2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Használaton kívüli mosdó, ahol Hisztis Myrtle kísért. Itt található a Titkok Kamrájának bejárata egy mosdókagyló mögött, melynek csapjára egy kígyót karcoltak. Rosszul karbantartott berendezésű, nyomasztó hangulatú helyiség.
Visszatértünk a kezdetekhez újfent. Mármint vissza ebbe a középkori sittre, ahol elhitetik veled, hogy tanítanak is valamit, holott csak a haszontalan dolgokat mutatják meg, a nagy tudományokat meg eltitkolják előled. Meg aztán itt vannak ezek a csodabogarak a maguk retkes kis szövetségükkel, mintha bármit is érne a haverságuk egymással. Ami viszont jobban kiakasztott, az a Corvus és Alison közötti találkozgatás, amire így az iskola első hetén szereztem tudomást. Hát mégis csak igazam volt és az a kurva nem bírja összecsukni a lábait, de persze ezt senki se veszi észre, mert hogy ő az "áldozat". Ne röhögtess... Most meg itt várok arra a ribancra, mert éppenséggel beszéde van velem a múlt történéseiről, én pedig már csak a kíváncsiságomból fakadva is vettem a fáradtságot, hogy eljöjjek ide és kiderítsem mi a szart akar. Lehet nem voltam elég világos neki még a múltkor és jobban meg kellett volna szégyeníteni egy ócska pletyka helyett. Mindenesetre én is fel akarok neki tenni néhány kérdést, de ahhoz jobb, ha nem hozza magával a pincsikutyáját, Corvust. Ahogy elérem Myrtle mosdóját, hátamat a falnak vetem és a bejáratnál várom meg említett kis szukánkat, akinek nagyon is ajánlom, hogy megjelenjen, mert ha nem, akkor a lányok hálókörletéből cibálom ki és mindenki előtt váltok vele pár nem túl szép szót. Apropó... Lányok. Valamiért az idei évemet ötvözte az őrült picsák társasága, kezdve Maronival, aztán azzal a griffendéles Michaelsonnal, akivel azóta se jutottunk dűlőre. Elviselem, mert Daiki mindig magával rángatja a csaj barátnőjét, de attól még előszeretettel állok belé valahányszor esélyem adódik rá. Csak hogy érezze a sárvére mennyire mocskos és szánalmas életet él. Néha tudatni kell velük, mert elfelejtik hol a helyük. - Óh, Fawley! Vagy szólítsalak most már Mrs. Flint-nek? Szerencséd van, hogy eljöttél.- gúnyos vigyorral üdvözlöm őt és lököm el magam a faltól egy könnyed mozdulattal. Szépen elé is ballagok, majd a magasságához mérten hajolok le arcához.- Ki vele. Mi a szart akarsz? Ráadást a tavaly történtekből? Akkor sajnos rossz ajtón kopogtatsz, szöszi.- billentem oldalra a fejemet, amíg várom a választ, had bökje ki milyen kínja van.
Soha nem érdekelt igazán, hogy mit pletykálnak az emberek. Ha valami nagyon fontos dolog volt az, akkor pedig a szobatársaim úgyis beközölték, szóval az ilyen apróságokból én sem maradok ki. Persze jobban már soha nem ástam bele magam a dologba, minek? Nem igazán érdekel más szánalmas élete, elég az enyémet is pátyolgatnom. -Ja és egyébként ez elég köztudott is rólad. - A mosoly nem tűnik el az arcomról, én csak a tényeket közlöm. Én ma nem úgy jöttem ide, hogy valamit kritizáljak vagy balhézzak, csak megpróbálni a ruhám és esetleg kicsit barátkozni. Elvégre Camy egész jó fejnek tűnik. - Szerintem jók vagyunk. Igaz, még ez eléggé az eleje, de... - Vonok vállat. Valamiért túlságosan is bizakodó vagyok az Ed témában. Nem tudom miért... talán mert annyira elcsavarta a fejem, ilyen könnyen és ez most jónak tűnik. Meglátjuk mit hoz aztán a jövő. A hajára pillantok, majd az enyémet kezdem el igazgatni. Meghallgatom a tanácsát, elmélkedek rajta egy kicsit, próbálom elképzelni. - Kipróbálom majd, köszi. Egyébként visszatérve a ruhákra, ez csak hobbi vagy szeretnél ezzel foglalkozni a későbbiekben? - Igazából csak nem szeretnék csendben maradni és ki kellett találnom valamit, amivel megtudhatok róla még egy keveset. Nem hinném, hogy puszipajtások leszünk.
Bárcsak Mardis lettem volna, hisz sokkal inkább illek én oda, mint ez a kis liba, akinek fogalma sincs semmiről. Nem is tudom hogy a fenébe gondoltam, hogy én majd összehaverkodom vele és ezt jól Eddie orra alá dörgölöm majd, de hát végül is a terv fele meg van a többi meg kit érdekel, csak nem csinálom ki addigra a kiscsajt. Bár rólam sose lehet tudni, szóval jobb ha vigyázok a pici szívecskéjére, nehogy beköpjön Eddie-nél. Valami jó dolgot kéne csinálnom, hogy a karmám valami jót adjon, talán Kathynek is csinálok egy ruhát. - Igen, látod kezdesz kiismerni, MINDENT tudok. - mondom neki mosolyogva, kihangsúlyozva a minden szót, bár semmi sértő és nagyképűség nincs a hangomban, egy egyszerű kijelentés és félmosolyát viszonozom, de választ még nem kaptam, bár remélem ha meghallom, akkor nem hányom szét magam, valahogy nem vagyok kíváncsi mégsem a dologra, nem is értem, hogy minek kérdeztem. - Az jó. Aranyosak lehettek ketten. - mondom neki mosollyal az arcomon, nem tudom eldönteni a haj kérdésemet, szóval... csak annyi van meg, hogy göndör lesz a hajam és nem lesz az egész felkötve, talán csak úgy jól kinézősen egy kevés, de nem tudom. Nagyon nem izgat, hogy nem kérdez vissza annak érdekében, hogy kivel megyek, nem nyaggat, hogy mondjam el, szóval kit érdekel. Nem lep meg, nem is ismerjük egymást olyan rég, bár mikor megszólal akkor elgondolkodom. - Én se kötném fel, bár mindkét széléből befonnák egy tincset, majd hátul a tarkómnál összefonnám, hisz karakteresebbé tenné az arcodat.- javaslom neki, de nem hiszem hogy hallgatni fog rám, de szerintem többre menne vele, mint a mostanival, tényleg sokkal jobb lenne.
a hozzászólás Pansynek készült, túl szót tartalmaz.
