2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Igenis tanárnő, és köszönöm. - Meghajtottam magam enyhén a professzor asszony előtt, majd távoztam a tanáriból. Furcsán éreztem magam; kicsit csalódottan, kicsit értetlenül, és kicsit megkönnyebbülten is. Csalódott voltam, mert nem sikerült semmit sem elérnem azzal, hogy megjelentem nála. Miután végiggondoltam a találkozónak minden percét arra kellett rájönnöm, hogy semmi értelme sem volt felhívnia McGalagonynak. Mit ért el az egésszel? Felajánlotta segítségét olyasvalamiben, amiben nem az ő segítségére lett volna szükségem, utána meg akarta tudakolni, hogy el akarom e mondani neki a bajom, és ez eredménytelenül zárult, hisz olyan bajom van, vagy volt, amit nem tanárral, hanem orvossal kell megbeszélnem, ha elfajul a dolog. Értetlenségem abból fakadt, hogy nem értettem a célt felhívásomnak. Mit akart ezzel elérni? Biztos volt valami mélyebb motívum az egész mögött, mert egy diákot nem szoktak a tanáriba hívni csak azért, mert lankadt a figyelme egy órán, vagy, mert az egyik diáktársával 10 másodpercet hadakoztak. De legalább túlestem a dolgon, és semmi durva dolog nem került a terítékre; a Lanával történt kis kalandunkat sem vetette fel nekem, és semmi egyéb nemlétező kihágásom sem került napfényre. Mi tévő legyek akkor most? Talán lemegyek korán a nagyterembe, elkezdek házit csinálni, és megvárom a vacsora tálalását, utána meg elmegyek aludni. Talán...
*Vanorától számított valami visszavágásra, természetesen nem szemtelenül előadva, annyira azért ismerte a lányt, hogy tudja mennyire és milyen módon képes kiállni az igazáért. megkapta a várt hozzászólást, tudomásul vette és bólintott. Bár Vanora nem mártott be senkit, nem mondott nevet, persze mindketten tudták kiről van szó, mégis a professzor egy kicsit csalódott volt. Vanora nem magát mentegette hanem más hibájával hozakodott elő, és figyelmen kívül hagyta a professzor ajánlatát is. Nem haragudott rá, talán ennyi év alatt mióta ide jár sem sikerült megismerni a professzort, ideje volt, hogy felvilágosítsa mindarról amit elvárhat tőle.* -Miss Greymane, úgy gondolom elbeszélünk egymás mellett. Ön azért van most itt, mert szerettem volna felhívni a figyelmét a mulasztásra. Amennyiben ennél többet terveztem volna nem itt lenne, hanem a házvezetője előtt és minden bizonnyal büntetőmunkát kapna tőle. Így azonban kettőnk között marad ez a kis beszélgetés. Ami pedig másokat illett, nyugodjon meg, pontosan tudom kit kell felelősségre vonnom és meg is teszem a kívánt lépéseket, aki pedig önnél többet érdemel, többet is fog kapni. *Mindezt nem ingerülten mondta és nem is kioktatóan, bár nem mosolygott azért a hangja megenyhült és halk volt. A professzor szigorú volt de igazságos, néha hajlamos volt eltekinteni néhány iskolai szabályszegés felett, ha számon kérte a diákokat azt is csupán azért tette és azért követelt, mert törődött velük.* -Nos, ha nincs több mondanivalója, akkor elmehet, és remélem ha nem is az én segítségemmel de máséval gyorsan megoldja a problémáit. Bízom benne, hogy a későbbiekben körültekintőbb lesz és még a baj bekövetkezte előtt segítséget kér. Nem szégyen higgye el, csak az ostobák gondolják úgy, hogy mindenhatóak. *Noha elengedte Vanorát, azért remélte, hogy ezek után a lány mégis kinyög valamit a gondjairól, ha nem, akkor is figyelemmel fogja kísérni őt, mindaddig míg nem jut előbbre.