2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A késő őszi idő ellenére is jó néhány diák volt olyan bátor, hogy kimerészkedett a tópartra, vagy épp annak környékére. Igaz, hogy még nem esteledik, négy óra körül jár csak az óra, de ennek ellenére is egészen erősen sötétedik már. Foghatnánk arra is, hogy ősz van, hamarabb megy le a nap, mint nyáron, ellenben azt minden az udvaron tartózkodó érzékelheti, hogy ez a sötétedés furcsább, a rengeteg egész gyorsan megjelenő felhő miatt történik. Az idő kellemetlenül hűvös, és furcsa módon a távolban a felhők között mintha időnként egy-egy villám is cikázna, de eső nem esik, egyelőre legalábbis biztosan nem. A tó felett szinte már tejfehér köd úszik, az a jellemzően hátborzongató fajta, amitől csak még hűvösebbnek érezzük az időt, a távolból pedig kürtszó töri meg a délután viszonylagos csendjét. Furcsa módon szinte semmi mást nem is hallani ezen kívül, se a hipogriffek csörtetését a karámok irányából, de a kastélyban zajongó elsőéveseket... mintha csak a kürtszó lenne most valós és a leereszkedő köd.
//Nos tehát a kezdő hsz értelemszerűen azoknak, akik az én mesémbe jönnek. ^^ A résztvevők az elosztás alapján: Chance Sonia Anne Abigail Darius Jessamine Fred Astrid Sarah Theresa Jövő hét pénteken teszem be majd a következő hsz-t. Sorrend nincs, értelemszerűen inkább csak azok között, akik valakivel amúgy egy helyen, "csapatban" vannak, de ha valaki előtted van és nem ír, akkor vagy rugdosd meg, vagy hagyd ki, én tuti nem fogok tíz ember körmére nézni folyamatosan. Pénteken írok, ha kimaradtál a körből, a következőben írj maximum.
Fontos: - Legyetek szívesek és figyeljetek oda a többiekre, hiszen a játéktéren is ott vannak körülöttetek. Tehát ha alaki felrobbantott egy sziklát, akkor ne tegyen úgy mellette tíz centire valaki, mintha mi se történt volna. ^^ - A másik fontos szabály: a mesélő mesél. Nem tudom, hogy van-e olyan, aki még nem volt mesében, ez annyit tesz, hogy a cselekedeteitek tőletek függnek, tehát azt tesztek, amit akartok, arra mentek, amerre akartok, de nem írhatjátok bele, hogy hopp a főgonosz meghalt, ezt csak én írhatom bele. ^^ Remélem világos, ha kérdés van tessék sikítani, üzit írni nekem stb.
Sam az őrületbe kerget. Én már nem is tudom nyomonkövetni, jól van, vagy éppen megint ágynak esett. Most éppen kitalálta, hogy valami alternatív gyógymód miatt a toppon van, és új koncertturnéra indul a bandájával. Nagyjából félredobta a tényt, hogy mennyit ücsörögtem az ágyánál, úgy tesz, mintha meg sem történt volna, holott tudom, hogy pár nap, esetleg hét múlva megint megkapom a hírt, hogy összeomlott, és talán rosszabb állapotban lesz, mint előtte volt. Én meg vagyok akkora marha, hogy rohanok majd megint hozzá. Mégiscsak a bátyámról van szó, és minden ostobasága ellenére szeretem, kénytelen vagyok lenyelni a szeszélyeit. Végülis én is művészlélek vagyok, szerencsére nem ennyire. És a pasik iránti vonzalmam sem azonos azzal, amit Sam művel, valahogy engem a lányok jobban megfognak, hosszú idő után most éppen Gia. A hűvös tóparti szél talán lenyugtat, mielőtt elindulnék a délutáni gyakorlatra. Valami mágikus rendezvényen kell fellépnem, minél látványosabb show-t csinálnom. Azzal nincsen semmi baj, hetek óta gyakorlom, nem féltem sem magamat, sem a társaimat, akikkel együtt veszünk benne részt, és miután a szervezőktől szabad kezet kaptunk, csak rajtunk múlhat a dolog. Pont ezért kell magabiztosnak látszanom, s nem a testvéremen agyalni. Van még időm, nem árt a pihentető sétát így mielőbb kezdenem. Szőke loboncot fedezek fel a távolban, ha jól sejtem, Abigail az, felgyorsítom a lépteimet, hogy adjak némi istrukciót a Hollóhát elleni meccsre, amely pár héten belül a nyakunkon van, ám mire leérek a vízhez, már nem látom sehol. Más dolga akadt volna? Megrántom a vállamat, és a farmerembe süppesztem az ujjaimat. Nincsen ünnep, s nekem mint egyetemista már nem kell hordanom az angolszász egyenruhát, főleg hogy nem a padban szoktam már legtöbbször tanulni. A farmer felett kapucnis pulcsi, és a repülős dzsekim, így nem fázok a csípősebb szélben sem, amely belekap a hajamba. A köd, amely beúszik, nem kis nyugtalansággal tölt el. Az időjárás itt többnyire pocsék, de a baljós köd nem éppen szokványos dolog még errefelé sem. Nem fogok egyből a pálcám után nyúlni, ennyire nem vagyok üldözési mániás, de a felharsanó kürtre már én is megrezzenek. Hirtelen el is feledkezek az általam követett Hugrabugos lányról, s azon tűnődöm, hogy milyen hajó érkezhetett, vagy fog kikötni? Talán jó lenne, ha a seprűmet hívnám ide, és berepülnék vele a köd közepébe, ám vakon repülni merő ostobaság lenne. Vannak páran a parton, itt van rám szükség, ha vész lenne. Hümmögve indulok le szinte a vízhez, és meresztem a szemem.