Nem vagyok az a típusú csaj aki gyorsan felhúzza magát. Kell azért egy kicsit cukkolni, hogy hatása is legyen a dolognak. Mondjuk nem érzem még, hogy Camy igazából bántani akarna, szóval semmi rossz indulat nincs bennem. Persze ha arra kerül a sor, engem sem kell majd félteni. Nem vagyok gyenge. Meg sem lepődöm a kijelentésén, hiszen tudhattam volna... -Hát persze, hogy tudod... hiszen te mindig mindent tudsz. - Félmosollyal az arcomon fordulok felé és figyelem mit csinál közben. - Egyébként jó. Nagyon édes. - Vonok vállat. Nem tudom, hogy az egy hétnyi szavakat rosszindulatból mondta volna, de nem is érdekel. Az én életem az én döntéseim ugyebár. Az, hogy nem válaszol az én feltett kérdésemre csak formalitás, hiszen én csak azért kérdeztem vissza. A gyors témaváltás pedig furcsa, de inkább beszélgetek vele a hajamról mint a szerelmi életemről. - Szerintem ki fogom engedni. De még nem döntöttem el. - Hullámos tincseimet megigazgatom vállamon, hiszen ez így nem mutat rosszul. Magamnak már tetszem, most már csak Eddit kell elbűvölnöm. Kezemmel összefogom hajam, kicsit feljebb igazítom. Egyébként sem szeretem ha össze van fogva, szóval nem hiszem, hogy az lesz a nyerő...
Aranyos, hogy azt hiszi csak udvariasságból tettem fel a kérdést, de nem hiszem hogy velem akar ujjat húzni, de mivel még nem tett semmi olyat, ezért meghagyom a haját. Szóval finom legyek vagy durva? Sajnos mindent tudok pontosan, hogy kivel, mikor, hol mennyi idő után történt mindent, szóval engem nem tud becsapni a kiscsaj, elővettem egy hajgumit, összekötöttem a hajam és elmosolyodtam, mikor azt mondja meglepi, vicces. - Milyen volt Eddivel csókolózni egy hétnyi randizás után? - teszem fel a kérdést kicsit sem szégyenkezve, miközben a tükörben vizsgálom magamat, és gondolkodom, hogy a bálban hogyan is legyen a hajam, de tuti nem lesz felkötve. A ruhán meg végigsimítok az esetleges gyűrődések elkerülése érdekében. - Hogy én kivel megyek? Na drágám, az lesz az igazi meglepi. - kacsintok rá és újra a tükör felé fordulok, na de ideje lenne szóba elegyedni vele, bár minek, szerintem eléggé lesokkolta azt, hogy pontosan tudok sok mindent, amit nem kéne, de hát Eddie a szomszédom, persze hogy tudok ilyeneket, hisz elmondja nekem, legalábbis ezt fogom hazudni. - Amúgy a hajad milyen lesz?- újra visszaváltás a kedves és aranyos, kis segítőkész hugra lány szerepbe, csak mindenki tudja, hogy bennem egy vipera lakozik, jobb vigyázni velem.
a hozzászólás Pansynek készült, túl szót tartalmaz.
Felvonom szemöldököm egy pillanatra. Nem tudom, mire fel van ennyire nagyra magával, de igazából hidegen hagy. Ameddig nem tesz olyat vagy nem mond olyat amivel nem húz fel, addig nem is érdekel. Mostanában egyébként is megpuhult a szívem és kicsit tovább tart engem kizökkenteni. -Persze, hogy nem arról szólnak, értem én, de úgyis mindenki olyan ruhában akar menni, amiben jól érzi magát. - Vonok vállat. Nem fogok tuti felvenni egy bazi nehéz hosszú ruhát, amiben még ráadásul jól sem fogom érezni magam és tök nehéz benne bármit csinálni. A következő kérdésére egy pillanatra felnevetek, majd hátrébb lépek a tükörtől és felé fordulok. Nem is értem, hogy a nők miért ennyire pletykásak... -Jól tudod, nem vagyok az. Hogy ki a szerencsés, azt pedig majd megtudod a bálon. - Villantok el egy félmosolyt. Még nem szeretném túlzottan híresztelni a dolgot és a bál tökéletes hely lesz ahhoz, hogy mindenki megtudja, ki a szerencsés. Aztán ha elmondom egy valakinek akkor meg menni fog a pletyka a bálig. Pfúj. Rólam aztán ne pletykáljon senki. - Te kivel mész a bálba?
Nem értem, hogy Pansy mire veri magát, minek ilyen kis cuki-muki csajszi, Ed ezen a valamin mit ehet? Nem tudom felfogni, nem tudom megérteni, hogy a fiúk mit esznek ezen a valamin, feltéve ha esznek rajta valamit, mert sose hallottam volna, hogy más fiúval lett volna nagyon kapcsolata. Az informátoraim sem tudtak semmit, még Arabelly sem, ami pedig már nagyon súlyos, miért nem volt ennek ezelőtt szerelmi élete? Vagyis... lehet, hogy csak dugták ő meg élvezte? Olyan kis "szétteszem a lábam, csak dugj meg" feje van. Majd elkezd öltözködni és én is így teszek.. - Tudom, miért mit vártál? - mintha nem tudtam volna ezt anélkül, hogy kijelenti. Megnézem, jól megnézem, számomra a látvány: kibuggyan a hája a csípőjénél, melle kicsike, feneke nem formás, combja vastag és lába egy töltött hurkára emlékeztet. Hát én míg tökéletesen festek ő csak egy szánalmas kislány, aki próbál szép lenni, csak nem megy neki elég jól. Én mindig különleges és mutatós vagyok, ő meg a megszokott kis ribis stílus, ha Eddienek egy ilyen csaj kell, felőlem, de engem felejtsen el. - Hát az ilyen bálok nem a lábmutogatásról szólnak, hanem... mindegy, jól áll rajtad. - lábait mutogatni? Miért nem megy pucéran és ordibálja, hogy "Ingyen dugás, ingyen dugás!" Na akkor mutogathatja a lábát, de lejátszok egy mosolyt és meg is dicsértem, többre nem futja, örüljön, hogy ennyit kap. - Hallottam nem vagy szingli, mielőtt kérdezel, én mindent tudok, szóval... ki a szerencsés?- teszem fel neki a kérdést és reménykedem benne, hogy zavarba jön, majd szépen kinyögi az infokat és mindent elmond, bár azt kétlem, hogy lett volna valami több köztük, mint a beszélgetés, ölelés és cs...csó..csók. Fúj, engem Eddie ezentúl még puszit sem adhat, amig ezzel a lánnyal érintkezik az ajka, meg amúgy is kíváncsi vagyok, hogy milyen pofát fog mutatni, mikor elmondja a barátnője, hogy én terveztem a ruháját, majd odamegyek és elkezdek vele beszélgetni, mintha barátok lennénk. Alig várom!
a hozzászólás Pansynek készült, túl szót tartalmaz.
