2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Őszintén szólva még mindig nem tudom, hogy mi is ez az egész. Igaza lehet Mattienek... tetszik nekem, de ezt azért nem könnyű bevallani magamnak, mert hát közben azért mégis csak sok olyan megnyilvánulása van, ami totálisan kiborít, mi több veszélyesen idegesít, talán még... kicsit tartok is tőle. Az eddigi találkozásaink nem sültek el kifejezetten jól azt azért be kell ismernie, a törölközős eset, meg a tanítási próbálkozásai. Valahogy úgy érzem mellette magam, mint... nem is tudom, mintha csak egy sarokba szorított vad lennék, aki képtelen neki igazán ellenállni, pedig nagyon igyekszem, mégis valahogy képes levenni a lábamról ezzel a... rémes stílusával. - Hát... néha azért inkább ijesztőnek mondanám. - halvány mosoly és egy finom vállvonás, amivel a vigyorára reagálni tudok. Na azért lássuk be, hogy nem olyan bizalomgerjesztő ez sem. Én igazából nem vagyok annyira oda a változatosságért, szeretem az állandó dolgokat és ő azért nagyon sokat változtat a hozzáállásán, vagy a stílusán és ezt elég nehéz követni. - Jobb napjaidon, és... a rosszabb napokon megint olyan leszel, mint eddig? - félek tőle igen, hogy akár holnap majd megint visszaváltozik pont olyanná, mint amilyen eddig volt és nem változik majd semmi sem a későbbiekben. Nem tudom, hogy ez az egész báli varázslat nem csak egy időleges valami-e, mert... azt hiszem igenis erre is van esély. El fog majd múlni és ő visszaváltozik azzá, aki volt és... én újra csak tartani fogok tőle és nem pedig a csókjára emlékszem majd, ami határozottan jól esett és tudom, hogy valahogy el kéne... felejtenem, de még sem megy. Túlságosan jó ez az egész és igenis félek tőle, hogy el fog majd múlni, hogy... felébredek, mintha csak egy buta álom lenne, hogy a pozitív szavak, amiket most mond igazából csak azért vannak, hogy levegyen a lábamról, hogy aztán... sokkal jobban megbánthasson majd. - Nehéz elhinni Keith, de... én igazán szeretnék bízni benned. - komolyan mondom, főleg mert rám is hatással van. Nem tudom, hogy ő, vagy a tettei, vagy ez a sötét aura, vagy... végül is mi, de attól még így van. És ezért nem ellenkezem, amikor összekulcsolja az ujjainkat. Csak halkan sóhajtok egyet visszapillantva még a báli forgatagra. - Jól van, sétáljunk. - egy bólintás, egy újabb apró mosoly, ahogy nem engedem a kezét és megyek vele. Nem... nem hittem volna, a gyengélkedőn akartam kikötni, hogy ne kelljen eljönnöm. Úgy érzem, hogy ő valahogy felforgatja az egész életemet, a világomat és... egyelőre még nem tudom, hogy ezt hogyan kezeljem.
Minden férfinak meg van a saját női ideállja, mindig is úgy gondoltam, hogy mivel leginkább a barnákra bukom hát ez nem lesz másképp soha, persze ha megtetszett egy csak akkor sose az érdekelt benne milyen a hajszíne. Itt van Madison, alapjaiban megrengette a feltételezéseimet és egyszerűen úgy tökéletes ahogy van. Okos, természetes, makacs, önfejű, néha napján kegyetlen amit bírok benne, nem adja magát könnyen amitől csak még jobban akarom. Ezek csupa olyan dolgok amik eddig hidegen hagytak mivel nem volt olyan lány aki ne akart volna engem. Maddie viszont a kezdetektől viszolygott tőlem amivel kihívta maga ellen a sorsot. Mert én nem az a fajta vagyok aki szereti a visszautasítást. Még most se vagyok teljesen tisztában azzal mitől olyan különleges, de az, és megakarom szerezni magamnak, hogy ne másé legyen, logikus nem? És bár eddig utálaton kívül nem sokat fedeztem fel rajta, most mintha könnyedebb lenne, hát persze, adom a jófiút, ki ne akarna egy remek srácot maga mellett tudni, egy a baj Maddie-vel, rossz az ízlése, de majd segítek rajta. -A változatosság gyönyörködtet Maddie. - Vigyorodom el. Valahol értem mire akar kilyukadni. Egyszer ilyen egyszer olyan vagyok, mint az időjárás, hol borongós hol meg napfényes, egyik sem állandó. Tudom, hogy bunkó vagyok, ezzel tisztában vagyok és szerintem Ő is, és ha valaki ilyen nem fog két perc alatt angyallá változni, de lehet később sem talán. Én ilyen vagyok, voltam és valószínűleg az is leszek ha csak nem történik valami csoda. -Melyik lány ne a lovagokra bukna Madison. nyilvánvaló, hogy neked is ez jön be. De nem leszek mindig ilyen, jobb napjaimon talán, és remélhetőleg akkor leszel pont a közelemben. - Mosolyom őszinte, de játékos. Nem akarok én ennek a lánynak rosszat, nem, ahhoz túl értékes. Értékes, még én is látom rajta pedig nem sokan voltak annyi nővel, mint én. Ő más, ezért értékes, mint egy csiszolatlan gyémánt. -A vágyat is. - Azért lássuk be, egészséges férfi vagyok és azon kívül, hogy csinos, meg érdekes, többre vágyom, ez nyilvánvaló. És hiába látom rajta a meghökkenést azért tudom, hogy tisztában van a dolgokkal. -Nem, Ők a szüleim, de nem a parancsolóim, ha nekem kell valami vagy épp valaki akkor abba senki ne szóljon bele, mert csak az én dolgom. Sárvérű, aranyvérű, egyre megy, bárkiből lehet bármi, és rólad senki meg nem mondaná, hogy muglik a szüleid. - Tényleg nem. Okos és bájos, lenyűgöz bárkit, senki nem tudná azt mondani rá, hogy nem tiszta vérű mágus. A csókja meglep, de örömmel fogadom és bizonyos mértékig viszonozom is, kényeztetve az ajkait és a kezeimmel a gerince mentét. Mosollyal az arcomon húzódom el tőle, de csak minimálisan. Szavaira odafigyelek és kicsit összeráncolom a homlokom. Szóval el se akart jönni, nem meglepő, na, de, hogy ez csupán egy játék..hát azt nem mondanám, jó, annak indult ez tény, de azért tettem erőfeszítéseket és nem igaz, hogy nem látja. -Nem, ez nem egy játék, rengeteg lányt használtam már ki, de ezúttal ez nem játék Madison, veled nem szórakozom. - Csak szórakoztam, de annak már vége. Hirtelen ötlettől vezérelve fogom meg a kezét és kulcsolom össze az enyémmel majd elindulok ki a teremből magammal húzva Őt is. -Gyere, sétáljunk egy kicsit, kérlek. - Teszem oda a varász szót és ha úgy dönt velem jön akkor kivezetem a teremből, hogy találjunk egy nyugodt helyet a beszélgetésre. A csillagvizsgálóra esik választásom és remélem ez majd neki is meg fog felelni.
