2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Lehetnék bátrabb, de nem vagyok Griffendéles az istenért. Én még nagy dolgokat akarok véghez vinni. Igaza van Tashának, nem kellett volna bolygatnom ezt a dolgot. Még csak az sem biztos, hogy abban a barlangban olyasmi volt, ami ténylegesen kapcsolatban áll az unikornis kérdéssel. De ha így is van, hát nem az én feladatom megoldani a dolgot, hiszen a Tiltott Rengeteg nem véletlenül tiltott! A veszély az bizony veszély és valósnak is tűnt, hogy ne kockáztassunk feleslegesen és csak azért, mert úgy érzem muszáj. Sajnálom ezeket a lényeket, de közben az élet így működik a vadak között nem? - Oké, de talán jobb lenne valami névtelen üzenet. Tudod... hogy ne kerüljünk bajba. - teszem még hozzá, mert hát mégis hogyan magyarázzuk a dolgot? Nem kellett volna a Rengetegbe mennünk és nekem se kellett volna az óratoronyban egyensúlyozni a hatalmas és eléggé életveszélyes óra alkatrészek között. Attól, hogy nem lett bajunk, még tilos, ahogyan azt Tasha is elmondta, amikor azt fejtegette miért nem kellene szólni erről senkinek. Lássuk be igaza volt. Mindjárt itt a nyár és a szülinapom. Ez már önmagában is nagy dolog, hiszen tizennyolc leszek, ami már elég szép szám. Nem kellene addig bajba kerülnöm és főleg nem meghalnom. - Holnap találkozunk! - hajolok még oda, hogy egy közepesen hosszú csókot váltsak még vele, amitől csak megint a fülemben kezd lüktetni a vér és kissé szaporábban lélegezve lépek végül hátra, de azért csak megteszem. Anyuék úgyis elengednek, de persze még írnom kell nekik, meg összepakolnom. Azért ez elég nagy dolog. A Broadway! Jesszus, tényleg a Broadwayn fogok előadást nézni!
//Köszönöm a játékot, szerintem remek volt! Ők nem azok a harcos páros. //
Bennem azért ott a pasi egó, a bizonyítási vágy, ráadásul vámpír is vagyok, nem szokásom meghátrálni, de mindezekkel együtt se auror tudásom nincsen, s nem is vagyok túl vakmerő, hogy az életemet kockáztassam. Abbie-ért nyilván igen, de nincs az a nyomozás, amiért itt maradnék, annyira nem szokásom kiváncsiskodni. Különben is, minket vár a Broadway! Hogyan utaznánk az Államokba, ha most valami letépi a lábunkat? Úgyhogy hátraarc, gyorsan felkapom Abbie-t, amiben nem sok romantikus van, csoda, hogy nem visítunk, ami ezúttal nem komikus, sokkal inkább kétségbeesett reakció lenne. - Na húzzunk innen. - Mormolom vissza, és szinte füstölög a lábam, ahogyan villámgyorsba kapcsolva kerülgetem a lábam alatt az ágakat, mert most csúnya lenne pofára esni! Elvileg valami ösvényen jöttünk, de mégis a fák között távozom, hátha úgy nehezebben tud minket követni a valami, de pár lépés után mégiscsak vissza az ösvényre, mert rájövök, hogy így én is cikkcakkozok. Lássuk be, bármi is él abban az oduban, gyakorlottabban kerülgetheti a fákat, mint én, aki a kastély kényelmében a színpadon vagyok a legerősebb. - Egyetértek. Talán.. érdemes lenne szólni Hagridnak. Vagy valami bestiamesteres tanárnak. Abbie, én intézem, te pedig beszélj a szüleiddel, csomagolj, holnap este megy a gépünk, de még vár ránk egy vonatút Londonba. Szép, és kisimult legyél, feküdj le korán. - Nem teszem hozzá, hogy sajnos nélkülem, mert bármennyire is szeretek kajánkodni, most kellően megrettentünk, és jó lenne inkább elfelejteni az ügyet. Pedig érdekelt volna, hogy mi történt a csikóval, na de nem minden áron.
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-11-17, 13:29
A közös dolgaink után hamarosan a kutatásra terelődik a szó, bár kezd azért a lelkesedésem csökkenni, ahogyan úgy fest tényleg valami komoly veszély lehet a háttérben. Nem vagyok én auror, sőt nyomozóféle sem, és még csak a harc sem érdekelt sosem. Előadó vagyok, akitől rettentő távol áll az ilyesmi, és egyre inkább elbizonytalanodom, amikor Adam "szagot fog". - Ez nem hangzik valami jól. - elég lassan követem, sőt igazából meg megtorpanok időnként. Tényleg nem vagyok biztos abban, hogy itt kellene lennünk most, hogy itt vagyunk. - Lehet, hogy nem is járunk jó helyen, hiszen olyan régen történt már. - motyogom és végül igen inkább a távozás mellett döntök. Furcsa helyzet felugrani Adam hátára és a menekülést választani, de nem tudni, hogy mi van a barlangban és még az sem teljesen biztos, hogy a két ügy összefügg, hiszen az unikornis csukót már hetekkel ezelőtt elvitték. Ez a valami lehet, hogy csak pont itt él, semmi bizonyíték rá, hogy köze lenne bármihez is. Akkor mászom csak le Adam hátáról, amikor újra az erdő határánál vagyunk, immár a birtokon. Kell néhány pillanat, hogy újra rendesen vegyek levegőt, pedig nem is én futottam. - Azt hiszem az ilyesmi még se nekem való. - sóhajtom, mert azért ciki is talán egyben, hogy ennyire nyúl vagyok. Aggódva pillantok Adamra, hogy nem néz-e e miatt furcsán rám, hogy leléptünk miattam. Lehet, hogy ő bátrabb lett volna, de a Tiltott Rengeteg nem véletlenül tiltott. Elég veszélyes lények élnek ott és talán tényleg nem a mi dolgunk, hogy rendet tegyünk, főleg egy olyan ügy kapcsán, ami már csomó ideje történt és nem is ismerjük a pontos részleteket. - Jobb lenne visszamenni a kastélyba. - akaratlanul is az erdő felé pillantok. Mi van, ha az a valami esetleg, amit megzavartunk szagot fogott és neadj isten követ? Jobb lenne nem kockáztatni, hogy itt maradunk nyílt terepen. Az erdő szélénk nincs határvonal, amin nem léphetnek át az ott élő lények, ha egyszerűen nincs okuk megtenni, de ha van? Jobb lenne nem kockáztatni és itt megvárni, ha esetleg így lenne.
Engem legfeljebb tisztelnek a tudásom miatt, viszont Abbie egyértelműen közönségkedvenc, szeretik őt. Nem csoda, ha nem erőltettem, hogy mindenképpen én legyek az egyedüli főszereplő a Herculesben, mert kellett az ő fénye, és varázsa, hogy sikerre vigyük a darabot. Én inkább előadó vagyok, aki le tud nyűgözni másokat, Abbie hangja és stílusa ellenben igazi élményt ad. Nem csoda, hogy engem is magával ragad, és annyira vágyom rá, hogy nem is értem, hogy ha valaki nem. Nyilván mint pasi, van bennem birtoklási vágy, hogy csak magamnak akarnám, de ez olyan kisgyerekes elképzelés, miért zárnám kalitkába? - Azzal még tényleg ráérünk. Látod, mennyire türelmesen kivártam a premiert, és most jöhet a tüzijáték minden fronton. Minden más megvár. – Kaján mosollyal az ajkamba harapok, tényleg lehengerlő vagyok, és igazat kell adnom Abbie-nek, hogy jó, hogy nem jöttünk össze a musical próbái alatt, mert megmaradt a szenvedély, és a láng. Már csak arra kell ügyelni, hogy ne aludjon ki! Nyilván van a kezdeményezésemben az a vágy is, amit az előbb már kifejeztem, noha ebben semmi sürgetés nincs, inkább csak amolyan ingerlő érzetet továbbítok, hogy benne is beinduljanak olyan folyamatok, amik már engem is kerülgettek, amikor megismertük egymást az elején. – Nem vagyok benne biztos, annyi féle illat, szag terjeng a levegőben, még a vér is természetesen. Próbálom szétválasztani.. – Szimatolok bele a levegőbe, de mivel nem vagyok vérfarkas, azért a pontos irányt nem tudom meghatározni, csupán a vér zsongat be valamennyire, hogy el tudjak indulni. Aztán rá is lelünk a barlangra, amely a vacka lehet annak a bestiának, amit keresünk. Látom Abbie-n, hogy a tűzmágiája ellenére is meg van ijedve, nem az volt a cél, hogy ráhozzam a frászt, mégsem vagyunk aurorok, vagy szörnyvadászok, csak művészek. Jobb lenne visszafordulni? – Na jó, akkor futás! Pattanj a hátamra.. – Nyújtom a kezemet, valahogy nekem sincs most kedvem a hősködéshez, nem vagyunk mi ostoba griffendélesek! Ha fel tudom kapni, akkor átváltok vámpír üzemmódva, hogy cikázzak a fák között, de azért úgy, hogy közben ne repüljön le Abbie feje se a faágaktól. Aztán más kérdés, ha nem akar a hátamra pattanni, menekülni, hanem szembeszállni a fenevaddal, mert hogy amikor beküldte a tüzet, akkor visító, majd morgó hang hallatszott, és mivel ez volt a sorrend, a szörny vélhetően túlélte, s támadni akar..
