2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]Bár az ütközést követően történik némi félreértés, de elég hamar tovább jutunk ezen, miközben én felsegítem a tőlem padlót fogott lányt. Úgy hiszem, hogy máshogy is képes lenne felkelteni egy srác érdeklődését, szóval nem kell ám ilyesmivel próbálkoznia legközelebb is, de mindez csak poénos megjegyzés tőlem, mégis, tovább folytatja a játékot, így gondolkodom el kissé. - Hmm, nem is tudom, bizonyára majd feltalálod magad, ha szeretnéd. - kacsintok rá, jelezve, hogyha tényleg úgy dönt egyszer, hogy felhívja magára a figyelmemet, méghozzá más módon, más szituációban, más helyen, akkor találja ki ő, miként tenné, bár őszintén nem hiszem, hogy ilyesmire sor kerülne. Mégis miért? Na de térjünk rá arra, hogy elméletileg kerülné most az erősebbik nemet, amerre megvan a lehetősége, akár távozhatom is, de nem bánom, ha beszélgetünk még kicsit, úgyse ismerem még a lányt, de ha ki akarná fejteni a miérteket, azok most annyira nem érdekelnek azt hiszem. Sokszor hallgatom meg mások bajait, de ma valahogy nincs ilyen napom. Ahogy viszont kijelenti, hogy nem szándékozik a vállamon sírni, csak biccentek, bár azt nem tudom, hogy azért mondja ezt, mert én elutasító voltam ilyen téren vagy egyébként is ezt mondaná, mégse kérdezek most rá. - Annyira? Hát... kössz! - túrok bele kissé hajamba, mert azért ez nem éppen kedves megjegyzés, de oda se neki, túlélem, mint mindig, mindent, ettől aztán nem török még össze. Inkább rátérek a bemutatkozásra, így derül ki a számomra, hogy hívják ezt a villám kisasszonyt, akit azért nem becézgetek így, furcsa lenne, azt hiszem. - Sajnálom, hogy csalódást okoztam, de ki tudja, talán még találhatunk becenevet neked idővel. - mert egyelőre nem áll szándékomban becézgetni, alig pár perce ismerem, miért tennék ilyesmit? De ha van kedve, akkor egy kis időt még tényleg együtt tölthetünk, mert én szívesen meginnék egy kis töklevet, biztos vagyok benne, hogy a konyhában találnánk, ugyanis a nagyterembe most nincs sok kedvem bemenni. Eleinte már azt hiszem, hogy visszautasít, de aztán beleegyezik, mire arcomra is mosoly költözik. - Ahogy gondolod. Egyébként hova tartottál? - indulok meg a konyha irányába, miközben most már odafigyelek arra, hogy a mellettem sétáló se követhessen el újabb balesetet. Ki tudja, hogy milyen ügyetlen, nem mintha bánnám, szerintem aranyos tulajdonság.
Valahogy sejtettem, hogy azt hitte őt szúrtam le amiért nem figyelt. De nem Ő volt a hibás, hanem én, mint általában mindig. Közben pedig tényleg csak a saját hülyeségemnek és figyelmetlenségemnek adtam hangot. Szerintem mással is előfordult már, hogy magát szidja valami miatt, amit elfelejtett, vagy elrontott. Nekem ez egy rossz szokásom.Néha elég kellemetlen, mikor rajtakapnak, hogy beszélgetek, de nincs is a közelemben senki. Olyankor szó nélkül elszaladok és azt hajtogatom magamnak, hogy nem hallott semmit. Viszont még így sem találkoztam ilyen .... öhm, udvarias fiúval, mint a kedves társaságom. Remélem ez nem csak egy csapda, hogy most mutatja a figyelmes és vicces oldalát, de pillanatok múlva felfedi önmagát és leteremt. Bármi előfordulhat. Habár ha ilyen tervei lennének, akkor nem nevetne a poénomon ilyen jóízűen. Én sem tudom Piton féle komolysággal hallgatni. - Oh, akkor legközelebb mégis mivel próbálkozzak? Csak hogy ne törjem össze azért magam, ha más mód is van a figyelmed felkeltésére. - még sosem törtem el semmimet sem, csak a közelében jártam. Zúzódás, húzódás, rándulás az más tészta. Nem is tudtam, hogy ilyen módon is fel lehet hívni magunkra a figyelmet, habár ez a fájdalmasabb, de könnyebb, mint folyton a nyakára járni és/vagy mindenféle édességet, virágot egyéb tárgyakat küldözgetni neki. Az túl fárasztó és időigénye. Írhatnék erről egy könyvet is. "Ha már padlót fogtunk egy fiútól ..." címmel. Kissé magasra emelem szemöldökömet, mikor azt feltételezi, hogy ráontanám a szerelmi bánatom minden fájdalmát. Nos, ez nem állt szándékomban, de jó tudni, hogy neki mi a véleménye mások ilyen jellegű problémáival kapcsolatban. - Őszintén szólva, nem akartam a válladon sírni. - másén sem szoktam. Már nem is emlékszem arra, utoljára mikor sírtam el valakinek a problémáimat. Általában magamba fojtom és nem zaklatok feleslegesen