Na igen hisztis liba az nem voltam soha sem, mindig is több voltam ennél, mindig is több akartam lenni. Lehet, hogy szőke vagyok, ami a hajszínemet tekinti, de ennyi, attól még sokkal több vagyok egy csinos arcnál és mindig is arra törekedtem, hogy több legyek, mert... ki akarok tűnni, jót akarok tenni másokért és ehhez nem fér bele a hiszti. Akaratos, na az azért vagyok néha, ezt el kell ismerni, de azt nem mondanám rossz tulajdonságnak, hiszen kitartóvá is teszi egyben az embert, és én szeretek kitartó lenni. Csak ez az egész Keith ügy az, ami kissé összezavarja a világomat, mert hát... nem tudok rajta kiigazodni. Sok arcát láttam már és féltem, hogy a bálon majd mi lesz vele, de... most mégis úgy tűnik, hogy minden rendben van sőt, bármennyire is fura azt hiszem kimondhatom, hogy még jól is érzem magam és erre nem igazán számítottam, ami miatt nehezen tudom kezelni a helyzetet. - Inkább úgy fogalmaznék, hogy folyton mást mutatsz. - bököm ki. Na igen, nem más, mint amit mutat, inkább tényleg csak nehéz rajta kiigazodni. Egyszer egész kedves, máskor pedig inkább a bunkó felé tendál, elég nehéz rájönni, hogy most akkor vajon melyik is lehet nála az igazi, én legalábbis határozottan nehezen jöttem rá eddig, és nem hiszem, hogy olyan hamar sikerül majd kiigazodni rajta, főleg így. Már egészen megszoktam azt a rossz oldalát, de most ez megint egy egészen más irány. Közben pedig ott volt az a báli... feladat is, vagy minek nevezzem, ahol aggódott és féltett.. na ezen próbáljon az ember napirendre jutni. - Nekem azért jobban tetszik a figyelmes és kedves oldalad, mint... a másik. - na igen sejtettem azt, hogy az az igazi, amit eddig mutatott, az arrogáns bunkó, aki elveszi azt, amit akar és nem pedig kér, de nekem attól még érthető, ha ez tetszik jobban igaz? Inkább szeretném, hogy ilyen legyen, mint hogy folyton csak bántó és önző. Nem venném rossz néven, ha inkább ezt az arcát mutatná gyakrabban, bár gondolom azért ebben ne nagyon reménykedjek. - A vágyat? - pillantok rá meglepetten. Akkor erről szól ez az egész? És csak azért van, mert én nem dőlök be neki olyan könnyen, vagy vajon valami más lehet az oka? Igazából sejtelmem sincs róla, és talán... nem is akarom annyira tudni, ezt még nem igazán tudom eldönteni. - Nem akarsz megfelelni nekik? - nem mondom, hogy mindenkit egy kaptafa alá veszek, aki a Mardekárba jár, de azért úgy láttam, hogy többségük eléggé tudja, hogy mit akar, vagy hogy mit várnak el tőle, és esetében is ez valami olyasmi, hogy azt tegye, amit akarnak a szülei, meglep, hogy ez esetleg még sem így van. Az viszont meglep, hogy kérdez, és azt hiszem ezért van és az egész este miatt, hogy most kivételesen én csókolom meg. Finoman és puhán, nem túlságosan elnyújtva, mert annak most azt hiszem nem lenne értelme. Abba egészen bele is borzongok, amikor végigsimít a gerincemen és őszintén szólva szívesen benne maradnék most ebben a pillanatban, akár hosszabb ideig is. Tényleg maradhatna ilyen máskor is, mert ez Keith határozottan tetszik. A szavaira viszont csak még inkább elpirulok és pár pillanatra még a tekintetemet is lesütöm, ez pont elég neki, hogy a fülemhez hajoljon és csak még zavarba ejtőbbé tegye a helyzetet azzal a fülemet ért lágy puszival és a szavaival. - Nem tudtam Keith, eddig inkább... úgy gondoltam ez neked csak egy jó játék, egy... kínzó játék, de... elbizonytalanítottál. Pedig azon gondolkodtam hogyan oldjam meg, hogy hogyan ne jöjjek el a bálra, de... egy barátom fura módon téged védett, azt hiszem. - hát igen Mattie is azt magyarázta, hogy Keith nem rossz srác, az amit a fürdőben művelt nem rossz dolog, csak hát... nem is volt éppenséggel tökéletes, de nem kéne e miatt elítélnem. Hát én igyekeztem azért, de határozottan nem volt egyszerű, most azért jóval könnyebb.
Sose vonzottak a tipikus hisztis libák akiknek az fontosabb, hogy egy hajszáluk nem jobbra hanem bajra kunkorodik. Engem jobban izgatna az ha nálam nem lenne fontosabb a kiszemelt lánynak. Nem vagyok egy Ős romantikus balek, de ha egyszer arra adom a fejem, hogy megakarok magamnak szerezni egy csajt akkor az csak az enyém lehet és hasonlóan intelligensnek kell lennie. Nos Maddie nem csak okos, de nagyon dögös, amit lásunk be nem lehet figyelmen kívül hagyni. És bár még nem tudom pontosan mit akarok vele kezdeni, de akarom Őt. És ha istenre esküszöm ha bárki hozzá mer nyúlni egy ujjal is megfizet érte. Nem fogja megköszönni amit tőlem kap. Ez van, ha akarok valamit azt megszerzem és itt több van sima versengésnél. Maddie nem csak egy trófea, persze az elején az volt, ez tény, minek is kerteljek, csak megakartam kapni egy menetre. De most...áhh nem tudom kifejezni magam, több menetre akarom? Ez baromi hülyén hangzik és nem is foglalja magába amiért szeretném magam mellett tudni. -Nézz rám Maddie, én szerinted más vagyok, mint ami mutatok? - Teszem fel a kérdést amire igazából nem várok választ. Magam is tudom, hogy milyen vagyok és képtelen vagyok a változásra. Nem tudnám ledobni azt ami vagyok csak, hogy ez jó legyen neki. Waldemard vagyok vagy nem? Ez nem ilyen egyszerű. Én önmagam akkor vagyok amikor beverem egy srác képét mert a szemét legeltette a csajomon vagy éppen bunkó vagyok valakihez akihez rohadtul nincs kedvem. Ez vagyok én és ha nem tetszik neki akkor megfogja szokni, mert nem hagyom kisétálni a világomból ha már belépett rajta. -Nem játszom meg magam Madison. Ez is én vagyok, de csak egy halovány rétegig. A kedvesség és figyelmesség egy részem, de elég kicsi, a másik amit megismertél a valóság. Ne ringassuk magunkat tündérmesébe. - Sóhajtok. Jó, nem akartam ilyen durva lenni vele. Igaza van, néha kissé visszavehetnék magamból ha nem is másért hát miatta, de azt hiszi ez olyan rohadt egyszerű. Nem én vagyok a hús lovag aki fehér lovon érkezik és megmenti a bunkó fekete lovagtól és minden happy a végén. Én a sötét lovag vagyok aki mellett semmi jóra nem számíthat csak őrült szenvedélyre. -Ez helyzettől függ. Veled szemben szeretek figyelmes lenni, de ettől még nem tudom elrejteni a vágyat sem ami azzal jár, hogy a közeledben vagyok. - Lépek még ennél is közelebb hozzá és megsimítom egyik selymes fürtjét. -Nem félek tőlük, Ők a szüleim, és az én döntésem kit akarok magam mellett látni. - És én Őt akarom. Ugyan ezzel még nincs tisztában, de idővel rá fog jönni, hogy Ő csak is az enyém. Érzem, hogy másé már nem is lehet. Nem tudom mit érzek, de határozottan van itt más is a birtoklási vágyon kívül is. Meglep, hogy Ő kezdeményez és megcsókol, ajkai olyan puhák és finomak, hogy beleremegek. A derekánál fogva húzom közelebb magamhoz és egyik kezemmel a gerincét simogatom miközben egy percre sem engedem, hogy elhúzódjon. Oh ha tudná mióta várok erre. Végül muszáj megszakítani ezt a varázst különben még elájul a lehengerlő tudásomtól... Ám ennek ellenére sem engedem el a derekát és közel tartom magamhoz. -Gyönyörű vagy Maddie, ez a kis kipirult arc nem áll rosszul, jót tesz neked egy csók. - Vigyorogva érintem ajkaimat újra az övéihez de csak épp annyira, hogy végig simítsam vele. Ohh, többet akarok, sokkal többet, sajnos azt hiszem a jeleit se nagyon sokáig tudom titokban tartani. -Megőrjítesz ugye tudod? - Suttogom a fülébe miközben lágy puszit lehelek a fülcimpájára. Nem tudom mi lesz ezután, hogy mi lesz holnap vagy azután, de ezzel a csókkal lepecsételte és végleg az enyém..
