2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Nincs az a sérelem, amelyet meg ne bocsátanánk, amikor már bosszút álltunk érte."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Sheilah Eun-Kyung Russo Születési hely és dátum: London, 1982. augusztus 24. Csoport: Mardekár Patrónus: Fehér tigris Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák, 5. évfolyam Képesség: Nem tud róla hogy lenne
Jellemed kifejtése
Sheilah nem mindig jár be az órákra, úgy gondolja teljesen felesleges, hiszen szinte már mindent tud alkalmazni. Senki sem érti, hogy lehet ennyire tehetséges, mindenféle gyakorlás nélkül. Múltjáról hiába is faggatják, mindig csak egy sablonszöveget mond el. Nehéz a barátai előtt titkolóznia, de rá van kényszerülve, hisz múltjáról senki sem szerezhet tudomást. Izgága jelleme miatt szeret felfordulást csinálni. Többször is megfordult az igazgatónál, de nem éppen dicséret miatt. Az egyik legproblémásabb tanulók közé sorolják. Nem különösebben kedveli a mugli származásúakat, de próbálja őket elfogadni, mondjuk nincs is nagyon más választása. Szórakozásból néha kifigurázza őket és jót nevet rajtuk a barátaival. Sok fegyver használatát ismeri, nem csak a pálcáét. Kedvencei a különféle szúró- és vágóeszközök, zsebből kipattanó tőrök. Mindig tart magánál valami másféle fegyvert a pálca mellett, hisz nem tudhatja mikor lehet rá szüksége. Szabadidejében a régmúlt könyveit bújja, hátha rátalál egy nyomra apja gyilkosának a kiléte és tartózkodásának helye felől. A napi híreket is mindig meghallgatja, valami gyanús eseményt keresve. Zenekedvelő, szívesen elhallgatja bárki hangszeres játékát. Nemrég komolyabban kezdett foglalkozni a zenével, a varázs nélküli világban énekesként sikerült helytállnia és rengeteg rajongót szerzett. Lehet vele viccelődni, kifejezetten örül, ha az emberek nem szoronganak miatta, neki is jó a humora és gyakran elsüt egy-egy poént. A látszat azonban néha csal... Legbelül apja haláláért magát tartja felelősnek és képtelen megbocsátania hibáját. A szomorúságát a viccességével és viselkedésével próbálja palástolni.
Megjelenés
Középmagas, járása, gesztusai határozottak és valamilyen vadságról árulkodnak. Háta közepéig érő hajának a színét és kinézetét szereti változtatni. Kíváncsi szemei világosbarnák, de nem veti meg a színes kontaktlencsét sem. Mimikája kiismerhetetlen, sosem lehet tudni mi is jár valójában a fejében. Öltözködésében nem hasonlít egyik nemes kisasszonyhoz sem, legszívesebben nadrágban jár. Még a leghidegebb időben is képes egy szál ujjatlanban kimenni, méghozzá a legkisebb arcrándulás nélkül. Ékszerek nélkül ki sem teszi a lábát otthonról. Állandó kiegészítője egy kereszt alakú ezüstgyűrű, mely házi ereklye, édesapjáé volt.
Életed fontosabb állomásai
Aranyvérű és elég gazdag varázslócsaládba születettem. Édesanyám koreai, ezért szemeim mandulavágásúak, amit nem bánok, ez tesz különlegessé. A teljes nevemben az Eun-Kyung ezüstöt jelent. Gyermekkoromban rengeteget hallottam a halálfalókról, apám is a szakmában dolgozott, míg halálát nem lelte benne. Kicsiként is bajkeverő voltam, akárcsak manapság. Apám rengeteg figyelmet fordított rám. Sokat gyakoroltunk együtt és így hamar elsajátítottam a pálcahasználatot és a bájitalok keverését. Mikor már nagyobb voltam, segítettem neki egy-egy küldetése teljesítésében. Nagyon szerettem őt és a saját szememmel láttam a meggyilkolását. Soha nem fogom tudni elfelejteni... Megesküdtem, hogy bosszút fogok állni a gyilkosán, akinek az arcát csuklya takarta. Kiváló nyomozóvá váltam és nehéz átejteni vagy csapdába csalni. Jobb, ha minden természetfeletti lény, aki ártani szeretne nekem, meghúzza magát. Tudjukki jegye nem virított soha a karomon, ezért senki sem sejti, hogy voltaképpen én is halálfaló voltam. Akit nem nevezünk nevén eltűnése után sem kellett félnem attól, hogy esetleg bűneimért (szerintem nem követtem el semmi rosszat) az Azkabanban kötök ki. Anyám ügyesen el tudta rendezni, hogy úgy tűnjön semmi közünk nem volt a Nagyúrhoz, nemhiába dolgozik a Mágiaügyi Minisztériumban. Mindig éreztem, most is, hogy mennyire szeret. Szinte bármit hajlandó megtenni értem, neki is nagyon sokat köszönhetek, például a seprűn való repüléstudásom. A családom az ő részéről nagyon egzotikus, de néha jobb, ha valamit nem bolygatunk. 12 évesen beiratkoztam a Roxfortba, a süveg azonnal a Mardekárba osztott. Meg sem lepődtem, nagyon örültem, hogy oda kerültem. Innentől kezdve pedig a bosszúról meg nem feledkezve belevettettem magam az iskolai élet közepébe...