barátokat, ismerősöket ... nem hogy idegeneket. De azért vicces, ahogy feltartott kézzel ellenkezik a dolog ellen. Vajon mit szólna, ha félrelökném a kezeit és a nyakába ugornék tettetett zokogással? Nagy késztetést érzek rá, deeee jobb ha nem teszem meg. - Nyugi, annyira nem vagy szörnyű. - tényleg nem vészes. Persze helyes, de nekem már ennyi nem elég. Egy szép szempár, egy kedves mosoly ... igen, a régi Zoë-nak még elég volt ha valaki ennyivel rendelkezett. Lehet bárkibe bele tudott volna szeretni, ha az illető még közel is engedi magához. Ellenben vele. Erős vagyok, elhatározott és távolságtartó. - Te voltál az utolsó esélyem egy menő névre. - tettetett duzzogás most elmarad. Ne akarom örökösen megjátszani magam. Olyannak mutatkozni, akit könnyebben befogadnak. Önmagam akarok lenni végre és ha így nem kellek senkinek sem, akkor nem fogom törni magam. - Hááát a töklevet még mindig nem szeretem. - vonok vállat és elsétálok mellette, mint aki magára akarja hagyni, de fél perc se telik bele, már újra előtte vagyok. Visszamentem, mert ez is egy lehetőség. - De egy pohár víz jól esne. - ebben van némi irónia is, hisz most ömlött ránk egy üveggel, de én attól még szomja vagyok.
Eric Carpenter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eric & Zoë 2015-03-19, 17:38
Zoë & Eric
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem szokatlak a Roxfortban, hogy mindenki úgy siet, így annyira azért nem lepődöm meg az ütközésen, bár nem irigylem a lányt, azért remélem, hogy nem ütötte meg magát. Elég hamar mérem fel a helyzetet, így kezem felé lendül, jelezve, hogy felsegíteném, ha él vele, így amikor lassan felnéz rám, még egy kedves mosolyt is villantok felé, nehogy nekem itt megijedjen, nem fogom ezért leharapni a fejét, távol áll tőlem az ilyen tett. - Oh. Azt hittem, hogy… áh mindegy, nem érdekes. – azt hittem, hogy nekem mondta, de ezek szerint nem, így amikor megkapaszkodik, már fel is húzom, majd ez után veszem elő pálcámat, hogy rendet tegyek a csarnokban, még mielőtt valaki nem tetszését fejezné ki. Először azért magamat szárítom meg, majd jöhet a többi is, majd pedig az érdeklődés, hogy megvan-e és még némi humort is csempészek ez után a dologba, amelyre jól hallhatóan vevő is, így nevetek fel jókedvűen. - Tény, hogy nem fognak olyan sűrűn padlót tőlem a lányok, tehát végülis értékelhetném, de azért nem örülök neki, ha elesnek. Máskor máshogy próbáld meg felhívni magadra a figyelmem. – megyek bele a játszadozásba, bár nincs ezen szavak mögött más hátsó szándék, egyáltalán nem vagyok csajozós, és most se gondolok ilyesmire, csak szórakozom, mert úgy tűnik, hogy vele lehet. - Oh, ezek szerint szerelmi bánat. Még mielőtt belekezdenél, nem biztos, hogy olyan jó hallgatóság lennék. – emelem két kezem magam elé tiltakozóan, mert oké, hogy így belé futott és padlót is fogott tőlem, ahogy ő mondja, de azért lelki szemetesládának most nincs kedvem lenni. Nem zavar a társasága, de pasikról inkább hallgassanak a barátnői, az úgy helyes, azt hiszem, mi ketten még csak nem is ismerjük egymást. Lehet, hogy elhamarkodott ez tőlem, de sok olyan lány jár ide, aki bárkinek elmondja a maga bajait, még tök idegeneknek is, én is jártam már így. Persze, a barátaim dolgai érdekelnek, ez egyértelmű, de Zoét még nem ismerem, és jobb biztosra menni jelenlegi helyzetben. - De ha gondolod, akkor egy pillanat és már itt se vagyok, nem kell akkor túl sokáig engem figyelned. – bár megoldja, mint látom és elfordítja fejét, így vigyorodom el tette láttán, miközben azért látom ám rajta, hogy ismét szórakozik. Ideje lenne azért bemutatkozni is, ha már így összeakadtunk. - Macikázás? Eszem ágában se volt így hívni, de ha nem bánod, a villám kisasszony helyett inkább a Zoét választanám. – mosolyodom el most már szolidan, majd amikor már az én hogylétem felől érdeklődik, finoman biccentek. - Persze, ennyitől még nem lesz bajom. És hatalmas szerencse szerintem is, hogy csak sima víz volt, bár most jól esne egy töklé. Neked? Ha jól emlékszem, este láttam a konyhai hűtőben. – merengek el némileg, de csak rajta áll, hogy él-e a lehetőséggel, hogy még egy ideig a társaságomban maradjon vagy inkább tovább áll, ha már nem akar ránézni a férfiakra, mert én tagadhatatlanul abba a csoportba tartozom.
