Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb









ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 12:24
Megan Smith
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Shanna Griffin
 
Daniel G. Paisley
 
Elijah Crowfield
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39870 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

A Fúriafűz tisztása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next
SzerzőÜzenet
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-02-09, 06:38


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát, tény ami tény, Lioneah semmiben sem a legjobb választás, főleg nem azokban a helyzetekben, amikor érzelmekről kell beszélni. Egyszerűen nem tud, vagy nem akar belegondolni mások helyzetébe, hiszen vele még életében nem történt ehhez hasonló dolog. De most mégis, ki máshoz mehettem volna? Nico fiú, nem értené meg a dolgokat, Sarah pedig egyenesen kiakadna azon, ha megtudná, hogy 13 éves létemre miken jár az eszem. Egyedól Lió az, aki nem csinált ebből ügyet, de vele se megyek sokra.
- Igen, tudom, de most várjak évekig, amíg felnövök? - biccentek testvérem szavait hallva, nincs kedvem 16 éves koromig várni, az már milyen gáz, ha valakit szeretek, de nem lehetek vele, mert túl kicsi vagyok hozzá. Eszem ágában sincs felnőttes dolgokat művelni, egyszerűen csak többet szeretnék vele lenni, de miként tehetem meg? Nem állhatok elé és hívhatom el folyton magammal erre-arra, mert hát vannak barátai, nem szeretném, ha kinevetnék, mert folyamatosan egy lánnyal beszélget. Így viszont igen rosszul jönnek össze a dolgok, mert amikor elmegy mellettem, kedvem lenne felpattanni és odaállni elé, hogy megkérdezzem, lenne-e kedve lemenni Roxmortsba. Ehelyett mit szoktam tenni? Idétlenül vigyorgok, köszönök neki, és semmi...
- Ha téged ennyire zavar, akkor legyen – vonom meg a vállam, nem értem, Lioneah miért nem talált még magának senkit sem. Persze, tíz körömmel kapar annak érdekében, hogy mindenkit elmarjon maga körül, de azért a fiúk mégiscsak más téma, még számára is. Egyszerűen nem hiszem el, hogy szeret egyedül lenni, és azt lesni, hogy mások milyen boldogok a párjaikkal. Mert hát az ő évfolyamán bizonyára szinte mindenkinek van már pasija, ők azért már sokkal idősebbek, mint én, nekik nem kell várniuk. De várjunk csak! Mi lenne, ha meginnék egy kis kor-korrigáló főzetet és annyi idős lennék, mint Kim Sun-hi? Valakit megkérnék, hogy sminkeljen ki és akkor még a fiú sem ismerne fel engem, majd úgy hívnám el valamerre... Akkor talán bátrabb lennék.
- Engem nem fognak átejteni! - csattanok fel a magam érdekében, ennyire butának ne nézzen már senki, attól hogy ilyen fiatal vagyok, nagyon jól tudom, hogy vigyázni kell másokkal, főleg olyankor, ha fiú az illető. Kim Sun-hi pedig egyszerűen nem olyan, amilyennek Lió beállítja, ő kedves és egy nagyon rendes fiú, sohasem csapna be semmivel sem. Fogalmam sincs, miért alakult ki a nővéremben ez a felfogás, őt már átejtette volna valaki? Nem firtatom azonban a dolgot, hiszen már így is harapós kedvében van, nem érdemes tovább mérgelni, mert képes és bokán kap. - Akkor kérdezem Sarah-t, ő úgyis sokkal tapasztaltabb nálad! - ezt már csak a hátának kiabálom, hiszen Lioneah időközben elviharzik, azonban nagy eséllyel még hallja a szavaimat, ebben nem kételkedem. Kis idő múltán én is otthagyom a tisztás, hogy visszamenjek a klubhelyiségembe.

//Én is köszönöm Very Happy//
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-02-08, 16:37



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
Az a baj, hogy ő is tudja és én is tudom, hogy gőzöm sincs, hogy mit kellene tennie. Nem értek a fiúkhoz és nem értek a szerelmi drámákhoz sem, sőt a szerelemhez sem értek, épp ezért nem tudom, hogy mit kellene mondanom most. Marad hát az, hogy csak összeszorítom a számat és dacosan nézek, pedig tudom, hogy ennek semmi értelme és semmit sem érek el vele, főleg hogy vállaltam hogy meghallgatom, ezek után már illene hogy valamit mondjak, de próbáltam valamit azért mondtam, ennyi elég is lesz, több nem fog menni.
- Tudod, hogy ahogy idősebb az ember a korkülönbség is... kevésbé számít, de szerelmes? Az olyan felnőttes dolog. - persze, hogy lebecsülöm, hiszen a húgom és még nagyon fiatal, erre azt mondja nekem, hogy szerelmes, ami elég hihetetlennek és még inkább lehetetlennek tűnik, csak hát az a baj, hogy ez nem tudom megcáfolni, maximum hitetlen lehetek, ahogyan most is voltam, de más nem nagyon lesz belőle. Csak a fejemet csóválom hát, mint aki tényleg nem hiszi el, amit Sasha mondott. Lehet, hogy csak azt hiszi, hogy szerelemes, de amilyen fiatal még fogalma sincs róla, hogy mi is az a szerelem pontosan.
- Hagyj békén ezzel, te is tudod, hogy hülyeség. - rázom csak a fejemet erre a titkos hódoló dologra, amit persze eszem ágában sincsen csak úgy elhinni, mert ilyesmi akkor sem létezik. Nincs nekem hódolóm és ha lenne se érdekelne, mert eleve nem érdekelnek a srácok, nem hogy az, hogy mennyire érdeklem őket, vagy sem. Engem ők biztosan nem érdekelnek és ez a lényeg.
- Jesszus Sasha, olyan naiv vagy és jobb lenne, ha még az előtt rájönnél erre, hogy rossz lesz, amikor majd átejtenek. - morcosan ciccenve rázom csak meg a fejemet. Szóval megint azt hiszi, hogy majd úgy lesz, ahogyan szeretné, Sera engedi ezt az egész nyári dolgot, az a srác pedig szívesen eljön és persze minden tökéletes lesz majd. Élete első csókja és a többi és a többi. Annyira képtelenség ez az egész, nem is értem, hogyan gondolja! - Akkor kérdezd Serat mit kezdj addig is a sráccal, ő is épp annyira él álomvilágban, mint te! - vágom még a fejéhez, hogy aztán se szó se beszéd simán faképnél hagyjam. Hát még, hogy ő magyarázzon nekem hogyan és mit kellene csinálnom valami sráccal, akinek tetszem? A fenét! Amúgy is miért neki mondaná el bárki is, amikor tudja mindenki, hogy nem vagyok jóba na családommal. A fenét! Semmi értelme... semminek!

//Köszönöm szépen, szuper volt, úgy érzem közelebb kerültek egymáshoz. veryhappy //

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-02-02, 06:47


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Köszönöm, legközelebb ezt is fogom tenni – vágom vissza, bár ahogy Liót elnézem ebben a pillanatban, nagy eséllyel nem hatja meg az iménti mondatom. Nem mintha meglepne a dolog, soha életében nem volt olyan testvér, akihez bárki nyugodtan fordulhatott volna, habár eleinte azt hittem, az ő személyiségének is megvannak a maga előnyei. Talán ő képes úgy szemlélni a dolgot, ahogy bárki más, hiszen nem sok érzelme van irányomban, így esélyes, hogy nem válik lesz belőle Sarah. Az biztos, hogy a másik nővérem kirohanna a világból, ha megtudná, hogy máris miken jár az eszem. Be nem vallanám azért Lioneah számára, hogy még így is ő volt a legjobb választás a másik három testvérem közül.
- Akkor mond meg, hogy mit kellene tennem! - Oké, nem hisztizek, esküszöm, de Lio viselkedése sem könnyíti meg éppen a helyzetemet. Már így is elég nagy dilemmában vagyok, amit abból is észrevehet, hogy hozzá fordultam tanácsért. Na, az egy kétségbeesett lépés volt tőlem, de mindegy, megtettem. Komolyan szerelmes vagyok... Kim-Sun hin komolyan azt vettem észre, hogy neki is tetszem, mert mi másért jött volna be velem a Három Seprűbe? Mondjuk, talán ez az egy olyan szalmaszálam van, amibe jelenleg bele tudok kapaszkodni, hiszen más jelét nem adta a dolognak, bár ez is ingatag, mert gyakorlatilag én hívtam meg. Ő viszont elfogadta. Bárhogy is tekergetem magamban a dolgot, mindenképp oda jutok vissza, hogy tetszem a fiúnak.
- Szerelmes vagyok belé – hangsúlyozok ki minden egyes szót, hiszen számomra ennél komolyabb indok már nem is kell ahhoz, hogy hozzámenjek valakihez. A felnőttek is így csinálják, nem igaz? Beleszeretnek valakibe és máris kész a házasság meg a gyerekek. - Különben is, egy negyedikes lány a griffendélből összejött egy ötödikes sráccal. Ha nekik is megy a dolog, akkor nekünk miért ne sikerülne?
Persze, gondolom, mi lesz erre a nővérem válasza, de ebben a pillanatban rózsaszín köd üli el a szememet, szinte eszembe sem jut, hogy mit beszélnek arról a lányról. Még én is kissé korainak tartottam a dolgot, amikor meghallottam a hírt, erre mit művelek? Itt állok, nem messze a fúriafűztől és a nővéremmel dumálok valami olyasmiről, amit rendes körülmények között én magam sem tartanék helyénvalónak. Ráadásul a fúriafűz és Lio... hát, mit ne mondjak, a két olyan dobogós, akiktől tartok is valamennyire a Roxfortban.
- Akkor nem mondasz neki igent? - Láthatóan nincs oda annak a gondolatáért, hogy bárkinek is szimpatikus legyen a suliban, talán ő maga taszítja az embereket, arra azonban a mai napig nem sikerült rájönnöm, hogy neki mi ebben a jó. Miért nem szereti mások társaságát? - Miért nem hiszed el? Olyan csúnyának tartod magad, vagy te magad tettél arról, hogy ne legyen senki sem, aki veled szeretne eltölteni egy napot?
Aligha az első opció lesz a válasz, hiszen Lioneah nem szenved önbizalomhiányban, bárkinek visszaszól, aki beszól neki, emellett pedig nem is csúnya. Mondjuk, én nem láthatom, ő mit lát, amikor belepillant a tükörbe, de ha csak a kinézetén múlnának a dolgok, akkor már minden bizonnyal lenne valakije neki is. Leginkább arról lehet itt szó, hogy a drága nővérkém mindenkinek beadja a kibírhatatlan, bármennyire is kedveli az illetőt. Így tényleg csak azok maradnak meg mellette, akik nagyon-nagyon a barátai akarnak lenni. Egyszóval, senki sem.
- Beleegyezett – mosolyodok el magabiztosan. Sarah? Ő minden bizonnyal megengedi a dolgot, hiszen nem olyan undok és makacs, mint Lió. Ha rajta múlna, akkor én sem léphetném át a küszöböt, meg senki más sem. - Sarah biztos megengedi, majd vele is beszélek... Ha pedig nem jönne össze semmi vele, akkor is ott van a nyár, hogy kihozzam magamból a legjobbat, nem igaz?
Örök optimista vagyok, ezt Lioneah is láthatja, elvégre a kudarc nálam nem opció, képes vagyok addig teperni, amíg párszor meg nem bántanak. Utána természetesen kijózanodok, szóval leszállok én mindenkiről, de idő kell ahhoz.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-02-01, 12:03



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Máskor akkor gondolkozz előre Sasha. - vonom meg a vállamat. Engem aztán nem érdekel a puffogása, vagy hogy miket mond. Igaza van, nem tőlem kellett volna tanácsot kérnie, de mivel ezt tette most már nem hátrálhat ki a dologból, tehát kénytelen meghallgatni és arra is számíthatott, hogy én úgyis majd a negatívumokat fogom kiemelni, ami nem meglepő, hiszen miért foglalkoznék mással, amikor én magam is épp elég negatív vagyok minden tekintetben? Legalább van egy józan hang is a családunkban, aki eleve látja a dolgok rossz oldalát, mert Sasha és Sera sem éppen olyanok.
- Kicsi vagy... még eleve az ilyesmihez, de nyugi, mondtam már, hogy a hiszti nem tesz felnőttesebbé. - csak a szememet forgatom, hogy még egy kis szurkálódás miatt is ennyire ki tud akadni. Komolyan nagyon nehéz eset, akivel nem mindig tudok mit kezdeni, pedig igyekszem... de komolyan igyekszem most is magamhoz képest még egészen normálisan állni hozzá, de néha valami iszonyú nehéz.
- Komolyabb? Szerelem? Házasság? Tizenhárom vagy nem? Az ilyen dolgok a te korodban még nagyon távol állnak a komolytól. - tudom anya nem ezt mondaná, sőt Sera sem, de ő hozzám fordult, akkor nézzük reálisan. Nem túl gyakori az, hogy egy kölyök szerelemből bármi komoly kialakuljon, sőt, általában ilyesmire nem kerül sor, tehát ne mondja nekem, hogy bármi komoly kialakulhat belőle, főleg hogy még csak azt se tudja hogyan közelítsen a sráchoz.
- Hogy mi? - kerekedik el a szemem és már attól is láthatóan dühös leszek, hogy valakiben felmerült, hogy Valentin napkor akarjon tőlem bármit is. Nem az a típus vagyok, aki bárkinek is elcsavarja a fejét, meg aztán eleve nem igazán vagyok oda a srácokért és tuti, hogy egyel se mennék el sehová sem, bárhová is akarna. - Jó vicc! Egyrészt nem hiszem el, másrészt, ha igaz is lenne kiadnám az illető útját. Még hogy Valentin nap... giccses és nyálas és... - jól láthatóan még meg is borzongok. Én aztán nem csinálnék ilyesmit, nem ülnék be valami rózsaszín kávézóba illatos teát iszogatni, vagy a fene tudja miket művelnek és főleg nem hagynám, hogy bárki is a számba akarja tolnia saját nyelvét. Az aztán az igazán gusztustalan dolog!
- Hogy mi van? A nyárra hozzánk? Te meg vagy húzatva és mit mondott? Nem merült fel benned, hogy előtte talán Serat kellett volna megkérdezned? - még csak nem is Nicket mondom, hiszen őt ismerem jól, nem érdekelik az efféle ügyek, jó eséllyel a nyár nagy részét eleve nem fogja otthon tölteni, tehát neki édes mindegy Sasha kit visz haza. - Te tényleg nem vagy komplett, nyárig még eleve sok idő van, ha addig nem jutsz semmire azzal a fiúval, akkor úgyis mindegy nem?