Az órák után szinte menekültem kifelé a kastélyból. Nincs jó napom, nagyon nincs. Nem a tanórák, vagy a többiek tehetnek róla, egyszerűen csak fullasztó volt maga a nap, és néha szükségem van rá, hogy elmenekülhessek. El, még ha nem is messzire, de magányba. Aztán, amikor a magányt már nem bírom elviselni, újult erővel vetem magam a társaságba. Az időjárás ugyan furcsa, de nem vészes, igazság szerint, ha őszinték akarunk lenni, örülhetünk, hogy nem szakad állandóan az eső. Rétegesen öltöztem, így szoktam, ezért aztán nem hat meg nagyon, hogy lesz-e eső, vagy sem. Legfeljebb ha nagyon durva lesz a helyzet, visszamegyek a kastélyba. Kékes, kötött sapka van rajtam, kék-fekete kabát, fekete nadrág, és kék-fekete sportcipő. Hajamat hátul összefogtam, kivéve elől egy-két kósza tincset, azokkal nem bajlódtam, szerintem így is jól néz az ki, nem? A tópart felé visznek lábaim, de igazából nem látok, csak nézek, azt is csak magam elé közvetlenül, hogy ne essek át semmin. Már majdnem teljesen ott vagyok, amikor gondolataimból kelve ráeszmélek, hogy ha kicsit is megpróbálok messzebb tekinteni, mint tettem azt eleddig, akkor nagyjából semeddig se látok el szinte, főleg, ha a tópart felé tekintgetek, mert olyan köd van. Szerintem ez nem normális dolog egyébként, jobb lesz kimaradni belőle. Nem tudom, kik szórakoznak, de tipikusan olyasminek tűnik, amelynek a végén az áldozatok még a legnagyobb jóindulattal is szenvedő alanynak nevezhetőek csak, nem másnak. Márpedig nem vágyom effélére. Már épp elfelé venném tehát az irányt, hogy máshol legyek inkább magamban egy-két órát, sőt, már abban sem vagyok biztos, hogy akarok-e egyáltalán egyedül lenni, amikor felhangzik a kürszó is. Alapvetően a hang két dologra ébreszt rá: az egyik, hogy valami nagy gáz van, mert ezen kívül nem hallok szinte egyáltalán semmi, de semmi mást, a másik pedig, hogy lehet, már elkéstem azzal, hogy meglépjek valamerre, amit nem bánok annyira azért. Jobb kezem ujjai pálcám markolatát keresik, s ahogy meglelik, megnyugtatóan simulnak rá. Bátor ember vagyok, én mondom, így hát felszegem állam, határozottan kihúzom magam, és teljes magabiztossággal még közelebb csörtetek a tóparthoz, lesz, ami lesz. Mert hát mégis, ki hiszi, hogy szórakozhat velem? Rám aztán nem tud rámijeszteni, hiába is próbákozik, elszaladni nem fogok. Igazából... Mintha lennének is itt még rajtam kívül, ami egyfelől nem meglepő, mert mégiscsak elég sokan járnak ide az iskolába, másfelől pedig az lenne csak a rémisztő, ha egyedül lennék. Nos, ha meg nem vagyok egymagamban, akkor ez még egy ok, hogy közelebb vonuljak a parthoz, és, hogy kicsit se féljek: a varázsvilágban néha történnek furcsa dolgok. - Itt meg mi folyik? - csendül hangom, könnyeden, mintha semmi gond nem lenne, de viszonylag hangosan. Elég hangosan, hogy halhassák mások is. A kürtszó érdekel, ilyet még nem is igen hallottam, mármint, igazit még nem. Lehet, ez sem az, persze, fogalmam sincs, mi adhat ki effélét - mármint, itt és most.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kürtszó a ködben 2014-11-07, 19:56
Kürtszó a ködben