Néha úgy érzem, jobban járnék vele, ha nem csak a saját fejem után mennék, hanem kicsit informálódnék és meghallgatnám mások véleményét. Nem... de nem, mert én Pansy Parkinson vagyok, a jégkirálynő voltam... aki felolvadt, amikor jött egy pasi az életébe. Ez az, amit magamról soha nem gondoltam volna. Hogy ilyen leszek, ha egy pasi elcsábít. Nem válaszolok semmit a tökéletes ruhás dologra. Igazából egy kicsit furcsállom a hangnemét, de nem különösebben reagálom le. Csak átöltözöm és miután elkészültem, még mindig azzal a mosollyal az arcomon kilépek a fülkéből és a tükör felé pillantok. Szerintem tökéletesen áll rajtam ez a ruha. Kicsit csodálkozom még magamon, és aztán látom csak meg Camy ruháját. -Uff, ez szuper! - Jelentem ki kicsit nyugodtabb hangnemben már mint az előtti. Most már nincs izgalom, se semmi, jöhet a régi jól bevált Pansy. - De nekem valamiért nem jönnek át a hosszú ruhák. Szeretem mutogatni a lábaim. - Vonok vállat egy félmosoly keretében. Nem kritikának szántam, csak elmondtam a saját nézőpontom a hosszú ruhákról. Még jó, hogy nekem nem ilyet csinált, mert azt tuti nem vettem volna fel. Nem vagyok egy divatguru, nem szeretek túlságosan kiöltözni, de egy-két alkalommal, amikor ki kell akkor rendesen oda teszem magamat.
De lényegében amúgy kedves kis teremtésnek tűnik, bár azt látom előre, hogy nagyon összefog törni a szívem, ha majd Eddie kidobja. Nem tudom, hogy akkor számítani fog e rám, de remélem nem, mert nagyon nincs kedvem hisztit hallgatni, egy ember akit bármikor meghallgatok, az Ice, de senki mást! Majd mikor odaadom neki a ruhát, akkor ő undorító csillogó szemekkel néz vissza rám és közli a közismert tényeket, hát nem tudom hogy mit hitt, de csak nem hihette azt, hogy valami túris kis szar holmival állok elé. - közismert tény, hogy jó ruhákat csinálok. - mondom neki kissé unottan, majd azért egy halvány mosoly megjelenik az arcomon, puhulnak a Mardisok, ez tény. Majd még kicsit áradozik, hogy tetszik neki én meg tudom, hogy mindenkinek tetszik, amir csinálok. Igaz, hogy jó lett a ruhája és nekem is bejön, de mint mondtam én olyanba járok inni, mert megtehetem. - Vedd is, légy büszke, hogy egy ilyen tökéletes ruhát hordhatsz. - mondom neki, majd mikor kijelenti, hogy kíváncsi az enyémre is, akkor elmosolyodom. - Ki kiváncsi, hamar megöregszik, nem? És igen, rengeteget csináltam már.- teszem fel nevetve a kérdést, majd én is neki kezdek az öltözködésnek, majd még a kérdésére is válaszolok. Nem sok idő elteltével felveszem magamra a ruhát és pont olyan jól áll, mint amilyenre számítottam, sokkal csinosabb és szebb leszek mindenkinél, még nála is, ez egértelmű, csak rá kell nézni a ruhámra, ami tökéletesen áll rajtamm, mint minden egyes ruhám. - Na felvetted?
a hozzászólás Pansynek készült, túl szót tartalmaz.
A kezében lévő ruhadarabokra pillantok. Kíváncsi vagyok, mit hozott nekem össze. Nem ez lesz az első bálom, de minden évben -ha megyek- akkor új ruhát szoktam venni, hiszen ennyit már csak megérdemlek. Most pedig még van is miért új ruhára költeni. Mikor átadja, mosolyogva végignézek rajta és csillogó szemekkel pillantok vissza Camyre. -Ez tökéletes! - Szólalok meg kicsit boldogabb hangnemben mint az imént. Igazán jó ízlése van, de hát igazából mit vár az ember egy ruhatervezőtől? Nem tudtam, igazából mit várjak de nem csalódtam benne. - Szeretem a rövidebb ruhákat. - Csodálom még pár másodpercig, majd a másik ruhadarabra pillantok. Gondolom az az övé. Nem vagyok egy versengős típus, úgysem az én sajátos véleményem fog majd számítani a legvégén. Legalábbis ruhaügyben nem. - Felveszem szerintem. Kíváncsi vagyok a tiédre is! - Célzok arra, hogy remélem ő is megmutatja, mit csinált magának. Az egyik vécéajtót kinyitom és betrappolok oda, az ajtóra akasztva a ruhát, amit elkezdek felvenni. - Sok ruhát csináltál már?
Kicsivel valami jobb felhozatalra számítottam az igazat megvallva, de annyira a végletekig nem ronda lány, igaz ráférne egy szemöldökszedés, kis fogyó és egy kis hajigazítás, de az összkép annyira nem ronda, hogy azt lehessen mondani… na jó, kit álltatok, bűnronda a csaj, de most jópofizok vele, szóval ideje kicsit színészkedni. A ruha, amit csináltam neki isteni lett, nem jobb mint a többi, olyan hétvégi ivós ruha nálam, de az ő ruhatárát elnézve ez nála valami nagyon kirittyentős buliba való, de nem az én dolgom. Látszik rajta, hogy izgul, hogy várja milyen lett a ruha, hát ideje átadni. - Tessék valami ilyesmire gondoltam. - mondom nrki, majd átnyújtom a rövidebb darabot, hogy élvezhesse a ruháját, ami valóban az igazi, híres tökéletes ruha, amit valaha is kezében foghatott, bár várom, mikor meglátja majd az enyémet, sokkal szebb, mint az övé, nem csoda hogy az én ruhám az 2 hétig készült. Szóval várom mit reagál, ha nem tetszik neki akkor arcon törlöm és itt hagyom a fenébe, velem semmilyen kis Mardis picsa nem szórakozhat és nem szólhatja le a művemet, szóval hobb, ha vigyázz a szájára. - Remélem tetszik.
a hozzászólás Pansynek készült, túl szót tartalmaz.
