk el.
//Olyan kis édes //
♫ Viva forever ♫ Aktuális viselet Titkos szerelmi légyott[You must be registered and logged in to see this link.]
- Hát jó, a keresztnevét. - már-már cinkos mosolyt vetek rá, mert őszintén szólva nem hiszem én ezt el teljesen, hogy nem járt jobban is utána. A pasas valami miatt itt van és valami miatt az apámmal jött, nem hiszem, hogy Eugene ne akarta volna tudni, hogy kiféle, miféle és hogy miért van itt. Ő nem az a típus, aki csak úgy nyugodtan ül a hátsóján és nincs benne kíváncsiság. Maximum most próbál úgy tenni, mintha nem így lenne, de ebben én nem hiszek, de ha nem mondja el, akkor nem lehet olyan fontos, legalábbis próbálok elsősorban erre gondolni, nehogy a végén még véletlenül tényleg rosszul érezzem magamat, mert valami rossz derül ki. Ma már eljátszottam a kifakadós ütőkártyát, nem akarom elrontani az estét, de tényleg. - Idő kell és nem akarsz mindent egyszerre a nyakamba zúdítani, rám vagy tekintettel, érthető. - a mosolyom nem csökken, ezúttal nem. Értem én ezt, nem akar nekem rosszat, hiszen már megmutatta, hogy szeret, még ha rosszul is indítottunk, de ettől még így van. Nincsenek feltételeim, hogy akkor leszek vele, ha elmondja. Majd elmondja, mert igaza van, van még épp elég időnk, hogy a végére járjunk ennek az egésznek. Nem akarok én feltétlenül rohanni, maximum kíváncsi vagyok, de tudok türelmesen várni, még ha ezt nehéz is kinézni belőlem időnként. - Miért kellene már eleve attól félned, hogy elveszíted? Persze azt mondják, hogy tud ez fájdalmas is lenni, de én soha sem így gondoltam rá. - valahogy nincs értelme már eleve úgy állni a dolgokhoz, hogy mi van, ha nem sikerül, vagy ha elveszítjük. Lehet, hogy azért vagyok így ezzel, mert én még nem veszítettem túl sok mindent? Anyámra nem emlékszem, hiszen kicsi voltam, amikor meghalt, a dadám hiányzik, de ez csupán egyetlen veszteség, és szerencsére nem volt több ezen kívül, remélem, hogy a sors nem is tartogat nekem több szenvedést. Azt nem tudom, hogy ő miért gondolkodik így, talán csak pesszimista, nem gondolok egyből arra, hogy rossz példa lenne előtte. - És ők mivel foglalkoznak? - vagy a téma ugyanaz, csak a méret más? Aztán, ha már túlságosan sokat kérdezek, úgyis válaszol. Igazság szerint túlságosan kényelmetlenül sem érzem magamat szerencsére, egészen jól viselem a helyzetet, hogy ilyen lazán vagyok itt előtte, pedig tényleg sikerült már levennie mindent a fehérneműn kívül. Az a nagyobb kérdés nem fogok-e fázni, azért mégis csak egy hajón vagyunk, ahol nem olyan nagymértékű a fűtés. Persze bennem is felmerül a fordított mozdulat, csak hát jóval visszafogottabb vagyok nála, mégis mielőtt még a szomorú téma előkerülne legalább a felsőt nekiállok lehámozni róla, miközben beszélek a gombokkal bajlódom, hogy aztán amikor ő válaszol akkor simítsak végig óvatosan a mellkasán, csak az utolsó szavaknál nézve ténylegesen a szemébe. - Tényleg nem zavarna? Ő biztosan mindent tud rólad, amiről nekem sejtésem sincs. De ő gondolom... nálatok él nem? Mármint a szüleidnél, vagy nem? - hiszen arról még nem volt szó, hogy megismertetne a családjával, de a dadája már szinte azt jelenti. Rólam is mindent tudott az enyém, hiszen lényegében ő nevelt fel anya híján. Az biztos, hogy kíváncsi lennék a hölgye, élvezetes lenne hallgatni Eugene gyerekkori sztorijait. Biztosan nagyon édes kisfiú volt, akit nagyon szerettek.
♫ Young love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Titkos randevú
- Csak a keresztnevét. – Igazítom ki. Egyenlőre felesleges a frászt hozni Grace-re azzal, hogy Frederico nem éppen egy jó parti, és nem is a külseje miatt, a zűrjei az aurorokkal egyébként sem emelik az ázsióját senki szemében. Kétlem, hogy ha a lány apja tudna ezen ügyekről, kérőként tartaná számon a piperkőc alakot, de még nem akarok én lenni a rossz, hiszen én meg elcsábítottam a nemeskisasszonyt, és a múltamat illetően sem vagyok büszke, hogyan jutottam el idáig. Végső soron tisztességes vagyok, csak a bosszúmat illetően nem ismerek irgalmat. - Más választ el sem fogadtam volna. – Érek az állához egy pillanatnyit, hogy kemény csókot nyomjak az ajkára. Keményet, mint határozottat, amely felpezsdítheti a vérét, s még véletlenül se fájdalmasat, hiszen arról már leszoktunk. Egyre inkább úgy tűnik, hogy magának is be tudja ismerni, hogy már érezhet így irántam, a félszegsége nem párosul bizonytalansággal. Való igaz, hogy dacos volt az elején, és elutasította a közeledésemet, amely minden romantikát, és gyengédséget mellőzött, hogy aztán rájőjjön, mégiscsak erre van szüksége. - Nem lesz egyszerű, de megteszem Grace. Fokozatosan. Nem egyszerű tizenöt évet úgy kezelni, mintha meg sem történt volna. Majd. Nem előtted titok. Én csak... – Csókolok oda ismét, ezúttal a nyakába, mintha ez mindent elfeledtetne, ami velem történt, és kellően ügyes vargabetű lenne, amíg nem kell mondanom semmi részleteset. Viszont az engem is megnyugvással tölt el, hogy olykor majd kérdezni fog, hiszen nem jó, hogy senkinek nem beszélhetek a dolgaimról, végre valakire támaszkodhatok, viszotn nem szívesen adném ki a titkaimat csak úgy. - Én nem vártam. Lemondtam a dologról, úgy gondoltam, hogy keserű dolog lehet szerelmesnek lenni, és félni, hogy elveszítjük. Furcsa volt, hogy betoppantál. Legalább tudom, hogy milyen ez... – Vigyorodom el, holott főleg inkább komoly vagyok, nem tekintettem az életem részének, hogy gyengéd is leszek valakivel, hiszen mindent arra tettem, hogy kíméletlenül sárba tiprok másokat, és most nézzük meg, hogy hol vagyok, és mit csinálok. Éppen kibújtatom a ruhából, ami alatt már csak a fehérneműje van. Tovább nem fogok menni, hiszen ennyi volt megbeszélve, és nem fogok benyúlni a finom anyagok környékére sem, de azért nézni mégiscsak szabad, hiszen sokat sejtet azért az ilyen ruházat, amely éppenhogy csak tart, viszont picit átlátszó. Aki már idáig eljut, az nagyjából tisztában van a látvánnyal. Nem kezdek el nagy szemeket meresztni, az előbbi vigyorom most mosoly, bólintok, hogy nagyon is édesnek tartom őt, és csak rajta múlik, hogy én mikor vetkőzzek alsóneműre. - Egy jó ideig próbáltak tanácsot adni a maguk módján, ez csak egy pontig ment, hiszen az enyém más, mint az övék. Van nekik külön, igaz, nem olyan nagyban, mint az enyém. – Ez viszonylag semleges téma, végülis beszélgetni lehet, amíg konkrét nevekről és célokról nem esik szó. Akik felneveltek, azokat teljes egészében a szüleimnek tekintem, hiszen az anyámat nem ismertem, apámat pedig csak a börtönben láthattam évekig, így aki betakart, vacsorát adott, ölelgetett, azok Mabelék voltak. De attól még a véreim azok, akikért komoly vendettát kell eszközölnöm. Már éppen rávágnám, hogy nekem is meghalt az anyám, de eszembe jut, hogy bármennyire is szeretem, azért ez még korai információ lenne. – Nekem is volt egy dadám, viszont ő még él. Igaz, elég idős. Mit szólnál hozzá, ha megismertetnélek vele? Nagyon aranyos néni, valakivel akkor is tudnál beszélgetni, ha éppen nem az én ágyamba kívánkozol. – Jegyzem meg kaján pillantással, végtére is ezzel el van könyvelve, hogy többször is együtt fogunk aludni, és bizony igen, már tervben van egy szerelmes éjszaka.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Szóval csak a nevét? - nem mondom, hogy gyanakszom, de igazság szerint nem tudom elhinni, hogy tényleg csak a nevét kérdezte meg és nem pedig kicsit utána is szaglászott, de nem kérdezek rá ennél jobban. Legyen így, elhiszem neki, hogy nem állt neki szaglászni. Végül is talán tényleg így is lehet akár, bár ha megtudott valami fontosat, akkor akár még kíváncsi is lennék. Mégis csak rólam van szó, nem lenne rossz tudnom, hogy ki a fickó, hogy gazdag-e, mert ha az, akkor nagyobb esély lenne rá, hogy az apám hozzá akar adni, legalább fel lennék rá készülve. - De úgy sem érdekel a fickó, itt van nekem az igazi férfi. - mosolyogva pillantok rá. Nem kell nekem más, a bajszos meg főleg. Már első ránézésre se mondanám szimpatikusnak egyébként sem, úgyhogy nagyon remélem, hogy nem kell vele találkoznom, vagy beszélnem. Csak érnénk már Angliába, akkor biztos lesz, hogy az apám nem akar megismertetni vele, csak elhozta erre az útra. - Köszönöm, hogy változtatnál értem. - hálás vagyok érte és tényleg nem kellene faggatnom őt minden áron. Majd elmondja a részleteket a családjáról, amikor oda jut, nem kell minden áron kihúznom belőle a válaszokat igaz? Nem hiszem, hogy olyan titkolnivalója lenne, ami olyan rettenetes lenne, hogy ne tudnék megbirkózni vele. Ha csak nincs egy eltitkolt házassága a háttérben, akkor mi jöhet, ami ennél rosszabb? Nem hiszem, hogy bármi is lenne, amivel kiboríthatna. - Csak a tiéd vagyok és leszek is és... voltam, azt hiszem eddig is rád vártam. Pedig mindenki mondta, hogy kellene ismerkednem, hogy miért nem szórakozom, de én valami mást akartam, többet. - én ezt akartam, ténylegesen vad szerelmet és izzást, mint ami köztünk van, hiszen még meg is pofoztam, amiért galád módon letámadott először. Én ilyet akartam, mint amit a könyvekben olvasni, mint ami tényleg nagy dolog és nem csak egy kis kedvelem és járok vele típusú apróság. Lehet, hogy szerezhettem volna tapasztalatot előtte, de nem akartam, tényleg arra vártam, hogy megtaláljam az Igazit, még ha az Igazi kissé titokzatos is és nem mond el nekem mindent csak úgy magától és még ha muszáj is egyelőre meghúzni magunkat és nem mutatkozhatunk együtt. Itt viszont magunk lehetünk, csak mi ketten és élvezhetjük egymás társaságát, még ha kissé talán zavarban is vagyok a csókjaitól és attól, ahogyan elkezdi lefejteni rólam a ruhát. Nem félek tőle, hogy olyat erőltetne rám, amit nem akarok, inkább csak nem tudom, hogy tetszeni fog-e neki a látvány egyáltalán. - Biztosan nagyon rendes emberek, főleg hogy felneveltek téged és jó munkát végeztek. Ők is segítenek neked az üzletedben, vagy nekik van saját? - észre sem veszem, hogy megint kérdezek, pedig egyről volt szó, de ez talán még az előzőhöz kapcsolódik és akkor megtehetem büntetlenül. Mégis csak kíváncsi vagyok rá, hogy milyen a családja, még ha biztosan egyelőre nem is találkozhatnék velük, hiszen még egyáltalán nem nyílt dolog ez az egész. Viszont, ha már ő megtette, nekem is illik válaszolni, bár először csak kissé gondterhelten rántom meg a vállamat. - Nem igazán. Apa itt van és otthon nincs senki sem, aki igazán hiányozna. Édesanyámat nem ismerem, belehalt a szülésbe, aztán csak a dadám volt nekem, Nana, ő tavaly ment el, ezért sem szerettem volna a nyarat otthon tölteni. Nélküle... nem lett volna valami jó. - halk sóhaj és egy erőtlen mosoly. Tavaly volt, már túl vagyok rajta, de ettől még nem sokkal jobb erre gondolni. Hiányzik nekem Nana és rossz, hogy soha sem ismerhettem anyát, pedig a képek alapján kedves és mosolygós nő volt, biztosan nagyon szeretett volna és egészen más lett volna a gyerekkorom, ha ő is ott van velem.
