Rögtönzött erkély

Drew & Lavender

*Jó, azt hiszem szereztem egy barátot. Persze nem lelki jó barátot, meg titkosat, de barátot. Minden kezdet nehéz, csak bele kell lendülni, onnantól már megy minden magától.*
-Új életet kezdeni. Nem elég túllépni, az csak egy köztes állapot.
*Nem én találtam ki, de értem miről szól, bár szerencsére nem voltam még ilyen helyzetben. Ezen a fronton egyelőre sértetlen a burkom. Ami pedig a bolondozást illeti, majd megbeszéljük máskor részletesen, addig gondolkodnom kell mi is az amiben Drew minden teketória nélkül benne lenne, kockáztatva a segédtanári állását.*
-Remek, akkor összegyűjtöm az összes tilos dolgot és majd szemezgetsz belőle.
*Ez még nem fenyeget a kicsapás veszélyével, minden kamasz döngeti a kapukat és feszegeti a határokat, én sem vagyok kivétel, de vannak gátlásaim. Na jó, nem sok és nem nagyok, de azért szoktam gondolni a szüleimre is, szeretem őket és ők is engem, nagyon sok mindent tettek értem, nekem csak annyi a dolgom, hogy ne hozzak rájuk szégyent. Ha egy kicsit rosszalkodom, azon még lehet nevetni később a családi vacsoránál. Máris lesz témám a szünetre, Drew óriás vére eléggé felcsigázott, persze nem akarok belőle látványosságot csinálni, inkább büszke vagyok, vagy leszek rá, hogy a barátom, ha a barátom…lesz.*
-Ez annnnyira szuper!
*És tényleg az, lelkes vagyok és izgatott. Mindaddig míg a zene nem kezd el halkulni, odabent is és idekint is. Talán annak a bűbájnak amit nem vettem észre, múlóban van a hatása. Elköszönök, ideje Gerard után néznem, meg a körmére…képletesen. Elengedem Drew-t és ahogy anyától tanultam pukedlizek.*
-Köszönöm a táncot és a kellemes társaságot. Remélem hamarosan találkozunk.
*Biztosan, ha nem is keressük egymás társaságát, ott lesz a szünet utáni első Legendás lények gondozása órán. Sarkon fordulok és bemegyek a bálterembe, egy kicsit már fázom is, amíg Gerardot keresem a vállamra terítem a stólát.*

//köszönöm a játékot! Igazán élveztem, remélem hamarosan megint találkozunk valahol. //

Drew & Lavender

-Szuper!
*Naná! Tanársegéd. Nem mintha eszembe jutott volna bármilyen kedvezmény kicsikarása egy barátság képzelt kezdeteként, de azért….na. Mégis más ha a varázsló lánya jó kapcsolatokat ápol.*
-Ez jóóóó! Túllépni valamin fél siker.
*Nem egész, ezt az apámtól tudom, ő pesszimista, mindenre felkészül, míg az anyám bízik a sors kegyeiben. Én meg….nos gyakran őrlődöm kettejük között. Mit tehetnék? Két oldalról kapom a nevelést.*
-Elmondom, ha elmondod, hogy te mire nem gondoltál.
*Francos diplomatikus válasz, de apámnak köszönhetően csípőből jön és nincs is ellenemre. Gyakrabban lépek a dzsindzsásba mint szeretném, de a tanultaknak megfelelően hamar kikerülök belőle. mázli, hogy eddig komolyabba nem ütköztem. Ha Drew nem segédtanár lenne, akkor is óvatosan fogalmaznék ebben az esetben, de így még inkább. Érzésem szerint legalább úgy hat mintha tudatában lennék az ő ifjúkori kilengéseinek és azt szeretném fátyol mögé rejteni. Még jó pont is származhat belőle, persze ettől még egyetlen legendás lény sem gondolja meg magát abban a dologba, hogy első pillantásra szívesebben falna fel semmint hogy a tenyeremből egyen. Még a hippogriff sem hiába hajolok meg előtte alázattal. A tikokra visszatérve….*
-AHHHH! Tényleg?
*Tócsányira kerekednek a szemeim. Drew magas, akár a mugli szülők kamaszkori fiai, de ezt azért nem gondoltam volna. még az ajkaim is elnyílnak anélkül, hogy hangot adnék ki. Aztán persze minden a rendes kerékvágásba áll vissza. *
-Óriás? -* Kérdezem vissza suttogva, nem mintha én ezt titoknak érezném.*- Fantasztikus.
*El vagyok alélva. Erről azért muszáj lesz később részletesebben beszélnünk. Érdekel a dolog, izgatónak találom, persze teljesen normális módon izgatónak. A zene körülöttünk elhalkulni hallatszik, az is amit ő varázsolt a pálcájával, vagy a két ujja csettintésével, ki emlékszik már rá hogy történt? Gerard minden bizonnyal vár rám valahol, vagy ha nem, hát én kapom galléron.*
-Örülök, hogy összejöttünk egy kis beszélgetésre. Szívesen folytatnám ezt nem ünnepélyes keretek között. Kívánom, hogy találj magadnak méltó táncpartnert hajnalig…ha már Rose nincs itt. Minden más itt marad az erkélyen.
*Ígérem, de már mennék. Gerardhoz. vagy legalábbis a legközelebbi puncsos tálhoz. Amíg szabad és amíg a tanárok el vannak foglalva a maguk kis románcával. mert ilyen mindig van, tapasztalatból tudom.*

