2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Bele se merek gondolni, hogy mi lenne, ha elmondanám Via-nak, hogy szerelmes vagyok belé... Nem hiszem, hogy nagyon meglepné, hisz próbáltam már finoman tettekkel a tudtára adni, de valahogy soha nem fogta az edést, ezért inkább hagytam az egészet, és nem erőltettem, vártam a pillanatot, hogy tudjak neki színt vallani, de eddig nem jött össze, hisz nem volt alkalmam találkozni vele és a bálos eset is egy kicsit rosszul jött ki, hisz átvágtam és helyettem Adma-mel ment el, vagyis átnyújtottam Adam-nek a lehetőséget, pedig nagyon nem akartam, de muszáj volt, hisz megígértem Via-nak, hogy segítek neki összejönni Adam-mel... Most jöhet a kérdés, hogy ha szeretem, akkor miért engedtem el a bálba vele? Mert minden bizonnyal Adam megpróbálná ágyba vinni, és ha ezt megteszi, akkor Via megutálja.. vagyis remélem, hogy így történt... Ellenkező esetben pedig nem nagyon vagyok arra kíváncsi, hogy mennyire kellemes volt számára az együttlét Adam-mel... Sőt a dolog puszta gondolata is felhúz, és nem akarok ezen agyalni, de nem tudom kiverni a fejemből azt, hogy mi történhetett kettejük közt azon az estén. Bár nekem nem is lenne olyan nehéz elmondanom Via-nak, mint Dor-nak... Dor kicsit rosszabb helyzetben van, mint én és talán jobban tenném, ha ne panaszkodnék, de nálam is vannak veszélyek... Mi lesz, ha elmondom, és elküld azzal a szöveggel, hogy soha többet nem akar látni? Akkor Adam nyer, én pedig vesztek és utálok veszíteni... Szerintem ezzel mindenki így van, és nem vagyok egyedül... De mindegy, inkább figyelek Dor-ra és nem agyalok, abból sosem sül ki semmi jó, csak még jobban fogok aggódni, hogy Via lefeküdt-e Adam-mel... Bár nem is tudom, hogy mi lenne akkor, mert szeretem Via-t nagyon is, de azok után már nem tudnék rá úgy gondolni, mint a szerelmemre... - Minek bemutató, hisz ha ránk néznek, már akkor tudják, hogy jól csináljuk... - Először csak kirázz a hideg a gondolatra, és utána már egy olyan röhögök görcs kap el, amit nem tudok megállítani, és már a könnyeimet törölgetem az arcomról. Bár belegondolva lehetetlen legyen, hogy a legjobb haverommal egyetlen félre érthető pillantást, vagy érintést ejtsünk.Nem is tudom, hogy már mióta ismerjük egymást, de egyértelműen kijelenthetem,hogy a legjobb haverom, és bármikor számíthatok rá, hisz őt nem a haszon érdekli, hanem a barátságom. Bár a fogadás is mutatja, hogy nem jó dolog minket összeereszteni, mert néha csak magunk alatt vágjuk a fát, ki gondolta volna, hogy mindketten beleszeretünk abba a lányba, akiről szól a fogadás... - Én is neked fogom elmondani először, hogy végül mi is a helyzet. - Mosolyodom el bátorítóan és el is gondolkodom azon, hogy ki másnak tudnám még elmondani, hogy mi is lett Via-val, csak ő tud Via-ról, és a testvéreim, de ők nem lényegesek... Úgy is Dor tudja meg először, mert másra nem is tartozik, csak ránk kettőnkre, hogy mi lesz a fogadásokból. - Haver... Hidd el, hogy ha fordított helyzetben lettem volna Via-val én sem tettem volna másképp. Ne gondolj olyanra, hogy ez miatt szemét alak vagy... - Nem kell kimondania, hogy erre gondol, ismerem már és lényegében mindenki ezt gondolná az ő helyében, de mint mondtam én sem tettem volna máshogy, ha Via-val ez lett volna helyzet.. Biztos, hogy le nem vettem volna a szemeimet a tökéletes alakjáról. - Hát ez elég komplikált, hisz lényegében mi nem is vagy együtt csak tudod, hogy Adam miatt vagyunk egy pár, és Via sem fog észhez térni, hisz Adam-be szerelemes... -Sóhajtok egyet, majd eltekintek oldalra... elég rossz a hangulat valahogy fel kéne dobni, csak nem tudom, hogy hogyan... Aztán bevillan, hogy hoztam neki is egy kis karácsonyi ajándékot, mert előbb leléptem a bál miatt, hogy Via és Adam tudjanak "randizni"... nem volt lehetőségem neki oda adni... - Hoztam neked valamit, igaz kicsit megkésve, de boldog karácsonyt haver... - zsebemből elő halászom a kis téglalap alakú dobozt, amiben a egy bőrkarkötő van, amin egy ezüst lap, amibe Dorian neve van belegravírozva, és mindezt ő is láthatja, ha kinyitja...