♫ Young love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Titkos randevú
- Csak a keresztnevét. Megkérdeztem az egyik pincéremtől, hogy tudjunk rá hogyan hivatkozni. Mert ez a bajszos enyhén nevetséges. Még ha tartom is, hogy komikus fickó, te pedig egy igazi férfit érdemelsz. – Na azért nem akarok felvágni, de Frederico-hoz képest a legutolsó matrózom is igen főnyeremény. Azt még nem mondom el Grace-nek, hogy még továbbiakat is mondott az emberem. Valami elszegényedett nemesi család sarja, akinek még az aurorokkal is meggyűlt a baja. Hogy mivel, azt nem tudom, hiszen én sem vagyok éppen egy makulátlan alak, és látatatlanban nem ítélek el senkit, de nem túl bizalomgerjesztő a piperkőc ábrázata. - Nem várt meglepetés vagy az életemben, és igyekszem úgy intézni, hogy a terveim ellenére együtt tudjunk lenni. Mindenkinek megvan a maga útja, viszont ha már rád találtam, képes vagyok... változtatni. Bujkálni meg különben sem szeretek. – Na igen, Grace gyönyörű, kifinomult, magától értetődő, hogy ezt valahogy fel kéne vállalnunk, viszont nincs időm egy számomra ismeretlen családnak udvarolni, hogy jó szemmel nézzék, amit mi Grace-szel művelünk. Majd ha már nagyon komolyra fordulna az ügy köztünk, bőven elég akkor bemutatkozni. - Ezt örömmel hallom. Akit én kiválasztok, az csak az enyém legyen. – Én inkább élnék szegénységben, ahogyan az igazi apám tette, de tisztességesen. Még ha most nem is úgy teszem. Hazudok, manipulálok, hogy a bosszúm teljes legyen. Ám ebben nincsen benne az, hogy valakit úgy elcsábítsak, hogy információkat szolgáltasson. Nem, akkor inkább az üzleti ügyeskedés, hiszen nem fogok abban válogatni, hogy miféle eszközöket kell használnom az O’Harák tönkretételében. Eddig teljesen kimaradt az életemből a szerelem, így tudtam arra koncentrálni, hogy megerősödjek, vagyont szerezzek, és elég határozott legyek ahhoz, amely most majd rám vár, hiszen ezt nem tudná csak úgy mindenki véghezvinni. - Bocsánat... – Felelem évődő mosollyal, és a karja után az ajkát is célba veszem. Csak mert nem szerelmeskedhetünk, minden mást kipróbálhatunk, amely hozzá vezet. Élek a férfias határozottság, és az útmutatás erényével, viszont azt, hogy ketten mikor leszünk egymáséi, egy mindkettőnk számára kényelmes tempóban fogjuk végigvinni. Azért mert ez még tolódik, a fehérneműjére kiváncsi lehetek, még ha nem is érintem most illetlen helyen. A karja, a válla, a combja, a feneke... ezek mind olyan édesen finom domborulatok, amellyek egy magamfajta szerelmest is komoly sóhajtozásra késztetnek. – Messzemenőkig tisztességesek. Szegények voltak, de mégis, erőn felül taníttattak, ismertettek meg olyanokkal, akiktől csakis tapasztalatokat szerezhetek. Most, hogy mindez már adott, én segíthetek számukra. Spanyolországban éltek, de most, hogy egyetemre megyek majd, eldöntötték, hogy átteszik az üzletük székhelyét Londonba, hogy többet találkozhassunk. – Azt már nem teszem hozzá, hogy a Santiago Conway nem az igazi apám, én is O’Hara vagyok, nem számít, hogy a valódi apámnak mi volt a családneve. Azt a családot kell tönkretennem, amelynek amúgy a részese lennék. - Még pár nap, aztán kikötünk Londonban. Várod már a találkozást az otthoniakkal? – Bár a családja nem túlzottan érdekel, de arra kiváncsi vagyok, hogy kihez mennyire tud kötődni. Végülis az anyjáról még nem is nagyon hallottam.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Na igen azért tényleg meglep, főleg hogy előzőleg még úgy tűnt, hogy nem is érdekli annyira ez az egész, most pedig arról beszél, hogy tényleg felnőtt nő vagyok, bár hogy egyet értek-e ebben vele... na azt nem tudom. Azt se hittem volna, hogy Aislinget csak így képesek lennének eladni, mégis lényegében meg akarták tenni, akkor velem miért ne lehetne így? - Én ebben nem vagyok ennyire biztos. Ha a szükség azt diktálja... vagy az üzlet, de te honnan tudod a nevét? Még én se tudom, szándékosan nem kérdeztem meg. - hogy ne tűnjön úgy, hogy érdekel, ő még is tudja a nevét a bajszos fickónak? Jó persze ez az ő hajója, gondolom nem nehéz megtudnia, hogy kik utaznak rajta, hogy mi a nevük és ha utána akar járni valakinek, akkor megteszi és kész. Furcsa hogy ennek ellenére velem még nem tette meg, nem nézett utána, hogy ki vagyok pontosan, milyen a családom, nem más-e, mint akiket ismer, akiket elítél. Jó persze én magam is megerősítettem benne, hogy az én családommal is van épp elég baj. - Jó lesz, már várom, hogy ne kelljen folyton bujkálni. - na nem mintha így olyan elviselhetetlen lenne, de azért mégis csak más, ha nem kell elrejteni, hogy szeretjük egymást, bár nem tudom, hogy a kastélyban ezt megtehetjük-e majd. Mi van, ha ott is vannak olyanok, akik figyelnek rám, vagy rá? Jó persze rá gondolom nem olyan sokan, én pedig nem foglalkozom az apámmal, mert nem érdekel, hogy mit akar. Én a saját életemet akarom élni és azzal ismerkedem, akivel szeretnék és én vele szeretnék, csak persze ehhez az kell, hogy meséljen nekem magáról, amitől valahogy egyelőre még óckodik. Nem csoda, hogy valahol mélyen azért tartok tőle, hogy ezek a nagy titkok olyanok, amik közénk állhatnak. Remélem, hogy nincs valami felesége egy távoli kontinensen. - Tudom, de ez... valahogy olyan... én sose lennék képes ilyesmire. - jó tudom ne jelentsek ki olyasmit, amit nem kellett még soha sem átélnem, mint azt, hogy nincs más mód, hogy pénzem legyen, de... nem hisze, hogy képes lennék a testemmel pénzt keresni, én nem ilyen vagyok. Lehet hogy azok a ők élvezik ezt a fajta életet, de nekem akkor is annyira visszataszító az egész. Hiába, hogy nem pénzt kapnak, hanem ékszert, de akkor is lényegében megvásárolják férfiak őket tárgyakkal. Nem is lennék képe nem szerelemből valakivel lenni. Tudom, túlságosan romantikus képzelgéseim vannak, nem ismerem a nehéz való világot, mindenki ezt mondaná. Azért egy pillanatra meglepődöm a szavain, de a széles mosolyból sejtem, hogy inkább csak viccel és nem gondolja komolyan. Csak nem tenne olyat, ami ellenemre van és nekem még nem menne ez azonnal, vagy igen... nem tudom, de szeretném, ha akkor lenne, amikor tényleg fel vagyok rá készülve. - Így csak... összezavarod a gondolataimat. - halk sóhaj, ahogyan lehúzza a ruha pántját, amikor lágy csókokat lehel a karomra. Azért így nehéz gondolkodni és azt hiszem ezzel ő is tisztában van, pont ezért csinálja igaz? - Milyen emberek a szüleid? - ő tud a családomról, legalábbis az apámról, de én még nem hallottam igazán sokat az övéiről és jó lenne tudni, hogy ők is annyira ellenzik-e a gazdagokat, mint ahogyan Eugene. Talán lenne jobb és frappánsabb kérdésem is, de úgy tényleg nehéz, hogy közben ilyesmiket csinál.