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-01-21, 10:10


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Úgy tudtam, hogy nem tőled kellene tanácsot kérnem – puffogok magamban, miközben a fejemet ingatom csalódottan, de ha már itt vagyok, akkor mit kellene tennem? Liónak talán nem jelent sokat az a bizonyos vajsör, de nekem annál többet. Elvégre, én hívtam meg, Kim Sun-hi sem hajtott el, ennek azért van bizonyos jelentése, még akkor is, ha Lioneah ezt nem hajlandó belátni magában. Felőlem aztán gúnyolódhat, leszólhatja a dolgot, mondhatja, hogy semmi értelme, nem ő fog erről dönteni. Nekem pedig annyira szép emlék ez az egész, hogy nem vagyok hajlandó sutba dobni csak amiatt, mert a nővérem szerint semmit sem jelentett. Tudom én, hogy érzelmileg analfabéta, de ez azért mégiscsak több a soknál.
- Igen? Mert szerinted velem csak valami varázslény állna szóba? - fakadok ki némileg mérgesen, Lioneah igenis ki tudja vágni mindenkinél a biztosítékot pillanatok alatt. Sejtettem én, hogy ez lesz a dolog vége, nem is igazán vártam többet tőle, de mással sem tudtam megbeszélni ezt. Erre ő mit tesz? Ahelyett, hogy értékelné: van, aki rá bízza az egyik titkát, még leszólja a dolgot. Jó, tizenhárom vagyok, mondok sok ostobaságot a felnőttek szemével nézve, de nem vagyok egy bányarém, kifejezetten szépnek találom magam. Igazán sértő, hogy szerinte álmodtam a dolgot, és az is, hogy talán egy házimanóval kavarok titokban.
- De igen, tudtam, képzeld el! - Ajj, miért nem képes néha úgy kommunikálni velem, hogy nem egyből azt lesi, hol rúghat belém? Rosszul esnek a szavai, nem voltam rá felkészülve, hogy ilyen undok lesz, kifejezetten reméltem, hogy jó kedvében találom. Eleinte még úgy is nézett ki, hogy ma nem lesz olyan rémes, mint máskor, ebben azonban mindenképp tévedtem. Rémesebb. - Miért nem hiszed el, hogy ebből talán komolyabb valami is lehet?
Oké, ő nem szerencsés a szerelem terén, nagy eséllyel mindenkit elriaszt a közeléből, aki próbálkozna – már ha akad olyan ember -, ezt azonban nem lenne kötelező rajtam levezetnie. Ki tudja, talán nekem előbb lesz esküvőm, mint neki, hiába ő az idősebb. Ezzel a viselkedésvel biztosra is veszem magamban, hogy így fog alakulni a dolog.
- Hát ez teljesen meglepett – válaszolom gúnyos hangnemben. Menet közben erre magamtól is rájöttem, hülye voltam, hogy másra gondoltam. - Mondjuk, otthon sem szorgoskodsz túl sűrűn, ami azt illeti...
Egyszer sem láttam még takarítani, na nem mintha ez a mi feladatunk lenne, hiszen van házimanónk, ami nagyban megkönnyít mindent, de személy szerint én néha szeretek besegíteni neki, így alkalmanként rendet rakok a szobámban. Nem mondom, hogy nagy valami lenne, mert nem az, de legalább leveszek egy kis súlyt a manónk válláról. Lio ezzel szemben semmiben sem segít, én legalábbis még nem kaptam rajta ilyesmin, vagy ehhez hasonlón.
- Biztos? - kétkedve pillantok Lióra, hiszen a lázadó természete miatt azt hittem, szereti a fiúkat, vagy legalábbis elcsavarni a fejüket, ez kissé legyezi a lányok egóját, az tény. Persze, még senkivel sem láttam a folyosón sétálni, de attól még lehet valakije. - Csak mert hallottam, hogy tetszel egy fiúnak és el szeretne hívni Valentin-napkor valamerre...
Na, erre mit lépsz, nővérkém? Az információ hamis ugyan, rögtönöztem csak, semmi több, ennek ellenére kíváncsian figyelem a reakcióit. Zavarba jön? Az igazat megvallva, fogalmam sincs, mit tesz ennek hallatán, hiszen szereti titkolni az érzelmeit, soha semmit sem mutat ki, ami ezzel kapcsolatos. Még egyszer sem láttam sírni, vagy úgy istenigazából örülni valaminek. Ha tett is ilyesmit, akkor mindig visszafogottan rendezte le a dolgot.
- Én tudtam – húzom ki magam büszkén, elvégre nem sok olyan korombeli lány van az iskolában, aki szót értene egy nála idősebb fiúval. Mi viszont olyan jól elbeszélgettünk, mintha már évek óta ismernénk egymást. Ez azért nem semmi, valljuk be. - Még magunkhoz is meghívtam a nyárra, hátha eljön, olyan jó lenne.
Nem hiszem, hogy Lioneah örömmel fogadja majd a hírt, de ebben úgysem csak az ő szava dönt, hiszen ott van még Nico és Sarah is, ők pedig némi könyörgés után nagy eséllyel engedni fognak. Én ismerem Kim Sun-hit, megbízom benne, véleményem szerint semmi bajt sem okozna nekünk, úgyhogy nem kell tőle tartanunk, de tényleg.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-01-19, 12:01



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Hát persze egy vajsör az már valami. - csak a fejemet csóválom és láthatja rajtam, hogy szinte kínszenvedés nem visszavágnom neki valami epéset erre a buta kérdésre. Ivott egy vajsört egy sráccal és máris úgy gondolja, hogy csodás lesz minden, pedig még csak lépni sem mer, bár én magam azt sem tudom miért akar, hiszen semmi értelme a pasizásnak, főleg nem az ő korában, de ez már más tészta, ezt úgyis a tudtára adom a magam cseppet sem visszafogott stílusában. Számítania kellett rá, hogy kap keresetlen megjegyzéseket, ha egyszer hozzám jött, szóval nem veheti túlságosan a lelkére, bár ahogyan ismerem úgyis ez lesz belőle, csak hát lássuk be komolyabban... nem érdekel úgy sem mit vesz a szívére és mit nem.
- Ha már elfre gondoltam volna, akkor úgy lennék vele, hogy minden bizonnyal csak képzelted a dolgot. - nem érdekel a kifakadása, de akkor is, nem értem, hogy minek megy bele egyáltalán ilyesmibe akár csak gondolati szinten is. Harmadikos, szerintem annak lett volna értelme, ha annyiban hagyja az egészet és kész, majd elfelejti szépen. Minek kell egy idősebb fiúval foglalkozni, főleg ha még más is... és hamarosan az is kiderül, hogy miben más. Az legalább valami, hogy nem házimanó.
- Világos, akkor... gondolom alacsony és nem tudtad, hogy idősebb nálad. - nem, ez is csak egy költői megjegyzése, mert hát jó eséllyel tudta és ugye azért hozzám jött, mert én nem fogom kiosztani, hogy mit kellene másképp csinálnia és mi az, ami szerintem marhaság... mint ez a korkülönbség. Úgy fest Sasha esetei a különleges pasik, ázsiai és még 16 éves is... jesszus!
- A muffin pedig egyszerű, ha már házicseléd... akarom mondani asszony akarsz lenni, akkor meg kellene tanulnod megsütni és bármennyire is hihetetlen nem, én nem hiszek a leosztott szerepekben. - vonom meg végül a vállamat, bár azt hiszem ezzel tisztában volt. Eszem ágában sincsen a konyhában állni és főzni a leendő férjemre, főleg mert az amúgy sem lesz, én meg maradok a bájitaloknál és nem fogok a konyhában ácsorogni, meg gyerekeket nevelni. Lássuk be a szüleink nem álltak elő jó példával, mivel meghaltak, eszem ágában sincs hasonlóan megszívatni a gyerekeimet, még ha én nem is vagyok auror, mint a mi szüleink. A kérdése hallatán épp e miatt azonnal el is nevetem magamat.
- Na ettől ne félj, cseppet sem érdekelnek a srácok, egy sem. - na nem, engem aztán nem izgatnak, mivel nem szándékozom házicseléd lenni és amúgy sem akarok én semmi... olyat. Jó eséllyel nem is lennék rá alkalmas azok után, ami történt velem. Valószínűleg, ha egy srác közeledni próbálna felém azonnal felpofoznám, akkor is, ha csak egy levelet akarna kivenni a hajamból. Ryant is elég szépen lelöktem magamról, pedig ő csak rám esett, de kész csoda, hogy az alap sérülései mellé nem kapott még tőlem is, mert bemászott a személyes terembe.
- Ezzel az ázsiaival meg lehet? Jó hát... én ugyan az egészet marhaságnak tartom, de ha tetszik sütök veled muffint és... gondolom beszélgess vele, vagy hívd el valahova, vagy valami. - rántom meg végül a vállamat. Ő s tudja, hogy nem a legjobb embert választotta a tanács kérésre, de ha már hozzám jött, akkor ennél többet úgy se nagyon mondhatok neki, de azt hiszem ezzel is tisztában van, szóval végül is tovább is léphetünk lassan. Nem tudom, hogy mikor akar muffint sütni, de lehet hogy jobb is, ha bemegyek, akkor legalább nem támadnak le újra azok a nyamvadt kis dögök, mint az előbb.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-01-15, 09:39


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Elég szakaszos a Lióval való beszélgetésünk, ennek pedig én kifejezetten nem örülök. Szeretném, ha komolyan venné a dolgot és nem szólna le szinte állandóan olyasmi miatt, amiben még nincs tapasztalatom, mert honnan is lenne? Az ember tizenhárom éves kora előtt nem kezd el fiúk iránt érdeklődni, hiszen még ennyi idősen is igazán ciki a dolog. Kim Sun-hi azonban valamiért más volt. A találkozásunk napjának estéjén vele álmodtam, másnap boldogan keltem, azóta pedig szinte állandóan körülötte forognak a gondolataim. Mi ez, ha nem szerelem? Néha összefutunk, köszönünk egymásnak, ennél tovább azonban nem jutottunk, nem szoktunk kettesben beszélgetni. Úgy néz ki, hogy a Roxmortsban történt eset egy kivételes alkalom volt, semmi több, ebbe azonban személy szerint nem szerettem volna beletörődni. Nekem az kell, hogy a fiú ismét eljöjjön velem a varázslófaluba és több időt töltsön velem. És mivel ezt nekem nem sikerült elérenem, hát megpróbálom Lio tanácsait követni.
- Miért? Az már valami, nem? - pillantok vissza kérdőn Lioneáhra. Gyerek vagyok még, nem csoda, hogy néha rámjön a hiszti, ez egy olyan állapot, amit még nem sikerült tudatosan irányítanom. Természetesen, arról nem sok sejtésem akad már, hogy ezt az idősebbek lekezeléssel fogadják, hiszen a kortársaim többsége ezt teszi, számomra ez mindennapos. - Jó, nem azt mondom, hogy akkora dolog lenne, de kezdetnek tökéletes, igaz?
Különben is, mutasson már rá még egy olyan tizenhárom éves lányra, aki nála három évvel idősebb sráccal iszogat és még jól is érzik magukat. Nem sokan mondhatják el ezt magukról, ez tény, az én korosztályomból legalábbis semmiképp.
- Házimanó? - csodálkozva elkerekedik a szemem. Mégis miért gondol ilyesmire Lio? Végül ellenkezve megcsóválom a fejem, majd folytatom: - Nem, dehogy, isten ments! Ő nem egy házimanó, miért jutott ez eszedbe? Már miért nem rögtön sárkányra gondolsz vagy elfre? Ennyi erővel viszont járhatnék egy trollal is, ha kinézed belőlem...
Nem vagyok idióta, sem vak, nem fogom egy varázslénnyel összeszűrni a levet, annyi szent. Még csak az hiányozna, hogy a Legendás Lények Gondozása órákon mindenki rajtam nevessen. Különben is: életemben nem hallottam még olyan manóról, aki összejött volna egy boszorkánnyal, ez feléjük nem módi.
- Ázsiai – javítom ki Liót, mielőtt még bármi mást is összehallucinálna. Nem vagyok földrajz zseni, ezt is csak onnan tudtam, hogy utánanéztem. Érdekel Kim Sun-hi országa és a kultúrája. Tényleg teljesen más. Még a betűket is másként írják, mint mi.
- Miért, nem így van? - ismét elcsodálkozom, én valamiért még hiszek az ilyen női szerepekben, azt hittem, a nővérem is ilyen. De persze, hogy nem az... Gondolhattam volna, hiszen imád ellenkezni, abba a világnézetbe pedig, melyet én vallok, ez nem fér bele. Persze, benne van a pakliban az is, hogy évekkel később válzotni fog ez a szemléletem, de egyelőre még úgy gondolom, hogy a nőknek a konyhában a helyük. Hol máshol is lenne. - Hát, a muffinnal én nem boldogulok. Mondjuk, nem is próbáltam még.
Otthon a házimanónk nem szereti, ha rajta kívül más is sertepertél a konyhában, a Roxfortban pedig a tanárok. Még csak alkalmam sem volt receptkönyv közelébe jutni, nemhogy még ki is próbálni azt. Pedig néha annyira jó lett volna összeütni valamit, de nem, mert mindig akadt valaki más, aki szerint egy gyereknek nem a konyhában a helye. Néha igazán idegesítő tud lenni ez a kor dolog. Már alig várom, hogy felnőtt legyek, de tényleg.
- Tudom, hogy nagy vagy, de ne lásd mindenben a rosszat, kérlek – vágok vissza a nővéremnek. Jó, nem árt az óvatosság, ebben teljes mértékben egyetértek vele, viszont abban is ugyanennyire biztos vagyok, hogy Kim Sun-hi egyáltalán nem olyan. Lio nem ismeri, honnan is tudhatná? - És ha neked is megtetszik egy srác, rögtön ez jut az eszedbe?
Kétlem, hogy az a bizonyos rózsaszín köd bármit is látni engedne, ha az ember lánya egyszer szerelmes lesz, úgyhogy biztos vagyok abban, hogy Lio még soha életében nem volt úgy istenigazából szerelmes senkibe sem. Az ember nem azzal fogadja a szíve választottját, hogy bocsi, de nem bízom benned.
- Nincs – csóválom meg a fejem határozottan. Nem kell nekem más, nem is szeretem a korombeli srácokat, olyan gyerekesek... Jó, nem mintha én nem lennék az, de akkor is. - Vagy nem tudok róla. Egyébként sem érdekelnek, velük nem lehet semmiről sem normálisan beszélgetni.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-01-12, 21:12