Egyáltalán nem várom el tőle, hogy szerepet játsszon, hogy ne magát adja. Én csak szimplán azt várom el tőle, hogy ne legyen bunkó, amikor nem kell, hogy ne legyen lekezelő és ne úgy álljon hozzám, mint egy utolsó hülyéhez, mert az baromira kiábrándító. Azt hiszem őt ezt még nem teljesen érti. Egy pillanatig se vártam el tőle, hogy próbáljon meg levenni a lábamról, egyszerűen csak lehet a másikkal értelmesen is kommunikálni, amikor nem próbáljuk meg minden pillanatban szerencsétlen földbe tiporni, mindegy, hogy most ez szándékos, vagy nem szándékos tett éppenséggel. - És ha magadat adod, akkor elviselhetetlen vagy? Miért nem próbálsz meg... csak te lenni mindenféle sallang és szemétkedés nélkül? - óvatosan próbál megfogalmazni, ami a fejemben jár, mert hát na nem hiszem hogy ő az a típus, aki túlságosan jól viseli a kritikát, vagy túlzottan érzékelné, ha megpróbálnék beleszólni az életébe, vagy a dolgaiba. Tudom, hogy talán nem is kéne, de igenis adhatná saját magát is, akkor is, ha épp nem játssza a rendes srácot, hanem szimplán csak értelmesen viselkedik. Szerintem ez egyáltalán nem olyan bonyolult és nehéz dolog. - Pedig tudod talán, ha ez is te vagy, akkor nem kéne megjátszanod magad. - szeret táncolni és? Miért kell direkt úgy tennie, hogy azzal megfeleljen a Mardekáros elvárásoknak? Miért ne lehetne ő egy olyan Mardekáros, aki igenis szeret táncolni? Ettől még nem lesz furcsa, vagy.. nem is tudom, miért utálnák ki? Ettől még nem is kedves, vagy ilyesmi, csak szeret táncolni, fel nem foghatom, hogy ez tényleg miért olyan rendkívül nagy bűn mások szemében. - És melyik szeretsz lenni a legjobban? - ha már olyan sok arca van, akkor melyiket élvezi a legjobban? Azt aki bunkó, és árt másoknak... nekem? Vagy azt, amelyik most kedves és figyelmes a bálon és szeret táncolni? Talán erre is az a válasz, hogy ő maga sem tudja, hogy melyiket? Pedig megpróbálhatna rájönni, mert nem lenne rossz tudni, hogy holnap vajon mennyire lesz majd más, vagy miután visszajött a családi karácsonyozásból, ahol gondolom majd megint megpróbálják átmosni az agyát. - Pedig én azt hittem... Azért mégis csak számít, hogy mit nevelnek beléd, és szembe mennél velük? Nem félsz, hogy szigorúak és... nem is tudom. - nem azt mondom, hogy most akkor engem akarna elvenni, vagy bármi, fel sem merült, hiszen nem rég még azon gondolkodtam, hogy direkt töröm el a karomat csak, hogy ne kelljen velem a bálba jönnöm és most mégis itt vagyok. Egyszerűen csak... hát nem tudom tényleg úgy gondoltam, hogy ő is olyan tipikus Mardekáros, akinek csak az számít, hogy akivel beszél az minden áron aranyvérű legyen, én pedig nem vagyok az, bármennyire is jó vagyok bármiben, soha sem leszek az, de akkor ez neki nem számít? Azt azért sejtettem, hogy mire akar engedélyt kérni, mondjuk inkább úgy, hogy biztos voltam benne, ennek ellenére mégis elmosolyodom, amikor kiderül. Nem mondok rá semmit sem, nem adok külön engedélyt, ezúttal most először én vagyok az, aki közelebb hajol, hogy megcsókolja. Fogalmam sincs, hogy miért csinálom és biztos vagyok benne, hogy ha most Mattie látna akkor jól szórakozna ezen az egészen. De mégis megteszem. Csak egy csók, de mégis olyannak élem meg, mintha megállna közben a világ, még a zenét se nagyon hallom. Egyáltalán nem olyan, mint az eddigiek, amikor csak elvette, amit akart... talán ezt ő is érzi. Így mégis csak sokkal kellemesebb.
Már mondhatni annyira jófiú vagyok, hogy magamat is meglepem ezzel. Végül is annyira nem rossz ez sem, de tudom, hogy nem vagyok önmagam, viszont Madison esetében ez a viselkedés a jó, a tökély, ha akarom a csajt akkor nem szabad önmagamnak lennem. Azért fura nem, minden csajozós szövegnél ott van az, hogy adjuk önmagunkat blablabla, na de ha az ahogyan viselkedem elriassza a csajt akkor is van valami meggyőző kis szöveg vagy valami? Naná, hogy nincs, ilyenkor az embernek magának kell feltalálnia a helyzetet, épp azon vagyok. De Madison a legkisebb bakira is úgy reagál mintha atombomba csapott volna be mellette, így annyira oda kell figyelnem, hogy lassan azt se tudom mit csinálok. Ér ennyit egy csaj? -Végig ott rejtőzött ahol a profi úszó, a mesterelme, az író...áhh, ezernyi arcom van. - Legyintek, de közben ott van a vigyor az arcomon. Persze az már csak rám tartozik, hogy emellett a tapló a bunkó a paraszt és a szemét a kedvencem. De szerintem erre Maddie is rájött már, nem nehéz kitalálni. Kár, hogy nem a kimondott rossz fiúkra bukik, pedig a szőke csajok nagy mennyiségben a bunkókra buknak, naná, hogy annak a lánynak kell a szőke herceg akit én szemelek ki, már miért is ne? -Az nem lenne rossz, egy mardekáros táncoslábakkal, bele se merek gondolni. - Vigyorgok, de persze ez véresen komoly. Van ám egy hírem amit megakar tartani, a tipikus mardekáros imidzsemre még szükségem lesz. Az ha tudnák, hogy táncolok igazán nem vetnem rá fényt, persze Madison szemében meg egy plusz piros pont, hát most szakadjak ketté? -Rengeteg részem van amit még nem ismersz, de van olyan amit még én se. - Kacsintok rá. Hát igen, határozottan a törődő, aggódó, tök aranyos srác baromira ismeretlen a számomra, hát majd kiderül lesz-e lehetőség feltárni ezt a felem is, lehetne a nevem az ezerarcú rém. Találó nem? -A legtöbb igen, engem is arra neveltek, de a nevelés nem jelent mindent, na meg kérlek, nézz Draco-ra, aranyvérű, de gyáva, és nem méltó varázslónak sem, mégis aranyvérű. Na meg van ez a Hermione nevű griffendéles csaj, nehezen tudnám ugyan elviselni, de tény, hogy tud valamit annak ellenére, hogy mugli szülők gyermeke. Az aranyvér dolog relatív, attól függ honnan nézzed. - Na igen, ezt tényleg így is gondolom. -Azt, hogy én kit akarok vagy ki lesz a feleségem és stb, az egyedül az én dolgom, a szüleimnek annyi beleszólása sincs, mint képzelik. - Nem dönthet helyettem senki. Apám ugyan fenntartásokkal van irányomban, de nem érdekel, eddig se érdekelt ezután sem fog. Ha valamit akarok azt megszerzem, ennyire egyszerű, a szüleim nem tudnak megállítani semmiben. -Megakarlak csókolni Maddie. - Nem akarok többet, tényleg, ez nem sok, de amíg nem ad engedélyt rá nem teszem meg, ezúttal hagyom választani. Baromira rossz átadni a gyeplőt, de ha csak így érhetek célt, akkor legyen, kibírom.