♫ Young love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Titkos randevú
- Nem hinném, hogy az apád bármikor is áruba bocsájtható áruként tarthatna téged számon. Frederico-t pedig bármikor lerendezem. Nem ellenfél. – Most talán duplán is meglephetem, mert egyrészt már tudom az udvarlója keresztnevét, ezt megkérdeztem az egyik intézőmtől, másfelől ugyan lovagiasan mondom ki, hogy felnőtt nőként tartom számon, de nem tudhatja, hogy ha a bosszúm eléri az O’Hara családot, én magam is úgy aláznám meg Patrick Williamet, hogy szó szerint megvásárolnám garasokért azokat, amik a legfontosabbak a számára. Ha van lánya, hát vele kezdem majd. Ezért is dilemmázok, hiszen ha Grace megtudná ezt, nem lenne túl hosszú a közös jövőnk. - Ott majd többet leszünk együtt. Minden nap látni akarlak majd. El sem eresztelek. Az óráim egyébként elhanyagolhatóak. – Már felnőtt vagyok, és a roxfortot is komoly pénzzel támogatom, ha szükséges majd magántanulóként adom be a dolgozataimat. Elvileg az alap iskolám is elég lenne, az egyetem csupán alibi, hogy az O’Hara család közelében legyek, akik egyértelműen sokat megfordulnak a roxmorts-i faluban, talán ott is laknak az egyik közeli fényűző kúriában, amit mások verejtéke nyomán húztak fel. Most hogy végeztünk a vacsorával, átmegyünk a hálóba, s útközben mosolygok rá, ingatva a fejemet, holott megértem, amit mond. - Elhiszem. Mégsem gondolom, hogy zavarnia kéne téged. Gondolj csak bele, itt a hajón sokan nem tudják róluk, hogy mivel foglalkoznak, és még az is megesik, hogy egy-egy lány nem is kér pénzt a szolgálaiért. Csupán afféle hálát. Egy ékszert, vagy egy luxus hajójegyet, előfordulnak ilyesmik. Mindenki jól jár. Nekem viszont csak te kellesz. – Csókolom meg, és magam mellé húzom, amikor már az ágyon heverünk. Nem is nagyon van rá szükség, hiszen jön oda törleszkedni mint egy kiscica. – Nem is hagynám. Tudod, hogy milyen vagyok. Elveszem, amit akarok.... – Jegyzem meg vigyorogva, holott ez nem igaz. Szeretem, és jó, ha együtt vagyunk, de a szerelmeskedés fokozatosságot igényel, ha azt akarom, hogy valóban az enyém legyen, akkor nem szabad ledorongolni a félszegségét. - Most, miközben megnézlek magamnak.. – Adom ki a választ, hogy ne habozozzon csak, legyen bátor, fel vagyok készülve, tudok úgy fogalmazni, hogy ne legyen belőle komoly lebukás. Elsőként becsúszik a kezem a szoknyája alá, ahogyan az felcsúszik, így kedves határozottsággal simítok rá a fenekére, itt viszont nem állok meg, megoldom az említett ruhadarab gombjait, és miután már nincsen rajta cipellő, picit igazgatva rajta, lehúzom a pántját áthúzva a vállain, nem mulasztva el finom csókot hintve a karjaira.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tényleg nem akarom elrontani az estét, ezért engedek neki és nem megyek bele jobban. Nem lenne értelme, hiszen azért vagyunk itt, hogy jól érezzük magunkat, hiszen nem tehetjük meg akármikor, mégis csak óvatosnak kell lennünk. Nem tehetjük azt, amit mások, nem lehetünk együtt bármikor és ha elmegyünk egymás mellett a folyosón, akkor is óvatosnak kell lennünk, ne hogy valaki észrevegye akár csak a lopott pillantásokat is. Ez azért elég nehéz így, e miatt nem szabad elrontani egy estét, amikor ketten lehetünk és jól érezhetjük magunkat, még ha néha tényleg úgy is érzem, hogy kihagy az életéből. - Nem, én csak... eddig nem is gondoltam így, csak amióta történt ez az egész az unokatestvéremmel és most itt van ez a bajszos fickó... Nem tudom, hogy apa mit várna el tőlem, ha tényleg valami komoly bajba kerülne a család. - ha kellene a pénz, ha nem lenne más választás. Anya nem hagyná tudom, de ő már nincs, hogy megvédjen, apa pedig egészen más, neki számít, hogy kinek mennyi pénze van és hol áll ranglétrán, miért ne lehetne az, hogy végül eldönti helyettem, hogy mi legyen a jövőmmel. Eddig ettől nem tartottam, igaza van naivan álltam az egészhez. Nem néztem, hogy milyen a családom, hogy az apám mikre képes, inkább nem vettem észre, amit nem akartam és most hogy itt vagyunk sokkal jobban látom és sokkal nagyobb bennem a félsz, hogy esetleg mégis következményei lehetnek annak, hogy milyen a családom. - Én sem akarom. - immár sikerül elmosolyodni. Igaza van, egy utazás még nagyon körülményes lenne és nagyon kockázatos is. Engedélyek kellenek hozzá és nem lenne értelme kockáztatni a lebukást. - A kastélyban majd úgyis könnyebb lesz. - nem lesz ott az apám, mint itt a hajón, nem figyeli majd senki sem a lépteimet, legalábbis nem gondolnék rá, hogy bárkinek ez lenne a dolga, hogy azzal foglalkozzon én kivel töltöm az időmet. Ott majd minden egyszerűbb lesz, nem kell feltétlenül titokban találkoznunk, mint itt, vagy... igaz? Nem is tudom, hogy ő hogyan gondolja. - Hiszek benne, benned... bennünk, és majd akkor idővel, szépen fokozatosan kiderül minden. - végülis igaza van, nem kell egyből mindent elmesélni egymásnak a családjainkról, hiszen ő se tud még sokat. Láttam már az apámat, meséltem neki Aislingról, de még nem meséltem anyámról, nem meséltem neki a gyerekkoromról, az életemről, van még mit megtudnunk egymásról, csak néha tényleg úgy érzem mintha ő ezt jobban visszafogná, mint én, hiszen én gond nélkül mesélnék neki bármiről. - Igyekszem majd, csak nem ez szokatlan... az ilyen nők. - nem is tudom, vannak témák, amiket egyszerűen figyelmen kívül hagyok, mint mondjuk az apám ügyei, mert így sokkal könnyebb dolgom van, az ilyen nőkkel sem igazán foglalkoztam eddig, pedig megtehettem volna, léteztek, csak én figyelmen kívül hagytam a létezésüket is. - De tudod ügye, hogy nem akarok határokat szabni, csak... - megrázom a fejemet, nem akarok magyarázkodni, inkább csak mosolyogva bólintok egy aprót, hogy közelebb hajolva csókot leheljek az ajkaira. - Mikor tehetem fel az első kérdésemet? - kíváncsian pillantok rá, miközben elnyúlok az ágyon. A szoknyám már ettől is felcsúszik, de nem zavartatom most magamat, hiszen amúgy is azt mondta alvás fehérneműben. Az nem olyan halálos dolog igaz? Még ha én nem is nézek ki úgy, mint azok a nők, akik itt a hajón kelletik magukat. Remélhetőleg nem olyan külsőt és nem olyan idomokat vár el, mint ami azoknak a nőknek van.
♫ Young love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Titkos randevú
Attól, mert sok tekintetben mások vagyunk, még nem kell, hogy gyakorta előjőjjön a veszekedés, és a rossz kedv. Igaz, hogy az elején így indítottunk, ám azért, mert szeretjük egymást, képesek lehetünk hatni a másikra, akár véleményt is változatni. A legnagyobb gond az, hogy pont az olyan nemesi körrel van gondom, amelynek ő is a tagja, ezt így alaposan félre kell tennem, nincsen mese. Ha már úgy alakult, hogy betoppant az életembe, nem marakodhatunk örökkön-örökké, kell néha pár szabad perc, amikor csak az egymáséi lehetünk. Ez a mai este is erre van betervezve. Mert bár párszor már most is egymás torkának ugrottunk, azt hiszem ez fog állandósulni, és megszokható a dolog, ha olykor mindketten elengedjük a témát. - Idővel úgy is rákényszerülünk, hogy szembesüljünk a másik családjával. Hát ennyire rémesek? Rabnak érzed magad ott? – Ezzel kissé be is igazolja a gyanumat, hogy minden nemesi család kőkemény politikát folytat, s nem engedi az utódainak, hogy önálló véleményük legyen bármiről, ami nem az általuk elfogadott gondolatmenet. Ahogyan az anyám sem törhetett ki a hazugságok hálójából. Sajnálatos, hogy csak az apámat ismertem, őt is csak pár évig, és s nem nagyon tudott beszámolni róla, hogy az anyám családja pontosan mit is tett. Csak annyit, hogy őt letartóztatták, mert ellopott egy halomnyi smaragdkövekkel berakott ékszert. Igaz, hogy szegény volt, de nem tudom elképzelni, hogy betörjön valahova, és megtegye ezt. Ráfogták hogy ne kellhessenek egybe anyámmal, aki a születésem után bánatában meg is halt. És ezt a kört védi Grace oly naívan, amelyről most nem szívesen nyitnék vitát. - Igazad van. Ahhoz minimum a feleségem kellene, hogy legyél. Nem, előtte inkább ismerjük meg egymást. Kisebb találkák, nem akarom, hogy az apád vagy a családod közénk álljon. – Nem várom el tőle, hogy titkolózzon, majd akkor kell közösen döntenünk, ha már az iskolában leszünk, és berendezzük az állandó életünket. Az anyját még nem említette, pedig nőket jobban meg tudok puhítani, valahogy az elkínzottan komoly arcom alapján megindítom a gyengébb nem képviselőit. Ha viszont csak az apja ellen tudok küzdeni, akkor úgy kell megpróbálnom . - Higgy benne Grace. Komoly döntéseket szoktam hozni, nem szokásom csapongani. – Szögezem le a magam kemény módján. Ha képes voltam a kedvéért ennyire kitérőt tenni, akkor nem fogom csak úgy félredobni, miután már elhasználtam. Nem, Grace a semmiből jött, mégiscsak az életem szerelmé, akárcsak a szüleimé. Sőt, sajnálatos módon megismétlődik a dolog, hiszen én vagyok a felkapaszkodott, ő pedig a gazdag. Már így is többet értem el mint az apám, és ennél fogva feladatom van. A mai este az, hogy boldoggá tegyem az én vörös ír vadmacskámat. – Az ne zavarjon, próbálj ne figyelni rájuk úgy. Nem őket szeretem, hanem téged. Sok éve megvan az ismeretség, és még soha egyikük sem kellett nekem úgy, mint te. – Rázom meg a fejemet, és magamhoz húzom, hiszen most már az ágyon ülök, de őt még nem ültetem le, csupán a derekát fogom meg. - Mertem remélni, hogy még nem voltál senkivel. A felkészültségedet is teljesesen megértem. Ellenben neked is meg kell értened, hogy nem foglak zsarolni a szerelmünkkel. Csak együtt akarok aludni veled, fehérneműben. Az más, hogy a csókjaimtól, ölelésemtől nem szabadulsz, ez már nálam is komoly lépés. Azt akarom, hogy magad fedezd fel, hogy mennyire akarsz engem. Ebben kiegyezünk? – Kérdezem olyan mosollyal, mint aki már most magáévá tenné a szeretett lányt, de a pillantás, és a tettek két különböző dolog. Nem azt gondolom, hogy várnom kell, hanem azt, hogy ez így helyes. Lehetünk egymással finomak, de a teljes vészféket kár behúzni. Ezt pontosan tudja ő is. Ha valóban az az arrogáns, gőgös alak lennék, akinek az elején mutattam magam, akkor már tényleg elvettem volna, amit akarok.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem akarom én elrontani az estét, de talán a kezdeti vitáink miatt eleve időnként nehezebben állok hozzá. Mégis csak róla van szó, már úgy leszólta a családomat és az elit kört, mint annak a rendje. Nem csodálkoztam volna rajta, ha tényleg igazat mond és leveszi rólam a kezét, vagy hogy is mondjam. Persze nem esett volna valami jól, de attól még ki tudja, és hát tudja jól, hogy hirtelen típus vagyok, kiállok magamért, ha kell, bármennyire is azt mondja Aisling, hogy én vagyok Melanie, azért én is tudok dacos lenni és kissé hirtelen. Ő viszont kivételesen jól kezeli a helyzetet és nem akad ki azon, hogy én kicsit felhúzom az orromat. Azt hiszem ez is valami, mert mint tudjuk hajlamos elég gyorsan és hirtelen visszavágni, ha nem tetszik neki valami. - Én nem bántok senkit, ezt te is tudod, de... Jól van, nincs de és a családomat nem is kell megismerned, ha tehetném én se ismerném őket. - oh persze ez hirtelen kijelentés, hiszen mégis csak a családomról van szó. Akármilyen az apám, attól még az apám és én azért mégis csak szeretem őt, még ha néha nehéznek is tűnik a dolgai miatt és persze ott van az unokatestvérem, őt szeretem és felnézek rá mindenek felett. Vannak a családomban rendes emberek is, bár sajnos tény, hogy a nem rendesek vannak nagyobb többségben, de hát itt vagyok én is, élő példának és kivételnek közöttük. - Jól van, én... nem gondolom, hogy szándékosan titkolóznál előlem, csak tudod jó lenne többet tudni, de kivárom. - végül csak megejtek végre egy mosolyt, ahogyan az kell most ide, hiszen nem azért jöttem, hogy veszekedjünk. Azt pedig most megpróbálom nem magamra venni, hogy így megnyomja ezt a felnőtt kapcsolat dolgot. Mintha ezzel valahol lekezelő lenne velem, hogy én még fiatal vagyok és fel kellene fognom, hogy egy felnőtt kapcsolat nem olyan, mint amit a könyvekben olvasok, vagy amit elképzelek, de nem akarok ebből is vitát. Ha most nem én ülnék itt, hanem Aisling biztosan fennakadna egy efféle megjegyzésen, de én nem akarok most még több feszültséget generálni, abból már azt hiszem így is sikerült egy kicsit, amin sikerült átlendülni akkor ne kezdjem előröl igaz? - Nem volt rá idő és egy olyan útra az apám úgy se engedett volna el csak úgy egyedül. - vonom meg a vállamat. Nekem azért már így is nagy dolog volt ez, hogy inkább csak a kikötők nagy részét láttam és mélyebben nem térképezhettem fel a városokat, amiket megnéztem. Így is nagy élmény volt végre többet látni a világból és nem csak az útikönyveket lapozgatni. - Úgy érted, hogy apának ne szóljak róla? Ez... elég nehéz lenne. - nem is tudom, szívesen mennék vele, komolyan! De hogy csak úgy megtegyem. Mégis csak suliba járok és ha hosszabb időre elmennék, akár csak pár hétre azt lejelentenék neki ebben sajnos biztos vagyok, ezt pedig nem szabadna megkockáztatni, mert tuti, hogy vagy számon kérne, vagy utánam küldene valakit. Nem kivitelezhető a dolog sajnos, talán ha valami kis füllentést társítok mellé úgy működhet, hogy iskolai feladat miatt utazom. Főleg, hogy az ilyesmi költséges is, arra azért pénz is kell, ami felett megint csak nem én rendelkezem, hanem az apám. - Ez... ez jól hangzik, remélem másnak később sem fog menni. - mosoly, bár talán szolidabb, mint eddig, de remélem, hogy tényleg így van. Túlságosan oda vagyok érte már most, ha bántana összetörné a szívemet darabokra és azt nem tudom, hogyan vészelném át. Azt mondják az első kapcsolat ritkán tart örökké, de... miért ne lehetnénk mi a kivételek? Még a boszorkány jóslata ellenére is, ami mint megbeszéltük egyébként is butaság volt. - Így már értem, csak tudod mégis csak... úgy viselkednek mindenkivel és... - talán kissé zavarban vagyok, de érthető, azok a nők tudják hogyan kell férfiakat elcsábítani, és mi van akkor, ha kedvelik annyira Eugenet, hogy őt is el akarják? Vajon ellen tudna állni azoknak a kipakolt kebleknek és hívogató mozdulatoknak? - A terveid... tudom. - bólintok egy aprót és amikor én is készen vagyok elfogadom a kezét, hogy felálljak és kövessem a hálóba. Nem ettem azért túlságosan sokat és igen zavarban vagyok. Aisling azt mondta, hogy tegyem meg, amit akar, akármi is legyen az, ha szeretem és ő is szeret, de... olyan hirtelen ez az egész, nem vagyok biztos benne, hogy okos ötlet lenne. - Tudod én még nem voltam senkivel sem... úgy és még nem vagyok rá felkészülve azt hiszem és... - már szinte az ágyhoz értünk, amikor megállok, hogy elmondjam ezt neki. Azt szeretném, ha értené, ha megértené, nem ellene van, vele akarok lenni és szeretem is, tényleg, de... nem akarok rohanni, nem akarok titokban a kabinjában vele lenni először úgy, hogy talán ki tudja ki és mi állhat még közénk a jövőben.