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-10-13, 10:11
Áh én is csak húzom az agyát, ez egyértelmű. Nem is nagyon titkolom, hogy bizony tényleg fontos nekem a színpad és hogy kedvelejenek, sőt... szeressenek! Ahogy mondja ennyi bizony kell, hogy az ember valakinek érezze magát, ha olyan, mint mi. Ezért is nehéz háttérbe húzódni, de az nyugtat, hogy nekem meg van az önálló karrierem is, szóval azért nem kell aggódnom, hogy mi lesz, ha ezúttal a musicalben mellékszerepet kaptam. Arról nem beszélve, hogy fellépek nyáron a kviddics versenyeken is majd, ami szintén elég nagy hírverés, még ha ott elsősorban a tánc is dominál majd, miközben nekem inkább az ének az erősségem. - Igen, hasonlóan. Majd alkalomadtán erre is sor kerül. - mosolyodom el, bár kicsit inkább úgy érezni, hogy ezt a családi ismerkedést még ténylg elodáznám. Magam sem tudom miért pontosan, mert a szüleim amúgy tényleg jó fejek, ahogyan a tesóim is, de azért néha talán van bennük, ami... sok? A nővérem finoman szólva is hivalkodó és nem is tudom mennyire butaság, de lehet, hogy kellemetlenül érezném magamat, ha a tőle megszokott stílussal ismerkedne Adammel. Hogy kikezdene-e vele? Tasha kivel nem? Mármint egyszerűen csak a stílusa olyan és kész. A bátyám meg nem a legjobb beszélgetőpartner a gyásza óta, hiába tart már jó ideje, valahogy kétlem, hogy különösebben jól kezelne egy nagy családi találkozást. Talán el se jönne, vagy szimplán csak nem emelné meg különösebben a hangulatot, hogy finoman fogalmazzak. - Most? Úgy érted, hogy lehet, hogy a közelben van? - na jó talán azért ezen a ponton kicsit megijedek. Sztár vagyok és nem nyomozó, főleg nem valami kalandor lélek. Persze valami motivált, hogy ne hagyjam annyiban ezt a dolgot, de én azért még sem vagyok olyan, mint Sidney unokatestvérem. Soha sem vonzottak a veszélyek, meg a kihívások, vagy legalábbis az ilyen félék nem. - Talán még sem volt túl jó ötlet ez az egész... - suttogom, amikor megtaláljuk Adam szimatát követve a barlangot. Lehet, hogy eleve tévúton járunk és nincs itt semmi, vagy egy szimpla erdei bestia húzza meg ott magát, ki tudja. Azért persze jobb óvatosnak lenni, de a nagy kutató lelkesedésem már ezzel a lendülettel igazából el is szállt. Nem csoda, ha nem nagyon igyekezem a barlang irányába, és amikor meglátok ott két szemet felvillanni a sötétben bizony egyből jön az a tűz, amit Adam kért. Ösztönösen küldöm a barlang felé, sőt talán még Adamnak is kicsit hátrébb kell lépnie, hogy ne okozzon neki gondot a hő.
Azt már az elején is érzékeltem, hogy Abbie mennyire egyedi. Nem csupán a páratlan szépsége kapcsán. Az mindössze megbabonázott, de sosem voltam annyira felszínes, hogy csak az érdekeljen. Mondhatni egy kósza numera az amolyan felejthető kategória a szememben, amiért nem érdemes még erőfeszítéseket sem tenni. Vagyok annyira szenvedélyes, hogy ki tudom magamat élni a zenében, és a táncban. Abbie esetén sokkal inkább az fogott meg, hogy milyen akaratos, karizmatikus. Ami másnál negatív, hogy milyen konok, faltörő kos, az én esetemben inkább húzóerő, növeli a versenyszellemet. Talán kicsit elszállt velem a ló, amikor bekattant nálam a vámpirizmus, de sosem bántottam volna, simán tudom kezelni. Azon kevés vámpírok közé tartozom, akiknél mindig van vér, gondosan ügyelek rá, hogy ne befolyásolja az életemet, csakis pozitív irányban, ha szükséges lenne mondjuk az erő, vagy a gyorsaság. Abbie viszont jól titkolta ezt a nimfa dolgot, ami lássuk be, elég ritka, s azon belül is tűz, ami sok mindent megmagyaráz. A legfélelmetesebb elem, amitől komolyan megrettenhetnék, de aligha hiszem, hogy én volnék az első vámpír a világtörténelemben, akinek tűzmanipuláló párja van. Valahogy meg lehet oldani, s elcsattant már pár csók, s nem kaptam lángra. - Nem totál, csak amennyire én. Ennyi kell is. – Nem szabadkozom, mindketten tudjuk, hogy szeretjük a rivaldafényt, jobbak vagyunk bárkinél. A második körös musical a nyomunkba sem ér, ezt mindenki látni fogja, de nyilván Jade is látni fogja, hogy nem tud mindig ugyanolyan szinvonalú előadást színpadra állítani, ha mi nem vagyunk benne. Nem csoda, hogy érdeklődöm a családja iránt, nem mindennapi fejek lehetnek. – Szívesen megismerem majd őket. Biztosan hasonlóan szeszélyesek, mint te. – Nevetgélek megsimogatva a karját, hogy elvegyem az élét az állandó provokációnak. Nem sokat tudok a nimfákról, tulajdonképpen csak alig találkoztam bárkivel is, aki az lenne, de felszínesen azért képben vagyok velük. Semmilyen ellenérzésem nincsen, ez csupán az emberek egy különleges ága, mondhatni az elemi varázslók, boszorkányok. – Ugyan, a kilógást én mindig pozitívként éltem meg. Te pedig így különleges vagy a különlegesek között! – Nem mondom, azért tényleg kicsit büszke is vagyok rá, meg magamra is. Az egész helyzet elég speciális, én sem adnám lejebb, hogy olyanra figyeljek fel, aki ennyivel is több másoknál. Ez azonban nem rajongás, teljes értékű párja vagyunk a másiknak. Elindulunk a napsütétes rész felé, mintha ez valami célzott terep lenne, valaki, vagy valami a sötétben várakozott.. – Igen, most is érzek. Az ami elragadta, itt szokott vadászni.. Attól félek, hogy most is sikerült neki elkapnia valamit.. – Húzom el a számat, ráfogva Abbie kezére, s lassan, óvatosan vonom arrafelé, amerre a valamit sejtem. Letérünk a tisztásról, be a fák közé. Szimatolok egy kissé, a szemfehérjém itt sötétebbre, már-már feketére vált, s a távolban egy kidőlt fa alatt egy barlangféle lyuk, odú sejlik fel. – Ott lehet.. Talán nem ártana az a tűz.. – Biccentek Abbie másik tenyere felé, az bármit elemészthet, s nem árt ha eleve úgy megyünk, hogy fel vagyunk készülve bármire. Már akkor, ha még mindig érez magában elég bátorságot. Itt már elengedem a kezét, hogy ne rántsuk el egymást, s lassan közelítek a lyuk felé. Nekem ugyan nincsen pusztító mágiám, de az erőm és a gyorsaságom még a sérült térdem ellenére is páratlan.
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-09-25, 09:53
Azért lássuk be, hogy kettőnk közül én vagyok a kevésbé átlagos, még ha a vámpír dolgot nézzük is. Nem tudom, hogy a szülei pontosan hogyan állnának hozzánk, főleg ha a külsőm után azzal is szembesülnének, hogy nem vagyok teljesen ember és nem úgy, mint Adam egy harapás miatt. Az én esetem azért más, születésemtől az vagyok, ami, még ha nem is látszik rajtam, hogy eltérnék bármilyen is egy átlag embertől. - Szóval totál egoistának állítasz be? Enyje! - csóválom a fejemet mosolyogva, de tény, ha nem Alison kapta volna azt a szerepet akkor azért sokkal jobban zokon vettem volna, hogy a háttérben kell maradnom és csak kisebb mellékszerepet kaptam. Viszont végülis miatta lenyelem a békát. Tény, hogy ez egy iskola és mások is járnak ide, akik megakarják mutatni, hogy mire képesek. Nekem ott a világ, egyébként is nagyobb terveim vannak, mint néhány iskolai musical. Talán ha túlságosan sok szerepet kapnék itt, akkor nem figyelnék annyira a hírnevem építésére odakint. Lehet, hogy nem is lett volna jó, főleg hogy lássuk be Wendy szerepe nem éppen rám van írva se külsőre, se más szempontból. Bár külsőre Megara sem, de stílus terén azért sokkal inkább passzolt hozzám. - Nem tudom, talán valamilyen fogadás miatt lehetett, vagy valaki rábeszélte őket. - gondolkodom el, mert tényleg nehéz elhinni, hogy aki annyira durván forgatja a szemét az azért van ott, mert ott akar lenni. Annak viszont határozottan örülök, hogy Adam érdeklődik a nimfák iránt. Na nem mondom, hogy aggódtam, hogyan fogadja majd, de előfordul, hogy valaki azért mégis csak meglepődik, amikor megtudja. Mondjuk az is igaz, hogy nem szoktam nagy dorbra verni. - A nővérem víz elemű, a bátyám... ő nagyon kivételes, mert valami miatt gyerekkorában nem tudták meghatározni és azóta se bújt elő belőle... a nimfa. Ikrek a nővéremmel, nagyon furcsa lenne, ha ő nem lenne az, de nem szokott ilyen sokáig húzódni. - ráncolom a homlokomat, mert hát akárhányszor gondolkodom ezen, máig nem értem, hogyan lehetséges, hogy Troy nimfasága még nem mutatkozott meg és a beavatáskor se derült ki, hogy mi az eleme. Ha jól tudom hozzám hasonlóan a tűz áll hozzá a legközelebb, ami a mágiát illeti, de csak ennyit tudunk biztosra. Talán soha sem jönnek elő a képességei, lehet hogy az ikerség ellenére is ő szimpla ember marad az apánk után? - Én igen, szerintem illik hozzám, bár volt, amikor kicsit talán irigyeltem Tashát, de főleg amikor még nem kaptam meg a saját elememet. Néha olyan érzésem van, hogy részben ez is a kilógásom oka a családból... mert anyánk is víz elemű. - vonom meg kicsit a vállamat, bár aztán már inkább a kutakodásra figyelek, hogy ne ezen agyaljak most. Nem is feltétlenül lenne sok értelme, mert hát ami történt megtörtént. Én picit más irányba indultam, mint a családom többi része és ez van. Nem érdekelnek az ereklyék és semmi, ami hozzájuk kapcsolódik. - Azt hiszem erre lesz... - próbálom a kastélyhoz képes belőni, hogy nagyjából merre kell mennünk, hogy az óratoronyból hogyan is láttam azt a tisztást, de azért innen a fák közül sokkal nehezebb tájékozódni, még így nappal is, amíg végre el nem kezdenek ritkulni a fák és el nem érjük a tisztást. Fura hely ahhoz képest, ami eddig az erdőben volt, a sötétebb árnyasabb részek után itt merő napsütés minden. Virágok és a többi. Egyetlen kis terület van csak, ahol még fű se nő, valahogy úgy sejtem talán onnan ragadhatta el a fiatal csikót az a valami. - Érzel bármit ennyi idő után? - kérdezem Adamat. Nem tudom, hogy az unikornis vért képes-e érzékelni, vagy hogy egyáltalán sok nap múlva még bármi van-e itt azon túl, hogy kiégett a fű.
- Csak egy a fontos, ne stresszeljünk rá, csak lazán! – Viszonzom a vigyorát, aztán persze más kérdés, hogy ezzel a születésnapi meghívással átutazzuk az óceánt is. Mindez mégis bele fér nekem a laza, ismerkedős szakaszba, hiszen nekem arról szólt eddig is az életem, hogy utazok, fellépek, és akár másokat csodálok meg. A szüleit illetően már lettek volna fenntartásaim, Abbie mégis eloszlatta őket, hiszen simán elengedik, nem is igazán szólnak bele az életébe. Az enyémek kicsit túlféltőek a vámpír dolog óta, de valahogy úgy érzem, hogy ha komolyabbra fordulna a mi kis afférunk, egyik oldalról sem kellene attól félni, hogy megfúrják a kapcsolatunkat. Hogy ők mennyire lennének kiváncsiak egymásra? Lövésem sincs, hiszen még nem volt érdemi, komoly romantika az életemben. Ehhez az egoista fellépéshez nem is passzolt, viszont Abbie hozzám hasonlóan erős jellem, nem csoda, hogy tudjuk egymást támogatni. – Ennyire már ismerlek, körülötted kell, hogy forogjon a világ, és lássuk be, joggal. – Nevetgélek, elhárítva a pöccintgetéseit, a másik lányt igazából meg sem néztem, hiányzik belőle az az erőteljes kisugárzás, ami Abbie-t illeti. Még egy véla sem lehet mindenki számára vonzó, nekem úgy fest, jobban bejön ez nimfa! Kicsit tüzes jellem, amitől tarthatnék vámpírként, de ez csak jobban izgalmasabbá teszi a kettőnk dolgát! – Igazad lehet, de ők.. miért jöttek? Lehet, hogy más dolguk volt, nem is a musical érdekelte őket? – Teljesen el vagyok képedve, nekem a művészetről szól az életem, ehhez képest azok a savanyú fejek, amiket valóban én is ott tapasztaltam. – Azért ez mégis más dolog, mint amikor az embert megharapja a vámpír.. Mindenesetre izgalmasan hangzik. A testvéreidnek mi az eleme? Te örültél a tűznek? – Kicsit megsimogatom az arcát, de azért nem érzi jól, én teljesen biztos vagyok magunkban, sokkal inkább illek hozzá, mint az az Austin. Az erdőben viszont tényleg mintha csak bénáznánk. Beleszimatolok a levegőbe, hátha érzek valami vérszagot, de az legfeljebb csak tájékozódásra szolgálhat, úgyhogy Abbie kezébe csúsztatom a sajátomat, hogy rá bízom magamat, vezessen!
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-08-29, 15:05
- Tudod, hogy nekem sem, de majd együtt beleszokuk, ha addig nem megyünk egymás idegeire. - vigyorodom el, de persze nem más ez mint szimpla enyhe kis piszkálódás. Ennyi azért mégis csak belefér a kettőnk kapcsolatába. Végtére is frissen tartjuk a tüzet, ami nekem is nem is olyan nehéz, hiszen mégis csak ez az alap elemem, ő pedig szintén elég tüzes jellem. Nem hiába öltük egymást olyan nagyon az elején. Milyen fura, hogy Alison már akkor is látta, hogy vibrál közöttünk a levegő. Nem is értem ő hogyan bírta azzal a karót nyelt ficsúrral. Nem akarom én bántani a Flint családot, de hát nem épp a heves természetükről híresek. - El is várom, hogy ezt mond. Merted volna jobban dicsérni! - pöccintem meg az orrát, de egyből utána oda is pusszantok a szájára. Mégis csak úgy az igazi, ha engem többre tart, mint Alisont. Hiába a barátnőm, de azért lássuk be Adam nem az a típus, aki a cuki szőkékre bukik, még ha Alison időnként meg is tudja villantani a furcsa rejtett stílusát, ami azért távolabb áll a cukitól. - A válogatón azért úgy tűnt akarnak olyanok is, akik nem pusztán lelkesedésből jöttek. Az a sötét hajú lány, vagy épp maga Hook... egyáltalán nem illenek egy musicalba. Szerinted elvesztettek valami fogadást? - tippelgetek, mert azért ott nyíltan ilyesmire nem kérdeztem rá, na de tényleg nem tűntek annyira lelkesnek és hát a környezetbe se illettek bele egyáltalán. Persze lehet, hogy tévedek és a külsejük ellenére egy musical rajongó bennsőt rejt a kép, de valahogy erre látok kisebb esélyt. - Ha így lenne, akkor én nem is lennék itt, mert nem mindkét szülőm nimfa, szóval nincs ilyen szabály. Mázlid van! De egyébként semmi komoly. Gyerekként volt egy kis beavatásféle, akkor derült ki milyen elemhez tartozom, a testvéreimnek is volt, csak nekik ugye előbb. Nagyon izgultam, de azt hiszem annyira, hogy alig emlékszem minden részletre. - magyarázom, bár közben elindulunk az erdőben. Adam nem túl biztos bennünk, ami nem csoda. Valójában én sem vagyok se nyomozó, se bestiamester, szóval nem tudom egyelőre, hogy jutunk-e bármire is, de azért nem akarom hamar feladni. - Próbálkozzunk, hátha, maximum egy kis kirándulásnak vesszük a végén. - vetem fel, mert bár igaza van, de egyszelőre még kicsit menjünk. A tisztást kellene megtalálni, amit láttam fentről, aztán onnan már hátha könnyebb lesz kitalálni, hogy merre tovább.
