2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ha valaki kedves az máris egyenlő a naivval? Ha így van, akkor engem nem zavar igazán. Inkább leszek naiv, mint olyan, mint ő... eléggé akaratos és dacos és azt hiszi, hogy körülötte forog a világ és lehet hogy sokan tartanak tőle, ezért mellette vannak, de vajon hányan vannak, akik szeretik és ha rossz passzban lenne és bajba kerülne, akkor is kiállnának mellette? Nekem nem alattvalók kellenek, nem beosztottak, hanem barátok, akik mellettem állnak és akik szeretettel képesek fordulni hozzám. Szerintem ez nem nagy elvárás és nekem így jó az élet. Persze, ha neki úgy, ahogyan ő éli, akkor abba se lehet beleszólásom nem igaz? - Apa nagyon is vagány, de nem... így és... szerintem jobb, ha az ember kedves és szeretik, mintha domináns és félnek tőle inkább csak. - rántom meg a vállamat. Hát na, nem akarok én megint összebalhézni vele, amikor most épp nem öljük egymást, de akkor is... nem igazán tetszik az, amiket mond. Apa kedves és jó fej és sok mindent meg lehet vele beszélni és nekem ez számít. Nem leszek sosem domináns és olyan, mint ő, vagy... anya, mert nem akarok. Azt már ki se mondom, amire gondolok, hogy vajon ha igazán bajban lenne, akkor ki állna ki mellette azok közül, akik az alattvalói voltak mondjuk az előző iskolájában, mert szerintem tuti, hogy nem valami sokan. - És akkor nem is játszhatok? Szoktunk társasozni, meg... kirakózni és sportolunk, meg az öcsémmel játszunk, amikor otthon vagyok. Te... nem szoktál játszani? - tizenhat vagy, miért ne játszhatnék még? Imádom a kirakót, és az öcsémmel is szeretek játszani és persze ott vannak a sportok, dobálni kicsit, kosarazni mindig is imádtam és apa sose mondta azt, hogy ő most nem akar velem játszani. Jó persze ő is volt már fáradt és mindig nem fér neki se bele minden, de azért az esetek nagy részében igyekezett időt szakítani rá, hogy mellettünk legyen ebben is. Tényleg nem tudom, hogy mégis hogyan csinálta és csinálja a mai napig is. Az azért nem lep meg, hogy a béke szócskát kijavítja fegyverszünetre. Ha nem így lenne, nem is ő lenne, de legalább egy ölelést sikerül összehozni, azt hiszem már ezt is bőven nagy előrelépésként kezelhetjük. - Oké, bár én kicsit félek is tőle, hogy mi lehet a háttérben, amit ennyire nem mondtak el. - húzom el kicsit a számat, de ettől még persze tudni akarom. Csak hát... a jó ég tudja, hogy mi derül majd ki és ez azért kicsit tényleg félelmetes, de egyelőre előre kár izgulni. Egyszer csak kiderül, a szüleink most már kénytelenek lesznek őszintének lenni.
//Igen, ügyesek voltunk és király volt, jön a szülővallatás. //[/color]
♪ Heart to heart ♪ ϟ Ruha ϟ Mit művelsz már megint?
