Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Liliana Philippa Hughes
Születési hely és dátum: Northleach, 1983.07. 17.
Csoport:Mardekár
Patrónus: Pici még hozzá
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Harmadik évfolyam
Képesség: Legilimentor
Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Igazi kettősügynök vagyok. A családom olyan, hogy meg kell mutatni az aranyvér erejét, a nemesek kifinomult kisujjat félretartó teázását meg minden marhaságot! Embereeeeeeek, ez már a huszadik század! Itt már csak te vagyunk meg én. Nincs szükség a formalitásokra. De kötelez a vérem, otthon csöndes, kifinomult hölgy vagyok, ám amikor nem figyelnek, egyből előtör belőlem az igazi én! Ledobom a varratott ruhácskákat, felkapok egy farmert meg egy pólót, hozzá sportcipőt, aztán megy a móka! Párszor mondjuk lebuktam már, amikor hamarabb értek haza.
Nem az én pályám ez a kényes úri viselkedés, sokkal jobban szeretem a szabadságot. Attól féltem, hogy elküldenek valami puccos hölgynevelő intézetbe, de szerencsére erre nem került sor.
Sokan számítónak tartanak, de ha az ember el akar érni valamit, akkor keménynek kell lennie, nem szabad így finomkodni. Imádok szórakozni, kipróbálni újdonságokat, nem érdekel, hogy ha ezzel bárkit is megbántok. Könnyen kötök barátságokat, főleg akkor, hogy ha nem tudják, hogy kinek a kije vagyok. Ezek általában felszínesek, nem sok emberben bízom meg úgy igazán. Ez szerintem azért van, mert eddig mindig megszabták, hogy kikkel barátkozhatok. Politikusok, aranyvérűek gyerekei. Van egy fiú… Jacob Montgomery… egy-két évvel idősebb nálam. Gyanúsan sokat hordanak minket össze egészen kicsi korunk óta. Szerintem titkon abban reménykednek a családjaink, hogy egymásba fogunk szeretni, pedig nagyon undi!
A nagyszüleim szerint szemtelen vagyok, amióta néhány éve kinyílt a csipám. Pedig én csak több szabadságra vágyom, amivel nyertem néhány plusz etikett órát.
Egyébként szeretek mosolyogni, jót szórakozni másokkal (másokon) meg ilyenek. Kifejezetten szórakoztat a humoros emberek társasága, igazi felüdülés számomra, ha hallgathatom a szellemes megjegyzéseiket. Azetikettmonnyonlebennem! Megpróbálom megjátszani a hölgyet, de én vagyok a család betöretlen fekete csikója. Néha egyébként ez nagyon fáj... mármint az, hogy nem vagyok jó nekik máshogy, csak úgy, ahogy a képzeletükben élek.
***
x Mardekár-light
x Zárvány az aranyban
x Mindig: mandarin, kakukkszó, vaníliaillat, ékszerek, farmer
x Soha: hercegnős ruhák, csipke, kötelesség, balett, zongora
***
Megjelenés
Tükröm, tükröm... Mondd meg nekik, hogy milyen is vagyok! Nem magasodtam túl nagyra, de egyáltalán nem mondható, hogy csöpp lennék. 157 centis vagyok, de fogok még nőni! Annyira nem akarok már nyúlni, így pont fogóméretű vagyok, bár a családom szerint a kviddics butaság.
Nem bírom a hajam, olyan seszínű. Régebben szőke voltam , most valami buta átmenet van a szőke és a barna között. Remélem sikerül hamarosan eldöntenie, mert így béna. Meg a szemöldököm is olyan bozontos, de Anyáék nem engedik szedni, mondván, hogy még fiatal vagyok hozzá! * dobbant a lábával* Már 13 éves vagyok, ezt kikérem magamnak! A szemem is uncsi, egyszerű barna… lehetne kék vagy zöld… akkor sokkal különlegesebb lehetnék… A hajam általában a vállamig ér, nemigen van türelmem megnöveszteni.
Kettősség jellemzi az öltözködésem: amit a családom lát, és amit nem. Előttük általában rám varratott ruhákat hordok, mindig jólfésült a hajam, kifogástalan a tartásom, ha pedig nem lát senki, akkor igyekszem a legócskább és legkényelmetlenebb göncökbe bújni. Nekem nem megy ez a hercegnő életstílus.
Életed fontosabb állomásai
13 évvel ezelőtt születtem az angliai Northleach falucskában, ahol a családom él. Van egy négy évvel idősebb bátyám Leonard. Az anyukám Rita Fairfax, egy régi nemes-aranyvérű máguscsalád leszármazottja, apukám nem nemes, csak aranyvérű. Fontos nekik a jó neveltetés, emiatt magántanárok jártak hozzánk, attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent a varázserőnk. Az átlagnál korábban vettük meg az első pálcámat, hadd tanuljak vele. Fogalmazzunk úgy, hogy nem mindig tartottuk be azt a szabályt, hogy kiskorú nem varázsolhat otthon. De hát ugye nálunk nem számít, minisztériumi barátok, nemesi rang villog a mellkason. Elsimítanak ezek bármit.
Elvárások közé születtem, mivel a Hughesoknál viszonylag ritka a lány -minden harmadik generációba születik egy, nagyon ritkán kettő-(szerencsére anyuék ágáról akadnak jócskán, ide is jár közülük pár... durva, ha nem tudom felsorolni az unokatesóim nevét?), na szóval a lányok. Igen, apukám részéről nem sok lány születik valamiért a családba, emiatt nagyon örült a nagymamám, hogy végre a 6 fiú unokája mellé megérkeztem én is. A legtöbb hercegnős ruhámat ő varratja nekem.
Szóval becsöppentem ebbe a fiús-nemes-aranyos felsőbbrendű családba, ahol mindent a kapcsolatok és a rang határoz meg. Mindent előírt menetrend szerint kell csinálni. Tánc, zene, etikett, nyelvek. Ez alap, én is tanultam mindent, ami jó (NEM!). Balettoznom kellett, illetve néptáncoltam is egy darabig, ami sokkal jobban tetszett, mint az az esztelen ugribugri meg a giccses tütü. Hangszerként megkaptam a zongorát, amihez végképp nincs türelmem. Komolyan tőlem várják, hogy a családi rendezvényeken játsszak darabokat az egész családnak?! Annyi unokatestvérem van, hogy nem csak a Severnt, hanem még a Temzét is be lehetne velük rekeszteni, ne velem dicsekedjenek.
Egészen kicsi koromban kaptam egy francia dadát, aki mellett megtanultam majdnem folyékonyan beszélni a nyelvet, bár írni nem sokat tudok. Mindig elfelejtem, hogy melyik az accont aigu meg grave, sosem fog a jó irányba állni az a buta ékezet!
Sosem jártam óvodába, mugli iskolába, mindent magántanítóktól tanultam meg. A varázspálcámat (amin tök szép faragások vannak meg cuki kövecskék*-*), a 10. születésnapomra vettük meg, azóta rendszeresen muszáj gyakorolnom vele. Mit ne mondjak, így sokkal élvezetesebb, mint az a sok elméleti maszlag, meg pennával való hadonászás, amit előtte próbáltunk via pálcamozdulat.
Alig vártam már, hogy végre megjöjjön a 11. születésnapomra a levél. Szükségem volt némi szabadságra, még ha itt is mindenhol rokonok figyelték minden mozdulatomat. Reméltem, hogy nem a Mardekárba kerülök, ahová majdnem minden családtagom járt - elvétve tudunk egy-egy Hollóhátasról is-, hiszen ez újabb elvárásokat szül felém. De sajnos nem jöttek be a reményeim, így bekerültem a penészes pincébe. Itt igyekszem távol maradni a társaságtól, mert néhányan rémisztőek számomra, tudok róla, hogy némelyikük halálfalók leszármazottja. A mi családunk nagy része nem csatlakozott hozzájuk, de mindenki pártolta a törekvéseiket.
De neked a leírás alapján tuti, hogy mennyi fog. ^^ Szuper részletes kis jellemet dobtál össze, amiből máris elém tárult, hogy milyen is a kis hölgy, bár isten mentsen tőle bárkit, aki összekerül vele, vagy inkább aki összetűzésbe kerül vele. 
AZ ET-d nem túl hosszú, de ennél nem is kell hosszabb egy ilyen korú karinál és így is benne volt minden, ami kell, szépen is fogalmazol, még egy legilimentort is megdobtál, pedig ha jól hallottam nem vagy a tápolás híve. 
