2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szent Pál-székesegyház (angolul: St.Paul's Cathedral) katedrális Londonban, a Cityben, a Ludgate Hill tetején, ami London legmagasabb pontja. Európa 5. legnagyobb temploma.
Mikor belépünk a terembe, ami fogad őszinte sokkot okoz. Az első kérdésem Judenak szól. - Mit keresel te itt? Mégis mit művelsz? - aztán tovább vándorol a tekintetem, a kőasztalon fekvőkre és megnyúlik az ábrázatom. Némán tiltakozva épphogy megcsóválom a fejemet. A szemeimben a félelem után most düh villan és valami olyan keserűség költözik az arcomra, mintha a halotti lepel alatt tényleg az feküdt volna akit sejtettem, de imádkoztam érte, hogy ne ő legyen. - Mit műveltek Fionnal?! - szegezem neki hideg ingerülettel a testvéremnek a kérdést, közben határozottan párbajra emelem a pálcát, ha netán Eileen kötöző varázsát ki tudták védeni. Aztán valami elcseszett megérzés miatt, a testvéremet egyszerűen kábító átokkal sújtom. Ha válaszolt előtte valamit lehet épp azért, ha nem, akkor azért, de leginkább csak egy testvéri megérzés. Nem akarom megölni és nem akarom hogy kárt tegyen magában... Ha netán kiszivárgott valami a méreg kapszulákról, akkor meg főleg élek a rossz előérzettel. Közben nem tud bennem nem megfordulni, hogy talán megszakítani még rosszabb egy ilyen varázslatot, mint egyebet tenni vele. Fionn közelébe kell kerülnöm! Kimondhatatlanul fáj, hogy itt kellett találkoznunk Jude-al... Gina faggatózása csak felidegesít, így el is engedem a fülem mellett. Fionn egyenlőre jobban foglalkoztat mint az öreg akiről mit sem tudok, így felé indulok meg ha tudok. Meg egyáltalán felmérni, hátha tudok valamit kezdeni a megszakadt varázslattal... Leginkább lezárni akarom valahogyan, legalább megpróbálni, ahhoz viszont közelebb kell kerülnöm.
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Avery Woodcock
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2019-12-29, 09:11
Akarmi legyek, higyha azt mondom nem tetszik ez a latomasosdi. Oke hogy nem teljesen nornalis dolog, de eskuszom lelek valami perverz elvezetet a lato szerepkoreben. Ugyan most nincs mit megosztanom a tobbiekkel, mert a kozeptermetu csuklyas nem hirerteku, de ettol meg figyelek, mint a tuzerlo, hatha valahol kiszurom az alak sziluettjet. Attol, hogy elmondva semmi extra, meg Meglatva lehet erdekes. Gina Ronant faggatja - jogosan, engem is erdekel a dolog, de mondjuk nem biztos hogy itt es most ebben a harci helyzetben kerdezgetnem - Eileen pedig kotoz, igy en maradok annal, hogy azt az ajtot celzom meg amelyik fele mintha kiabalta volna az idegen az Annabelle nevet. Meg amelyiket az ocelot sasolja. Kozben elmormolok egy erzeketlenito bubajt (kitalalt varazslat, alant reszletezem) magamra, mert jol jon az meg a tovabbiakra azt figyelembe veve, hogy mire keszulok. Az ajtora szegezett palcaval allok, s figyelek. Hogyha olyas valaki lep be, akit nem ismerek, akkor megprobalok raereszteni egy fényár varázslatot (kitalalt, lasd lent), ami elvakitja majd. Mivel nekem is oda kell neznem ahova celzok ezert kellett az erzeketlenites, hogy magamat ne vakitsam el szinten. Mellesleg ez egy jo 1/2 oraig hato varazs, mindeb kulso, erzekszervekre hato varazslatnak ellenall, szoval remelem kisse beviztositottam magam. Aztan ha megse, hat akkor szivas.