- Nem sok tapasztalatom van az ilyesmiben. – Vonom meg a vállamat mosolyogva, az eddigi felületes kapcsolataimban sosem jutottam el odáig, hogy bemutatkozzak a lány családjánál. Azért az megnyugtató, hogy nem elutasítóak, mert az enyémek kifejezetten családcentrikusok, nem véletlen, hogy ekkora egóm van, lévén nagyon el vagyok kényeztetve. Egyetlen gyerekként a baleset után is ajnároztak, megadtak mindent. Nem hiszem, hogy Abbie ellen bármi kifogásuk lenne, de elsőként az ő szülei merülnek fel, ha nem árt azért szólni nekik, hogy átviszem őt egy másik kontinensre. Talán valóban kissé meredek, hogy ilyen nagy útra indulunk, de ha belegondolunk, volt időnk csiszolódni a musical alatt, és ez valami másféle kaland. Éppen ezért sem aggódtam, hogy ezúttal nem a miénk a főszerep. Talán fárasztó is lenne mindig a középpontban lenni, noha tudom, hogy Abbie-nél ez az alap. – Egy-egy mellékszereplő a Herculesből játszik a Pán Péterben is. A barátnőd.. igen, a Wendyre jó lesz, de nem egy Megara. – Kacsintgatok vissza, Abbie azért durván tehetséges az énekben, sőt, saját számokat is ír, bombabiztosan táncol, a vérében van az előadóművészet. Én pedig valahogy az ilyen erős lányokat ismerem csak el, nem tudnék már a jelenlegi szintemen mit kezdeni valami kistündérrel. Szerencsésen túléltem a vámpírrá válást, de nem vagyok annyira empatikus, hogy pátyolgassak valami traumatizált lelki roncsot. – Áh, a fekete szem csak egy sok jellemző közül, biztosan nem gerjednél rám, ha vértől csöpögő szemfogakat csattogtatnék feléd. – Most már nevetek, ezzel is megnyugtatva őt, hogy nem fogok rettegni a tűzmágiájától, csak ne akkor aktiválja, amikor éppen egy centire vagyok tőle, mert akkor gyorsan elhamvadok. Mondhatni füstbe ment terv lesz a románcunk. – Nimfák? Így már minden világos, nagyon szenvedélyes vagy, és ez nagyon is bejön. Te a véred alapján vagy különleges, én meg csak azzá lettem, mondhatni így alakult. Mesélsz arról, hogy ez mivel jár? Csak nimfákkal lehet házasodni? – Húzom az agyát, hiszen nem gondolom komolyan, lévén a családjuk másik ága sem az, tehát nem kell ezt úgy benni, mint az indiaiknál. Vannak szokások, amik szépen kimennek a divatból. Elindulunk hát az ösvényen, de csak csóválom a fejemet. – Azt hiszem inkább szólnod kéne valami bestiamesternek, aki nyomokat is tud követni, mert ez így esélytelen. Nem akarom elengedni a dolgot, mert aranyos tőled, hogy így aggódsz, de ebben nem leszünk ügyesek..
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-08-05, 15:11
- Azért ne félj, a szüleim elég lazák. - mosolyodom el, nehogy itt ráhozzam a frászt, főleg hogy az eminens eset óta még annyira sincs nagy kapcsolattartás a másik Smallwood ággal. Nekem mondjuk nem hiányoznak. Ez az ereklyevadász vonal annyira nem ad magára külsőleg, hogy valami rémes! Azért mi Tashával ebben bőven felülmúljuk őket. Sidneyt én még aztán sose láttam másban, mint farmer, plusz dzseki megoldásban. Mintha nem is nagyon lenne más a szekrényében. Aztán lehet, hogy tényleg nincs is. - Jó kérdés, a többiekről én se tudok semmit sem, de Alison biztosan ügyes lesz. Nem annyira magamutogató fajta, de remélem azért nem lesz majd beijedve a színpadon. Azért egy főszerep, mégis csak főszerep. - mosolyodom el magabiztosan, hiszen mi ezt már pontosan tudjuk és a lámpalázat, mint olyat egyikünk se ismeri hírből sem, de ez nem jelenti, hogy Alison ne ijedne majd meg, ha sokak előtt kell fellépnie. Aztán lehet, hogy tévedek és kifejezetten élvezni fogja, csak eddig még nem próbálta ki magát ilyen téren. Akkor meg ideje volt elkezdeni végülis. - Jól van, jól van. - bár azért hallhatja a hangomból, hogy ez a futás dolog nem igazán olyasmi lesz, amit könnyen követek, meg hát hamar megmutatom neki, hogy azért megtudom védeni magamat és még kicsit hátra is hőköl a tűztől. - Azért nem hiszem, hogy megijednék tőled, csak mert fekete lenne a szemed. Biztosan azt is meg lehet szokni. - a tüzet azért persze hamar eloltom, hogy ne parázzon tőle, mert azért azt érzem, hogy nincs oda az efféléért. Gondolom azért is, ami meg, hát a legtöbben tartanak amúgy is a tűz pusztító erejétől. Nekem nem árt, de a családomon belül se mindenki egyforma és ugyanarra képes. Azért mégis kicsit hezitálok, mert egy dolog, hogy uralni tudom a tüzet, de azért azt sem árt elárulnom, hogy nem vagyok éppenséggel átlagos ember és nem csak arról van szó, hogy jól bánok a tűzvarázslatokkal. - Egyébként, ha már úgyse hall minket senki. A családom nem csak a neve miatt különleges. A másik ág nem, de én és a testvéreim, meg anya nimfák vagyunk. Nem teljesen átlagos emberek. - fejtem ki, miközben elindulunk a fák között, de azért óvatosan. Tényleg nem akarnám, hogy a szép pofimnak bármi baja essen. Azért nekünk mégis csak nagyon fontos részünk a külső és nem akarom, hogy bárki azért érdeklődjön a zenénk, vagy a tudásunk iránt, mert sajnálnak minket. Egyelőre nem látok semmi különöset. Látszik, hogy nincs nagy ereklyevadász tudás a véremben. Sidney már lehet, hogy rég kiszúrt volna valami nyomot, vagy Tasha valami máshogy görbülő ágat. Nekem a zene ment mindig is. - Szerinted találhatunk bármit ennyi idő elteltével. - hiszen már hetek teltek el azóta, hogy láttam az árnyat és még abban sem vagyok biztos, hogy valami ködszerű dolog volt, vagy netán csak egy ember fekete ruhában csuklyával.
