2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ginán kívül mindenki számára kicsit tisztul a kép, egyedül a griffendéles lány érzi amolyan álomszerűnek. Úgy kell az egészet elképzelni, mintha Dorothy Kansasból Óz birodalmába érkezik, és kiszinesedik minden. Itt is most ez történik, immár láthatják a tanárnő színes külsejét is, na meg a fiúcskát. Gina számára mindez lassabb folyamat, mintha álomból ébredne, de ha látja, hogy a többiek természetesen viselkednek, ő is elhiheti. Kath belecsíp magába, nagyon is éber ez az állapot, de nem hagyja nyugodni az a képzet, hogy úgy utaztak, mintha merengőbe buktak volna bele. Ha valaki más emlékében vannak, miért látják őket? Ilyenkor nem csak külső szemlélő lehet valaki? A familiárisaik nincsenek itt, és Kath a zsebeiben csak azt találja, amit amúgy is találna, a ruhája sem változott. Kathrine meg is tudja változtatni a bőre színét, a fenti példánál maradva átlényegülhet zöld bőrü Nyugati boszorkányba is, megmaradtak a képességei. Corvus a címert nézegetve fel tudja mérni, hogy nagyjából az ezerkilencszázas évek elején lehetnek, tehát vagy százhúsz évet rántotta vissza őket a különös kötés. Ami már csak azért is érdekes, mert akkor a két testvér még nem élhetett, vagy.. Ha az ükszüleik, akkor még kisgyerekek lehetnek, esélytelen, hogy a Roxfortban lennének. – Oh, nem kedvesem, ő most a misztikummágia tanár.. Milyen különös tantárgy, ugye? Azt mondják, ő nagyon messziről jött, a Roxfortban nem is tanítottak eddig ilyesmit.. Az egész nő eleve olyan furcsa, ébenfekete a bőre, hófehér a haja, és hegyes a füle, mint a tündérmanóknak.. – Ingatja a fejét a szőke tanárnő, pátyolgatja a fiút, aki áhitattal hallgatja minden szavát. Ebből talán az derül ki, hogy az a Ms. Callum már eleve tanár, aki eleve a tanárképzésben akar részt venni, természetesen nem a diákok konkurenciája. Corvus ellenben nem találja meg a könyvet a táskájában, mintha a múltban az a könyv nem is létezne. Gina fel tudja mérni a rácsokat, átférhetne közte, de nagyon különös sötét mágiát érez belőle. Nem biztos, hogy a szőke tanárnő tisztában van vele, hogy errefelé kéne menni, és az is érdekes, hogy az általa várt tanár-jelöltek sem érkeztek még meg. Biccent, hogy menjen csak a két lány a mosdóba, meg is mutatja, hogy a tömlöcök mellől nyílik épp egy, közben a kisfiú fejét simogatja. – Na aggódj kincsem, a kisállatok már csak ilyenek, ő már az angyaloknál van. Elviszlek majd holnap a faluba, hátha tudjuk őt pótolni. – A fiúcska csak hüppög, és most már látni, hogy egy dobozt szorongat a kezében, vélhetően van benne valami. A két lány tehát be tud menni a mosdóba (Ben is kint marad), ahol akár pisilhetnek is. A tükörben megszemlélhetik magukat, azok, akik voltak. Ellenben a tükör felületén mintha a szellemtábla betűi száguldoznának vadul. – Ne érintsd a láncot! //Határidő június 11, én írok június 12//
Maisie-Bee Levieva
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tekergők - a szellemtábla rejtélye 2022-06-02, 22:22
Próbálkozom, de bukta lesz belőle, már legalábbis annyiban, hogy nem sikerül a mesterkedés. Sebaj, ez egy fokkal jobb annál, mintha megneszelték volna, hogy idióták vagyunk vagy testkuruzsló bitorlók vagy akármi. - Logikusnak tűnik, de akkor hogyhogyb nem csak díszlet vagyunk? - nem, mintha sokat néztem volna Merengőbe, szóval lehet tévedek, de felmerül bennem a kérdésem okán melyet Kathnek intézek, hogyha emlékekbe kémlelnénk akkor mellettünk elhaladónak, körülöttünk történőnek kéne lássuk az események sodrát és nem lenne részöünk benne. viszont felmerül még valami bennem, amit meg kell osszak a lánnyal. - Ha kitalálhatjuk valahonnan, hogy milyen lvet írunk akkor kizárhatjuk azokat, akikről úgy véljük fiatalabban kellett meghaljanak. Mondjuk nem mintha elmondták volna a születési idejük.. - latolgatom kicsit Kathienek kicsit magamnak, amolyan suttogva gondolkodó módon. Madam Callum. Megemelkedik rá azért a szemöldököm és elgondolkodom rajta hirtelen, hogy vajon mennyi idősnek nézhetünk ki? A madam nekem idősebb boszorkányokra vonatkozó kifejezés, senki se mondta még, hogy madam Levieva, szóval.. oké, jelentésileg asszony, de inkább amolyan nagyságos asszony módon, nem kisasszonyként. Ezért is fura számomra. - Én meg megmosnám a kezem. Valamivel összekenhettem, zavaróan ragacsos. - csatlakozom a mosdóba menekülési stratégiához. A tükör hátha segítségünkre lesz rájönni, hogyan nézünk ki. Corvus és Gina úgy tűnik a maradást választják, én pedig szívesen csatlakoznék Kath-hez, hogy ne maradjunk pár nélkül sehol.
