Gwendolyn Sommerset

Tárgy: Gwendolyn Sommerset 2015-06-12, 01:44

Gwendolyn Sommerset

[You must be registered and logged in to see this image.]
" Minden ember külön világ, egy sem ismétli meg önmagát. ‒ Szabó Magda "

Főkarakter:Titkos
Teljes név: Gwendolyn Sommerset (Rosalie Sawyer)
Születési hely és dátum: Liverpool, 1970. jún. 13. (London, 1980. jún. 13.)
Csoport:Varázshasználó
Patrónus: Nyest (Fecske)
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Délelőtt a Czikornyai és Patzában részmunkaidőben dolgozik, esténként a Foltozott Üstben
Képesség: ‒
Kiemelkedő tudás: ‒

Jellemed kifejtése

Először talán nem árt leszögezni, hogy Gwendolyn disszociatív személyiségzavarral küzd. Egyelőre Gwenen kívül még két személyisége ismert, egy lány, aki Rosalie-nak hívatja magát és egy kisfiú, aki mivel ritkán bukkan fel, ezért nincs külön neve. Rose tizenhét évesen zárkózott, magának való, álmodozó természet. Fél minden újtól, ismeretlentől, ezért ha teheti, nem is hagyja el a második emeleti lakásukat. Vélhetően enyhe agorafóbiával küszköd, ugyanis pánikrohamot kap, ha el kell hagynia az épületet. Az otthonán kívül egyedül a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotályban érzi magát biztonságban, ahová általában hopponálva érkezik meg.
Félénk, könnyű zavarba hozni, és nagyon óvatos. A valóságból egyenesen menekül. Otthon, a kis szobájában megteremtette a saját álomvilágát. Általában a rajzolással fejezi ki magát, de a szobája egyik sarkában ott lapul egy ütött-kopott pianínó is, amelyen néha játszani szokott. Annak ellenére, hogy ő a fiatalabb, mégis felelősségteljes és meggondolt. Nincsenek barátai, tisztában van Gwen létezésével, és mivel tudja, hogy neki nem szabadna léteznie, ezért segíteni akar rajta. Rendesen bejár a kezelésekre, mert azt gondolja, a pszichológusa az egyetlen, aki megérti őt, és segítséget tudna nyújtani.
A francia fiú nagyjából kilenc éves lehet. Közvetlen, barátságos, és imádja az állatokat és a varázslényeket. Nagyjából akkor jelenhetett meg, amikor Gwent a Franciaországban élő rokonai nyaggatták. A lány már akkor sem rajongott a varázslényekért ‒ a rokonságnak elég sok kneazle-je volt ‒, de a helyzet súlyosbodott, amikor a Fekete-erdőből előmerészkedő erlkingek megtámadták őt és az édesanyját. Azóta a fiú azon próbál ügyködni, hogy megszeretesse a nővel az állatokat.
Rosalie-val szemben Gwendolyn imádja a társaságot, a nyüzsgést maga körül. Energikus, vidám és néha felettébb idegesítő. Szívesen segít másoknak, de ha valaki lassú felfogású, akkor könnyen türelmetlenné, hisztissé válik. A bosszantó emberekkel lekezelő, néha kifejezetten bunkó tud lenni. Ő Rose-zal ellentétben ő szeretné felfedezni, körbeutazni a világot, de egyelőre ezt nem teheti meg, mert nincs elegendő pénze. Mivel magántanárai voltak, ezért nem járt boszorkányképzőbe, így hivatalosan még nincs képzettsége, bár tervezi, hogy valahogy leteszi az RBF-eket. Ettől függetlenül délelőttönként az Abszol úton segít be a könyvesboltba, esténként pedig a Foltozott Üstben áll Tom rendelkezésére, hiszen ennyivel tartozik a fogadósnak, miután egyszer-kétszer kisegítette őt.
Amióta a Foltozott Üstben dolgozik, megpróbálta felszedni egy-két kétes alak, így meg kellett tanulnia visszautasítani a kellemetlenkedőket, ha pedig ez nem ment, akkor picit drasztikusabb módszerekhez folyamodott. Egyébként abban ütközik ki a leginkább, hogy mennyire akaratos, makacs és újító természet, hogy Tomot állandóan nyaggatja a fogadó felújításával, bár az öreg nem akart neki engedni.
Mellesleg, ő nem tud Rose-ról, hiszen hiába laknak egy lakásban, Rose-ként mindig bezárja a szobája ajtaját, a kulcsot pedig elrejti. Sőt, Gwen számára nem is nagyon vannak jelei a lakásban annak, hogy rajta kívül él még ott valaki. Ez inkább a kinézetén szokott meglátszani, amikor máshol ébred, mint ahol lefeküdt aludni, vagy más ruhában van, akkor eléggé ki szokott borulni, mert nem érti mi van vele, sőt mivel hosszú évek óta Roselie jár el a beszélgetésekre, így fogalma sincs arról, hogy milyen problémával küzd.