- Igen? Azt hittem csak veled kell elbírnom. – Nevetem el magamat játékosan, s beletúrok Abbie hajába. Nyilván még korai, hogy bemutasson otthon, de azért elgondolkoztató, hogy is érdemes oda felkészülni, ha mindenki olyan kemény, mint Abbie. Engem sem kell félteni, de ha ilyen stílust kell többektől kezelnem, akkor az azt is jelentheti, hogy oda illek. Legalábbis remélhetőleg, most még csak beszélgetnünk a háttereinkről. Újságot már csak azért is olvasok, mert a saját kritikáim is ott jelennek meg, másrészt érdekel a sport, lévén én is táncos voltam. Történetesen nyomon követtem a VMS-t, csak eddig nem esett le, hogy a Smallwood név nem pusztán egyezést, hanem rokonságot is jelent. Ám kicsi a világ, s a máguscsaládok szeretik magukat több fronton is képviseltetni. – Igen, láttam is hogy mellette ültél. És a fiú főszereplő ki lesz? Őt már végképp nem ismerem. – Itt nyilván Pánra gondolok, de Hook is fontos szereplő. Aztán az is lehet, hogy ez a musical olyan feldolgozás, amely teljesen más szemszögből közelíti meg az eredetit. Végülis Jade Hercules-e is nagyon egyedi volt, mi pedig még magasabb szintre emeltük. Jó érzés így kettesben Abbie-vel, most hogy nincs rajtunk a nyomás, a stressz, ami azért az életünket is jelenti. Így, hogy van valaki, akivel megoszthatjuk a gondolatainkat, csak még inkább erősíthet minket. Az a szőke lány vajon képes lesz megugrani, amit Abbie hozott létre? – Azért ne felejtsd, hogy csak mert uralom, attól még ha szólok, hogy nem vagy biztonságban mellettem, akkor futnod kell. – Tény, hogy nem szoktam bántani senkit, inkább kihasználom a képességeim előnyeit, semmint megélem a hátrányait, de nem lehet tudni. Vélhetően az az ok, hogy elég szenvedélyes voltam előtte is, így képes vagyok kezelni a haragot, máshogyan kiélni, mondjuk a táncban, vagy a zenében, s rendszeresen táplálkozom állati vérrel, hogy még csak esély se legyen arra, hogy gyilkossá válok. Nálam a vérben úszó állati belsőségek átlagos reggelinek számítanak, de a szinte nyers staek is mindennapos. Azért itt kissé hátralépek, mégiscsak vámpír vagyok, és most nyom a képembe valami tűzgolyót. Nyelek egyet, de azért bólintok, nem fogok megrettenni, még akkor sem, ha tüzifát tudna belőlem csinálni! – Azért menő így a szemed, én is tudom változtatni, csak feketére. De azt nem akarod látni. – Ismét mosolygok, de csak akkor ölelem meg ismét, ha már eloltotta a tüzet, az a biztos. – Menjünk a biztosra, a címlapokra kell megint kerülni. Akkor hát merre? – Indulok az egyik ösvény felé, amit Abbie mutatott, hogy arra tűnhetett el a sötét árny. Igaz, az nem ma éjszaka volt, de hátha találunk valami nyomot, aztán majd segítséget kérünk, ha úgy alakul.
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-07-06, 16:49
- Ez azt hiszem nálunk eleve családi vonás. Határozottak a Smallwoodok. Biztosan hallottál az unokatestvéremről is már, az újságokban eléggé felkapták a csapatot, amikor megnyerték a VMS-t. - bár valójában amennyire ismerem Sidney azért nem annyira törtető, viszont nagyon is a határozott kategóriába sorolható. Tény és való, hogy a mi családunk azért e téren erősebb jellemekből áll. Talán nem is csoda, hogy ezek mellett felmerült ez a napló lopás dolog, bár erről csak egészen keveset tudok és őszintén szólva nem tudom, hogy tényleg csinált-e ilyesmit Tasha. Na nem mondom, hogy semmi esélyt se látok rá, de másnak ezt sose mondanám. A nővérem kemény csaj, de hogy lenyúlna valamit... talán, de annyira még én se vagyok bátor, hogy erre esetleg rákérdezzek. - Alison, a barátnőm. Mázli, különben tényleg pipa lennék, hogy valami random idegen villog helyettem főszereplőként, de neki elnézem. Nem túl bátor. Történtek vele dolgok a múltban és szerintem ez határozottan jót fog tenni az önbizalmának. - arról nem is beszélve, hogy elég hülye családi háttere van. Ez az egész kényszerházasság dolog is rém ódivatú. Nálunk ilyesmi fel se merülne. Nem vagyunk aranyvérűek, de azért ismert a nevünk, mégse akarnák anyuék sosem, hogy bármelyikünk olyasmit csináljon, ami nem illik hozzá és nem önként választotta. Sajnálom is e miatt Alisont, bár ha jól tudom nem rossz arc a srác, akit kiválasztottak neki, de akkor se ő választotta magának. Ha pedig tényleg hozzámegy, akkor már választási lehetősége sincs. Lehet, hogy megkedvelte, de az is lehet, hogy ha tudna válogatni, akkor lenne más, akiért egyenesen oda lenne. - Te, mint sötét teremtmény... - azért erre el kell mosolyodnom. - Tény, hogy a hangulatod elég sötét volt, amikor először botlottunk egymásba. - ugratom kicsit, de tudom, hogy vámpír, mégis valahogy a sötét teremtmények közé nehezen sorolnám. Még nem is láttam a vámpír oldalát igazából, a félelmeteset meg egyáltalán. - De azért ne aggódj, tudok vigyázni magamra. - tartom a mosolyt és ki is nyitom magam előtt a kezemet, tenyérrel felfelé, hogy néhány lángnyelvet idézzek meg, sőt Adam láthatja, mintha a szemem is pár pillanatra egészen bíborvörösre váltana, mintha csak ott táncolna benne a tűz. Persze az iskolában sokan képesek tüzet varázsolni, de azért az én esetem más, nekem elemi erőm a tűz, hiszen nimfának születtem. Talán a Smallwood ág másik fele pont ezt irigyli tőlünk és ezért fogták rá Tashára a napló lopást? Pedig, ha jól tudom Sidney is épp elég különleges és nem is csak ha azt nézzük, hogy vérfarkas. - Mindketten előadóművészek vagyunk, nem harcosok, úgyhogy a sérülés kizárt. A külsőnk igen fontos részünk, nem? - viszonozom a mosolyt, és ebben bizony benne van, hogy ha arról van szó inkább meghátrálok és elmenekülök, de tényleg nem akarom, hogy bármi komoly bajunk legyen. Nem hagy nyugodni ez az egész az unikornisok miatt, na de színpadra születtem és ennek fényében vigyáznom kell magamra.
- Én pedig rájöttem, hogy ez tetszik. Lehet, hogy sosem fogtak meg azok a lányok, akik gyengék, akiket el lehet csábítani.. – Mosolyodom el ismét, abban miért lenne kihívás, ha valami bújós kiscica az ember párja? Nekem az kell, hogy valaki le tudja vezetni benne azt a feszültséget, ami mindig is átjárt, sőt, amióta vámpír vagyok, még szenvedélyesebb a táncom, vagy a művészetem, mint korábban. Ha Abbie nem lenne ilyen erős jellem, talán csak a külsejére figyelek fel, ami nyilván impozáns, de ha nem húzzuk fel egymást, mint vetélytársak, akkor az egész gyorsan kihűlt volna. Így folyamatosan izzik a parázs. A beszélgetéseink alapján mindig több leszek, s kész elfogadni, hogy nem csak rólam szól a világ. Érdekes módon már a térdem sem fáj annyira, amikor vele vagyok. Vagy.. az is lehet, hogy csak erőt veszek magamon, és megcsinálom a mozdulatokat úgy is, ha döcögős a közérzetem, mert neki a tökéletes kell. – Ki volt az a szőke lány a próbán? Ő lesz az új főszereplő? – Kérdezem miközben már felvezetjük az unikornisok témáját is. Nem szeretném, ha féltékeny lenne. Számomra ez ismeretlen fogalom, Hugrabugos vagyok, és úgy tartom, hogy mindenkinek saját jogon kell elismertnek lennie, nem úgy, hogy elvitatjuk más tehetségét. Azért Abbie mégis mardekáros, büszke jellem, ebben én azért képes vagyok segíteni, hogy bár miénk volt a rivaldafény az előző évadban, ez már kitörölhetetlen, esélyt kell adni másnak is. – Árny.. Éppen ezért kéne nappal menni. A sötét teremtmények ilyenkor gyengébbek. – Mutogatok magamra. Igaz, hogy én nem filmes vámpír vagyok, de azért mégiscsak a vér szülötte, ádáz teremtmény, igaz, én teljes mértékben kontrollálom az ösztöneimet. Igyekszem csakis az előnyöket kihasználni. Pálcát húzok én is, lehetőség szerint az emberi oldalamat akarom mutatni Abbie-nek, nehogy megrémítsem. Félrehajtok azért a biztonság kedvéért néhány bokrot, benézek a fák mögé, még véletlenül sem szeretnék másokat bajba keverni, akik mondjuk a csókolózásunk után leselkedtek. Az még rendben volna, de az árnyat azt ketten kutassuk fel, ne veszélyeztessünk másokat. – Azért igyekezzünk ép bőrrel megúszni, a gyengélkedőről nem megyünk a Brodway-re. – Adom ki a javaslatot csibészes mosollyal, aztán megindulok arrafelé, amerre Abbie javasolja.