//IQ és Varázserő 25+17
Maisie-Bee Levieva carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
A színek hiánya elég furcsa. Még akkor is, ha én Ben és Maise megjegyzéseihez nem fűzök újabbat. Ahogy Carnivora hiánya is szokatlan, és cseppet sem tölt el boldogsággal. Persze akármilyen korban lévő, akármilyen alternatív Roxfortba csöppentünk, vélhetően itt még nem egy elterjedt dolog a familiáris. Minden bizonnyal azoknak sem volt, akiknek a helyére cseppentünk ebben a... emlék, álom, fantázia világban? Meglehet, hogy Kath-nek igaza van, és ez egyikük emléke. Azonban a megerősítésig nem jutok, mert felbukkan a francia nő, a fiúcskával. Így máris színjátékba kell kezdenünk. Pazar. De hát vélhetően csak akkor jutunk ki innen, ha végigjátsszuk a szerepünket. Maisie szokás szerint máris kezdi a ködösítő duma litániát. Sajnos nem sok eredménnyel, mert a nő úgy tűnik nem tart nekünk névsor olvasást. Persze miért is tenné, hiszen a fiatal pályakezdő felnőttek nem szokták elfelejteni, hogy kicsodák is valójában. Beazonosítani se igazán sikerül, ebben mindig is Corvus járt élen, ámbár MB csacsogására végül legalább ő bemutatkozik, még ha a saját kilétünkhöz nem is kerülünk túl közel vele. Közben pedig az sem kerüli ki a figyelmemet, hogy a fiúcska jóformán a nő fenekében van. Tehát ez több lehet egy egyszerű tanár-diák kapcsolatnál. Talán a nő a gyerek anyja, vagy olyasmi. Közben pedig a pálcámat is kitapintom a helyén, ami megnyugvással tölt el, legalábbis egy kicsit, ebben a furcsa absztrakt helyzetben. A nő szavai a fiúcskához nekem nem mondanak semmit sem. Bárki lehet az a Madame Callum. Ellenben Corvus máris keresi a kákát a csomón is. Ez annyira rá vall, hogy szinte kedvem lenne elmosolyodni rajta. Szinte. Az arcom továbbra is rezzenéstelen marad, ahogy megpillantjuk rácsokkal lezárt alagutat. Kath pedig már szabadulna a helyzetből, vagy legalábbis ideiglenesen rázná le a szőkét a "pisilni kell" játékkal. - Meglepő volna ha valami terv szerint haladna, elvégre ez a Roxfort, nem igaz? Esetleg mesélhetne erről az akadálypályáról és a pontos szabályokról addig, amíg Madame Callum megérkezik, és a drága barátnőm is meglátogathatja a mosdót addig. - vetem fel önmagamhoz képest igen udvarias, behízelgő formában a nőnek. Pálcát egyenlőre nem húzok, nem akarok elkapkodni semmit se. Pusztán hűvös, érdeklődő pillantásokkal mérem fel a rácsokat. Az egymáshoz képesti rácstávolságot, hogy van-e esetleg a belső oldalon elérhetetlen távolban egy felhúzó szerkezet, ilyesmik. Esetleg madárként átférnék-e a rácsok közt? Persze ez még nem segítene a többieken, de nem kizárt, hogy minden próbát egyesével kell megoldanunk. Bár ha van belső felhúzó szerkezet, akkor az már megoldás lehet ebben az esetben. Már ha tényleg tanárnak akarunk pályázni. Ami furcsa, mert sosem akartam ilyet, mégis egyre többen találnak meg azzal, hogy ebből, vagy abból korrepetáljam őket. Egyenlőre azonban halálos nyugalommal várakozok a többiek és főként a nő reakcióira. Még csak egy arcizmom se rezdül meg.