♫ Young love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Titkos randevú
Köztünk igen hullámzó a hangulat, így nem vagyok meglepődve azon, hogy ha elszontyolodik. Azzal együtt szerettem meg, hogy lételemünk a veszekedés, mindketten írek vagyunk, a tüzes fajtából, nem tűz és víz, hanem tűz a tűz ellen, így viszont ki sem tudjuk oltani egymást. Sokkal inkább túllicitálni a másikat. Ezzel nem gondolom, hogy bármi baj lenne, gyorsan elfogadta, hogy lehet ellenem küzdeni, mégis az lesz mindig a vége, hogy talán faképnél hagyjuk egymást, vagy ami még édesebb, veszekedős csókolózás lesz a vége, nem is nagyon finomkodva. Érdekes, hogy amilyen tapasztalatlan, az indulata egyátalán nem mutatja törékenynek, szinte bírkózik velem a csókban, ha méregből megyünk bele. Az első alkalommal szinte leerőltettem a nyelvemet a torkán, mégis rá tudtam bírni, hogy visszacsókoljon, annak ellenére, hogy kész megerőszakolás volt, mégsem hagyta magát, mert tudta, hogy ellenkezni nem tud, csak felülkerekedni. Vérbeli nő, és ehhez semmi köze annak, hogy jó eséllyel még nem volt senkije. Ösztönlény a javából! - Nekem... nem veszek mindenkit egy kalap alá, hidd el. Nem vagyok tökéletes, ahogy te sem. Ez van. A dacosságod tetszik, még ha nem is értjük meg teljesen egymást, úgyis elő fog ez még kerülni. Nem vagyunk mi Rómeó és Júlia, hogy engem is lenyakaznak miattad. A hozzám hasonlóak okkal utálják az elit kört, de ha te személy szerint nem rúgsz bele a szegényekbe, nem fognak téged gyűlölni, mert az enyém vagy. A családod az más tészta, őket nem ismerem, egyenlőre ha nem gond, nem is szándékozom. – Most jövök rá, hogy úgy magyarázok neki, mint egy kisgyereknek, aki itt lóg a nyakamban. Ezúttal nem vagyok megrovó, lekezelő, őszintén elmondom a véleményemet, és ezt csak azért tudom megtenni, mert szeretem. Nem számoltam azzal, hogy megismerem őt a világ oly pontján, amelyet a sajátomnak érzek, ő mégis kérlelhetetlenül lett a része, ezzel nem tudok, és már nem is akarok mit kezdeni. Összetartozunk, a bosszú átgondolása pedig majd várat magára. - Ohó, ez nagyon végletes megállapítás szerelmem. Én sem tudok rólad sokkal többet, mint te rólam. És a szinte semmit is merőben alaptalan, percről percre többet tudsz meg rólam. Hidd el, beavatlak majd szépen sorban, ahogyan egy felnőtt kapcsolatban illik. – Simítom meg a vörös tincseket, kissé még bele is kavarodva a göndör forgókba. Ha nem volnék én is ír, bizonyára elképednék a szinte királynői hajzuhatagtól, amit a magáénak mondhat, így viszont tudom, hogy aki ír, az legyen is büszke a vörös hajára, ha már ilyen szép. - Akkor a városokba nem is mentél el kifejezetten? Nos..ez elég nagy hiba, majd én kezembe veszem az irányítást. Elviszlek majd hamarosan egy olyan útra, ahol valóban körül tudunk nézni. Felnőtt vagy, remélem tudsz a sorsodról dönteni. – Bólintok, nem hiszem, hogy ehhez a családja áldását kell kérnünk. Végülis nem szökésben lévő szerelmesek vagyunk, talán dönthet abban, hogy mit kezd a szabadidejével. Végtére is nem egy kis roxfortos diákról van szó, akit mindenkit irányít. - Azért nem mondom, hogy nem voltak. Ám kevesen, futólag. Fontosabb dolgom volt a tanulás, az erősödés, minthogy hagyjam elcsavarni a fejemet. Egyedül neked sikerült. – Mosolygok rá immár a leveses tényérom fölül, végeztem is, így szedek a másodikból mindkettőnknek, látom, hogy egészen kedvére való a vacsora. – Nem, azok a lányok madam Emilia lányai, kitalálhattad, kurtizánok. A barátaim, de semmi több. Mindenki úgy érvényesül ahogy tud. Nem vagyok a fizető kuncsaftjuk. Nézd, ha ők a testüket bocsájtják áruba, és szeretik csinálni, nem lehet tisztünk megróni őket érte. Ha nagyon tele lennél, akkor csak szólj, nehogy rosszul légy, még terveim vannak, tudod... – Türelmesen megvárom, hogy ő is bekanalazza a másodikat, aztán megtörölgetve a számat felállok, és a kezemet nyújtom neki, hogy visszatérhessünk a hálóba, amelytől remélem, hogy nem riadt meg nagyon.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Talán a családom miatt van az egész. Az állandó elvárások, a rosszindulat, a nem túl békés és kedves családi légkör, de simán félreértem a szavait, vagy inkább a lehető legrosszabbul értelmezem. Nem szándékos, egyszerűen csak így jön a ki a lépés, bármennyire is tudom, hogy nem vele kén szemétkednem, hiszen szeret és most is itt vagyok vele, de nem jó dolog hallani szinte már azt, hogy ha gond van oldjam meg. Egyszerűen ez jön át a szavaiból, ellentmondásosnak tűnik az, amit mond és én épp e miatt nem tudok vele hirtelen mit kezdeni. Nem akarom elrontani az estét és be sem akarok durcizni, főleg hogy tudom ő is tud nehéz jellem lenni, pont azért kaptunk össze annyiszor az elején, de most nem kéne elszúrni ezt a vacsit. - Jól van, elhiszem, én csak... - halkan sóhajtok egyet, de a röpke csókot szinte azonnal viszonozom, hogy aztán átöleljem a nyakát és hozzá bújjak kicsit. - Nem vagyok bizonytalan, magamban nem, inkább... Tudom, hogy a családom miatt ez nehezebb, de ha nekik nem lenne gond, neked nem lenne az? - nem is tudom, de talán érti hogyan értem. Ő mégis csak más rétegből való és másokat is ismer, neki nem lenne kellemetlen ez az egész, hogy egy gazdag lánnyal kezd? Nem néznék ki a matrózai, a barátai, akik esetleg úgy, mint ő elítélik az olyanokat, mint én? Emlékeszem még rá, hogy milyen szenvedéllyel beszélt a nemesi réteg ellen, hogy milyen hévvel támadta azokat, akiket talán nem is ismer mind, de mégis látszik, hogy gyűlöli őket. Akárhogy is, de ez nem egyszerű nekem, mégis csak a családomról van szó, még ha én is tudom, hogy épp elég hibát követtek már el és biztosan fognak is még. - De te már sok mindent tudsz rólam, én pedig még szinte semmit semmit, hol itt a fokozatosság? - és ezt igazán nem szánom most veszekedési alapnak, egyszerűen csak tényleg szeretném megismerni, ha már itt vagyok, ha már fontos nekem, ha már kockáztatom, hogy bajba kerüljek a családom előtt, ennyi mégis csak kijár talán. - Jól van, legyen így, szólsz, ha kérdezhetek. - azért nem tehetek róla, de egy röpke sóhaj mégis csak távozik. Tényleg szeretném megismerni és olyan, mintha korlátok közé szorítaná, hogy mit tudhatok róla és mit nem. Ha viszont tényleg olyasmi van a háttérben, amit nem tudnék elviselni, akkor nem fair tőle, hogy megszerettesse velem magát és aztán dobjon kétségek közé őrlődni, hogy mit csináljak. - Régi családi ígéret? Ez... Jól van, értem én, valami épp annyira fontos, mint mi. - tétován bólintok egyet. Talán úgy is mondhatta volna, hogy fontosabb, hiszen engem int le és nekem nem mesél magáról, ez azért sehogy sem hangzik jól, de próbálom elfogadni, komolyan, hogy neki ilyen az élete és hogy én ebbe nem szólhatok benne, még ha nehéz is, tényleg igyekszem. - Átszálltam egyszer, de az egész egy szervezett út, annyira nem figyeltem, hogy kié melyik hajó. Sok mindent nem, tudod csak a kikötőkben néztem körül, inkább maga a hajóút volt a lényeg, de már így is mesés volt! - és tényleg élveztem az egészet és úgy tűnik, hogy még mást is nyertem rajta az élményeken kívül, amire igazán nem számítottam eredetileg. - Oh nem nincsenek exek és ezek szerint neked sem? Azt hittem, hogy azok a lányok... nők a hajón... tudod. - na jó annak ellenére, hogy eszem és kicsit távolabb vagyok tőle még így is látni lehet, hogy a naiv gyermeki lelkemre már azoknak a nőnek a gondolata is a terhére van és sikerül kissé elpirulni az emlegetésük hatására is. Tudom én, hogy létezik ilyesmi, de számomra vannak dolgok, amik inkább... nem is tudnám elmagyarázni, olyanok, mintha nem léteznének a valóságban, csak időnként mások beszélnek ilyesmiről, de én kizárom, és furcsa élőben szembesülni effélével.