Nem spilázom túl a dolgot, mert mások vagyunk, nem akarok mélyebben belebonyolódni. Charlene kissé naív, de nem vagyok az anyja, hogy én világosítsam fel, hogy a világ máshogyan épül fel, nagyon is azt kell mutatni, hogy erősek vagyunk, és csak az a fontos, hogy mások ne tudják a fejünket a víz felé nyomni. Ha ő ilyen félszeg, hogy kivonja magát a hatalmat érintő dolgokból, nem fogom ráerőltetni a véleményemet. Esetleg ha majd ott tartunk, hogy magabiztosságra vágyik, talán ott leszek, hogy segítsek, példát mutassak, elvi szinten meg akár tovább is léphetünk, annak van értelme. Nem lenne vele baj, ha tényleg az ikrem, akkor biztosan nem buta lány, már csak ha magamból indulok ki, de majd rájön, hogy milyen szerepe is van a világban. - Ilyen? Mármint erős, és domináns? Igen, szerintem sokat örököltem anyától, de ha igaz, amit gondolunk, akkor te is. Ott van benned. Mert az apánk nem túl vagány? – Kérdezek rá enyhén provokáló mosollyal, nem akarom most sem őt, sem a lehetésges apánkat lenézni, csak érdekel. Végülis azért Charlene kiabált velem, és nekemjött, szóval van benne kurázsi, de úgy alapjáraton amolyan barátságos egyed. Nem mondom, hogy máris feltámadt bennem a vágy, hogy megismerjem aki nemzett, de majd talán egyszer mégiscsak. - Játszik veletek? De hát... te már nagy vagy, mit játszik veled? – Kérdezek rá hüledezve. Nem túlzottan érdekel, hogy az öccsével mi a helyzet, és hogy mekkora, esetleg úgy tudom elképzelni a fazont, hogy állandóan hülyül, ami azért nem hátrány. Igaz, hogy anya azért nem egy karótnyelt, de isten az atyám valóban tud diktátorkodni, ha olyanja van. Ha már így alakult, akkor megnézem, hogy mi lesz Charlene-nal, remélem ki tudom húzni abból a mocsárból, hogy midnenen kiakad, meg szemforgat, és akkor talán egészen jóban lehetünk. Egyrészt ugyan bosszantó, hogy nem leszek egyedi, viszont ha számíthatok valakire, aki önzetlenül védi a hátamat, az nem hangzik rosszul. Még el is szökhetek, a másik szőke helyettesíthet. Vannak ennek azért jó oldalai is bőven. De hogy apánk mugli legyen? Ezt azért nem gondoltam volna. Azt hittem, hogy bennem is ízig vérig sok száz évre visszavezethető varázsló vér van. Végül aztán úgy döntök, hogy jobb ötletem nincsen, a saját tükörképemmel nem akarok harcolni, így marad a békesség. – Béke? Fegyverszünet! Na gyere ide! – Ha már odabújik, akkor megölelem, és finoman megpaskolom a hátát, azért nem semmi, hogy pont nekem lenne egy ikertestvérem. Magam sem tudom miért, kissé megható a pillanat. – Akkor én is vad levelezésbe folytatok anyával, aztán kiderülnek majd itt a titkok, jó? – Egyenlőre marad az a verzió, hogy megpróbáljuk egymást is megismerni. Most még maradunk ott a fogadóban iszogatni és beszélgetni kicsit, azért nem kell egyből fejest ugrani az ismeretlenbe.
//Nagyon köszönöm, ügyesek voltunk!!!//
♪ Stolen dance ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Kell az életed cukikám!
- Figyelnek rám mások Bonnie, vannak barátaim és mindig is sok balhéban voltam benne, de sosem úgy, mint amiről te beszélsz. - rázom meg a fejemet. Bennem ez egyszerűen nincs meg, én nem ilyen vagyok és kész. Nem akarnék irányítani másokat, nem akarnék bántani sem másokat, az ilyesmi nekem nem igazán jön be, és tuti, hogy nem lennék olyan hatalmaskodó és irányítás mániás, mint amilyen ő, mert hát ő... baromira az. Kétlem, hogy valaha is ellen tudna ennek állni, bár persze mindenki képes változni, de csak akkor, ha az illető akar is. Ő pedig egyáltalán nem biztos, hogy akar, sőt láthatóan szerinte ez az élet a normális amit én komolyan fel sem tudok fogni. Ez szerintem nem azon múlik, hogy ikrek vagyunk, hanem azon, hogy milyen neveltetésben volt részünk. Apa engem nem ilyennek nevelt, őt pedig az anyja ezek szerint igen. - Szóval akkor azért vagy ilyen. - bukik ki belőlem szinte