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-06-17, 13:31
Ebben igaza van, hiszen én akartam lenni a sztár, de aztán ő pont ugyanezt akarta és ez az elején nem szült jó vért, főleg hogy nehezen fogadtuk el a másik ambícióit. De már azt hiszem már megférünk egymás mellett, de azért a közös munkát nem gondolom, hogy állandóra kellene venni. Mégis csak fontos a saját személyes tér is és nem akarok szkeptikus lenni, de lássuk be bármikor bármi történhet. - Pedig igazából csak tudom mit akarok, vagyis mindig is tudtam. - hogy ez erős jellemet jelent-e azt nem tudom, de világ életemben tudtam, hogy mit akarok elérni és mindent meg is tettem érte és ez nem változott akkor sem, amikor a musical került előtérbe és már nem csak én voltam a színpadon, mint az átlag fellépések esetén. - Nem is volt könnyű ez az új musical. Háttérben maradni. - sóhajtok egy aprót, hiszen ezúttal másoknak is engednünk kellett a rivalda fényből és elsősorban csak azért nyelem le a békát, mert Alison az a bizonyos másik és ő jó barátnőm. Ha nem így lenne, akkor lehet, hogy nem is vállaltam volna másodlagos szerepet, ha valami vadidegené a főszerep helyettem. - Jól van. - bólintok végül, mert én is ezt akartam eredetileg, csak hát Tasha szerint nincs közünk hozzá és amúgy nem vagyok az a harcos világmegmentő típus, de mégis csak unikornisokról van. Olyan ártatlan lények már alapból is, de hogy valaki még közülük is a fiatalabbakat viszi el... rettenetes! - Szóval az óratoronyból láttuk a nővéremmel, hogy a tisztásra gyűltek éjszaka teliholdkor, aztán egy árny bukkant ki a fák közül és elrabolt egy újszülött fiatal csikót, és Tasha szerint ez már a második ilyen jelenség volt. Most persze nappal van, de hátha találunk valami nyomot. - gondolkodom hangosan, bár sejtelmem sincs, hogy milyen nyomról lehet szó, de azért elindulok a fák közé arra, amerre nagyjából emlékszem, hogy láttuk a tisztást az óratoronyból. Persze azért a kezem ügyébe kerül a pálca hiszen mégis csak a tiltott rengetegbe merészkedünk be és hát nem véletlenül lehet tiltott. Legalábbis ezt igyekeztek a fejembe súlykolni azóta, hogy a Roxfortba járok és azért a diákok többsége szépen el is kerüli az erdőt. Azóta, hogy láttam azt az árnyat végülis még inkább jogosnak is gondolom az "ijesztegetést" a tanárok részéről.
- Ahogy mondod. Pedig nagyon nem tetszett, hogy ennyire erős jellem vagy. De csak az elején. Folyamatosan le akartalak nyomni, te pedig engem. Nem csoda, ha ütőképes páros vagyunk. – Bólogatos cserfes mosollyal a haját birizgálva. Egészen érdekes, hogy ennyire göndör, remélhetőleg nem gubancolom össze azzal, hogy játszom a tincseivel. Elfogadom, hogy most néhány szenvedélyesebb csóknál többet nem érdemes az ügybe fektetnünk, hiszen akkor csakis a testiségről szólna ez az egész. Felismerem, hogy amire neki van igénye, már kimondottan is, az a mindent elsöprő szerelem, viszont az nem merülhet ki a szexben. Meg kell ismernünk egymást, hogy ne csupán valami megkönnyebbülést jelentő ölelkezés legyen, hanem támaszkodhassunk is arra, hogy valaki szeret. Nyilván korai még bármit kimondani, de ahogy rá nézek, s hogy megtennék érte mindent, már az előszele annak, hogy ebből valami komoly is lehet. – Akkor.. csak a tanácsát kérjük, hogy van-e valami kapcsolata, aki tud segíteni. – Vonom meg a vállamat belenyugvóan, miközben a kezét fogom. Igaza van, azért nem kell teljesen elköteleződnünk egymás mellett, mert ha mindent egy lapra teszünk fel, az riasztó is lehet, ha közben meg kiderül, hogy mégsem illünk össze. A holnap esti induláshoz szükséges pakolást mégis félretesszük most, mert Abbie valamilyen unikornis szörnyűségről beszél. Felsóhajtok, én aztán tényleg nem véletlenül vagyok hugrabugos. Képes vagyok ugyanis nagyon érzelmi alapon dönteni, amire a vámpír is még rádob egy lapáttal. – Arra nem építhetünk. Mivel úgyis csak holnap indulunk, és azt mondtad, hogy a szüleid elengednek, megspóroltuk a kérlelést. Nézzünk utána az unikornisoknak. Fejtsd ki, nézzünk utána! – Forgatom a fejemet, én simán benne vagyok, hogy bemerészkedjünk az erdőbe, csak mutassa meg, hogy merre látta azt a sötét árnyat. Lehet, hogy mások csak egy gitáros sármőrt látnak bennem, aki brutál jól táncol, közben viszont egy pokróc stílusra, de én azért tudom, hogy ennél több van bennem.
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-06-03, 14:20
Talán tényleg nem meglepő egy ilyen nagy gesztus a részéről. Végülis eddig se volt valami visszafogott alkat, úgyhogy annyira tényleg nem kell ezen meglepődni. - Végletes vagy, de azt hiszem ez közös jellemzőnk. - mosolyodom el, hiszen igazából én is határozottan zokon tudok venni dolgokat és egész életemben azért értem el könnyen otthon is, amit akartam, mert iszonyú patáliát tudtam csapni, ha valami nem úgy alakult, ahogyan én akartam. Azért talán nem az lenne az első gondolatom, hogy az első pár randi után utazzunk a tengeren túlra musicalt nézni, de nem is kell teljesen egyformának lennünk, főleg hogy én meg az unikornisok miatt hívtam ide, pedig nem az én dolgom lenne és igazából nem vagyok valami hősi alkat, most még sem tudok csak úgy szemet húnyni a történtek felett. - Lehet, hogy Tasha zokon venné, ha hogy is mondjam dobnám még azelőtt, hogy felmerülne a közös munka és hát közös menedzser? Nem is tudom... - az azért mégis csak elég komoly elköteleződést jelent és nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e. Mi van akkor, ha esetleg valami mégsem úgy alakul köztünk? A kezdeti nagy szerelem adott, ezt bárki látná és érezzük is, de mi van, ha a láng olyan gyorsan hűl ki, mint ahogyan gyulladt? Elég hevesek vagyunk és egy közös menedzser komoly lépés. Lehet, hogy ő se vállalná el, ha mondjuk utána döntenie kellene közöttünk, hogy ki legyen, akit támogat, ha már mondjuk nem férünk meg egymás mellett. - Gőzöm sincs! Talán, mert láttam, vagy mert csikó volt, vagy az unikornisok maguk... Tudod olyan tiszta lények. Nem tudom, hogy miért kattogok ezen még most is, mert Tasha szerint nem a mi dolgunk és veszélyes is. - látszik rajtam, hogy azért nem vagyok biztos magamban. Tényleg ott a Mardekáros, aki a maga érdekét nézi, de közben mégis csak olyan csodás lényekről van szó és mi van, ha többnek is baja esik? Az üzenőfalra kiírtam, de hogy azóta történt-e valami, azt nem tudom. - Az is lehet, hogy már megoldódott. - teszem végül hozzá, hiszen talán látta pár tanár is és utána néztek. Lehet, hogy már nincs veszély, vagy az a valami azóta elment az erdőből. Talán butaság ezzel foglalkoznom és csak a meghívásra kellene koncentrálnom. Nem tudom!
