2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az ötödik emeleten Balgatag Boris szobrától a második ajtó mögött található meg a zeneterem, ahol elsősorban Flitwick professzor próbál az iskolai kórussal, de a terembe ezen időpontok kivételével más is bemehet gyakorolni legyen szó énekről vagy zenélésről. Még ha első pillantásra egy ódon zongora uralja is a termet, a hangszerek széles tárháza található meg itt, szabadon lehet hódolni e művészet szerelmeseinek a varázslók mágikusan bűvölt és a muglik varázsmentes hangszereivel is a zenének. Az egyetlen szépséghibája, hogy Hóborc gyakorta áthangolja a hangszereket.
Nem panaszkodhat Jess, volt ideje felkészülni az előtte álló órákra. Az mondjuk nem segített a felkészülésben, hogy a nagy izgatottságtól alig tudott aludni az éjszaka folyamán, csak hajnaltájt sikerült elaludnia, amikor már az esélytelenek nyugalma szállta meg. Ha valaki azt hinné hihetetlenül komoly verseny, mondjuk kviddics-meccs előtt áll, ki kell ábránduljon. A nagy izgatottság mögött egy meglehetősen prózai ok áll. Egy fiúval lesz találkája. Méghozzá Fred Weasleyvel! Ez így nem annyira prózai, inkább lenne lírai, de ez a találka nem egészen olyan lesz, mint ahogy hinni lehetne a felvezetésből. Igen, úgy látszik itt semmi sem az, aminek látszik. Ideje tiszta töklevet önteni a serlegbe. Jess az estéjét prefektusi minőségben fogja tölteni a zeneteremben, felvigyázva a büntetőmunkára ítélt Fred Weasleyt. Úgy hogy nem lírai a szituáció? Ennek ellenére reggel Jess még mindig nem tudta mit vegyen fel, pedig általában meg szokta álmodni az éjszaka folyamán. Igaz, mivel feltehetően nem aludt olyan mélyen, hogy álmodjon, feltehetően ezért nem tud dűlőre jutni. A sima szoknyáját vegye fel a rakott szoknyát. És vegyen fel mellényt vagy ne? Csupa-csupa kérdés, amihez hozzá adódik a ’hogyan tüntessem el a sötét karikákat a szemeim alól’ kérdés is. Végül a rakott szoknya mellett döntött, ingblúzzal, mellény nélkül. Éppen térd fölé érő sötétkék, a tetején sárga csíkos zoknival. A karikákkal nem kezdett semmit végül, bízott a bőséges reggeli csodájában, a nagy izgatottság egyelőre még nem vette el az étvágyát… a vacsora már más kérdés. Alig bírt enni néhány falatot, inkább csak szomjas volt. De nem számít mennyi serleggel ivott meg kedvenc ivólevéből, most egészen kiszáradt a szája. Ajkai is kissé kicserepesedtek, de már nem megy le egy pohár vízért, most már bármelyik percben megérkezhet a büntetőmunkára ítélt. Igen, már hallja is a lépteit. Felpattan a zongoraszékről, de téblábolni még rosszabb, ezért visszaül. - Flitwick professzor nincs itt, engem jelölt ki maga helyett. Most már felkel a székről mégis, mert egy nagybőgő egészen kitakarja, és nem akarja a frászt hozni Fredre, hogy egy szellem fogja felügyelni. - Szia! Köszön végre, egy kis intést is produkál mellé. Nem tudja, hogyan fogja a srác fogadni, hogy nem a professzor felügyeli majd, hanem csak egy hatodéves csitri, legalábbis feltételezi, így gondolhatja jelen pillanatban a másik. - Szép koncert volt egyébként. Úgy kellett volna megbűvölnöd a hangszereket, hogy vissza is pakolják magukat. Körbe pillant, lesz mit csinálnia Frednek. Bizseregni fognak az ujjai a pálcája után, hogy segítsen majd neki, de legalább az elején igyekszik igazi prefektus lenni és csak felügyelni. - Tudod, mit hova kell visszatenni?
*Akárki akármit mond, megérte. Már csak a mardekárosok savanyú képe és hasztalan próbálkozásai, valamint a griffendélesek lelkes tapsolása miatt is. Az más kérdés, hogy a tanári kar nem különösebben díjazta a műveletet, de még így is szerencséje volt azzal, hogy Flitwick professzor csípte el előbb, másodpercekkel előzve csak meg McGalagony-t. A remekül alkalmazott lebegtető-bűbáj miatt nem vont le pontot a háztól, de a büntetőmunka elkerülhetetlenné vált, már csak azért is, mert engedély nélkül nyúlta le Fred az összes hangszert a zeneteremből és raktárából, ami a kórus miatt igencsak szívügye Flitwick professzornak. Nem mintha ilyen célra kapott volna valaha is engedélyt Fred, ha megkérdezi, de amíg egyetemisták nem kviddicsezhetnek, muszáj valamivel lekötnie magát. Így esett, hogy a megszokottá vált meccsre készülődés helyett a zeneterembe osont be, s ott elfogta az alkotó-vágy: Egy fertály óra múlva az ajtó nyitódott, s sorra, elérhetetlen magasságban masíroztak ki lebegve a hangszerek, s szép összhangban és figyelmet felkeltő hangerőben Griffendél-indulót zenéltek - grátisz tiszteletkört téve a Mardekár klubhelyiségébe vezető részeken és a kviddics-csapat öltözőjénél - de bejárták az egész kastélyt, s ahol Griffendéles akadt, szinte mindenki el is kezdte énekelni a Griffendél-csapatot buzdító rövid rigmust. Volt persze próbálkozás az elhallgattatásra, a leszedésre, de a Griffendél-Mardekár meccsnek is vége lett, mire mindegyik hangszert sikerült becserkészni és visszajuttatni ide. A zeneterem így egy kaotikus hangszerkupac képét kelti, ráadásul majdnem mindegyik hangszer koszos is, mert sokfélével meg lett dobálva, hátha bedugulnak mondjuk a trombiták. Egyik még halkan, panaszosan, valami ragacsos dugító eszköz jóvoltából tompán még most is dúdolja a dallamot, amire már a "Folyosón ne varázsolj, mert Frics elátkoz!" gúnyrigmust is rögtön kitalálták a kreatív diákok. Jókedvűen érkezik a büntetőmunkára, soha egyik sem érintette úgy, hogy szomorkodjon vagy bosszankodjon miatta. Legtöbbször a legjobb ötletek a következő csínyre vagy újabb varázsvicc-termékre büntetőmunkán születnek. Egyszerű kék farmerban és bordó ingben érkezik a Zeneteremhez, hátul a nadrág övébe tűzve bele a varázspálcáját.* - Jó estét, professzor úr! *Lép be büntetőmunkához méltatlanul széles mosollyal a kenyérre kenhető öregre számítva.*
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Zeneterem (V. emelet) 2014-11-03, 21:35
Zeneterem
Az ötödik emeleten Balgatag Boris szobrától a második ajtó mögött található meg a zeneterem, ahol elsősorban Flitwick professzor próbál az iskolai kórussal, de a terembe ezen időpontok kivételével más is bemehet gyakorolni legyen szó énekről vagy zenélésről. Még ha első pillantásra egy ódon zongora uralja is a termet, a hangszerek széles tárháza található meg itt, szabadon lehet hódolni e művészet szerelmeseinek a varázslók mágikusan bűvölt és a muglik varázsmentes hangszereivel is a zenének. Az egyetlen szépséghibája, hogy Hóborc gyakorta áthangolja a hangszereket.