♫ Young love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Titkos randevú
Úgy érzem, hogy kissé megfagy a levegő, amikor Grace teljesen félreérti a szavaimat. Nem, tudom én, hogy dacos, de nem hagyom, hogy ezt most elrontsa. Úgy gondolom, fogunk még eleget veszekedni, ne egy ilyen édes estét döntsünk romokba. Magamhoz húzom, és kisimítom a vörös tincseket, amik az arcába hullottak. Egy cseppet sem vagyok szigorú, lesz még alkalmunk egymáshoz feszülni bőven. - Direkt akarod félreérteni szerelmem? Sosem hagynám, hogy bárki máshoz menj hozzá. Te az enyém vagy. Azt mondtam, hogy, hogy egyenlőre kénytelen vagy otthon lakni, hiszen mégsem várhatom tőled pár nap után, hogy szembefordulj a családoddal. Tudod nem mindenki szívlel engem, és te járnál rosszabbul, ha velem, a kétes alakkal mutatkoznál. – Rázom meg a fejemet, és megcsókolom, hogy utána magamhoz öleljem. Tudom, hogy ő is ír, hihetetlenül szenvedélyes alkat, nem fogja ennyi magyarázattal beérni, inkább folytatom. – Nagyon is érdekel, hogy mi történik veled. Bármikor, bárkitől megvédelek majd. Csak azt hittem, még te is bizonytalan vagy bennünk. Engem is váratlanul ért, de nem érdekel, a szerelmemen semmi sem változtat, bármi történjék is. - Mert nem akartalak eddig ezzel terhelni. Nem ismerhetjük meg egymást fokozatosan? Nem minden olyan szép, mint hinnéd. Mit szólsz ahhoz, hogy ha időnként engedem, hogy feltegyél egy fontos kérdést, és igyekszem őszintén válaszolni. Akkor talán magamban is le tudom tisztázni, hogy az életem része lettél. Ki tudja, talán még meg is gyűlölsz azért, hogy ha úgy véled, hogy félreismertél. – Nem akarok én nagyon titkolózni, csakhogy a bosszúm időben előbb merült fel, minthogy a csodás kis vörössel találkoztam volna. És úgy a tisztességes, hogy az apámnak tett ígéretem szent és sérthetetlen. - Ezt most még bonyolult elmagyarázni. Senki véleménye nem érdekel. Viszont vannak bizonyos dolgok, amelyeket meg kell tennem, attól függetlenül, hogy szeretlek, vagy sem. Megelégedsz annyival, ha azt mondom, hogy egy régi családi ígéret miatt? Szó sincsen szégyenről. Csupán valami legalább annyira fontos, mint mi ketten. – Nem érzem, hogy amúgy magyarázkodnom kéne, de türelemre inthetem. Ha elég fontos vagyok neki, akkor megérti, hogy nem feltétlenül szól az egész tündérmeséről, ahogyan neki is megvolt előttem az élete, hát nekem is előtte. Kérdés, hogy ezzel mennyire öntök olajat a tűzre. Nem szándékom. Inkább beszélgessünk kicsit róla, bár remélem nem úgy veszi, hogy most akkor az én kérdéseim is engedélyhez lesznek kötve. Azt nem szívlelném. - Egészen Kínáig? Akkor eddig nem az én hajómon utaztál eddig. Pár hete szálltál csak át, ugye? És mit láttál Kínában? – Kérdezem bekanalazva a leves utolsó cseppjeit, és az üres mélytányért lehelyezem az íróasztalra, majd magam elé veszem a laposat, hogy a tésztával körített mexikói raguból szedjek magamnak. Ha ő is végzett, akkor persze neki is. – Ezt azért örömmel hallom. Nem is néztem volna szívesen, ha exek jelennek meg a múlltadból. Én magam sem koncentráltam a gyengébbik nemre. Tanultam, amíg csak lehetett, és a szüleimnek segítettem. Ebben azért összeillünk. – Attól függetlenül, hogy Madam Emiliával jóban vagyok, az pusztán kapcsolatépítés, semmi több. Bár ha Grace tovább játszotta volna az elkényeztetett úrikisasszonyt, elképzelhető, hogy felkerestem volna a lányokat vigaszért.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem egyszerű ez az egész, főleg az apám miatt, hiszen nem tudhatom, hogyan fog alakulni majd a kapcsolatom vele, vagy mit forgat a fejében, hiszen arról se volt szó, hogy most ide jön, hogy velem lesz ezen a hajóúton, még ha csak a végén is. Ez is meglepetés és a fickó is, aki magával hozott. Azóta pedig, hogy Aisling tudom miért szökött el még nehezebb nem arra gondolnom, hogy az apám mit akarhat és hogy vajon én mit reagálnék. Eugene válaszára viszont már kissé felkapom a fejemet és akaratlanul is apró kis ráncok jelennek meg az arcomon, ahogyan gondterhelten rá emelem a tekintetemet. - Tehát, amíg otthon lakom legyek óvatos és... ha azt mondja menjek hozzá ahhoz a bajszoshoz, akkor... menjek bele? - jól van talán kiforgatom a szavait, de valahol mégis csak azt mondta, hogy ez nem az ő dolga és nem tudná megoldani helyettem, ha mégis effélére kerülne sor, hiszen nem élünk együtt, és meg van a saját élete, nekem meg az enyémet kell rendben tartani. Nem mondom, hogy nem esik a dolog rendkívül pocsékul. Persze azt nem tudhatom, hogy mi van a háttérben, mert még mindig keveset tudok róla a motivációiról, meg az életéről. Van ez a vállalkozása és persze, ami köztünk van még friss és új, de arról nem tudhatok, hogy ott van a bosszúja is, amit nem hagyhat csak úgy a háta mögött és szökhet el velem, ha arra kerül sor. Ettől még nem fogom magamat jobban érezni, technikailag azt mondta ne hagyjam, hogy apa irányítson, de oldjam meg én, ha mégis erre kerül sor. Jól hangzik. - Komoly célok, amikről soha sem beszélsz... miért nem? - nem tudok róla sokat, néha úgy érzem, hogy szinte semmit, pedig szeretnék. Nem akarom, hogy ő is úgy kezeljen, mint az apám. Ha üzletről volt szó arrébb hessegetett, úgy se érteném, úgy sincs közöm hozzá, úgy sem az én dolgom. Most picit Eugene-től is ezt érzem, mintha csak arrébb hessegetné a témát, mert nem fontos, mert nem rám tartozik, vagy úgy se fognám fel, hogy mik azok a nagy távlati célok? Pedig tudok figyelni és meg is értem a dolgokat, ha megpróbálja valaki rendesen elmagyarázni, csak mintha ő meg se próbálná és nem is akarná. Tudom-tudom titokzatos idegen és ennek meg van a maga izgalma, de közben... mégis csak rossz érzés az, hogy titkolózik, miközben gond nélkül ilyen intim helyzetekbe von, mint most is. Csak azért próbálok ezen most átlendülni, mert nem akarom elrontani az estét, mert reggel óta, sőt tegnap óta erre készülök. - Nem szégyenkezem, engem... nem érdekel a véleményük. Sokkal inkább úgy érzem, hogy téged érdekel. - persze tudom az apám mérges lenne, ha ezt megtudná, de... de nem érdekel, én fel tudnám vállalni ennek a kockázatát, de vajon ő is megtenné ezt? Vajon kockáztatná az üzleti előmenetelét azért, hogy velem legyen akár nyíltan is? Kockáztatná azt, hogy el kell jönnöm otthonról, hogy vele lehessek? Őszintén szólva ez az, amiben most nagyon nem vagyok biztos és valahogy úgy érzem, hogy ő nem tenné meg, mert fontosabbak azok a titkos távlati tervei, mint én, vagy ha nem is fontosabbak, de nem tudná eldönteni, hogy melyik előbbvaló. - Nem sok őr van a kabinom előtt, akik azt figyelik maszatos-e a ruhám. - mosolyodom el végül, amikor már az asztalnál vagyunk. Tényleg igyekszem, az előbbi rossz kedvet eltüntetni, még ha nem is megy valami könnyen ezúttal. - De igazad van, jobb ez így. - teszem aztán hozzá, hogy utána tovább eszegessek és csak hallgassam, hogy mikről mesél, majd kérdez. Ebből van ami egész egyszerű, de van olyan is, amire most válaszolni elég nehézkesnek tűnik, főleg az előbbi előzmények után. - Nem sok felé voltam eddig, inkább csak Angliban, most pedig amerre a hajó vitt, inkább a partok mentén, el Kínáig, majd vissza, de így is élveztem, nagyon! - szép volt és tényleg remek ez az út és jól is éreztem magamat itt, remélem, hogy még jobban fogom majd ez után, csak ne lenne most a a zavaró érzésem az előbbi szavai miatt, de nem tudom kiverni a fejemből, amit mondott. - Én nem vagyok olyan... udvarlógyűjtő típus. Persze volt, de tudod sokat olvasok és ott a könyvtár. Az unokanővérem mindig azért piszkál, hogy miért nem élek és járok többet szórakozni... hát részben azért is jöttem el most ide. - és találkoztam vele, aki vajon milyen életet élt előtte? Ezek szerint sok nő volt az étlapon, olyanok, mint azok, akiket ide hozatott gondolom, akik azzal a nővel vannak és mindenféle kéjeket osztogatnak a férfiaknak a hajón? Ez... ez megint olyasmi, amibe nem igen akarok belegondolni. Ki tudja, hogy milyen életet élt előttem és hogy a szavai a nagy szerelemről mennyire igazak és nem mondta-e még másnak előttem...