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hogy értelmes beszélgetés zajlik Sasha és köztem, na annak az esélye erősen konvergál a nullához, de úgy fest, hogy azért mégis csak akadnak szakaszok, amikor egészen jól megy, bár tény sikerül felhúznom időnként, de ez kell, egyébként sosem tanulja meg, hogy az élet nehéz és elég sok kihívás van benne, amikkel szembe kell néznie. Az egyik én vagyok, aki ezt a kis szerelmi témát, vagy mit nem tud épp jól kezelni, ami talán érthető. Én és az efféle... hát őszintén szólva nem sok közöm van a fiúkhoz és ennek őszintén örülök is. Nem is nagyon akarom, hogy bármi közöm legyen hozzájuk, hiszen mind egyforma és Sasha is jobban tenné, főleg ilyen fiatalon, ha nem foglalkozna velük, na de nem az én dolgom, hogy ezt elmagyarázzam neki rendesen, nem vagyok az anyja ugyebár.
- Szóval ittatok egy vajsört, ez már kész fogadalom. - szökik fel a szemöldököm a dacos kirohanásra. Na hát pont e miatt nem fogja egy tizenhat éves felnőttebbnek nézni őt, de erre majd rájön magától. Tényleg nem világosíthatom fel én mindenről, az nem lenne helyénvaló, főleg ha azt nézzük, hogy egyszer neki is meg kell tanulnia, hogy milyen is az élet úgy igazából, majd rájön... pár finom pofára esés és kész. Az a fő, hogy ne akkorák legyenek, mint amiket nekem kellett elszenvedni, de nem hiszem, Sashára ennél jobban odafigyelnek, hogy komolyabb baja lehessen.
- Hogy érted, hogy náluk minden más? Ugye nem valami házimanóval akarod összeszűrni a levet... vagy ilyesmi? - oké azért itt kissé aggódó arcot vágok, mert ez a megfogalmazás így kissé furán hangzott, hogy náluk minden más. Vagy már említette, hogy máshonnan származik, csak ez az apróság simán elsuhant a fülem mellett? Persze erre is van esély, mert főleg az elején még elég sokat figyeltem arra, hogy nem próbálnak-e rám mindenféle bogarak és egyebek felmászni, de egyelőre úgy fest, hogy az invázió talán abbamaradt, tehát remélhetőleg rendben lesz a dolog és talán túl is élem ezt az egészet.
- Jesszus ezt a dumát meg hol hallottad? A nőknek a konyhában a helye? Amúgy meg egy muffint meg tudok sütni, szerintem azt bárki meg tud a recept alapján... mielőtt még a végén azt mondod egyből fiú vagyok. - szkeptikusan ciccegek. Na jó, nem tudtam, hogy Sasha ilyen beállítottságú, még hogy amit minden nőnek illik tudni, na persze majd esténként hímezni fogok és varrogatom a saját készítésű ruháimat, miután persze megfőztem a vacsit és sül a kenyér a kemencében... vagy mi az anyám. Gyereket sem akarok, nem hogy még sütni-főzni is. Amúgy se hiszem, hogy bárki vitatkozna velem, hogy csapni való szülő lennék, tehát nem kell nekem megtanulnom sütni se igaz? Ezek után a majdnem sírás tökéletesen rávilágít a fenti tézisemre, ami a szülői szerepekkel kapcsolatos. Nem, tényleg nem lennék rá alkalmas.
- Tudom, hogy kicsi vagy még, de ne légy naiv kérlek. Minden fiúnak az járkál a fejében, maximum nem mind adja jelét nyíltan, ez ilyen egyszerű. Csak, mert kedves és te oda vagy érte... meg mert Hugrás, ne hidd már, hogy eszébe sem jut ilyesmi. - azért a hangom valamelyest megenyhül. Oké lehet, hogy esetleg az a srác elég nyomi ahhoz, hogy nem vetné rá magát Sashára, de ha megpróbálná az tuti biztos, hogy ott ahol van leátkoznám, mint a sicc. Köpni-nyelni nem lenne ideje, nem hogy védekezni teszem azt.
- Oké ebben... valahol igazad van, ha nem ő pislogott feléd, akkor talán tényleg nem erről van szó, de egyáltalán... tényleg nincs valaki a saját korosztályodban, aki tetszik? Gondolod, hogy te is bejössz... tudod... neki? - azért az látszik, hogy nem kezelem valami jól az efféle helyzeteket, de hát ez mindig is így volt. Eleve a lelkizés, mint olyan nem az én asztalom, de hogy a téma még a fiúzás is legyen, vagy a szerelem... vagy vonzalom, vagy a fene tudja, az aztán végképp nem, az is kész csoda, hogy nem zavartam el azonnal azzal, hogy ne engem zaklasson az efféle marhaságokkal. De tényleg nem értem, hogy mit akar egy tizenhat évestől. Biztos valami népszerű akárki lehet, bár a Hugrások között azért nem sokakról mondható el, hogy nagy népszerűségnek örvendenek.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2017-01-04, 17:41


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Remek – fújom ki a levegőt megkönnyebbülve, örülök annak, hogy az imént történtek ellenére is viszonylag jó kedvében találom Liót. Elvégre, senki sem szereti, ha egy fa akarja agyonverni, ez még a nővéremnél is becsukhatta a kiskaput. Lioneah pedig iszonyatosan undok tud lenni, amikor kitesz magáért. Az évek alatt megtanultam kezelni a sértéseit, általában elengedtem a fülem mellett, de ma egyáltalán nem volt kedvem még ezt a kis színjátékot is eljátszani. Most komoly, felnőttes témákról lesz szó. - Akkor valószínűleg nem...
Felesleges tagadnom azt, amit a nővérem már egyébként is tud, hiszen nem éppen ő az az ember a családban, akire bármelyik titkomat rábízhatom. Sarah lenne erre a legmegfelelőbb ember, de ő túl anyáskodó, megpróbálna lebeszélni erről a kamaszszerelemről, nehogy rossz vége legyen a dolognak. Szemléltetné a szakítás hátrányait és az ezzel járó fájdalmat, miegymást. Szinte egyből el is vetettem, mint lehetséges tanácsadómat. Nico pedig vagy nem érne rá ilyen piti kis problémákkal foglalkozni, vagy nekimenne szegény fiúnak. Benne egy igazi vadászkopó veszett el, csoda is, hogy nem ez a patrónusa. Addig megy a dolgok után, amíg szagot nem fog és ezt is kideríteni, méghozzá minden kétséget kizáróan. A másik oka pedig annak, hogy nem vele beszéltem a dologról az az, hogy fiú. Ő ezt nem értené meg. Lioneah sem éppen a legjobb választás, de még mindig jobb, mint a másik kettő.
- De igen, beszéltem vele – nézek dacosan Lio szemeibe. Miért kell rögtön azt feltételeznie rólam, hogy senkit sem merek megszólítani? Rendben, tizenhárom éves vagyok (nemsokára tizennégy), ettől azonban még nem vagyok gyáva. Persze, más esetben nem hiszem, hogy leálltam volna beszélgetni vele, ez is leginkább csak a véletlen műve, semmi másé, ezt azonban inkább ki se mondtam. - És még egy vajsört is megittunk közösen, képzeld el! És tanácsot is kért tőlem, hogy mit vegyen a barátjának, úgyhogy ez már egy lépés...
Mégis mifelé? Egy kapcsolat nem így kezdődik, ezt én is tudom, de egyelőre csak ebbe tudok kapaszkodni. Elvégre, ha nem lennék neki szimpatikus, akkor nem kérte volna ki a tanácsom, igaz? Emellett hamar faképnél is hagyott volna, nem jött volna be a Három Seprűbe. Legközelebb talán a kávézóba kellene beülnünk? Nem, az túl nyilvánvaló, hamar rájönne a szándékaimra, ennyire talán ne siessünk előre.
- Hááát... - elnyűjtom a szót, igyekszem összekaparni valami használható információt magamban, de nem igazán megy a dolog. Beszélgettünk ugyan, de nem kezdtem el faggatni a kedvenc dolgairól, valahogy nem arra voltam kíváncsi. Egyszerűen csak élveztem a társaságát és igyekeztem minden percemet vele tölteni. - Nem hiszem, hogy olyan nagy különbség lenne a kettő között, szerintem minden édességet szeret. Ha készítenék neki egy sütit, bizonyára értékelné, hogy én csináltam neki. Tudod, náluk minden teljesen más.
Igen, Kim Sun-hi nagy eséllyel észrevenné az egyéni értékét is a dolgoknak, ő nagy eséllyel nem pénzben méri az ajándékokat. Emellett édesszájú, csak nem lőnék mellé annyira. Persze, van bennem némi félsz is ezt az egészet illetően, hiszen csak ajándékot szeretnék adni neki, vak lenne, ha nem venné észre, miért is teszem ezt. És ha névtelenül kapná meg? Igen, ez is egy megoldás, de mégis... jó lenne, ha tudná, tőlem kapta.
- Nem hiszem – csóválom meg a fejem. Lio és a sütés? Felejtős. - Csak reménykedtem abban, hogy talán mégis értesz olyasmihez, amihez egy nőnek kellene.
Valamiért hiszek abban az asszony szerepben, melyben még a nagyszüleink nőttek fel. A nőknek otthon a helyük, gyermeket kell nevelniük és ellátniuk a ház körüli teendőket, emellett pedig meleg étellel várni a férjüket. Nem ezt nevelték ugyan belém, de számomra ilyen volt az ideális jövő.
- Tudom – bólogatva nyelem vissza a könnyeim, majd törlöm meg az arcom a talárom ujjával. Örülök annak, hogy Lio nem harapja le emiatt a fejemet, igazán díjazom a dolgot és most abban is egyetértek vele, hogy ha egy Kim Sun-hihez hasonló srácot akarok levenni a lábáról, akkor kissé érettebbnek kell lennem, ebbe pedig nem tartozik bele a sírás. Az nem opció és kész.
- Ő nem olyan! - csóválom meg a fejem hevesen, talán túlzottan is tiltakozva, de erről igazán nem tehetek. Tudom jól, mire gondol a nővérem, ennyit már én is tudok a témáról, de ő nem olyan és kész. - Tök rendes és egyáltalán nem balhés. Hugrás, úgyhogy nem hiszem, hogy ilyesmi járkálna a fejében.
Na, igen, a házam tagjai nem éppen arról híresek, hogy lányokat használnak ki már szinte az első randevú alkalmával. Mi vagyunk azok, akik félénkek, pont ezért is tartom abszurdbak Lioneah gondolatmenetét. Különben is: ő mindig mindenben csak a rosszat látja. Persze, jól esik, hogy rámutat erre az eshetőségre is, de szerintem nincs rá okom, hogy ilyesmitől tartsak.
- Meg hát nem is ő érdeklődik irántam, hanem én iránta – mutatok rá egy másik fontos szempontra. - Szóval, ennyiből biztonságban vagyok, akár még ki is kosarazhat.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-12-30, 13:46



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Oké, fogjuk rá. - rántom meg végül a vállamat. Nálam már az is nagy dolog, ha valakire ráhagyok valamit és nem kötekszem a végtelenségig minden áron, de az a helyzet, hogy tényleg annyira meglepett az, hogy pont tőlem kér tanácsot és hogy pont ilyen témában, hogy nem igazán tudok még csak elég undok se lenni vele, pedig megérdemelné. Hogy miért? Mert... csak! - Ha nem lenne bonyolult jól sejtem, hogy nem tőlem kérnél segítséget hozzá? - érdeklődve döntöm oldalra a fejemet. Na itt van a kötekedés, mert hát mégis csak olyan bonyolult lehet elcsavarni egy srác fejét, főleg ha az ember még csak annyi idős, mint ő... egyébként is nem értem ilyen fiatalon mit akar a fiúktól. Én se akarok semmit, ő meg már játssza itt a felnőttet... mekkora marhaság! Azt se tudja eszik-e vagy isszák a fiúkat, meg aztán sejtelme sincs róla, hogy milyenek. Mind csak azt akarja, de nem én fogom erről kioktatni Sashát, amúgy is elvileg Nick dolga, hogy megvédje az erényünket. Háh... hát nálam máris elcseszte az egészet, Sarah pedig a jó ég tudja, hogy hol tart ilyen téren. Ő a legidősebb, kétlem, hogy szüzességi fogalmat tett volna.
- De csak ismered nem? Mármint tudod azért a neve meg van? Vagy megláttál valami helyes srácot és még meg se merted szólítani? Nem értem miért kell... bonyolítani és miért nem mész oda hozzá, de... oké. - újra csak a vállamat rántom meg a fejemet csóválva. Sose értettem az efféle bonyolult női praktikákat, hogy miért nem lehet csak úgy tenni valamit és kész, miért kell utalgatni, meg célozgatni, meg finoman a tudtára adni, mert hülye és magától nem jön rá. Ha már érdekli valaki, akkor vagy lép, vagy nem, nem is értem, hogy mi ebben olyan bonyolult. - Biztos, te ismered, vagy gondolom valamit akkor tudsz róla, hogy miket szeret és jobban bírja-e a sima bonbont, mint a sütit. - persze az is kérdés, hogy Sasha tud-e egyáltalán sütni. Otthon nem láttam még a konyhában, ami persze nem jelenti azt, hogy nem is járt ott, hiszen én se jártam ott túl gyakran, így aztán mások ottani ténykedéseit se leshettem meg. Ezek után persze csak még jobban meglep, hogy tőlem vár sütési tippeket... na ebben aztán végképp Sarah tudna segíteni neki, vagy a házimanóink egyike.
- Hogy én? Szerinted tudok sütni? - azt hiszem a kérdésben ott a válasz. Nem járok gyakran a konyha körül. Palacsintát tudok, néha kijárok a konyhába, kaptam is már e miatt büntető munkát, mert persze akkor teszem, amikor nem kellene, vagyis tettem, amikor még nem voltam egyetemista.
- Oh jesszus! Úgy viselkedsz, mint egy... hisztis kölyök! Szóval tizenhat éves a srác? Hát nem adod alá az biztos, de az világos ugye, hogy nem viselkedhetsz így, ha egy idősebb fiúval akarsz kikezdeni? - nem foglalkozom a hisztijével, meg a visszanyelt könnyekkel sem. Nem szokásom nagyon meghatódni mások miatt és most sem teszem. Azért persze ott motoszkál a fejemben a gondolat, hogy azért ennek rossz vége is lehet. Hiába Sarah az aggódós, néha... mondom néha valahol igaza is van, ezért kicsit visszavéve a hangerőből és a stílusból pillantok rá újra. - Oké... nyugi, de ha ez a srác tizenhat azért tudsz róla valamit? Tudod a fiúk elég problémásak, főleg ilyen idősen és abban Sarahnak igaza lenne, ha most itt lenne, hogy ők eléggé ugyanarra mennek rá. Te meg még csak tizenhárom vagy Sasha, a srácok meg... _azt_ akarják... tudod ugye? - oké általánosítok, de az én hátteremmel, amiről persze senki sem tud ez talán érthető. Annyi testvéri érzés viszont azért még bennem is van, hogy ne akarjam, hogy Sasha ugyanazt megtapasztalja, mint én, főleg hogy ő nem olyan erős, az tuti, hogy összetörne. Nem, azért ennyire kötődöm a testvéreimhez.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-12-26, 20:23


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ó... Váó!
Teljesen megdöbbentett a dolog, hogy Lioneah egyétért velem valamiben, ez amolyan szokatlan valaminek számított mifelénk. Komolyan, ha kari lenne, akkor nővérem mondata most egy díszdobozban várná, hogy rábukkanjak és kibontsam. Eszméletlenül ritka az ehhez hasonló alkalom, ami engem illet, nem is emlékszem, hogy valaha is egyetértettünk volna bármiben is.
- Hozzám képest felnőtt vagy – fűzöm keresztbe a karjaimat, miután zsebre tettem a pálcám, melyet nővérem megmentése érdekében rántottam elő. Fura, hogy Lio pont most veszi elő azt a kártyát, melyet Nico szokott állandóan az orra alá dőrgölni... Máskor annyira szívesen hangoztatja azokat a jogokat, melyek tizennyolc évesen megilletik. - Különben is, nem elköltözni akarok otthonról, csak felkelteni egy srác figyelmét... Mégis, mi ebben annyira bonyolult?
Fogalmam sincs, miért van szükség arra, hogy egy ilyen egyszerű dolgot túlkomplikáljunk. Tetszik egy fiú, szeretném, ha észrevenné, hogy a világon vagyok, és igen... mindennél jobban szeretném, ha szerelmes lenne belém. Soha életemben nem éreztem még ehhez hasonlót sem, a korombeli fiúk teljesen hidegen hagytak, hiszen annyira gyerekesek. Nem mintha én annyival komolyabb lennék náluk, de valami oka csak van annak, hogy nem ők hoznak lázba, nem igaz? Különben is: ha jobban belegondolok, az a három év korkülönbség csak most gáz, ahogy öregszem, már nem lesz annyira ciki. Elvégre, az sem furcsa, amikor egy tizenöt éves lány jön össze egy nála három évvel öregebb sráccal. Én viszont nem tudok még két évet várni, mert simán lehet, hogy addig itthagyja a Roxfortot. Most kell lépnem az ügyben vagy minden esélyem elszáll.
- Felőlem... - vonom meg a vállam, amikor Lio kezdi magát kényelmetlenül érezni. Ugorjuk át, engem nem zavar, egyébként sem szeretem az érzéseiről faggatni, hiszen nagy eséllyel nem sok van neki. Oké, egy ember sem lehet szívtelen, nagy eséllyel a nővérem sem az, de annyira jól játssza az érinthetetlent, hogy simán elhiszem neki a dolgot. Elvégre, akkor sem sírt, amikor meghalt az aranyhala otthon, pedig nagyon szerette. Ha valaki ilyesmi hír hallatán nem omlik össze, akkor annak valóban nem sok érzelme lehet.
- Nem tudok a közelében lenni – vonom meg a vállam fancsali képet vágva. Hogy legyek a közelében egy tizenhat éves fiúnak anélkül, hogy ne jöjjön rá a dolgokra? Emellett pedig ott vannak a haverjai is, nem hiszem, hogy hanyagolná őket az én kedvemért. Lioneah ezt nyilván nem tudhatja, még csak nem is sejti, kiről van szó, nehéz lesz így bármiben is tanácsot kérni tőle, ezt azért be kell látnom. - A Valentin-nap az jó ötlet. Szerinted értékelné, ha én magam készítenék neki valami finomságot?
Az ötlet jó, a kivitelezés már kevésbé lesz az, tekintettel arra, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Habár, otthon a házimanónk nyilván segítene, a gond csak az, hogy februárban nem mehetünk haza. Itt lógjak le a konyhába? Nem egy bonyolult dolog, bármikor megteszem, amikor kedvem támad hozzá, de sok időt sosem töltöttem még ott. Márpedig, egy tortát megsütni nem egy-két perc, gondolom én legalábbis. Lioneah ebben már aligha lehetne a segítségemre, ő is hozzám hasonlóan konyhaanalfabéta.
- Tudsz valami jó receptet véletlenül?
Az tényleg véletlen lesz, mivel Lio otthon még a konyha közelébe sem megy, de magamban azért nem adom fel a reményt. Talán – mélyen legbelül – egy mesterszakács, aki eddig rejtegette a képességeit.
- Nem vagyok gyáva! - veszem magam védelem alá. Tessék, eddig bírta a nővérkém, neki aztán tényleg nem sokáig megy az, hogy bárkinek is jót akarjon, ez valahogy nem ő. Komolyan, mi baja van azzal, hogy nem merek egyik pillanatról a másikra a nekem tetsző fiú elé állni? - Csak nem akarom elrontani az esélyeimet, ennyi az egész! Különben is, mire megyek a hülye javaslataiddal, egy tizenhat éves fiút nem ilyesmik ér...
Az ajkamba harapok, majd gyorsan a szám elé kapom a kezem és hatalmas szemeket meresztve pislogok az előttem álló Lioneah-ra. Nem az zavart, hogy esetleg megsértettem, ezen ő hamar túllép, inkább az volt itt a gond, amit az előbb mondtam. Ajj, miért kell nekem rögtön visszavágni? Ezzel csak magamra hozok bajt.
- Mindegy – nyelem le a feltörekvő könnyeimet, majd hevesen megrázom a fejem. Valahogy annyira megalázottnak érzem magam, pedig Lio még csak le sem reagálta az előbbi kijelentésemet. Őt ismerve azonban volt pár tippem a szövegét illetően. - Felejtsd el az egészet, amit mondtam.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-12-23, 21:15



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vannak dolgok, amikben úgy sem fogjuk tudni meggyőzni egymást és engem nem is érdekel különösebben, hogy ő hogy áll az élethez. Nem az én dolgom, ha majd jön a nagy felismerés és ráébred, hogy mi lesz az emberrel, miután kilép a való életbe... hát majd akkor jön rá, hogy nem olyan szép és kellemes minden, mint ahogyan ő gondolta eddig és hogy a bátyánk, vagy akár a nővérünk is meghalhat és utol érheti őket a vég, bármennyire is azt hiszi, hogy nem és hogy a kis élete olyan nagyon tökéletes.
E miatt viszont eszméletlenül meglep a tény, hogy tőlem akar tanácsot kérni, főleg hogy szerelmi ügyben, hiszen én meg a szerelem két egymástól rendkívül távol álló dolog, hiszen még csak pasival se láttak soha és nem is tervezem, hogy a jövőben ez valamikor is megváltozzon.
- Igen, végül is... tényleg igazad van. - bólintok egyet, kivételesen egyetértve vele, ami lássuk be azért nagyon-nagy ritkaság közöttünk, de tény nem fogok miatta álmatlanul forgolódni az ágyamban, hogy vajon mi lesz, ha ne adj isten valakivel szerelembe esik. Nem izgat különösebben, majd ő szépen megoldja, amúgy is nagyon fiatal még az ilyen bonyolult érzelmekhez. Az is lehet, hogy csak beképzeli magának, mert valaki egy kicsit kedvesebben szólt hozzá, mint az átlag.
- Felnőtt? Én meg azt hittem senki se szerint se vagyok alkalmas az önálló életre. - szökik fel kissé kétkedőn a szemöldököm. Lássuk be, hogy nem szoktak túl sok jót feltételezni rólam, most pedig Sasha szerint én vagyok a felnőtt, aki mindent olyan jól tud és mindenben olyan okos? Hát na, erre azért nagyon nem számítottam, csoda, hogy nem nevetem el magamat, talán csak a meglepettség nem engedi. Az újabb kérdésénél már viszont nem bírom, főleg amikor a szívem megdobogtatását próbálja ecsetelni. Na itt már tényleg elnevetem magamat, csak pá pillanat után hagyom abba, amikor egyértelművé válik, hogy ő viszont pontosan így lehet ezzel, no meg hogy a kérdést is tényleg komolyan gondolja.
- Szerintem ugorjunk, én meg a felnőtt és... akinek a szívét dobogtatja valaki... ne már Sasha, te se gondolhatod komolyan. - tényleg nem értem, hogy hogyan gondolhat effélére, de inkább tovább lépek ezen a témán szépen és kész, haladjunk tovább, hátha valami olyat is kérdez esetleg, amire válaszolni is tudok, mert az eddigiek nem voltak éppenséggel olyanok.
- Öhm na jó... - szünetet tartok és határozottan elkezdek gondolkodni, mert láthatóan tényleg választ vár tőlem és ez még arról is elvonja a figyelmemet, hogy mennyire utálom ezt a témát és hogy mennyire nem vagyok alkalmas arra, hogy egyáltalán beszéljünk róla, vagy hogy én merüljek fel hasonló esetekben. - Ha érdekel az a srác... és olyan kedves gondolom légy a közelében, azt csinálják a lányok nem? Ha szereti a csokit adj neki, vagy majd... Valentin-napon, akkor tuti vágni fogja mit akarsz. Vagy csak hívd el ide-oda baráti alapon, aztán majd valami alakul, gondolom... mást úgy se nagyon tehetsz. Ha meg gyáva vagy hozzá, akkor hagyd a fenébe és kész. - vonom meg végül a vállamat. Persze a változatosság kedvéért most sem vagyok kimondottan kedves, de azt eleve sejthette, hogy nem leszek majd, úgyhogy nem lepődhet meg túlságosan. Azért a magam módján próbálok segíteni neki, még ha tényleg nem is értek az ilyesmihez, tőlem már ez is nagy szó.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-12-13, 15:05


