2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Örülök neki, hogy láthatóan jól van. Azért akartam idejönni, mert mégis csak félek tőle, hogy valami majd nem jól alakul, hogy esetleg nem tudja kezelni, ami történt és igenis valahol az a biztos, hogy figyelek rá. Mégis csak meghalt az apja, még ha nem is volt jó ember, de akkor is az apja volt. Bár tény, hogy neki több ideje volt azért ezt feldolgozni, hiszen amíg én kómában voltam, neki volt ideje, de a jó ég tudja nincs-e olyasmi a fejében, amit nem mondd el. - Tudom jól és apa bízik bennem. Legalább már eddig eljutottunk. - még ha nekünk is volt épp elég surlódás a kapcsolatunkban, most azt hiszem tényleg sikerült valami értelmes állapotot összehozni, szóval most tényleg rendben vagyunk. Ezért is engedett el, mert elhiszi, hogy el tudom dönteni, hogy Jensennel nem lesz semmi baj. Rendes srác igazából, még ha a múltjában voltak is sötét foltok. Tudom, hogy volt idő, amikor próbált megfelelni az apjának, de már ő is látja, hogy nem az a jó út, úgyhogy igen az én arcmon is őszinte a mosoly, ahogyan nézegeti az újságot, hogy kitalálja milyen is legyen a szobája. - Ebben akkor egyetértünk. - bólintok végül, mert én is valami hasonlót szeretnék. Modernt, fiatalosat lehetőség szerint, ami engem tükröz és ami nem olyan régi, mint mondjuk a Roxfort is. Esetében meg főleg érthető, hogy szeretne alszakadni attól, amiben régen az apjával élt. Az ágyat illentő szavaira mosolyogva rázom meg a fejemet. Magas labda volt, ez tény. - Nem is te lennél, ha nem ezt mondtad volna. - ezzel mondjuk nem cáfolok rá sem, de azt hiszem úgy vagyok ezzel, mint a legtöbb lány. Még bizonytalan vagyok magunkban, hiába tudom ő mit érez, vagy kezd érezni, hiszen a kórházban gyakorlatilag majdnem kimondta. De... de mégis olyasmi ez, amit nem megbeszélni kellene csupán szavakkal, hanem sokkal jobb lenne, ha tényleg magától kialakulna. Itt akár még esély is van rá, közös esti vacsora, beszélgetés, és hát végül is gyakorlatilag folyton együtt leszünk. Ha így nem derül ki mi is ez pontosan, akkor sehogy. - Nem is tudom, az utóbbi pár évben már a nyarakat apával töltöttem, legalábbis, amikor nem volt dolga, de... talán azért nem kell beosztás, csak tudod családdal más. Nem ciki, ha benyit az ember csak úgy akármikor. - közöttünk viszont még alakulnak a dolgok. Azért határozottan zavarban lennék, ha mondjuk ő pont akkor jönne be fogat mosni, amikor én a zuhany alatt állok. Lehet, hogy csattant már el közöttünk csók, de azért az nem ugyanaz, mint mondjuk benyitni kopogás nélkül a másik szobájába, amikor lehet hogy épp öltözködik. Ez azért ennyiben más, mint a családdal együtt élni. Remélhetőleg persze pár nap alatt minden kialakul, de az első tényleg az, hogy bútoraink legyenek. - Szerinted milyen lenne, ha lenne tv-nk? A muglik szerint jó dolog, de én még sose láttam élőben. Amúgy biztosan minden boltban segítenek. - és hát ágyat, vagy szekrényt venni nem lehet annyira bonyolult egy mugli boltban sem. Aztán persze kissé azért elbizonytalanodom, mielőtt még elindulnék hát a bőröndömmel a szomszéd szobába, hogy letegyem újra Jensen felé fordulok. - Ugye tudod, hogy nekem nem... Apa nem keres rosszul, de... - na igen arra próbálok kilyukadni, hogy nincs pénzem mindenre. Van valamennyi spórolt pénzem, amiből mondjuk futja egy ágyra, de nagy berendezés nem menne. Nem fura, ha mindent ő intéz és fizet csak úgy, miközben nem is vagyunk úgy hivatalosan egy pár?
Széles mosollyal pillantok a szőkeségre, amikor belép az ajtón. Régóta vártam már arra, hogy megszabaduljak apám kúriájától, most pedig, hogy sikerült is a dolog, úgy érzem, minden a lehető legnagyobb rendben lesz. Szakítok a múltammal, még ha a McKinney névvel nem is tudok, de már ez is hatalmas lépés az életemben. Az arckifejezésemből talán Leticia is észreveheti, hogy most őszintén boldog vagyok. Ez nem az a maszk, amit szinte naponta magamra kellett erőltetnem annak érdekében, hogy legyek valaki. Ez valami egészen más, őszinte. Egyedül csak anyám lelkének a problémája nyomaszt még valamennyire, de a lány láthatóan teljesen jól van, így hát – egyelőre – nem aggódom. - Hát, igazad lehet, különben kézzel-lábbal próbált volna visszatartani attól, hogy ide költözz – biccentek végül a lány szavai hallatán. - És te azért már ismersz régóta, tudod, hogy nem vagyok rossz ember. Mindig is harcoltam apám elvárásai ellen... Hiszen, amikor megismertük egymást, lényegében teljesen más személyiség voltam. Olyasvalaki, aki mindig gondosan megválogatta a szavait és elítéltem azokat, akik nem aranyvérű családba születtek. Igen, apámnak köszönhetően rengeteget számított a szememben a származás. Elítéltem a sárvérűeket, még egy mugli származást ellenző csoportnak is a tagja voltam, akiknek feltett szándékuk volt meggyőzni a Mágiaügyi Minisztériumot arról, hogy a mugli világból származó egyének nem alkalmasak a mágia elsajátítására. Amióta azonban Let belépett az életembe, fokozatosan megváltoztam. Nem szándékosan tette ugyan, de valamilyen úton-módon felnyitotta a szemem. Az életszemlélete nagy hatással volt rám, még abban az esetben is, ha neki nem állt szándékában megváltoztatni engem. - Modern – vágom rá szinte azonnal, majd meglebegtetem a kezemben tartott mugli újságot. - Világos, letisztult és nem túlzsúfolt. Sose szerettem az antik bútorokat. Ocsmányak. Apám kúriája tele volt velük, mert kedvelte a hagyományos berendezést, de gondolom, ő is csak az ősei iránt való tiszteletből tette mindezt. Meg szerette volna őrizni a múltunk egy darabkáját, ez pedig így volt a lehető legközelebbi megoldás. - A nagy ágyon ketten is elférünk – kacsintok a szőkeség felé. Egy házban leszünk, szóval talán nem ártana végre eldöntenünk, milyen kapcsolatban is állunk egymással. Nekem igenis megfordult a fejemben egy-két dolog, de ezt természetesen nem fogom ráerőltetni. Pasi vagyok, Leticia pedig nem közömbös számomra, nem várhatja hát el, hogy nem lesznek ehhez hasonló megszólalásaim. És, ami az igazat illeti, némi igazságtartalma is lesz a dolognak, hiszen valóban jó lenne egyszer egy ágyon osztozni. Mondjuk úgy, hogy anyám lelke közben benne él tovább, mégse lesz számomra ennyire könnyű a helyzet. - Háát, nem is tudom – esem gondolkodóba egy pillanatra. - Egyikünknek sincs testvére, nem kellett még együtt élnünk a szüleinkkel, szóval elsőre igen, furcsa lesz. De szerintem nem szoktak időbeosztást írni a fürdőhöz. Vagy igen? - pillantok a lány felé bizonytalanul. - Mindenesetre, nem ártana pár dolgot beszereznünk. Mennyire vagy otthon a muglik világában? Mert nyilván nem az Abszol útra ugrunk le vásárolni, hiszen teljesen hétköznapi dolgokat kell beszereznünk, nem mágikus holmikat. Soha életemben nem jártam még mugli üzletben, egyszerűen nem tudom, miként működik a dolog. Némi pénzt sikerült szereznem, de abból sincs sok. Mindenesetre, úgy gondolom, jelen pillanatban ez a legkisebb gondunk.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jensen és Leticia kervárosi házikója 2020-10-15, 15:27
Körbepillantok, de egyelőre nem fedezem fel Jensent. Furi lesz itt annyi biztos, főleg, hogy még igen hiányos a bútorzat is, úgyhogy lesz vele dolog mire berendezzük. Az alapszükségletekhez van meg, ami kell, de a többit még majd ki kell találni. Végül is egész jó elfoglaltság lesz most hogy nincs suli a halasztásom miatt. Legalább nem vár rám unatkozás a következő időszakra, ennek is van előnye azért és majd összeszokunk, vagy kialakul ez az egész valami módon. - Oké, nekem tökéletes a másik. - lesek be az ajtón, amikor felérek, a bőröndöm mellettem, le kellene cuccolnom majd, de gondolom vár azért ránk ma még egy vásárlás is, mert valamit enni is kell ma, arról nem is beszélve, hogy bútorok is kellenek. Ha jól sejtem még egyikünk sem volt fixen önfenntartó, úgyhogy ez is érdekes lesz, de legalább kipróbáljuk, hogy mennyire szúrjuk el. Aztán majd lehet egymásra mutogatni, ha nincs kaja vagy mondjuk wc papír, mert nem lesz más, akit hibáztatni lehetne. - Hogy apa? Ha nem, azt hiszem már tudja, hogy nem lenne sok teteje, ha beleszólna a dolgaimba. Én se teszem és nem hiszem, hogy rossz embernek gondolna téged. - azért, mert az apja problémás volt nem is kicsit, még nem feltétlenül bűnös a fia is, főleg hogy apa ott volt és tudja, hogy Jensen is próbált megmenteni engem. Azt hiszem igazából még szerencse, hogy végül nem neki kellett a saját apjával szembeszállnia, hanem apa levette ezt a terhet a válláról. Persze, ha tudnám, hogy mennyire neheztel rá e miatt, akkor nem gondolnám, hogy ez ilyen egyszerű, de ezzel nem vagyok tisztában. - És már van elképzelésed, hogy milyen lesz? Egy biztos, hatalmas ágyat akarok! - mosolyodom el szélesen. Lássuk be igazából még soha életemben nem volt nagy ágyam. A Roxfortban sima egyszemélyes van, apánál meg nem is férne el egy nagy, mert egyszerűen nincs neki hely, viszont most tényleg lehetne valami franciaágyam, amiben úgy terpeszkedem el, ahogyan csak akarok. Aztán kicsit beljebb lépve azért mégis csak elkomolyodom kicsit. - Szerinted nem lesz ez fura? Mármint... nem is tudom. Megbeszéljük a fürdőszoba beosztást, meg ilyenek? - jó hát nem laktam még együtt fiúval na. A suliban külön körletek vannak a lányoknak, fiúknak, itt viszont azért mégis furán jönne ki, ha mindig kulcsra zárnánk az ajtókat. Vagy van két fürdő? Mintha lent is lenne egy, de akkor meg egyikünknek mindig le kellene mennie, ha épp foglalt. Szóval lesz azért mit leszervezni az biztos. Nem érzem magamat kifejezetten kényelmetlenül sem, csak hát jobb az elején a kényes dolgokat tisztázni, mint hogy később legyen belőle valami kellemetlenség.
Be kell látnom magamban, hogy ez az egész házvásárlás elég nagy macerával jár. Napok óta csak a környéket jártam – később már Lettel együtt -, hogy tényleg olyan házat vehessek, amely megfelel az igényeinknek. Még jó, hogy a lány mellettem volt, mert én nem igazán vagyok tisztában azzal, mikor kell nemet mondanom. Az egész eddigi életemet egy hatalmas kúriában éltem le, szóval nekem még az is kicsinek számított, amely Leticiának elég tágas volt. Nehéz volt hát összehangolnunk az igényeinket. Mindketten más háttérrel rendelkezünk, ez pedig itt és most ütközött ki a legjobban. Még jó, hogy sikerült igen hamar megtalálnunk a megfelelő lakást, mert különben még pár nap és feladom a keresést. Maradt volna apám kúriája, ahova nem szívesen tettem volna be a lábam a történtek után. Mivel úgy döntöttem, hogy új életet kezdek, az első dolgom az volt, hogy a házimanók számára ruhát adtam. Szokatlan érzés volt úgy kelnem reggel, hogy nincs, akire feladatot bízzak, esetleg nem futok bele egybe sem a folyosókon. De lássuk be, ezek a varázslények nem illenek egy londoni lakásba. Mostantól mindent nekem kell csinálnom, a saját két kezemmel. Nem mintha apám nem arra nevelt volna, hogy ne boldoguljak az életben, de nem igazán a házimunkák felé orientálódtam. Sokkal inkább oktatott sötét mágiára, semmint konyhaművészetekre. Még életemben nem mosogattam el semmit sem, szóval a tegnapi napom kész katasztrófa volt. A sepregetés része is csak azért ment, mert azt már láttam a manóktól. És megjegyeztem! Szóval, a berendezkedés még igencsak kezdetleges, sok bútort el se hoztam még, leginkább csak ágy van minden szobában és kész. Az előző tulajdonos itt hagyta néhány bútorát, a konyha berendezése teljes mértékben a rendelkezésünkre áll és a fürdőszobáé is, de a hálók még üresek. Mint említettem, ágy van csupán, semmi más. Meg természetesen néhány szék, amelyekre a ruháimat pakolhatom. Azért azok csak ne a földön heverjenek, ha nem muszáj. Amikor Let benyit, pont az emeleti szobák egyikében állok, amelyet magamnak választottam és igyekszem eltalálni, milyen is legyen a berendezése. A kúria után rengeteg pénzt kapok majd, sokkal többet, mint amennyibe ez a lakás került, szóval a berendezésével nem lesz gond. Már csak azt kell eltalálnom, milyen irányt kövessek. Rühellem az antik, fa, nehéz bútorokat, leginkább a modern irányba húzok, amelyet mostanában a muglik is követnek. Pont emiatt van hát a kezemben egy mugli lakberendezési magazin. Szégyen vagy sem, de aranyvérűként mégis ebbe az irányba hajlok. Apám nyilván a világból is kifutna ez láttán, de már rég nem gondolok arra, mit is szeretne ő. Már nem él, szóval nem számít. - Idefenn! - kiáltok le a lánynak, aki sejtheti, melyik szobára is gondolok leginkább, szóval le se kell mennem elé. Különben is, itt fog lakni ő is, nem fogok mindig lebucskázni a lépcsőn, ha belép az ajtón és ő se várja el ezt tőlem. - Igen, azt hiszem, ez lesz az enyém – tárom szét karjaimat a lány kérdése hallatán, a szoba közepén állva. Nem mintha ellenemre lenne a közös szoba gondolata, de a kapcsolatunk jellege még továbbra sem teljesen tiszta számunkra sem. Ráadásul, anyám szellemet Let testében él, még abban az esetben is, ha a lány nem tud erről. Fura lenne, ha egyszer csak akció közben ő pillantana fel rám. - Remélem, apád nem neheztel rád, amiért pont velem költözöl össze – pillantok a szőkeség felé, miután a szoba kérdést letudtuk. - Mármint, amit apám tett ellened... Érthető lenne valamilyen szinten, ha nem örülne a dolognak. Sejtem ugyan, hogy komolyabb problémák nem merültek fel köztük, elvégre akkor Leticia se lenne itt. Akármennyire is vágyik a külön életre, nagy eséllyel az apjával való kapcsolatát nem dobná el olyan könnyen.
Megjegyzés Ruha Zene [You must be registered and logged in to see this link.]
Leticia Samuels
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jensen és Leticia kervárosi házikója 2020-10-10, 14:17
Lássuk be kissé még mindig fura a kapcsolatom az apámmal annak ellenére, hogy a régi utállak állapothoz képest már sokkal jobb. Végül is gyakorlatilag már felnőttnek számítok, annak ellenére, hogy nincs saját lakásom, de ez is meg fog most változni. Apának az volt a legfőbb kérdése, hogy tudom-e, mit csinálok. Én persze igent mondtam, de tényleg tudom? Azért nem kis dolog összeköltözni valakivel, az emberek ilyesmit akkor szoktak tenni, amikor annyira kezd komollyá válni a kapcsolat, esetünkben pedig még igazából minden ködös és zavaros főleg azóta, hogy az apja majdnem eltett láb alól és az én apám viszont eltette az övét. Aztán az a hátborzongató helyzet a birtokukon... Arról nem beszélve, hogy napok óta olyan fura érzésem van. Nem tudom mire vélni és nem is tudom pontosan, hogy mi ez, csak fura. Na persze apa is tegnap az éjszaka közepén lépett le és ma reggel nem is volt otthon. Azt hiszem tényleg van egy barátnője, rebesgetett valamit erről, de még nem jutottunk el oda, hogy be is mutassa, vagy beszéljen róla, de én azért látom rajta, hogy másképp viselkedik. Tegnap a vacsink nagy részét végig mosolyogta, már csak akkor lepődtem volna meg jobban, ha dúdolni kezd mosogatás közben. Eddig azért szerencsére nem jutott el. Most pedig itt vagyok a néhány nap után lelevelezett és lebeszélt ház előtt. Végülis nem volt sok elvárás, csak hogy ne legyen se túl kicsi, se túl nagy és valami nyugisabb kertvárosi részen legyen és ez a ház ennek tökéletesen megfelel. Szóval összeszedtem este a cuccaimat és most itt vagyok. Nem mondom, hogy nem aggódom picit apa miatt, de mondta este, hogy nem biztos, hogy itt lesz reggel, szóval remélem, hogy nincsen semmi baj, ami miatt aggódnom kellene. Egy bőrönd van nálam, meg egy hátizsák. Igazából nincs itt minden cuccom, nem akartam máris annyi holmival jönni és hát nincs ez még mindig London, ha a külvárosa is, nem jelent nagy gondot hazamenni majd még azért, ami kell. Elvileg azt beszéltük meg, hogy Jensen érkezik előbb, intézi a kulcsátadást és a többit, vagy még ezeket tegnap letudta? Kissé összefolynak a napok, főleg hogy pár nap múlva már utazunk arra a világversenyre is. Ahhoz képest, hogy a suli miatt nem kell aggódnom, itt van helyette megannyi más dolog, mint a költözés, vagy az utazás. Végül is nem akartam pihenni, könnyebben teljesen talpra állok, ha zajlik az életem. Szeptemberben úgyis újra fel kell vennem a tanulás fonalát is. - Szia, megjöttem! - reflexből lenyomva a kilincset indulok el befelé, vagy ha esetleg zárva az ajtó, annak ellenére, hogy tudta mikor jövök, akkor kopogok és aztán köszönök csak, hogy ajtót nyitott. Még így is egész nagy ez a ház, ahhoz képest, ahol apa lakik. Az a lakás gyakorlatilag másfél szoba, egy kis zuhanyzós mosdóhelyiséggel, meg egy igen kis konyhával. Elég szomorú, hogy a kiváló aurori fizetésből ennyire futja, bár azt hiszem ha apa akarna vehetne ki nagyobbat is, csak felesnegesnek vélte, most meg ha nem ott fogok lakni még inkább nem lenne értelme. - Szép, szerintem jól választottunk! És... választottál szobát? - igen megpróbáltam apának is elmagyarázni, hogy bár Jensen és köztem már csattant el csók, de jelenleg igazából nem pontosan tudjuk, hogy milyen is a kapcsolatunk. Valahol a barát és az annál több között, miközben ő már a kórházban szinte kimondta, hogy szeret. Hát igen, nekem most ez kicsit zavarosabb, az apja meg akart ölni, meg aztán kiderült, hogy kiköpött hasonmása vagyok az anyjának. Elég zűrös a hátterünk annyi szent.
Ruha 