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Igen, McGalagonynak igaza volt abban, hogy tényleg nyomós okból kifolyólag lankadt a figyelmem óráján, de ez még nem jelenti azt, hogy egyik percről a másikra meg fogom tudni oldani ezt a "problémát", hisz nem is tudom, hogy pontosan mi volt a bajom. Erről csak Madam Pomfrey tudna talán biztosan meggyőződni, de, ha nem kínoz tovább a baj, akkor nem is fogok pánikrohamot kapni, és felrohanni a javasasszonyhoz. Mindemellett a professzor asszony rendes volt, a javamat akarta, de még mindig nem értettem teljesen, hogy miért kell egy kihágás után máris felhívni a tanáriba. Mikor elhangzott az utolsó kérdése, hogy el akarok e neki valamit mondani, hangot is adtam a szívemet szorító problémának, miután túltettem magam azon a kis tényen, hogy ezt a kérdést mintha már hallottam volna máskor, ráadásul kétszer egymásután. - Nos, öhm.... nem tudom, hogy miért hívatott fel engem ön ide. Hisz... öhm valaki sokkal nagyobb kihágásokat is csinált, nagyobb rendszerességgel, mint én, és ő mégsem járt itt még, legalábbis nem hallottam róla, hogy .... szóval igen, de-de-de nem panaszként mondom ezt, hanem csak nem értem. - Fejemben sokkal jobban hangzott a monológ, amit most nyökögve, dadogva adtam elő, meghunyászkodva az autoritással szemben. Remélem, ezzel nem fogom még mélyebbre ásni azt a bizonyos lyukat, amit elvileg már elég mélyre kiásott a sors nekem, bár ötletem sincs, hogyan.
*A fejmosás láthatóan használt és ez volt az egyik célja a professzornak, Vanorának meg kell tanulnia felelősséget vállalnia a tetteiért, akkor is ha minden cselekedetére nyomós oka van. A másik cél a segítség volt, mert azt azért nem lehetett McGalagonyra mondani, hogy bármikor is cserben hagyta a diákokat. Először azonban vanorának fel kell ismernie miben és hogyan hibázott, helyre kell hoznia a mulasztását, hogy ebből is tanuljon, utána pedig azon kell dolgoznia, hogy mindez máskor még véletlenül se fordulhasson elő. McGalagony nem piszkálni akarta a lányt, nem megalázni és a földbe tiporni, azért követelt mindenkitől maximális teljesítményt, mert törődött velük.* -Remélem, hogy így lesz Miss Greymane! Mindazonáltal ön nem ostoba és ügyetlen, oka van annak, hogy nem figyelt az órámon és elsőként ezt kell orvosolnia. Ha segítségre van szüksége forduljon a háza vezetőjéhez, vagy bármelyik tanárhoz, akár hozzám is, aki felé nagyobb bizalma van és megkapja a segítséget. *Annak nem lett volna semmi értelme, hogy szembesíti a hibáival, Vanorának saját magának kellett rájönnie ezekre, ha pedig már tisztában van velük, megoldani azokat. A másik lényeges dolog pedig a hit volt, az iskolába és a tanárokba vetett hit ami bármin átsegíthet. McGalagony mindenkinek megadta erre az esélyt, volt aki élt vele s volt aki elutasította, szíve joga volt, szabadon dönthetett.* -Van valami amit elszeretne mondani Miss Greymane? *Az iménti szigorúságból csupán határozottság maradt, a hangja is megenyhült, hiszen már nem számonkérni akart hanem segíteni. Vékony, szögletes keretű szemüvege felett tekintett a lányra fürkészőn, hogy a legapróbb rezdülést is elcsípje. Néha, ha valaki tényleg nagyon elveszett volt, hajlamos volt arra, hogy kérés nélkül is segítsen, lehetőleg úgy, hogy az illető ne tudjon róla. Az ilyen „véletlenül megoldódott” dolgok adtak némi önbizalmat a további lépésekhez és gyakran ennyi is elég volt. Ám ha valaki kerek perec visszautasítja, akkor ő sem tud segíteni. Vanora kapott egy esélyt.