Drew& Lavender

*Drew az imént azt mondta, hogy ma ünneplünk és én ehhez tartom magam, viszont örülnék ha máskor beszélgethetnénk és nem csak a Rose témáról, hanem sok minden másról is. Most egy egészen új oldalát mutatja meg nekem ami kifejezetten tetszik, de az is lehet, hogy ez az oldala mindig is a felszínen volt, csak én bújtam el annyira az órákon, hogy nem vettem észre. Máshol meg nem találkoztunk, a társaságunk sem ugyanaz, szóval nem hibáztathat érte senki.*
-Te mondtad, hogy ma este ünneplünk, de oké, a szünet után összeülhetünk.
*A mosolyom is mutatja, hogy tényleg szívesen csevegek vele bármiről és nem csak a jó kedvem és az est hangulata húzza a fülemig az ajkaimat. Ám mindez egy picit halványul mikor még egy utolsó rezzenésig belecsöppenünk a családi témába.*
-Sajnálom, de nem foglak vigasztalni többé, ígérem. Inkább bolondozunk egy kicsit miután kiveséztük az ősöket.
*Ahhoz nagyon értek, csak persze vigyáznom kell majd Drew társaságában arra, hogy mivel bolondozok, elvileg munkaköri kötelessége a szabályszegőket jelenteni, sőt….szóval rendesen agyalnom kell azon mit viszek bele a jókedv csinálásba.*
-Ahha. Értem. hát te tudod.
*Azért még él bennem a remény, hogy tehetek valamit az ügy érdekében, a kerítőség nem az én stílusom és még sosem csináltam, de izgalmasan hangzik. Ha azonban nem kér belőle én nem erőszakolom, és megtartom magamnak azt ami elhangzott kettőnk között. Különben is sokkal felemelőbb lesz majd a helyzet amikor tényleg összejönnek és én azt mondhatom, hogy tudtam már rég.*
-Az jó. A barátság szuper. Szerintem több dolgot tudsz meg a másikról ha a barátod és nem több annál.
*Remélem érti miről beszélek, bár néha nekem is kusza, és bár szerintem a barátságnál nincs tisztább érzelem, létezik annál több is. de nem szeretnék ma este ilyen mélyenszántó gondolatokat elemezgetni, inkább élvezem a táncot, mert szeretek táncolni, csak épp régebben nem volt ennyire jó táncpartnerem. Ma este viszont mindjárt kettő is van és ez szárnyakat ad nekem is. Nem repülök el, de úgy érzem pár centivel a föld felett lebegek. Jólesik Drew dicsérete, de nem lepődöm meg azon, hogy régebben táncórákra járt. A tehetősebb családok, mint amilyen Gerardé is, szinte kötelezőnek tartják a tánctudást, és talán igazuk van, csak rosszul tálalják. A lányok oda vannak a táncért, és azért a fiúért aki megtáncoltatja őket és nem a sarokban ülnek egy bálon ami életük egyik legszebb és legfontosabb része.*
-Köszönöm, és megtartom a titkot, bár szerintem felesleges titkolni. Úgyis látszik. Engem apukám tanított és remek táncos. És milyen titkod van még magadról?