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Ne aggódj, nélküled is túlteszem magam a dolgokon, nem lesz gond.
Igazság szerint nem hittem abban, amiben Lioneah, nem voltam annak a nézetnek a híve, hogy sokkal kevésbé érintene fájdalmasan mások halála, ha nem kerülök túl közel hozzájuk. Idegeneknél ez rendben is lenne, de a családomnál ezt nehezen tudnám kivédeni. Különben is, az ember nagyon magányos lesz, ha nincs kit szeretnie, nem hiszem el, hogy a nővérem barátok nélkül is boldog lenne. Elvégre, akkor nem vágna olyan képet, mint aki folyamatosan citromot tart a szájában. Meg nem lenne ennyire undok és még folytathatnám a dolgot. Nem, Lioneah sem hiszi el azt magának, amit most mond. Ennyire nem lehet érzéketlen.
- Egy szóval sem említettem, hogy nem ér rá – vonom meg a vállam, miközben mindenfelé nézek, csak Lioneahra nem. Talán mégse kellene őt faggatnom, ez így olyan ciki.. De Saraht? Ő addig faggatna, amíg mindent el nem mondanék neki, ezt pedig nagyon nem szeretném. Nicholas pedig fiú, mit értene ő ehhez? Viszont Lio szintén a testvérem, és – bár nem jövünk ki túl jól egymással – ő az egyik olyan ember, akinek ki tudom önteni a lelkemet. Nekem már az is bőven elég, ha meghallgat. Mondjuk, van esélye annak is, hogy valamikor fordul a kocka, összeveszünk, ő pedig bosszúból rohan Nickhez beköpni. Ez azonban még messze van, mondhatni, távoli jövőkép csupán, egyelőre a célra összpontosítok magamban. - De ő olyan anyáskodó, érted? Nem szeretném, ha aggódna értem, nem akarok senki féltett kistestvére lenni, te pedig nem féltesz, úgyhogy ez mindenképp melletted szól, nem igaz?
Nyilván nem hatná meg, ha bajba keverednék, most sem kezd neki sápítozni, hogy túl fiatal vagyok, nem kellene még, hogy ilyeneken járjon az eszem, különben is, a tanulmányaim sokkal fontosabbak, blablabla... Sarah ezt tenné, könyvekkel kergetne vissza a hálókörletembe, és minden bizonnyal megkérne valakit, hogy tartsa rajtam a szemem egy ideig. Lioneah azonban kit kérne meg? Nincs sok barátja, hugrásokkal nem is ismerkedik, mert lenézi őket, úgyhogy ez most igen jól jön számomra.
- Nem – csóválom meg a fejem. - De már felnőtt vagy, csak konyítasz valamit ehhez, nem igaz?
Reménykedve pillantok rá, elvégre, levették már róla a nyomjelet, akkor varázsolhat iskolán kívül, amikor csak akar, ez mindenképp nagy valami az én szememben. Pluszban, ő is lányból van, nem igaz, hogy nem nézett meg még egy fiút sem életében, ilyen nincs.
- Nincs valaki, aki tetszik neked? - teszem fel a kérdést némileg bizonytalanul, hiszen azért mégis Lióval beszélgetek, nem tudhatom miként reagál erre. Egyik pillanatban még kedves, a másikban már nem, így működik az én testvérem. - Aki tényleg megdobogtatja a szíved, amikor elmegy melletted vagy csak rádmosolyog?
Igen, ezt érzem én is, amikor Sung-yeun közelében vagyok. A Roxmortsban való beszélgetésünk óta mindig odaköszön nekem, amikor összefutunk a klubhelyiségben. Az egész nem több pár másodpercnél, de nekem már akkor vidámabban telik a napom. Persze, nem várom azt, hogy Lioneah kiöntse nekem a szívét, ő nem olyan típus, egyelőre elég egy igen vagy nem szócska is, attól még nem dőlne össze a világ.
- Jó, hát a sminkelés egyébként sem való még nekem – húzom el a számat, nem is vonzott annyira a dolog, de megtettem volna, Sung-yeun kedvéért mindent. Ha ő a barna hajú lányokat szereti, akkor befestem a hajam, ennyi. Nekem mindenképp megérne ennyit ez a dolog, szeretnék tetszeni neki. - Meg nem is fontos, nem hiszem, hogy ő az olyan lányokat szeretné...
Ő? Ki az az ő? Remélem, Lioneah nem kezd el faggatózni, mert úgyse mondom el neki az igazat, majd kitalálok valamit, nekem az úgyis nagyon menni szokott.
- Elsősorban kedves – nyögöm ki bizonytalanul nővérem kérdését hallva. Ezzel sem jutunk messzire, de legalább már ennyi információt meg tudtam vele osztani. - Szereti a barátait, ő is a Hugrába jár, és jól néz ki...
Most már komolyan össze kellene kapnom magam, ennyi információ hallatán az sem jut sokáig, aki évek óta boldog házasságban él. Sok konkrétumot azonban nem tudok róla, azt pedig, hogy külföldi, nem akarom elmondani a nővéremnek, hiszen még ide sem sok ázsiai diák jár. Egyből rájönne a kilétére.
- Édesszájú – vágok rá hirtelen valamivel konkrétabb információt, miközben diadalittasan pillantok fel. - A Mézesfalásban akadtunk össze, de a fiúknál nem működik a csoki-cukor, ugye?
A lányok esetében sokkal hamarabb, de a srácoknál... Nem tudom, nem volt még velük dolgom, az én évfolyamtársaimat sem merném ezzel lekenyerezni, nemhogy egy hatodikost.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-12-11, 15:26



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nem akarok ott lenni, amikor felébredsz az álomvilágodból, mert... nagyon fog fájni és nem lesz nálam zsepi. - engem aztán nem tud megbántani, vagy megsérteni, azzal gondolom tisztában van, de hogy úgy tesz, mintha okosabb lenne és többet tapasztalt volna nálam... hát az igenis nevetséges és esélye sincs rá. Nem, az ő békés kis életében minden jó és szép és azt hiszi, hogy nem is mehet tönkre, de majd meglátja, hogy mi lesz, ha egyszer megkapjuk Nick halálhírét. Ő még nem érezte át igazán a szüleink halálát, de én igen, úgyhogy könnyen tesz úgy, mint aki mindent olyan jól ért... aztán majd meglátjuk. Inkább az érdekelne, hogy mit akar tőlem, mert oké mondjuk, hogy segített és cserébe hajlandó vagyok meghallgatni, hogy mit akar, de ettől még nem leszünk jó testvérek hirtelen és én sem leszek éppenséggel kedves vele. Jó lenne lezárni az értelmetlen csevej részét, inkább megbeszélni, hogy mi az, amit pontosan akar tőlem és ha ez meg van, akkor majd megpróbálhatok végre kezdeni valamit ezzel a másik nem kis problémával, ami az engem követő állathadat illeti. Csak szépen fokozatosan vegyük a problémákat.
Várakozóan pillantok rá, csoda, hogy nem kezdek el dobolni az ujjaimmal, bár jó eséllyel azért nem, mert nincs hol, hiszen nincs nálam sem asztal, sem más, a fűz törzsén meg csak nem lehet, hiszen ha túl közel mész, akkor szó szerint kinyír, ahogyan most velem is próbálta. Amikor végre kiböki, hogy mit akar rendesen elkerekedik a szemem. Igen, sikerül elérnie, hogy hirtelen köpni-nyelni ne tudjak, mert őszintén szólva nem számítottam rá, hogy majd pont nekem tesz fel egy ilyen kérdést, vagy is az én véleményemet kéri ki. Én és a fiúk... jesszus!
- Sarah tényleg nem ért rá? - ez bukik ki belőlem először, hiszen amúgy miért engem kérdezne egy ilyen témában? Sosem láthatta, hogy közöm lenne bármilyen sráchoz is, nem szoktam fiúkkal beszélgetni igazán és még csak közöm se volt egyhez sem. Elég érdes ahhoz a modorom, hogy bárki is próbálkozzon nálam, nem elég bátrak hozzá és őszintén szólva én örülök ennek. Végül csak sóhajtok egyet és elhúzom kicsit a számat. - Sasha én... nem igazán értek ehhez, a fiúkhoz, vagy... a sminkeléshez. Látsz rajtam effélét? - tényleg nem értem, hogyan merültem benne pont én fel, amikor nem vagyok az a kimondottan népszerű alkat. Az eddigi karácsonyi bálokat is mind következetesen elkerültem, nem tudom, hogy miért lenne más a helyzet most, vagy akár a jövőben. Tényleg nem értem a dolgot.
- Na jó... milyen az a fiú? Valamit csak tudsz róla, amiből ki lehet indulni nem? - azért tényleg meglepett a kérdéssel, pont e miatt nem vagyok annyira morcos, mint amilyen általában szoktam lenni, pedig szó se róla azért nagyon undok tudok lenni, de valahogy sejtem, hogy már csak a kérdést is iszonyú nehéz lehetett feltennie, nekem meg főleg, úgyhogy nem illene még ezzel kapcsolatban is szemétkednem vele, legalábbis lehetőség szerint nem nagyon... De igazán jó tippeket attól még nem tudok adni neki, mert tényleg nem értek hozzá.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-12-05, 18:08


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

- És ha mindent tudok, akkor mi bajod van?
Nem vártam más reakciót Liótól, ő mindig ilyen agresszív volt, bármivel is mentem a közelébe, talán pont ez az oka annak, hogy annyira kerülöm. Most viszont vele kell beszélnem, ezt nem mondhatom el Nicónak, esetleg Sarahnak, hiszen ők nagy eséllyel nem vennék jó néven a dolgot, de Lioneah-t az ilyesmi teljes mértékben hidegen hagyja. Ő nem aggódik értem, nekem pedig jelen esetben pont erre lenne szükségem. Az viszont egyszerűen már egyáltalán nem fűllik a fogamhoz, hogy tanácsot kérjek tőle... Az egója legyezgetése azért elég távol áll tőlem, nagy eséllyel nem is indítok nála túl jól ezzel a viselkedéssel, de ha meg se próbálom, akkor miként tudnék tükörbe nézni? Meg persze ez nekem fontos is, szóval le kell nyelnem a békát, bármilyen kellemetlen is a dolog.
- Jó, majd igyekszem megfogadni a tanácsod – felelem olyan hangon, amely nem bosszantja fel a kelleténél jobban a nővéremet, de persze nála sose lehet tudni, mikor mivel húzom ki azt a bizonyos gyufát. Mindig olyasmire robban, amire egyáltalán nem számít az ember, ezt pedig a mai napig nem sikerült kitapasztalnom. Ezek a hülye szövegei pedig... Nem szeretem a pesszimista embereket, én mindig igyekszem a dolgok jó oldalát nézni, erre pont az én testvérem lett ilyen... Kezelhetetlen.
- Hogy mit?
Zavartan pislogok Lioneahra, miközben egyik lábamról a másikra állok, magamban azon töprengve, miként tudnám úgy előadni a dolgokat, hogy ne jusson eszébe kinevetni engem. Mondjuk, a kezdet már rég rossz, nem megy ez nekem, talán mégse ő lenne erre a legalkalmasabb ember, de akkor mégis kihez menjek oda tanácsot kérni? Ő értené meg legjobban a jelenlegi helyzetemet, és ha sokkal, de sokkal kedvesebb ember lenne, akkor most nem kellene ilyen kínos pillanatokat átélnem, de akkor is meg kell szólalnom.
- Öhm... Tudod, van egy fiú – ujjaimmal ösztönösen az egyik hajtincsemhez nyúlok, majd a fülem mögé simítom, miközben eszembe jutnak azok a barátságos, sötét szemek. Soha életemben nem láttam még olyan meleg tekintetet, és nem hallottam ilyen gyengéd nevetést egy sráctól sem. Azt hiszem, teljes mértékben beleszerettem, ha lehet ilyet mondania egy tizenhárom éves kislánynak. Ő viszont nálam sokkal idősebb, tizenhat éves, és nekem tanácsra lenne szükségem. Persze, Lióval nem közlöm a dolog eme részét, hiszen akkor ő is kiakadna, de valamennyire megpróbálom hasznomra fordítani a helyzetet. - És tetszik...
Rendben, a dolog legzavarbaejtőbb részén már túlvagyok, ennél kínosabb már nem lehet a történet, hacsak nem járatom le magam még ennél is jobban. Körbenézek, miközben Lioneah nevetésére várok, majd gyorsan folytatom:
- De tudod, ő nem olyan, mint a többi srác, nagyon rendes... Csak nem tudom, mivel tudnám felhívni magamra a figyelmét.
Elfintorodok. Lioneah nem bízik az emberekben, így nagy eséllyel most is csak azt fogja mondani, hogy felejtsem el a dolgot és menjek játszani egyet, majd ha nőttem pár évet, visszatérhetünk a dologra. Nekem azonban most kell a tanácsa, így nem fog tudni lerázni.
- Arra gondoltam, talán segíthetnél pár dologban... Sminktippek, öltözködési tanácsok, esetleg valami apró ajándék.
Igen, valami ilyesmivel hívhatom fel magamra a figyelmét. Nem vagyok jártas a fiúzásban, de a környezetemben sok lány van, akik már tapasztaltabbak, de egy idegennel ilyesmit megbeszélni... Lióban sokkal jobban megbíztam, a nehéz természete ellenére is. Ő biztos közli velem, ha esélyem sincs valakinél, ebben mindenképp bízhatok benne.
- Tudsz benne segíteni, vagy keressek valaki mást? - nem rabolom az idejét, ha nem vállalja a dolgot, de szeretném, ha belemenne.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-12-02, 18:02



