2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Úgy látszik Dorothy tényleg nagyon oda van ezért a régiséges meg múmiás dologért. Örülök neki, hogy van valami, ami érdekli és nem csapong a rengeteg dolog között. Ismerek olyat is, aki egyik héten a kviddicsért rajong, a következőben meg már bájitaltan tanár akar lenni, de ha aznap délután rákérdezel, már lehet, hogy kocsmát akar majd nyitni. Még nekem sem tiszta az, hogy mit is akarok majd, de igyekszem megtalálni önmagamat, ahogy Ő is tette. Belőle meríthetek ihletet és energiát is. Mosolyogva hallgatom őt, ahogy áradozik a felfedezéseiről. Valóban tök jól hangzik amit mond, kivéve a múmiákat. - Mint például? Miféle varázstárgyak azok? Ártalmasak? De azért ugye jól néznek ki? - őszinte kérdésekkel bombázom őt, hogy lássa valóban érdekel. Már gondoltam arra is, hogy talán ... a következő szünetben vele tartanék. Biztos nagy meglepetés lenne neki. Persze fel kell rendesen készülnie a rengeteg fujjogásomra, minden egyes halott, aszalódó varázsló előbukkanásakor. De attól jó szórakozás lenne, hisz együtt lennénk és együtt töltenénk minél több időt és sok kalandot. - Hmm, te e miatt aggódsz a legkevésbé, kedvesem. - kissé közelebb hajolok hozzá vigyorogva. Sosem voltunk olyanok, akik túlzottan aggódtak volna amiatt, hogy esetleg nem lennénk elég érdekesek mások számára. - Ha ráncos leszek miattad, akkor kevés lesz az a krém, amit Madame Pomfrey tud adni. Ugyanis abba belehalnék. Szóval siess és bökd ki végre, különben egy leszek a múmiáid közül. - hiába vagyunk most mindketten boldogok, ha csak egyikünk szerencsés. És az Ő. Connor ... még csak nem is sejtettem, hogy ők ketten ... De mióta és hogy nem vettem észre? Ez lehetetlen ... Nem titkolom elfehéredésemet, de hát az nem is tudnám. Foghatnánk sok mindenre, mint például a leesett vércukorszintem, vagy a hirtelen jött meglepetés. - Igen, eléggé. - nyilván nincs itt semmiféle tévedés és Dorothy sem azért találta ki ezt, hogy később bekiáltsa, hogy ez csak vicc és azért mondta, hogy lássa a rémült arcomat. Mert ez egy nagyon rossz vicc, nagyon rossz. De Ő olyan boldog és a szemei is csak úgy csillognak, mikor nagy beleéléssel mesél róla. Nincs szívem elmondani neki, hogy nekem is tetszik és én is oda vagyok Connorért, de ... - Tudom miről beszélsz. Nagyon is tudom. Ugyanis ez lett volna amit mesélni akartam neked, hogy beleszerettem valakibe. Csak úgy tűnik az a valaki engem még csak észre sem vesz. Nem vagyok olyan különleges mint te. Szerencsés vagy. - nevet szándékosan nem említettem neki és nem is szeretnék még most egyelőre. Ha magától rájön, akkor az oké, de máshogy nem mondok neki semmit ...