Megjelenés

Rosalie általában nem szokott tükörbe nézni, de mindig azt képzelte magáról, hogy egy alacsony, vékony fiatal lány. A képzeletében göndör barna haja van, amelyet vagy összekötve, vagy befonva hord. Igazából, cseppet sem érdekli, hogy a frizurakészítés közben szőke tincsekkel szórakozik. Mindig úgy festette le magát, hogy szeplős, holott szó sincs erről. Néha olvasószemüveget hord, és mivel nem néz tükörbe, így a sminket is kerüli.
Kedveli az élénk színeket, így a ruhásszekrénye tele van sárga, zöld, piros, rózsaszín és különféle mintás ruhadarabokkal. Azonban, habár tizenhét éves, az öltözködése inkább kislányos, semmint nőies.
Amikor a kisfiú én tör a felszínre, akkor az általában nem szokott megmutatkozni az öltözködésén, inkább csak a viselkedésén.
Gwen Rosalie-vel ellentétben gyakran nézegeti magát a tükörben. Szereti az erős sminket, például a füstös szemeket vörös rúzzsal, de van, hogy tussal húzza ki a szemét. Hatalmas választéka van ruhák terén, ugyanis a fizetésének java arra megy el, hogy Gwen vásárol magának. Egyébként elég változatosan öltözködik: van, hogy egyszerű melegítőben toppan be dolgozni, de az is előfordult már, hogy valamilyen alkalomból eléggé kicsípte magát. De általában ő is a kényelmes ruhákat preferálja, ugyanis sokat mászkál a városban. A haját ő általában kibontva hordja, nagyon ritkán feltűzi. A szemei zöldeskéket, bár inkább a zöldhöz közelít. A bőre egészen fehér, bár gyakran elhopponál Hawaii-ra napozni. Egészen vékony, mivel gyakran éhezik egy-egy túlköltekezett hónap után.