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem válaszolok neki csak összeszorítom a számat és igyekszem a magam erejéből megoldani a helyzetet és kimászni a kulimászból, amibe sikerült belekerülnöm. Nem vagyok profi, de menni fog, mert mindig megy és ez az eset se képez kivételt, majd meglátja. Nekem nem mondja meg, hogy mit tegyek, mikor feküdjek le és mikor ne, főleg nem fogok a kis dögök mellé, amik folyton rám akarnak mászni, mert hülyét kapok tőlük. Nem arról van szó, hogy félek a bogaraktól, hanem irtózom tőlük, főleg az ilyen kis apró dögöktől. Jelenleg tehát nem érdekelnek Sasha szavai, szépen kitérek a fa elől, amíg végül meg nem úszom a dolgot és úgy fest nem kapok sem pofont a fától, sem csípéseket, mert mintha a kis dögök is szétszéledtek volna, legalábbis egyelőre úgy fest.
- Oh persze, a kis Sasha mindent tud, a kis Sasha ismeri a világot és tudja, hogy most minden szép és jó és biztonságos és persze Nicknek nem lesz semmi baja, mert nem önfejű, mint én is. Fogalmad sincs milyen bajokba keveredik folyton. - gúnyos mosollyal rázom meg a fejemet. Annyi naiv és persze tőlem lehet az, de ne nekem magyarázza már, hogy más lett a világ és minden szép és jó, mert ez... baromság! Nem volt annyira régen, hogy a szüleink végleg távoztak az élők sorából és nem volt olyan régen az sem, ami velem történt, sőt az sem, hogy bosszút álltam érte, szóval nekem ne próbálja megmagyarázni, hogy minden rendben van, mert nem fogom bevenni és a bátyánk... - Jobban járnál, ha te is a legrosszabbra készülnél fel, akkor nem ér majd annyi csalódás. - vetem még oda, mielőtt a földet kezdeném megint vizslatni, de nagyon úgy fest, hogy egyelőre nem jön több ízelt lábú, szóval egyelőre úgy fest kezdek rendben lenni. Legalább ennyit ért, hogy Sasha megjelent.
- Előbb Sarah jön a sorban, tudod, hogy ő a legidősebb Nick után, úgyhogy az ő idegeire mehetsz maximum, az enyémekre nem. Engem amúgy se érdekel, kiskorú vagyok, nem bíznának rám nálam kisebbeket. Szóval... mit akarsz? - szökik fel végül a szemöldököm. Engem aztán próbálhat kioktatni és próbálhat efféle fenyegetésekkel jobb belátásra bírni, de nagyjából esélye sincs. Ennél én sokkal nehezebb eset vagyok, bár erre már jó eséllyel sikerült rájönnie. Nem fogom csak úgy elfogadni, amiket mond, hiszen gőze sincs róla, hogy milyen voltam régen és hogy mik történtek velem, vagy épp hogy azóta. Nem sok értelme van, hogy megpróbál hatni rám, amíg nem ismeri az életemet. Nick is az utóbbi hetekben változott csak meg valamelyest, előtte vele is épp elég gond volt, Sasha csak szimplán szemellenzős és ezt nem hajlandó felfogni, vagy meglátni.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-11-24, 12:32


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

- Jó, de akkor ne engem okolj, ha a fűz eltalál, csak mert te nem vagy hajlandó szót fogadni!
Kezdek úgy beszélni, mintha legalább tíz évvel idősebb lennék a nővéremnél, de ez most egyszerűen kikívánkozott belőlem. Bosszant, hogy ennyire makacs és még azt a tanácsot sem fogadja el másoktól, amit jószándékkal adnak. Most komolyan, mi baja lenne, ha lehasalna? Nem mondom, hogy mindent megoldana, mert nem, de legalább kisebb eséllyel találnák el a fa csapkodó ágai. Amíg áll, addig sokkal könnyebb célpont, ezt neki is tudnia kellene, ha már olyan fene nagy esze van.
- Sajnos, igen... - szűröm ki a fogaim között. Lio tényleg elég utálatos tud lenni, ha akar, ehhez pedig megerőltetnie sem igazán kell magát, de mire is számítottam tőle? Kezdtem már megbánni, hogy utánajöttem és szóltam neki a fáról. Megérdemelt volna egy kiadós pofont tőle, legalább észhez tért volna. Bár, amilyen mogorva most, talán még ő ütötte volna meg a Fúriafűzt. Néha igazán meg tudja lepni az embert. Ha olyanja van, akkor még a tanárokat is helyreteszi. Rá aztán már nyugodt szívvel lehet használni a hangulatember kifejezést.
- Jaj, téged senki se tud kioktatni, menj már! - csattanok fel én is, miközben a kezemben lévő pálcám is megérzi hirtelen jött indulataimat és kisebb szikrákat szór magából. Az ilyen szócsata szinte mindennapos volt köztem és a nővérem között, ha egymás közelében voltunk, de akkor is sikerült seperc alatt kihoznia a sodromból az ehhez hasonló kijelentéseivel. Senkinek sem fogadott szót, teljesen mindegy volt számára, mennyi idős volt az illető, nem érdekelte. Ha úgy gondolta, hogy neki van igaza, akkor annak úgy kellett lennie, de még akkor sem volt hajlandó bocsánatot kérni, amikor kiderült, hogy tévedett. Nem, olyankor konokul hallgatott, vagy mindenkit elhordott mindennek és lelépett otthonról. Volt olyan, amikor napokig haza se dugta az orrát, másoknál aludt. Mondjuk, személy szerint nem bántam a dolgot, mert olyankor legalább csend volt. Volt kiabálás elég, amikor Nick megunta a dolgot és hazarángatta. - Szerintem te még soha senkire sem hallgattál!
A szüleinkre sem, habár erre már tényleg nem emlékszem, hiszen nem sok minden maradt meg abból az időből, amikor még éltek. Csupán annyi derengett, hogy sosem voltak otthon, és valami különleges eseménynek számított, amikor mindenki otthon volt, de Lioneah veszekedései valahogy nem rémlettek. Talán akkoriban nem is volt ilyen konok? Nem tudom, tényleg nem, az is könnyen előfordulhat, hogy csak én vagyok ilyen buta, vagy a fene se tudja.
- Nick tud magára vigyázni! - veszem védelembe bátyánkat, miközben mérgesen meredek Liora. Igen, nála Nick a közellenség, minden rossznak az okozója, aki csak a bajt hozza ránk azzal, hogy anyuék nyomdokaiba lépett. Tisztában vagyok azzal, hogy veszélyes ez a szakma, de ha valaki aurornak megy, azt jól kitanítják, nem igaz? Nick egyébként sem fut neki semminek sem meggondolatlanul, én legalábbis így gondolom. Az pedig kifejezetten nem tetszik, hogy Lioneah szerint ő is úgy jár, mint anyáék. - Attól, hogy te titkon ebben reménykedsz, még nem biztos, hogy bekövetkezik. Anyuék ideje óta sok minden változott, ezt te is tudod...
Konkrétan mi? Fiatal vagyok még, nem ismerem annyira a minisztérium szabályait, erre is csak egy beszélgetésből következtettem, amit volt szerencsém hallani, ismét nem szándékosan. Nick arról panaszkodott valakinek, hogy egy bizonyos év alatt nem mehetnek felügyelet nélkül bevetésre, pedig apuék idejében engedélyezett volt az ilyesmi. Tehát ezen minden bizonnyal változtattak. És még mi máson?
- De tudod mit? Ha mégis bekövetkezik ez, akkor gondoskodom róla, hogy te is ugyanolyan nehezen boldogulj velem, mint most veled Nicó...
Nem kívánom a bátyám halálát, isten ments, de nem hagyhatom, hogy Lioneah azt higgye, nyert ügye lesz, ha bekövetkezik a dolog. Kicsi az esélye annak, hogy ő lesz a gyámom, mert neki aztán semmi felelősségtudata sincs, nem lenne könnyű dolga, annyi szent. Sarah sokkal jobb lenne erre a posztra, ő szinte majdnem olyan, mint anya.
- Én sem fogadok neked szót, állandóan elmegyek majd otthonról minden szó nélkül, és akkor majd rájössz, milyen nehéz helyzetben van most Nicó.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-11-22, 13:02



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
Félfüllel figyelek a szavaira és a hangjára, de azért nem viszem túlzásba a dolgot, hiszen jobban érdekelnek a kis dögök, amik nem akarnak az istennek se békén hagyni és távol maradni tőlem. Kezdenek teljesen kiidegelni. Nem arról van szó, hogy félek tőlük, jó részben arról is, de a legnagyobb gond, hogy nem hagynak békén. Más, ha van körülötted pár bogár és úgy elvannak és megint más, ha rád akarnak mászni. Az már azért sokkal parásabb.
- Nem fekszem le, hagyj békén! - megpróbálom átugrani őket és megindulni legalább kifelé, elhajolgatva az ágak elől, ha már Sasha ennyire ezt akarja, de hogy nem fogom magamat levetni a fűbe, az is holt biztos, főleg mert így is épp eléggé kiborítanak a bogarak, nem szándékozom még közelebb kerülni hozzájuk és a fűz akkor is agyonvághat, ha a földön fekszem nem igaz? Akkor meg mégis mi értelme lenne egyáltalán? A sok ugrálásnak hála végül azért csak kijutok, lesöpröm magamról a fűz által felvert port és földet és persze kellően morcosan nézek Sashára, annak ellenére, hogy végül is ő volt az, aki az első nagyobb pofán csapástól megmentett. Tudom... nem szép tőlem, de ez van, már tudja, hogy úgyis minden miatt harapok, még ha a másik jót akar is.
- Persze, hogy jól vagyok, látod nem? - morranok oda, de már nem is rá nézek, hanem megint a földet vizslatom erőteljesen, hátha tovább követnek azok a ki dögök, de úgy tűnik, mintha most nem lenne körülöttem semmi sem, hiába nézem át tüzetesen a füvet mindenhol, ahol csak lehet, még se látok semmit, ami érdekes lehet, egy bogár se, semmi.
- Néztem, de követtek azok a bogarak. Egyébként is én vagyok az idősebb, semmi jogos, hogy kioktass! - karba fonom a kezemet, aztán persze jön a jól ismert kulcsmondat is. Na persze Nicolas, az utóbbi időben azt rebesgetik, hogy elkezdte összeszedni magát. Én ebben nem hiszek. Nem foglalkozik évek óta semmivel, lecsúszott, és csak szórakozik, iszik és ha jól tudom mindenféle kétes ügyekbe keveredett, volt ott póker és minden más. Nem értem, hogy miért ő a gyámunk, ha magáról se tud igazából rendesen gondoskodni, szóval nem kérek a kioktató dumából, főleg nem úgy, hogy pont a bátyánkat veszi elő.
- Na persze... te mindig őt véded, pedig ha tudnál róla dolgokat, amiket én... A mi kis tökéletes bátyánk, aztán majd telesírhatod a párnádat, amikor ő is ott hagyja a fogát valami küldetésen, mint anyáék. - ciccegve csóválom meg a fejemet. Ő is tudja, hogy ez így megy, az aurorok nem élnek sokáig, szóval kár is ezzel traktálnia engem. Nic... persze, majd ő lesz a megváltó. Nem él majd sokáig, hiszen a szüleink is meghaltak, megölték őket, az auroroknak ez a sorsa és nekem sokkal könnyebb eleve utálni a bátyámat, mert akkor nem lesz olyan pocsék érzés, amikor majd meghal.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-11-17, 19:47