//Győztesek medálja: 4%
Gina Accipiter carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
[You must be registered and logged in to see this image.]Kigubancoljuk magunkat és csak az első néhány mondat rögtönzés után esik le, hogy egy gyerek is van a francia akctentusú nő mellett. Sajnos csak Roxforti címert látok rajta, így átsuhan a tekintetem a fiatalabb, kissé elveszett gyerekre, hogy őt nézzem meg magamnak. Hátha rajta látok valami ismerőset, például az emlékkönyvé avanzsálódott tankönyvből, ami hozzám került. Hiszen voltak benne képek, feljegyzések, belsős poénok, hátha valami utal a nőre vagy a gyerekre. - Az kéne még, hogy se szín, se hang, akkor lennénk igazán meglőve. - válaszolom csendesen suttogva Ben-nek válaszul. Együtt érkeztünk szóval talán az nem furcsa, ha beszélünk, csak az, ha a nő vagy a gyerek kihallja, hogy miről. Furcsa ez az egész, a színek hiánya, hogy hirtelen tanárpalántának néznek mindannyiunkat, pedig ha jól tudom én vagyok az egyetlen, akiben felötlött ez a pálya. Persze a tucatnyi többi mellett, hiába vannak már csak hónapok, hogy eldöntsem. A szüleim az Aurort akarják, mint körülbelül minden aranyvérű szülő, hogy közel legyek a hatalomhoz, de még mindig akkor éreztem magam legjobban az elememben, amikor prédikálhattam, taníthattam, és láttam a társaim sikereit, ahogy familiárist idéztek vagy éppen egy bájitalt vagy bűbájt sikeresen elvégeztek a segítségemmel. A familiárist, amit most éppenséggel senkinél nem látok. Mondjuk nem tudom egyelőre, hogy ebből az információból mi következik, de a farkas hiánya azért kicsit fancsalivá teszi a képemet. A francia boszorkányokkal pedig a legkevésbé se vagyok képben, arra ott voltak a Brooks-ok, akiknek a családja fele francia, de én a nyelvet és a kapcsolatokat se tartottam soha, szóval talán esélyem sincsen beazonosítani a nőt. Maisie szájmenésével sajnos nem kerülünk sokkal közelebb, a nő válaszában lényegében semmi sem biztos, minden kissé zavaros. Mondjuk ezt a részét megértem, hiszen tényleg abszurd, hogy ilyen fiatalon csak úgy elfelejtsük a saját nevünket, én se tudnám hogyan válaszoljak erre. Ahogy elkezd minket vezetni valahova azért kicsit gyanakodva, óvatos léptekkel követem, és egészen megtorpanok, amikor meghallom a beszélgetést közöttük. - Elnézést, Miss Rossesau, de úgy vélem ha Madame Callum is jelentkezni akar az állásra joga van velünk együtt eleget tenni a felvételi követelményeknek, ahelyett, hogy a háta mögött cselekedne. - szólok közbe, magabiztos, hideg hangomon, a szokásomhoz híven a kákán is csomót keresve és az ördög ügyvédjét játszva lassítva a cselekményeket, míg levegőhöz jutunk. Miután a pálcámat biztonsággal érzem, én inkább a könyvet kezdem el kitapogatni a táskámon keresztül, hogy megvan-e még, túlélte-e az utazást, bárhová, bármikorra is kerültünk. Minden esetre ezzel a kijelentésemmel Katherine játékába kapcsolódom be, hogy véletlenül se szaladjunk fejjel a falnak valami tanári posztért, miközben azt se tudjuk mi a fene folyik itt. Mondjuk mosdóba szokás szerint a lányok szoktak párossával menni és amúgy is a merev, parancsoló tartásból nem fogok felnyikkanni, hogy "nekemispisilnikellnéni".