Nem tudom, hogy Marie miképpen reagálna az igazságra egyszerűen azt sem tudom, hogyan kellene mindezt összefoglalnom. Talán már most meg kellene próbálnom valami bevalló szöveget összeírni, hogyha élesben történne, akkor ne legyen annyira kellemetlen. De, áh.. Az ilyen jobb, ha egyenesen a szívből jön és nem pedig tökéletes végiggondolva, átdolgozva. Meg az igazság az, hogy jelen pillanatban megmozdulni is lusta vagyok, szóval élvezem ezt a nyugis pillanatot a haverommal. Én hülyének nézném magam, ha nekiállnék összeírogatni lehetséges változatokat arról, hogyan mondjam el neki. Mert úgy se azt mondanám el. Nem fogom bemagolni akkora szemét pedig nem vagyok, hogy az orra előtt olvassam fel a levelet. Azért mindennek megvan a maga határa. Én pedig nem szeretem feszegetni ezeket még akkor sem, ha előnyre tehetnék szert. Mert azért lehet, hogy előny lenne, hogy összeszedetten fel tudnám olvasni a dolgokat, de hátrány lenne, ha olvasni kellene. Viszont, ha bemagolom és elfelejtek belőle valamit, akkor az hülyén jön ki, mert az már megint nem az igazi. Szóval jobb lenne felkészíteni magamat, hogy esetleg mit mondhatnék, vagy hogyan mondhatnám el, de tökéletes sehogy nem lesz, mert azért ott lesz egy bizonyos nyomás, ami büszkén helyezkedik, majd a vállaimra, hogy ugye, hogy nem olyan egyszerű kibökni az igazságot. Azt sem tudom, hogy el kellene mondanom neki, hogy az egész egy fogadás volt. Bár mi másért tettem, hogy meleg lennék? Azért, hogy megismerkedjünk. Úgy! Hazudj még, ha eddig nem tetted meg elégszer. Egy hazugságot még egy hazugsággal megmenteni. Nem mondhatnám, hogy helyes lépés lenne, mert ez is kiderülne és hamar elveszíteném az összes bizalmát, ha még egyáltalán képes lenne ezek után megbocsájtani. - Óóóó, mit szólnál, ha tartanánk neki egy bemutatót, hogy mennyire jól működünk együtt? - Nem bírom ki és én is nevetni kezdek, mert azért abszurd, hogy akár egy pillanatra is másképpen tekintsek a legjobb barátomra, vagy egyáltalán hozzáérjek úgy, hogy az félreérthető legyen. Egyetlen egy ilyen sem csináltam. Mégis képes voltam arra, hogy elhitessem Marie-vel, hogy meleg vagyok. Ha azt kérte volna, hogy másszak rá egy pasira, akkor ott szakadt volna a cérna. De nem. Ő teljesen megértő volt és kedves.. Na, jó túl sokat kaptam a rózsaszín ködből. - Oké, úgy lesz. - Nem tervezem másnak elmondani, hogy mi történt legfőképpen, hogy csak ő tud erről. Na, meg persze a húgomat sem szabad elfelejteni a felsorolásból. Maximum ő előzheti be jelen pillanatban Andrew-t. - Élveztem és ez a probléma. Akkor kellett volna elmondanom, vagy azt, hogy undorodom a női testrészektől. - Elég béna kifogás, de ha meleg vagyok, akkor bármi elfogadható nem? De én egy szót sem szóltam csak figyeltem a tökéletes alakját, ahogyan a ruhákat próbálgatja. Szemét alak vagyok. - Mindez még nagyon a jövő zenéje haver, de neked nem mondom azt, hogy remélem, hogy összejöttök, mert végül is együtt vagytok, szóval remélem inkább észhez tér Octavia. - Nem értem, hogy a lányok miért mindig az a srác után futnak, aki teljességgel elérhetetlen a számukra.
Az az egész helyzetben a legnyugtatóbb, hogy tudom Dor-ra mindenben számíthatok. Ő a legjobb barátom és szinte mindent tud rólam, bár remélem, hogy ez fordítva is igaz... Bár nem hiszem, hogy mindketten azt terveztük, hogy beleszeretünk abba a lányba, akiről a fogadás szól. Bár míg neki el kellett hitetnie mindenkivel, hogy meleg, addig nekem meg próbálkoznom kellett, hogy Adam és Via összejöjjenek. Nem is tudom, hogy pontosan miért teszek ilyet.. Hisz pont az ellenkezőjét akarom, de reménykedem, hogy Via meglátja Adam igazi alakját és végre mellettem dönt, vagyis engem fog szeretni. Mert igazából mi "járunk" vagy mi a fene... Egyszerűen soha nem fogom megérteni a nőket. Bár csúnya húzás volt, hogy velem jött össze, hogy féltékennyé tegye Adma-et és nem is értem, hogy miért lenne féltékeny, de közben szerencsére a kezemre játszott, hogy összejöttünk, hisz megnyertem a fogadást. De jött az amire nem számítottam, valami komolyabbat kezdtem el érezni íránta és ne is tudom, hogy miért. Sokkal különlegesebb és érdekes, mint bármelyik lány ebben a suliban! Bár tényleg vicces és egyben örült ötlet fogadást kötni arra, hogy többet nem fogadunk és tetszett is, bár nem tudom, hogy meddig fogjuk bírni, hisz szeretünk egymással fogadni. De gondolom most már nem ilyen ötletek lesznek, hogy hitesd el vele, hogy meleg vagy... Bár akkor még jó ötletnek tűnt, de ha tudom, hogy ilyen helyzetbe hozza, akkor átgondolom... De legalább Marie iránt többet érez. Szóval ezzel valami jót is tettem, hisz "összehoztam" két embert. - És még nem is hazudtál... sokan mondták már. - Kontrázok rá és elkezdem húzogatni a szemöldököm, majd hatalmas röhögésben török ki és már a hasamat kell fognom ,mert fáj a sok nevetéstől. Imádjuk egymást fejét húzni... Fura is lenne, ha nem így lenne... - Hát vallani sosem volt könnyű... Nem is lesz az sose, de egyszer meg kell tenni... Rendben, akkor mindketten elmondjuk, de egy feltétellel, ha nekem mondod el előszőr, hogy mi volt, hisz legjobb haverok vagyunk, nem? - Mondom, bár nem kételkedem benne, hogy nekem mondja el, és én is neki fogom először elmondani, hisz benne bízok meg a legjobban. Meg persze vele kötöttem meg ezt a fogadást, szóval máshoz nagyon nem fordulhatok... Várom, hogy mi lehet az az ok, ami miatt Marie nagyon kiakadna, ha megtudná, hogy Dor nem is meleg... - Ez annyira nem is lehet gáz... Vagyis számodra nem, gondolom élvezted a látványt... Hát ha jól tálalod fel neki ezt az egészet, akkor... Nem tudom, hogy mit mondjak. Ez érdekes helyzet. - Nem tudok semmilyen jó tanácsot adni neki, hisz ilyen helyzet még egyik haverommal sem állt fent. Persze gondolom, ha Marie megtudja az igazat, akkor tuti felháborodás lesz ebből és az sose vezet semmi jóhoz. Már előre sajnálom Dor-t és igaza van. Nekem egy kicsit jobb a helyzetem. Bár mindenben mellette állok és gondolom ezt tudja. - Csak hogy tudd én mindenben melletted állok, szóval remélem, hogy Marie nem akad ki és hamar összejöttök. - Mondom neki mosolyogva és reménykedve, hogy jól fognak alakulni a dolgai.