Lehettem volna tündér, hercegnő, vagy akár gonosz manócska valamelyik régi gyerekmeséből. De én szerencsétlennek születtem. Anyukám mindig azt mondja, hogy mindenkinek megvannak a maga szerepe az életben. Lehet hogy egyszer ezzel mentem meg valakinek az életét, vagy így szerzek magamnak új barátokat. Vagy ellenségeket, de volt olyan kedves és nem ezzel kezdte. Vagyis hát erre magamtól jöttem rá, még elsőben. Az első még szörnyen fájt, de a sokadikra már megszoktam és csak nevetek az egészen. A mos sincs máshogy. Minden bizonnyal ennek így kellett történnie. Ha csak simán felsétáltam volna a szobámba, vagy a konyhába, akkor nem kellett volna megszegnem a fogadalmamat, amit még csak öt perce tettem meg. Ráadásul ha sikerült egy Mardisba belefutnom, akkor nem úszom meg egy ejnye-bejnyével. De csak nevetek az egészen, mert amit letudok művelni az már nevetséges. Felnézek a felém nyújtott kézre, majd szép lassan követem a kéz vonalát, hogy megtudjam ki eme kar tulajdonosa. Újabb nevetés tör fel testemből, ahogy szembe találom magam egy sráccal. Naná. - Én is pontosan ezt mondtam. - kapaszkodok bele és hagyom hogy felhúzzon. Csurom víz vagyok, de ezen meg sem lepődök. Inkább azon, hogy a fiú volt olyan kedves és nem csak magát, de engem is letisztított. - Igen jól vagyok, csak most elszomorítottál. Mi az hogy nem élvezted, hogy elütöttelek? Ráadásul padlót fogtam tőled. - bólogatok helyeslőn, majd kicsit ráncba szedem magamon a ruhámat. Kockás ingem kicsit elfordult, de hála az égnek nem szakadt le róla egy gomb sem, a farmeromon pedig nincs szakadás. Ezek szerint őt nem hatottam meg annyira hogy elessen, bár elég jó az állóképessége ahogy látom. Már szinte azon vigyorgok, hogy ő vigyorog rám. - Mintha az életem ellenem fordult volna. De komolyan, az előbb fogadtam meg hogy egy pasisra sem nézek rá és ... Oh ... - gyorsan elfordítom a fejemet a másik irányba, miközben igyekszek komoly maradni, de azért látszik arcomon, hogy mennyire nehezemre esik nem elnevetni magam. Szemem sarkából az áldozatomra tekintek és meg kell jegyeznem, elég jól fogadott. Meglepően jól reagálta a szituációt. És még le is szárította rólam a vizet. Meg magáról és a padlóról. Főleg a padlóért vagyok hálás, mert így percekkel később, ha úgy döntünk majd megyünk valamerre, nem vágódok el még egyszer. Egy nap egy épp elég, mint sok. - Örülök kedves Eric. Én Zoë vagyok, Zoë Macy O'Neal. De a Macikázásért harapok, úgyhogy maradjunk a villám kisasszonynál. - végül felé fordulok. Elvégre mégsem bunkónak neveltek, akármennyire utál az életem. Komolyan megharaptam már öt évesen egy fiút a játszótéren ezért. - De te jól vagy? Bár gondolom igen. És bocsi a vízért. Még jó hogy utálom a töklevet. - kissé elhadarom az utolsó három mondatomat és közben a tarkómat dörzsölöm. Nem fáj vagy ilyesmi, csak fogalmam sincs hogy hol láttam már. Vagy csak nagyon hasonlít valakire.