//Halvány megjegyzés. Vannak RT helyszínek, pont a miatt, mert egy IC hsznek egy-egy ilyen hszt nem tudunk elfogadni. RT játékot elvileg az erre lévő helyszíneken kellene játszani, viszont ha itt játszátok a végén légyszi szóljatok majd és az utolsó hszben legyen egy hsz szám összesítés, hogy majd átkalkuláljam IC hsz-be. Köszi!//
A pletykákra soha nem figyelek oda, esetleg azokra, amiket én indítok. Kicsit sem érdekel mások véleménye és pont nem abban, hogy mi van a magánéletemmel. Szóval még mindig a kis angyalka vagyok, aki semmiről sem tud. Csak arról amiről akar. Az ajtó nyílására kicsit megnyugszom, leengedem karjaim és az ajtó felé pillantok. Megérkezett. A ruha már túlságosan érdekel, kíváncsi leszek rá, mit hozott össze. Remélem nem kell csalódnom. Halványan elmosolyodom. -Szia! Naná. Mutasd, mit alkottál. Izgulok! - Pillantok rá, szemeibe ha lehet. Semmi konkrétat nem tudok róla, csak esetleg annyit, amennyit azelőtt meséltek róla, mintha hallottam volna már olyan megjegyzést hogy a Mardekárba való lenne? Csak nem lehet akkor rossz fej.
Pansy Parkinson, a név amit mostanában túl sokat hallok Eddirvel kapcsolatban… nem szerettem sose a féltékennyé tevős játékokat, most se szeretem… Honnan veszem? Nézz rá a csajra és utána rám, ki cserélne le engem, egy olyanra? Senki, akinek van esze. Gyorsan kicsíptem magam a megbeszélt talira és már indultam is. Kicsit kések, de semmi gond én mindig kések, főleg hogy cípelem a dög nehéz ruháját, na és persze az enyémet is, valami közös ruhapróba lesz… Mikor megérkezem, mosollyal az arcomom üdvözlöm, tíz per, nem halt bele, helyes. - Szia csajszi, na készen állsz? - kérdezem tőle és hánynom kell a kedvességemtől, de muszáj a színjáték. Merem remélni, hogy izgul és ideges volt, hogy hol vagyok már, bár nem igazán érdekel, összehoztam két remek ruhát, bár figyeltem, hogy az övé fele olyan csinos legyen, mint az enyém.
a hozzászólás Pansynek készült, túl szót tartalmaz.
Nem szeretem az egyfolytában bámészkodó embereket, főleg nem akkor, ha a báli ruhámról van szó. Camy egyébként sem jöhet be a klubhelyiségünkben és igazából más ötletem nem is volt, hogy hová mehetnénk egy utolsó próbára a nemrégiben elkészült báli cuccomra. Elég jól szeretnék kinézni ami azt illeti, hiszen már van kinek tetszenem. A mosdót nem régiben fedeztem fel, de tök jó akkor ha nem akarja az ember, hogy a nyakában lógjanak. Úgyhogy ide hívtam a lányt. Csak az a pár alkalommal futottunk össze mikor megbíztam a ruhám megtervezésével, úgyhogy még úgy igazán nem is ismerem őt. Nem vagyok egy nehezen barátkozós ember, de csak azokat engedem közel magamhoz, akit elég megbízhatónak látok. Már idő van, összefonott karokkal toporgok, sétálok oda-vissza a mosdóban. Kicsit lengén is öltöztem, nem szerettem volna ezer ruhát levakarni magamról egy fránya próba miatt, szóval kissé hűvös is van itt benn... Lehet, hogy ki kellene mennem és megnéznem, hogy eltévedt-e esetleg?
*Azt hiszem Missy mégis sokat segített, rájöttem bizonyos dolgokra Gerarddal kapcsolatban és ez több mint amit nekem sikerült kihámoznom az érzéseimből pár hét alatt. Persze maradt még jócskán fehér folt, de a mostani ismereteim fényében, ha nem is lesz gyerekjáték, minden valószínűség szerint könnyebb lesz elvergődnöm a megoldásig.* -Nekem ez az okoskodás is jó volt, köszi. Én is remélem, és nem erőltetem, az lenne a legrosszabb amit tehetnék. *Minden megoldásban van azért buktató, még el kell gondolkodnom azon, hogy el bírom-e viselni ha még sem úgy jönnek össze a dolgok ahogy szeretném…vagy mi. Ha tényleg szeretem Gerardot, mármint nem csak mint barátot hanem annál jobban, akkor arra is fel kell készülnöm, hogy ő másképp érez és akkor a barátságunk is veszélybe kerül. Mert már nem fogunk tudni úgy ránézni a másikra mint eddig. Viszont Missynek igaza van, ez a mostani állapot sem jó, szóval változtatni kell, különben belülről emészt fel a dilemma. Az újabb kérdésre a fejemet rázom, valóban nem sikerült kihámoznom az egész érzelemkupacból az igazságot, ez az átka a kamaszlétnek, annyi mindent érzel, hogy fogalmad sincs melyik az igazi és melyik a jó. A különbségek között nagyon vékony a határvonal, néha csak fátyolnyi, és néha még össze is mosódnak.* -Háááát, nem igazán. De határozottan erősebb most mint a szünet előtt volt. *Ott van az a dilemma is, hogy mi lesz azután ha sikerült mindent megbeszélnünk, ha mindketten ugyanúgy érzünk a másik iránt, ha mindez valóban kinőtte már a barátságunkat és szerelem lett belőle. Mi lesz akkor? Hogyan fog működni? Őszintén, nem szeretném ha átcsapna valami komoly érzelmi drámába és a játékaink, a fesztelen hülyülésünk, a mindennapi szórakozásunk eltűnne az életünkből. Azért ennél sokkal könnyebb a bélyeggyűjteményen gondolkodni, sikerül is kihámoznom a lényeget, a döbbenetem annak szól, hogy álmomban sem képzeltem volna ilyen furfangos leleményességet egy fiúról, ráadásul mindez úgy tűnik nem egyedi eset.* -Leesett. Azért ez….ehhez pofa kell. Olyan közönséges. Nem? az biztos, hogy jól jártál nélküle. *Missy aranyos lány, szerintem sokkal többet érdemel egy ilyen felszínes fiúnál. Őszintén remélem, hogy talál magának egyet aki nem a bélyeggyűjteményével kezdi, akinek fontos lesz az mit szeretne, mire vágyakozik, úgy mint nálunk. Talán előbb inkább barátoknak kellene lenniük s csak utána egymásba szeretni, mert ha megy, akkor az már őszinte. A fagyi emlegetésére viszont vigyorogva kapom fel a fejem, nem tökös pite, de azért szeretem, főleg egy ilyen szép napon. Remélhetőleg a tavasz is beköszönt hamarosan, kezdem unni a hideget.* -Azt, hogy oké! Szuper! Kell egy kis boldogság, fárasztó tud lenni a sok gondolkodás. *Egyszeriben elszáll minden gondom, most fagyizni fogunk és nem szomorkodunk. Megfogom a kezét, bár egyedül is fel tudnék állni, de ez amolyan csajos összetartás vagy mifene. Felállok, a könyveimet magamhoz ölelem. Agyő Myrtle!*
//Én köszönöm! És naná, hogy lesz Reszkessenek a fiúk! //