♫ Young love ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Titkos randevú
Nem izgulok, nem vagyok már kisiskolás, hogy ez gond legyen. Éppen csak még sosem éreztem ilyet, ilyen elsöprő szerelmet, amely mindent felülír, így érthető, ha minél hamarabb azt akarom, hogy itt legyen. Na jó, valamennyire izgulok. Nem azért térek vissza Londonba, hogy megtaláljam a társamat. Csakis azért tettem, hogy tönkretegyem az O’Hara családot, akik a szüleim haláláért felelősek, erre mit találok a saját hajómon? Valakit, aki teljesen elvarázsol. Amikor éppen nem veszekszünk. Bár... ha jobban belegondolok, még akkor is, amikor dacosan felszegi az állát, akkor le tud nyűgözni a győzni akarása, hogy mennyire hisz a saját világképében. - Ne is hagyd, hogy az apád bármit is rád erőltessen. Azért csak óvatosan, hiszen amíg otthon laksz, addig befolyással van az életedre. – Vetek rá sokatmondó pillantást. Nem mondom, hogy pár nap után máris elé térdelnék hogy megkérjem a kezét, az nagyon korai lenne, viszont más tekintetben nem gond a sebesség, hiszen igen gyorsan felismertem, hogy nekem van teremtve. Csak ezt az egész családi zűrt kéne mielőbb letudnom. Ha már lőtávolban leszek, akkor biztos, hogy elkezdem a saját értékpapírjaimat tönkretenni, és mivel most O’Harával van közös vállalkozásom, ebbe ő is belebukik, és akkor a félretett maradék pénzemből kezdek majd új életet Grace-szel, ha ő is úgy akarja. Nem lesz sok, hiszen ez a vállalkozás igen sok tőkémet felemésztette, de nem érdekel, lakolnia kell az egész családnak, még ha főkolomposnak ezt a Patrick Williamet is tartom. - Önbizalom nélkül el lennék veszve. Viszont rád nem számítottam. Komoly céljaim vannak, és te váratlanul értél. – Nem megyek bele, hogy mifélék, pillantásomból vegye úgy, hogy üzlet, amivel nem akarom most a pillanatot lapossá tenni. Örüljön annak, hogy most itt vagyunk, egymás karjaiban. Inkább a számomra puha, formás lábakat simogatom, az még nem szentségtörés, ez inkább szerelmesebb összeforrás így, mintsem szenvedélyes, legalább valahol a kettő között, hogy még ne érezze magát kényszerítve, ráérünk... még pár éjszakát. Belepuszilok az arcába, ahogyan a nyakamat öleli át. Tudom, hogy még bőven vannak kétségei kettőnket illetően, mégis itt van, és kezdi valóban megnyugvással elfogadni, hogy mi ketten jók vagyunk együtt. - A szerelmem. Ettől még nem akarom, hogy a családod előtt szégyenkezned kelljen. Én magam sem gondoltam át, hogy mit is tegyünk, de hidd el, majd megtaláljuk a megoldást. – Csókolok most ajkára, nem akarom, hogy mellőzött kis cafkának érezze magát, aki csak ágyasnak van kiszemelve, semmi többre. Nem, ő valóban az a személy, aki felkeltette az érdeklődésemet, csak még pár nap alatt nem találtuk ki, hogy hogyan is kezeljük a kettőnk dolgát. Meg egyébként is fiatalok vagyunk, hogy a szerelmen túl komoly következtetéseket vonjunk le. A kacaján jót derülve nevetek én is, és a fejemet rázom. - Dehogy. Úgy értettem nekem nem gond, ha leeszem magamat a fotelben, neked meg ez az egy ruhád van itt. Hogyan magyarázod ki, ha maszatosan kell visszamenned a kabinodba? – Nekikezdünk a vacsorának, számomra nincsen meglepetés, hiszen a mexikói ízek nagyon hasonlatosok a spanyolhoz, amin felnőttem. – Jártam. Az elmúlt másfél évet ott töltöttem. A szüleimnek vannak ott ismerei, ott építettem fel a vállalkozásomat. Na és te? Merre jártál most? Csodálom, hogy eddig nem volt udvarlód. Vagy lett volna, csak visszautasítottad? Rám vártál? – kérdezem cinkos mosollyal. Bár most távol vagyunk egymástól, méterekben nem kifejezhető mennyire izzok érte. Ha csak ránézek, minden más elhalványodik, az arcom viszont teljesen kipirul.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem gondoltam volna, hogy ennyire izgul, hogy mikor érek már ide, na nem mintha én nem pont ugyanígy lettem volna vele, tehát ha innen nézem, akkor teljesen érthető a dolog, és persze jól is esik. Én is vártam már az estét, egész nap arra készültem, mikor lehetünk végre együtt, valami eszméletlenül nehezen teltek a percek. Az utat arra szántam, hogy remek kaland legyen és végül is az lett, csak másképp, mint ahogyan én gondolni mertem volna. Egyáltalán nem azt mondom, hogy rosszabb módon, mert tény elszakított a könyveimtől és szó se róla... oda vagyok meg vissza már csak azért is, hogy vele lehetek. - Nem tetszik nekem az az alak... nagyon nem és az apám... Nem is akarok beszélni róluk, mehetnek a vízbe. -a végére azért csak elmosolyodom és igyekszem eltüntetni az arcomról a rövid időre oda tolakodó gomolyfelhőket. Még mindig motoszkál bennem az a rossz érzés, hogy talán az apám tervez valami olyat... talán tényleg megtenné, hogy hozzáad valakihez, akihez én nem akarok menni csak a saját érdeke miatt. Remélem, hogy nem így lesz és nem tenné meg, de fogalmam sincs, hogy mégis nem kerülne-e sor rá. Nem akarok erre gondolni, csak felpiszkálna és most inkább rá akarok figyelni, az együtt töltendő estére, az a fontos, még akkor is - vagy épp azért? - amilyen hirtelen cselekszik most is. Nem szabad ezen meglepődnöm, ő mégis csak ilyen, az ágyban vagyok már hamar, még ha nem is tesz ezen kívül mást. - Majd azt mondom, hogy nem tudom, valami titkos rajongó lehet, egy matróz csempészte be a szobámba, vagy az egyik kikötőben kaptam. - mosolyogva rántom meg a vállamat. Na nem azt mondom, hogy profi vagyok hazudozásban, de egy kis füllentés még nekem is belefér, főleg akkor, ha muszáj megtennem, mert ilyen fontos dologról van szó. Nem akarom, hogy lebukjunk, mert annak tényleg lehet hogy következményei lennének és nem az érdekel engem, hogy apa kiakadna, sokkal inkább hogy el akarna esetleg tiltani tőle és... nem szeretném, hogy ne adj isten bármi baja essen miattam. -Már így is túl sok az önbizalmad, nem nekem kellene még növelnem. - nevetem el magamat, főleg hogy ezek után csak úgy egy laza mozdulattal az ölébe húz és egyáltalán nem visszafogott módon. Nem úgy, mint legutóbb, egyáltalán nem, egyértelműsítve, hogy idővel majd erre is sor kerülhet, és ki tudja hogy mikor. Én még nem tudom, hogy pontosan mit is akarok, de azt egyértelműen érzékelem, hogy ő nagyon is tisztában van a vágyaival és ez valahol félelmetes, valahol izgalmas is egyben. Azt hiszem Aisling pont valami ilyen kalandot szánt nekem, hát bejött neki. Csókban forrunk össze és az már meg sem lep, hogy gond nélkül simít végig a szabad combomon. Én csak a nyakát ölelem, és inkább azzal próbálok visszatérni a jelenbe, hogy a vacsiról kérdezem. Nem gondoltam én sem igazán, hogy el kell majd bújnom, de hát ki tudja. Biztosan a matrózai most azt hiszik, hogy az egyik... olyan nővel van együtt. Biztosan irigylik is érte és nem is sejtik, hogy én vagyok most itt, és ez pont így van jól. - Hát akkor mi vagyok Eugene? Titokban jöttem ide, titokban is megyek majd el. - nem keserű a mosolyom, sokkal inkább szabad. Nem zavar ez az egész helyzet, egyáltalán nem. Nem is akarom, hogy ezt most valaki elrontsa, talán ha tudnának rólunk akkor más lenne a helyzet, akkor mások lennénk mi is. Eugene talán a matrózai előtt másképp viselkedne, vagy a kollégáival, üzlettársaival, nem tudom. Tudom, hogy az apám is más tud lenni különböző helyzetekben és én nem akarom ezt megtapasztalni valaki olyantól is, akit szeretek. Elfogadom a kezét és kicsit azért megigazítom a ruhámat, amikor felállok az ágyról, csak aztán ülök le az asztalhoz a helyére. A naivitásomnak hála igazából bele sem gondolok, hogy ez olyan nagy dolog, hogy nem ülhet csak úgy bárki a helyére. - Tényleg úgy véled a fotel árt a legjobban a ruhámnak? - csilingelőn kacagva rázom meg a fejemet, hiszen az előbb az ágyban sokkal jobban gyűrődött az anyag, ez már ahhoz képest semmiség se lenne. Közben szed nekem, tényleg igazi úriember tud lenni, ha akar. Már nagyon fújni sem kell a levest, nem vészesen forró, én pedig szépen meregetni kezdek belőle. Egészen leheletnyit csíp csak, de az a pikáns fajta, nem az, ami leégeti a nyelvedet. - Nagyon finom, tökéletes választás! Jártál is már ott? Mexikóban? - én még nem sok felé, ez az út volt az első nagyobb utazásom, ahol tényleg sok mindent láttam, de amúgy erre nem igen adódott eddig lehetőségem. Az apámat sosem kísértem el az útjaira, nem engedte és igazán én sem akartam, egyedül pedig nem engedett volna.
Még szerencse, hogy napközben voltak üzleti teendőim, mint mondjuk Gabriellel értekezni a birtokról, vagy éppen a kapitánnyal egyeztetni az út hátralévő részét. Ha ezeket nem iktattam volna be, csúfos módon szinten végignyüszítem az estig tartó kínszenvedéses várakozást. Érdekes, hogy már az első napon rém komorrá váltam, amikor találkoztunk, annyira felkeltette az érdeklődésemet a korlátnál veszekedő, dacos, gyönyörű lány, azóta pedig hogy szerelmet is vallottam, s ő nagyjából viszonozta, a bosszúm helyébe másféle kín költözött. Édes kín, ezt be kell vallanom. - Ezer szerencse, hogy nem ismerem az apádat, mert már ölre mentem volna vele, hogy akkor lássalak, amikor csak akarlak. A bajszost pedig bármikor Gracie. –Becézem akaratlanul is úgy, ahogyan az unokatestvére talált gyermekét nevezték el. Úgy tűnik minden kétséget kizáróan jó névnek kell lennie. A heves csók megteszi a hatását, s fel sem merül bennem, hogy elijeszthetem az ágyba cipeléssel. Azzal, hogy a kabinomba invitáltam, gyakorlatilag közöltem, hogy ha jön, szinte bármit megtehetek vele. Tényleg csak szinte, azért a becsület, a tisztesség azért mégiscsak a szerelmet helyezi előtérbe, a vágyra majd ketten találunk rá együtt. A virágot illető köszönetén elmosolyodom, annyira azért nem vagyok szexista, hogy kiemeljem, én más bimbókat is szépnek tartanék, hiszen ha úgy hozza a helyzet, majd lesz alkalmam megtapasztalni. - És ha kérdezik, hogy kitől kaptad? Arcátlanul letagadod? – Kérdezem visszafojtott nevetéssel, nekem aztán nem gond, ha így tesz, végülis egyértelműen titkos, ami kettőnk között van, és amikor ajándékot hoztam neki, tudtam, hogy ez olyan látványos, amit nem tud csak úgy rejtegetni. Gyorsan vízbe teszem, hogy majd ha távozik, akkor ne egy hervadt csokrot kelljen vinnie, más az, ha ő szárítja ki, az biztosan szebben nézne ki. Visszasietek a karjába, hogy minden pillanatot tökéletesen ki tudjunk használni. Ha már ennyire vártuk. - Igazán örömmel hallom, hogy ha miattam szenvedsz. Ez jót tesz az önbecsülésemnek, nem mintha amúgy kevés lenne. – Vicc, természetesen csak vicc, hiszen láthatta rajtam a megérkezése pillanatában, hogy az sem érdekelne, ha közben a vízen kalózok támadnának ránk, most vele akarok lenni, nem számít semmi más. Az apját érintő kérdésre megvonom a vállamat, most valóban nem a családról fogunk diskurálni. Azt hiszen vacsorázni fogunk, aztán egy jó nagyot összebújni, nem lehet kifogása, tényleg nem. Ez nem zsarolás, ha szeret, akkor magától értetődő, hogy felfedezzük a másikat bizonyos szintig. Az ölembe veszem, amely talán túlzottan zavarbaejtő lehet, de hát én ilyen vagyok, vele legalábbis ilyen. Kinyilvánítom a tetszésemet, és imádom az arcát, ahogyan saját magával küzd, hogy mindez helyes-e vagy sem sem. A csókunk összeforr ismét, most nem vad, még azt hinné, hogy most akarom áttörni az erőtereket. A szoknya felfedi a sima hófehér combját, amin végigfuttatom az ujjaimat, és a fenekén állapodik meg a tenyerem. - Ugyan, nem vagy te holmi szerető, akinek az ágy alatt, vagy a szekrényben kell elbújnia. A vacsora már megjött. Nekiláthatunk. – Vigyorogva szemlélem meg a dekoltázsát, de nem, nem rántom le róla, nem csókolok a keblei közé, bármennyire is nyalnivaló dolog lenne ott vándorútra indulni. Eddig is tudtam, hogy gyönyörű, mindent azért nem kell elvenni egyszerre. A hátsójánál fogva arébb ültetem, hogy ki tudjak csusszanni alóla, és visszasétálok a dolgozószobába, miután a kezemet nyújtva felhúztam őt magam mellé. A gurulós kocsin két keremia tányérgratnitúra (mélyek és simák is), ebből adódan pincérem is tudja, hogy nem egyedül költöm el a vacsorát. Kinyitom a rekeszt, s a finom kukorica illat betölti a szobát. Merőkanállal szedek neki amolyan közepeske adagot, magamnak azért többet, de még bőven van az ibrikbe, ha még repetázna. - Ülj az asztalhoz Grace, a te ruhádnak jobban árt, ha vissza kell majd menned az apádhoz, ne magyarázkodj. – Nagy szó, hogy valakit a saját helyemre ültetek, míg nekem elég lesz a vendégfotel, ahol kézbeveszem a leveses tányéromat, és úgy kezdek kanalazni, s kiváncsian várom a reakcióját, a vacsorát illetően.