// A győztesek medálja: 1%
Corvus Flint carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Ez tényleg nagyon furcsa helyzet és őszintén szólva csak kapkodom a fejemet a többiek reakciói között, de láthatóan senki se tudja mi van, ami ugye nem meglepő. Nem tudom, hogy Missy hibázott, vagy valami másról van szó, netán véletlenül aktiválódott valami, vagy az ősök keze van a dologban, de jobb vigyázni. Azért óvatosan belecsípek a sajár karomba, hogy lássam ez nem álom, vagy egyáltalán mennyire van nyoma egy sérülésnek, még ha az szimlán kipirosodó bőr is. - És, ha ez egyikük emléke? - súgom oda MB-nek, aki valahol mellettem halad, hiszen már itt ez a nőci és nem igazán teheti meg az ember, hogy csak úgy hangosan kimondja a gondolatait. Kockázatos lenne, főleg hogy elvileg ismerni kellene saját magunkat, de hát gőzünk sincs róla, hogy kik vagyunk, a nőci meg nem mondja meg, hiába próbálkozik MB. A Roxfortban pedig nem is lehet hoppanálni, akkor mégis hogyan jöttek ide... jöttünk... jajj ez nagyon zavaros. Vagy az időben ugrottunk volna? Azért megpróbálom kicsit megtúrni a zsebeimet is, hátha csak egymást látjuk normálisnak, de a nő mást lát rajtunk és valójában valakik testében vagyunk, azoknak nálunk van a holmija, vagy ez már túl nyakatekert? És persze gondolom mind körülnézünk itt vannak-e a familiárisaink, no meg működik-e a képsségünk, teszem azt tudom-e változtatni a bőröm színét, ami nem olyan feltűnő, csak hogy én lássam. - Hosszú volt az út, nem mehetnénk el előbb mosdóba? - vetem fel kicsit megköszörülve a torkomat, bár persze gőzöm sincs, hogy mégis honnan a jó életből jöttünk, de nem lenne rossz megnézni egy tükröt, hogy az mit mutat, netán valahogy kideríteni, hogy kik vagyunk, vagy kiknek kellene lennünk, vagy egyáltalán miért vagyunk itt. Ez a nő viszont a nyakukon van és nehéz mellette még csak megbeszélni is, hogy mi van. Jó persze az se ideális, ha csoportosan elmegyünk öten wc-re, de ha csak ketten leszakadunk már az is jó lehet, a többiek pedig majd valahogy kitalálnak valamit, vagy legalább időt nyernénk vele és nem kellene valami akadálypájával szórakozni, ami nem is tudjuk, hogy mennyire veszélyes.
Ben természetesen felsegít mindenkit, még Corvust is, ha szükséges, már kezdi is megszokni, hogy mindig egy kupacban ébrednek. Kis túlzással kezdenek amolyan testvérek lenni, kivéve persze Kathie-vel, akivel ennél jóval többről van szó. El is mosolyodik MB szavaira, hogy közbevesse a saját elképzelését. – Vagy mint egy néma burleszkben.. – Mindenesetre ahogyan nézelődnek, a fekete-fehér régies roxfortban feltűnik a fiatal öltönyös szőke nő, enyhe francia akcentussal, s nem tűnik meglepettnek, közel sem. És mivel hőseink nem cáfolják meg, elégedetten bólogat. Ha megfigyelik, az öltöny váll részén látható a Roxfort címere, de hogy mikori korszakot jelöl, abban nem lehetnek biztosak. – Jól van, igazán örülök. A listát most nem hoztam, lévén csak tudja magáról mindenki, hogy kicsoda, de mit is mondtál kedvesem? Beauford? Ismerősnek tűnik, de nem rémlik. Agatha Rossesau professzor vagyok. Angliában mentem férjhez, de a tanítás miatt megtartottam a lánykori nevemet. Nos mehetünk? Felkészültetek? – Foglalja össze kissé csacskán a nő, a fiúcska majd’ bele bújik a fenekébe, annyira ragaszkodó. Ha a professzor szoknyában lenne, akkor a kissrác biztosan ahhoz ragaszkodna. A fiatal nő lendületesen megindul a folyosók egyikén, mintegy magában dohogva, olykor leszól a fiúnak, amolyan beszélgetés jelleggel. – Nem lesz semmi baj, nyugodj csak meg. Kész csoda, hogy ha nem futunk össze Madame Callum-mal, nagyon pályázott erre az állásra. – Agatha olykor hátranéz, hogy az ötös rendezte-e a sorát, aztán hamarosan oda is érnek egy ráccsal lezárt alagúthoz. – Hm.. különös. Azt az információt kaptam, hogy innen indul az akadálypálya. Vehetjük ezt nulladik próbának. Akkor nektek kell kinyitnotok. -Lép hátra, karbafont nézzel eláll az útból, a fiúcska pedig még mindig a lábai környékén téblábol. Ha a nő várt is valakire, akik nyilvánvalóan nem a Tekergők, hol lehet az eredeti csapat?