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Többféle érzelem kavargott bennem, ahogyan hallgattam McGalagony fejmosását. Egyszerre voltam ingerült, fáradt, és még szégyelltem is magam. Ingerültségem abból fakadt, hogy olyan pitiáner dolgokat vágott a fejemhez, melyeket egyszer sem követtem el a mai napot leszámítva, mások sokkal hanyagabbak, mint én, mégis engem kellett behívni és Flitwickkel fenyegetni? Az a tahó mardekáros, Daniel, merre van? Nem emlékszem rá, hogy valaha is megcsinálta volna hiánytalanul házi feladatát, vagy valaha is végre tudott volna hajtani tökéletesen egy átváltoztatást, és mégis én vagyok itt, ő meg semerre. Fáradságom az eddig is megvolt, most annyira nem kínzott, mert nyomás alatt voltam, de ennek ellenére éreztem, hogy kezd figyelmem kicsit kicsúszni kezeim közül, úgyhogy nagyokat pislogtam, hogy elejét vegyem szemeim szúrásának. És utolsósorban azért szégyelltem magam, mert valamennyire tudtam, hogy a professzornak igaza van. Ha ennyire hullának éreztem magam, akkor miért nem öntöttem magamba kávét reggel és délben? Egyrészt, mert nem szerettem a kávét, másrészt mert mindig zakatolásra késztette szívemet. - Igenis tanárnő, többet nem fog előfordulni. - Válaszoltam a professzor litániájára savanyú arccal. Mondjuk nem tudtam megígérni ezt biztosan, de, ha tőlem függ, akkor nem fog többet előfordulni. Csak hát a természet nem mindig ilyen aranyos.
*A professzor mindenről tudott, akkor is amikor mások ennek ellenkezőjéről szereztek tudomást. Igazgatóhelyettesként több rálátása volt az iskola diákjaira, majdnem annyi mint Dumbledore professzornak és helyzetéből adódóan mindezt az előnyét ki is használta. Természetesen nem lépte át a házak vezetőinek szabályait, a büntetéseket mindig a házvezető osztotta ki, kivétel volt akkor ha az elmaradás egy házvezető tanár által adott órán zajlott. Ilyenkor a bevett szokás az volt, hogy jelentést tettek a diák aktuális házának vezetőjénél, de a büntetőmunka kiszabása kizárólag az órát adó tanár felelőssége volt. Minerva McGalagony tehát sokat tudott a diákokról, de kevesebb ügybe volt beleszólása, mindazonáltal Vanora és Diana biztosítottak neki több jogot az elszámoltatásra. Jelenleg csak Vanora volt olyan bátor, hogy azonnal Minerva színe elé igyekezett, ez biztosította a tanárnőnek a megbánást s mint olyan a „bűntett” bevallásának igazát is. Mindenképpen előny volt Dianával szemben aki most is mint mindig, késett.* -Nem Miss Greymane, nem tudom. Az órákon való figyelem a későbbiekben az életét jelentheti, kötelességem erre felhívni a figyelmét, másrészt pedig megtanítani a tárgyak átváltoztatásához szükséges bűbájt. Ha ez a kettő nem megy együtt,akkor soha nem lesz önből olyan boszorkány melyet célként kitűzött maga elé. *Sajnálatos módon a másik diák eddig még nem jelent meg, pedig a professzornak sok információt adott volna a két, más házból és más személyiségükből adódó párbeszéd. Erről azonban le kell mondania, de ez sem szegi kedvét. Elsődleges irányelve a diákok megfelelő felkészítése a varázsvilágban letöltendő éveikre, melyek most viszonylag békések, de sosem lehet tudni mi következik majd el néhány év múlva. * -Próbálja meg túltenni magát a havi izéjén és maradéktalanul odafigyelni az óráimon. Nem vagyok a házvezetője, sajnálatos módon nem szabhatok ki magára büntetést Miss Greymane, de megteszem az iskola által támasztott követelmények szerint a kívánt lépéseket. A következményeket Flitwick professzortól lesz kénytelen elszenvedni. Most még csak figyelmeztettem, de a későbbiekben büntetőmunkára ítélem. *A professzor tudott Vanora hanyagságának okairól, de nem szembesítette ezzel a lányt, hagyta, hogy magától jöjjön rá és orvosolja a hiányosságait. McGalagony professzor különbözősége a többi tanártól ilyenformán tűnt ki, de mindez nem jelentette azt, hogy a következő alkalommal nem fog fellépni határozottabban.