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Crystal & Dorothy - Újra itt! 2015-04-11, 11:48
- Oh Crystal olyan csodás dolgokat! Kincseket, régi tárgyakat, amik rengeteg emléket őriznek és persze varázstárgyakat, amiket még csak nem is ismerünk! Annyi minden van a föld alatt, amiről még csak sejtelmünk sincsen, hidd el tényleg remek dolgokat őriznek a múmiák. Van amiről nem is sejtenéd, hogy régi. - hát igen sok varázstárgy van, amit úgy el tudnak készíteni, hogy még az idő múlása se látszik meg rajta. Nem tapad meg rajtuk a por, vagy nem fogja őket a rozsda. Tudom én, hogy Crystal máshogyan áll ezekhez a dolgokhoz, de én nagyon tudok lelkesedni, ha régi tárgyakról van szó. Kb. úgy vagyok vele, mintha ő egy új varázslatról hall, netán lát a kirakatban egy új ruhát. De nem baj ez, ő segít abban, hogy kiváló ruhatáram legyen, én pedig azért néha adok neki csodás tárgyakat, amik nem csak szépek, de legalább hasznuk is van. Mint a nyaklánc, amit Connortól kaptam karácsonyra. - Úgy ismersz, mint aki aggódik? - nevetem el magam. Jó persze én azért nem vagyok annyira pozitív véleménnyel magamról, mint ő. Nem mondom, hogy tökéletes vagyok, de sosem voltam vészesen önbizalomhiányos, hogy ne tudjak mit kezdeni magammal és azt higgyem, hogy rémes vagy, vagy bármi. Egyébként is úgy gondolom, hogy az ember akkor lesz igazán szép, ha ezt elhiszi magáról, mert akkor a kisugárzása is ezt mutatja, ellenben bármilyen is lehet, ha rosszakat gondol magáról, az csak még inkább ront az összképen, ez sajnos így van. - Majd kérünk Madame Pomfraytől valami remek krémet a ráncaidra. - vigyorodom el. Ennyi amúgy is belefér, ha egyszer barátok vagytok, egy kicsit húzni a másikat csak azért is. Tudom én, hogy kíváncsi, én is arra, hogy ő mit akar mesélni, de ha már kibírt két hetet, akkor ennyi még csak belefér, legalább azért, hogy kínozzam kicsit... nem nagyon, csak egy kicsit. Azt viszont egyből sikerül észrevennem, hogy elég rendesen elfehéredik. Jesszus mondd, hogy csak azért, mert meglepődött, mert én nem szoktam ilyet csinálni és nem azért, mert Connornak igaza van és... tényleg olyan szemmel nézett már rá!? Nem akarok e miatt bajt közöttünk, mégis csak Crystal a legjobb barátnőm és szomorúnak sem akarom látni. - Igen az a Connor, eléggé... biztos is vagyok benne, szerintem nehéz lett volna összetévesztenem mással. Vagy ha mégis sikerült, akkor... elég nagy baj van. - mosolyodom el. Hát na, tuti, hogy Connor volt, aki belemászott a számba, amúgy most elég ciki helyzetben lennék na. - Tudod ő annyira... nem is tudom, vad de közben gyengéd és figyelmes is és... totál odavagyok érte. Tudom, hogy nem szabadna, mert ha bárki megtudná, akkor kirúgnák és nekem is bajom lenne belőle, de jesszusom Crystal! Ez a pasi... komolyan őrjítő! - és nagyon remélem, hogy ő nem gondol így rá, mert akkor azt se tudom, hogy mi lesz. Túlságosan lelkes vagyok, de a fenébe is végre elmondhatom valakinek és nem is tudnék nem áradozni róla folyamatosan. Azt hiszem menthetetlenül sikerült belé zúgnom.
Mikor Dorothy elmondta hetedikben, hogy a vizsgák után melyik szakra készül, szinte azonnal nevetésben törtem ki. Nem kinevettem, csak elég viccesen jött ki, hogy én az új dolgok iránt rajongok, ő meg a régiekért. Ismét valami, amiben különbözünk, de mégis kiegészítjük egymást. Én régiségben, csak a régi ékszereket szeretem, amik különlegesek, mint mondjuk nagyi nyaklánca meg ilyenek. - És mégis miket őriznek? - a bacikon és mindenféle betegségen kívül persze. Engem senki nem tudna kimozdítani egy ilyen helyre. És mit viselnek egy ásatáson? Overált? Szent Merlinre, abban hol néznék ki jól? Még ha fel is turbóznám kicsit, úgy festenék benne, mint egy falusi szerelő. Vagy egy tehénpásztor. Nézzétek meg, tiszta libabőr lettem már csak a gondolattól is. Imádom ezt a csajt, még ha néha nem is mutatom ki, vagy máshogy tűnik, csak mert nem értek vele egyet valamiben. De pont ez a jó, hogy ennyire mások vagyunk. Különben megunnánk egymás társaságát, hisz ugyan arról beszélnénk és a végén már nem is lenne kedvünk beszélgetni. Így meg mindig van valami friss pletyka, vagy téma a szakjainkat illetően, vagy fiúk, ruhák és ahogy most is, máskor is előfordulnak az aszalódó hullák. Tényleg nincs azzal