Szerintem egyikünk sem számított arra, hogy ilyen rosszul fog kijönni ebből az egész helyzetből. A egész egy poénnak indult én magam is azt tesztelgettem, hogy mégis mennyi ideig vagyok képes elhitetni másokkal, hogy meleg vagyok, de ez egy idő után átalakult bűntudattá, mert volt valami Marie-ben, ami megfogott nem tudom megmagyarázni, hogy pontosan mi volt. Talán soha nem is fogom tudni megmondani, hogy pontosan mi ragadott benne, de a lényeg, hogy elérte, hogy bűntudatom legyen és, hogy én akarjak véget vetni ennek az egész hazudozásnak, ami logikus lépés is lenne, mert ha valaki mástól tudja meg annak sokkal rosszabb vége is lehet, mint ahogyan a jelen pillanatban állunk. Persze nem érhetek hozzá úgy, vagyis inkább egyáltalán nem érhetek hozzá, mert ha hozzáérek, akkor nem biztos, hogy képes lennék uralkodni magamon. Persze, ha sír megvigasztalom. Egyáltalán kinek lenne kedve, akkor rámozdulni egy lányra, ha sír? Persze akkor kell, mert ki kell használni az alkalmat, hogy meggyötört és mondhatni mindent elhisz, de nekem azért van egy határ, amit nem vagyok hajlandó átlépni és ez azok közé tartozik. A barátjaként mellette álltam még akkor is, ha az egész barátságunk egy hazugságra alapult. De legalább volt egy alapja és ezt nem mondhattam volna el akkor, ha nem játszom meg, hogy meleg vagyok, mert nagy valószínűséggel el is kerülöm őt. Úgy csinálok, mintha megszállottja lennék a fogadásoknak, mert még arra is képes vagyok fogadást kötni, hogy ezentúl többet nem fogadunk. Megrázom a barátom kezét aztán egyszerűen csak magam elé bámulok és végighallgatom, amit mond. Teljesen logikus, hogy minél tovább húzom ezt az egészet annál rosszabb lesz ezzel én magam is tisztában vagyok, de mégsem tudom megtenni a szükséges lépéseket. - Igazából, ha már részletekre vagy kíváncsi azt mondtam, hogy te vagy az esetem, mert veled volt a legjobb a szex. - Vigyorral a képemen húzom az agyát egy kicsit, mert végül is miért ne? Ha nem piszkálnánk a másikat nem is tudom, hogy mi lenne velünk. Talán elkezdenék aggódni, hogy betegek vagyunk, vagy valami. - Tervezem, hogy elmondom neki, de ez nem olyan egyszerű, mint elsőre tűnik, de egyezzünk meg és ez nem fogadás. Én elmondom és te is elmondod neki. - Azt hiszem ez így fair, hogy mind a ketten véget vetünk ennek az őrületnek, amibe belekevertük saját magunkat. - Segítettem neki kiválasztani a bálra a ruhát és akkor többet láttam belőle azt hiszem, mint amit egy hetero pasinak engedett volna. - Én nem akartam kihasználni a helyzetet. Egyszerűen csak hülyén jött volna ki, ha egyfolytában máshova nézek. Legfőképpen feltűnő.