Na igen pont e miatt lep meg annyira, hogy most mennyire korrekt módon viselkedik, pedig komolyan biztos voltam benne, hogy ebből az egészből nem jöhetek ki jól, most viszont úgy fest, hogy talán érdemes volt eljönni. Nem viselkedik bunkó módon, amire számítottam, nem használja ki a helyzetet, pedig biztos voltam benne, hogy ez lesz majd a vége. Persze nem mondom, hogy nem esik jól, hogy most ilyen lett, nagyon is jól esik, csak meglep kicsit. - Eddig az a költő jó mélyen megbújt azért. - mosolyodom el, mert hát így van nem? Eddig azért nem vitte olyan nagyon túlzásba a kedvességet, meg a költőiséget, sőt sokszor határozottan bunkó volt és alpári, főleg bizonyos... cselekedetivel. Azért ezt az oldalát még tényleg szoknom kell, ezért nem tudom magamat olyan gyorsan elengedni, mint ahogy gondolom ő szeretné, hogy megtegyem. - Oké, ebben azt hiszem igazad van, akkor... nem terjesztem majd, hogy tudsz táncolni ígérem. - az is valami, hogy már mosolyogni is tudok a közelében nem? Szóval haladunk azt hiszem, csak nem rohamléptekben, de az eddigiek után ezt nem is lehet elvárni. Azért lássuk be elég sok rossz tapasztalatom van vele kapcsolatban, amiket nem fogok egy estényi rendes viselkedés miatt elfelejteni. Honnan tudhatnám, hogy ez most nem csak valami játék nála, ami arra szolgál, hogy levegyen a lábamról, aztán ha elérte, amit akar, akkor majd simán dob és kész? - Van még olyan részed, amit eddig nem mutattál meg? - azért kíváncsi vagyok, mert most ez a fele... tetszik. Igaza volt abban Mattienek, hogy valahol pont azért borít engem annyira ki, mert tetszik is nekem, csak hát na zavar, hogy tetszik, mert nem kéne, hogy ez a stílus, meg minden bejöjjön nekem. Én nem olyan lány vagyok, aki arra indul be, ha bántják, még ha ő azokat nem is bántásnak szánta. De most más... kedvesebb és ez az oldala határozottan kellemesebb, csak hát nem kéne elhinnem, hogy ilyen is marad. - Nem mondom, hogy minden Mardekáros egyforma, de... általában az aranyvérű családok ilyenek. A szüleid nem azt várják el, hogy valami aranyvérű lányt vegyél el. Őszintén... - igenis én eddig is ezt láttam rajta. Nem mondom, hogy rasszista, de igenis van, amikor valakibe azt nevelik belé, hogy valamilyen legyen, hogy az aranyvér az... arany és a miénk semmiség, sár... igaz? Nem vagyunk olyan jók, pedig egy csomó mugli származású varázsló és boszorkány van, aki igenis rendkívüli mágiahasználó. - Azért... attól függ mire kérsz engedélyt. Mit szeretnél? - azért azt hiszem a mosolyomból látszik, hogy ha nem valami nagyon csúnya dolgot akar, akkor jó eséllyel simán rábólintanék. Most azt hiszem... megérdemli, mert rendesen viselkedik.
Abszolút piros pont jár nekem, de tényleg, lassan már olyan jól viselkedem, hogy páros lábbal rúgnak ki a mardekártól. Ha Piton ezt látná a hitéből is kitérne ami talán annyira rossz nem is lenne, attól, mert mardekáros vagyok nem kötelező kedvelnem a különc bájitaltan tanárt. Sőt, ha tehetném én tüntetném el innen, de hát ugyebár az ilyesmi nem rajtam múlik. Jó lenne tudni Madison fejében mi jár, mert az addig teljesen nyilvánvaló, hogy se nem utál se nem kedvel. Na, de azt a köztes állapotot sem mutatja meg rendesen, fogalmam sincs mihez kezdjek vele, tényleg jobb lenne hagyni az egészet a francba, de nem tudom megtenni, nekem kell ez a lány és megfogom szerezni. -Bennem egy költő veszett el szép hölgy! - Megjátszottan hajolok meg előtte vigyorogva. Látom rajta, hogy tetszik neki ez a röpke változás, egyértelmű. Minden nő azt szereti a pasiban ha nem saját magát adja hanem azt akire Ő vágyik. Ez tipikus, de ezért én nem hibáztatom, minden lány ilyen, én pedig ha tényleg megakarom szerezni magamnak akkor jobban teszem ha kissé visszafogom a valódi énem ami ugyan nem lesz egy könnyű meccs, de eredménnyel zárulhat. -Nos majd meglátjuk, ennyit ígérhetek Madison. - Vakmerő dolog volna azonnal azt mondani, hogy menni fog, mert ebben nem vagyok teljesen biztos. Oké, az egy dolog, hogy megpróbálok fekete bárányból cuki fehér kiscicává változni, de kitudja ez mennyi ideig is tud megvalósulva maradni. Én tényleg megpróbálok most bevetni mindent, mert ha ez a ma este kudarc lesz akkor tényleg felfogom adni, mert ez a lány kézzel -lábbal kapálózik ellenem, de tényleg, mondjuk megértem, mert nálam tahóbb és bunkóbb ember nem igazán létezik a világon, de egy esélyt megérdemelnék én is, nem? Végül is az ördög is egyszer angyal volt... -Nos mindenkiben rejlik olyan dolog aminek nem ad nagy reflektorfényt, gondolj bele, egy mardekáros aki szeret táncolni..jobb megelőzni a bajt. - Mosolyogok rá. Eltudom képzelni Draco milyen boldog lenne ha meglátná rajtam ezt a rést. Az a srác annyira tenyérbe mászó, de annyira. Viszont ha összetűzésbe kerülnék vele az megint csak egy rossz pont a a Csibémnél. Jesszus, szerintem nem igazán tudtam mire is vállalkoztam. -Mondhatjuk úgy is, igen, kaptál belőlem egy olyan darabot ami eddig csak az enyém volt. - Ez így valóban elsőre fura, de igen, eddig csak az enyém volt a tánc szeretete, de most megosztottam egy hatalmas gyengém Madison-nal, ez nem tudom milyen irányba tereli is a dolgokat. Sose tettem még ilyet, mondhatni egy részem tényleg átadtam neki, rajta áll, hogy hogyan kezeli. -Aranyvérű a családom ez szent igaz, de ettől még nem vetem meg a mugli szülőktől származó varázslókat vagy boszorkányokat. Nem minden mardekáros ennyire rasszista. - Az ilyen beszélgetésekért élek halok, de komolyan, oké, bunkó meg tahó meg paraszt is vagyok olykor, na, de hogy rasszista is? Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire utál a csaj. Talán nehezebb lesz elcsábítani, mint gondoltam. -Ha engedélyt kérek valamire megkapom? - Kérdem incselkedve, jó gyerek vagyok, előbb kérdezek és engedélyt kérek rá, aztán majd meglátjuk.