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Magam sem értem, hogy mi is történik velünk pontosan, de még mindig tartok egy kicsit attól, hogy túlságosan hevesek az érzéseink és hogy ennek még rossz vége is lehet. Aisling szerint ez nem így megy, nem fog csak úgy kihűlni, ez nem így működik, de ettől még bennem van azért egy jó nagy adag félsz, nem tehetek róla. Nem akarom, hogy elmúljon, bármennyire is szokatlan az érzés, hogy ha nem lehetek vele, akkor egyszerűen valami iszonyat nehéz elfoglalnom magamat. Azért jöttem, hogy kalandozzam, de még a könyveim sem kötnek le, egész nap csak kínlódtam, hogy végre jöjjön az este és jöhessek. A reakciója alapján ő is pont így volt vele, hiszen szinte feltépi az ajtót, amikor kopogtatok és kész csoda, hogy nem verem fejbe a cipőmmel, amit elengedni is elfelejtek, olyan hirtelen történik az egész. Csoda, hogy az ajtót becsukja mögöttünk. Most lenne ám igen kellemetlen, ha még erre sem kerülhetne sor, és pont valaki elsétálna a szobája előtt. - Pedig csak szükség van a matrózokra, de az apámat nyugodtan kihajíthatod, meg azt a... bajszos fickót is. - persze csak viccelek, amúgy nem venném jó néven a dolgot, ez abból is látszik, hogy a mosolyom nem csökken, annak ellenére sem, hogy szegény virágot rendesen megviselte a tény, hogy milyen szinten sikerült közénk préselődnie, de majd feléled a vízben, legalábbis remélem, mert amúgy szép és az illata is nagyon finom. - Persze, hogy elviszem, a szebb bimbókat még ki is szárítom, mégis csak tőled van. - és ez emlék és én nem adnám csak úgy oda másnak, hagynám itt, vagy dobnám ki, csak az a fő, hogy még az előtt szárítsam ki, hogy nagyon elkezdene kinyílni a virág. Csináltam már ilyet, és tudom, hogy nagyon szép tud lenni, ha az ember odafigyel és akkor megmarad sokáig emléknek. Csendben figyelem, amíg ő elmegy vízért és vázáért, én pedig türelmesen várok, sőt kíváncsian, mert nem tudom, hogy mit akar pontosan. Nem azt mondom, hogy semmiképp sem lennék benne, de hogy akarok-e ennyire rohanni... na azt nem tudom, nem vagyok benne biztos. Amúgy is ki tudja, hogy mi lesz a Roxfortban, most a hajón minden más, mintha el lennénk szigetelve a világtól, az iskolában már egészen más lesz a helyzet talán, ki tudja. - Azért remélem, hogy nem miattam mész csődbe, azzal nem tudnék megbarátkozni, de... én is így érzek. Egész nap csak szenvedtem, ez nem normális. - mosolyogva húzódom közelebb hozzá, hogy még véletlenül se csökkenjen az ölelése szorossága. Tudom, hogy vacsi lesz, de amíg nem esünk neki, addig megmaradhat a közelség, aztán már úgyis csak a lopott érintések, főleg a kezünk által az asztal felett, ami marad, most kell kiélvezni a többit. - Ki merné? Az apám biztosan, de nem akarom ezt most elrontani azzal, hogy vita legyen belőle. Ő... elég vaskalapos, ezt tudom jól, de hagyjuk is ezt most. - megrázom a fejemet, nem akarok én most az apámra gondolni és róla beszélni. Neki a pénz a fontos és a rang. Hiába van Eugene-nek az előbbiből bőven, legalábbis több, mint az átlagnak, ha ilyen hajója van, de attól még utóbbi nincs neki és az apámnak ez is fontos, még ha engem nem is érdekel, hogy kinek mije van, viszont épp e miatt nem akarok ebbe jobban belemenni most. Az persze meglep, amikor csak úgy az ölébe húz, főleg ilyen... pózban. Cseppnyit azért sikerül zavarba hoznia, ha nem is vészesen, hiszen már legutóbb is vont az ölébe, csak nem így szemből. Az első meglepettségemet hamar tompítja, ahogyan finoman megcsókol, arra sem figyelek most, hogy az amúgy kissé ehhez a helyzethez szűk és rövid szoknya elég szépen felcsúszik, szinte az egész combomat szabaddá téve. Még jó, hogy amúgy sem volt rajtam cipő, végképp zavaró lenne most, de azóta már a földre került, ott pihen szétszórva. - Nem ettem még mexikóit, de ha nem túl csípős, akkor biztosan jó lesz, ha szerinted finom. És még hozzák valamikor, el kell majd rejtőznöm, vagy már itt van? - kíváncsian pillantok hátra, nem gondolva bele abba, hogy azzal, hogy így kihúzom magamat és még hátra is fordítom a fejemet a pont neki szemmagasságban lévő dekoltázsomat már-már az arcába nyomom. Igazán nem szándékos a dolog.
Úgy vélem, hogy sikerül jó mély árkot kijárnom a szobám nappalijában, mire végre valahára megérkezik a kedves! Nem mintha késett volna, tökéletesen időben van, pusztán hírhedt türelmetlenségem lett rajtam urrá, hogy az utolsó percek csigalassúsággal teljenek. Nem is értem, hogy miért állok így hozzá, hiszen tudom, hogy mindenképpen el fog jönni. Igaz, hogy nem mondta ki szó szerint, hogy viszonozza az érzelmeimet, ám azt a tudtomra hozta, hogy nem szabadna így éreznie, mégis visszacsókolt, s látni akart. Bennem fel sem merül, hogy netán a személyzetből valaki megállítaná, s az úri társaságból senkivel nem vagyok olyan viszonyban, hogy e kései órán pont az én kabinomnál bolyonganának. Ellenben Grace-nek pontosan itt a helye. Vad-cuki csókcsatánk közepette könnyedén kapom a karomba, és már cipelem is be az ágyba. No nem azért, mert bármit is akarnék tőle ezen a téren, csupán kényelmesebb így elheveredve egymás karjaiba bújni, mint a nappaliban. Hiszen ott a fotel igen kényelmetlen lenne erre a célra, csak a fészkelődés maradna. Nem, így a jó, s tudom, ezzel nem lövök túl a célon, főleg, hogy nem kezdem el vetkőztetni, vagy magam alá terepni, hogy esélye sem legyen, csak a már lelapult virágot adom át egy kedves zárócsók mellékleteként. - Nincs mit Grace, nagyon hiányoztál. Úgy is mondhatnám, hogy őrjítő nélküled, lassan mindenkit kihajítok a vízbe, aki nem te vagy. Ahogy te mondtad, nem kéne ezt érezni, mégis megtörténik. – Nevetek rá, és eszembe sem jut az öregasszony jóslata a gyötrelmes szerelemről, ráadásul fogalmam sincse, hogy mi vár még ránk. Pedig ha tudnám, lehet, hogy Grace-nek is a hullámsírban kéne végeznie mielőbb. - Akad. De ugye majd elviszed? Én csak nem akarom nézegetni. – Bólintok, és felpattanva keresek egy üreset, nálam nem szokott dekoráció lenni. Pont a hálóból nyílik a fürdő, így megnyitom ott a vizet, és csakhamar hűs lébe teszem a virágokat az ágy melletti éjjeli asztalkára. Még elnézegethetjük egy darabig, bár a virágnál fontosabb a leány. Látom rajta, hogy kissé megrezzen, s bár a csókokból nem engedek, úgy vélem, hogy vevő lesz az ötletemre. Annak kell lennie, hiszen ő már az enyém, és engedem a szabad haladást, ám bizonyos szempontból nem örülnék neki, ha ellenszegülne. Lassan ő is ráébred, hogy jó játék, ha küzd ellenem, komolyan viszont nem gondolhatja. – Vannak. Állandóan te jársz a fejemben, mi lesz így az üzlettel? – Kérdezem lehengerlő mosollyal, kissé felugrasztva a szemöldökömet, amolyan pikáns-csábító érzést kölcsönözve a beszélgetésünknek, de hát előtte a vacsora, nem árulok el titkokat. Kezdek megbarátkozni a dologgal, hogy a bosszúm mellé Grace valahogy feljön az első helyre. Azért nem felejthetem el teljesen, hogy miért vagyok itt. - Helyes. Most még nem akarnék magyarázkodni, viszályt kirobbantani. Még úgy tűnne, mintha itt a hajón rohantalak volna le, pedig így volt. És nem, engem nem lehet felelősségre vonni. Ki merné megtenni? – Kérdezem most visszaülve, és egyetlen gyors, határozott mozdulattal veszem őt az ölembe. De nem olyan egyszerű féloldalas módon, ahogyan a hölgyek a női nyeregben szoktak ülni. Fenét. Egyértelműen szétnyitom a combjait, hogy normálisan átölelhessen a lábaival. Talán kissé túl célzatos, de valahol nem szeretem az átmeneteket. Ha szeretjük egymást, akkor ez ruhában belefér. A tenyereimbe veszem az arcát, hogy finoman, meglepően finoman megcsókoljam, ez még mindig nem nem lerohanás. Csak ismerkedés. Abból viszont most nem több. – Bevallom nem szeretem az európai kosztot, a brit és a francia valami katasztrófális. Mexikóban sokat jártam, így olyan menü van. Ne aggódj, nem mind csípős. Ám annál egzotikusabb. Egy kevés leves, s némi ragu zöldségekkel. Nem akarlak ám eltelíteni. Jó lesz?
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Sietek, amennyire csak settenkedve ez lehetséges egyáltalán. Nem akarok zajt csapni és azt sem szeretném, hogy valaki felfigyeljen rám, mert eleve olyan környéken járok, ahol nem szabadna, arról már nem is beszélve, hogy elég látványos az, hogy tilosban járok, hiszen még a cipő is a kezemben van, nem pedig a lábamon. Ha így venne észre valaki, biztos hogy elég sok kérdése lenne az illetőnek, amikre egyáltalán nem biztos, hogy tudnék válaszolni, mivel soha sem voltam jó hazudozásban, ez valahogy nem az én műfajok. Jó eséllyel, ha most belebotlanék valami matrózba, akkor köpni-nyelni sem tudnék, nem hogy kitaláljak valami megfelelő kifogást, ami esetleg még hihető is lenne. Ezért próbálok óvatosan haladni a folyosón és nem kelteni zajt. Szerencsére nem megyek neki semminek, pedig azért akadnak akadályozó tárgyak. Nem is tudom, hogy egy hajón miért helyeznek bármit is a folyosóra. Oké gondolom rögzítve vannak nagyjából, de nekem most valahogy minden útban van. Végre elérem az ajtót, el sem hiszem hogy gond nélkül sikerült! Nem az én műfajom a titkolózás, bár be kell vallanom, hogy van valami kifejezetten izgalmas az egészben és valahogy még inkább különlegessé teszi ezt az egész felfoghatatlan álmot, ami történik velem. Kalandért jöttem hajókázni és végül is... ha azt nézzük akkor meg is kaptam, csak kicsit más formában, mint amire számítottam. A hirtelen jött támadás azért meglep, annak ellenére, hogy én is elég hevesen vetem magamat a nyakába, de arra igazán nem számítottam, hogy így kap fel és hogy máris az ágyat célozzuk meg. Aisling azt írta, hogy ha szeretem, ha ő is szeret, akkor minek várni, akkor ne ellenkezzem, ha olyasmit akar, de... vajon fel vagyok rá készülve? Még sem ezen gondolkodom most, csak hagyom, hogy felkapjon, átkulcsolom a nyakát és csókolom, ahol csak érem, alig jutok szóhoz, de neki is idő kell, mire eljut a szóbeli üdvözléshez is. - Köszönöm, nagyon szép és mesés az illata is! - talán kissé zavarban veszem el a virágot, na nem a virág miatt és még csak nem is miatta. Tőle ez nem meglepő, a reakciója elvárható volt és az is, hogy máris az ágyában fekszem, inkább magamon lepődöm meg, azon amilyen szaporán veszem a levegőt, ahogyan zihálok már csak attól is, hogy ilyen hévvel vetette rám magát. Vissza kell találnom önmagamhoz, már ha ez egyáltalán lehetséges. - Van... van egy vázád? - mert hát a virágnak azt hiszem kellene. A vacsora pedig nem is kérdés, igazából direkt nem ettem túl sokat, hiszen számítottam rá, hogy valami ilyen lesz majd, akkor pedig az ember nem akar előre belakni, bár azért nem is éheztem, mert úgy meg túlságosan sokat akarnék enni egyszerre, az se lenne jó. - Szóval már terveid is vannak? A vacsora viszont remekül hangzik! - csak visszanyerem a hangomat és egy széles mosolyt is passzintok hozzá, ahogyan feljebb tornászom magamat most már az ágyon. Enni fogunk, szóval a cipőmet végül is nem veszem le, inkább közelebb húzódva hozzá fordulok az oldalamra még mindig enyhén lelógó lábbal. - Nem, nem hinném, hogy bármit is gyanítana. Ő... általában inkább a saját dolgaival van elfoglalva. A konyhán nem kérdezték, hogy miért... eszel ennyit? - vagy amúgy is evidens, hogy valami nő van nála, csak arra nem gondol senki sem, hogy esetleg én és nem egy azok közül a könnyűvérűek közül, akiket láttam a bálon is? Nem tetszettek nekem azok a nők, túlságosan kevés volt a ruha rajtuk, túlságosan... feltűnőek voltak és... nem tetszik már csak az sem, hogy itt vannak. Azt hiszem ezt bőven nevezhetjük féltékenységnek is igaz?