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Hát persze, hogy Lioneahnak most kell értetlenkednie, mikor máskor is tenné, ha nem egy olyan helyzetben, amikor az lenne a legjobb, ha odafigyelne a dolgokra. De nem, a mindig magabiztos nővérkém most bizonytalanodik el. Nem hiszem ugyanis, hogy az én hibám lenne a dolog, hiszen teljes hangerővel kiabáltam rá, ezért igazán nem okolhat engem. Márpedig fog, ha bekap egy gyomrost a Fúriafűztől, ebben száz százalékig biztos voltam. Eőszeretettel kente ugyanis a saját hibáit másokra, ez lassan már évek óta szokása volt. Mert ugyebár a tökéletes Lioneah nem hibázik, mindig más miatt rontott el valamit. Így megy ez...
- Feküdj már le, Lioneah!
Fogalmam sincs, hogy a nővéremnek miért pont most kell játszania a hülyét, de kezdett kissé idegelni a dolog. Hiába sietek, a fúriafűz sokkal gyorsabb, ráadásul Lioneah már rég a hatósugarába került, már csak pillanatok kérdése volt, hogy mikor lendül meg az egyik ág és kapja telibe őt. Ez azért nem játék, ő is tudhatná, mennyire fájdalmas egy ilyen sérülés, úgyhogy ha nem szeretné Madam Pomfrey vendégszeretetét élvezni napokig, akkor most szót fogad és engedelmeskedik.
- Nem bántanak, csak hasalj már le! - örülök neki, hogy sikerült elkerülnie az első csapást, de továbbra is az ágak közelében álldogált, melyek immár vadul hadonásztak, újabb célpontot keresve maguknak. Bosszant, hogy még ilyenkor is csak a bogarak ellen védekezik, mintha azok lennének olyan veszélyes valamik, miközben sokkal kevesebbet foglalkozik magával a baj forrásával. - Mit érdekelnek azok a kukacok? Másra figyelj!
Hát, de legalább ma annyit megtudtam, hogy mitől fél Lio a legjobban, márpedig a bogaraktól. Kevés olyan embert láttam eddig, akik ilyen kis izéktől paráztak volna, miközben a fúriafűz megpróbálta elintézni őket. Szerencsére, ezt a növényt nem nehéz elintézni, ha az ember elég fürge és körültekintő, no meg nem vonja el másvalami a figyelmét. Drága nővérkém azonban viszonylag jó kis célpont volt számára, hiszen nem sokat mozgott, csak ide-oda lépegetett, azt is leginkább a bogarak elől. Lehet, kap tőlem karácsonyra egy bogárgyűjteményt. Kíváncsi vagyok, milyen fejet vágna hozzá...
Szerencsére Lio hamar észbe kap, majd elindul kifelé a csapkodó ágak elől, de tekintetét továbbra is a bogarakon tartja. Na, de komolyan, ki hitte volna, hogy pont ez a gyenge pontja? Testvérek voltunk ugyan, de Lioneah annyira igyekezett előttünk erősnek mutatkozni, hogy én magamban tényleg azt hittem: nem fél semmitől. Elvégre, folyamatosan ellent mondott Niconak, emellett pedig olyan furcsa alakokkal haverkodott... És pont ezektől a kis jószágoktól ijedt meg ennyire? Nofene...
- Jól vagy? - kérdezem bizonytalanul a nővéremet, amikor végre biztos távolságba ér az ágaktól. Nem futok oda megvizsgálni, mint más tenné a testvérével, hiszen az enyém aligha díjazná a dolgot. Nem, Lio csak ellökné magától a kezem, ez nyilvánvaló. Magamban azért kissé örülnék, ha sikerült volna beszereznie egy kisebb vágást. Legalább megtanulná, hogy néha nem árt óvatosnak lennie. - Mit kerestél te a fűz közelében? Néha nem ártana figyelni, merre mész...
Mintha én olyasvalaki lennék, aki meg tudja zabolázni Liot. Várhatóan leszedi a fejem a nyakamról, de az szinte mindennél biztosabb, hogy egyáltalán nem fogja megszívlelni a tanácsomat. Lioneah már csak ilyen... Ha rájön az öt perc, akkor csak elindul előre és ha valami véletlen útban van, egyszerűen csak felrobbantja, ő ugyan ki nem kerüli. Jó, kissé elszaladt a fantáziám, de belőle mindent kinézek.
- Nico mondta már párszor, hogy ha teheted, ne keveredj bajba... - folytatom nővérkém oktatását, pedig tényleg semmi foganatja sincs ennek az egésznek. Nem baj, kitartó vagyok, de komolyan. - Őt veszik elő, ha bármelyikünkkel is történne valami, ezt te is tudod jól, nem?
Mostanra biztos a fejmosás, amiért ki merem oktatni, de valamit tennem kell az ügy érdekében. Ha Lioneah a gyengélkedőre került volna néhány bogár miatt, akkor Nicót veszik elő, és el is vehetnek minket tőle... Azt hiszem, annak idején aláírt valami papírt, ezért maradhattunk együtt, így pedig felelős lett értünk.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-11-14, 15:13



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
Valami nagyon nincs rendben. Nem értem, hogy miért jönnek utánam ezek a kis csúszómászók. Nem vagyok halálosan allergiás a bogakra, de azért az hátborzongató, ha több is követ egyszerre és láthatóan nem akarnak leakadni rólam, akármivel is próbálkozom, pedig még csak nem is megyek egy vonalban és nincs nálam semmiféle kaja, amivel bevonzhatnám őket, mert mondjuk a hangyák eléggé ráfüggnek a kajamaradékra, vagy a darazsak az édesre, de komolyan nincs nálam az ég világon semmi sem, még sem kattannak le rólam. Arra sem figyelek, hogy mi van még a közelemben, mint mondjuk mögöttem egy nem épp ölelgetésre váró és barátságos fa. Nem is mennék normál esetben a közelébe, de ez most cseppet sem mondható normál esetnek. Lehet, hogy az ősz miatt állt a feje tetejére a világ? Pedig ez inkább tavasszal lenne érthető, ezeknek a dögöknek nem kéne már hibernálva lenni, vagy valami?
- Mi van? - csak a nevemet hallom meg még hozzá ismerős hangon, de ezt is csak tompán fogom fel, még mindig főleg a kis dögökre figyelek és nem nézek fel. Épp ilyenkor kell megtalálnia a húgomnak is... jellemző. Magyarázkodhatok majd neki, hogy miért menekülök a bogarak elől. Na most pont erre van szükségem, de komolyan. A felszólításra csak csak kétkedőn szökik fel a szemöldököm, hogy tényleg nekem mondja-e egyáltalán. Viszont legalább megtorpanok és körülnézek kicsit. Arra eszmélek, hogy éppen sikerül elhajolni egy tőlem pár centire elsuhanó ág elől. - Baszki! - cseppet sem úrinőként csúszik ki a számon a nem valami lelkes reakció, hiszen éppen csak sikerül megúsznom a csapást, valószínűleg Sashának köszönhetően, de nem fogok itt nekiállni hálálkodni neki, főleg hogy ez pont elég az egyik kis dögnek, hogy a fűszálak után feljusson a cipőmre. Idegesen rázom meg a lábamat, legalább ennek hatására repül pár métert és már csak a maradék öt marad.
- Persze, majd még le is fekszem közéjük! Ez az izék nem hagynak békén, mi a franc van itt meghülyült a természet? Vagy csak a bogarak nem vágják, hogy nem vagyok valami állatbarát típus? - ezt félig magamnak morgom, félig talán a húgom is hallhatja, de legalább már megmoccanok és bár nem vetem magamat hasra, de a fától távolodni igyekszem kerülgetve az ágakat. Esélyes, hogy ha beljebb jutok, akkor komolyabb baj is lehetett volna belőle, vagy még lehet is? A pálcámat viszont továbbra is a földre szegezem magam előtt, aztán elmormolom az első igét is, amitől egy kis részen megremeg előttem a talaj és egy része kisebb gödör formájában beomlik. Ez hátha eltéríti őket az útjuktól, vagy legalábbis hátráltatja őket. Nem akarom összegányolni a cipőmet azzal, hogy összetaposom őket, de ha nem hagyják ezt abba, akkor én isten bizony nagy pusztítást fogok itt végezni, na persze az után, hogy kicsit eltávolodtam a fűztől, ami mintha azóta is azt figyelné mikor jutok elég közel, hogy kapjak tőle egy istenes jobb horgot... vagy balt, franc se tudja, hogy van ez a fáknál. Amúgy is a fúriafűz tuti, hogy emberellenes, vagy élőlényellenes, mi a fenéért tartják itt a birtokon, ahol bárkit elgyepálhat büntetlenül?


[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sasha.McCaine
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 15
ϟ Hozzászólások száma : 138

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-11-06, 20:02


Lioneah & Sasha


[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem megy a tanulás, egyáltalán nem, valamiért nem fog az agyam, hiába is erőltetem. Pedig meg kell ragadnia benne valaminek, ha már vettem a fáradtságot és leültem tanulni, de hát ez olyan, mint a szivacs... Valamiért kifolyik belőle a tudás. Irigyeltem is Saraht, amiért olyan őstehetséggel áldotta meg a sors, hogy a Süveg a Hollóhátba passzolta le és még a tanárok is elismerően nyilatkoztak róla. Tudom jól, mi a véleményük róla, hiszen gyakran szeretik az orrom alá dörgölni, hogy mennyire nem vagyok olyan, mint a nővérem. Persze, név szerint nem említik, de csak nem Lioneahra gondolnak...
Hamar feladom hát a leckét és nem is éppen a legjobb értelemben. Kinn süt a Nap, és noha tisztában vagyok ama aprócska ténnyel, hogy odakinn sokkal hidegebb van, mint idebenn, valamiért mégis jobban vonz a szabad, mint a füzeteim kőkemény rabsága. Pedig ellen kellene állnom, de hát nem igazán küzdök, mert csak... Nem akarok, na. Mégis, ki az a lélektelen ember, aki erre kárhoztatna egy tizenhárom és fél éves lányt?
Felkapom hát a vékonyka kis kabátom az ajtó mellett álló fogasról, majd lerobogok a lépcsőn, hogy egy kis friss levegőt szívhassak. A klubhelyiség tömve van, mindenki tanulgat, de bennem ugyan nem ébresztenek bűntudatot, mert ugyebár, ha oda se nézek, akkor aligha látom meg, hogy olyasmit csinálnak, amit nekem is kellene. Ahelyett pedig, hogy visszafordulnék, még megszaporázom a lépteim, majd olyan gyorsan igyekszem a folyosó felé, amennyire csak tudok. Elvégre, amíg nem lépem át a Hugrabug termeit nagyon is esélyes, hogy meggondolom magam. Ezt pedig én szeretném a legkevésbé.
Hatalmas kő esik le a szívemről, amikor lábaim a folyosón kötnek ki, ahol már jó pár diák lézeng, többségük természetesen hugrás. Úgy néz ki, nem csak én vagyok ilyen vakmerő, tényleg nem értem, miért nem a Griffendélben kötöttem ki. A tanárokkal dacolni igazán nagy dolog, főleg akkor, ha átváltoztatástant kellene tanulnom. Már előre végigfutott rajtam a hideg, ahogy magam elé idéztem McGalagony ajakpréselését. Borzalmas, de komolyan. Én viszont mindezek ellenére sem futamodtam meg, igazán jól vettem az akadályokat, pacsit nekem!
A Nagyterem felé veszem az irányt, miközben azon töprengek, talán nem ártana vacsoráznom valamit, mielőtt kimegyek. Azonban abban a pillanatban meggondoltam magam a tervemet illetően, amikor némileg távolabb tőlem megpillantottam egy ismerős alakot. Lioneah szintén ugyanezt az időt választotta egy kis csavargásra, én pedig úgy döntöttem, talán ma végre alkalmas lesz közelebb kerülnünk egymáshoz. Mondjuk, Lio természete nem éppen egy angyali valami, mint amilyen például én is vagyok, szóval elég messze esett a McCaine fától, de hát akkor is... Esély neki is jár, nem igaz?
- Lio! - kiáltom el magam a szembejövő tömegben, azonban nővérem vagy alkalmi süketséggel keresi a kenyerét, vagy tényleg nem hallott meg, rendületlenül ment ugyanis előre, egészen addig, amíg ki nem ért az udvarra, én pedig el nem vesztettem szem elől. Remek, most aztán rohanhatok utána, holott nem igazán van kedvem ahhoz, hogy lekiabálja a fejemet a helyéről. Ő már csak ilyen kis mogorva, én pedig olyasvalaki vagyok, aki már csak azért sem adja fel, időről-időre próbálkozik akkor is, ha kegyetlenül visszautasítják.
-  Elnézést – préselem át magam két mardekáros között, majd futólépésben szelem át a folyosót és lépek ki immár én is a hatalmas tölgyfaajtón. Körbenézek és szinte azonnal meg is pillantom testvéremet, aki a Fúriafűz irányába igyekszik. Nyugodt léptekkel indulok el irányába, hiszen már nem fogom szem elől veszíteni, elvégre csodás a kilátás a birtokra, nem sokan vannak, belátom szinte az egész terepet.
Nem sokkal később én is utolérem, azonban, amikor észreveszem, hogy hátrál valami elől, bizonytalanul megtorpanok, végül észreveszem a baj forrását: mindegyik olyan lény, melyektől Lioneah tart valamennyire, olyan az egész, mintha valami Lioneah-ellenes találkozóra jöttek volna. Szívesen elnézném még a jelenetet, azonban amikor észreveszem, hogy nővérem merre hátrál, ösztönösen elkiáltom magam:
- Lio! Mögötted!
Időközben a pálcám is előkapom és begyorsítok, hogy szükség esetén segíthessek a nővéremnek. Arra természetesen már nincs időm, hogy megkeressem azt a bizonyos görcsöt, melynek hatására a növény megdermed, minden másra azonban sokkal több van:
- Feküdj!
Csak remélni merem, hogy még pont időben szóltam és Lioneah nem kezd el lelkesen értelmetlenkedni, a Fúriafűz ugyanis máris támadásba lendült...
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, szöveg, egyéb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lioneah McCaine
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 203