azonnal, aztán sikerül csak rájönni, hogy ezt azért talán nem kellett volna. - Mármint... ha édesanyád ilyen irányító típus, akkor te is ezért vagy ilyen, gondolom. - javítom ki magamat, bár sokkal nem sikerül. Én ilyen vagyok, nem akarok belegázolni valakinek a lelkébe, akkor sem, ha igazából megérdemelné, mert ő elég csúnyán viselkedett velem és akkor még finoman fogalmazok, de attól még nem tehetem meg, hogy szándékosan mondok róla rosszat, no meg az anyámról... mert hát az a nő ezek szerint az én anyám is, bár ezek alapján sejtésem sincs róla, hogy jó ötlet-e egyáltalán megismerni. - Apa nagyon rendes és kedves, meg figyelmes és sokat játszik velünk. Persze időnként tud szigorú is lenni, de mindent meg lehet vele dumálni és... nagyon imádja az öcsémet is. Állati sokat dolgozik, hogy minden rendben legyen, tudod ő mugli, szóval ezt az egész varázsvilág dolgot annyira nem kezeli jól. - vagy is én jelenleg még ebben a hitben élek. Azt hiszem az már tényleg sok lenne, ha még az is kiderülne, hogy apa nem is mugli, plusz van egy ikertesóm is. Azért ez tényleg elég durva lenne, egyelőre elég nekem egy információt megpróbálni feldolgozni, az se megy azért olyan könnyen. - Én írtam apának, szóval amúgy se hiszem, hogy ezt megtehetnénk. Igen... január kettő. - azért itt már én is elmosolyodom és feltápászkodom kicsit a helyemről, hogy ha már ilyen gesztust meg tud ejteni, akkor jól megöleljem. Talán ez az egész még jól is alakulhat, ha nem tökéletesen, de legalább valahogy. - Szent a béke? - pillantok rá óvatosan, amikor kicsit újra elhúzódom tőle. Azért van bennem még mindig egy nagy adag félsz Bonnie felé... nem tudom, hogy mennyire marad meg a mostani állapot és azért azt sem tudom elfelejteni, ahogyan eddig beszélt velem. Az nem volt piskóta.[/color]
♪ Heart to heart ♪ ϟ Ruha ϟ Mit művelsz már megint?
- Pedig hidd el, ha rákapsz az ízére, hogy figyelnek rád, úgy alajunak a dolgok, te sem biztos, hogy ellen tudnál állni annak, hogy hass másokra. Azért ez nem olyan dolog, amit csak úgy figyelmen kívül tud hagyni az ember. Ha tényleg az ikrem vagy, ennyire neked is a véredben van. – Most egészen értelmesen beszélek vele, vélhetően több dolog miatt. Egyrészt azért, mert én imádtam vezető lenni, és jó dolog erről beszélni, másrészt ha már így alakult, hogy egy családból származunk, akkor nem lehetek vele mindig ősgonosz, még ha meg is érdemli. Nem mondom, hogy nekem kell majd kikupálni, viszont ha úgy alakul, hogy több időt töltenénk együtt, hát megismerhetjük a másik különböző oldalait is. Felsóhajtok, és bólintok, hajlandó vagyok korrektebbül viselkedni, ám nem leszek kevésbé visszafogott ha a fiúkról van szó. Abból nem engedek. - Anya... ő amolyan tipikus vezető típus. Mindig tudja, hogy mit merre, mintha mindent fejben tudna tartani, csak úgy nézek rajta, hogy mennyire összeszedett. Hozzá képest én még bőven fejlődésben vagyok. Pedig aztán.. a Beauxbatons-ban nem volt gondom azzal, hogyan irányítsak, csak a vége felé, amikor zűrbe kerültem, akkor derült ki, hogy mennyire át lettem verve. Ő sosem lett volna ennyire megvezethető. Hát ez van. – Vonom meg a vállamat, és szőke tincseimbe illesztem a hüvelykujjaimat hogy jobban göndörödjenek. Sosem gondoltam volna, hogy itt a tenger másik végében ott van egy másik énem, aki ennyire különbözik, másfelől meg mennyire ugyanilyen mint én. Meghökkentő elsőre nagyon, próbálom nem csak az árnyoldait nézni, ám ha azt nézem, hogy eddig sokszor ki tudtam magamnak harcolni a kiváltságos posztokat, ha kettő lenne belőlem, akkor vajon veszítek, vagy nyerek ezen? Nem tudnék már most választ mondani minderre, még friss az élmény. - Inkább az apádról beszélj... vagy apánkról? Mivel nem látok más utat, minthogy valóban testvérek vagyunk, azt hiszem mindenképpen így kell mondani. Apa... olyan fura szó, sosem volt