*Mi lehet jobb egy elmaradt óránál? Ha közvetlenül egymás után van egy lyukasórával. S ami ennél is szuperebb? Egy ellógott órát beszúrni harmadiknak! Három óra egyben pedig kiváló alkalom arra, hogy szegény túlterhelt diák kipihenje magát a nagy hétvégi pihenés előtt. Fittyet hányva a késő őszi időjárásra, az unásid hallgatott töménytelen anyai szónoklatra, ő bizony kihasználta a még finoman melengető napsütést ebéd után, leheveredett a fűre egy kellemesen lankás domboldalon a tó mellett s egy darabig csendben figyelte a gyorsan mozgó felhőket a magasban, mígnem beütött a kajakómaként elhíresült jelenség: teli pocakkal jól elnyomta az álom ott, ahol van, hátán fekve, két kezét feje alá téve, szája szegletében csibészes mosollyal. Jót álmodhatott. Bárcsak el lehetne mondani, hogy a véletlen elalvás az oka, hogy nem ment el az egyik órájára, de igazából az jött volna közvetlenül ebéd után, szóval hiába sietne bárki is felmenteni Fredet vétke alól. Inkább itt üssön be a kajakóma, minthogy a padot fejelje le! Az Odúról álmodik, George-dzsal épp Ron szobájába osonnak be hajnalok hajnalánál is előbb, hogy felerősítsenek az ágya fölé egy hatalmas pókutánzatot. Csak hogy az öcskösnek izgalmasan induljon a napja. Gonosz mosollyal pillant le a mágikus pókra, amely szétnyitja csáprágóit, s összezárja, de az ismerős csattanó hang helyett hosszú kürtszót hallat. Ideje sincs elgondolkozni, hogy ez nem pókhoz illő tett és hanghatás volt, az álom elillan, és ő kinyitja szemeit. Furcsa, ugyanolyan sötét van, mint Ronnál, csak... hideg is van, szinte látja a leheletét. Összevonja szemöldökeit és sötét fellegeket nézi, majd felemeli fejét és a tó felé néz.* ~ Csúcs ez a köd! De hány óra lehet? ~ *Felül, kinyújtóztatva tagjait, tesz egy-két nyakkörzést is, s közben élénk tekintete ide-oda cikázik. Keres valakit a közelben, akitől érdeklődhet: az a kürtszó most igazi volt? Vagy még az álom része? Különben meg gyanús ez a nagy csend. Márpedig ez nagy szó, ha ő vélekedik így, mert jellemzően családtagjaik, tanáraik, ismerőseik mondják ezt mielőtt bekövetkezne valami Weasley-ikrek féle vihar, ami szintén felér valami elemi csapással. Jó néhány méterrel odébb lát egy alakot varázspálcával a kezében, s csak sejti, mire készül.* ~ Ahogy elnézem a Fekete tavat, ide jó nagy adag Meteoronto recanto bűbáj kell, hogy ezt eltüntessék.~ *Fred öltözete laza elegáns, ahogyan öltözni szokás ellógandó órákhoz: talárja látni engedi fekete nadrágját, sportcipőit, fehér ingjét, s griffendéles, lazára engedett bordó nyakkendőjét. A nadrág övébe hátul oldalt a varázspálcája tűzve, s másik oldalon közel fél tucat csalipálca, zsebeiben pedig a maximuláns termékektől elkezdve egy kis tégelyben tárolt perui instant sötétségporon át egy másik kis tégelyben lévő sűrű, sárga krémmel bezárólag mindenféle földi jó (és rossz) megtalálható. Persze nem annyi, hogy zsebei kitüremkedjenek vagy nehezek legyenek. Jó dolog a tágító bűbáj.*
Astrid McCallie
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Kürtszó a ködben 2014-11-07, 16:33
Kürtszó a ködben
[You must be registered and logged in to see this image.]Most mondhatnánk azt, hogy nem tanulok a hibámból, amiért ismét olyan időben hagyom el a kastélyt, amikor eléggé valószínű, hogy nagy vihar lesz, de… hát, én már csak ilyen vagyok. Most mondjuk eszem ágában sincs seprűre ülni, így talán nem pont én belém fog csapni a villám, de az tuti, hogy ki akarok mozdulni, szükségem van a levegőre. Nincs különösebb oka, csak vannak ilyen időszakaim, a tópart pedig mindig megnyugtat, így remélem, hogy ez ma is így lesz. Mivel eléggé hűvös az idő, így már induláskor elvégeztem magamon egy melegítő varázslatot, melynek hála biztosan nem fázom meg és bár egyébként is rétegesen öltöztem, anya mindig azt mondta, hogy jobb az elővigyázatosság, így ezt már jó hamar elsajátítottam tőle, ahogy talán a testvéreim is, ha odafigyeltek rá. Jelenleg egy fekete nadrágban, szintén fekete sportcipőben és egy bézs színű kabátban haladok a tópart felé, amelyet most hófehér pulóverem fölött gombolgatok be, majd ezüst színű sálamat is némileg