Életed fontosabb állomásai

Már tíz perce a rendelőben ültem, de még nem kezdtünk el beszélgetni, mert Robert kávét főzött. Amikor készen lett, mosolyogva töltött mindkettőnknek, majd leült a mellettem lévő fotelbe, és belekortyolt a kávéba. Követtem a példáját, és én is ittam. A forró ital égette a torkomat, ezért letettem a csészét a közeli üvegasztalra.
‒ Nos, Rosalie. Tudom, hogy már párszor megkértelek erre, de mesélnél nekem Gwenről? ‒ kezdte Robert, miközben ő nyugodtan iszogatott. Nem értettem hogy bírta ki.
A kérésének eleget téve bólintottam, és mesélni kezdtem. Közben néha fészkelődtem a fotelben, mert valamiért sehogy se volt kényelmes. Ahhoz képest, hogy a Szent Mungo negyedik emeletén ücsörögtem, jól éreztem magam. Már régóta jártam ide, és talán az otthonomon kívül ez volt az egyetlen hely, ahol biztonságban érezhettem magam. Meg persze, Robert volt az egyetlen, akiben megbíztam.
‒ Tehát… Gwen liverpooli gyerek, a liverpooliak pedig köztudottan közvetlenebbek, mint mondjuk a londoniak. Gwen is ilyen volt. Tudja, mindenkihez odament, akárkivel képes volt elbeszélgetni. Egyszerűen nyitott volt az egész világra. Az édesanyja egy mugli iskolában tanított, az apjának pedig valami jól kereső üzlete volt ‒ vázoltam fel Gwendolyn családi hátterét, aztán elhallgattam. De nem csak ők voltak. Ha jól emlékeztem, akkor voltak még mások is… Aztán hirtelen bevillant. ‒ Ó, igen, gyakran jártak Franciaországba, mert az anyukájának a testvére odaházasodott meg. Nem szerette azt a helyet. Úgy vélte, ott mindenki arrogáns és mesterkélt. Az unokatestvéreit nem kedvelte, mert mindig utálatosak voltak vele. Aztán, a rokonság elég sok kneazle-t tartott, amiket a kisebbek gyerekek előszeretettel uszítottak Gwenre…
‒ Értem. Szóval úgy véled, hogy a francia rokonok és a kneazle-ök váltották ki azt, hogy megjelenjen a francia kisfiú? ‒ érdeklődött Robert, miközben magához vett egy papírtömböt, és jegyzetelni kezdett.
‒ Igen. Biztos vagyok benne, viszont nem tudunk mit tenni, nem hajlandó megkedvelni az állatokat. Gwen azóta is menekül tőlük. Ha egy macska a közelébe kerül, egyszerűen lefagy ‒ válaszoltam. Robert megkért, hogy folytassam. Elfelejtettem mit mondtam utoljára, ezért előzékenyen kisegített.
‒ Ó, köszönöm ‒ mosolyodtam el halványan. ‒ Összességében Gwen gyerekkora boldog volt, amíg nem kellett rokonlátogatóba menniük. A bajok akkor kezdődtek, amikor a Fekete-erdőnél nyaraltak. Nem gondoltak bele, hogy akad néhány erlking, amely előmerészkedik, majd az erdőből, így a környéken sátoroztak le. Aztán a bestiák megtámadták a tábort. Gwen és az édesanyja súlyos sérülésekkel idekerült, az anyját még mindig itt kezelik. Gwennek pedig én segítettem felépülni. De azt már te is tudod, hogy három évig volt itt, szóval az édesapja nem engedte el a Roxfortba.
‒ Emlékszem, hogy ezt mesélted, de korábban kicsit bővebben kifejtetted, de néhány dolgot még mindig nem értek. Például, miért pont ott táboroztak le?
A csészéért nyúltam, és kortyoltam egyet. Erre nem igazán emlékeztem. Miért is? Vajon miért? Ezt én se értettem sose. ‒ Sajnos, nem tudom. Az biztos, hogy nem csak ők hárman voltak, hanem valami baráti társasággal mentek. Szóval, lehet, hogy valaki javasolta, hogy ott éjszakázzanak.
Bosszantott, hogy nem tudtam rá választ adni, de Robert nem hagyta, hogy ezen rágódjak, Gwen tinédzser koráról kérdezősködött.
‒ Mivel miattunk nem mehetett a Roxfortba, ezért az édesapja magántanárokat fogadott, hogy tanítsák. De nem csak a taníttatását kellett finanszírozni, hanem Gwen anyjának az ellátását, ezért szép lassan csődbe ment az apja cége. Az elszegényedéstől csak az mentette meg őket, hogy a szülei elváltak, és az apja feleségül vett egy utálatos nőt. Természetesen, Gwen anyjának az ellátását továbbra is fizeti. Sőt, boldog azzal a nővel, aki évekre megkeserítette az életünket. Amilyen gyorsan csak tudott, elköltözött tőlük. Az apja havonta küld neki egy kis pénzt, hogy segítsen fizetni a lakást, de tulajdonképpen már nem találkoznak.
Megálltam. Figyeltem, ahogy Robert írogat, és vártam, hogy hátha kérdez valamit, de csak intett, hogy nyugodtan folytassam.
‒ Mivel önállósodni akart, ezért munkát kellett keresnie, de mivel se mugli, se varázslóvégzettséggel nem rendelkezett, kevés helyre vették fel. A legtöbb helyről ki is rúgták, mert alkalmatlannak bizonyult, így került a Foltozott Üst tulajának, Tomnak a védőszárnyai alá, akit alaposan felbosszant a terveivel, és Tom intézett el neki egy állást az Abszol úton lévő könyvesboltban is. Igyekszik nekik minél jobban megfelelni, nem szeretné, ha csalódást okozna nekik. Keményen dolgozik, hogy megtarthassa az állásait, csak a pénzügyek kezelésével van egy kis problémája ‒ foglaltam össze a jelenlegi helyzetét, ugyanis a legutóbbi beszélgetés során nem említettem, hogy új állást kapott. A szemem sarkából láttam, hogy Robert leírja az új információkat.
‒ Tehát kezdenek helyrejönni a dolgai? ‒ Bólintottam. ‒ És barátai vannak már?
‒ Mióta a fogadóban dolgozik, elég sok emberrel megismerkedett, és sajnos el kezdett kártyázni is, szóval nem épp a legjobb embereket fogta ki, de ha ez kell neki…
‒ Megpróbáltál beszélni vele?
‒ Természetesen, de még mindig nem figyel rám.
‒ Rosalie, kérhetnék egy szívességet? ‒ Kíváncsian pillantottam rá. Robert tőlem akart szívességet kérni? Vajon mit szerethetett volna? ‒ Megpróbálnád elintézni, hogy egyszer Gwen jöjjön el a beszélgetésre? Huszonhét éves, ideje lenne, ha szembesülne a problémáival.
‒ Rendben, majd megpróbálom valahogy ‒ feleltem halkan. Ezután még órák elbeszélgettünk olyan kellemes témákról, mint az irodalom, a festészet, vagy a legutóbbi színdarab, amit látott, de hamarosan letelt az időnk, így kénytelen voltam hazahopponálni. Otthon pedig ismét azon kezdtem el törni a fejem, hogy miként vehetném rá Gwent, hogy végre helyettem menjen el a kezelésre. Elvégre, nekem nem is lenne szabad itt lennem, és szerettem volna már, ha Gwen rendbe jön. Ez volt az egyetlen kívánságom.

Tárgy: Re: Gwendolyn Sommerset 2015-06-13, 16:08

Elfogadva!

Üdvözlet a szép hölgynek!
Igazán érdekes volt olvasni az előtörténeted, 3 személyiség egy testben, nem kis kihívást jelenthet. Nagyon tetszett a felépítése a történetnek. Kellett már közénk egy ilyen izgalmas háttérsztorival rendelkező személy. Ha foglalóztál már csak annyi a dolgod, hogy belevesd magad a varázsvilág rejtelmeibe. Jó kalandozást! Wink