Eric Carpenter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Eric & Zoë 2015-03-17, 20:32
Zoë & Eric
[You must be registered and logged in to see this image.]Ez a mai nap egész nyugisnak tűnik, nem volt semmi dolgom se és óráim sincsenek, így a nap első felében egyik kedvenc elfoglaltságomnak kedveztem, ami nem más, mint a motorom bütykölése, de mostanra már befejeztem és jelen pillanatban éppen befelé sétálok a bejárati csarnokba, ahol majd eldől, hogy mi lesz a következő úti cél. Férfiból vagyok, így mindig éhes, tehát a konyha és a nagyterem eléggé jó tervnek ígérkezik, de azért a szobámban lévő édességhalom is kedvemre lenne, így hát gondolkodóba esve haladok tovább… vagyis haladnék, ha valaki nem éppen engem akarna elütni. Némileg megingok, de azért sikerül talpon maradnom, ellentétben a hölgyeménnyel, aki mint látom, a földre pottyan, mintha minimum egy falnak ütközött volna. Annyira azért nem vagyok ám kemény, de az biztos, hogy ő most nem figyelt és ennek még más mellékhatása is van ám, nem csak az ütközés, de ez a vízadag is, amelyből én is kaptam rendesen. Pár másodperc kell, amíg felfogom a helyzetet, de még mielőtt válaszolhatnék a kérdésére, már meghallom a lány csilingelő nevetését, így fejet csóválva nyújtom felé jobbomat. - Szerintem inkább te nem figyeltél kettőnk közül. Na gyere, segítek. – ha hagyja, akkor fel is húzom, majd ez után nézek végig magamon, de nem problémázok különösebben, egyszerűen előveszem pálcámat, majd először magamat, aztán pedig ha engedi a másik, akkor utána őt is letisztítom, végül pedig jöhet a csarnok is, így nemsokára minden olyan lesz, mintha semmi se történt volna. - Egyébként jól vagy? Csak mert ha ismét kedved támadna elütni valakit, akkor inkább odébb állok. – vigyorgok rá és csak most nézem meg picit jobban magamnak, hogy kivel van dolgom. Nem emlékszem rá, hogy találkoztunk volna, bizonyára már láttam, de nem maradt meg bennem a kép, így talán nem ártana bemutatkoznom neki. Elteszem pálcámat, majd ez után igazítom meg picit a magamon lévő fekete kabátot, mely alatt egyébként egy sötétbarna színű pulóver található, majd szemeibe is tekintek. - Egyébként Eric vagyok, Eric Carpenter. Téged hogy hívnak, villám kisasszony? – biccentem oldalra a fejem, majd azért közben megállapítom, hogy sötétkék színű farmernadrágom és fekete sportcipőm már valóban nem vizes, tehát jó munkát végeztem, ahogy remélhetőleg a lányon is. Bár kiemelkedő vagyok a tárgyból, azért nem szoktam éjjel-nappal háztartási bűbájokat mormolni, kivéve, ha a motorom közelében vagyok, hiszen akkor mindig jól jön az olajfoltok miatt.
A hozzászólást Eric Carpenter összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-19, 17:20-kor.
Sokan azt hiszik, hogy csak mert a Hollóhátban vagyok, nem értek máshoz, csak a tanuláshoz. Hogy az ilyeneknek, mint én, nincs élete a sulin kívül. Meglehet igazuk van, de az más, mikor valaki a képedbe mondja az őszinte valót. És akár tippelni is lehetne, hogy ki volt ily kedves. De mindegy, mert már elegem van belőle. Puffogva rohanok végig az egész udvaron, hátra se nézve. Az sem érdekel, ha valaki engem szólongatott volna. Semmihez sincs kedvem. Senkihez és semmihez. Még lehetne hangsúlyozni is, vagy akár az egekig ragozni, nem bánom. A lényeg, hogy maradjon a hátam mögött és soha többé ne lássam a képét. Eléggé kínoz és úgy tűnik még élvezi is. Naná hogy élvezi, különben miért nem áll le. Na mindegy. Kibontom a palackos vizemet, amit már nem is emlékszem mióta hurcolok magammal. - Soha többé nem fogok ránézni egyetlen pasira sem. - rontok be a csarnokba, hangos fogadkozás közepette. Mik a terveim a továbbiakban? Azt hiszem elmenni a konyhára és addig tömöm magamba a sütit, míg már én magam is azzá változok. Utána majd gurulok a toronyba, feltéve ha beférek majd az ajtón, vagy esetleg rá a lépcsőre. Nagyon gáz lennék. Mindenki rajtam röhögne. Vagyis nah, ezek csak a kibaszott terveim, ugyanis ki lennék én, szerencsétlenség nélkül, nem igaz? No mindegy, mert az első adandó alkalommal belemegyek valakibe és elvágódom. Nem tudom a másikkal mi történik, vagy hogy egyáltalán ki a "szerencsés" áldozat. Jelenleg az a legnagyobb gond, hogy jó alaposan padlót fogtam. - A manóba. Miért nem figyeltél? - ezt a másik vehette akár úgy is, hogy neki szól, szóval rajta múlik miként reagál rá. Pedig ez a saját hülyeségemnek szólt. Az ügyetlen énemet toltam le. Óh ez nem elég? Még a víz is rajtunk landolt. Csupa víz a csarnok és mi is. Szórakoztató és én jól szórakozom. Felnevetek, miközben fekszem a nedves talajon és a fejemet fogom.
//