Rengeteg bónuszt adtam a pincérnek, aki egy kis kocsin kétszemélyes vacsorát gurított be. Mágiával megbolondítva, hogy ne is hüljön ki, amíg hozzá nem látunk, hiszen kár lenne úgy fogadni szívem egyetlen királynőjét, hogy már jéghideg az egész. Nem tudom, hogy mit fog szólni majd az elképzelésemhez, mert vannak bizonyos dolgok, amiket nem erőltethetünk rá a másikra, ám azt biztosan tudom, hogy összeillünk, és talán arrogancia nélkül mondhatom, abba, amit kigondoltam, bele fog egyezni. Különben is, úgysem tud ellenállni nekem, még ha ez nagyon is kölcsönös. A dacos ír vér csodálattal tölt el, még ha nem is tudom, hogy tulajdonképpen rokonok vagyunk Grace-szel. Csak annyit tudok, hogy O’Hara vagyok én is, még ha az apám szegény is volt, az anyám viszont igazi született aranyvérű. Viszont sajnálatos módon nem abból a dacos fajtából, mint Grace, hanem az angyali, naív változat, és nem volt ereje átlátni, hogy Patrick William milyen ármányos csapdát állít számára, ha már vissza lett utasítva. Csak azt tudom, hogy a család, amely kitaszította az anyámat, meg fog lakolni, és a porba fognak hullani. Majd egyszer, hiszen most aligha tudok másra gondolni, mint az én vörös fürtöcskés babámra, aki arcán nem is láttam vonakodást, hogy eljöjjön hozzám. Pedig az első időkben még elszaladt tőlem, most pedig én várok rá úgy, mint egy kiskamasz, hogy mikor érkezik már meg. A gurulós kis kocsi s a tányérok a szoba sarkában, amelyben a köröket rovom. Bár én vagyok a kapitány, nem szeretem a felesleges fényűzést, így a lakosztályom egy centivel sem nagyobb, mint az első osztály bármelyik luxuskabinja. Egy nappali, egy háló, és egy fürdő. Konyhára nincs szükség, hiszen az úri népek mindig is a szalonban étkeznek. Most ez egy kivételes alkalom, hogy elbújhassunk ide kettecskén. A nappali és a háló nálam amúgy is egybenyílik, hiszen itt csak egy íróasztal van, meg egy plusz fotel, értelmesebb lenne rögtön a hálóban vacsorázni az ágyon. Amilyen kapcsolatban vagyunk, és az érzelmeimről kitárulkoztam, aligha kétséges, hogy eljátszaná a szende szűzikét, hiszen azt leszögeztem, hogy szeretem, tehát nem cél a gyors nász megülése. Csak valami hasonló. Majd meglátja. Már pillanatonként nézek rá az órámra, holott egy percet sem késett még. A kopogás első jelére tépem fel az ajtót, és kapom karjaimba a szeretett nőt, azonmód a combja alá nyúlva, hogy az ölemben vigyem be, egészen az ágyig. Ez kissé túl direkt, de kit érdekel. Az ajtót a lábammal rúgom be, és csókolom ahol csak érem. Azért nem kezdem el a ruhát letépni róla, érezheti, hogy szenvedélyem a szerelemről szól, nem pedig a magam alá gyűrésből. Valahol megkeresem magunk között a rózsacsokrot, és átadom végül, amikor sikerül levegőt kapni. - Ez a tiéd szerelmem. Köszönöm, hogy eljöttél. Hozattam vacsorát, és nem fogadok el nemleges választ, remélve, hogy éhes vagy. Aztán majd vacsora után megbeszéljük, hogy mik a terveim veled. – Vigyorgok sokat sejtetően, hiszen muszáj, hogy fenntartsam az érdeklődését, na nem mintha nem menne ilyen trükkök nélkül is. - Az apád nem gyanít semmit? – Kérdezem most már mellé könyökölve, a cipős lábam lelóg az ágyról, nem mintha félnék attól, hogy összekoszolom az ágyneműt.
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
Izgulok, de magam sem tudom, hogy miért. Nincs semmi értelme és igazából indokom sincs rá, valami miatt mégis ezt teszem. Nem tudok csak úgy nyugodt maradni, miközben akárhogy is nézzük, de hozzá megyek még hozzá titokban este. Mi van akkor, ha meglát valaki, ahogyan besurranok a szobájába? Mi van akkor, ha ezt tovább adják az apámnak és valami nagy balhé lesz az egészből? Mi van, ha e miatt akár az iskolát is befejezteti velem, és többet nem enged el egy ilyen útra sem? Azt hiszem talán érthető, ha van bennem egy nagy adag félsz és feszültség, de közben az a jól eső izgatottság is átjár, ami arra késztet, hogy minél előbb elinduljak, hogy mielőbb ott legyek már vele, mert iszonyatosan hiányzott csak egy nap alatt is. Mi lesz az iskolában? Mi lesz akkor, ha külsős feladatokra kell elmennem, amik akár napokat is felölelhetnek? És egyébként is, ahogyan megírtam Aisingnek is, mi van, ha ez az egész most valami nagy lángon égő valami, aztán amikor szépen kihuny, akkor hirtelen elhamvadva vége lesz? Még csak azt sem igen tudom, hogy mi a mai program, vacsorázunk egyet és beszélgetünk? Én nem hiszem, hogy többe is belemennék,de mi van, ha mégis, vagy ő ezt akarja és nem értékelné, ha nekem mindez nem tetszene? Annyira bonyolult ez, hiszen egészen más a mentalitásunk, egészen mások vagyunk és közben mégis valami miatt pillanatok alatt sikerült egymásra hangolódni. Magam sem tudom, hogy miért, de mégis megtörtént, pedig én csak azt szeretném, ha jól alakulna ez az út és az apám nem jönne valami légből kapott marhasággal, hogy menjek hozzá valami vadidegenhez csak azért, mert neki pénz kell a cégéhez... vagy tudom is én. Végre viszont itt vagyok, a szívem hangosan kalapál a mellkasomban, komolyan attól tartok, hogy ezt rajtam kívül akár más is meghallhatja, pedig senki sem jár most a folyosókon és igyekeztem úgy jönni, hogy még véletlenül se figyeljenek fel rám. A cipőm enyhén magassarkú a kezemben pihen, nem akartam a kopogtatással felhívni magamra a figyelmet. Persze ki lehetne valahogy magyarázni, de sosem voltam jó hazugságokban, kétlem, hogy ne buknék le se perc alatt. A kezemet végre emelem, hogy kopogtassak. Nem akarok csak úgy benyitni annak ellenére sem, hogy megbeszéltük a találkozót, mert... hát ki tudja, hogy nincs-e nála valaki, vagy közbe jött egy másféle ügy csak nem tudott szólni... jobb felkészülni. Nagyot nyelek, de egy pillanat múlva már nyílik is az ajtó. Nem tudom, hogy virággal vagy a nélkül, de elsőre nem is figyelek oda efféle apróságokra, nem számít. - Végre! - csak ennyit suttogok el, aztán már a nyakába is vetem magamat, csókot lehelek az ajkaira, aztán beljebb lépdelek, tolom szinte, hogy behajthassuk magunk mögött az ajtót. Elég kellemetlen lenne pont most lebukni, ha már eddig olyan ügyesen settenkedtem. A cipőm még a kezemben, remélem, hogy a nagy hévben nem koccantom nagyon erősen neki a hátának, azt nem akarnám.
Nem mondom, hogy nem ülők tűkön. Tudom, hogy nem nagy gesztus tőlem, hogy az elsőosztályról hoztam virágot, én vagyok a kapitány, megtehetem. Talán egy kicsit giccses, romantikus gesztus, nem illik az eddigi keménységhez, viszont az istenit is, szeretem, hát az ember ragaszkodjon bizonyos mértékig a konvenciókhoz. Kilenc szál rózsa, három fehér, három vörös, és három fekete. Ez valahol metafóra is, hiszen a vörös az egyértelmű, a fekete meg a fehér a kettőnk végletességét jelképezik, miszerint hol imádjuk, hol tépjük egymást. Nem is hiszek a rábeszélés erejében, makacsul rakaszkodom az elképzeléseimhez, ugyanolyan messziről jött férfi vagyok, mint az apám volt, megingatathatatlan, kérlelhetetlen csőlátással. S ahogyan neki ez lett a veszte, esélyes, hogy én is oda jutok. Mindezt a szerelem nevében. Ám nekem még ott van a bosszúm is, amelytől Grace most mintha el akarna téríteni, anélkül, hogy tudná, mit is tesz. Nem ő a hibás, és oly lángolóan szeretem, hogy mit sem számít, hogy a tervezgetés helyett most rajta jár az eszem, fantáziámban csak ő szerepel. Nem kell attól félnie, hogy a csókhoz hasonlóan durva leszek vele. Az egy teljesen más, elvi szintű dolog volt, és ha kell, megismétlem ismét, hiszen már azzal is ki tudom nyilvánítani, hogy ő az enyém. Az ágy... nos az nem most vár ránk, legalábbis nem olyan értelemben, mást gondoltam az éjszakára vonatkozóan. Bármennyire is hihetetlen, újgazdag létemre tudok úriember lenni, még ha fel is pofozott az ellenkezőjét illetően, Vagyis csak egyszer tette meg, utána már megfogtam a kezét, lehet vadmacska, ám a sértést csak egyszer tűröm el büntetlenül. Miután folytatta volna, ezért kapta hát a csókot. Amelyből az teljesedett ki, hogy megrészegített úgy tűnik nem csak engem, őt is a különös szikra, amely éledt köztünk, s lángra gyúlt. Talán egy kicsit fájdalmas fizkálisan is, amit teszek vele, nem szokott hozzá, hogy ily durván ragadják meg, de tudnia kell, éreznie kell, hogy ez nem arról szól, hogy ellentmondást nem tűrően magam alá gyűröm. Csupán a lelke az enyém, és az ajka. Minden más az ő döntése a későbbiekben. Ettől még igenis vannak komoly, nagyon komoly terveim. S hogy mi... arra hamarosan fény derül. Ha addig nem szárad ki a szám. Nagyjából körrekordot dönthetek, annyit rovom a padlót a kapitányi szobában, és kínzó gyakorisággal veszem elő a zsebórámat. Ha már most nem tudok rá várni, mi lesz velünk az évezredes múlttú tanintézményben?
♫ Viva forever ♫ ♦ Aktuális viselet ♦ Titkos szerelmi légyott ♦ [You must be registered and logged in to see this link.]
//
Aktuális viselet 
