2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért. "
Főkarakter: Amanda Sally Bones Teljes név: Cassandra Lilia Mallory Születési hely és dátum: 1960. Április 17. Godric's Hollow Csoport: Tanár Patrónus: sas Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Egyetemi tanár (Mérgek és ellenmérgek haladóknak) Képesség: Kiemelkedő tudás:
Jellemed kifejtése
Mit is mondhatnék, próbálok jó anya, feleség és mégis igazi nő maradni. A családomért bármire hajlandó vagyok, ők az elsők az életemben, minden más csak utánuk következik. De, hogy is lehetne ez máskép, hiszen amióta megszülettek, csak értük élek. Amiben tudok segítek és próbálom egyengetni az életüket, de nem lehetek már ott mellettük minden egyes percben és nem foghatom a kezüket. Míg kicsik voltak mindenben számíthattak rám, segítségükre voltam a bajba és mindent megkaptak, persze csak normális keretek között. Mára ez megváltozott, bár még mindig az anyukájuk vagyok, nem futnak hozzám minden problémájukkal és néha úgy hiányzik az az időszak amikor kicsik voltak. Ugyanakkor azt hiszem a jóra neveltem őket, sose kényeztettem el őket annyira, hogy ne tudnának egyedül boldogulni és fegyelmezni is tudtam, ha kellett. Mivel ők, mondhatni felnőttek, így már másokon próbálok segíteni, bizalommal fordulhat hozzám bárki, akinek gondja, problémája van. Talán még tanácsadót is nyithatnék, lenne hozzá kedvem és úgy vélem sikerrel vinném. De, mint minden más embernek, nekem is néha szükségem van arra, hogy meghallgassanak, ilyenkor főleg Richard-dal beszélem meg a gondokat, ő mindig figyel rám. Hűséges típus vagyok és nagyon szeretek romantikázni. A férjemmel szerencsém volt, még akkor is ha kezdetben nem így gondoltam. Ha ránézel nem tudnád megmondani, hogy milyen odaadó és kedves tud lenni. Néha szeretek elszabadulni a világtól, van egy bizonyos szabadság vágyam, ilyenkor főleg utazni szoktam, Párizs, Milánó vagy New York? Minden jöhet, nagyon nyitott vagyok az új helyek, új kultúrák megismerésére, talán még a muglikéra is. Ezen kívül van egy nagy fokú vásárlás mániám is, szeretem szép és új dolgokkal, holmikkal körül venni magam. Bár nem tudnám kategorizálni mi az amit gyűjtök, hiszen mindig más. Van amikor a ruhákra kattanok rá és az is előfordult már, hogy egy halom régi emléktárggyal tértem haza.
Megjelenés
Úgy gondolom egy nőnek, legfőképp ha már anya és feleség mindig a maximumot kell magából kihoznia, de nem csak ezen szerepei szerint, hanem nőként is. Nem vagyok se túl magas, se túl alacsony, átlagos termetű vagyok amihez egy ideális alakom van. Az évek során sikerült jó pár kg-tól megszabadulnom, a sok kísérletezés meghozta gyümölcsét, bár alapvetően se voltam hízásra hajlamos, csak a szülések alkalmával szaladt fel egy kis felesleg. Sokat foglalkozom a külsőmmel, szeretek napról- napra megújulni, a hajamat is ezek alapján sokszor változtatom, hol fekete hol pedig sötét barna. A hosszát is sűrűn váltogatom, néha megnövesztem, ilyenkor konytba kötöm, ha pedig levágatom, csak szabadon lóg. A barna szeműekről azt tartják, hogy barátságosak és meleg természetűek, igen azt hiszem ez igaz rám is. Szeretem sminkelni magam, de általában nem viszem túlzásba, éppen annyit szoktam amennyire szükséges. Viszont ha valami különleges alkalomra kell mennem valamivel erősebb, feltűnőbb színeket viselek arcomon. Öltözködésemre főként az elegancia jellemző, főleg feketét hordok, de a színes cuccok sem állnak távol tőlem. Inkább magassarkú cipőt hordok, a sportos tornacipők nem az én világom. Szeretem az ékszereket, fülbevalót mindig látni a fülemben, de a nyaklánc vagy karkötő is gyakori kiegészítője megjelenésemnek. Egy leheletnyi parfüm, elengedhetetlen része az életemnek.