Ha tudnám, hogy mi jár a fejemben tuti biztos, hogy nem tudnék mit kezdeni a helyzettel. Eleve nem vagyok olyan lány, aki csak úgy egy éjszakára bújik ágyba valakivel, én... én tényleg nem vagyok olyan, főleg hogy már attól is totál sikerült kiakadnom, hogy minden nélkül láttam. Mattie szerint butaság, mert hogy látni fogok én még ilyet máskor is, de szerintem... igenis nagyon kellemetlen volt, mert én azt akarom így látni, főleg olyan állapotban, aki tényleg fontos, aki tényleg jelen is valamit, ő viszont nem tartozik ide, kicsit sem. Na, de nem ezen kell agyalnom, most megpróbálom elfogadni, hogy rendesen viselkedik, kivételesen tényleg kedves a maga módján és nem csinált eddig még semmi olyat, ami nekem rosszul esne vagy bántó lenne, ami továbbra is határozottan meglepő számomra. - És még költőien is fogalmazol. - mosolyodom el. tényleg meglep ez a kis - nagy - változás most nála, de tetszik, komolyan, tényleg tetszik. - De igen, örülök most ennek, tényleg örülök és... remélem, hogy nem csak rövid ideig tart. - remélem, hogy nem csak most estére, mert.. nem tudom, nem örülnék azért neki, ha holnap megint visszatérne az eddigi stílusa, pedig... gondolom visszafog, hiszen miért változott volna most meg hirtelen teljesen és gyökeresen? Jobb amúgy is, ha inkább erre készülök fel, mintha reménykedem buta módon, aztán mégis megjárom. Azt pedig hogy harcos lennék... igazából nem gondoltam volna magamról. Mármint persze teszek én azért, hogy elérjem, amit akarok és nem adom fel, nem is lehetnék úgy jó gyógyító, ha könnyen hátrálnék meg, egyszerűen csak... nem is tudom, nem úgy harcolok, mint mondjuk egy auror, vagy egy harcos. - Akkor sem gondoltam volna, hogy lelkes táncos alkat vagy, de elhiszem. - bólintok végül egy félmosollyal. Nem kell bizonyítania, bár gondolom a parketten majd úgyis fogja, de attól még elhiszem én neki. Minden bizonnyal tényleg tud, ha már olyan nagy úri bálokat rendeznek és ezt azért simán kinézem belőle. Aranyvérű család gondolom, akiknél minden ott van, ami szokott ilyen berkekben. Mindenesetre persze meglátjuk, hogy mi hogy lesz még ma este. Én nem vagyok profi, hiába, hogy szeretek és kétlem, hogy jól viselné, ha letaposnám a lábát, vagy talán most az egyszer nem lenne belőle baj? - Tehát magad miatt szeretsz táncolni, és ha most velem táncolsz, akkor azt vehetem megtiszteltetésnek. Adtál... adtál így egy darabot magadból? - igen kissé óvatosak a szavaim, nehogy véletlenül túlzásba vigyem és megijedjen attól, amit kifejtek itt neki, mert azt tényleg nem szeretném. Alapjáraton jól érzem magam, pedig ha tudná, hogy még az is felmerült bennem, hogy direkt a gyengélkedőre juttatom magamat, csak hogy ne kelljen eljönnöm... Mondjuk tényleg ez a jobb megoldás, hogy legalább megpróbáltam, mint mondjuk egy ütősebb kartörés, de ezt nem tudhattam előre igaz? - Gondolom ez nem lesz a szemedben a legpozitívabb, de a szüleim muglik. Apu orvos, elég jó orvos, anyu pedig festő. - nem félek mesélni róluk, csak hát ő olyan... előkelő típus, Mardekáros is és közismert tény, hogy a Mardekárosok között van a legtöbb aranyvérű, akik a hozzám hasonlóakat elég csúnyán meg szokták szólni. Komolyan készülök rá, hogy esetleg a szavaimnak az lesz a vége, hogy megállunk, aztán szépen elköszön tőlem. Bár... ha egy kicsit is utánam járt, akkor tisztában lehet vele, hogy nem varázslócsaládból származom, de ki tudja.
Tényleg apait anyait beleadok abba, hogy felkeltsem az érdeklődését. Eddig mocskosul játszottam, megmutattam neki milyen is vagyok valójában, ismeri a legrejtettebb vágyaim és tetteim is. Semmit nem titkoltam el előle. Tudja, hogyha kell akkor kegyetlen vagyok és nem ismerem a könyörületet. Született vadász vagyok és amire vadászom azt megfogom szerezni magamnak. Most Őt akarom, minden vágyam, hogy megkaparintsam és, hogy egy egész éjjelen át a birtokomban tartsam, hogy azt tehessek vele amit már igen régóta elterveztem. Fogalma sincs ennek a lánynak arról milyen hatással van rám, szinte megőrülök tőle. Ez még számomra is új, de nem szándékozom kielégületlenül hagyni a vágyaimat. Amit eddig kapott tőlem az csupán a jéghegy csúcsa. Ennél mélyebbre fogunk eljutni, nagy mélységekbe. Elégedett vigyor ül ki az arcomra, hisz nekem, látom a szemein és mosolyán, hogy ez nem hazugság hanem az őszinte valóság. Egy egyszerű táncra kérem fel csupán és nem arra, hogy töltse velem az éjszakát, pedig igazán ez volna a vágyam. Elfogadja a felkérést, ez jó. -Tudod, nem igazán tudok most ellenkezni veled, igazad van, de gondolom nem bánod, hogy nem azt az oldalamat adtam eddig ami nem én vagyok, jobb lett volna ha a szemedbe hazudok és eltitkolom milyen vagyok? Így legalább megismerted a rohadt almát és annál jobban örülhetsz a fényes félnek amit egy féreg se rágott még meg. - Fejezem ki magam hosszan. Most őszinte voltam hozzá, megint. Rajta áll, hogy tudja-e értékelni vagy sem. Általában ha megtetszik egy lány azt olyan hamar megfektetem amilyen hamar csak lehet, Madison-ban az tetszik, hogy küzd ez ellen. Egy harcos, én a harcos nőket szeretem. Ő pedig rászolgált arra, hogy addig küzdjek míg meg nem szerzem magamnak, hogy milyen hosszú időre? Az attól függ, hogy meddig képes fent tartani az érdeklődésem. A jelenlegi helyzetet eltekintve elég hosszú időre számíthatunk. -Pedig igazán a kedvenc elfoglaltságaim egyike. Bármilyen táncról is van szó, verhetetlen vagyok. - A táncszeretetem és tehetségem anyámtól ragadhatott rám, Ő az aki él hal a táncért. Mikor még kölyök voltam voltak olyan esték, hogy a halk zene mellett táncoltam anyámmal, szinte alig értem el a kezét, de épp ezért volt annyira jó, Ő mindig mosolyogva táncolt és szinte csak akkor lehetett boldognak látni mikor táncolhatott. Persze mostanra minden megváltozott, vagy már akkor se volt rendben semmi sem csak még kölyök fejjel nem láttam át azt amit apám művelt. Persze a család tetteinek súlya épp annyira az én vállaimon is van ahogy apámén, anyámén és a húgomén Chloe-n. Pedig Ő még csak 6 éves. Nem a családunkkal él, tulajdonképpen szinte nem is a testvérem, apám hűtlen volt az anyámhoz és a húgom ebből a kihágásból született, anyám nem bírta elviselni a látványát és így most egy magániskolában tölti az életét, meg kap mindent, de családja az nincs. Sajnálnom kellene, de nem ismerem, életemben nem láttam még. Efféle gondolataim közül kiránt a valóság, az arany hajú szépség. -Amilyen gyakran lehetőségem van rá. A családom sokszor rendez bálokat, de azokon nem veszek részt csak akkor ha elkerülhetetlen az ottlétem. A tánc nem olyan dolog amit bárki kedvéért teszek meg, hanem magamért, az az enyém. - Fejezem ki magam őszintén, ma már vagy negyedjére, ez több, mint veszélyes, engem arra neveltek, hogy megtartsam a titkaim mert azok tesznek sebezhetővé. -Te milyen családból való vagy Maddie? - Én csak azt a fajtát ismerem amiben élek, hideg, rideg és becsvágyó. Másban soha nem volt részem, de nem is akarom, hogy legyen, ez tesz erőssé. Ettől függetlenül szívesen megismerném neki milyen élet áll mögötte, mert miért ne? -Ha nem akarsz a családodról beszélni akkor persze nem kell, ez csak egy kérdés volt. - Közben tovább mozgunk a zene ritmusára.