jelentése. És most mégis lenne. – Hümmögök, és eltűnődöm, magabiztosságom, amit a nagy számból merítek, pár percre most tűnni látszik, talán éppen ezért vagyok annyira bunkó sokszor, mert nem volt előttem egy férfimodell, akire érdemes lett volna felnézni, és mivel a hiányomat én nem a cukiságban éltem ki, mint Charlene, ez lettem én, irányításmániás dög. Annak viszont csodaszép, ezt senki nem tagadhatja meg tőlem. Mondanám, hogy Charlene is jól néz ki külsőleg, ő meg még visszafogott is a maga módján, és ez milyen jó, de idegesít, hogy ő milyen jól kezelte. Mi két nőként támaszkodtunk egymásra, de az nem volt ugyanaz, mint egy apa-lánya viszony. Féltékeny vagyok, pedig anyával kész kis Szívek Szállodájás karriert futottunk be családilag. - Nem tudom... Az nagy baromság lenne, ha helyet cserélnénk, és nyárra mindenki a másikhoz menne lakni, úgyhogy mást találjunk ki. Na jó, utolsó teszt... január 2? Ikrem? – Nézek rá sanda vigyorral, ha bólint, hát akkor egye fene, hajhúzás nélkül is megölelhetem. Széttárom a kezemet, ha akar... hát mittududomén, tegye.
♪ Stolen dance ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Kell az életed cukikám!
Azért azt még mindig baromi nehéz elviselnem, hogy ennyire magasan hordja az orrát, pedig ez nem változott és attól tartok, hogy egyáltalán nem is fog. Elég nehéz eset a lány, hiába hogy apa szerint kezelnem kellene a dolgait, de ez egyáltalán nem olyan egyszerű, hogy csak elhatározom és menni fog, mert ahhoz azért túlságosan fellengzősen beszél... nagyon durván fellengzősen az a helyzet. - Lehet, hogy nem, de még nem is próbáltam, úgyhogy nem tudhatjuk. - rántom meg a vállamat. Én csak azt látom, hogy igenis vannak olyan tanáraink, akikre felnéznek mások és olyan prefektusok is, és e mellett azért ők nem hatalmaskodóak és még csak a közelében sincsenek Bonnie viselkedésének, de nem hiszem, hogy majd én leszek az, aki meg tudom őt győzni bármiről is. Nem az a típus, aki elhinné, hogy ne adj isten nekem van igazam. Ő azt teszi, amit gondol, szerintem még akkor is, ha látványosan tuti, hogy el fogja szúrni, vagy hibázni fog, mert az, hogy beismerje, hogy téved... inkább sétál bele egy szakadékba, csak mert nem hiszi el, hogy más szerint nem jó rajta már a híd. - De anya ezek szerint nem olyan, mármint... ő milyen egyáltalán? - mert eddig azért olyan sok jót nem mondott róla, hogy olyan jó lenne a kapcsolatuk, vagy ilyesmi. Igen én nagyon jóban vagyok apával, bár így azért még sokkal rosszabb érzés az, ami történt, hogy nem mondta el ezt az egészet. Én is kérdezgettem már párszor őt arról, hogy ki az anyám, hogy hol van, miért ment el, de sosem válaszolt és erre most itt van egy ikertestvér... és én őszintén szólva nem nagyon tudom, hogy mégis mit kezdjek az egész helyzettel... főleg hogy az ikrem nem annyira jó fej. Azt pedig végképp nem karom, hogy ennek ellenére mégis bevágódjon apánál, mert apa kedves és figyelmes és... ő mégis csak az én apukám! - Nem az öcsém csak a féltestvéred lehet maximum. Apa pár éve, miután eleget noszogattam találkozott valakivel, nagyon kedves nő volt, csak... belehalt a szülésbe. - rossz emlék, én is nehezen beszélek róla, hiszen mégis csak jó dolog volt hogy volt végre anyukám, még ha csak rövid ideig is. De meghalt és apa kapott még egy gyereket, akivel foglalkoznia kell. Jó persze ő nem így élte ezt meg, de hát a lényeg mégis csak valahol ez igaz? Én is rendelek egy vajsört, ha már egyértelmű, hogy az a kettő neki kell, mert persze elsőre azt hiszem, hogy az egyik az enyém. - Te... ez azért akkor is nagyon durva és most mi lesz? - ha bevallják teszem azt, akkor mi van? Nem hiszem, hogy most akkor hirtelen csak úgy egy boldog nagy családdá tudnánk válni, ha egyszer nem is ismerjük egymást, meg semmi.[/color]
♪ Heart to heart ♪ ϟ Ruha ϟ Mit művelsz már megint?