Életed fontosabb állomásai
1960. egy csodálatos tavaszi napján születtem, ezen a napon mintha még az ég is velünk ünnepelt volna. A hó még foltokban belepte a tájat, de a nap már hétágra sütött. A Gladwin családban is nagy volt az öröm, Marie és Jack nagyon boldogok voltak, hogy végre a két fiú után sikerült egy lányt is világra hozniuk. A bátyáim is odáig voltak értem, nagyon sokat játszottunk együtt. Volt egy házimanónk is, Raffy, emlékszem ő is sokat sürgött - forgott körülöttem kiskoromban. Aztán egy nap, amikor 6 éves voltam Raymond, az idősebb bátyám, levelet kapott a Roxfortból. Akkor még nem tudtam mi is lehet az, pedig a levél érkezésétől kezdve folyamatosan erről beszéltek otthon. De még kicsi voltam ahhoz, hogy megértsem és nem is nagyon érdekelt. Míg Raymond egyre inkább elszakadt tőlünk, Roger és én még mindig a játékokban és a felfedezésekben leltük örömünket. Csak aztán 3 évvel később a fiatalabb bátyám is elhagyott, ő is elment abba az iskolába és így egyedül maradtam. Már nem találtam olyan élvezetesnek, sem a kalandokat a ház körül se semmiféle játékot. A szüleim is észrevették, hogy testvérek nélkül nem találom a helyemet, ezért tanítani kezdtek, olvasni, írni és a néhány egyszerűbb varázsigét is. Onnantól kezdve abban találtam a legnagyobb örömemet, hogy varázskönyveket olvastam és az azokban fellelhető bűbájokat próbálgattam, több- kevesebb sikerrel. Mégis elmondható, hogy amikor végre én is kézbe vehettem a levelemet, már jobban ismertem a varázsvilágot, mint a kortársaim. Mint a bátyáim levele érkezése után, úgy az enyém kézbe kapása után anyával és apával elmentünk az Abszol Útra. A szükséges felszerelések mellé én egy csodaszép macskabaglyot kaptam, Mili-t. Nem sokkal később pedig végre elérkezett a nagy nap, amikor búcsút vehettem Godric's Hollw-tól és Roxfort felé vehettem az irányt. A vonat út alatt kezdetben a testvéreim mellett üldögéltem kissé megszeppenve, de várakozóan. Majd a vége felé távoztak, mondván más dolguk is akad és ezzel magamra hagytak. Ám hamar új társaságra leltem, két kis szőke lány lépett a kupémba, ikrek és elsősök, pont mint én. Ekkor gondoltam először arra, milyen jó nekik, hiszen születésüktől fogva együtt lehetnek, soha nem kellett magukra maradniuk. Hamar összebarátkoztunk és bár később a Teszlek Süveg őket a Hugrabug-ba engem pedig a Hollóhátba osztott, a barátság nem szakadt meg. A házam tagjaival is sikerült jól kijönnöm, sok barátra tettem szert és a tanórákon is remekeltem. Sikerrel vettem mindkét vizsgámat, először ötödikben az RBF-t, itt csak Gyógynövénytanból és Asztronómiából buktam el. Az összes többi tantárgyból megfeleltem, három Kiváló minősítést is kaptam, Bájitaltanból, Bűbájtanból és Mágiatörténetből. Ekkor még biztosra vettem, hogy a jövőben majd az utóbbival szeretnék foglalkozni. Mindig érdekelt a múlt és annak összes titka és varázsa. Hogy mi, mikor és hol történt, legfőképp pedig, miért... miért pont ott miért pont azokkal az emberekkel. A nagy felfedezések és a találmányok, mégis hogyan volt képes mindezeket összehozni, hogy jutott eszébe és hogy találta ki, hogy az ott pont úgy lesz jó? Nagyon sok olyan könyvet bújtam éjszakákon át, amik ezekre adnak választ. A következő vizsgám a RAVASZ volt, itt abból a háromból próbálkoztam meg amelyekből RBF-en Kiváló voltam, mondanom sem kell mindegyik sikerült. Hála Merlinnek, ezen is túl voltam. Ekkor jött a neheze, eldönteni mit is akarok az életemben. Az egyértelmű volt, hogy megyek egyetemre, de milyen szakra , az már sokkal nehezebbnek számított. Nem volt egy könnyű döntés, napokon keresztül csak ez járt a fejemben, végül meghoztam a döntést és