bajom, ha beszél róla, míg nem mutogatja. Képeket nem nézek róluk, nem tudnék aludni. Rémálmok, karikás szemek ... - Ne aggódj, te is tökéletes vagy. Tökéletesek vagyunk. - kacsintok rá. Nem vagyunk olyanok, mint az ikrek, de legalább annyira imádjuk egymást, mint a testvérek. Örülnék neki, ha ilyen tesóm lenne, nővérem esetleg húgom. A nyárra áthívom szerintem hozzánk. A szüleim tuti megint valami nagy útra mennek, mint minden évben. Idén talán velük tarthatunk, vagy ha nem, hát miénk lenne az egész ház. Szuper lenne. - Naná, hogy mindent. - micsoda kérdés. Ez az életem a ruhák és a divat mellet. De azért persze szeretek elemi mágiát is tanulni. Szerintem nagyon is hasznos és még jól is néz ki. Főleg jól néz ki, de ha Dorothy bajba kerülne, akkor meg tudnám védeni őt. Most erre edzek. Ez lebeg a szemeim előtt, hogy ha újra háború lenne a világunkban, legalább azokat megtudjam védeni, akiket szeretek. Az elemek pedig mindenhol megtalálhatok, így nem lenne ezzel semmi gond. - Most komolyan, te ezt élvezed? Hogy húzod itt az idegeimet. Ha ráncos leszek a kíváncsiság miatt, akkor az a te hibád lesz. És természetesen párhuzamosan nem ér mesélni, mert oda a varázs. - persze én is el akarom már neki mondani, hogy szerelmes vagyok, hogy egy olyan férfiba szerettem bele, aki nagybetűs TABU. Főleg mert diák vagyok és ... ebből elég nagy galiba is lehetne, akár ki is csaphatnának. A szüleim tuti beíratnának valamelyik másik tanintézménybe, de én itt érzem jól magam és a barátaim is itt vannak. Nem akarok mindent elölről kezdeni. De most még élvezem a társaságot és azt, hogy újra itt van. Sőt, van új sztori, szóóóóóval ... Ahogy hallgatom, szinte lefehéredek. Úgy érzem, hogy kifut az ágy alólam és eltűnik minden, ahogy kimondja Connor nevét és hogy ... - Mármint az a Connor? Biztos? De ... azért csak próbáld meg mennyire. - továbbra is érdekel, hogy mi is volt köztük meg ilyenek ... Mert ez így nem jó. Nagyon nem. Ennek nem így kellene lennie. Ő és én nem szerethetünk bele ugyanabba a személybe ... nem és nem és nem! Na ezt hogy mondjam meg neki?
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Crystal & Dorothy - Újra itt! 2015-04-04, 07:36
Hát igen vannak dolgok, miket sosem fogunk pontosan ugyanúgy kezelni, de mégis barátnők vagyunk, méghozzá a legjobbak, mert nem kell mindebben egyformának lenni. Én bírom a pasis dolgokat is, és nem mindig érdekel annyira a divat teszem azt, ő viszont azért jobban ad a külsejére és nem foglalkozik kiaszalt hullákkal. Jó eséllyel, ha meglát olcsóbban egy isteni csizmát akkor úgy kell összekaparni a földről, én viszont ha meglátok egy különleges régi varázstárgyat akkor tuti, hogy visításban török ki. De ettől jó ez, hogy nem vagyunk egyformák, kiegészítjük egymást. - Nem feltétlenül a hullákban, inkább... amit őriznek! - vigyorodom el. Jó na a hullák nem annyira izgik, bár köztük is akad olyan, aki nagyon is annak számít, főleg ha régi és ősi és valami legenda fűződik hozzá, netán teszem azt híres és nagy dolog, hogy te láthatod először... sőt még az is, ha századik agy a sorban, de legalább láthatod. Persze nem vágom, hogy ezt teljesen megértse. Nem mindenkinek izgi az ilyesmi, és az évfolyamomon is elég kevesen vannak, akik oda vannak az ereklyékért, de hát nem számít, attól még az én véleményem nem fog megváltozni. A lényeg az, hogy én is meghallgatom, ha egy különlegesen szép táskáról beszél és ő is meghallgatja a kalandos sztorijaimat. Amúgy is ezek gyakran tökre izgalmasak tudnak lenni. - Igen Crystal, tökéletes vagy! - nem is mondhatnék mást, megölne a pillantásával! Nem is akarnék, miért tenném? Szép... csodaszép, meseszép. Ő olyan, mint a régi időt igazi nemes hercegnői, akik ért sorban álltak a gazdag kérők, hogy őket válassza, aztán persze a szeszély mindig más felé húzott és minden kalandos és izgalmas történetben a hercegnő szíve valamiféle tiltott gyümölcs után áhítozott. Vajon ő is így van ezzel, tiltott gyümölcsök érdeklik? Engem igen, pedig nem én vagyok a hercegnő, én maximum a hercegnő testvérének lennék eladható. Mégis olyan valakiért vagyok oda, akiért nem szabadna és most még csak nem is aggódom e miatt annyira, mint a szünet előtt, pedig tudom, hogy kellene, de... nem megy. Túlságosan élénken él