Meglep azért ez a változás, de mindenképpen pozitív meglepetésről van szó. Tetszik, hogy egy kicsit próbál viselkedni, még ha ettől még nincs is meg a feltétlen bizalmam felé, hiszen nem tudhatom, hogy mikor fordul megint a világ és mikor változik megint olyanná, amilyen a legutóbbi alkalmakkor is volt, az pedig nem tetszett. Ki tudja, talán ha képes normálisan viselkedni, akkor én magam leszek az, aki vágyni fog arra a csókra, egyszer lehet hogy úgy is megkaphatja, amit akar, hogy nem erőszakkal veszi el, egyébként is eddig még egyszer se csókoltam vissza rendesen, azért talán az is számít neki, hogy egyszer rendesen kapjon viszonzást, ne csak ő legyen, aki próbálkozik. Bár persze nem ismerem annyira, nem tudom, hogy hogyan vélekedik erről, lehet hogy neki az is megfelelő, amit eddig művelt, de valahogy nem tudom elhinni. - Jól van Keith, hiszek neked. - eresztek meg egy halvány mosolyt. Legyen így, nem kételkedem benne, maximum valahol a lelkem mélyén, de ez érthető az eddigiek alapján igaz? Meglátjuk, hogy hogyan lesz majd a dolog. Azért itt, ahol rajtunk kívül elég sokan vannak, csak nem tehet olyasmit, ami nagyon kiborítana. Mégis csak neki is kellemetlen lenne, ha a táncolók közepén pofoznám fel igaz? Gondolom nem tenne kifejezetten jót a hírnevének. Ezért fogadom el végül a kezét, ha már eljöttem, akkor nem is lenne értelme az utolsó pillanatban meghátrálni, annyira azért nem vagyok gyáva. - Nem vagyok szőrszálhasogató, egyszerűen csak meglepő, hogy most így viselkedsz. Érthető, ha így vagyok vele nem? - mert igenis ez elég nagy változás és miért ne hihetném azt, hogy csak szórakozik, hogy csak el akarja terelni a figyelmemet, hogy aztán megint valami olyasmit műveljen, amivel csak kiborít. Majd meglátjuk... meglátjuk, hogy mi lesz még ezen az estén. - Nem néztem ki belőled, hogy szeretsz táncolni, bár... talán. - mosolyodom el. Már ez is valami igaz? Hogy azért megy mellette a mosolygás. Tuti biztos vagyok benne, hogy Mattitől e miatt olyan "Én megmondtam!" pillantást kapnék, pedig ő se tudhatta előre, hogy esetleg nem lesz annyira vészes ez a bál. - Én is szeretek táncolni, bár nem szoktam túlságosan gyakran, te igen? Olyan úri családod van, akik minden évben bálokat rendeznek? - nem piszkálódás, ez most tényleg csak egy sima kérdés, semmi több. Azt hiszem szimplán csak érdekel a dolog, mert az eddigiek alapján olyan tipikus aranyvérű, úri családból származó srácnak tűnik.
Mondhatnám úgy is, hogy leakarom nyűgözni. Eddig látta belőlem a bunkót, a taplót, a perverzet, most megakarom mutatni azt is ami részben vagyok, de sose hívom elő, mert kiütéseim lesznek tőle, udvarias és kedves akarok lenni vele. Meg persze megígértem neki, hogy jó fiú leszek és nem nyúlkálok sehová, pedig hát az ajkait megkóstolnám, de jobb most nem is erre gondolni, mert, hogy ezt ma nem kapom meg az tuti. A jó fiúknak sose jár ki ilyen élvezet, a rosszak szereznek meg mindent, a ma este is csak úgy végződhet, hogy elköszön és kész, pedig egy csókban benne lennék eskü, végül is abban mi rossz van? A prérikutyák is csókkal köszöntik egymást, így ismerik fel a másik társukat. Azt hiszem ha erre alapoznám a dolgot nem csak, hogy simán köszönne el, de lehet hirtelen varangyos békává változnék, azért meg kár lenne, túl helyes vagyok hozzá. Vetélytársaimat megfélemlítve fordítom teljes figyelmem a szöszke felé. Én igazán próbálok koncentrálni a szavaira, tényleg, de ebben a ruhában azt hiszem jobban eltereli a figyelmem a kelleténél. ha ez nem kihívás akkor nem tudom mi, de kész kínzás. -Ma így fog maradni, ezúttal betartom az ígéretem. - Hangom teljesen komoly és azért ezeket a szavakat kimondani nem könnyű mikor pont, hogy az ellenkezőjét tenném mindannak amit megígérek, hogy nem fogok megtenni. Azzal, hogy elveszítem a "jogom az érintésre és más egyébre teljesen lelomboz, de tartom magam. persze azért képzelegni lehet, semmi törvény nem tiltja. Kétszer megcsókoltam már és egyszer meztelenül is látott. Kár, hogy a kevesebb ruha rajtam volt és nem rajta. Én biztos nem lettem volna olyan szende, mint a Szöszi. Elfogadja a felé nyújtott kezem, remek, eddig még ezt se mertem remélni, általában harapósabb kedvében még látni sem akar nemhogy egy keringőre a partnerem legyen, érdekes, mitől változott így meg a véleménye? -Nem kellene, de akarom, ma nagyon szőrszálhasogató vagy, ha rossz vagyok az a baj és a fejemhez vágod, hogy nem kellene így tennem, ha próbálok jó lenne a kedvedért akkor az a baj, hogy mire fel teszem. Bosszantó vagy. - Mosolygok. Kezem a derekán pihen. Nyugalom Keith, ez ma nem a te napod. -Szeretek táncolni. - Nem tudom ez miért bukott ki belőlem se témához nem illett se semmihez. De tény, szeretek táncolni. Az meg egy apró plusz, hogy akivel táncolok ennyire csinos és fura hatással van rám. -Na és te hogy vagy a tánccal Maddie? - Én akár az egész estét is áttáncolnám vele, de kérdés, bírná-e a dolgot.