Változás szele (1995. 04. 12.): - Ne feledd, mindenképp sikerrel kell járnotok! - hallottam a Sötét Nagyúr szavait. Most álltam először szemtől szemben vele, beleborzongtam. Apámat egy újabb küldetésre küldte, aki engem is magával vitt. Ekkor még nem gondoltam, hogy ezek lesznek az utolsó együtt töltött óráink... A találkozás után egy elhagyatott épületbe kellett bejutnunk. A cél egy kis, ám annál veszélyesebb tárgy megszerzése volt. Seprűre ültünk és hamarosan az úti cél előtt értünk földet. A sötétség mindent beborított. A csönd szinte tapintható volt. A félelem a csontomig hatolt, ám édesapám rezzenéstelen arcát látva némiképp biztonságban éreztem magam. - Ne becsüld alá a sötétség erejét és varázsát. Még a legtisztább szívet is magához tudja húzni. - hallottam magabiztosan csengő hangját. Beléptünk a romos épületbe. Mintha egy régi iskola folyosói lennének előttem. Mindenhol letépett burkolatok, a padló koszos és fekete volt. A szekrények felborítva, a mennyezetről lámpák csüngtek, halvány vöröses fényben világították meg az egész folyosót. Ahogy ott lépkedtem egy sötét aurát kezdtem érezni. A csöndet egy gonosz kacaj szakította félbe. - Innét nincs menekvés! Az árulókat el kell pusztítani! Nem értettem a helyzetet. Áruló? Biztos valami félreértésről lehet szó. Apámra néztem, de ő mintha meg sem hallotta volna a hangot. Próbáltam felhívni a figyelmét rá, de nem figyelt rám. Hátrafordultam, és akkor megláttam. Az egyik kiszögellésből egy fekete csuklyás alak képe bontakozott ki. Egy pálcát tartott a kezében, minden kétséget kizáróan varázsló volt. Még láttam, ahogy gonosz vigyor, de inkább vicsor terül el az arcán. A szájáról le tudtam olvasni mit mond. - Avada Kedavra! - Neeeee! - ordítottam teljes hangerővel. Apám a következő pillanatban a padlóra zuhant. A fejét beverte és piros vér folyt végig az arcán. Utolsó erejével még megsimogatta a fejem és elmosolyodott. - Shei, szeretlek és mindig szeretni is... - a mondatot már nem tudta befejezni, ezek voltak utolsó szavai. - Apa, ne, kérlek! - zokogtam. Teljesen összeroppantam. Nem gondoltam volna, hogy valaki megölheti az apámat. Számomra legyőzhetetlennek tűnt. Az a vigyor... és gonosz aura... igazságtalanság... Csak sírtam és öleltem halott édesapám. Mikor megnyugodtam és feltápászkodtam a földről, szememben a bosszú tüze kezdett lángolni. Nem, nem fogom hagyni, hogy valaki büntetlenül megússza ezt a gyilkosságot! Kezdetnek a Sötét Nagyúrt próbáltam felkeresni, de mintha apám halálával együtt ő is meghalt volna. A halálfalók sem tudtak nekem segíteni... mintha a Nagyúrnak nyoma veszett volna... örökre... Édesanyám a halálhírre mély gyászba borult. Hosszú hónapokig betegen feküdt. Nem sokon múlt, hogy őt is elveszítsem. Egyetlen fő célom a bosszú lett... apámért és anyám szomorúságáért...
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sheilah Russo 2015-06-14, 21:59
Elfogadva!
Wow! Egzotikus PB-d van, szeretem én az ilyesmit^^ A leírásaid nagyon szépen megfogalmazottak, szegény lánykád már milyen fiatalon egy vérbeli bosszútörténetbe csöppent. Ahogyan a süveg is mondani szokta, a Mardekárban megtalálod rá az eszközöket, hogy elérd a céljaidat, tapasztalatból mondom, hogy ez így szokott lenni. A kérdés, hogy milyen utat választasz, feladod végül, és nem gyilkolsz, vagy bemocskolod a kezed Bármelyik is lesz, élvezettel fogjuk végignézni^^ Foglalózz, és vár a játéktér!
Bármelyik is lesz, élvezettel fogjuk végignézni^^ Foglalózz, és vár a játéktér! 