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A percek lassan teltek, végtelenségnek éreztem a várakozást, ami igazából arra tökéletes volt, hogy végigfuttassam gondolataimban, hogy mégis miért lettem beidézve a professzor asszonyhoz. Minden bizonnyal az óráján elkövetett priusz miatt, de valamiért nem láttam annak értelmét, hogy azért behívasson, mert véletlenül elszenderedtem pár percre az óráján. Danielnek a viselkedése meg nem miattam volt, az a fiú minden lánnyal ki akar kezdeni, nem tehettem róla, hogy kihasználta állapotomat. Vagy esetleg tud valami mást? Tudja, hogy gyakran járok ki a tiltott rengeteg szélére, és ezért lesz a fejmosás? Vagy esetleg feltűnt neki, amikor Lanával éjszaka a folyosókat jártuk? Így visszaemlékezve arra az éjre... huhh, csoda, hogy nem történt nagyobb baj a kellemes dolgokon túl, de akkor nem McGalagony hívott volna be, hanem Flitwick.... de végül is a tanárnő láthatott akkor meg, nem pedig a pöttöm házvezetőnk. Egyszerűen nem bírtam elképzelni, teljesen abszurdnak tűnt a helyzet. Teljesen ébren voltam már, az izgalom kipattintotta szemhéjaim, és ugyanebben a pillanatban megjelent egy asztal mögött, teljes valójában McGalagony professzor. Ledöbbentem; mit keresett az asztala alatt, és hogyan fért oda be? .... Jaaaaaa, talán a diákok körében terjedő pletyka, hogy a professzor asszony animágus, akkor mégis igaz lenne? De akkor sem magyarázza meg, miért volt az asztala alatt.... mindegy. - Öhm, igen tanárnő, és nagyon röstellem a dolgot, többet nem fog megtörténni, de egész nap teljesen ... öhm... ramatyul éreztem magam, valószínű aaaa..... khm, tudja, a havi izé miatt. - Mondtam a professzornak válaszul. Nem a havi izé miatt volt, vagy legalábbis remélem, hogy nem amiatt, mert túl korán érkezett volna az meg, habár nem lehetetlen, hogy a biológiai órám megbolondult. Mondjuk erre a lehető legkevésbé volt szükségem, minden esetre visszanéztem McGalagony szemeibe, próbáltam minimumra venni a hűvösséget, amit árasztottam felé; nem jó dolog, ha egy tanár azt hiszi, hogy nem tisztelem, mert ez nincs így, csak nehezemre esik máshogy hozzáállni az emberekhez.
*A penna szorgalmasan rótta a sorokat a pergamenre, minden bizonnyal újabb diáklistát készített, vagy szülői beleegyezéseket írt melyek aztán aláírva visszakerülnek majd ide a professzor kezébe. Amikor Vanora belépett a tanáriba, csupán ez a penna dolgozott halk sercegéssel, egyébként a szobában csend uralkodott. A levegőben a friss eső illata terjengett, hála egy nyitott ablaknak, elnyomva a régi könyvek poros illatát. McGalagony professzor egyelőre nem mutatkozott, várta Dianát akinek szintén üzenetet küldött, és kíváncsi volt, hogy Vanora mennyire találja fel magát egy üres szoba láttán. Nem is olyan rég volt, hogy utoljára diák átlépte a küszöböt, szintén McGalagony professzor kérésére, hogy volt-e még vaj a fülén azon kívül amiről a professzor tudott, kétségtelen volt hiszen szegény úgy remegett mint a nyárfalevél és gyakorta körbenézett, mintha ugyan egy szörnyet várna kiugrani az egyik sötét sarokból. A professzor szigorú volt de nem kegyetlen és feleslegesen senkit nem büntetett meg, soha nem talált ki mondvacsinált bűnöket csak azért, hogy valakit büntetőmunkára fogjon, a diákok többsége nem is félt tőle, inkább az iránta való tisztelet miatt tartottak egy kicsit a tanárnőtől, de aki így tett az minden bizonnyal valami csínyt követett el. Mindezeket, ha nem ütköztek súlyosan az iskola szabályzatával, el is nézte, de a nem tanulást azt nem kultiválta. Súlyos percek teltek el anélkül, hogy a másik diák megérkezett volna, így McGalagony professzor nem várt tovább, előbújt az asztala alól és felvette emberi alakját. A kis szögletes szemüveg most is az orrán csücsült, lehajtotta fejét és a lencsék felett tekintett Vanorára, kezeit összefogva maga előtt.