Nem is tudom, hogy mit mondjak az egész helyzetről... Egy biztos! Soha többet nem megyek bele egyetlen buta fogadásba sem, mert nem éri meg. Megjártam, hisz a fogadés célja csak annyi volt, hogy fel kell szednem a beleszeretek részről sehol sem volt szó. Persze nem tehetek róla, Via tökéletes: szép, okos, lenyűgöző, tehetséges és szeretni való. Persze ebből Adam semmit sem vesz észre. Egyszerűen nem értem, hogy Via-nak miért ő kell... De kezd elegem lenni ebből az egészből! Legszívesebben most megkeresném és megcsókolnám, majd elmondnák neki mindent, de nem fogok így tenni. Nem ment el az eszem, szóval megvárom a megfelelő alkalmat arra, hogy tálaljak neki az érzéseimről, ami nem lesz kis feladat... Persze nem is tudom, hogy mit kéne neki mondani... Talán, hogy: Szia Via! Képzeld amikor kettőnkről beszéltünk, akkor igazából hazudtam és mégis szerelmes vagyok beléd... Nem természetesen nem teszem meg, inkább azon agyalok, hogy lefeküdt-e vele a bál estéjén. Bár nem is tudom, hogy mit mondana az egészre, minden bizonnyal elküldene melegebb éghajlatra! - Én is haver... - Amikor meglátom a keserű mosolyt az arcán, akkor felsóhajtok és én is elnevetem magam kínomban. Nem tudom, hogy ebben a helyzetben más mit érezne, de én nem tudom humorra venni ezt az egészet. Egyszerűen a puszta tudat, hogy Via még nem is gondol olyanra, hogy MI együtt legyünk, már elszomorít. Mondjuk be kell látnom, hogy az ő helyzete még rosszabb! Mert én még tudok vallani, de ha róla kiderül, hogy nem is meleg, akkor Marie nem kicsit akadna ki. Persze mondhatni, hogy magunknak kevertük a bajt, hisz mi mentünk bele ebbe a két fogadásba... - Akarok-e fogadni... Hát ha ez lesz az utolsó, akkor mindenképp! Kezet rá! - Mondom hangosan felnevetve... Majd kezet nyújtok erre a fogadásra, és mikor elfogadta, akkor visszateszem magam mellé. Hátra dőlök a kanapén és hangosan felsóhajtok egyet... Mindketten megszívtuk. Azt hittem mekkora móka lesz ez az egész mindkettőnk számára, és lám a végére mindketten megszívtuk. Bár van, ami nem változik, bár remélem, hogy Dor-nak legalább összejön a dolog. - Haver... Most inkább rólad beszéljünk. Szerintem nem utálna meg, vagyis egy ideig biztos, hogy haragudna, de ez várható, hisz tudod a nők milyenek... Mellékesen remélem, hogy mikor Marie az esetedről kérdezett, akkor nem engem mondtál. bár nem lepne meg. - Nevetek fel hangosan és remélem sikerül kicsit oldanom a hangulatot. Most kicsit tré... de később bármi változhat.- NA de ez mellékes... Szóval, én láttalak titeket beszélni és láttam, hogy hogyan néztél rá... Bármekkora nőcsábász vagy haver, te szereted és hidd el ő is szeret, csak lehet hogy az tartja vissza, hogy melegnek hisz. Nem tudhatod, bár a helyedben minél előbb beavatnám az igazságba, hisz minél később tudja meg, annál jobban ki fog akadni. - Mondom neki minden szavamat komolyan gondolva. Ideje lesz elmondania Marie-nek az igazat. Bár nem tudom, hogy mit csinálhattak együtt, hogy ennyire kiakadna az igazság hallatán. - Amúgy mit csináltatok együtt, amin kiakadna, ha megtudná, hogy nem vagy meleg? - Kérdezem érdeklődve.