//Határidő: június 2, én írok június 3 Egy iq próbát kérek mindenkitől, hozzá lehet adni a varázserőt//
Maisie-Bee Levieva
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tekergők - a szellemtábla rejtélye 2022-05-26, 10:16
Az események sodrában a színek ellopódnak én meg csak bámulok, mint borjú az új kapura. Kath kérdése zökkent ki igazán a merengésből. -beszarás! Mintha egy újságcikkben vagy történelemkönyvben lennénk. - meglapogatom a testemet azért biztos ami biztos, hogy feltűnjön ha valami nem stimmel és esetleg nem magamat érzem magam helyén. - Ha direkt csinálta akkor ő a legvagányabb boszorkány akit csak ismerek. Meg kell tanítsa ezt a varázslatot! - jut eszembe dicsérni Missyt, mert bár a helyzet bizarr de egy szinten nekem mégis tetszik, leesett tőle az állam rendesen. A megjelenó francia akcentusú személy kérdése hallatán próbálom letörölni a döbbenetet a képemről. Corvus és Gina belekezdenek a játékba úgyhogy a magam részéről én is csatlakozni kívánok, de olyan módon ami talán segítségünkre lehet. - Tök ciki vagyok, de még a saját nevemet is elfelejtem, nem hogy másikét ha izgulok. Azt mondták, hogy professzor.. ö.. Belford.. Beauford.. Lehet hogy nem is B-vel kezdődött? Na mindegy. Szóval hogy őt kell keressük de mindenképpen kérdezzünk rá nála a neveinkre, hogy jól írta-e fel a listájára. de nagyon érzékeny ám az önérzete szóval nem szabad neki előre megmondani a nevünk hanem az kell, hogy ő felolvashassa. Meg tudná mutatni merre találjuk? Jó lenne a nevekből tán rájönni, hogy kinek hisznek minket. Hátha megyünk vele valamire. Azért is dobom be ezt az ötletet. az meg nem zavar, ha szórakozott "professzornak" tűnök a fecsegéstől. Simán belefér, a helyzet adja magát.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tekergők - a szellemtábla rejtélye 2022-05-22, 10:01
- Tehát minden megkérdőjelezhető döntésemet fogjak a genetikára. Kösz Nagyi. - vágok vissza, ámbár ebben már csak valamiféle játékos csipkelődés van, semmint komoly feleselni, vagy vitatkozni vágyás. Tisztában vagyok vele, hogy az öreglány nem ezt mondta, és nem is így értette a szavait. De azért Corvusra még sikerült egyet jóízűen vigyorogni, ami tőlem azért annyira nem megszokott. Ámbár a nimfaság nekem sem jut első körben az eszembe. Persze mostanság a megszokottnál is erősebben érvényesülnek a druida képességeim, és sokkal jobban vonzódom a természethez, az erdőhöz, mint az épített környezeti elemekhez. De ezt betudom a druida erőm fejlődésének. Na meg a klausztrofóbiámnak. Mindig is rosszul érintettek a szűk, sötét, és zárt helyek. Ami pedig engem illet, én igyekeznék azt tenni, amit Missy mond, hogy minél előbb véget vessünk ennek az állapotnak. Még ha Melissa valamiféle gyanakvással is tekint Missyre éppen. MB beszólása a felmenőjének éppen csak nem kerüli el a figyelmem. Azt tudom, hogy baromi sok féltestvére, és bonyolult családi élete van. De arról fogalmam sincs miként vélekedik az anyjáról. Én csak azt tudom, hogy mindent megadnék érte, ha az enyémmel lehetnék. Ám ezen nem is töprenghetek túl sokat. Ugyanis a következő pillanatban már minden elsötétül, hogy valahol máshol találjam magam... ___________