megigazítom. Nincs nálam túl sok minden, csak egy kisebb övtáska van az oldalamnál, benne zsebkendővel, tintával és pennával, na meg egy kisebb pergamennel, hiszen soha se lehet tudni, hogy mikor lesz ilyesmire szüksége az embernek, a pálcám pedig a nadrágomnál lévő övemhez van csatolva, mint szinte mindig. Az nélkül nem sűrűn mozdulok ki, de tény, időnként előfordul. ~ Furcsa ez az időjárás. ~ -tekintek fel az égre, ahol a felhők jól láthatóan mozgolódásban vannak és ahogy azt sejtettem, a villámokat se úszom meg. Szinte a hideg is kiráz a gondolattól, hiszen a múltkor megérezhettem erejének egy kis részét. Eszem ágában sincs továbbra se visszafordulni, majd akkor, ha nekiáll szakadni, így nemsokára már a tó partjánál vagyok, ahol a sűrű ködöt tanulmányozom, mely valahol magával ragad. Amikor viszont a kürtszó is felcsendül, aprócska libabőrök jelennek meg kezeimen, mert ez… ez különös. Nem tudok róla, hogy ide csak úgy befuthatna bármiféle hajó is, biztosan tudnánk róla, így szemeimet meresztem, de ez a fránya köd… Pálcámért nyúlok, majd azt elővéve kezdek el halkan mormolni egy varázsigét, melynek hála a köd elméletileg arról a környékről el fog tűnni, ahonnan a kürtöt hallottam, legalábbis el kéne tűnnie a varázslatnak hála, majd meglátjuk, hogy ez megtörténik-e és hogy vajon látni fogok-e bármit is. Kíváncsi természet vagyok, még szép, hogy nem megyek el innen csak úgy szó nélkül, mintha minden normális lenne.
A késő őszi idő ellenére is jó néhány diák volt olyan bátor, hogy kimerészkedett a tópartra, vagy épp annak környékére. Igaz, hogy még nem esteledik, négy óra körül jár csak az óra, de ennek ellenére is egészen erősen sötétedik már. Foghatnánk arra is, hogy ősz van, hamarabb megy le a nap, mint nyáron, ellenben azt minden az udvaron tartózkodó érzékelheti, hogy ez a sötétedés furcsább, a rengeteg egész gyorsan megjelenő felhő miatt történik. Az idő kellemetlenül hűvös, és furcsa módon a távolban a felhők között mintha időnként egy-egy villám is cikázna, de eső nem esik, egyelőre legalábbis biztosan nem. A tó felett szinte már tejfehér köd úszik, az a jellemzően hátborzongató fajta, amitől csak még hűvösebbnek érezzük az időt, a távolból pedig kürtszó töri meg a délután viszonylagos csendjét. Furcsa módon szinte semmi mást nem is hallani ezen kívül, se a hipogriffek csörtetését a karámok irányából, de a kastélyban zajongó elsőéveseket... mintha csak a kürtszó lenne most valós és a leereszkedő köd.
//Nos tehát a kezdő hsz értelemszerűen azoknak, akik az én mesémbe jönnek. ^^ A résztvevők az elosztás alapján: Chance Sonia Anne Abigail Darius Jessamine Fred Astrid Sarah Theresa Jövő hét pénteken teszem be majd a következő hsz-t. Sorrend nincs, értelemszerűen inkább csak azok között, akik valakivel amúgy egy helyen, "csapatban" vannak, de ha valaki előtted van és nem ír, akkor vagy rugdosd meg, vagy hagyd ki, én tuti nem fogok tíz ember körmére nézni folyamatosan. Pénteken írok, ha kimaradtál a körből, a következőben írj maximum.
Fontos: - Legyetek szívesek és figyeljetek oda a többiekre, hiszen a játéktéren is ott vannak körülöttetek. Tehát ha alaki felrobbantott egy sziklát, akkor ne tegyen úgy mellette tíz centire valaki, mintha mi se történt volna. ^^ - A másik fontos szabály: a mesélő mesél. Nem tudom, hogy van-e olyan, aki még nem volt mesében, ez annyit tesz, hogy a cselekedeteitek tőletek függnek, tehát azt tesztek, amit akartok, arra mentek, amerre akartok, de nem írhatjátok bele, hogy hopp a főgonosz meghalt, ezt csak én írhatom bele. ^^ Remélem világos, ha kérdés van tessék sikítani, üzit írni nekem stb.