Csak azért lehet, hogy ennyire újdonságként hat, hogy van keresnivalónk barátnőként egymás életében, mert eddig én nem kezdeményeztem. Tapasztaltabb vagyok talán, ha nem is a fiúk dolgában, de úgy az élet tekintetében, nekem kellett volna nyitni. Bármennyire is mosolygós, vidám vagyok, eddig úgy véltem, hogy a fiúkkal jobban megtalálom a hangot. Nagyon úgy fest, hogy félreismertem őket, és minden, amit róluk feltételeztem, nem is feltétlenül igazi, lehet, hogy csak arra gondoltak velem kapcsolatban mint Roy. Érdekes, hogy nem is feltétetlenül azzal van a bajom, hogy most akkor lefeküdni valakivel, arra már én is vágyom, de nem ártott volna valami felvezetés, nem is rögtön az első csók után. Nem vagyok már kislány, de szűz igen, és nem akartam bután kijönni a dologból, magamat éreztem volna cafkának, ha az derül ki, hogy ilyesmire bátorítom. - Én is így látom, de szerintem magadtól is erre jutottál volna, csak megerősítettelek benne. Ezért van, hogy a külső szemlélő csak okoskodni tud, semmi többet. Remélem azért, hogy a legjobban jössz ki a dologból, és tudod, ne erőltesd, ha nem megy. – Nem vagyok egy tipikus romantikus alkat, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie, de jól esett volna, ha legalább felépítjük a dolgot valahol, Lavenderék esetében valami ilyesmiről lehet szó, picit irigylem is, hogy ő nem volt letámadna ezzel a szex témával, mert nem sokat tudok Gerardról, de meglepő, ha van egy igazi barátja, aki felé tényleg kedves érzelmeket tud táplálni. Mindenki megváltozhat talán, én viszont már nem adok több esélyt Roynak, azt hiszem ő bőven próbálkozik más lányoknál, nem szorul rám. Nem is vagyok benne biztos, hogy valóban tetszettem neki, és egynek lenni a sokból, azért elég pocsék érzés. - Akkor ez most tényleg új. Na de hogy szereted? Barátsággal? Szerelemmel? Még nem igazán sikerült kitalálnod, ugye? – Tágra nyílt szemmel hallgatom őt, mint egy jó kis popcormozi esetében, amelyről Roy-jal beszélgettünk, ám végül már nem lesz alkalma elvinni ilyesmire. Maradnak hát a rémregények, mert egyedül úgysem megyek el egy ilyen filmre. Visszamegyek majd a könytárba, remélve, hogy máskor nem téved arra, mostanság valahogy nem lenne túl sok kedvem belebotlani. Ellenben amikor Lavender nevet, bekapcsolódom, hogy ne érezze azt, hogy csak faggatom. Viszont amikor szobatársam naív módon érdeklődik vissza, más csak kuncogok, de nem őt nevetem ki, hanem a helyzetet. Ő még nálam is visszafogottabb ezen a téren. Jól megleszünk így mi ketten. - Nem úgy... te! Oh, hát akkor nálatok valami különleges van tényleg... – Még elszomorodni sincsen nagyon lehetőségem, mert olyan aranyosan járatja az agyát, hogy végül beugrik neki, hogy miről is van szó. – Na csak leesett? Már látom, miért nem Hollóhátas kisanyám. Mondjuk én se. Akkor hamarabb rájöttem volna. Mit szólsz, ha szomorkodás helyett inkább elmegyünk fagyizni, vagy ilyesmi? – Kérdezem felállva, az érdemi dolgokat végülis megbeszéltük, nekem tovább kell lépnem, neki meg végre a sarkára állni. Őt is felhúzom, és rámosolygok. Remélem, hogy velem tart, szép most az idő, ne itt bent kuksoljunk!
//Köszönöm szépen a játékot, nagyon jó volt veled barátnőzni is, remélem lesz még ilyen!!! *.*//
*Sosem hittem volna korábban, hogy pont Missy lesz az akinek kiöntöm a szívem minden baját, de nem zavar, hogy így történt. Csak azt sajnálom, hogy nem beszélgettünk már korábban is, hogy nem volt közös programunk, pedig alig pár lépés választ el minket minden áldott nap, vagy este a szobában, mégis eddig olyan távol voltunk egymástól mint házimanó a hipogrifftől. Bár egy évfolyammal felettem jár, nincsenek közös óráink de hasonló gondjaink igen, ami a lányoknál ebben a korban szinte természetszerű. Az az igazság, hogy bármit is mondana nem bántana meg vele, tudom, hogy nincs tisztában minden részlettel, és nem is várom el, hogy tanácsot adjon. De talán mond olyasmit amiből kiindulhatok.* -Nem kell bocsánatot kérned, azért mondtam, hogy bonyolult, mert eléggé szerteágazó a dolog és nem tudsz mindenről. De már az is jólesett, hogy meghallgattál. Az már világos, hogy ez így nem mehet tovább, meg kell beszélnünk, hiszen a barátságunk is erről szól. Nincsenek titkok. Nem? Az igazi barát nem azt mondja amit hallani szeretnél, hanem az igazságot. Akkor pedig nem lehet bántás, hanem segítség. *Nem tudom mit mondhatnék arról amit érzek. Az egész olyan kusza és pont erről beszélgettünk Gerarddal is karácsonykor. Akkor a könnyebbik utat választottam, hogy hagyjuk magától megoldódni azt a gordiuszi csomót, de nagyon úgy tűnik, hogy ez nem vezet el a megoldáshoz. Az, hogy Missyvel erről beszélgetünk, az ő kérdései sem biztos, hogy bármit is megoldanak, de arra jók, hogy legalább egy másik oldalról is megnézem a helyzetet. Ha beszélek az érzéseimről talán eljutok egy olyan útra amit vakvágánynak képzeltem, de majd csak rátalálok a 9 és ¾-ik vágány bejáratához, csak át kell menni a falon.* -Én sem és engem sem, szóval ebben nekem sincs tapasztalatom és összehasonlítási alapom. Szeretem, de ez már régóta megvan. Szeretek vele lenni, jó vele beszélgetni és hülyülni, alig várom, hogy találkozzunk. De ez így van régóta, szinte már az első találkozás óta. Csak nem tudom…..amikor nálunk volt a szünetben valami megváltozott. Azt hittem csak azért mert más környezetben voltunk, kettesben, nem zavart senki és több lehetőségünk volt bármire is mint itt a suliban. Szabadok voltunk.*Ha nekem nehéz elmagyarázni, Missynek nehéz megérteni, ha nem tud segíteni nem az ő hibája. A megjegyzésén azonban jót nevetek.* -Ha már tök tapasztalatlan vagyok, honnan tudjam kibe kell botlanom? *Az a srác akivel Missy összeakadt, nem egy észlény. De ha már így alakult talán jobb is, legalább az elején kiderült, hogy üresfejű egoista. nem is olyan fontos ha már nem zargatja Missyt, a bélyeggyűjtemény jobban érdekel, olyan mintha valamilyen mugli dologról beszélne….és még mindig nem értem.* -Mi rossz van abban ha meg akarja mutatni a bélyeggyűjteményét? Gerarddal mi is egymás mellett fekve néztük a mennyezetre varázsolt csillagokat és nem történt semmi rossz. *Ez olyan lehet csak mint a mi csillagaink. Vagy nem? Bélyeggyűjtemény….ágy….ágy…..bélyeggyűjtemény….te jóóóóéééég! Mekkora marha vagyok. Eltátom a számat amikor jön a felismerés, persze tudom már mit akart ezzel Missy mondani, de azt még mindig nem értem miért pont egy bélyeggyűjteménnyel kellett őt ágyba csalni.* -Óóóóóó! Öööö….nahát. A kis furfangos.