Ahogy lassan magamhoz térek elfogadom Ben, vagy akárki segítségét a talpra álláshoz. Bár jónéhányat pislogok, és csak a többiek beszélgetéséből kezd leesni, hogy mi is az, ami nem stimmel a képpel. Talán csak azért ilyen lassú a reakcióm, mert pontosan ez a környezet az, amitől egyébként a sikítófrász szokott környékezni. - Kétlem, hogy ezt Missy akarattal csinálta. Valami nagyon félre mehetett. - vonom le a magam következtetését lassan. Közben pedig lassan leesik az is, hogy már nem érzékelem Melissát. Bár nem tudom, hogy ez megkönnyebbülés-e jelen félre csúszott helyzetben. Akármennyire is nem kedvelem amúgy. Ami pedig a fekete-fehérséget illeti, nos valami mellékhatása lehet a félre ment bűbájnak. Vagy fene se tudja, hogy mikor és mért vagyunk. Mármint ez a Roxforti katakomba, az biztos, de minden más... annyira fura. Sosem használtam merengőt, nem tudom hogyan működik. Így eszembe se jut erre gondolni. Inkább gondolnék valamiféle álomcsapdára, vagy ki tudja. Főként, hogy önmagunknak látszunk. Mármint fizikálisan is. De amikor a feltehetőleg szőke nő és a nyápicnak látszó fiúcska felbukkan már úgy vélem nincs más választásunk mint végig játszani ezt a dolgot, akárhova is vezet. Így csak egyetértően bólintok Corvus szavaira, mintegy helyeselve. Én nem fárasztom magam azzal, hogy próbáljam kitotozni ki a nő. Sosem voltam jó az ilyesmiben. S bár sosem vonzott a tanári pálya, de talán ez az az út, amit végig kell játszani. Mint egy mugli videojátékot. Nem mellekésen lehet a nő nem is egészen olyannak lát minket, mint amilyenek vagyunk. Hiszen elég fiatalok vagyunk. Bááár... Piton hány évesen is lett tanár? 18-19? Meglehet ebben a jelenben, ahova csöppentünk a befejezett 7. év az egyetlen kitétel a tanári állásra való jelentkezéshez. - Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetünk. - toldom még hozzá Corvus szavaihoz. Próbálva jó benyomást kelteni a fura öltönyös nőben. Talán így bemutatkozik, és útba igazit minket a következő lépéshez. Közben pedig óvatosan, egy nem túl feltűnő pillanatban még megtapogatom a saját pálcám, hogy az legalább a helyén van-e a bal oldalamon.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Corvus Flint
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Tekergők - a szellemtábla rejtélye 2022-05-19, 19:09
Gina közbeszólása a borról mosolyt csal az arcomra, de közben Sybille nagyon nincsen elragadtatva. - Nevezzétek magatokat aminek csak akarjátok, a vér nem válik vízzé gyermek, soha. - szólal meg a rosszalló, remegő hang és mivel nekem még egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a nimfa létünkre utal, én a vérmágia képességemre asszociálok. Furcsa ez a család, ekkora hatalmas ellentétekkel, Gina és Cody a gyógyítók, én pedig a... vérmágus... Ha fel is fedném, hogy nem vagyok vér szerint Flint, vajon mennyire érezném egyáltalán azt, hogy ők a családom? Gina a barátom, persze, hogy hasonló a kötelék, de Cody-val például egyetlen komolyabb találkozásom volt, amiben párbajban fitogtattuk a tudásomat. És a földre küldtem. Ráadásul a mardekárosok, akik cseszegetik az olyanokat, mint ő... stigmaként égett rám a múltam és sokan nem felejtik el, kétlem, hogy arra vágyna, hogy a családja tagja legyek. Azért azt nem mondanám, hogy túlságosan megkedveltem az öregasszonyt és azért nem akarok cserélni, de tény, ami tény, hogy néha hasznos volt a tudása a fejem hátuljában, amit megosztott, ha órán éppen villogni támadt kedve. Ahogy Maisie kis bepillantást ad a családjáról a Treat-nek szegezett szavaival kicsit összevonom a szemöldökömet, talán azért, mert próbálok olvasni a lányról, hogy a szavai mögött van-e fájdalom, düh, akármi, vagy csak tényszerűség. Mivel ez nem éppen az erősségem, ameddig ki nem mondja úgy se fogom biztosra tudni, ám nincs is időm erre gondolni. Ahogy összefonódik a kezünk, jobban mondva Sybille és Bryson keze valami meg áltozik a levegőben. A testem megfeszül, mintha azonnal sötét erők támadására készülnék, hiszen Merengőt még sosem használtam és a múltba se csöppenten soha.