még bennem a csókja, az együtt töltött idő, hogy aggódni is tudjak most. - Mindent? Komolyan... mindent? - nem tudom megállni, de el vigyorodom. Tudom, hogy kíváncsi, én is az lennék a helyében, sőt az is vagyok, hiszen azt mondta, hogy neki is van mesélni valója, de még kicsit kibírom, aztán majd szépen beavat ő is a részletekre, mert érdekel, mert kíváncsi vagyok, hogy mit akar mesélni nekem. - De most kíváncsi lettem, párhuzamosan mesélni nem lehet igaz? - kicsit azért még húzom, nem bököm ki azonnal, csak hogy meg legyen a szükséges feszültségkeltés, csak hogy miért ne. Nem vagyok én gonosz, csak egy kicsit, no meg talán valamelyest félek a rossz végkimeneteltől, talán érthető. - Hát tudod... tudom, hogy nem szabadna és ez titok, mert kicsaphatnak, vagy neki baja lehet, de Connor az, az elemi mágia tanárod. Ő egyszerűen... jézus! El se tudom mondani mennyire... - nem valahogy nem tudom szavakkal kifejezni, totál oda vagyok, egyszerűen csak látszik rajtam. Pár pillanatra még arról is megfeledkezem, hogy amúgy aggódom, hogy mi lesz majd a reakciója, vagy hogy amit Connormondott az igaz-e, de oda vagyok és így nehéz még tovább aggodalmaskodni is na.
A komolyság Dorothy-tól és tőlem elég távol áll. Vagyis főképp tőlem. Ő annyival óvatosabb, komolyabb és talán érettebb a döntések terén, én viszont határozottabb vagyok tele energiával és ha úgy alakul, akkor igencsak talpraesett tudok lenni. Ezek attól még nem zárják ki azt, hogy ne tegyünk úgy, mintha. Az pedig szinte tagadhatatlan, hogy mennyire érdekel minden, ami drága barátnőmmel történik. Általában sokkal érdekesebb dolgok esnek meg vele, mint velem, pedig én olykor keresem a kihívásokat is. - Mi menő van a kiaszalt hullákban? - húzom el picit a számat. Szerintem sosem fogom megérteni, miért is jó annyira ásatásokra járni, ereklyék után kutatni és vénöreg hullákat nézegetni. Erről már vele is többször beszéltünk, hogy megértsem, vagy megszeressem, de eddig sikertelen volt minden próbálkozás azt hiszem. De ettől még szerintem én vagyok a legnagyobb támogatója az én hullaszerető barátnőmnek. Csak ne hozza haza a munkát, mert nem vagyok hajlandó osztozni eggyel az ágyamon. A szekrényben kutatva magam sem tudom miért épp ezt az inget szemelem ki. Szégyellném magam, ha ebben kellene mások előtt mutatkoznom, ha valaki véletlenül meglátna így. Egyszer talán elajándékozom valakinek. Vagy csak úgy karácsonykor beteszem a fa alá. Majd elviszi valaki, nem? - Még szép, hisz tökéletes vagyok. - jegyzem meg egy kacsintás kíséretében, majd szélesen elvigyorodom. Való igaz, hogy rajtam minden jól áll és ezt én is tudom. Kicsit elkényeztettek a szüleim azzal, hogy bármit megkaphattam ... a híres tervezők legújabb kollekciójától kezdve a legfinomabb édességekig. De amióta Dorothyval megismerkedtem, nagyon sokat változtam, méghozzá pozitív irányba. Már nem tartom annyira nagyra magam, csak mert a szüleimnek van pénze. Nekem attól egy vasam sincs ... de majd ha dolgozok, akkor már lesz. Ettől még érezhetem magam így is jól. - Most nézd meg mit tettél velem? - célzok arra az eltelt időre, míg nem volt mellettem. Végül csak odaugrok mellé az ágyra és izgatottan várom, hogy meséljen nekem a kalandjairól, helyes pasikról. Tudom, hogy nem kell sokáig várnom. Én is szembeülök vele, törökülésben. - Ez természetes. - még szép, hogy mindent elmondunk egymásnak. Mindent. Viszont érzem, hogy emiatt most nekem is be kell vallanom valamit, amit lehet rossz szemmel fog nézni, hisz mégiscsak a tanáromról van szó és jóval idősebb is nálam. - Hogy mi? - szinte elképedek azon, amit mond, de látszik szemeimben a vágy tüze, hogy minél többet megtudhassak. No lám, az én kis barátnőm szerelmes. - Hallani akarok minden részletet. A legkisebbtől a legőrültebbig. Utána majd én is mesélek neked valamit. Lehet ki fogsz akadni, de nincsenek ugye titkaink és szükségem van a tanácsodra is. - helyeslőn bólogatok, miközben már próbálom is felidézni, hogy vajon kikkel táncolt a karácsonyi bálon. Sajnos nem sok mindenre emlékszem és nem is voltunk végig egymás közelében. Így lehet hogy lemaradtam valakiről, mert egyelőre csak Connor rémlik, de ő nem lehet. Biztos hogy nem! - És ki az? Ismerem? - tudni akarom! Tudni, hogy ez nem fordulhat elő.