Ez az egész szituáció kezd rárakodni a vállamra, hogy nem mondhatom el az igazat. Az egyetlen probléma, hogy fogadás, vagy nem fogadás teljesen mindegy. Mert, ha nem fogadok talán soha nem közeledek Marie felé és nem is ismerem meg, hogy mennyire okos és kedves. Egészen lenyűgöző személyiség rejlik benne és az, ahogyan reagált arra, hogy azt mondtam a lányokat is szeretem mindent elárult. De én a hülye fejemmel nem böktem ki akkor és ott az igazságot, hanem tartogattam, mintha ez lett volna a leglogikusabb lépés az egészben. Persze, akkor nagy valószínűséggel a kakaó a fejemen landolt volna vagy talán még maga a bögre is, hogy képes voltam ennyi ideig megjátszani, hogy a férfiakhoz vonzódom. De még bele sem tudnék gondolni, hogy milyen lenne, ha tényleg így lenne. Annyira a nőkre vagyok hangolódva, hogy az már betegesnek mondható. Minden egyes szépség után megfordulok, ha nem ő fordul meg utánam. Ez pedig így természetes. - Hát meglepődnék, ha nem így lenne. - Keserű mosolyra húzódnak ajkaim. A gondolataim valahogy egyáltalán nem engedik, hogy vigyorral a képemen bámuljak magam elé, hogy hű, de jó még mindig képes vagyok elhitetni vele, hogy tényleg meleg vagyok. Egyszer úgy is ki fog derülni és, akkor talán emlékezni fog arra a pillanatra, amikor elmondhattam volna. De talán a reakciójára is fog és, akkor rájön, hogy miért visszakoztam. - Akarsz fogadni, hogy nem fogadunk többet? - Kérdezem immár vigyorral a képemen. Persze ez az egész egyikünknek sem úgy alakult, ahogyan szerettük volna. Sőt, fogalmazzunk úgy, hogy végül is rajtunk csattant az ostor, mert amennyire jó mókának tűnt először annyira lett szörnyű ez az egész. - Haver. Te legalább kibökhetnéd végre neki, hogy szereted. Én már azzal a sírba tudnám küldeni, hogy elmondom nem is vagyok meleg. Hogy a jelenlegi helyzetnél jobban nem is lehetnék hetero. Úgyhogy, míg téged az akadályoz, hogy nem látja mi van az orra előtt.. Engem egy életre meggyűlölne már egyetlen egy igazság miatt. Csak bökd ki neki és, ha elutasít repülj egy másik madárra. Mert hidd el, hogy utána zavarni fogja, hogy egy olyan szekeret kergetett, ami talán soha nem veszi fel aztán te meg ott voltál mellette mindig és észre sem vett. De mindenképpen szedj össze valakit utána. Nem kell szeretni. Csak kényezteted. Utána meg rájön, mit veszített. - Soha nem értettem, hogy miért kell egy másik után futni, amikor ott van melletted valaki, aki soha nem fordítana neked hátat. De az is lehet, hogy az én felfogásommal van egyszerűen baj.
Vége a szünetnek... Ami egy dolgot jelent: szembesülök azzal, hogy mi történt Via és Adam közt. Korábban haza is mentem, hisz nem volt kedvem nézni, hogy mit csinálnak ketten! Talán már le... Nem, bizots hogy nem! Via-nak több esze van ennél, bár Adamat ismerve, aki bárkiről lemagyarázza a bugyit... Bízom Via-ban és remélem nem hiába. Talán el kellett volna neki mondanom, hogy amit régebben mondtam, az hazugság volt! Nem éppen hiszem azt, hogy nincs meg köztünk az a bizonyos "szikra", ami kellene. Számomra az már nem csak szimpla szikra, hanem tábortűz. De Mivel Via biztos nem örülne annak, ha bejelenteném neki, hogy még is szerelmes vagyok belé. Meg semmi garancia sincs arra, hogy ő is érez irántam valamit. Az a bizonyos megbeszélés után, minden csók a "megszokás" miatt zajlott és persze fent kellett tartani a látszatot, hogy járunk. Bárki, aki azt ondja, hogy a szerelem könnyű... Az inkább bújjon el előlem, mert nagyon nem vagyunk egy véleményen... Szerintem nagyon is nehéz, főleg ha nem viszonozza az, akinek kéne. Lassan de biztosan lépkedtem a klubhelyiségben és mindent kizártam körülöttem. Az