Érdekes, hogy egészen jól érzem magam Lavender társaságában, jobb, mint vártam. Azt hittem, hogy a fiúkkal találom meg jobban a hangot, igaz, úgy még nem volt senkim, de azt hinné az ember lány, hogy az ellentétes neműek találják meg a közös nevezőt igaz. Roy példájából kiindulva lehet, hogy nagyon messze áll tézisem a valóságtól. Mert bármilyen nyűgünk is van, jól esik egy kicsit kiöntenem a szívemet, hiszen ő is megtette, mintha kicserélnénk a bajainkat, mert a másét mindig nagyon egyszerűen tűnik megoldani. Pedig lehet, hogy akaratunkon kívül valami nem odaillőt, netán bántót mondunk. Miután megmostam az arcomat, és ittam is, már csak ácsorogva nézek le rá, tényleg úgy vélem, hogy az én kis afférom a hugrabugossal közelébe se ér ennek a királydrámának, ha nagyon vicces akarnék lenni. - Bocsánat, nem látok bele a kapcsolatotokba, csak egy ötlet volt. Nem is tudom, ezért rossz, mert aki kívülálló, nem ismerhet minden részletet. Butának érzem magam, hogy ilyet mondtam. – Mindketten sajnálkozunk, majd mosolygunk, de nagyon fontos, hogy folytassa, ha már belekezdett, kár lenne félbehagyni a történetet, mert akkor még ürességet is érezhetne, hogy megpróbálta elmondani valakinek, de még megoldást sem kapott igazán. - Ez nehéz ügy. Én még sosem szerettem senkit. Engem se mások. Vagy... legalábbis nem mondták meg. De most te... úgy érzed? Szereted őt? Mert az nagyon komoly dolog ám. Nem akarlak én lebeszélni, meg nincsenek romantikus képzelgéseim, csak tudod... Nem tudom. Bár meg tudnám mondani, hogy kifejlődhet egyikből a másik, vagy eleve a másik volt meg, csak jól titkolja valaki. Neked is egy tök tapasztalatlan háztársba kellett botlanod? – Itt halovány mosoly is kíséri a mondandómat, nem akarom ezzel se ledorongolni, még olyannal is jobban járt volna, akinek legalább nincsenek rossz tapasztalatai, mert nekem egy életre elvette a kedvemet a srác. Nem vártam én szőke hercegre, de egy figyelmesebb valaki azért nem ártott volna. - Kicsit úgy éreztem igen, mintha tárgyként kezelt volna. Felkeltette az érdeklődésemet, aztán amikor meg lelkes voltam, akkor meg mindig behuzatta velem a vészféket. Mellett mindig olyan érzésem volt, mintha szeszélyes lennék... Hát kérlekszépen a bélyeggyűjteményét akarta megmutatni... az ágyában! – Durcásan harapom be a számat. Nem vagyok én annyira kislány, és legalább őszinte volt a srác, hogy mit akart, de sokkal előrébb azért nem mozdította a dolgot, hogy az első csók után már cipelt volna mondjuk hemperegni.