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Crystal & Dorothy - Újra itt! 2015-03-24, 20:11
Próbálok én komoly maradni, de őszintén szólva határozottan nehezen megy. A komolyság akkor, amikor épp vele vagyok... nehéz. De mégis csak két hétről van szó és egy kis viccelődés belefér így az elején, úgy tenni, mintha nem is akartam volna annyira sietni vissza hozzá, pedig így volt. Már alig vártam, hogy elújságoljak mindent. Talán Connor téved, rosszul látta... nem jól gondolta és nem lesz semmi baj. Ő sem feltétlenül érthet meg minden jelet és kész igaz? Crystal a barátnőm, miért lenne belezúgva egy tanárba, akit nem is ismer... idősebb is nálunk... bár persze tény és való, hogy baromi szívdöglesztő, de... Ajjj, nagyon remélem, hogy nincs erről szó, mert akkor tényleg nem tudom, hogy mi lesz. Nem akarom, hogy baj legyen belőle, nem akarom, hogy rámenjen a barátságunkra. - Hercegnő... vagy múmia? Nem hangzik rosszul. - vigyorodom el. Persze csak húzom, ha már ő is pont ezt teszi velem. - Inkább kiaszalt hullák vannak. Nagyon menő. - oh tudom, hogy ő nem igazán van oda az ilyesmiért, sosem érdekelte annyira, mint engem, de pont e miatt lehet ezzel piszkálni egy kicsit. Mielőtt még ledobnám magamat az ágyra, mintha tényleg nem lenne semmi fontos mesélni valóm, pedig... az mindig van. Tudja jól, hogy bármikor jövök meg az első, hogy mindenről beszámolok, még a legkisebb apróságról is és ez természetesen most sem lesz másképp, csak kell egy kis felvezetés. Felemelem a fejem az ágyról, amikor megszólal, de nem tudom megállni, hogy végül ne nevessem el magamat, amikor a két teljesen egyforma inget kezdi el nekem mutogatni, hogy melyik a jobb. Már eleve az is furcsa, hogy ilyesmit vesz fel, de tudom, hogy mások elég soha az életben nem tenné ki a lábát ennyire slamposan. - Úgyis tudod, hogy rajtad minden jól áll. - mosolyodom el végül. De persze nem állja meg sokáig, hogy végül ne dobja le magát mellém, ami érthető is, hiszen kíváncsi, és én is, hogy vele mi volt az elmúlt két hétben. Végül csak rászánom magam, hogy feltornásszam magamat legalább törökülésbe. Nem is tudom, erről fekve valahogy nem menne a mesélés, így egyszerűbb. - Minden elmondunk egymásnak igaz? Nagy titkokat is, és ez... most tényleg hatalmas titok! Szerelmes vagyok Crys, totálisan belezúgtam valakibe, akibe nem szabadna és... egy egész napot vele voltam Dél-Amerikában. Utánam jött és... jó ég,, ahogy csókol! Ahogy néz! Valami... elképesztő pasi! - látszik rajtam, hogy mennyire vagyok lelkes, hogy szinte már attól is szaporábban veszem a levegőt, hogy beszélek róla, hogy felidézem az emlékeket és ez egyszerűen valami mesés. Maga az érzés, hogy szeretem, hogy kimondtam, hogy elmondhatom valakinek, hogy nem kell magamban tartanom. - És ő is szeret tudod? A karácsonyi bálon táncoltam is vele és... valami fantasztikus! - a helyzet és ő is és ez az egész. Én még sosem éreztem ilyet, de egyszerűen csodás el se tudom mondani, tényleg úgy érzem magam, mintha a felhők között szárnyalnék ha vele vagyok, ha csak rá gondolok.