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-11-06, 19:10



Sasha & Lioneah
[You must be registered and logged in to see this image.]
Egyre hidegebb van, ami nem különösebben zavar, viszont a benti tömeg annál inkább, e miatt is döntöttem úgy, hogy kijövök sétálni egyet. A séta jó, felfrissíti az elmét, jót tesz a testnek... bla-bla... nekem csak szimplán nem volt kedvem most mások közelében lenni. Hallottam megint ezt-azt, főleg a bátyámról. Nicolas már megint zavaros ügyekbe keveredett, Astrid mondta. Persze gondolom nem akart terhelni vele, de attól még baromira sikerült. Nem fogok aggódni a bátyám miatt csak azért sem! Pedig állítólag látták Roxmorts sötétebb negyediben többször is az utóbbi időben. Valami háztársa, vagy ki, bár nem értem az egészet. Astridnak valami megfigyelő rendszere van, vagy szándékosan megy ő utána a bátyánknak, hogy mindent tudjon róla? Teljesen értelmetlen, ha Nick ki akarja csinálni magát, akkor úgy is megteszi és nagyon remélem, hogy engem nem figyeltet. Vannak nekem is stiklijeim, bár a suliból viszonylag ritkán lógok ki, de néha mégis csak kell, mert unalmas itt bent, hát ez van.
Most viszont kivételesen nincs ilyen célom, tényleg csak egy kis laza séta és egészen addig sikerül is, amíg azt nem veszem észre, hogy valami követ... azaz nem is csak egy valami, mert egy valami még nem zavarna különösebben. Az idegességem csak nő, amikor észreveszem hogyan mocorog a fű több helyen is körülöttem. Az volt a cél, hogy kicsit körülnézek, megnézem a tavat, meg ilyesmi, de ha minden mocorog körülötted akkor kellően megzavarodsz és elfelejted, hogy mivel is akartál eredetileg foglalkozni.
Szóval a fű rendületlenül mozog körülöttem, én pedig most már csak megállok, mert a szél ilyen mértékben nem fúj, úgyhogy nem vágom, hogy mi a jó élet lehet az oka egyáltalán. Körül is nézek hátha valaki más okozza mondjuk, esetleg látok-e valakit pálcával a közelben, de nem nagyon mászkál most kint senki sem első ránézésre. Aztán meg is látom az elsőt, valami giliszta lehet, ami épp túrja ki magát a kemény földből, mellette valami más bogár. Ezek hogy élnek ebben a hidegben? A rosszabb az, hogy felém közelítenek és még másik pár, vagy fél tucat kis apró izé.
- Na jó... tűnés! - persze csak az orrom alatt morgok, mert hát tudom, hogy a kis dögök nem értenek semmit, én viszont határozottan hátrálni kezdek. Előkerül a pálcám is, azt pedig észre sem veszem, hogy amerre háttal lépdelve tartok az pont a Fúriafűz, ami közismerten annyira nem szereti, ha megközelítik. Ezt viszont most nem igen veszem észre, túlságosan leköt, hogy a bogarakat próbáljam elzavarni. Még toppantok is egyet magam előtt, mert általában a rovarok tudják, hogy merre nem jó menni, ahol valaki más van, aki nagyobb. Oldalra lépek, majd a másik oldalra, de semmi, folyamatosan közelítenek és jönnek utánam, mintha totálisan rám lennének kattanva. Nem szoktam én állatokra varázsolni, mégis csak érző lények, vagy mi fene - jó oké kifacsart gondolkodásom van, hogy az emberek felé nem érzek ilyen gátakat -, de most még az is lehet, hogy a dögök alatt kicsit berobbantom a talajt, akkor csak elhúznak valami más irányba.
[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


mert amit akar,
a lélek árán veszi meg.
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Indulat ellen harcolni
nehéz,

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-10-27, 11:06


Ég a gyertya ég


[You must be registered and logged in to see this image.]


Talán ez a rejtély, ez a feladat tényleg segít abban, hogy kicsit jobban érezzem magamat és sikerüljön összeszedni magam. Van mire koncentrálnom és nem arra kell gondolnom, hogy mit művelt anya és a nővérem, hogy a nénikém meghalt, hanem hogy van valami még a háttérben, amiről még csak sejtelmem sincs, hogy micsoda, de szeretném minél előbb kideríteni és remélem, hogy sikerül is. Valentine segít, így biztosan sokkal könnyebb lesz. Igazából magamról sem gondoltam volna, hogy olyasmire jutok, hogy mondjuk be akarjak törni valahová, de ha csak így tudhatjuk meg a válaszokat, mert valamiféle titok itt biztosan lappang, akkor ez a jó megoldás. Végül is tudunk varázsolni, úgy pedig sokkal könnyebb dolgunk van, de abban igaza van, hogy rendesen meg kell ezt az egészet szervezni, csak úgy oldhatjuk meg jól, hogy ne bukjunk le és ne legyen baj belőle.
- Köszi! Még... sose törtem be sehová, de úgy tűnik, hogy ezt is el kell kezdeni valamikor. - mosolyodom el és még kicsit oda is bújok hozzá. Nem, igazából cseppet sem zavar az, hogy megsimogatja a fejemet, sőt felettébb jól esik és hát miért is ne esne jól, ha egy barát támogat. Valentine-nal pedig már épp elég régen jóban vagyok ahhoz, hogy egy ilyen gesztus ne hozzon zavarba, főleg hogy tudom ő egyébként is nagyon nyílt típus mindenkivel, nem kell ezt félreértenem.
- Akkor ezt te intézed, a hoppanálás a te feladatod, én megpróbálok addig utána nézni, hogy vajon kik költöztek be oda, írok az egyik szomszédunknak, egy kedves idős néni, úgy többet tudunk majd. - azért kicsit én is ráncolom a homlokomat mit hogyan tudunk majd megoldani, de szerintem menni fog ez. Csak ügyesen kell mindent összeszervezni, főleg azt, hogy ne legyen baj belőle, ha egy éjszakát nem töltök a kastélyban, hiszen Val egyetemista, neki ez nem gond, de esetemben... ha az már jóval nehezebb eset. - Beszélek majd Megannal, ő biztosan segít és nem lesz gond. Nem fog lebuktatni, hogy nem alszom egy éjszakát a kastélyban. Jól van, én... - feltápászkodom, bár a dobozt egyelőre még a földön hagyom, hogy Val is felálljon és úgy rendesen meg tudjam ölelni. Mondjuk jó sokat kell nyújtózkodnom, de ez nem gond, sose zavart, hogy Valentine ennyivel magasabb nálam. - Köszönöm, hogy segítesz! Akkor a falunapon, addig mindent elrendezek. - nyomok még egy puszit is az arcára, csak aztán kapom fel a dobozt, hogy végül elszeleljek a kastély felé. Sokkal jobban vagyok, az már egyértelmű. Az, hogy csinálnom kell valamit, leszervezni ennek az egésznek a hátterét azért tényleg nagyon sokat segít és a kedvem is jobb lett. Persze ettől még a nénikém halott, de... legalább van, amivel foglalkozhatom a kesergés helyett és van is aki segít benne. Így azért sokkal jobb a helyzet.

//Köszönöm szépen a játékot! Imádtam! Val olyan cuki! *-* szivecske //

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Halihóóó! :3  


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Valentine Pitt
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 21
ϟ Hozzászólások száma : 40

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-10-23, 14:21


Lena & Valentine

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]

Végre sikerül kicsalnom belőle egy őszinte mosolyt, így talám kicsit sem meglepő, hogy egy ezer wattossal viszonozom az övét. Az meg csak pláne, hogy végül is segítettem neki utat találni a jövője felé. Van, hogy az ilyen véletlenül hangosan kimondott gondolatok valami értelmes felé vezetnek, még ha ez általában nálam nem is olyan gyakori dolog. Nekem főleg hülyeségek szoktak megfordulni a fejemben.
- Ugyan, igazán nincs mit - az előbbi mosolyom és egy könnyed vállrántással intézem csak a dolgot. Tényleg véletlenül csúszott csak ki a számon, amire gondoltam, nem igazán érdemel hálát a dolog. Meg hát, sokkalta inkább kéne most koncentrálnunk a kulcsra. Egy kész rejtély, hogy mivel is lehet kapcsolatos ez. Nekem igencsak könnyen beindul a fantáziám, szeretem az ilyen izgalmas dolgokat, a lendület pedig magával ragad, szokás szerint. Azt viszont ne is gondoltam volna, hogy Lena is ilyen könnyen, lényegében saját magától úgymond, felpörög. Ez tetszik, nem ilyennek ismertem, de határozottan tetszik ez a lépése.
- Ne aggódj, nincs ezzel semmi baj, nagyon jó ötlet - végigsimítok a haján, egyfajta jutalomként. Elvégre, a hátát nem veregethetem meg, az kicsit furcsa lenne. Ahelyett ez is megteszi, én nem idegenkedem attól, hogy megérintsem őt, és kétlem, hogy őt annyira zavarhatná, már megszokhatta tőlem, hogy ilyen közvetlen vagyok.
- Ugyan, Lena! Tudod, hogy mindig benne vagyok az ilyen izgalmas dolgokban! - rákacsintok, és kiegészítésképpen még egy magabiztos mosolyt is megvillantok. Biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, ha valami izgalmas dologról van szó, mindig benne vagyok, imádom a nyomozásokat is, ha pedig ezzel még neki is segítek, akkor pláne, hogy benne vagyok. Soha nem lenneék képes cserben hagyni őt. - Én már tudok. A falunap pedig tényleg jó lesz, biztosabb az iskolán kívülről indulni. Meg, az sem ártana, ha sötétedéskor, vagy éppen az után mennék, mert jó, hogy nincs felétek nagy forgalom, de hátha valaki éppen kinézne... Gondolom, arra felé vannak más varázslók is, ők is könnyebben kiszúrhatnak minket. Nagyon óvatosnak kell lennünk, így pedig nem feltétlenül érsz vissza az iskolába még aznap. - A tarkómat vakargatom, amint fejben elkezdem kidolgozni a tervet, néha-néha felpillantva Lenára, hátha van valami hozzáfűznivalója.

[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]




[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

A boldogság olyan érzés, mint a normálisnál kisebb gravitáció.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Lena Youngmay
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 130

TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása 2016-10-09, 20:31


Ég a gyertya ég


[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom, hogy ideje lenne elgondolkodnom azon, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de valahogy még eddig nem sikerült, de talán igaza van, akár még ez is közel állhatna hozzám és ha ő mondja... még az is könnyen lehet, hogy eldőlt, hogy mit kezdek magammal jövőre, de azt hiszem még a végső döntés előtt a végére kell járnom ellen az egésznek, vagy hát járnunk, ha már segít nekem ebben. Valentine... ő mindig is olyan igazán kedves volt, aki valahogy képes az emberből a legjobban kihozni és persze most is meg tudott nyugtatni, pedig én aztán nem vagyok az a típus, aki bárkinek is azt mondaná, hogy törjön be valahová, de ha most nincs más lehetőség, akkor úgy fest, hogy kénytelenek leszünk.
- Köszönöm, még az is lehet, hogy ezt választom végül. - azért kap egy mosolyt, még ha látszik is még most is az arcomon, hogy sírtam, legalább már addig eljutottam, hogy nem potyognak folyamatosan a könnyeim. Most azért mégis csak ott az eltökéltség is, hogy kiderítsem mi is ez a kulcs és mi köze van a nénikémhez.
- Lehet ebben is bőven igazság, azt hiszem akkor derül csak ki, ha utána járunk, de mégis előbb próbáljuk meg ott, még ha... én nem is szoktam effélét javasolni. - jól van, azért egy kicsit behúzom a nyakamat, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen meglepő ez tőlem. Szoktam azért rosszaságokat csinálni, de tény, hogy elég ritkán és most sem egy megszokott dolog, hogy be akarok törni valahová, ebben igaza van, de most mégis csak a nénikémről van szó és egy olyan rejtélyről, aminek a végére akarok járni. Szóval, ha nincs mit tenni, akkor kiderítem, hogy mi ez a kulcs és miért nem kerülhetett az anyám kezébe.
- Akkor... akkor tényleg segítesz? Nem félsz, hogy nagy baj lesz? Na jó... Banbury-ben élünk, a nénikém is, nem túl nagy város és annak is a határán, szóval vannak szomszédok, de nem valami nagy a tömeg felénk és a mozgás sem. Csak nem is tudom, én... hogyan megyek oda? Ott a Roxmortsi hétvége, akkor nem leszek a kastélyban, de megszökni... vissza is kell érnünk. Te tudsz már hoppanálni? - na igen ez még segíthet, mert úgy kell tűnnie, hogy Roxmortsban vagyok, esetleg még Megan tud nekem falazni mondjuk egy éjszakát valahogy... ügyesen, szerintem meg tudnám kérni rá, de többet biztosan nem, hiszen ha órákra kell mennem, oda nem mehet helyettem és ha azt mondja beteg vagyok, tuti, hogy Madame Pomfrey addig nem áll le, amíg le nem megyek a Gyengélkedőre, amit persze nem tudok, ha egyszer nem vagy épp a kastélyban.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Halihóóó! :3


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
A sötétség körülvesz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: A Fúriafűz tisztása

Vissza az elejére Go down

A Fúriafűz tisztása

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

+

Similar topics

-
» Tisztások és környékük

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-