Drew & Lavender

*Elég izgalmasan hangzik a történet eleje és már belevetném magam régi, jó szokás szerint, de Drew leállít. Persze megértem, gondolom aggódott Rose miatt és bár a bizonytalanság a rossz hírnél is rosszabb, legalább az nem jött. Nem akarom felkavarni a részletekkel és igaza van, ma ünneplünk és ez a mai este arról szól, hogy jól érezzük magunkat. Én is ezért jöttem el, Gerardal eldöntöttük, hogy kivételes estét szerzünk magunknak azzal, hogy semmi más nem érdekel minket a körülöttünk lévő világból.*
-Rendben. Ma ünneplünk.
*Félresöpröm a kíváncsiságomat és Drew-ra mosolygok, még egy ilyen izgalmas történet sem tántoríthat el az eredeti tervtől. De ahogy lenni szokott, épp elengedem az egyiket mikor beletenyerelek egy másikba. Egy ártatlan megjegyzés amit tréfának szántam Drew múltjába gyalogol. Persze nem tudhattam, de most már tudom. Különös, hogy egy rövid beszélgetésből mennyi minden derülhet ki a másikról. egészen más szemmel tekintek a táncpartneremre. Drew mindenkivel szembement azért amit el szeretett volna érni, túljutott rajta vagy sem, talpon maradt. Néha a szüleink olyasmit akarnak velünk kapcsolatban amit ők szerettek volna elérni de nem sikerült, ebben egészen hasonlóak vagyunk a muglikhoz. Szerencsésnek érzem magam amiért anyáék hagyják, hogy kibontakozzanak az én terveim, bár olyan sok még nincs, ebben a tekintetben én nem nézek annyira előre mint Drew.*
-Drew, te erős és határozott egyéniség vagy, szerintem az a legfontosabb, hogy elérd azt, hogy a terveid úgy alakuljanak ahogy szeretnéd, a te életedet te éled nem a családod. Ezt anyukám mondta egyszer.
*Nem vagyok túl jó a vigasztalásban, de megteszem ami tőlem telik. Gerardnál mindig bejön, de őt ismerem mint a tenyeremet. Elhatározom, hogy a megismerést nem most fogom elkezdeni, mert félő, hogy újabb csontvázra lelek a szekrényéből. Az viszont kifejezetten érdekel, hogy mit gondol Rose-ról, mert az csajos téma és ha visszajöttünk a karácsonyi szünetről, ki kell merítenünk ezt a témát az első este. addig is ünneplés és tánc, utóbbiban Drew meglepően jó partnernek bizonyul, a suliban kevés olyan fiú van akiről ezt el lehet mondani. Én ezen lepődöm meg, az a kiforgatás igazán tetszik, fel is nevetek mert élvezem.*
-Ó, hát miért nem kérdezed meg? Vagy megkérdezhetem én is, persze úgy, hogy ne tudja téged érdekel. Szóval oda vagy érte….Rose aranyos, szerintem összeilletek.
*Nem az a fajta vagyok aki mindenfélét kipletykál, tudok titkot tartani és nem szoktam véletlenül kikotyogni semmit. Ha azt kéri ne lépjek semmit az ügyben azt is megértem és nem fogok. Újabb forgatás következik, közben újabb kérdés és most rólam és Gerardról. Még mondja valaki azt, hogy csak a lányok kíváncsiak.*
-Barátok vagyunk. Sokak szerint ilyesmi nem létezik és mi meghagyjuk őket ebben a hitben. Ez az egészben a legmulatságosabb. Igazán élvezzük.
*Egy röpke pillanatra egészen közel kerülünk egymáshoz, felnézek rá, érdekel milyen arcot vág ehhez az új információhoz. Ennél többet viszont nem árulok el, mert akkor Gerardot árulnám el. Helyes ez a fiú, azt hiszem ezentúl nem fogok elbújni az óráin, de az is biztos, hogy nem nyúlok egyetlen legendás lényhez sem.*
-Komolyan, öröm veled táncolni.

Drew & Lavender

*Lehetséges izgalmas történet első szálát hallom Drew-tól. Valakit elraboltak az iskola falai közül? Lehetséges lenne? *
-Tényleeeeg? Hogyan, mikor és….pletyka szinten? Kiről hallottad?
*Azt nem mondanám, hogy minden pletykás lányról meg tudom mondani mennyire megbízhatóak a forrásai, de azért tudok egyet s mást. A pletykáknak az a titka, hogy nehéz munkával kideríthető az igazság, csak visszafelé kell követni a történetet, és leszedni belőle azokat a feleslegeket melyeket a továbbadók tettek hozzá.*
-Te nem vagy Randy típus.
*Rázom a fejem magabiztosan, ahogy az arcát fürkészem meg kell állapítsam, hogy igazam van. talán amikor megszületett, még volt benne valami „randys” de mostanra kész Drew lett belőle, ezt a szüleinek is látnia kellene. A következő kijelentése pírt fest az arcomra, a hűvös levegő ellenére is érzem, hogy ég az arcom. Legendás lények gondozása órán igyekszem mindig hátul maradni, nehogy csinálnom kelljen valamit. Az elmélet az jól megy, de szerintem engem nem szeretnek a legendás lények, csak Alaszka a macskám van oda értem. Viszont Drew nem csak zavarba hoz, de meg is nyugtat.*
-Helyes, ne is ítélj én sem teszem.
*Remek, még ez az apró megjegyzés sem billentett ki a ritmusból, nem léptem sem a ruhámra, sem Drew lábára. Gyanítom ezt neki is köszönhetem, jól táncol. Figyelmes.*
-Értem. Biztosan izgalmas kalandjaid voltak már. Mesélhetnél róluk.
*Szívesen meghallgatom, alkalmat ad arra, hogy tovább kíváncsiskodjak. Vele ellentétben én imádok beszélni és olyankor is szoktam amikor nem lehet. Az biztos, hogy bármilyen titkos akció velem, kész katasztrófa lenne. Egyébiránt arra is kíváncsi vagyok, hogy ki lehet az a lány aki annyira elkerülte Drew-t, hogy kihagyta a bálba való meghívást. Természetesen elképedek a választól.*
-Rosemary? Nahááát! Ő a szobatársam, bár az igaz, hogy nem sokat láttam mostanában.
*Most már értem, Rose is Bestiamesternek tanul, sokszor nincs otthon, mármint az iskolában a szobánkban. Amikor meg igen, csak lányos dolgokról beszélünk. Vagy beszélek én. Drew eddig még nem került szóba, biztosan friss még a kapcsolat.*
-Gerard-al jöttem. Szóval mi van köztetek igazán? Jó ha első kézből tudom meg a dolgokat, én nem szoktam hozzákölteni és ha szépen megkérsz rá nem mondom el senkinek.
*Bár azt sosem tudtam megérteni miért kell egy kapcsolatot titkolni. Épp ezért nem is tudtam rákérdezni egyik érintett félnél sem.*

Drew & Lavender

-Ez pech. Talán nem kerested eléggé.
*vagy az a valaki nagyon el akart bújni előle. Nem hittem abban, hogy ha valaki nagyon akar valamit, azt ne érje el, másrészt a bál előtt minden lány kivétel nélkül a fiúk körül sündörgött, főleg az előtt akivel szeretett volna bevonulni a legszebb ruhájában. Witchert elnézve azonban nem értettem a dolgot, helyes fiú volt és még mosolyogni is tudott.*
-Á, igen, Drew. Arra gondoltam.
*Felismeréssel a szemeimben bólintok, most már eszembe jutott. Az is, hogy segédtanár, állítólag jól bánik a legendás lényekkel. Na az a másik dolog ami nem megy túl jól, bár kárt még nem tettem egy legendás lényben sem, úgy mint szegény patkányokban amikor szőrös poharat kreáltam. Apa azt mondta a pálcám nem alkalmas rá, és mivel a pálca választja a gazdáját, így én sem. Kezem a kezébe helyezem és közelebb lépek, hogy átkarolhasson a tánchoz. A stólám szétnyílik mivel már nem tartom a kezeimmel, a hűvös levegő megcsap de ez nem tart vissza attól, hogy ellejtsek egy táncot Drew-val.*
-Igen, az vagyok. Megelőzött a hírem?
*Tudom miket mondanak rólam de nem érdekel, én így érzem jól magam, különben is szerintem az egész vicces. azok pletykálnak rólam akik maguk is pletykák célpontjai.*
-Jó ez a zene. Nem szereted a Black Ladies-t?
*Odabentről most pont egy pörgősebb szám hallatszik ki, nem biztos, hogy arra beneveztem volna nem sokkal vacsora után. Dugig ettem magam, nem csak azzal amit a magam tányérjára szedtem hanem Gerard fácánjából is csipegettem. Próbálok Drew lépéseihez igazodni.*
-Kit szerettél volna elhívni?
*Nem vagyok tudatában, de most kezdtem el azt amiről Drew hallott. Mindenre kíváncsi vagyok.*