Őszintén szólva senkinek nem vallanám be nyíltan, ha hiányzott az illető akár csak egy kicsit is, mert ezt a gyengeség jelének tartom. Én pedig nem vagyok gyenge. Erős boszorkány vagyok, aki ha hagyja hogy kikupálják, nem is akármilyen lehetek. Nyilván nekem is kell érte tennem, de ezzel nincs is gond. Viszont Dorothy más. Neki akár azt is elmondhatom, ha valaki tetszik, vagy ha valakivel valamilyen kalandba keveredek. Nem fog lenézni vagy elítélni. Az meg egyenesen világos, hogy ha valaki hiányzott is, akkor Ő biztosan. Viszont nem sértődik meg azon, ha mást mondok. Nehezen akarok elválni öleléséből, mert már jó ideje nem volt benne részem. Mióta is? Talán két hete? Két és fél? Na, már a napjára sem emlékszem. - Pedig már azt hittem, hogy le lettem cserélve valami hercegnőre, vagy út közben talált múmiára. Vannak múmiák Dél-Amerikában? - ilyen dolgokkal gondjaim voltak. Néha úgy néznek rám, mintha hülye lennék, pedig ha tudnák mekkorát tévednek. Viszont színésznőnek kifogástalan vagyok. Kezem még mindig karba tett helyzetben pihennek, de most már vigyorgok, mint a vadalma. Kezd érdekelni mi is volt a bálon, amiről még ne tudnék. Mert elég sok pletyka és izgi infó jutott már el hozzám. Nem, Dorothyról semmit nem tudok, ezért is érdekel. Engem minden érdekel. Nevetve nézem végig, ahogy rávetődik az ágyra és kényelmesen elhelyezkedik rajta. Csak fejem csóválom meg picit hitetlenkedve, de ha játszunk, akkor csináljuk jól. Nemde? - Hát jó, akkor segíthetnél dönteni, mert én nem tudok. - megvárom míg újra megemeli a fejét és a szekrényből kiveszek két totál egyforma fekete-vörös kockás favágóinget. Nem tudom hogy került a cuccaim közé. Biztos valaki elkeverte őket, de kényelmesek, szóval estére pizsi gyanánt jók. Máskor úgysem vennék fel ilyesmit. - Szerinted melyik áll jobban? Ez? - magam elé tartom az egyik inget - Vagy ez? - ekkor cserélek és a másikat tartom magam előtt. Kíváncsiságom határtalan és nem tudom melyikünk tör meg előbb. Már rég pletykálhatnánk, ha nem akarnék ez úttal én győzedelmeskedni. Folyton én török meg hamarabb, most igazán nyerhetnék. De nem bírom ki. Nevetve dobom el az egyik inget és bújok bele a másikba, majd már ugrok is az ágyra, mint valami vadmacska a zsákmányára. - Mi lesz? Kérvényt kell benyújtanom, hogy a barátnőd szaftos dolgokat tudhasson meg? - tárom szét karjaimat, majd mellédőlök. Hallgatom én, de még mennyire. Utána én is mesélek neki valamit. Kíváncsi vagyok mit szól ahhoz, ha elmondom tetszik az egyik tanár. Nem is akármilyen tanár.