* -Üdvözlöm Miss Greymane! Tudja miért kérettem ide? *A tanárnő nem volt ostoba, hogy ne emlékezzen az általa küldött üzenetre, arra volt kíváncsi, hogy Vanora tisztában van-e miért hívta fel a professzor figyelmét magára vagy sem.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tényleg ramaty idő volt. Folyosón járkáltam és belekötöttem minden első éves kis taknyosba belekötöttem. Élveztem szinte nagyon jó napom van ma. Senki és semmi nem ronthatja el a mai napom. Éppen megláttam a felém közeledő barna hajú lányt majd megálltam, hogy mit akar. Azért nem vagyok olyan bunkó,csak mással de nekem ez tetszik. - Szia! Engem keresel? - Kérdeztem,egy mosolyt eröltetve az arcomon. Hagytam hagy vegyen levegőt, ahogy láttam futott. Pedig nem voltam messze ez tény de ez van. Azért nem hagytam faképnél. Remélem azért valami jó hírrel fog jönni. Elegem volt, már a rossz hírekből... csak azért nem volt kedvem kijönni mert meghalt az anyukám és most apával élek. Muszáj a lábamra állnom és felzárkóztatnom magam a tanulmányaimba, mert kissé le vagyok maradva. Ez a lustaság... de, akkor is kicsit szeretek lustálkodni mert akkor az nem Diana "hercegnő" lenne. Szóval..amikor vége van az iskolának rögtön haza indulok és segítek a papámnak amiben csak tudok, az otthoni házimunkába. Persze gyorsan megcsinálom varázslattal, vagy ha kell akkor akár... ki nem merem mondani..sárvérű módjára fogom megcsinálni. Ez kell nekem? Hát majd meglátom, mihelyst a lány megnyugszik csak szegényke, nehogy kiköpje a tüdejét, amúgy meg már rég megtette volna itt előttem én, meg szerintem totál lesokkolva néztem volna. Na hagyjuk...szóval vártam a lány válaszára. Mikor már a lány levegőt vett átadta az üzenetét, hogy Mcgalagony professzor vár. -Remek!- Gondoltam magamba, aztán a lány mellett mentem.
Nem tetszett a mai nap, egyáltalán nem. Esős idő törte meg a május kellemes melegét, hideggel, és széllel, a villámokról nem is beszélve, melyeknél kevesebb dolgot utálok jobban. Egész nap lankadt a figyelmem, kótyagos voltam, keveset jegyzeteltem, egyszer sem jelentkeztem, és párszor majdnem el is aludtam. Az egyik elalvást sikerült átváltoztatástan órán produkálnom, aminek, értelemszerűen, nem örült McGalagony professzor. A tortára a habot egy fiú tette fel, aki kómás állapotomat kihasználva végigsimította arcomat, és felháborodott, kipirult kifejezésemre majdnem kirobbant belőle a nevetés, miután egy kis üzenetet csúsztatott oda nekem, amin ennyi állt: "Elképesztően aranyos vagy." Válaszul felöltöttem leghidegebb pillantásom, de ez már nem segített a helyzetemen. A fiú csókot dobva köszönt el tőlem, és meg megalázottan kullogtam ki a teremből. Betértem egy mosdóba, arcomat meglocsolni hideg vízzel, hogy felébredjek, mert nem akartam lefeküdni még, tanulnom is kellett, meg volt egy érdekesnek tűnő mesekönyv, amit ki akartam venni a könyvtárból. Miután sikeresen felébresztettem magam félig, célba vettem a könyvtárat, de nem jutottam el odáig, hogy belépjek; egy pinduri hollóhátas kislány szégyellősen odasomfordált hozzám, és egy üzenetet nyújtott át, majd elrohant. Agyam nem volt olyan állapotban, hogy értelmes gondolatokat tudjon formálni, és már kezdtem attól félni, hogy szerelmeslevelet kaptam a lánytól. Megráztam fejem, hogy ennél idiótább