Nem ismerem az előéletét, csak ezt az Austin szálat, de azt sem nagyon veséztük ki. Csak annyi rémlik, hogy valami töketlen alak, aki nem kezelte igazi nőként Abbie-t. Azért én sem vagyok egy úriember, nagyon gőgös, önimádó tudok lenni, de hogy ennyire eldobjak magamtól egy bombázót, aki még ilyen erős jellem is..? Lehet, hogy ez utóbbi volt a gond? Vagy hogy tényleg a pasikat szerette a másik? Mert valami ilyesmi is dereng, de esküszöm egy ilyen lányért nem kéne próbát tenni? Mi értelme volt hát ennek a látszat kapcsolatnak? Mindenesetre bízom benne, hogy én aztán meg tudom dobogtatni a szívét, kicsit talán nyers vagyok, és határozott, szeretem, ha én vagyok a középpontban. – Mondanám, hogy születésnapi ajándéknak szántam, de nem. Egyszerűen csak veled akartam már lenni, nem csak leülni egyet kávézni. Az olyan sablonos. Talán túl nagyban gondolkozom. – Vonogatom a vállamat mosolyogva, nyilván a musicallel nem tudtam mellélőni, de én azért nagyon komoly döntéseket szoktam hozni. A karrier nekem sokat jelent, ezért is értettem meg, hogy kicsit jegeljük a témát a premierig, de utána viszont.. Én nem úgy gondolok magunkra, mint aki csak úgy megróbálja az együtt járást. Ha Abbie arra vágyott, hogy megtalálja valami mindent elsöprő szerelem, hát velem jó lóra tett, mert elég válogatós vagyok, kell az a bizonyos tűz, ami egymáshoz vonz minket, és mégis felemészt. Imádjuk ölni egymást, közben pedig nyilvánvaló, hogy egymásról is letépnénk a ruhát. Ez a se veled-se nélküled kapcsolat inkább a kötődésről a hasonlóságról szól, hiszen együtt nagyon is erősek vagyunk. – Megkérdezem tőle, hogy van-e kapacitása téged is vinni. Talán ha olykor együtt lépünk fel, szerezhetne szponzorokat, népszerűsítené a fellépéseket, így neki is dupla bevétel. Lenne értelme. – Ezek után viszont már nehezen tűrtőztetem magamat, mert bár nem szándékozom tényleg beváltani az igéretemet, hogy a musical után nincsen fék, azért egy kis ízlelgetés nem árt, meg akarom kóstolni, hogy milyen a bőre íze. Ám nem lőhetünk el minden puskaport, hiszen ott lesz még az elutazás is. Ráadásul szerelem vagy sem, ez nem valami egyéjszakás kaland! Aztán kicsit lehiggadunk, mert egy másféle, de nem különben izgalmas dolgot vet fel. Mintha még aggodalom is csengene a hangjában. – Ah.. azt mondják a fák között sok szörnyűség él. Miért visel meg ennyire? – Azt hittem, hogy Abbie mardekárosként elég törtető, nem gondoltam, hogy ennyire érzékeny tud lenni. Utána akar járni, hogy mi is történt?
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-05-05, 12:39
Őszintén kétlem, hogy az előző kapcsolatom bármiféle féltkenységre adott volna okot, hiszen érdemben igazából nem is voltunk együtt, csak valami áldolog volt, ami azt hittem nekem is jó, mert legalább nem kell attól tartanom, hogy bárki megpróbál rámmozdulni. Közben én magam sem vallottam be saját magamnak, hogy igazából pont, hogy arra vágyom, hogy valaki levegyen a lábamról, még ha meg is van a veszélye annak, hogy az ember csalódik. Ezek az érzések, jók vagy épp rosszak segítenek fejlődni egy művésznek és én márpedig annak vallom magamat. - Tudom, vagyis sejtem, de attól még elég nagy dolog. És elég jól bele is trafáltál, mert olyan ez szinte, mint egy szülinapi ajándék. - teszem még hozzá, hiszen kétlem, hogy Adam tisztában lenne vele, hogy nyáron van a szülinapom, sőt igazából néhány nap múlva. Persze az is lehet, hogy utánanézett, és már eleve részben ennek is szól a dolog. Így pedig még különlegesebb, mert igazából sose voltam oda a szülinapokért. Valahogy a testvéreim mindig sokkal nagyobb felhajtást kaptam e téren, mint én. Azzal igyekeztem magyarázni, hogy biztosan azért van, merrt ők eleve ketten vannak és az már gyakorlatilag dupla felhajtás. Persze az én szülinapomat is minden évben megünnepeljük, de néha olyan érzésem van, mintha anyuéknak ez inkább teher lenne, mint élmény. Ezért aztán én se nagyon szoktam ezzel foglalkozni. - Nekem se lenne rossz egy komolyabb menedzser, eddig főleg én szerveztem mindent, bár a nővéremben felmerült, hogy beszállna. Nem is tudom... - merengek el, de épp csak pár pillanatra, mert hamar elvonja a figyelmemet azzal, ahogyan egy közeli fának présel és a nyakamat kezdi csókolgatni. Adok néhány pillanatot a dolognak, azért kicsit ki kell élveznem a kényeztetést, de aztán egy kisebb sóhajjal tolom őt hátrébb. Épp csak annyira, hogy még közel legyen, de beszélni tudjak hozzá úgy, hogy a szemét is látom. - Igazából kicsit aggódom... de nem akarlak bajba keverni, sőt Tasha szerint nem kellene foglalkozni az egésszel, mert nem a mi dolgunk... - kezdek bele, de bármennyire is próbáltam eddig, nem hagy nyugodni a dolog. - Néhány hete nagyon fura dolgot láttunk az óratorony ablakából. - ezen Adam akár még el is gondolkodhat, ha járt már az óratoronyban, hiszen ott az ablakot szinte lehetetlen elérni a sok alkatrész és tárcsa miatt. Kifejezetten veszélyes attrakció, ha az ember átakar jutni rajtuk. - Teliholdkor az unikornisok kimentek a tisztásra. Csodaszépek voltak! Egy új kiscsikó érkezését ünnepelték, vagy úgy tűnt, mintha csak fénylettek volna. Aztán valami kijött a fák közül, egy sötét árny és elragadott egy csikót. Tasha szerint ez nem az első eset, de azt mondta, hogy nem foglalkozhatunk vele, mert túl veszélyes, ha pedig elmondanánk, hogy láttuk bajba kerülnénk. De... nem hagy nyugodni a dolog. - megpróbáltam kiírni az üzenőfalra is, hátha lesz olyan, aki megpróbál tenni valamit, de sejtelmem sincs, hogy megtörtént-e esetleg már, vagy sem. Lehet, hogy nem is vették komolyan a kis cetlit, vagy senki sem látta, de amíg nem tudom, hogy az az árny nem visz el még több unikornist, képtelen vagyok csak úgy továbblépni.
Szerencsére én már csak akkor értesültem Abbie kapcsolatáról, amikor az végetért egy ideje. Nem tudom felmérni, hogy akkor mennyire lettem volna féltékeny. Talán akkor is beindul a vadászösztön, hogy ha ennyire tetszik valaki, akár azt is kockáztassam, hogy egy boldog kapcsolatot tönkreteszek. Ezért is mázli, mert enyém lehet a nő, anélkül, hogy még többekkel megutáltassam magamat. Nem vagyok egy közkedvelt alak, a legtöbbek gyomra ugyanis nem veszi be, ha valaki magabiztos, ha úgy tekint a környezetére, mint mellékszereplőkre. Ám Abbie ennek az egésznek egyértelműen a fókusza, ellenállhatatlan izzást érzek felé, s úgy látom, hogy mindez sosem volt viszonzatlan. Kifejezetten randi most nincs a fejemben, ahol csak ismerkedünk, kerülgetjük egymást. Már volt egy csókunk, s ott lényegében felmerült, hogy ő meg én. Így hát ez a mostani csak ennek a hivatalossá tétele. Az más kérdés, hogy elegáns vagyok, és illik az ilyesmit megkoronázni, megünnepelni. Ám biztos, hogy nem ez az átlagos, ugyanis Abbie el is képed. – Nem akarlak lekenyerezni, vagy megvenni.. Ez inkább a musicalről szól, az pedig a Brodway-n a legjobb! – Sármos félmosollyal emelem meg a vállaimat, örömmel zsebelem be, hogy vevő az ötletre, és bár meg lenne az izgalma a lányszöktetésnek, nemzetköti aurorokat nem akarok a nyakamba, a Smallwood híres család. A legtisztább, ha elengedik. Ahogyan most az én ajkamon koccan az övé, akkor a derekánál fogva kissé fel is emelem, nyilvánvalóan valamilyen ilyen élményre várt, nem valami impotens alakra, aki nem tudja őt nőként kezelni. – Nagyon jó, már én is alig várom. Nos nem a pénz volt a lényeg. A menedzserem végre hasznos lehet a kapcsolatai nyomán. Mondhatni a pótapám, mindig a szívén viselte a sorsomat, most valahogy érezte, hogy nagyon fontos ez nekem. És addig? Maradsz még egy kicsit, vagy máris szaladsz pakolni? – Azért még van majdnem egy napunk a holnapi repülőig, bár oda is kell érni Londonba, de addig még nem rohanunk. Vagyis egy kicsit én igen, ugyanis az egyik fa törzsének tolom a leányzót, és egy nem túlzottan visszafogott csókot hintek a nyakára. Nem csiklandósan, de izgatóan, birtoklóan. Talán olyasmit, mint a színházteremben, de most csak ketten vagyunk itt. És persze teljes testtel hozzásimulok.