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Crystal & Dorothy - Újra itt! 2015-03-14, 08:07
Először komolyan azt hiszem, hogy nincs is itt. Meglepetten pislogok párat, mert semmi mozgást nem látok hála nagy szekrény ajtó kitakarásának, meg persze a baromi hosszú vonat útnak, ami miatt a szekrény ajtó alatt kikandikáló lábát nem sikerül kiszúrni, de aztán moccan, én pedig a földre ejtem a táskát, hogy amikor vetődik, akkor megölelhessem. Tudom én, hogy hiányoztam neki, ez nem is kérdés, de a vigyorom mégis egy pillanatra eltűnik, amikor a félisten dél-amerikai pasast említi. Bár nem szó szerint értendő, de találkozás az volt és egyelőre még nem tudom, hogyan fogom neki az egészet elmondani, vagy épp azt, ami a bálon történt, pedig tudom, hogy valahogy majd muszáj lesz részleteznem, és remélem tényleg nem arról van szó, amit Connor megpedzegetett és akkor ne m lesz semmi baj. Pár pillanatnyi szorongatás után engedem csak el és a mosolyom is azonnal visszatér, amikor megáll előttem karba font kézzel, sőt vigyorrá szélesedik, amikor kijelenti, hogy azért nem is hiányoztam annyira. - Oh, persze, te se hiányoztál annyira, ez épp csak két hét volt, nem haltam bele majdnem, hogy nem tudtam elmesélni senkinek, mi volt a bálon. -rántom meg a vállamat próbálva nagyon komoly fejet vágni, de kb. két pillanatig sikerül aztán visszatér a vigyor az arcomra, és az ajtóban hagyott táskát felkapva célzom meg az ágyamat, hogy a táskát rá dobjam, a cipőmet lerúgjam, a kabáttól megszabaduljak közben és végül egy vetődéssel érkezzem meg. Átfordulok és könyökölve pillantok rá. - Öltözz csak nyugodtan türelmesen megvárom, ráááérsz. - pár szolid pislogással zárom a mondatot, még a fejemet is leteszem így hason fekve, mint aki tényleg baromira ráér a sztorizgatással, pedig látszik rajtam, hogy már kb. alig tudom magamban tartani, hogy mi történt a bálon, meg a szünetben, meg úgy általában, de ennyi kell. Ennyire mindig szoktuk húzni egymást és most se én lennék, ha nem tenném. Amúgy is ő kezdte azzal, hogy nem hiányoztam annyira, én csak rákontrázok. Persze ismerem őt és ismerem magamat is annyira, hogy túl sokáig nem fogom bírni, hogy csendben maradjak, és ne daráljak le neki mindent. Valahol ezzel egy kicsit időt is próbálok nyerni, mert félek, hogy van a dolognak nehezebb része is, bár még mindig reménykedem, hogy Connor rosszul sejti ezt az egészet. - Amúgy nagyon tuti félistenek is akadtak a tengerparton. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, felemelve a fejemet, hogy megnézzem hol tart és nagyobb fokozatra kapcsolt-e már, ami a készülődést illeti, pedig biztos vagyok benne, hogy így van. Mondjuk engem a görög félisten testű helyi lakosok aztán teljesen hidegen hagytak, bőven elég volt Connor félisten testét lesnem azzal a rengeteg szívdöglesztő tetoválással, nem vágytam én azon kívül más látványra.
Nem mondanám ritka alkalmak egyikének, hogy egész nap pörögtem, megállás nélkül mosolyogtam mindenkire és nem hagytam hogy a tahók elrontsák a napomat vagy a kedvemet. Hisz ez egy Nagy nap. Legalábbis nekem az, mert Dorothy végre visszajön a suliba és nem leszek egy fél. Azt hiszem nagyon jól kiegészítjük egymást és ezért is vagyunk már régóta a legjobb barátnők. Sosem vitatkoztunk eddig komolyabban, hogy hú, most akkor örök harag és nem szólok többet hozzád. Még csak fiúkon sem vesztünk soha össze. Van egy olyan szabály, hogy a barátnőd pasija, vagy épp aki tetszik neki, az tabu. Ez mindenhol és mindenkinél alapvető dolog azt hiszem és az illem is ezt követeli. Aki először szemet vet rá, azé. Legyen cipő, táska, egy új ruha, vagy egy dögös pasi. Lehet reklamálni, hisztizni és háborogni, de ez általában akkor is így van. Csajkódex. Ma este is elvesztem a ruháim között. Egyrészt el kell dönteni, hogy miben aludjak, mert mégsem lehet két egymást követő este ugyan azt felvenni... Illetve, hogy holnap mit vegyek fel. Persze a talár köteleződ, de mennyivel jobb lenne az egész suli, ha nem lenne ekkora fegyelem az egyenruhát illetően. Csajos csaj vagyok, egyéb holmiban jobban érzem magam, mint ebben a szörnyűségben. Tényleg szörnyű. Kissé nedves hajjal lépek ki a ruhásszekrény ajtaja mögül, ahogy meghallom Dorothy hangját. Először meglepetten pislogtam, hisz mégiscsak korábbra vártam és talán kicsit a remény is elhalóban volt, hogy még ma itt lesz és egész éjjen át pletykálhatunk, beszélgethetünk, mesélhetünk egymásnak arról, hogy mi történt velünk a szünet alatt és hogy miért volt ilyen sokáig oda. Főleg ez utóbbi érdekel, meg azt hiszem az előző összes téma is. Szinte elhajítom a kezemben lévő két szoknyát és úgy vetem rá magam a szobába lépő lányra. Imádom a barátnőmet, de csak ilyenkor tűnik fel, mennyire ragaszkodom hozzá. - Na végre! Azt hittem már nem is jössz vissza, mert megismerkedtél egy félisten Dél-Amerikai pasassal és megszöktél vele. - ölelem át nyakánál, majd kissé hátrébb lépek tőle, hogy megnézzem minden okés-e vele. - Persze nem mintha annyira hiányoztál volna. - teszem karba kezeimet és próbálok komoly arcot vágni. Remélem ismer már annyira, hogy tudja, nem gondoltam komolyan és nyilvánvalóan nekem nagyon is hiányzott. Azt hiszem elég sok minden van, amiről beszélnünk kell majd ... Tuti nem fogunk aludni.