***
Kikúszok a gubancból és módszereden térdre majd lábra állok, kicsit mereven leporolva a ruhamat es kisimitva az elere vasalt egyenruhámat. Kell néhány pillanat, amíg a tekintetem hozzászokik a tömlöcök környékének félhomályához, de valamiért ez a pillanat nem akar eljönni. Meresztem a szememet, amikor meghallom Katherine hangját és tudatosul bennem, hogy nem "érzékelem" magamban a vénasszonyt. - Nagyon úgy tűnik, de mi történt? Missy még is csak titokban egyszerűen kiszippantotta őket belőlünk? A színekkel eggyütt. - feltételetem, de valami sántit, mert mintha akkor történt volna a varázs, amikor a testvérek összekapaszkodtak, nem Missy miatt. Amikor megjelenik a szőke - tehát világosszürke - idegen nő bizalmatlanul szűkül össze a tekintetem. Viszont a kérdésre a válasz... Valójában igen. A szüleim valahol kissé tönkretettek a sok Voldemort, Grindelwald és egyéb sötét irányzattal, de tagadhatatlan, hogy amikor a barátaimnak segítek tanulni, elmagyarázok valamit vagy éppen familiárist idéztünk, jobban elememben éreztem magam, mint valaha és büszke voltam minden "diákom" sikerére. - Igen, köszönjük. - mondok csak ennyit, miközben próbálok rájönni, hogy ki ez a nő, hiszen a Roxfortban vagyunk, ismernünk kéne minden tanár vagy személyzetist. Kéne. Megnézemtüzetesen a ruháját, hátha van rajta címer és pörgetem a fejemben a francia diákokat, ugyan az ismeretem csak az aramyvérűekre terjed ki, szóval ha nem az, úgy se jövök rá ki lehet. Egyelőre eszembe se jut, hogy nem csak tért, hanem időt is ugorhattunk, hiszen az nem éppen a mindennapi életem része. Még a tér se, általában attól is rosszul leszek.
Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbántasz olyanokat, akiket szeretsz.
Őszintén szólva egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy az öregasszony kerüljön a testembe. Már megszoktam Brysont, de ha arra gondolok, hogy legalább nem pasi lenne, no meg talán így Corvusnak is könnyebb és végtére is az egészet én indítottam el, tehát valahol tartozok ennyivel a többieknek... akkor legyen. Vállalom a dolgot, még ha nem is feltétlenül szívesen, bár azt teljesen megértem, hogy azt a rémes Treatet Corvus nem akarja elfogadni. Azt hiszem ez nekem is olyan lenne, amitől kiszaladnék a világból. Úgy tűnik azért Brysonnal mázlim volt, még ha amúgy igen pocsék is ez az egész helyzet. Azért MB szavai megérintenek, mert bár voltam náluk már, de így sosem gondoltam bele, hogy amennyire nagy a családja, annyira nincs igazából anyukája, hiszen túl sokan vannak és túlságosan csapongó. Az én anyukám legalább minden idejét nekünk szentelte, amÍg erre volt lehetősége, utána pedig... már nem rajtam múlt. Ezek miatt vagyok igazából szótlan, így ezúttal a sok gondolatnak hála Bryson gond nélkül tudja viszonozni a nővére szavait, és megfogni a kezét, vagyis hát én Corvusét. A tekintetem ilyenkor mindig automatikusan kicsit Benre siklik, már amennyire jelen pillanatban ezt a testem engedi egyáltalán. - Visszatérnél újra fiatalon... és megint együtt lehetnénk. Az egész még mindig álomszerűnek tűnik, hiába találtuk ki olyan jól. - ebből még mindig nem egyértelmű, hogy kié volt az érdemi ötlet, de valahogy úgy sejtem a testvérpár keze erősen benne volt. Valahogy nem gondolom esélyesnek, hogy Treat ilyesmit felvetett volna, de ki tudja, talán még fiatal korukban találtak ki valamit, amivel elintézték, hogy egyszer majd mind visszatérnek és akkor még nem is tudták, hogy lesz, aki majd egészen fiatalon hal meg egy-egy ballépés miatt. - Jól van, próbáljuk meg. - egyezem bele én is és megy a hajszál is, bár a könny kicsalogatása nem olyan könnyű, én is inkább érzelmi alapon intéznem az ilyet, bár sokkal inkább hajlamos vagyok sírni, mint MB. Mondjuk jelen esetben egy darab hagyma, vagy egy lábra ejtett nehéz tárgy is elég lehet hozzá, hogy kicsaljon pár könnycseppet.
A varázslat után viszont egyáltalán nem az történik, mint amire vártunk. Letámászkodom a kupacról, remélve, hogy nem rúgok le senkit és nem tapizunk nagyon össze olyannal, akivel nem kellene, viszont amikor megnézem a kezem már újra megint normális. Nem férfias, hanem az enyém, viszont minden olyan... - Fekete-fehér? Tényleg minden fekete-fehér? - pislogok még jópárat, ahogyan feltápászkodom, mert a helyzet több, mint fura, de sok időnk nincs tanakodni és agyalni, hogy mi a jó élet történt, mivel nem sokkal később már egy idegen hang közelít és valami tanárnak titulál minket. Ha lenne nálam tükör biztos, hogy előkapnám, de a többieket önmaguknak látom és hát bár lehet, hogy a fiúk magasak már, de egyikünk se néz ki tanárnak, ami az életkorunkat tekinti. Úgyhogy egyelőre igazából nem is tudom, hogy mit mondjak, felfogni is nehéz a helyzetet és sose voltam jó improvizációból. Úgy sejtem itt most MB jobban megállja majd a helyét.
Hiába lenne benne valaki, hogy megszabaduljon a könnyeitől, vagy éppen hajszálától, mert amikor az idős asszony Corvus kezével megfogja Kathrine-ét, akiben a másik testvér szelleme van, hirtelen támadt fuvallat söpör át a medimágusi kórtermen. Aki már nézett bele merengőbe, annak ismerős lehet a helyzet. A Katrine-nél tartogatott szellemtábla vadul járni kezd, a betűk mintha elmozdulnának a helyükről, értelmetlen varázsszavakká összefüggve, holott maguk a betűk nem szoktak mozogni, amikor válaszokra várunk, csak a kis ablakocska, amin értelmezhetnénk azt, amit összeolvasunk. Ám most valami különös történik, talán a két testvér lezáratlan ügye, egy múltban elkövetett bűn, amiért az ükrokonaiknak felelnie kell. Mindenesetre a szobát felkapja valami forgószél, Missy kiszakad ebből, ötük körül minden összemosódik, s mire kitisztul a kép, egymás hegyén hátán fekszenek, mintha piramist akarnának építeni. Kissé zúg is a fejük, de olyan az egész, mintha valami emlékben lennének. Na de kinek az emlékében? Az egész látképük fekete-fehér, mintha egy megtörtént esemény külső szemlélői lennének, de ami nagyon furcsa, a képen kívül mégis minden olyan valóságos. Érzik a testük alatt a hideg kőpadlót, és aki megvizsgálja a falon lobogó fáklyát, bizony árad belőle a hő. A testük a sajátjuk, s legnagyobb meglepetésükre nem érzékelik a megszálló ősöket. Ben ócsúdik, talpra segíti előzetesen Kathrine-t, majd a többi lányt is természetesen. Feltűnhet, hogy ez továbbra is a Roxfort, de valami mardekáros tömlőc lehet, mert katakombák húzódnak az iskola alatt. Az egyik lépcsőn fiatal, szőke nő sétál le, a nyomában kiskamasz fiúcska, amolyan anyuci pici fia ábrázattal. – Oh, hát megérkeztetek? Ti vagytok, akik tanári állást szeretnének itt vállalni? – Kicsit amolyan franciás az akcentusa, ő maga is egy fáklyát tart a kezében, az övében pálca van tűzve. Öltönyt, és nyakkendőt visel, ami nőhöz képest roppant elegáns. Lehet, hogy valami vizsgáztató tanár?
//Határidő: május 23, én írok május 24//
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Tekergők - a szellemtábla rejtélye 2022-05-16, 13:21