*Nem tudom hogyan jutottam el idáig. Myrtle mosdójáig, ahova a lányok nem szívesen jönnek. Sosem történt velem olyasmi, hogy magam alatt legyek, de a Gerardal való kapcsolatom most már olyan szintre jutott a lelkemben, hogy egyszerűen muszáj volt egyedül lennem. Az utóbbi percek azonban ékesen bizonyítják, hogy ez a lehető leghülyébb ötletem volt mind közül. Ha eddig nem sikerült megfejtenem a probléma gyökerét egyedül, miért menne itt és most. Cseppet sem érdekelt, hogy mit gondolnak rólam mások, most sem azért jöttem ide, hogy bármit is rejtegessek, de bárhová mentem volna a suliban vagy az udvaron, mindenhol csak a nyüzsgés vett volna körül, úgy meg nem igazán lehet gondolkodni. Missy mosakszik én addig kiöntöm a lelkem, nem is gondoltam volna, hogy ennyire könnyen megy majd, de valahogy a gondolatok utat találtak a számon át. Én meg sem mozdulok, továbbra is a földre roskadva ücsörgök az egyik mosdó alatt.* -Ó, azt ne! Csak azt ne. Az olyan lenne mintha megkerülném, biztosan nem esne neki jól. Egyébként meg nincs más barátja. *Talán hevesebben reagálok erre mint kellene, vetek egy bocsánatkérő pillantást Missyre, már amennyire ki tudom tekerni magam. A thesztrál kakira elmosolyodom, de aztán újra komor leszek, lesújtott, tehetetlen.* -Fogalmam sincs. Nem tudom mit érzek, vagy mi az amit érzek. Mert igazából nem változott semmi köztünk, de mégis. Mindig is szerettem, és közel álltunk egymáshoz, becsültük és tiszteltük egymást és nem voltak titkok. Vagyis neki volt de oka is arra, hogy a szünetig nem mondta el. Szóval mi a különbség a barátság és a szerelem között? Mármint ha egy fiú és egy lány között van. *Szóval van kérdés bőven és bizonytalanság is. Missynek viszonylag egyszerűbb a gondja. Ő semmiben nem volt hibás és nem döntött rosszul, szerintem a lányok többsége ugyanúgy döntött volna mint ő, a srác volt idióta, vagy túlfűtött és persze nem az agyával gondolkodott.* -Na igen, a rohadt alma is szép kívülről. Egy kicsit nagy volt az arca nem? Vagy nem is kicsit……hogy jön ide a bélyeggyűjtemény? *Ezt a legutóbbi megjegyzését nem értem. Ennél a pontnál nekem is megáll az eszem, de valószínűleg nem abból az okból mint Missyé. Amikor leül mellém én is átkarolom a térdeimet és kérdőn nézek rá és egy kicsit zavartan.*
Nem tudom, hogy mi is történhetett Lavenderrel, de ha ennyire képes elvonulni, ott bizony nagy gubanc van. Egyértelműen vidám lánynak ismertem meg, vagy mindez a nyilvánosságnak szólna? Meglehet. Látok rá esélyt, hogy nem akarja összetörni a magáról a közösség által festett képet, így inkább magába zárkózik, most éppen szó szerint, hogy ne az ítéljék meg, hogy netán hullámzik a kedélyállapota. Engem akkor is érdekelne, ha nem lennénk háztársak, ráadásul éjszakánként két ággyal arébb szuszog, mindenképpen magaménak érzem a probléma megismerését. Hagyom, hogy némi hatászünettel rekessze bent a levegőt, biztosan nem egyszerű most csak úgy válaszolnia. Bíztatóan odabólintok, majd felállalva mellőle a mosdók egyikéhez lépek, hogy megmossam a kezemet, arcomat, és ha már ottvagyok, igyak is pár kortyot. Miután megtöröltem a számat, az ő hangja is megérkezik, hátsómat a keremiának préselve burkolózom hallgatásba. - Fúha... – Tátom el a számat, ez pont a másik véglet. Míg Roynál nem is volt lehetőség kibontakoztatni a dolgokat, egyből mindent akart, itt viszont... egy mély barátságból fejlődik talán ki valami más, amit egyik sem akar átfordítani. Jajistenem, hát mi egyszerű manapság? Miért kell ennyire bonyolultnak lennie. – Ésés... ha... nem te kérdeznéd meg? Mi van akkor, ha más tenné meg? Na nem én, de nincsenek olyan barátai, ismerősei, akin át ki lehet puhatolózni, hogy most akkor mi a szent thesztrál-kaki van? És... te hogy érzed? Ő mit mondana, ha mégis valahogy ráterelődne a beszéd? – Ezek csak úgy csapongó tippek, ötletek. Őszintén szólva nekem még nem volt senkim, ezért is nem ugrottam fejest így a dologba az amúgy dögösnek gondolt hugrabugos sráccal, de nem kéne Lavnek is óvatosnak lennie? Gerard valóban tud fűzni, bár jobban még nem néztem utána. Végülis Lav nem harmadikos már, ha barátok, akkor ezt ő tudja megitélni. Magától értetődő, hogy ha most barátnőkké avanzsálódunk, nem fogom kiadni a titkát. Egy dolgot nem mondott, amit viszont úgy érzem, nem illik megkérdeznem... Hogy ő mit érez pontosan. Ez benne a nagy kérdés. Mert ha csak barátkozna, akkor maradhat minden így, de ha többet... akkor meg hogyan fog működni, ha maradnak a barátságnál? Válaszán idegesen felnevetek. - De olyan helyes volt! Én meg... azt hittem, hogy végre eljött az ideje, hogy valakim legyen, és benne lettem volna akár abban is, de rögtön a csók után? Az... kissé rohanós tempó. Miért nem tudott várni? Bélyeggyűjtemény... megáll az eszem... – Ülök vissza a lány mellé dohogva, és átkulcsolom a térdeimet.
*Tőlem aztán nem kell félnie senkinek sem, nem a rossz modorom miatt kerülnek el egyesek, sokkal inkább a különcségem miatt amit nem értenek. Pedig ha csak pár percet szánnának rám.....na hagyjuk, nem lényeges, megszoktam és igazából nem is érdekel ki mit gondol rólam. Jól elvagyok így, Gerard pedig egy nagy adag szeretetet és elfogadást tett hozzá az életemhez, az ő személye egyedül képes volt egyenesbe hozni a jócskán elferdült mérleget. A karácsonyi szünet előtt azt hittem ismerem, közben kiderült, korántsem annyira mint kellene - szerintem - de végül mindent elrendeztünk és különben sem tudnék rá haragudni. Na jó, talán igen, de még nem tudom mit kellene tennie ahhoz, hogy muszáj legyek. Az érzelmeim a szünet óta kuszák igazán, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz mint azelőtt és nem csak a kis titkainak felfedése miatt, egészen más történések is voltak. Szóval bonyolult, mert nem igazán tudom hova tenni a dolgokat; egyelőre.* -Igen az. Ez a baj. *Nem szeretem a bonyolult dolgokat. Azt mondtam Gerardnak, hogy hagyjuk magától kibogózodni az egész kuszaságot, de rá kellett jönnöm, hogy nem fog menni. Magától nem, csak az a gond, hogy nem tudom mi módon kezdjek hozzá, hogy sikerül egyedül vagy mindenképp kelleni fog hozzá Gerard is. szinte árvízként öntöm ki a lelkem Missynek, hálás vagyok amiért türelmesen végighallgat, bár nem figyelem, de egyszer sem vettem észre, hogy képeket vágna. Ez azért jó jel. Nagyot sóhajtok a kérdésére, jó kérdés, mind a három.