Dorothy Bedingfield
Reveal your secrets
Tárgy: Crystal & Dorothy - Újra itt! 2015-03-12, 09:54
El sem hiszem, hogy így alakult a szünet. Az egész... kicsit olyan, mintha valami mesebeli esemény lenne, vagy nem is tudom. Úgy érzem magam, mint akit elvarázsoltak, és még az sem volt gond, hogy kicsit később tértem vissza a suliba. Akartam én előbb, de anyuék olyasmit találtak, amit képtelen voltam ott hagyni. Azért mégis csak ritkán jársz Dél-Amerikában és ennek a kutatásnak, amúgy is bőven volt köze a szakomhoz, tehát érthető, hogy a tanáraim is belementek, hogy egy héttel tovább maradok. Persze Crystalnak írtam róla levelet, hogy érkezem, csak egy kis csúszással és persze azt is odabiggyesztettem a végére, hogy nagy híreim vannak, amitől tuti, hogy padlót fog majd. Na jó, azért remélem, hogy nem szó szerint, mert ha Connornak igaza van és jól látta azt, hogy Crystal hogyan néz rá... hát abból még komoly baj lehet, azt pedig nem nagyon szeretném. A legjobb barátnőm már nagyon régóta és nem akarom őt elveszíteni egy pasi miatt, de közben meg oda vagyok Connorért és nem hiszem, hogy le tudnék mondani róla, ha kellene. Halkan sóhajtok egyet, ahogy közelebb lépdelek a klubhelyiséghez. Csak azt tudja, hogy ma jövök, de azt nem, hogy mikor. Remélem már a szobánkban van, mivel azt hiszem már a vacsinak is vége lehet a Nagyteremben, időben legalábbis elég későre járunk. Az utolsó vonattal érkeztem, aztán még az út a kastélyig, sikerült tényleg elhúznom úgy istenesen az érkezést, már az is lehet, hogy azt hiszi, nem is ma jövök, bár remélem, hogy ismer annyira, hogy sosem állítok valótlant és ha azt mondtam, hogy jövök, akkor itt is leszek. Nem sok holmim van, látszólag persze. Egy nagyobb tértágított kézitáska, abban van minden cuccom, amit az elmúlt hét hétre vittem Dél-Amerikába. Persze a holmim között már van pár levél Connortól is. Érdekes lesz az évet ezzel a tanársegédes dologgal indítani, főleg, hogy elemi mágiákból, amiben én annyira nem is vagyok durva. Na igen, remélem, hogy Crystal ezen nem akad ki, hiszen azért mégis csak... nem ellene szól, hiába hogy ő tuti, hogy jobb lenne ebben nálam. Átvágok a klubhelyiségen, néhány kósza köszönést ejtek csak meg, aztán már meg is célzom a lépcsőt, hogy végre betoppanjak a szobába. Remélem, hogy bent találom őt, mert ha üres lesz a helyiség, akkor elég hülyén jön ki a hirtelen ajtónyitás és a... - Na kinek hiányoztam? - jellegű felkiáltás. Ezt egy tök üres szobának azért ciki mondani, de reményeim szerint a barátnőm itt van és... hát nem azt mondom, hogy rám várt, de mondjuk úgy nagyjából.