Komolyan nehezemre esik kiigazodni rajta. Van, amikor magához képest egészen értelmesen is tud viselkedni, máskor pedig... ugyanúgy az elviselhetetlenségig az őrületbe kerget. Mintha komolyan direkt csinálná és az a baj, hogy így nehéz eldönteni, hogy csak játssza az egészet, vagy bármi is komoly belőle, vagy hogy most akkor melyik fele az igazi. Most úgy fest, hogy az értelmesebb arca van előtérben, az amelyik nem is tudom... még talán kedvesnek is mondható, bár azt hiszem nem lenne értelme túlzásba vinnem. Azért azok a idegesítő vigyorai most is meg vannak, ezt még nem sikerült levetkőznie és gondolom nem is fogja soha az életben. Én pedig igenis tisztában vagyok azzal, hogy hogyan festek. Nem azt mondom, hogy én vagyok a világon a legmagabiztosabb ember, de azért nagyjából tudom magamról, hogy mik az adottságaim és nem vagyok vak, hogy ne lássam, hogy mondjuk mások időnként hogyan néznek rám, mint ahogy ez most is így van, csak... az lep meg, hogy ezt Keith nem viseli túl jól láthatóan. Legalábbis olyan pillantást vet egy másik srácra, mintha minimum meg akarná ölni és ez azért... furcsa és szokatlan is. - Megígérted, de... azért megértheted, ha nem vagyok teljesen biztos abban, hogy ez így is marad végig. - ne mondja nekem, hogy most akkor csak úgy feltétel nélkül bíznom kell benne, mert most láthatóan az értelmesebb oldalát mutatja. Én azért igyekszem, de mégis csak vannak fenntartásaim vele szemben, ami akkor is úgy gondolom, hogy teljesen érthető. Amiket eddig művelt a jelenlétemben... azok enyhén szólva is elrettentő példák voltak. - Igen, így megfelel. - bólintok, mert hát lássuk be nem tetszett az, hogy eddig kétszer csókolt meg, miközben én erre baromira nem adtam neki engedélyt. Az a mázlija, hogy nem mondjuk valami első csókot lopott el tőlem, de azt így is elérte, hogy ő legyen az első pasi, akit ruha nélkül látok és éppenséggel nem élveztem a helyzetet. A kezét természetesen ezek után elfogadom, tényleg meglep ez a nagy úri modor, amit most előrántott valahonnan a talonból, hiszen eddig nagyon nem így viselkedett, szóval ezt még azért fel kell dolgoznom. Meg fogom hát a kezét és egy alap keringő beállást veszek fel, a zene végül is valami hasonló és ne egy laza lötyögéssel kezdjük a bált azt hiszem. - És... mire fel ez a nagy változás? Nem lenne kötelező, hiszen így is úgyis el jöttem, mert megígértem. - nem lenne köteles jól viselkedni, akár ki is használhatná a helyzetet, én legalábbis erre számítottam, de mégis úgy fest, hogy képes volt felülemelkedni a dolgain és rendesen áll a helyzethez... és tényleg nem értem, hogy mi az oka, hogy... hol a csapda.
A köztünk levő ellenségeskedés sose fog megszűnni, de azt hiszem ezt szeretem az egészben, civakodni vele, meg ahogy zavarba jön egy-egy illetlen megnyilvánulásomon, hát az maga a főnyeremény. Természetesen minden potenciális ellenfélnek jelzem, hogy a szemüket legeltethetik a csajomon, de...nem, még a szemüket sem, a látvány is engem illet, kész, passz. ma valami gyönyörű látványt nyújt, épp ezért szeretném ha más még csak a szemét se legeltetné ott ahol nekem se szabad, mert ugyebár, én ma jó fiú vagyok, hogy ebbe hogy belefogok unni egyszer, de kitartás, ki kell tartanom.. Elvigyorodom azon amikor azt mondja nagyon is tisztában van azzal, hogy káprázatos. Helyes, tudja is csak, mert tényleg az, bámulatos. -Örülök, hogy tisztában vagy vele Maddie, nagyon helyes. - Mondom még mindig farkasvigyorral. Az egyik mardekáros srác a kelleténél vagyis 2 másodpercnél tovább bámulta Madison-t, nekem épp elég volt ránéznem a "erről még beszélünk" nézésemmel és voala a gyerek még a teremben is helyet változtatott, így a jó, tudják csak hol a helyük. -Igyekszem jól viselkedni, megígértem, nem? - Itt dobok hátast, ha nem emlékszik és én pedig feleslegesen futom le ezeket a köröket. Ajánlom, hogy emlékezzen, mert ha nem, itt helyben lesz levarázsolva róla ez az alig takarós ruha. A tánc felkérésemre jön az illendőséggel már megint, azt hittem ehhez ha kisebb dózisban adagolják hozzá lehet szokni, de nem, borzalmas ellenszenvem van a protokoll, illem és az efféle baromságok iránt. -Nem lesz semmi sem amibe beleegyezésed nem adod, így megfelel? - Kérdezek vissza a kérdésére. Pedig hát a fenekének formáját megnéztem volna alaposan, de ha nem hát nem. Ez a jófiús dolog több, mint fárasztó, egyszerűen elviselhetetlen. Nyújtom a kezem felé meghajolva. -Hölgyem! - Mosolyom levakarhatatlan és ha már keze az enyémben van kivezetem a tánctérre, hogy végre mindenki láthassa, ez a csaj most az enyém. Az illata teljesen elkábít, ezt szerintem most direkt csinálta így, hogy felmérje bírom-e a terhet, hát nem fogok megtörni, a mai napon nagyon rendes leszek, rám se lehet majd ismerni. A zene számomra hányinger, de csak vigyorgom, ha vége a bálnak tuti hetekig a gyengélkedőn leszek..Madison-nal.
Nehéz ezt az egészet felfognom, hogy talán... talán tényleg Mattie-nek van igaza, hogy azért viselkedik így, mert tetszem neki? De akkor sem így kéne kifejeznie, nem ilyen bántó és arrogáns módon, mert ebből nekem inkább az jön le, hogy szívesen nézne be a ruhám alá, de ezen kívül nem igazán igényel mást tőlem és ez nem kifejezetten vonz. Nem azt mondom, nehogy félreértsd, hogy azt várom, hogy udvaroljon nekem, vagy bármi, mert komolyan idegesít és nem... nem tetszik nekem! Az nem számít, hogy a fürdőben eléggé... nehéz volt a szemére koncentrálnom, az mindenki más esetében is így lett volna nem? Szóval... nem számít, csak hogy igenis idegesít engem, de ahogy most megint néz. Igen, sikerül kissé zavarba jönnöm, ahogy végigmér. Talán jobb lett volna egy fokkal kevésbé látványos ruha? De nem, miatta nem fogok változtatni magamon! Nem érheti el a célját... nem tudom, hogy mi a célja mondjuk, de nem érheti el. - Tudom! - húzom ki magamat kicsit. Igenis tisztában vagyok az adottságaimmal, mert azt is látom, hogy mások hogy néznek, szóval ezt nem kell külön mondania, meg egyébként is ahogy Mattie mondta, vagy legalábbis amire célozni próbált azért volt az a... látványos változás a fürdőben, mert hát az is pont arra utalt, hogy tetszem neki. Mondjuk attól még akkor is kiborító volt az egész, de... ha innen nézem akkor fogjuk rá hogy érthető. Elindulok hát befelé szépen a terembe. Innék én valamit, és azért is célzom meg azt a részleget, legalább valami frissítő jól esne, akár csak egy pohár víz, de tudom, hogy nem lesz egyszerű vele ez az este és azért szeretném lehetőség szerint túlélni a dolgot. - Milyen udvarias lettél. - oké, kicsit azért meglepetten pillantok oldalra, aztán teszem le a poharamat az asztalra egy utolsó korty után. - Oké, viszont... nem lesz semmi... illetlen ugye? - de komolyan. Nem értékelném, ha itt mindenki előtt ugarnék meg a miatt, mert mondjuk a keze elfárad és nem az elvárt módon a derekamon pihen, hanem majd mondjuk a hátsómon. Ezt nagyon szeretném elkerülni, bár... nem tudom, hogy mennyire bízhatok meg benne, hogy ha megígéri, hogy jól viselkedik, akkor is jól fog.
