2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ha a fejem tele van mindenféle gondolattal, kisebb sétára indulok a birtokon. Mint most is. Nincs is jobb annál, hiszen a friss levegő rendesen kitisztítja a buksimat, s nyugodtan át tudom rágni magam a problémáimon, hogy utána megkönnyebbülhessek. Micsoda patthelyzet ez. A legjobb barátommal mindent meg tudok beszélni. Bármit mondjak el neki, még ha esetleg nem is érdekelné, akkor is meghallgatja, esetleg mondd is rá valamit, ami vagy egy jó tanács, vagy valami vicces megjegyzés, ami máris elvonja a figyelmem. Mindenről tudok vele beszélni, kivétel a legnagyobb problémámról. Azt nem mondhatom el neki. Ezért kellenek ezek a kis séták, hogy ne lássa, hogy bajom van. Úgy is kiszúrná rajtam és unom, hogy mindig valamivel meg kell magyaráznom a dolgot. Nem szeretek hazudni neki. Másnak sem, de neki pláne. Szóval csak haladok, teljesen céltalanul, csak annyira figyelek, hogy ne essek hasra, de néha még így is megbotlom. Hess, rossz gondolatok, hess. Anyu azt mondta, nyissam ki a szívem mások felé is, de azt hogyan kell? A víz felől jövő szellő csapja meg arcom. Jól esik. Arra buzdít, hogy gondolkodjak valami máson. A távolba nézek, figyelem az ég és a víz találkozásának a pontját, majd közelebbi területekre is pásztázik a tekintetem. Imádom ezt a helyet. Békés, gyönyörű és furcsaságokkal teli. Például ott, az a valami, úgy néz ki, mint ha… egy fiú lóg fejjel lefelé??? Kikerekednek a szemeim, majd felszaporázom a lépteimet és gyorsan oda sietek. Mivel nem tartom valószínűnek, hogy magát akasztotta fel oda, így gyorsan előkapom a pálcám és kiszabadítom onnan. - Jól vagy? – kérdezem, miközben a lehető leg közelebb megyek hozzá. Ismerem is őt, évfolyamtársak vagyunk. Le merem fogadni, hogy Mardekárosok voltak, mindig csak a baj van velük… - Megsérültél valahol? Ne kísérjelek a gyengélkedőre? Hol van a pálcád? És a ruháid? – támadom meg egy rakás kérdéssel, miközben azon kattogok, hogyan segítsek még neki. Remélem nincsen komolyabb baja, de… azért az érdekelne, hogy mit keresett itt ilyenkor, viszonylag kevés ruhában… Örülhet, hogy nem járta meg jobban, vagy hogy nem egy prof talál rá.
Douglas MacMantis
Reveal your secrets
Tárgy: Chloe - Doug 2015-01-05, 22:32
Nos, amikor az ember egy szál alsógatyában lóg körülbelül két méterre a parttól és tíz centivel a víz fölött, az fölvet pár kérdést, igaz? Na jó, a pár lehet, hogy erős túlzás, de egyet-kettőt egészen biztosan. Vagy az ugyanazt jelenti? Eh, fene tudja, kezd agyamra menni a tiszta, hideg levegő. Na, szóval, a lényeg, hogy mindenre van magyarázat, teljesen érthető, emberi... Meg egy kicsit kattant is. De akkor kezdjük. Szóval, az egész dolog azzal indult, hogy ma van nagyapám halálának évfordulója. Ami egy másik évforduló is a családon belül, de arra még gondolni sem szeretek ilyenkor, szóval egész álló nap... furcsa voltam. Hangosabb, mint általában lenni szoktam, meggondolatlanabb. Próbáltam elterelni a gondolataim, csak hogy tudják. dave és Lena megértették, a többiek meg élvezték az előadást. Mondjuk másik napon nem tudott volna rávenni senki, semmi pénzért, hogy gyufával próbáljam meggyújtani a tüzet Bájitaltanon, márpedig az öreg kígyó arckifejezése megérte azt a tizenöt perces szenvedést. Aztán estére kezdtek lenyugodni a dolgok, csak én nem. Sőt, talán még jobban felpörögtem, ami azért kedzett veszélyes méretekbe csapni. Kezdetnek: eldöntöttem, hogy úszni akarok a Fekete Tóban. Mit érdekel, hogy éppen csak azért nincs rajta jég, mert a hőmérséklet csodák csodájára megdobta az egy fokot? Nem valami maratoni hosszúszásra gondoltam, csak egy kicsit, poénból. Nos, se Dave, se Lena nem díjazta különösebben az ötletet, ezért, szürkület környékén kiszöktem a kastélyból. Éppen leraktam a ruháimat és begázoltam a vízbe bokáig, amikor megjelent két mardekáros fenegyerek, végzősök mind. Én meg a mai napon nem vagyok a pacifizmus mintaképe, és alig pár másodperc szóváltás után már röpködtek is a rontások és bűbájok. Nos, akkor hangzott el egy sunyi leviocorpus. Itt hagytak a mocskok. Elvileg a bűbájnak le kell pangania egy órán belül – legalábbis marhára remélem, hogy nem maradok ide kilógatva egész éjszaka, mert ahhoz rohadt hideg van. Viszont innen látom a talárom, nadrágom és zoknim, amit a közeli fa ágára dobáltak föl nagy üggyel-bajjal. Marha jó. Kezd a fejembe szökni a vér... Mármint szó szerint.