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-04-13, 11:22
Egyértelmű, hogy erre vártam már akkor is, amikor abban az értelmetlen kamukapcsolatban voltam. A művészetem fejlődéséhez igenis kellenek a heves érzelmek és bár a bátyám élete nem alakult a legjobban, akkor is irigyeltem tőle, hogy olyan mérthetetlenül szerette a barátnőjét, még ha a fájdalom is rettenetes lehet az elvesztése után. Én viszont most ilyesmire nem gondolok, csak hogy mikor jön már meg Adam és jöhet össze az első rendes randink, hiszen erre még egyszerűen esélyünk se volt, pedig már tényleg mindenkinek totál egyértelmű, hogy együtt vagyunk. Nem is lep meg, hogy a belépője ezúttal is nagyon hatásos. Felkap és úgy csókol meg, hogy tényleg remeg szinte a térdem a végén. Halkan kifújom a levegőt, ami bent szorult, de a mosolyom arról árulkodik, hogy nagyon tetszett a belépő, sőt igazából pont erre vágytam. - Hogy mi? - lepődöm meg a kijelentésén, hogy aztán átvegyem a jegyeket és elkerekedett szemekkel nézzem meg, hogy pontosan hová is szólnak. - A legtöbben az első rendes randin Roxmortsba vinnék le az embert. - habogom kissé még kiszáradt szájjal, hogy ez most tényleg komoly-e. Nem hiszem, hogy anyuék ne engednének el. Ők tök lazák, meg amúgy is én vagyok a legkisebb kedvenc és mindig mindent kitudtam harcolni magamnak, bár tény, hogy még nem volt rá példa, hogy másnap egy másik földrészre szándékoznék utazni egy fiúval, akit még nem is ismernek érdemben, maximum csak hallottak róla. - Ez valami csodás! - szélesedik ki az első meglepetés után a mosolyom és ezúttal jó szorosan megölelem és én csókolom meg. Pedig az elején mennyire nehezen viseltük el egymást és totál hülyeségnek tűnt, amit Alison mondott arról, hogy ez bizony azért van, mert eléggé vonzódunk egymáshoz. - Anyuékkal nem lesz gond, írok nekik egy levelet, kétlem, hogy ne mennének bele. De mégis hogyan szerezted ezeket? Baromi húzós lehetetett! - még mindig nehezen hiszem el. New York, a legnagyobb musical énekesek és mi ketten. Jesszus! És még csak szülinapom sincs. Mi lesz, ha majd az lesz?
Bár nem fix randi, hanem inkább a kapcsolatunk, az egymás iránt érzett szenvedély megbeszélése a mai fókusz, nekem nagyon is a kedvemre való. Valahol másféle életcélt találtam, mint lenyűgözni a közönséget. Természetesen megmaradt a versengő természetem, de a leggyönyörűbb lányt az oldalamon tudni önmagában is felér egy főnyereménnyel. Na nem az a cél, hogy büszkélkedjek vele, noha a stílusom alapján megtehetnék. Fura érzés, de egyszerűen csak boldog vagyok. Mindketten lehengerlő személyiségként vagyunk a főszereplői a környezetünknek, de a mostani pár nap azt sugallja, hogy nem kell különösebben felvágnom, hanem csak elfogadni, hogy Abbie úgy néz rám, hogy látszik rajta; majd kiesik a szeme. Jó ötlet volt fenntartani a feszültséget, hiszen a végén Hercules szerepében már majdnem falhoz vágtam, annyira kínzó volt a vágyakozás. Most viszont elengedhetjük a gyeplőt. Mivel a mostani darabban lényegesen kisebb a szerepünk, végre foglalkozhatunk egymással, aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet. Meglátom végül őt, köszön, én azonban felnevetve felé szaladok, felkapom, megpörgetem egyet, még a gyenge térdem sem bánja az erőltetést. Hogy aztán letenyerem, és egyetlen kemény csókkal a szuszt is kicsókoljam belőle. Nem megyek mélyebben bele, hiszen alig bírom már kivárni, hogy átadhassam az ajándékát. Miután elválltak az ajkaink, a zsebemből húzom ki a jegyeket. – Picivel több mint huszonnégy órád van, hogy meggyőzd a szüleidet, hogy elengedjenek velem. Ellenkező esetben marad a lányszöktetés. – A jegyek szelvényekből állnak, merthogy csomagban vettem őket. A felső az a repülőjegy, holnap este nyolcra szól, a Londonból New York-ba tartó járat, első osztályon. Az alsó pedig a Brodway-n, holnapután este hatra, a West Side Story éppen futó darabjára. Vélhetően komoly kapcsolatokat mozgattam meg, de hát híres menedzserem van, néha nem árt kiszolgálnia is engem!
|| just for you ▲▼
***
Abigail Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2023-02-17, 14:59
Pár nap és itt a nyári szünet és nekem még sejtelmem sincs róla, hogyan fog majd zajlani a nyaram. Adammel megbeszéltük, hogy ideje lenne megejteni azt a rendes randit, no meg majd nyáron is találkozunk a musical táborban, de félek, hogy a szüleim idén is el akarnak majd menni erre-arra kutatni, ami nekem mindig rettentő unalmas, meg aztán remélem, hogy lesz pár fellépésem. Akad pár kisebb szórakozóhely Londonban, ahová vissza szoktak hívni, úgyhogy ezekkel mindenképp számolok. Az viszont még mindig nem hagy nyugodni, amit a nővéremmel láttunk a Tiltott Rengetegben, ezért pislogok most a fák felé annak ellenére, hogy azt beszéltük meg Adammel, hogy idekint találkozunk a birtokon és sétálunk egyet, mert hát egyelőre még korlátozottak a lehetőségek. Milyen furcsa lesz jövőre egyetemistaként. Bármikor lemehtek a faluba, amikor csak akarok! Nem csak akkor, ha pár havonta McGalagony, vagy egy másik kisérő tanár elenged minket. Idén az utolsó Roxmortsi hétvége majdnem el is marad, mert a Griffendél házvezetőnek nagyon sok lett a teendője, helyettes igazgatóként. Na igen, elég gáz, ami Dumbledore-ral történt és talán nem most kéne azon agyalnom, hogy utána nézzek annak, ami az unikornisokkal történik, de akkor is annyira böki a csőrömet a dolog. Csodás lények és rémes volt látni, hogy egyet alkapott valami. - Szia! - intek Adamnek már messziről, amikor meglátom, bár nem nehéz kiszúrni, hogy a gondolataim nagyon máshol járnak. Olyan sok minden történt ebben az évben, hogy lesz mit összegeznem majd a nyáron. A szakítás a kamu kapcsolat után, meg hogy eleve kiderült, hogy a kamu pasim meleg, aztán persze Adam és a musical és az az érzés, amit képes kiváltani belőlem, amit mindig is akartam. Aztán persze ott motoszkál a fejemben, hogy ezzel nem követem Talishát, hiszen ő tuti, hogy nem ragadna csak úgy le egy pasi mellett. A nővérem híres arról, hogy milyen komoly csábító, na persze pont ezért ciki, hogy nekem az első csókom is még csak nem rég történt meg. A szám persze mindig is nagy volt, igyekeztem lekövetni Tashát, és úgy tenni, mintha én is pont olyan menő lennék. Az ábrándított ki valamelyest, ami Alisonnal történt, de ettől még Mardekáros maradtam és nem vághatom haza teljesen a hírnevemet. Aztán persze ott a nyár és a fellépések. Vajon mennyire tesz jót ennek, ha van egy fix pasi az életedben? Közben viszont most, hogy Adam közeledik nagyon nehéz nem elidőznöm az arcán. Olyan helyes és már csak a látványától is hevesebben dobog a szívem. Csak azon tud kattogni az agyam, hogy csókoljon már meg újra, mert az első alkalommal is olyan lábremegtető érzés volt, hogy azt elmondani is nehéz.
Ha elképzeled, hogy ez az utolsó napod, azonnal rájössz, hogy mi a fontos és mi nem.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Tiltott Rengeteg - Unikornisok tisztása 2022-10-28, 13:17
Unikornisok tisztása
A tisztás a Tiltott Rengetegben található nem messze az iskola udvarától. Nagyjából a regeteg kezdetétől tíz perc séta a fák között, amíg egy kalandor lelkű utazó elérhet a kis tisztásra. Ez a hely egészen napfényes és nyugodt a rengeteg többi részéhez képest. Tavasszal és nyáron csodaszép, színes virágok borítják, sőt mintha még távol is tartaná az erdő sötétebb teremtményeit. Nem túl nagy, de egy kisebb unikornis csorda bizony gond nélkül elfér itt. Persze nem jelennek meg túlságosan gyakran, de időnként teliholdas éjszakákon, ha valaki pont jókor van jó helyen akkor bizony láthatja e csodás lények éjszakai táncát a holdfényben. No persze kérdés, hogy ki az, aki megmeri tenni a távolságot a sötét erdőben, hogy idejusson, mindezt vaksötétben, majd még vissza is a kastélyig.
//