Mint egy darab fa úgy állok a lépcsősor mellett és várom, hogy megjelenjen. Kicsit előbb jöttem, mint terveztem így hát magamra vethetek csak amiért itt kell szobroznom. Pár felém tartó mardekárosnak biccentek. A karórámat nézem szinte percenként, a mutatók alig vonszolják magukat. Nem tudom, hogy ez egy bűbáj-e vagy csupán a kezdődő unalmam előjele. Persze kíváncsi vagyok a viseletére, bár eddig is képes volt elkápráztatni, igazán szexi egy jelenség. Az italok felé nézek, ha nem jön a következő 5 percben akkor megyek és felhajtok egy kis erősítést, kár, hogy alkohol nem igazán van csak ha becsempésszük. Márpedig ezt most nem tettem meg, jófiú vagyok, erre az este folyamán legalább ezerszer kell majd magam figyelmeztetni. Lassan elindulok, hogy igyak valamit mikor néhány meglepett majd irigykedő tekintetek néznek a lépcsősor felé. Odakapom a fejem és eláll a lélegzetem is. Naná, hogy az én Csibém az. Pár srác elismerően vigyorog össze és ekkor lépek előre, hogy egyértelművé tegyem a tulajdonom, igen srácok, Ő ma az enyém és csorgassátok máshol a nyálatokat. -Szia! Káprázatosan nézel ki. - Mosolygom rá. A féltékeny egyénekre egy vigyort fordítok csupán. Nyeljétek le magatok. Gyönyörű smaragdzöld ruhájában olyan akár egy bálkirálynő, a szeme színe is szinte vibrál, igazán kicsípte magát, mondhatni szép párost alkotunk. Persze a tartózkodása még mindig benne van, hát hogyne, attól mert eljött velem a bálba még mindig nem vagyunk jóban. Csak elvigyorodom és megrázom a fejem, na igen, köztünk csak úgy vibrál a levegő, az atomtámadás ehhez képest semmi. -Csak utánad Madison. - Intek a kezemmel, hogy menjen csak. Oh, de udvarias Mr. Waldemard, csak nehogy ebbe betegedjek bele. Egy gond van csak a ruhájával így hogy kicsit jobban megnézem. Olyan nagy hévvel tépném le róla..de na, jó fiú vagyok, jó fiú vagyok a fene vigye el. Mormogom míg iszok egy újabb pohárkával. -Ha beleegyezel szívesen táncolnék veled. Tehát, hölgyem, felkérhetem egy táncra? - Mosolyra húzódik a szám, ez a színjáték ami köztünk zajlik egyre jobb is jobb.
Rettegek, komolyan totálisan és teljesen. Azóta, hogy megvettem a ruhát, azóta, hogy elkezdtem készülődni csak még jobban. Nem tudom, hogy mi lesz a bálon, de...félek tőle, hogy nem fogom túlélni a dolgot, mert Keith... tökéletesen kiborító tud lenni és akkor még finoman szóltam. Remélem, hogy legalább most az egyszer képes lesz majd normálisan viselkedni, mert én... én komolyan nem riadok vissza attól, hogy jelenetet rendezzek. Maximum majd Mattie megvéd, vagy valami, esetleg Jack. Rendes srácok és ha nekiállok sikítani a táncparkett közepén, mert nem tetszik, hogy oda nyúlt, ahova nem kéne, akkor nincs az az isten, hogy valaki ne szaladjon segíteni ugye? Ugye? De egyelőre nem hátrálhatok meg. Ha már elkészültem, ha már a hajam tökéletesen áll, ha már a sminkem csodás és a ruhám is egyenesen mesés, akkor nincs más mód, menni kell. Nem akartam én azért túlzásba vinni, de azért így se takar sokat a rucim és a szoknya is elől eléggé fel van vágva ahhoz, hogy a lábam is minden lépésnél előtűnjön. Csak azért sem akartam valami zárt izében jönni, mint valami apáca, hogy ne legyen gond, mert az már nem én lennék és nem fogok miatta változtatni saját magamon és igenis jól fogom érezni magam. Még nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges egyáltalán, de... valahogy majd menni fog. Ledolgozom az utolsó lépcsőt is végül. A kő padló nem pont magassarkúnak való, nem is tudom, hogy ezt hogyan gondolták, de hát... nem tehetek semmit igaz? Szóval egyelőre marad az, hogy óvatosan lépdelek be és hamar sikerül kiszúrni őt. Megfordul a fejemben, hogy úgy teszek, mintha nem vettem volna észre, de... az eléggé nem lenne szép tőlem, szóval végül felé indulok, bár a mosolyom hiányzik. - Szia... azért kitettél magadért. - igen ez mindenképpen bóknak számít, még ha csak visszafogott mosolyt sikerült is kipréselni magamból, nem valami hű de ütőset. Hát az a helyzet, hogy tényleg nagyon igyekezett, hogy jól nézzen ki, szóval le a kalappal. - Keresünk valamit inni? - vagy mondjuk ehetnénk valami fokhagymásat, akkor hátha elvenném a kedvét attól, hogy teszem azt csókolgatni akarjon, mert ezt eddig két alkalommal tette meg és nekem egyik alkalommal se kifejezetten tetszett. Egy srác akkor csókoljon meg, ha azt én is akarom, ne akkor ha épp... ahhoz van kedve.
Nos ha a körülményeket nézzük akkor nem mondanám valami romantikus meghívásnak, de a körítés határozottan érdekes volt. Ahogy vörösen meredt maga elé úgy, hogy ne láthasson, hát az minden pénzt megért, igazán komikus volt. Mikor felhozta a kis szőke, hogy kérhetek bármit ha végre magamra tekerem azt a törölközőt már magamban somolyogtam. Hát persze, hogy azonnal megvolt az amit akartam. Utálom a bálokat, a karácsony se áll hozzám közelebb, mint a bőrkeményedés, de ez egy röpke esély, hogy kicsit nyilvánosan is elszórakozzam a csinos kis szöszimmel. na persze megígértem, hogy viselkedni fogok, hisz a szeretet ünnepe lesz meg a családiasság meg a fene tudja még mi. Nagyon jó fiú leszek, bár nehezemre fog esni, de az ígéret az ígéret és ebből az egyből nem engedek. A Bál ma van, olyan hamar eljött, mint egy fárasztó este után a hajnal. Szeretek kiöltözni éppen annyira, hogy még megtartsam magam és ne nézzenek díszmajomnak. Ám egy ilyen ünnepség ahogy Ők hívják megköveteli, hogy valahogy úgy nézzek ki, mint egy normális ember, na igen, szerintem ez a ruha több, mint röhejes, de oké, felveszem, mert megígértem Madison-nak, hogy a legangyalibb srác leszek aki csak megfordulhat azon a fránya bálon. Magamra öltöm az öltönyöm és megigazítom magamon, a hajamat is belövöm pedig ezt nem igazán szoktam, az elaludt haj jól áll nekem, de most ezzel is kivételt teszek, Mondhatom úgy is, Még egy 1. dolog amit Madison miatt teszek meg. A lekötelezettem az a csaj. Talpig cicomázottan, mint egy lenyalt képű szerencsétlen lépek ki a hálókörletemből, hogy elinduljak a bálba. Tudom, hogy a Csibém csinos lesz, Ő mindig az, bár remélem valami kivágottabb báli ruha lesz rajta, szeretnék valamiben csodálkozni az este alatt, ennyit igazán megérdemlek ha már ilyen nevetségesen elegánsan nézek ki. Egy valami nyugtat meg, nem csak én nézek ki idiótán, a terembe lépve megpillantom a többi pojácát és máris nyugodtabb a nem létező lelki világom. Belépek és egy félre eső helyen várakozom, a csinibaba egyszer csak meg fog érkezni, tudom, hogy nem fog átverni ahhoz túl fontos neki ez a bál.