* -Barátok vagyunk....nem, szerintem nem változott semmi, barátok maradtunk. És nem tudom mit szeretnék, azt meg végképp nem, hogy ő mit szeretne. Ha megkérdezném, elveszíteném mint barátot. Értékes ez a kapcsolat, épp ezért félek még csak feltételes módban is arra gondolni, hogy akár több is lehetne belőle. *Na tessék. Ennyire még az életben nem sikerült megfogalmaznom, lehet, hogy csak Missy kellett hozzá. Most már legalább én is okosabb vagyok. Azt nem tudom, hogy Gerard hogyan érez, de azt sem, hogy ő eljutott-e eddig a pontig, azt viszont tudom, hogy ő sem akarja elveszíteni a barátságunkat. Missy kívülálló és ők sokkal hamarabb átlátják a dolgokat, ha nekik a maguk problémáiban nem sikerül zöld ágra vergődniük, a másokéban akkor is profimód tudnak segédkezni. Nem pusztán udvariasságból kérdezek rá az ő gondjaira és nem is pletykaéhségből, nekem olyanom nincs. Tényleg érdeklődöm, tényleg érdekel és tényleg szeretnék segíteni, ha csak annyiban, hogy jobb kedve legyen, már megérte. Az ő gondja sokkal, sokkal egyszerűbb, nem is kell túlragozni. Bár neki lehet, hogy sokat jelent, de ez hiba.* -Ugyan! Ez tök természetes, mármint az, hogy megijedtél. Ő nem volt normális. szóval nyugi, te szép vagy és kedves, csak a gyümölcsöd volt rohadt a héja alatt. *biztosan talál majd egy fiút aki nem ront ajtóstól a házba, hanem van némi türelme is, és igénye arra, hogy a lepedőakrobatikához érzelmek is társuljanak. Legalábbis én így gondolom, ez a normális, de sokan engem nem gondolnak normálisnak és Missy biztosan hallott rólam egyet s mást. Talán nem hisz nekem.*
Lavender igen kedvesnek tűnik, nem kell félnem tőle. Vidám természetű vagyok, nem az az oka, hogy kevésbé ismerkedek. Valahogy eddig úgy véltem, hogy a fiúkkal jobban kijövök, nem tartottam magam nagy barátnőzős típusnak, az elmúlt napok eseményei mindent a feje tetejére állítottak. Kiderült, hogy fele annyira sem ismerem saját magamat, a kommunikációs képességeimet, mint hittem. A fiúk tekintetében azt hittem, hogy ismerem őket, bárkivel megtalálom a közös hangot, s ha oda jutok, hogy igazán megtetszik valami, akkor a helyén tudom kezelni a dolgot. Úgy tűnik még távolról sem. Szomorú. Ettől még nem fogok fintorogni, feldolgozom, végülis tanultam a dologból. Szoba- és háztársam igen viccesen fogalmazza meg a probléma lényegét. - Murisan mondod, igaz, nagyon is igaz. – Várakozóan tekintek rá, Gerard engem sosem szemelt ki magának, ami lehet a véletlen is, vagy hogy nem igazán adtam jelét, hogy lenne affinitásom csak úgy elszórakozni. Az ilyesmi nem az én világom, úgy tűnik Roydennél is ez vezetett zsákutcába. Már csak az a kérdés, Lavender esetében mi sült el balul. Terhes? Nem is tudtam, hogy ő is együtt volt a sráccal. - Aaha... Ti tényleg barátok vagytok? Vagy mostmár... Nem értem, te mit szeretnél? Egyátalán tudod, hogy ő mit szeretne? – Nekem ez magas, hogy miért nem beszélik meg. Mondjuk ezt pont én mondom, hiszen válaszok nélkül elrohantam Roy elől, és azóta is ügyesen kerülöm. Hogyan adhatnék tanácsokat, amikor én magam sem tudom ezt jól kezelni. Tipikus, a más dolgába meg bőven beleütném az orromat. Nem a kiváncsiság, sokkal inkább a segíteni akarás motivál. Minden részletet nem ismerek, de nem az a logikus, hogy ha egymásnak szegezik a kérdéseket? Vagy az úgy túl direkt? A kérdésre hamiskásan mosolygok, és legyintek egyet. - Hááát... a tiédhez képest talán nem annyira. Itt szó sincsen szerelmi szálról. Van egy srác, akivel azt hittem, hogy egészen... tetszünk egymásnak, és úgy lerohant, hogy már az első csók után vitt volna fel az ágyába. Kissé... megrettentem, hogy úgy mondjam. Fura vagyok?
*Most már értem miért nem kerültünk közelebb Missyhez, sem én sem a többiek a szobából. Egy kicsit magának való azt hiszem, ami valószínűleg nem szándékos, egyszerűen önbizalomhiányban szenved. Legalábbis én így érzem, a legtöbbször befordul az egyik sarokba és olyan mintha ott sem lenne.* -Ne kérj bocsánatot, nincs miért. Ez a mosdó azon túl, hogy Myrtle-é, mindenkié. *Csak azon csodálkozom, hogy most szóba áll velem, még ő kérdezett rá mi bajom van. Érdekes. Nem mintha bajom lenne ezzel, egyáltalán még örülök is neki. Sosem szerettem senkivel rosszban lenni, vagy átnézni rajta, lám Hermionéval sem teszem egyiket sem, csak nem beszélgetünk. Néha igazán nem értem az ellenszenvét, de mint minden máson, ezen is túlléptem. Missy más, ő senkit sem utál….talán….egyszerűen csak, nem is tudom. Missy az Missy.* -A pasidrámámhoz képest még a százfűlé főzet is egyszerű rántotta. *Valamiért csak most sikerült megfogalmaznom mindezt. Az élet is bonyolult, Missynek igaza van, de azokat a dolgokat még ki tudom bogozni, a Gerard témát viszont nem, egyrészt mert nem tudom mit érzek és miért borít ki az amiről nem tudom micsoda, másrészt pedig nem tudom Gerard hogyan vélekedik az egészről, amiről még ő sem tud.* -Az a srác. És talán épp ez a baj, hogy sokat lógunk együtt. De tényleg, miért is érzem ezt bajnak? A karácsonyi szünet előtt még nem volt semmi sem bonyolult, barátok voltunk, mint a lányok, vagy majdnem úgy. Együtt hülyültünk a tónál, a könyvtárban, a folyosón, az iskola udvarán, segített átváltoztatástanban, én meg tanácsokat adtam neki a lányokkal kapcsolatban. meghallgattam amikor kikosarazták és örültem, hogy ha összejött valami azért mert változtattam a külsején. Most meg minden olyan kusza. Nem örülök ha lánnyal látom, de az az igazság, hogy nem látom más lánnyal. Néha úgy néz rám mint aki majdnem elolvad és attól én is elolvadok és észrevettem, hogy gyakran nézi a számat….amit egyébként én is teszek……mármint nem a számat nézegetem hanem az övét és arra gondolok milyen jó lenne ha megcsókolna, aztán meg arra, hogy senkinek nem hiányzik ez és nem akarom. És ez még csak bolhabokányi ahhoz képest ami a fejemben kavarog. *Nem is tudom miért pont neki mondom ezt el és nem Alexisnek vagy Eileennek. Pedig jóban vagyunk egymással és tudnak Gerardról, de csak annyit amennyit mások is. Találgatnak én meg hagyom, hogy gondoljanak bármit. Missynek azonban olyan könnyedén meséltem kettőnkről, mintha évezredes barátnők lennénk. Kész vagyok ettől.* -És a tiéd? A bonyolultsági tízes listán hányas?