dolgot már rég képzeltem el, inkább kinyitottam a pergamencetlit, hogy a végére járjak a dolognak. McGalagony professzor várt rám a tanári szobában; ezt közölte velem összefoglalva az üzenet. Párszor átfutottam újra a szöveget, nehogy valamit elnézzek, hogy például holnap, vagy holnapután vár, és most feleslegesen mennék oda, de nem. Sóhajtottam egy mélyet. Talán feltűnt neki, hogy nem csak én nem figyeltem, hanem annak a hülye fiúnak is eltereltem a figyelmét, de arról nem tehetek, úgyhogy nem vághatja azt a fejemhez. Lassú, nehézkes léptekkel fordultam sarkon, és indultam vissza a tanári felé. Kinéztem az ablakokon, miközben haladtam; a zuhogó eső tökéletesen tükrözte hangulatom. Igazából legszívesebben bemásztam volna ágyamba, és fejemre húztam volna a takarót, és holnapig elő sem jöttem volna. Nagy nehezen elérkeztem a tanárihoz, bekopogtam, és beléptem. Üres volt a helyiség, egyedül egy önmagától író penna lebegett az egyik asztal felett, és egy pergamenre firkált. - Öhm, elnézést? McGalagony professzor? - Kérdeztem óvatosan a teremtől, nem igazán reménykedve válaszban.
(Még Mayával megbeszélem, hogy akarunk e beszélgetni Utána kiegészítem a posztot)
*A tanév vége közeledik, ilyenkor a professzornak egyre több dolga akad. Egyrészt az RBF, másrészt a RAVASZ szintű vizsgák előkészítése és felügyelése, noha nem mindegyiken vesz részt személyesen, az odafigyelés az igazgató helyettestől kívánatos. Ebben az időben mind több házirend sértés is előkerül, mert a diákok hajlamosak az év vége felé ellazulni, azok akiknek nem kell vizsgázniuk lazábban veszik a tanulást, szabadabbak a hétvégi falubéli kirándulások alkalmával is, és igazán már csak a jó magaviselet gondjára bízzák az évvégi házpontok eredményét is. Ezzel persze nincs semmi baj, minden diák saját felelőssége ha a házának nem igazán kívánkozik több plusz pontot szerezni, ám ha valaki szándékosan, szántszándékkal teszi ezt, nem csak az iskolai életébe, de a jövőjére is hatással van. McGalagony professzor a diákok létét tartja szem előtt, mindazonáltal csupán saját háza diákjainak tanulásába szólhat bele, vagy az általa tanított tantárgy végeredményeképp vethet fel némi aggodalmat. Nehéz körültekintően szortírozni, mert ha vannak is ellenérzései, azokat félre kell tennie és csupán a kviddics bajnokságra korlátoznia. Mindezt egy csokorba szedve azért talál ő olyan diákot akit pátyolgathat, vagy rendre utasíthat, a házszabályok figyelembe vételével együtt. Így került sor Vanora és Diana beszélgetésére is, melyet egy a tanítási időn túlra tervezett. Remélhetőleg a diákok is időben megjelennek a tanári szobában, ahova a számonkérést datálta. Délután, a tanítási idő vége, az utolsó órák után de még a szabadidő megkezdése előtt. Egy elsős vitte az üzenetet mindkét tanulónak. McGalagony professzor pedig a tanáriban várja őket, íróasztala mögött ülve, süvegje az asztal egyiksarkán várakozik, egy megbűvölt penna szorgalmasan körmöli a tennivalókat, léleknek egyetlen nyoma sincs. A tanári szoba üres, csendtől kong mikor a diákok belépnek. ha nem együtt érkeznek, akkor az elsőként érkezőnek bizony várnia kell, és a következőnek is. A professzor csupán akkor jelenik meg amikor mindketten jelen vannak és legalább néhány percnyi időt eltöltöttek egymás táraságában. Akkor az egyik asztal alól bújik elő szürke macska képében, ahol várakozott minden eddigi párbeszédre kíváncsian. Átváltozása most is elegáns, egyszerű és rövid.*
♫ Zene ♫ ϟ Ruha ϟ A diák mindenek előtt ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Utána kiegészítem a posztot)