jelentkeztem tanár képzésre. Újabb három év következett amit tanulással tölthettem, de megérte, mert immár papírom van róla, hogy taníthatók. De mégis azok az egyetemi évek voltak életem legzűrösebb évei. Akkor ismerkedtem meg Edward-dal, az n első nagy szerelmemmel. Nem volt valami nagy és hosszan tartó kapcsolat a miénk, de még mindig fel tudom idézni a csillogást a szemeiben ahogy rám nézett, arca kedves mosolyát és az illatát. A mai napig eszembe jut és ilyenkor hajlamos vagyok elidőzni a múltban és arra gondolni, mi lett volna, ha? Mi lett volna ha, nem megy el? Mi lett volna ha sikerrel jár és mi lett volna ha nem ott és akkor éri el a végzete? Vajon mellette maradtam volna, vagy akkor is mindent eldobok Richard-ért? Ezt sajnos már soha nem fogom megtudni, de talán jobb is így, hiszen ha Edward-dal maradtam volna, nem lennének most ilyen gyönyörű gyermekeim. Az eltűnése után pár hónappal megismerkedtem Richard Mallory-vel, a férfivel akinek sikerült újfent megdobogtatnia és ellopnia a szívemet. Mire befejeztem az egyetemet, már házasok voltunk és nem sokkal később már várandós voltam, nem is egy, hanem rögötön két gyermeket hordtam a szívem alatt. Titkon azóta ikrekre vágytam mióta a vonaton megismerkedtem a két Hugrabugos lánnyal. 9 hónappal később és rengeteg fájdalmon és kínon túl végre karjaimba tarthattam az én apró fiaimat, Bailey-t és Danielt. Ezekben az időkben Brighton-ban éltünk a férjemnek ott élt a családja és nem akart tőlük teljesen elszakadni, ezért mi is odaköltöztünk. Azt hiszem boldog családként éltünk mindenünk megvolt amire vágytunk, egyedül a munka hiányzott, de a két kis lurkó kárpótolt érte. Anyaként nem lehet rám panasz, mindig mellettük álltam bármi bajuk volt, de ha kellett szigorú is tudtam lenni, de azt hiszem ez így természetes. Ha mindig mindent rájuk hagytam volna, most nem itt tartanának, még mindig a szoknyám mellett üldögélének, ami senkinek se lett volna jó. Két évvel később követve a családom hagyományait én is egy kislánynak adtam életet, Emily-nek. Ahogy a gyerekek egyre nőttek a ház egyre szűkösebb lett, na nem mintha összement volna, csak már ez is kellett meg az is, így a költözés mellett döntöttünk. Ha a kicsik aludtak én és a férjem a megfelelő ház után kutakodtunk, kerestük azt a helyet ahol majd kényelmesen letelepedhetünk, végül Wembury-ben találtuk meg. Ám hamar eljött az a pillanat amikor a fiúk elég nagyok lettek a Roxforthoz és ezzel kirepültek a házból. Így már csak nyaranta láthattuk őket, Emily-t mintha csak magamat látnám, megviselte a helyzet, ezért is döntöttem úgy, akárcsak annak idején engem, tanítani fogom. Ő is már felkészülten vágott neki a az iskolás éveinek. Mikor egyedül maradtam, illetve a házimanónkkal már nem bírtam, muszáj volt valamit kezdenem magammal. Még egy évet eltöltöttem otthon, de végül belefáradtam és jelentkeztem egyetemi tanárnak. Végre azt csinálgatom amit szeretnék és alíg várom, hogy elkezdödjön életem újabb szakasza.
A hozzászólást Cassandra Lilia Mallory összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-12, 14:22-kor.
Ha nem haragszol meg, most nem írok elfogadószöveget, mert érthetetlen módon alig jön be nálunk az oldal, amíg mindenki másnak működik. Olvastam, minden rendben volt bele. Annyi, hogy tanársegédek csak diákok lehetnek, felnőttek tanárok, vagy helyettesítő tanárok. Foglalózz, és mehetsz játszani.
Kicsit beleugatok tisztázás kedvéért. Nincsenek tanársegédek, maximum egy-egy diák, aki besegít egy tanárnak minimálisan, de nem konkrét posztként. De felnőttek, akik tanársegédek, gyakornok tanárok stb. ilyesmi nincs a Roxfortban. Egyetemi tantárgyat tudsz oktatni tanárként.