irányt a szoba felé vettem, ahol ledobtam a cuccaimat és utána magamat is az ágyra. Elővettem Via ajándékát. Vajon örülni fog neki egyáltalán? Az ajándék, hát... elég szép ajándék. Borostyánba öntött apró vörös rózsa, amit egy ezüstlánc foglal körül. Igaz a találkozót holnapra beszéltük meg... De jó lenne már most találkozni vele. Az igazat megvallva a nekem küldött leveleiben egy szót sem ejtett a Karácsonyi bálról, ami fura. Már megint csak elkezdenék agyalni, hogy mi is történhetett aznap... De ideje másra gondolni, ezért visszamentem a klubhelyiségbe és reménykedtem, hogy összefutok Via-val, ami persze lehetetlen, hisz ők az alaksorban vannak. Halkan és zombi üzemmódban sétálok, majd ledobom magam a kanapéra. Vajon Via gondol rám? Lehet, hogy nem épp a legjobb ötlet a holnapi találka, hisz már most idegeskedem. Csak arra tudok gondolni, hogy vajon mit csinált Adam-mal azon az estén. Vajon meg... Aztán gondolat menetemet Dorian hangja töri meg. Nekem savanyú arcom? Felhúzom a szemöldököm. - Szerintem mindkettőnk arca ugyanolyan savanyú. - Mondom ki, majd sóhajtok egyet... Vajon elmondta már Marie-nek, hogy igazából nem is meleg? Bár nagy valószínűséggel megtette, hisz nem lenne ilyen az arca. A hülye fogadásokkal mindketten megszívtuk! - Haver, soha többet nem fogadunk... - Jelentem ki, miközben a szemeibe nézek. - Remélem neked több sikered van Marie-vel, mint nekem Via-val... Mielőtt kérdeznéd... Sehogy sem állunk. Még mindig megy ez a látszat kapcsolat, hogy Adam beleszeressen... Természetesen kénytelen vagyok titkolni, hogy érzek valamit... - Mondom neki, miközben hajamba túrok.
A hazugságaim elképesztő súllyal rakodnak rá a vállaimra és úgy érzem, hogy előbb vagy utóbb, de eljön az a pillanat, amikor összeroppanok alattuk és kinyögöm az igazságot, amivel elveszíthetek mindent, ami mondhatni fontos a számomra. Nem gondoltam volna, hogy egyszer képes leszek így érezni valaki iránt. A nőkben soha nem láttam többet alkalmi partnereknél nem terveztem a nagy ő keresését, de ebből is látszik, hogy arról nem tehetsz, ha egyszer csak besétál az ajtódon. Fogalmam nem volt, hogy Marie ilyen jó társaságot nyújt a számomra. Egyszerűen megőrjít a közelsége az pedig, hogy az igazsággal csak még inkább elveszíteném egyáltalán nem segít a helyzetemen. Ennyi idő után már nem reagálna jól az igazságra, mert elég sok minden történt közöttünk, amit nem hiszem, hogy szívesen tett volna, ha tudja, hogy vonzódom a nőkhöz. Csak a nőkhöz. A klubhelység kényelmes kanapéján terpeszkedem, ahol nem is olyan régen még vele szemben ültem. Egek, hogy mennyire gyönyörű volt. De ezt én csesztem el magamnak. Én voltam az, aki csak egy hülye fogadás miatt szólította le. Bár már az is kész csoda, hogy még nem jutott a felébe egyetlen egy pletyka sem arról, hogy milyen nőcsábász vagyok. Ez az utóbbi időben azonban megritkult és nem kell túl sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek ennek is csak ő az oka. A gondolataim fogságában vagyok az arcomat a kezeim közé temetem és próbálom elzárni az összes vele kapcsolatos gondolataimat, amelyek úgy dübörögnek az elmémben, hogy bekúszhassanak egymás után. De nem a fejemmel kellene erről már döntenem sokkal inkább a szívemmel, aminek, ha akarnék sem tudnék igazából parancsolni. Ahogy elveszem a kezemet az arcom elől beletúrok a hajamba aztán észreveszem, hogy Andrew is már a kanapén helyezkedik el. – Azt hiszem nálam már csak neked van savanyúbb képed. – Azt hiszem mind a ketten megszívtuk. A fogadások soha nem vezetnek jóra. Még akkor sem, ha sikeresen megnyered őket, mert az egész nem lesz más, mint egy nagy fájdalomhalmaz.