Erzeketlenito bubaj (latvanymagus szak): egyutt hasznalando minden olyan varazslattal ami a nezok erzekszerveit csalja meg. A celja hogy az aki a musorszamot csinalja magat ne vakitsa/siketitse/benitsa/stb. meg parhuzamosan a nezokkel. Minden erzekszervre hat, 1/3 oras a hatasa. Nem ved persze a fizikai serulest vagy mentalis tamadast okozo varazslatok ellen, csak azok ellen, amik kifejezetten erzekszerveket erintenenek. (Pl egy sziren eneke nem tudna ilyenkor elboditani a bajolot : D) Fényár (latvanymagus szak): olyasmi mint valami tuzijatek, vagy jupiterlampa az arcba. Eredetileg az a celja hogy a kozonseget elvakitsa amig valami nagyszabasubb elokeszul a szinpadon a takarasban. Itt is vakito celzatu a hasznalata.
Nem számít hogyan, de sikerül átjutnunk az ajtón. Előre török az ocelotommal, és elsőként lépünk be a terembe, hogy felmérjük a helyzetet. Ami elég bizarr látvány. Valamibe itt nagyon belecsöppentünk. Rúnázott kőasztalok, egy vén alak, aki valami sötét mágiát űz, és a többi alak. Az egyik pont úgy néz ki mint Ronan. Nehéz lenne nem észrevenni. Minimum testvérek. Tehát a srác átvert, és tényleg jóval többet tud a kelleténél, vagy legalábbis többet nálunk. Hacsak nem éppen az ő ellene irányulna az a sötét mágia, ami itt van, és a másik Ronan valami bizarr gonosz hasonmás, amiről a srác sem tud semmit. De akkor is miért? Mért pont ő? Igaz a vonaton meg mért pont mi voltunk? És a RAH-ban? - Ennyit a mesédről. Éreztem én, hogy bűzlik nálad valami. Gyanúsan sokat tudsz. Szóval? - szegezem rá a srácra a pálcám, bár egyenlőre semmit sem teszek vele. Miközben az ocelot a Ronan II.-re morog, bár ő sem támad egyenlőre, addig amíg erre nem utasítom, vagy nem érzi veszélyben engem vagy a társainkat. - Válaszokat akarunk. Sajnos nem áll módunkban távozni addig amíg meg nem kapjuk. Mindegy ki kezd beszélni. Mi a franc folyik itt? - morranok fel. De azért elismerően bólintok Eileenre, ha tényleg sikerültek a kötöző átkai. Fogalmam sincs ki a fene az az Annabelle, akit szólított a Ronan II., de valami olyan érzetem van, hogy nem fog tetszeni. Talán ő az akit erősítésnek küldenek, hogy legyőzzön minket? - Carnivora, tartsd szemmel a másik ajtót! - utasítom gyanakodva a nagymacskát, aki szinte rögtön abba az irányba fordul, ha esetleg onnan érkezne veszély.
Lényegtelen, hogy melyikünk próbálkozása volt sikeres, az ajtó nyílt - mi pedig egy újabb akadályba botlottunk. Valamiben nagyon is sikerült megzavarnunk ezeket az alakokat... valami cseppet sem biztató rituálénak tűnt. Nem időzök sokáig a résztvevők vizslatásán, éppencsak átvillan a fejemen a tagadhatatlan hasonlóság eközött a srác és Ronan közt; ekkor pedig valamiért a kezdetek óta tartó gyanúm is eloszlik végre. Noha még mindig nem tiszta számomra a sztori, mivel a jelszó is ad egy másik árnyalatot a képnek, ahogyan a nem éppen barátságosnak tűnő srác is, de ezen nem érek rá gondolkozni, mivel ki tudja, mire képesek ezek. Első sorban a ráolvasást végző férfit és a fiatal srácot célzom meg egy kötöző ártással, az asztalokon fekvők csak ezután következnek. Ha ők esetleg csak valamiféle kísérleti patkányok, akkor később még feloldhatom a varázslatot rajtuk, de egyelőre jobb mindegyiküket megpróbálni hatástalanítani.
Nem válaszolok, hiszen tényleg nem tudok erősítésről. Az, hogy valahol a közelben már Avery, akit megpróbáltam lekoptatni néhány diákkal szintén idelent van... