2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
... ami annyit tesz franciául, egészségedre. Ötletes, nem?
A kopott kocsma romjai között hónapok óta zajlik a munka, hogy ezzel megnyíljon Roxmorts első igazán fiatalos szórakozóhelye, ami már rámutat arra, hogy a huszonegyedik században élünk. Koktélok, táncparkett, fények, zene, DJ, minden meg van ahhoz, hogy a Roxfort egyetemistái, tanárai, csak Roxmorts lakói kiengedhessék a gőzt. A berendezés ugyan nem csúcstechnológia egyelőre, hiszen nem egyszerű egyeztetni a mágiával az elektronikus berendezéseket, ráadásul igen drága is, amire miből is futná egy ki tudja honnan érkezett fiatal nőnek? A tulajnak, Gwyneira Rousseau-nak meg vannak a maga titkai, és persze a temperamentuma is, de pontosan tudja, hogy mi kell egy jó bulihoz, és ezt le is szállítja a fiatalságnak minden pénteken és szombaton, a többi napon egyszerű kocsma-koktélozóként üzemelve.
Fogalmam sincsen arról, hogy milyen is Ivor igazi alakja, azt hiszem, hogy nem is akarom tudni, de amiben megismertem, és amit állandóan visel, az emberszerű, szóval nekem humanoid. Nem ástam be magam soha életemben az űrlények, entitások, másik univerzumok rejtelmeibe, éppen eléggé lefoglalt az, hogy össze egyeztessem a nappali életemet az éjszakaival. Ilyen ismeretek nem fértek bele. Olyan lassan iszik, hogy teljesen beigazolódik a számomra, hogy egészen egyszerűen témát terelve dobta be, hogy szomjas, de nem teszem szóvá, csak egy picit elmosolyodom magamban. Nem ismerem mélyen, nem is tudom, hogy van-e olyan, aki ismeri, a drága szörnyetegén kívül, de jól esik, ha valamilyen megállapításom beletalál. - Esetleg nem gondolkoztál még azon, hogy mekkorát változott volna az életed, ha inkább a kötés megszálottjává válsz? Vagy a sütemény sütésé? - dobom be félvállról egy kis mosollyal. Persze ezek közül a hobbik közül én se adózom semelyik előtt, de ez nem jelenti azt, hogy nem viccelődhetek velük. Fogalmam sincsen a nő előéletéről, hogy miért lett az, aki, miért volt olyan fontos ez a tudás, de félreértés ne essék, hiába vagyok elképesztően kíváncsi, eszemben sincs, hogy kutassak utána. Amit akar megoszt velem, amit nem, azt nem, és a kapcsolatunk olyan marad, amilyen most. Hűségesek egymáshoz, de még is felületes, ami a múltunkat és az érzéseinket illeti. - Mondd csak, bátornak hívjalak, vagy őrültnek, hogy nem féltetted az életed. Ha itt és most beléd csapna a villám, nem bánnál semmit? - kérdezek újra vissza, az érzelmi vonalon maradva. Persze lehet, hogy elhesseget, vagy eltereli a témát, mert kényelmetlenné válik, de én feltettem a kérdéseimet, megpróbáltam a szerencsémet. Amit felépített olyan megfoghatatlannak hangzik, a kapcsolatok, az Aranyvarjú, mire gondolhat pontosan? Egy kicsit elmosolyodom, egyértelművé válik, hogy túltettem magam a kis betörésén a fejembe és ahelyett, hogy visszasétálnék a helyemre végül inkább mellette állapodom meg és leülök a kanapé puffozott karfájára. - Nem is tudom… egy szívesség a jövőben mindig jól jöhet. - válaszolom, félrebillentett fejjel lepillantva rá. Valami van a kis félmosolyomban, ami azt sejteti talán, hogy csak azért mondok ilyen ködöset és megfoghatatlant, mert ő maga is szereti a szívességeket gyűjtögetni, és a leghasznosabb pillanatban behajtani. Valójában akármilyen kegyetlen nőként ismertem meg, mikor vele és Courtney-vel elszaladt a ló, tartom annyira értékes személynek, hogy amit kér tőlem, azt talán még szívesség nélkül is megtegyem. Ámbár tényleg mindig jól jön egy segítő kéz, ha beüt a krach, bár szeretném azt hinni, hogy sikerült jól megkreálnom az új életemet.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-17, 16:02
Alapesetben nem tennék mást, mint fél füllel hallgatnám a rólam szóló híreket, s hagynám szabadon folyni az eseményeket, melyek Griffin fejébe fészkelték magukat. De most, ha csak megneszeli visszatérésem, s netalántán tovább adja a megfelelő embernek, visszafordíthatatlan lavinaként terjedne a hír, s pillanatok tört része alatt találnám magam ugyanott, ahol másfél éve. Így hát bujkálás helyett szükségeltetik megkeresnem a probléma forrását, és ha nem sikerül a magam oldalára állítani - melynek finoman szólva is csekély a valószínűsége - nemes egyszerűséggel kiiktatni. Noha a gyakorlatban ez nem biztos aligha számíthatok az egyszerűségre. Való igaz, hogy Ivor anyagi lényként van jelen, azt azonban az ő nevében is sértésnek veszem, hogy humanoid lenne. Épp csak az asszimilálódásra való törekvés vezérelte jelenlegi, relatíve emberszerű küllemének kialakításában. Ilyen, ha az ember egy bolygónyi halandóval van összezárva, melyek közül az egyik még van is olyan galád, és megszeghetetlen esküvel magához láncolja. Fogalmam sincs ki lehet... Számítottam rá, hogy Neirának nehéz lesz megemészteni a mondandóm, de lenéző szkepticizmus helyett bölcs odafigyelésben részesít, ami jelentősen megkönnyíti a helyzetet. - Így utólag talán nekem is. - kuncogok poharam mögé, melyből még egy árva korty pezsgő sem fogyott, épp csak néhány nyalatnyi. Ebben sem tévedett. - Ivor eredendően rendelkezik a képességgel, emberek esetében pedig tanulható - bizonyos mértékig. S én, mint az effajta tudás földi megszállottja, kellemetlenül mélyre ástam magam a szarban miatta. - a következő kérdésére összevonom halovány szemöldökeim. Vajon miért érdekli? Tudni szeretné, hogy egy olyan erős, független nő is mint én, képes efféle érzelmek produkálására? Vagy csak kíváncsi szorult helyzetben képes vagyok e emberi érzelmeket produkálni? Hm. - Az életemet nem féltettem. De tudod, mikor már ennyi minden fut össze a kezedben, ennyi fejben visszhangzol te magad, elkezded félteni, amit már egyszer felépítettél. - azt azonban már nem teszem hozzá, hogy a beteljesületlenségtől való félelem is ott lakozott bennem. Talán már ez is túl megalománnak hatott. Később talán kifejtem miért. - Köszönöm. Mivel hálálhatnám meg?
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-14, 17:30
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Elfogadom hát, hogy lebeszélni úgy sem tudom arról, hogy konfrontálódjon azzal a Griffinnel, és bár egy cseppet talán aggódom a végkimenetel miatt, a nő magának választja meg a sorsát és én nem mondhatom meg, hogy mit csináljon. Akármilyen idegesítő is legyen ez a hercegkisasszony lét után, ami alatt lényegében az apámon kívül akárkinek azt mondtam, amit csak akartam. Sosem érdekelt a filozófia se a költészet, így a testtelenség és manifesztálódás nekem olyan szinten kínai és érthetetlen, hogy inkább csak csendben végighallgatom, de nem különösebben próbálom elképzelni az egészet. Nem mondom, hogy betokosodott lennék, vagy hogy szűklátókörű, de még azt is igen nehéz megemésztenem, hogy Ivor egy másik világból származik, de azt a világot mindig azért hasonlónak képzeltem, mint a miénket, hiszen Ivor is humanoid-forma, ez meg amit most Nox mond… teljesen más. - A...ha… - bököm ki bizonytalanul, de mivel én rugóztam annyira, hogy merre járt, ezért nem akarok úgy kinézni, mintha nem is érdekelne. - Bevallom jobban tetszett volna, ha maradunk Erdélynél és a sárkányoknál, vagy legalább ebben az univerzumban. - sóhajtok fel, aztán újabb kortyot iszok, szinte nem is érezve az alkohol ízét. Van erre rezisztencia, ha valaki csapos és mindennap piákkal dolgozik? - Én inkább úgy képzeltem, hogy Ivor az, aki képes az ilyesmire, és az ember pedig nem. - vallom be újfent a félretájékozottságomat, aztán egy kicsit más szempontból kezdek el gondolkozni ezen az egészen. Emberi szempontból. Nem tudom, hogy be fogja-e vallani nekem, vagy egyáltalán az elmúlt hónapokban bevallotta-e magának, de muszáj rákérdeznem. - Féltél? - kérdem óvatosan, csendesen, de mérhetetlenül kíváncsian. Ha átkerülnék egy olyan világba, amit nem ismerek, és még a testem is megszűnne létezni és az összes érzékszervem átalakulna, és azt se tudnám, hogy merre a visszaút… Szeretek a kezemben tartani mindent, és ez halmozottak idegbajos kép. - Ez egészen jó taktikának hangzik. Ha nem csak rád jelent veszélyt, akkor nem te leszel az egyetlen, aki fellázadna ellene. Én neked szurkolok. De azért ne keverj bele olyan nagyon, jó? Még csak most kezdtem el élni. - mosolyodom el féloldalasan, és felállok, hogy a bárhoz sétáljak még egy körért. Ha elfogyott az itala persze neki is hozok, bár valamiért van egy olyan érzésem, hogy szépen lassan fogja iszogatni, elegánsan, megfontoltan, éppen csak megnedvesítve a száját, az olyan... nem is tudom, az emlékeimben így él. Hiszen valljuk be, több ideig volt távol, mint amennyi ideig előtte ismertük egymást.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
A döbbenetével hirtelen nem tudok mit kezdeni. Látom rajta, de.. nem értem. aztán amikor felvilágosít a maga paprikás, kecskekaka a deszkán pattogó stílusában, első lendülettel majdnem elnevetem magam. Végül nem teszem, de borostás képemen a vigyor azért elárulja, hogy lenne ott kiteljesedő folytatás. - Grindelwald valószínűleg nem lenne olyan ostoba, hogy álcázás nélkül kopogtasson, így nagy eséllyel tényleg nem tudnám, hogy kicsoda. De ha mégis, hát beengedném, ez így igaz. Mert ha ő kopogtat nálam, akkor feltételezhetően akar valamit, s nem árt az, ha ismered az ellenségeid akaratát. - válaszolok halálosan komoly hangot megütve. Tényleg így is gondolom, bár persze azért nyilván van ennek is ezer meg egy kiegészítő aspektusa, de az most nem tartozik ide. A kérdést, mely a kopogást és a ki áll a küszöbönt valamint az ajtónyitást kérdő hangsúly nélkül érintette, azt megválaszoltam. Nem érheti szó a ház elejét. - Én abban hiszek, amit látok, amit hallok és amit tapasztalok, Sarah. Nem holmi papírra vetett firkálmányokban, melyek ha igazat is írnak, csak annak nüansznyi morzsáját tartalmazzák, ami nem elég arra, hogy jóllakj vele, de ahhoz pont megfelelő, hogy kiölje belőled a további tudásvágyat. Az pedig nem jó és nem is vezet sehová. Csendben maradok a továbbiakban, várva a folytatást. Mert a hevességből, s az alkohololdotta nyelvből ítélve lesz, engem pedig a látszattal ellentétben tényleg érdekel, hogy mi van vele, mi az, ami távol tartotta a Roxforttól, a barátaitól, s ami miatt olyan most, mintha kihunyt volna a fénye. - Sajnálattal hallom. - sóhajtok egyet, s ha nem húzódik el, akkor részvéttelten megérintem a vállát. Csak futólag, nem tolakodón, s talán észre sem veszi, oly hamar visszahúzom a kezem. - A gyász olyasmi, amit néha jobb egyedül feldolgozni. Ha sikerül.. - célzok ezzel arra, hogy azért nem feltétlenül sikerül mindig, s akkor nem árt, hogyha visszatalál az emberi kapcsolataihoz, de ezt nem teszem hozzá. Nem akarom, hogy kioktatásnak tűnjön, mert nem annak szánom. Jól tudom milyen a gyász elől menekülni, majd rájönni, hogy ez olyan probléma, ami elől lehetetlen elfutni. Egyszerűen el kell fogadni, hogy mindig fájni fog. Nem ugyanannyira, de sosem múlik el. - Ó, hogy ez így megy? Miket meg nem tud az ember. Gyakran jársz ide? - a kérdésem abból születik, hogy tudja ezt az itallapon fel nem tüntetett kis szösszenetet. Persze nyilván rávághatja, hogy semmi közöm hozzá, de attól még a kérdést felteszem. Nem szokásom visszaszívni semmit sem. - És sikerült megtaláld, amit kerestél? A megnyugvást, a békét, az elfogadást.. akármi is tartotta távol egy évig. Komolyan érdekel, hogy mi lesz a válasza.
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-13, 15:53
A Varjú lehetőségei valóban korlátozottak lennének, ha csupán Nagy-Britanniára összpontosulnának, a madame azonban gondoskodott róla, hogy külföldi üzletemberek is kész akarva forduljanak arra, mi több: kellő diszkrécióval varázstalanok is, mely jócskán növeli egyrészt az ott folytatott tevékenységek számát, másrészt kulcsfontosságú szerepét az információáramlásban. A Varjú egyfajta ciszterna, mely kiapadhatatlan mohósággal gyűjt magába mindent, melyet a vendégek cipelnek magukkal - legyen szó kósza gondolatokról, vaskos pénzkötegekről, vagy tulajdon keresztjeikről. - Szívélyesen üdvözlöm, s meglátjuk mire jutunk kommunikáció terén. - felmerül a kérdés, még bennem is, hogy a következő sorokat miért osztom meg vele ennyire részletesen. Talán időközben beláttam, hogy önként és dalolva aligha vállalná a rizikót értem, ehhez valóban bizalom szükséges, mely nem alakul ki egyik pillanatról a másikra. - Így igaz. Nehéz kiszakadni a nagy egészből, ha már egyszer a része vagy, de épp ezért bejárhatod olyan szegleteit, mely eddig nem volt meg benned. Nem volt egyszerű, de később, mikor már kerestem, megtaláltam a módját hogyan manifesztálódjak újra, anyagi önmagammá. - lassan, higgadtan magyarázok, a tőlem telhető legodaadóbb közérthetőségre való törekvéssel - Amikor valaki áttör egy ilyen síkra, nem azonnal lesz részese, van ennek egy rövid átfutása, melyet úgyis felfoghatunk, mint réseket a pajzson. Ha időben lecsapsz, lehetséges a visszatérés, épp csak az macerás, míg megtalálod azt, aki vagy ami a te síkodról jött, és oda is vezet vissza. Erre nem csupán emberek képesek, vannak létformák, melyek eredendően rendelkeznek ezzel a képességgel, lásd Ivor. Az csak a szerencsén múlik, milyen hamar találsz ilyet. - jól mondja, a felvázolt veszélyhez képest Griffin vajmi keveset nyom a latban. Pillanatnyilag a legnagyobb kérdés az, hogyan fúrhatnám be magam ismét a régi körökbe, a lehető legrejtettebb módon. - Fogalmam sincs. De nem minden partnerem hagyott el. A félelem pedig a többiekben is ott lakozik, ugyanaz, ami engem száműzött. Ezt felhasználva talán rá tudom venni őket, hogy fedezzenek. Ivort esküvel láncoltam magamhoz, mely visszafordíthatatlanul megszűnt. De továbbra is mellettem van, csupán nem védelmez.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-11, 23:10
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Soha nem követtem figyelemmel az alvilágban a szervezett bűnözést, nem is igen volt hozzá közöm, csak akkor, amikor muszáj volt, vagy akkor, amikor éppen fejjel mentem a falnak egy jó kaland érdekében. De szándékosan sosem. Nem is tudom, hogy egészen pontosan milyennek kéne elképzelnem, hiszen a varázsvilág a mugliknak a töredéke, meg se közelítjük őket se számban se területben… Hát mekkora lehet az az alvilág, ha az egész országban összesen mondjuk 10.000 varázsló van? Tíz ember, aki lövöldözik egymásra néhány avadát, ha éppen hajba kapnak? Én nem látok semmi fennköltséget, semmi nyakatekert gyönyörűséget se a Varjúban, se abban, hogy még a Minisztériumnak is életben kell tartania ezt a helyet, mert hasznos. - Mit fogsz neki mondani? Már a Griffin lánynak, nem a végzetednek. - szúrom közbe, bár ez a drámai végzeteskedés sem tetszik olyan nagyon. Hát még az, amivel folytatódik. Kényelembe helyezem magam, de látszik a tartásomon, hogy kissé előredőlve várom a részleteket kíváncsian. Még soha nem hallottam olyanról, hogy Nox bármiféle kötelességet érezne bárki irányába, így a szemöldökeim összefutnak, de miután rátér, hogy tér-idő mágiával is machináltak, már azt se tudom, hogy mire is kérdezzek vissza. Így inkább csendben maradok, mert a csap megnyílt és a történet megállíthatatlanul csorog belőle. Ritkán nyílik meg a nő ennyire, de éppen ezért kezd egyre tovább épülni bennem az a bizonyos bizalom és lojalitás, mert most lényegében a saját gyengeségeit és kiszolgáltatottságát is bevallja. - Egy másik síkra menekültél? Egy másik síkon voltál egészen idáig? De hogyan jöttél vissza, azt hittem erre csak Ivor képes, sőt, még ő se tudja mikor hová utazik. - értetlenkedek és kérdezek, mi mást tehetnék? Valami rosszérzés gyűlik össze a gyomromban, valami félelemszerű, hogy van, aki ezt a sötét fondorlatos nőt, aki olyan ügyesen keverte a lapjait hosszú évekig… egészen egy másik síkra üldözte. - Akkor ehhez a fazonhoz képest Griffin csak egy apró bökkenő. De van tipped, hogy ki lehet az? Hogyan akarsz harcolni ellene, ha a szövetségeseid már elhagytak? Még Ivor is… - teszem hozzá, bár a hangom kétkedő, hiszen ők ketten valamiféle nagyon furcsa egységet alkottak mindennek a kezdetén, amikor bemutatta nekem őt. Nem mondom, hogy egy pár lennének, az egy igen erős szó, de mégis csak társak voltak. Vagy olyasmik. Legalább is külső szemlélőként nagyon úgy tűnt a dinamikájuk és az egymáshoz viszonyulásuk, de nem vagyok túlságosan gyakorlott társulásokban. Talán azért szállt ki ebből az egészből, mert féltette a gyerekeket és hogy bajt hozhat rájuk? Hiszen minden erejével azon van, hogy ne rántsa le őket a mélybe már csak azzal, hogy honnan származnak... Ha az enyémek lennének, talán ennyi is éppen elég lenne, hogy kihátráljak Nox háta mögül. Nem tudom, nehéz ebbe belegondolni, de nem érzem úgy, hogy ezen lamentálva a gondolataimmal elárulnám a nőt.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-10, 19:31
Őszinte sajnálatomra ugyan, de elcsitul a benne szunnyadó gőg, hanglejtése hamarosan régi derűs nyugodtságát tükrözi. Egy pár pillanat erejéig. Az ital finom, a kanapé kényelmes, a látvány szép, ám de a tartalom... Mondhatni megrökönyödésre késztet. No nem látványosan, épp csak annyira, hogy gondolkodtasson, s a gondolatokat kifejezni szándékozzam. Ő minden bizonnyal nem volt törzsvendég ott, ahol én bennfentes kegyenc (és kéjenc), épp ezért biztosan állíthatom: ha nem is mindenben, de megannyi dologban a Minisztérium épp oly érintett, mi több, egyenesen tettestárs abban, ami ott zajlik. Nyíltan illegális üzletekbe vajmi kevés aktakukac ássa bele magát, de mind tudjuk, mekkora értékkel bír egy-egy elhintett információ a megfelelő személytől, a megfelelő helyzetben. S ezért virágzik még mindig a Varjú: egész egyszerűen szükséges, hogy létezzen. - Bizonyítani? Én és a bürokrácia nem vagyunk épp egy hullámhosszon. Ellenben igazat kell, hogy adjak, noha eddig sem terveztem hogy én keresem fel őt, sokkal inkább a fordítottjára számítok. Ha viszont beigazolódik, és tényleg az ajtómon kopogtat, baj ide vagy oda, szükségszerű elérnem, hogy visszahúzza az agarakat. - szó sincs erőszakról, az mindig másodlagos. A meggyőzés eszközével operálok. - Azért jöttem vissza, hogy szembenézzek a végzetemmel. - fáradtan sóhajtok, arcom elkomorul. Ideje színt vallani. S amint kellő befogadást fedezek fel benne, folytatom. - Másfél évvel ezelőtt különös vendégem volt a Varjúban. Nem láttam benne veszélyt, sem különösebben figyelemre méltó adottságokat, mégis úgy éreztem foglalkoznom kell vele. Mintha kötelességem lett volna, én pedig eleget tettem neki. - rövid szünetet tartok, emésztem a saját szavaim - Utólag mágiának tudtam be, olyannak, mely fölött nincs befolyásom. Érdeklődött, információkat próbált kicsikarni belőlem a tér-idő mágia vonalon elvégzett... Kutatásaimról. Nevezzük így. - azt azonban szándékosan nem említem, hogy diákokat manipuláltam, lévén a témával kapcsolatban terebélyes mennyiségű információ áll rendelkezésre a roxforti zárolt részlegben. - Mindig kértem tőle valamit cserébe, s másnapra minden gond nélkül megkaptam. Túl könnyűnek tűnt. Idővel azonban összekapcsoltam bizonyos információkkal... Emlékekkel, amikor diákokkal együtt lettem valami furcsa időhurokba zárva, majd Cody halálával... Át akartam látni rajta. Valahogy megneszelte, s ekkor vadászni kezdett rám. A szövetségeseimen keresztül, manipulálta őket, épp úgy, ahogy egykor én. Addig a pontig nem éreztem, hogy meg tud ölni, amíg Ivor egész lényével mellettem állt, de később ő is mintha megtört volna, elképzelni sem tudom miért. A sokadik csapás után éreztem úgy, hogy az életem forog kockán, ezért elmenekültem oda, ahol nem találhat rám. Egy olyan síkra, ahol nincs fizikai lét, hanem a nagy egész részeként vagy jelen. - s mindezek fényében Neira megértheti, miért létfontosságú, hogy stabil bástyákkal vegyem körbe magam.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-09, 14:04
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Vele ellentétben én nem vagyok gondolatolvasó, de azért hülye sem, valahol a végefelé kezdem érzékelni, hogy kibukott belőlem az aranyvér és nagyon is élvezi a hattyú halálát, amit levágok. Így egy sóhajjal abba is hagyom, mielőtt még én és a sértődésem lennék a fő attrakció az éjszakánkban. Nem akartam vele kiszúrni az italt illetően, egészen egyszerűen ennyire nem kiterjedt ez a kis minibár és nincsen benne az a márka, de ettől függetlenül mindegyik italom jó, legalább is az én ízlésemhez illesztve. - Ami azt illeti nem is voltam ott olyan sokszor, de értem hogy érted. - jegyzem meg, hiszen csak akkor mentem oda, amikor vele akartam beszélni, és mivel eltűnt ezért néhány hetente bementem, kijöttem, maximum egy pár percet maradva nézelődni, hogy mi folyik a színpadon. Arról nem is beszélve, hogy gondolom az aurorok se hülyék, és nem mindenki jelvénnyel a mellényén jelenik meg, én pedig egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány aurort ismernék fel a seregnyiből. Kicsit felugrik a szemöldököm, amikor olyan nagy magabiztossággal, mosolyogva emlegeti Shanna apját és a páholyokat, nem igazán akarom elhinni, hogy a Minisztérium egyik osztályának vezetője is ilyen korrupt legyen, de... Legalább azt mondta, hogy nem olyan szándékok vezérelték, mint a fivéremet, szóval nem kurvázni volt. Az is valami. Egy fejrázással hessegetem el az egész történetet, amikor felém fordítja a kérdést. - Semmit. Kerüld el, hagyd békén, vagy add tudtára, hogy rossz ajtón kopogtat, személyes kontaktus nélkül. Azt mondtad, hogy csak rágalom, valahogy biztosan lehet bizonyítani, hogy nem volt benne a kezed. - terelem arra a témát, hogy csak szimplán hagyja a konfrontációt és ennyi. - Tudom, hogy az életet izgalmasan kell élni, de azért jöttél vissza, hogy keresd a bajt? - kérdezem meg, a tekintetemben már nincs ott a sértett gőg, csak az érdeklődés. Nekem meg kell lapulnom ahhoz, hogy véletlenül se vezessék vissza a nyomaimat a valódi kilétemhez, így nem is ajánlhatok mást, mint amit én teszek. Miért jöttél vissza? És hol voltál? És miért ilyen nagy titok? Milyen jó lenne, ha egyszer kihagynánk a félrebeszélést és a Cicerói körmondatokat és csak a lényegről beszélnénk.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-08, 14:43
Az az öt perc... Megvárhattam volna. Türelmesen, csendben, míg felvezeti. De hogy kihagytam volna amint hirtelen előtör belőle a nemesi önérzet? Kizárt. Olyan mókás. Természetesen szigorú arckifejezést vágok, mint aki komolyan gondolta, hogy nem turkál többé odabent. Amiről nem tud, az nem fáj neki. No meg, hogyan nevezhetnék valakit a barátnőmnek, akinek még a gondolataival se vagyok tisztában? Veszélyes dolog a bizalom. - Sajnálom. - jegyzem meg ismét, halványan mosolyogva, játszi bűnbánással. Szag alapján konstatálom, hogy nem az van a kezemben, amit kértem, de egye-fene, belekóstolok. Jobb mint amire számítottam, mi több, egészen kellemes. Enyhén szénsavas, édeskés felhanggal. - Láttál te már egy seregnyi aurort a Varjúba lépni? Én se. - és nagy valószínűséggel a madame se, pedig ki tudja hány évezrede viszi a csicsapalotát. Ezidáig senkinek nem volt érdekében, és erősen kétlem, hogy ez épp miattam következne be. Mindig van egy nagyobb hal. - Shawn Griffin? Csúnya lenne ha tőlem tudná meg a kislánya, hányszor üldögélt apuci a páholyomban. Merőben más szándékkal, mint Mark. - fojtom mosolyomat a pezsgőm mögé. Nem hagyhattam ki. - De legyen, tegyük fel, hogy túlerőt vonultat fel ellenem. Mit javasolsz, mit tegyek? - adok a szavára, ezt fürkésző tekintetem is tükrözi.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-08, 13:28
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Azért egy egyszerű ne haragudj nem fog azonnal megenyhíteni, bár nem igazán tudom, hogy micsoda. Még is csak bennem van az a több, mint húsz évnyi tapasztalat, hogy az emberek azt csinálják, amit akarok és soha, senki nem mert volna csak úgy a fejemben turkálni. Legalább is amíg Rose Brooks volt a nevem… - Csak várnod kellett volna öt percet. - jegyzem meg önérzetesen. azért egy egész életvitelt nem lehet csak úgy levetkőzni. Nem véletlen, hogy a Neirás kes alibimhez és kísérletezős életemhez illő kocsma mellett van egy kis luxus fészkem is, ahova visszavonulhatok és a kényelemről nem mondtam le az egyszerűség érdekében. Ha megelégednék egy teljesen egyszerű élettel, akkor valószínűleg nem is zsaroltam volna meg a fivéremet pénzért, mert a munkából megéldegélnék, ha szarul is. - Aha. - reagálok csak félvállról a kívánságára, főleg nem értékelve azt a negédes hangot. Hár ilyen vagyok, amikor durcázom… Előveszek egy teljesen random pezsgőt, mivel éppen ViviKlisé nincsen a felhozatalban és a pohárba ejtve két jeget megtöltöm neki, aztán lazán visszasétálok a kezébe adni és visszaülök a helyemre, ahonnan elmoccantam. Annyira nem figyeltem arra, hogy mit veszek elő, hogy azt se tudom, hogy mit iszok, de jégen, az fix. - Lehetséges, de azért nem vennék mérget, hogy biztosíték nélkül jelenik meg egymagában. - jegyzem meg, hiszen alapjáraton se láttam soha egyedül, legalább is amikor láttam az iskola területén az ott töltött éveim alatt. Amikor nem nagy társaságban volt, akkor is a most-már-férjével töltötte az idejét, soha nem magányosan. - Nem hülye. Rengeteg barátja van. Az apja az aurorparancsnok. Kotnyeles, de Minisztérium-hívő, mondjuk ez az apjából következtethető. Nem tudom, két évvel alattam járt, ráadásul másik házban, csak a nemesi rendezvényeken láttam ezen kívül, ott pedig csak azt tudom, hogy mindenkit ismer, akit kell. - mondom a legalapvetőbbeket, de nem tudok olyan sokmindent, ráadásul azt se felejthetem el, hogy első találkozásunkkor Nox a Halálfalók ismert távozási módjával vált köddé, azaz inkább füstté, tehát attól függetlenül, hogy én nem féltem az életemet a társaságában cseppet sem, nem jelenti azt, hogy szó nélkül elfogadom, hogy csak játszadozni akar az aurorral, aki kereste.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-07, 16:42
Hiába, az információ kincs - hajlamos vagyok minden követ megmozgatni érte, kerüljön bármibe. Figyelem, ahogy a töprengő merengésébe indulat szökik, s amint felpattanva hátat fordít, halványan elmosolyodok. - Ne haragudj, szakmai ártalom. Tudnom kellett a nevét. - s ennek a lehető legegyszerűbb módját választottam, még ha ezzel némi ellenérzést is váltottam ki Neirából. Majd lehiggad. - Veuve Clicqout, kevés jéggel. - felelem negédesen, noha megfordul a fejemben, hogy bosszúból padlófelmosót kapok. Még jó hogy nem Martinit kértem, annak amúgy is olyan íze van. Indulatok közé ágyazva ugyan, de a részvétet is kiolvasom a fejéből, ezt azonban bölcsebbnek látom nem közölni vele, csak csendben értékelem. Az pedig hogy ilyen szinten titokzatos lennék... Van benne ráció. Külső szemmel mindenképp, én a magam részéről csak megnyerő misztikumként hivatkozok rá. - Odamenni? Kérlek, elég elhinteni hogy ismét képben vagyok, és már kopogtat is a Varjúban. Ami pedig a mágia részét illeti, igazán nem kell féltened. - szoktam volt mondani, miután Szörnyetegem felhívta rá a figyelmem: áldás az emberiségnek, hogy engem elkerült a roxforti levél. Ha így, pusztán önszorgalomból sikerült egy ilyen terebélyes átokgyűjteményre szert tenni, mi lett volna ha mellé professzionális úton is leckéket veszek? El lennék ájulva magamtól, talán, ami hajlamosít az uralni akarásra Az pedig belőlem hiányzik, mint tudjuk. - Mit mondanál még el róla? Nem lesek be, ígérem.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-07, 13:00
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Vágok egy undorodó fintort, bár az ikerfivéremet már huszonévesen ismertem meg és ha nem lenne egy tahó, akkor még azt is mondanám, hogy jó pasi, de a körülmények miatt nem tudok jó szívvel gondolni arra, hogy Nox meg ő... Na mindegy. Észreveszem a terelést, de ráhagyom, hiszen sokkal inkább lennék kíváncsi arra, hogy merre járt, mint arra, hogy Mark benne járt... Fúj. Összeráncolom a homlokomat, de olyan hatalmas döbbenet nem ül ki az arcomra, amikor meghallom, hogy Cody az unokaöccse, mert soha nem került szóba a családja, így hát... miért ne. Viszont az, hogy a megölésével gyanusítja Shanna azért egy kicsit meredek. Mielőtt még tovább gondolkoznék, hogy mit is osztok meg a nővel már visszahallom volt iskolatársam nevét a szájáról és ezen a ponton pattanok fel a fotelemből és kvázi hagyom faképnél, a bárhoz sétálva. - Gyűlölöm, ha a gondolataimban turkálnak. - mondom sértetten, a nőre se nézve, miközben töltök magamnak egy pohár italt, és ettől függetlenül is kérdezem. - Mit adhatok? - csúnya megszokás, pedig veszne inkább szomjan! Látszik rajtam, hogy tényleg eléggé idegesít, hogy nem várta ki, ameddig én adom ki az információt, hanem csak úgy kihalászta a fejemből, mert különben egy satnya Részvétem-et azért megérdemel az információ, hogy az unokaöccse halott, ha miatta, ha nem. Bár olyan sokszor nem láttam őket együtt, tényleg annyi jött le nekem, hogy csak egy helyen dolgoznak, de mivel a titkok kétlábon járó mintaképe lehet, hogy közelebb álltak egymáshoz, mint mondjuk én az ikerfivéremhez. Na jó. Biztosan. - Még is mit értesz szórakozás alatt? Nem mehetsz csak úgy oda hozzá kekeckedni, mi van, ha megjelenik egy aurortársa? Vagy ha erősebb, mint gondolnád? - károgok, de valószínűleg még mindig a sértettség beszél belőlem, hogy betört az elmémbe, mert amúgy ha a voksomat kell letennem kettejük között, valószínűleg Noxra tenném. Nem csak, mert tíz év előnyben van, ami a mágiagyakorlásban nem hátrány, hanem azért is, mert Shannáról alig tudok valamit, csak annyi ragadt meg, hogy extrém a szociális élete, rengeteg barátja van, és hogy lehozták a lapok, hogy már össze is házasodott a gyerekkori első szerelmével, egy másik aurorral. Micsoda klisé!
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-06, 21:04
Halványan felsejlik előttem a kép az egykori Brooks leányzóról, aki magasabb szinteken űzi a kereskedelmet - legyen az fekete vagy fehér - előbb vagy utóbb szembetalálkozik a névvel, ám annak legifjabb sarjával már aligha... Láttam párszor, noha szóba sosem elegyedtünk, mint szakavatott agyturkász, tekintélyét ingatagnak láttam, de nem foglalkoztatott annyira, hogy másnak könyveljem el, mint holmi újgazdag lámpaláz. Csak aztán ízleltem meg a bódító igazságot. - Valami olyasmi. - ő bizonyára tudja, bennem nem ragadt meg. Kajánul elvigyorodok az arckifejezésére. - Megszomjaztam. - hallatszik a szórakozott terelés, bizonyára nem szívesen hallaná hol járt a bátyó hímtagja és miért. Persze ha rákérdez, válaszolok. Ez a derű azonban hamar tovaszáll, csalódott komorságot tükröz, melyre ha kicsit is odafigyel, megállapíthatja: ezúttal szó sincs megjátszásról. - Hm. - hallatszik, szinte fitymálóan. - Sok mindent hall az ember, időnként saját magáról, de hogy el kívántam volna tenni láb alól tulajdon unokaöcsémet... - egy pillanatra megállok, szemügyre veszem arckifejezését - ...hallatlanul izgalmas rágalom, nemde? - enyhén mintha préselném a szavakat, egy árnyalatnyi indulat szökött beléjük, ami bár hamar elillan, hatásosra sikeredett. - Akárhogy is, az ilyesfajta próbálkozások rendszerint hamar zátonyra futnak. Épp annyira vagyok a Minisztérium mellett, mint ellene, Shanna Griffin pedig jobban tenné, ha kreatív hipotézisek helyett a tanulmányaira fókuszálna, egyszer talán hozzám is eljut a híre. - ha valamiből, ebből biztosan leszűrhette, hogy vajmi kevés titok marad fedetlenül előttem - Ne aggódj, nem fogom bántani, de ki vagyok én, hogy nemet mondjak egy kis szórakozásra? - dőlök hátra, ismét, lábaimat keresztbe téve, s vígan mosolygok önnön galádságomon.
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-06, 21:02
Grayson & Sarah
"Az univerzum általában azzal jelzi, hogy hibáztunk, hogy elveszi tőlünk azt, ami nekünk a legfontosabb."
Elképesztően döbbent arcot vágok, amikor válaszol és kell néhány pillanat, hogy szóhoz jussak. Valahogy ez a férfi… Soha semmit nem vesz észre, ami körülötte történik? Mintha egy kis burokban élne, vagy mondjuk a múltban, ha már ereklyevadász szakon oktat, és nem is érdekelné, hogy mi történik körülötte. A családunk ugyan nincsen benne a 28 nagy házban, de ettől függetlenül a legtöbb lap lehozta, hiszen a Morgan birtokon, az unokatestvérünknél történt és… Nem folytatom tovább a gondolatot, mert túlságosan belemerülnék, mielőtt még kioszthatom, ezredszerre is. - Elképesztő, hogy egy felnőtt férfi mennyire nincsen képben. Nem tudtál Dany-ről, nem olvasol lapokat, ha Grindelwald az ajtódon kopogtatna mosolyogva nyitnál ajtót, mert azt se tudod, hogy ki az? - sorjázom, de már valahogy eszemben sincsen elküldeni. Lehet, hogy nyugodtabb lenne az estém magányosan, de elég estét töltöttem már egyedül és hiába helyezett az alkohol, meg az előítéleteim egy érzelmi hullámvasútra, még az is jobb, mint az üresség és a gyász. - Múlt évben az unokatestvérem birtokára beköltözött… Valami és megölte Benjamin édesanyját, édesapját és… a kishúgomat. - mondom, minden erőmmel megpróbálva színtelen, tényközlő hangot megütni, de így is megbicsaklik a hangom. Sasha… Sasha… Azt már hozzá se teszem, hogy a Morgan birtok leégett, mert ez a legkevesebb, az csak egy ház, újra lehet építeni, de a halottak, őket már semmi se hozza vissza. Ráadásul… Elképesztően fáj, hogy hiába mentem el a temetésre, hiába mentem el utána a sírhoz egyedül is, ez az átkozott képességem most természetesen cserben hagyott. Évekig menekültem a halottak suttogása elől, és most, hogy a leghőbb vágyam újra látni, újra beszélni vele… Semmi. - A minőségért meg kell fizetni. Máskor tedd hozzá, hogy a jobbikból kérsz. - válaszolom vállat vonva, nem különösebben sajnálva a férfit, de azért kissé elmosolyodom, mert felnevet. Talán csak másolom a mimikáját, mert annyira nem érzem, hogy mosolyognom kéne. Egy elképesztően nagy katyvasz van a fejemben, és nem segít, hogy nem egy csésze tea mellett talált meg. Ahogy végzek, intek a következő whiskey-ért, bár Neirát elbűvölte a legénybúcsún segget riszáló hardcore pornós ribanc, de nem baj, a másik pultos lány mosolyogva, szolgálatkészen adja ki az italt. - Is-is. Tudta, hogy elmegyek néhány hónapra, de azt nem, hogy abból néhány napos… látogatás után inkább egy év lesz. - válaszolom, a látogatást furcsa fintorral, mert a szó egyáltalán nem fedi le, hogy visszaküzdöttem magam az életbe, a szabadságba, és hazaérve a kishúgom temetése várt. Aztán muszáj volt… elmenekülnöm a gyász elől, a tekintetek elől, talán még a testvéreim elől is.
Már rég nem azt teszem, amit elvárnak, vagy amire mások vágynak és ez így is marad. Ha Rose Brooks egy erős nőnek tűnt, akkor a régi énemhez képest szeretnék még úgy ezerszer önállóbb és magabiztosabb lenni. - Igen, Mark...? - vonom össze a szemöldökeimet és végignézek az előttem heverő nőn. Csak nem? Ugye nem?... Ajj, nemár. Az arcom ezúttal tökéletesen elárulja, hogy mivel is vádolom. Nem ártott nekem, és nekem ennyi elég. Csak viszonzom a mosolyát, egészen addig, ameddig el nem kezdi foglalkoztatni, hogy még is kinek hiányzott annyira - persze rajtam és Ivoron kívül. Nem tudok a korábbi ügyeiről, se arról, hogy már más is kereste, de a túlbuzgó amatőrre valami moccan bennem. Kicsit kivárok, ameddig befejezi a mondandóját, aztán különösebb gyász nélkül válaszolok, először a legutolsó kérdésére. - Cody Armstrong, tudod, a pultos a Varjúban. Azt mondta, hogy eladtad a lelkét valami sötét nimfának, vagy ilyesmi. Eléggé... hihetetlen a történet és nem is részletezte. - jegyzem meg, aztán egy picit elhúzom a számat. - Lehet, hogy amatőr, de nem egy senki. Roxfortban kettővel alattam járt és még így is ismertem a nevét, ahogy minden nagy család sarja ismeri. - kicsit megtorpanok, mert az, hogy nem árulnám be csak úgy, nem jelenti azt, hogy minden aspektusában és döntésében bízok. - Ha elmondom a nevét mit szándékozol tenni vele? Igaz amivel vádol? - kérdezem, még mindig láthatatlan lakattal a számon. Shanna Griffin... kedves, de céltudatos lány, aki igyekszik a világ minden támogatását maga mögé gyűjteni, hogy soha ne forduljon elő, hogy nincs kihez fordulnia. Ráadásul... Az apja az aurorok parancsnoka, biztosan nem lehet csak úgy megállítani, ha egyszer szagot fog. Nox úgy tudom, hogy nem ölt még, de ez nem jelenti azt, hogy nem is fog drasztikusat lépni, ha veszélyben érzi magát. Én meg lehet, hogy nem vagyok különösebben oda a Minisztériumért, de nem annyira fűlik a fogam, hogy az én információm miatt folyjon vér.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Annak ellenére, hogy a múlt egy történése, mellyel Sarah Dany miatt tisztában van nem erre enged következtetni, attól még tény, hogy nem szokásom meghátrálni semmi elől. Egyébként sem gondolnám, hogy egy fiatal lány heveskedése olyasmi volna, amit ne tudnék kezelni. Lehordott valamiért, amiről úgy gondolta, hogy jogos, én válaszoltam a szidalmaira, letudtuk, lezártuk, ennyi volt. Nem cipelem tüskeként, nem gondolom úgy, hogy ezért örök életre tojásokon kellene járkáljunk, hogyha egymással találkozunk és szóba is elegyedünk. Maradok hát, s felveszem a megkezdett beszélgetés fonalát. Ha zavarom, akkor feltételezem, hogy majd szól. Nem olyan törékeny virágszálnak ismertem meg eddig, aki ne koptatná le akár a tanárát is egy privát estén, hogyha épp olyanja van. - Őszintén szólva nem, nem olvasok és ennek megvan a maga oka. - válaszolom a förmedő kérdésére. A hevessége és az, amit a fejemhez vág két dolgot tudat velem: egyrészt nem változott és nincs új a nap alattg jellemének perzselőssége kapcsán, másrészt pedig darázsfészekbe nyúltam. Talán ideje lenne visszarántanom a képzeletbeli kezemet, mielőtt szétcsípnek a méhek, de nem ilyen fából faragtak. - Ha már így kiderült tudatlanságom, akár el is mondhatnád. Legalább elszégyellhetem majd magam szadizmusért, ha olyan az információ. Valószínűleg olyan, s nyilván távol áll tőlem a szégyenkezés, de ezt nem kell tudnia. Ahogy annak is oka van, amiért ignorálom a lapokat, úgy annak is, hogy miért tetszelgek sokszor a nemtörődömség és a szívtelenség dicsőnek nem mondható fényében. Ha meg óhajt ismerni, majd rájön talán. Vagy tudatom vele. Egyelőre még egyiket sem hiszem, hogy sor kerülhet rá. Halvány fintor szalad végig arrnyergemen megízlelve a bort. Nem számítottam igazán semmire, de ennyire posványos lőre azért meglepett. - Isteni hely, isteni felhozatallal. - nevetek fel, aztán ezzel el is engedem a témát, s ha már kikértem nem fogom kiönteni alapon tovább iszogatom a löttyöt. - Tudta, hogy elmész vagy csak eltűntél az életéből? A kérdésemnek nincsen tüskés szándéka, de ismerve a saját előzményeimet és azt, amiért megfeddett annak idején, akár érezheti is úgy. Vajon megint harapni fog, mint egy sarokba szorított kutya, vagy az alkohol nem csak felpaprikázza, hanem oldja is egy kicsit őt?
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-05, 19:04
Ugyan bókomra nem úgy reagált, mint amelyre lelkem legmélyebb bugyraiban vágynék, nem csalódom; rideg elutasítást helyett zavart, ámde biztos tartást tanúsít. Ah, minő kecses attitűd. - Carlyle? A homlokára van írva, hogy zacskóban hordja az eszét, örülök hogy valaki megszorongatta neki. - miért is nem meglepő, hogy tudom kiről van szó? A lábaim közt bimbózó húsvirág ilyenkor némileg zavartan összehúzza magát. Khm, hol tartottunk? Épp ott, hogy rövid kacajt hallatok, némi alattomos altónussal. Valahol elégedettség tölt el, hogy az új élet kellően betalált Neirának, már-már minden porcikájából süt a reményteljes késztetést, hogy minden pillanatát kiélvezze. Mi másért avanzsálna hirtelen baráti szintre? Vagy csak én ne tudnám hová tenni? Meglehet. Nemes egyszerűséggel átlendülök a familiáris szó hallatán, az a mágiának egy olyan aspektusa, mely sosem mozgatott meg igazán. Mi több, bosszantana. Legyen szó bármily mély kapocsról, és frász tudja még miről. Ellenben az, hogy lélekben nem hasonul egy kígyó természetével... Sajnos tudok róla, volt oly ünneprontó, és felvilágosított róla egy nyilvános vécében. - Nem tudok róla. - nyugtázom, enyhe mosollyal, ugyanakkor komolyan. Szánt szándékkal semmiképp, de mind tudjuk, hogyan működik az ilyesmi. Cselekedsz valamit, akár komolyabb szándékkal, akárcsak elhintesz egy apró morzsát, visszhangot ver, mely ki tudja kihez jut el, ki tudja ki reagál rá, hogyan szövődik tova s meddig jut el. S meddig követed. Ha néhány ember csak tudná, hogy az, amin szörnyülködik, annak épp ő volt a kiindulópontja? Az ilyen ráébresztésekben rejlik az ízletes, kéjes káröröm. Hogy lojális lennék e Neirához? Miért ne? Egyelőre nem találtam magamban ellenvetést. - Körözés? - harsányan felkacagok - Nem ő az első túlbuzgó amatőr, aki megpróbál kézre keríteni. - bököm oda szarkasztikusan. Ki is volt az előző? Jennings? Nem maradt meg, nem jutott túl messzire. Mily meglepő. - Érdekes. - fontolgatom utolsó szavait, arcom ellenben merevséget tükröz - megedződött mimikát hordoz. Bizonyára nem egy és ugyanazon személyre gondolunk, legalábbis nagyon remélem. - Örülök hogy hiányoztam. - jegyzem meg vigyorogva, feloldva a pillanatnyi feszültséget, majd épp oly könnyed lazasággal dőlök hátra, mint ezelőtt. - És ki ez a lány? Mesélsz róla? De legfőképpen: kinek a halála szárad a lelkemen, akiről nem tudok? - elvégre ha egy valamit biztosan tud rólam Neira, az az, hogy nem ölök. Ezt anno az alkunál is leszögeztük, mikor aggódott hogy a verőemberemnek szánom.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-05, 17:55
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Azt nem is tagadom, hogy ez a feszültség izgalmasabbá teszi a beszélgetést, mintha csak érzelemmentesen közölnénk egymással a véleményünket és mennénk végig a kötelező beszélgetéseken. Nem, valószínűleg akkor se állítanám le, ha tehetném, mert valahol nagyon hiányozna. Ahogy az elmúlt hónapokban is hiányzott a jelenléte. - Nos, attól még, hogy nem vagyok már Brooks, nem mondtam le a teljes örökségemről… Csak egy kis nyomozás kellett a bátyám múltjáról, és már is élete végéig ajándékokkal halmoz el havonta. Na jó. Pénzzel. És nem ajándék. - kuncogok fel egy kicsit, mert az a szemétláda nagyon is megérdemli ezt az egészet, sőt több szart is érdemelne a nyakába, de olyan összeggel álltam elő, ami pont elviselhető havonta annyira, hogy ne akarjon balhét. És valóban a legkevésbé sem merültem el az alvilágban, fel-feltűnök erre arra szórakozás okán, de nincsen semmiféle illegális seftelés, bandázás, gyilkolászás, csak jövök és megyek, teljesen érdektelenül akármelyik csoport feszül most akárki másnak. Nem azért hagytam ott az életem, hogy a következőben is harcoljak a túlélésért, hanem azért, hogy élvezzem, végre. Persze nem úgy, mint ahogy Nox lányai élvezik az életet a Varjúban… Nekem itt van ez a kocsma-szórakozóhely keverék, és egyelőre ennyivel meg is elégedtem. És persze a Weasley-lány, Ginny, akin keresztül az egyik legnagyobb szenvedélyemet, a kviddicset sem veszítettem el. - Örülök, hogy örülsz. A familiárisom lehet, hogy kígyó, de én nem vagyok az, ok nélkül semmiképpen. És te még sosem ártottál nekem, ugye? - mosolyodom el félrebillentve a fejemet. A kérdés inkább költői, bár azért ott van mögötte, hogy az én lojalitásom se végtelen, csak addig tart, ameddig kölcsönös. Ez teljesen normális, csak úgy biztosan nem árulnám el, lefizethető szintén nem vagyok a titkos jövedelmem miatt nincs szükségem vagyonokra. - Néhányszor megpróbáltam érdeklődni utánad a Varjúban, hátha előkerülsz, és az egyik alkalommal a kijáratnál elkapott az egyik volt iskolatársam… Nem mondta el pontosan miért keres, de mintha körözés lenne a fejeden. Valami olyannal akart hatni a lelkemre, hogy elárultad a barátját és ebbe belehalt. - mesélem neki, érdeklődő tekintettel, várva, hogy a hófehér arca milyen érzelmeket mutat. Nincs nagy reményem, hogy beleláthatok a fejébe vagy olvashatok az arcáról, de a megszokás nagy úr, normális embereknek szokott változni az arca ha meglepő dolgokat hall.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-04, 13:26
Pont a kialakuló feszültség az, mely egyfajta diszkrét bájjal ruházza fel ezt az apró gesztust. Érdemes tudni, mivel lehet zavarba hozni az előtted állót. Plusz pikantéria. Ezúttal azonban nem tervezem becserkészni. Hiába minden magabiztosságom, távol álljon tőlem a zaklatás, hisz az épp az ellenkezőjét segítené elő annak, amit jelen pillanatban a helyzettől elvárok. Mosolyba ágyazott hümmögéssel konstatálom, hogy ez a kéró bizony nem az etikus kereskedelem gyümölcse. - Nem csalódtam. Hogyan sikerült? - kérdezek rá, mindig jó hallani a taktikát, még egy magamfajta vén róka is sokat tanulhat belőlük. A vén természetesen a rutinra utal, noha lassan ideje elgondolkodnom egy-két plasztikai bűbájon, vagy hogy is mondják errefelé. Furcsállom, hogy elhessegette a másik síkról tett megjegyzésemet, bevallom arra számítottam, hogy mint csalira ráharap, de nem tette. Nem érdekelné? Vagy mit neki már a sok misztikummal övezett humbuk között, melyeket ezidáig rázúdítottam? Sebaj. Az azonban végképp meglep, mennyire félvállról veszi a bizalmi kérdést. Ez valahol rutintalanságra utal, ugyanakkor ez az én szempontból értékelendő. Bizonyára nincs elég mélyen a keze az alvilági mocsokban ahhoz hogy tudja: ezekben a körökben a hűség felbecsülhetetlen érték. Vagy egész egyszerűen, a közös múltunkból fakadóan ez valami olyan, ami részéről jár nekem? Érdekes. Felettébb érdekes. - Örülök, hogy neked ez ilyen természetes. Tényleg. - nekem nem az. Túl sok volt a tűzből, mely csúnyán megégetett. S bár árnyalatnyi szkepticizmus még így is lakozik bennem - ugyanis nem kenyerem a kiszolgáltatott szerepe - a következő mondat már-már megerősít abban, hogy benne tényleges bástyára lelhetek. - Csakugyan? Kicsoda? És miért?
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-02, 18:42
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
A kacsintásra elmosolyodok, de érezni rajtam, hogy az ilyen flörtökre még mindig valamiféle kialakuló feszültséggel válaszolok. Igyekszem nem befeszülni, de viszonozni nem tudom az incselkedést. Pedig soha nem volt ilyen problémám például Elijah-val, vagy úgy egyáltalán pasikkal, de hát Nox ő… más. Nem csak, hogy lány, kész nő, és még a tapasztalata és életstílusa is azt sugallja, hogy mérföldekkel többet tud nálam. Elnyúlik a kanapén és én is kényelembe helyezem magam a fotelben a lábaimat felhúzva. Igazi süppedős-kényelmes fajta, szóval nincs az a kifacsart póz, amiben elkezdenék zsibbadni. - Nyilván. - válaszolom a finanszírozás kérdésére, és a mosolyom már inkább büszke vigyor és halk nevetés. Végighallgatom, bár kissé összevonom a szemöldökömet a másik sík említésére, de elhessegetem magam mellől. Talán Ivor köszönés nélkül hirtelen úgy döntött, hogy tovább áll tőlünk? Nem mintha tartozna bármivel nekem, hogy előtte kötelessége lenne elköszönni, sőt, én tartozom neki. Bár azt nem tudhatom, hogy a megkötésemnél a metamorfmágus képességemmel konkrétan mi lett, hová tűnt, de az, hogy eljátszotta a halálomat… Az csak is szívesség volt, semmit sem nyert a játékból. - Ennyi az egész? - kérdezek vissza, félvállról. - Nem tudom, hogy ezt miért kellett ilyen drámaian felvezetned. Nyilván szólok, ha valaki keres, miért ne szólnék? - kérdezek vissza, bár valószínűleg olyan dolgokra gondolt, minthogy egy auror ha itt hagyja a névjegykártyáját, hogy szóljak, ha látom, hát... ne szóljak, inkább csak neki. És ez teljesen egyértelmű nekem, sosem volt semmiféle tisztelet bennem a hivatalos szervek felé. Aztán egy kis hatásszünet után folytatom. - Ja, és ha már itt tartunk. Valaki keresett.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-02, 11:33
Elmosolyodok. Vizualizálom, amint egy román tisztáson, gumicsizmában lapátolom a tengernyi, aromás féceszt, s mi tagadás, valamelyest átértékelődik bennem utazásom súlyossága. Már csak erre is jó egy mókás füllentés... Később talán beadagolom neki az igazságot. - Ha érzel rajtam valamit amire rárepülnél, kérlek ne habozz. - kacsintok, incselkedő bájjal hanglejtésem mögött. Akaratlanul is felsejlik bennem utolsó találkozásunk emléke, mely részéről talán kudarcként lett megélve, jómagam azonban félsikerként könyveltem el. De rég is volt... - Hm. - mérem végig, ahogy otthonos kényelemmel elnyújtózom kanapéján. - Gondolom mindezt a kinti bevételből finanszíroztad. - villantok huncut vigyort, hát persze hogy nem. Ha valamiben, ebben jártas vagyok, elvégre az én vagyonom sem holmi duplikációs bűbájjal lett akkora, amekkora. Terebélyes. Enyhén nyögve-nyelve bár - szigorúan a színfalak mögött - de beadagoltam a hattyú halálát, most már akár rá is térhetek a lényegre. - Épp ezért kérlek, és nem kötelezlek. - s ennél a pontnál talán el is hinthetem hol bujkáltam több mint egy esztendeig. - Ivor és én... Nos, a kapcsolatunk egy más síkra terelődött. - ezzel még csak nem is hazudtam. - Szükségem lenne egy bástyára. Mielőtt aggódnál: bástyára, nem villámhárítóra. Bizonyára sejted, hogy bizonyos körökben a nevemen vastag sárréteg csücsül, kismillió elvarratlan szállal, melyeknek jelen esetben nem tett jót az idő... Még ha ott, ahol voltam, nem is létezett ez a fogalom. - röpke pillanatra elhallgatok, hagyom hogy eméssze a hallottakat. - Csak annyit kérek értesíts, ha hallod a nevem. Fel kell térképeznem mi vár rám. A fizetséged rád bízom. - hisz egy új élet után van bármi, amit ne tudnék megadni neki?
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-04-01, 17:19
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
- Ahha, persze. - válaszolom felvont szemöldökkel, kicsit nevetve, kicsit azért még is csak elégedetlenül, hiszen nagyon is kíváncsi vagyok, hogy mi történt. Nem teszek hozzá több kommentárt, inkább elintézem az ügyeimet és már gondtalanul térek vissza és bemutatom neki az irgalmatlan nagy kontraszttal berendezett fészkemet. Megvonom a vállamat, miközben előre engedem és mögöttünk bezárom az átjárót. Finoman beleszimatolok a levegőbe, ahogy elhalad előttem, de csak hogy újra kifejezzem, hogy nem érem be ennyi mesével. - Örömmel tudatom, hogy a szarszag nem ivódott bele a pórusaidba. - aztán intek neki a kanapéhoz, bár van egy magas bárpult is néhány székkel, néhány piával, koktél alapanyagokkal, jéggel. Még is ahelyett, hogy oda mennék keverni inkább az a fotelt célzom meg, letettem a kötényt, mára eleget dolgoztam. - Nem azért hagytam ott az életem, mert annyira rossz érzés volt pompában élni, hanem azért, mert túl nagy ára volt. Ez így azért fényévekkel jobb élet. - mosolygok, őszintén, és tényleg érezni a magabiztosságomon, hogy úgy érzem jól döntöttem. Talán még büszke is vagyok arra, hogy sikerült az egészet véghezvinnem és hogy az ikertestvéremből kizsarolt pénzből éldegélek ilyen pompásan titokban. Éppen lehuppanok, amikor előáll a kérésével, én pedig felvont szemöldökkel húzom ki magam és dőlök kissé előre, érdeklődve. - A tartozásomat már leróttam, szóval… - elhallgatok, mintha ennyivel le is zárnám a történetet, de eszemben sincs. Lehet, hogy a Mardekárba kerültem, lehet, hogy képes vagyok a számításra és a kihasználásra, de ez nem jelenti, hogy nem létezik a szótáramban a hála vagy… mondjuk a barátságszerűség. - Miről lenne szó? És miért nem Ivort kéred meg? - kérdezek vissza, továbbra is kíváncsi tekintettel, félrebillentett fejjel.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-03-30, 23:21
Mi tagadás, mindig is dúlt köztünk a cicaharc, ami a tekintélyt illeti, noha jómagam sokkal inkább romantikus párharcként éltem meg, mint valódi fitogtatásként. Az legfeljebb az alapok közt bujkál, egészen mélyen. Az, hogy két kézzel fogom a gyeplőt, jellememből fakad, szintén máshogy csapódik le bennem: többnyire játékként érzékelem. Érzelmekkel játszom, emlékekkel, csiholt-csiszolt, apró tényekkel, melyek reakciókba torkollanak, végül kész akarva a sajátomba. Mókás. - Sárkánytrágyát lapátoltam Észak-Erdélyben, ilyenformán megértheted, mire fel a csipkés tanga. - no nem gondolnám hogy bárkit meglepek vele. Szelíden kuncogok, ahogy távolodik az ölelésből. Bagatel, tudom, azt azonban egyelőre nem, mennyire lenne befogadóképes a valóságomat illetően. Kiderül. - Balinak jobban örülnék, rég jártam arra. - sóhajtok, mikor is volt már a gondtalan fényűzés. Ami a családi összezörrenéseket illeti, nincs mitől tartanom. Szemügyre veszem a nőt, impozáns, mint mindig, beleszokott új küllemébe, s ez érződik. Burokként veszi körbe egyre kiforrottabb magabiztossága. S amint rávilágít a zseniálisan megkomponált kontrasztra, mely ez a koszfészek - sajnálom - és fényűző otthona között húzódik... Be kell valljam, egészen lenyűgöző. Elismerő biccentéssel egyenesedek fel. - Van ami nem változik. - átléptem a küszöbnek nem nevezhetőt, amit mégis inkább annak nevezek, de nincs lehetőségem kiélvezni az impozáns cicomát, belém ötlik a keserű elhatározás, miért vagyok épp itt, épp most. Hogy most mennyire leszek őszinte, s mennyire játszom a sajnálatból fakadó odaadására, azt mindenki döntse el maga. - A segítségedet szeretném kérni.
Rose-Neira Brooks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-03-30, 21:58
Nox & Neira
Ott, ahol mindig gondolnak rád, oda mindig visszatérhetsz!
Egészen biztos vagyok benne, hogy megdöbbenti az ölelés, csak nem érdekel. Eldöntöttem már nagyon régen, hogy nem hagyom, hogy zavarba hozzon és olyan szabadon fogok cselekedni mellette, ahogy csak szeretnék, még ha be is kell vallanom, hogy általában ő diktálja a tempót. Az a csók meglepetésként ért ismerettségünk elején, de azóta vele szemben is megtaláltam a hangomat, és nem úgy tekintek magamra, mint egy random lány a sok közül, akikkel terve van, mert mondjuk be akarja őket szervezni a Varjúba vagy éppen olyat tudnak, amire szüksége van. Én már letudtam a tartozásom, és bár örökké fogni tudja már a legféltetteb titkom, a valódi identitásom, azért én is nyertem betekintést az ő életébe. - Azért csak tégy próbára! - keresztezem a karjaimat magam előtt várakozón mután elengedtem az ölelésből. Nem mintha valami számonkérés lenne a hangomban, inkább csak szín tiszta kiváncsiság, hiszem nem áll tőlem messze a kalandozás, bár ezek általában kimerülnek kocsmai verekedésekben, alvilági fogadásokban, szarka módra a csillogó dolgok elemelésében, piti apróságok, semmi világrengető. - Jól hangzik. Francia? - válaszolom vissza, egy kis mosollyal félvállról. Az elmúlt fél évben inkább kerültem mindent, amihez a szüleimnek köze van, de nem mondom, hogy nem nézném meg szívesen, hogy mit kezdtek a francia leányvállalattal, illetve lesném meg a nagybátyjámat, hogy vele miújság. Ő legalább nem volt egy orbitális szemétláda, mint az apám meg a drágalátos ikerfivérem. Mondjuk nem is a Black vérvonalból származik. - Ó, ugyan, tőlem sem áll távol a luxus, de ennek a helynek mondjuk azt, hogy az egyszerűség a bája. Viszont... - elpillantok róla, magam mögé, az ajtóhoz, és intek neki, hogy egy pillanat, és magára hagyom, ameddig kint megbeszélem az egyébként nagyon ügyes alkalmazottammal a pultban, hogy innentől övé a pálya, záráskor számolja le a kasszát aztán bűbájjal zárja le, ahogy a kocsmát is, én mára végeztem. Nem újonc, szerencsére, ráadásul meg volt a fő szám a legénybúcsús bandának is Nox-szal, így kezd elcsendesülni a hely. Vagy legalább is nem fog megszakadni a munkába, még ha szedni is kell majd a csinos lábait. - Na, most már csak a tiéd vagyok. - térek vissza, behúzva magam mögött az ajtót és kulcsrazárva. Nem lettem a távollétében pszichopata, szimplán átsétálok a szobán és egy titkos ajtót nyitok meg A kviddics évszázadai egy poros, régi kiadásával, ami mögött egy rövid folyosó nyílik... és egy ötcsillagos, muglik léptéken mérve modern, minden extrával felszerelt lakás. - Szóval, ide tűnt a zsarolt pénzem. - lépek el a bejárattól, egy kecses mozdulattal a lakás felé intve.
Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél, mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
Tárgy: Re: à votre Santé - Pultok 2020-03-29, 16:01
Mint mondtam volt, mennyi mindent megélt a lényem, eléggé markánsan belém ivódott a tudat, miszerint nincsenek már meglepetések. Hisz épp csak egy másik idősíkon töltöttem több mint... nem is tudom, egy évet? Talán. Majd most kiderül. De mégis, ahogy kiejti a nevemet, s ölelésre hajlik, leheletnyi zavarodottság szökik belém, valószínűleg a messzemenő elszokás végett. Nem is emlékszem, volt e bárki, valaha, aki így köszöntött volna. Egészen... kellemes, s gyengén ugyan, de viszonzom neki. - Személyesen. - jegyzem meg komfortosan. Simogató kacajt hallatok. - Nem vártam mást. Sok mindent hagytam hátra, melyeket ő kellett, hogy lenyeljen helyettem... - Felesleges volna felsorolni azt a megannyi elvarratlan szálat, melynek rajtam kívül ő volt kizárólagos tudója, s minden valószínűség szerint végül beteljesítője is. Ez persze nincs egészen így, másképp miért tértem volna vissza éppen most, éppen így? - Úgysem hinnéd el. - felelem, válaszképp arra hogy hol jártam, s azon gondolata sem marad észrevétlenül, hogy Ivorban kereste a választ hollétemre. - De bizonyára sejted, hogy nem a riviérákon engedtem ki a gőzt. Megjegyzem, jól esne... - Ez azonban még egy jó darabig váratni fog magára. Pajkosan kacsintok, amint a pénzügyekre terelődik a szó. - Egy szavadba kerül, és az egész hely luxusban tündökölhet. - tekintsük ezt amolyan... baráti szívességet. Úgyis épp azt fontolgatom, hogyan vezessem fel, miszerint ideje kifejezni háláját új személyazonosságát illetően.