Drew & Lavender

*Azt hiszem rólam mintázhatnák a kárörvendő boszik szobrát. Telve voltam jókedvvel és nem csak Gerard miatt, hanem mert egyszerűen csiklandozott az a tény, hogy mennyien kíváncsiak ránk és én nem mondok semmit sem. Gondolatban dörzsölgettem a tenyereimet, miközben a mosdóbéli lányok arca lebegett lelki szemeim előtt. A csillagokat néztem, a nagyteremből nem szűrődött ki annyi fény, hogy elfedje a csillagokét, kellemes félhomály volt, már ha valaki szereti a didergős légyottokat. A stólám még melegített, de éreztem, hogy ha sokáig egy helyben álldogálok, akkor bizony holnapra befizethetek egy megfázásra. Egyelőre azonban nem zavart és jól is esett a nyitott erkélyen időzni. Nem sokáig lehettem egyedül, egy magas fiú jött ki egyedül. Kicsit csodálkoztam, hogy nem lánnyal van, de talán ő is egy kis magányt keresett magának. Emlékeztem rá, azt hiszem Witchernek hívják, a keresztneve nem jutott eszembe de biztos voltam benne, hogy felettem jár. Griffendéles, csak ezért rémlett valami róla, de ennél több már nem.*
-Szia!
*Visszaköszöntem neki és még integettem is, aztán visszafordultam az ég felé. Persze nem sokáig tudok csendben maradni ha van valaki a társaságomban, függetlenül attól, hogy nem hozzám jött. Félszemmel láttam, hogy a pálcáját forgatja, reméltem nem most akar gyakorolni. Mivel ő nem szólalt meg, muszáj volt nekem.*
-Egyedül hagytak? Engem is de nem bánom, biztosan megtaláljuk egymást később. Ugye Witcer a neved? Ne haragudj de a másik neved nem jut most eszembe…..van kedved táncolni?
*Hogy a fiúknak illik felkérniük a lányokat? Ugyan! Nálam ez nem így megy, és láthatóan kissé elveszett, mint aki nem találja a másik felét.*

Drew & Lavender

*Az este tökéletes, ennél szebb már nem is lehet. Az első olyan bálom amelyiken tényleg jól érzem magam és nem csak kifelé mutatom, hogy minden rendben, s próbálom magammal is elhitetni. Talán ez az év lesz a vízválasztó és ezek után már csak jobb lesz minden egyes eltelt évvel. Úgy legyen, Ámen! A vacsora mennyei volt, végül is a Gerard által kérdezett két lehetőség közül mindkettőt beváltottam, megettem a magamét és csipegettem Gerard tányérjáról is, jobbára fácánt, de csak azért mert azzal bosszanthattam egy kicsit. Jutalmul alaposan megtáncoltatott, alig pihegtem és végül feladtam. Egy kis pihenőt kértem, hogy zilált külsőmet rendbe hozzam és zakatoló szívemet lecsillapítsam. Feltételeztem, hogy ő is eltűnik egy kis időre, de nem zavart és gondoltam ha nagyon meg akar találni, úgy is megtalál. Egy kicsit elbeszélgettem a mosdóban néhány Griffendéles lánnyal, akik természetesen nyíltan és szemérmetlenül rákérdeztek Gerardra, de nem vallottam be az igazat, csak sejtelmesen mosolyogtam és szempilla rezegtettem, majd távoztam. Ez azt hiszem feltette a koronát az estére és magamban ugrándozva sétáltam vissza a bálba, de nem mentem az asztalokhoz, és nem is kerestem egyelőre Gerardot, az arcom még mindig forró volt, így a vállamra terítettem a ruhámhoz tartozó meleg, de elegáns stólát és az erkélyre mentem. Általában ez zárt ablaksor, de mostanra kinyitották, pontosabban mondva kibájolták, remek szusszanó szeglet lett belőle, még lehetett hallani a zenét, de nem volt akkora nyüzsi. Mélyet sóhajtottam a friss levegőből és a csillagokat néztem. Szerencsére egyetlen felhő sem takarta el őket. Egyelőre senki nem volt itt, a buli nagyban zajlott odabent, de ez még változhat.*