Képes lesz kivárni, hogy mi rejlik a hasonlóságunk mögött, pedig állati türelmetlen vagyok. Úgy vélem, hogy ha várnunk is kell amíg a szüleink mondanak valamit, nem baj, addig itt van Charlene akit kifaggathatok a jelenlegi életéről, mert nem tudom, hogy most tényleg ikrem, vagy csak valami durva átverés áldozatai lettünk, futószalagon gyártja valaki a gyönyörű szőke lányokat. Jó, Charlene azért elmarad mögöttem ebben, ő olyan, mintha az árnyékom lenne, de ha tényleg a testvérem, valahogy majd kikupálom. Adok sminktrükköket, ilyesmi, és bolond, ha nem fogadja meg. Nem akarom én állandóan lenézni, hiszen egészen rendes az istenadta, és ha az én vérem, legalább lehetne az egyetlen, akit elviselek. Meglátjuk, hogy fog működni kettőnk között. - Honnan tudsz te ilyen sokat az uralkodásról? Téged talán olyanok vesznek körül, akik a kéréseidet várják? Vannak haverjaid, talán barátaid is, de az nem ugyanaz. Nem tudnál elvezetni egy diákszövetséget. – Nem nagyon izgat, hogy már a véleménye, én vezetettem már, igen sikeresen, bár végül ellenem fordultak, de évekig megvolt az udvartartásom. A vezetők sorsa bizony az, hogy a fejük a porba hulljon. Majd kezdem előlről, mondjuk itt. A következő bálkirálynő már én leszek. Azok szavazatait is begyűjtöm, akik az ikremre gerjednek. - Na látod, ez a jó kérdés. Ha valóban van közünk egymáshoz, akkor kiderítjük. Anyát régen faggattam róla, hogy hol az apám, kitérő válaszokat adott, így feladtam, és betudtam annak, hogy valami lényegtelen alak. Erre jössz te, és lefested őt olyannak, aki akár jó is lett volna nekem. Ez így totál szívás. Megfosztottak minket a szüleinktől. - Most én is rázom a fejemet, és meg is lepődök, hogy mennyire egyformán tesszük. Ezúttal nem is úgy tekintek rá, mint egy tükörképre. Halványan elmosolyodom, tényleg ő lenne a testvérem? Fura.. Ki kell faggatnunk őket, viszont ha eddig nem mondták el, egy esetleges szembesítés mennyit számítana? Nem hiszem, hogy meg akarom csinálni a Két Lottit, hogy helyetcseréltek, mert normális körülmények között akarnám megismerni az apámat, nem csellel, és különben sem tudnék olyan lenni, mint Charlene. Az valahogy... nekem természetellenes. - Öcséééd? – Nyílik tágra most még jobban a szemem. – Na ne már, kész kis melódráma kerekedik ebből. Azt hittem, hogy milyen frankó lesz új iskolába kerülne, nem voltam erre felkészülve. De ő ugye nem anyától van? Ha már kettőről nem tudok, ráborítom anyára az asztalt... – Ülünk le a seprűben, hogy két vajsört rendeljek. Aztán várakozóan nézek Charlene-ra hogy ő mit iszik.
♪ Stolen dance ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Kell az életed cukikám!
Mindenre van magyarázat, csak még nem jöttünk rá, hogy mi a fene lehet, pedig erre is kell, hogy találjunk valamit. A szüleink valami miatt nem mondtak nekünk semmit sem, pedig egyre inkább úgy sejtem, hogy másról nem lehet szó, mint hogy igenis ikrek vagyunk, amúgy hogy a fenébe lennénk ennyire baromi egyformák, ha egyszer nem klónozásról van szó, meg nem is arról, hogy százfűléfőzettel vette fel az alakomat mondjuk? Ha egy kicsit rugalmasabb lenne, akkor sokkal könnyebben találnánk meg a megoldásokat is, de persze, hogy nem nagyon hajlandó rá, hogy egy kicsit rendesebben viselkedjen velem. Azt is elég nehéz lenyelni, hogy egyértelműen bele akart mászni az életembe, átverni a barátaimat, meg minden. És most akkor próbáljak vele közös nevezőre jutni, mert apa szerint legyek én az okosabb. Hát elég nehéz. - A jó vezetőt nem félelemből követik, hanem hűségből. - rántom meg a vállamat. Az ő dolga, hogy mit gondol, de az tuti, hogy ő rosszabb uralkodó lenne mint én. Na nem mintha nekem bármikor is hatalomra lett volna szükségem, sosem igényeltem ilyesmit. Én azt szeretem, ha barátok vesznek körbe és nem pedig követők, vagy ilyesmi. Persze ő tudja, hogy neki hogy jobb, ha akar hát akkor legyen félelmetes vezetőféle, de én nem hiszem, hogy az igazi vezető ilyen lenne. Dumbledore is tökéletes igazgató, pedig senki sem fél tőle, sőt mindenki nagyon szereti, és nem viselkedik senkivel sem undok módon. Én inkább követem az ő példáját, mint másét és tuti, hogy nem fogom hagyni ennek a rémes nőszemélynek, hogy kikupáljon engem. Arra semmi esély sincs, nekem így tökéletes. - Nem tudom, hogy miért van, hogy egyáltalán hogyan gondolhatták, hogy ettől bárkinek is jobb lesz. - rázom meg a fejemet. Tényleg nem értem az egészet. A szüleink mégis csak a szüleink, ha tényleg közösek egyáltalán hogyan szakadhattak el tőlünk? Anyának én nem voltam elég fontos? Apának meg Bonnie? Vagy azt hitték, hogy így jó lesz majd, hogy nem vagyunk együtt? Valami oka biztosan volt és nem akarok már előre kiakadni apára, mert az nem lenne szép tőlem, de attól még elég nehéz kezelni ezt az egészet, főleg hogy még csak válaszokat sem kaphatok tőle, hiszen messze van és nem tehetem meg, hogy hazautazom, hogy megkérdezzem mi a fene ez. - Apa kedves és nyitott. Persze néha ő is komoly, de mindent meg lehet vele dumálni és sokat foglalkozik velünk az öcsémmel, szóval... nem értem. - ez elég fontos, mégis hogy a fenébe titkolhatta el egyáltalán előlem? Sose volt olyasmi, amit nem mondtunk el, erre épült az egész, hogy nincsenek titkok. Én is elmondtam, ha valami gond volt a suliban, pont e miatt, erre kiderül, hogy ő titkolózott, méghozzá ilyen szinten. Kár lenne tagadni, hogy a kedvem most nem a legjobb, de követem Bonniet befelé, bár még azt se tudom most, hogy mit igyak, vagy igyak-e egyáltalán valamit. - Nem is tudom, szerinted? Ez most nekem elég sok így egyszerre, ha tényleg igaz. - általában jó a kedvem, de azért ez az egész tényleg elég durva most, nem csoda, ha csak erőtlenül huppanok le az egyik asztalhoz. Jó lesz valami sima vajsör, vagy akármit, töklé. Apa hazudott.... egyelőre ezt kéne valahogy kezelnem, csak még nem tudom hogyan.[/color]
♪ Heart to heart ♪ ϟ Ruha ϟ Mit művelsz már megint?
//[/color]
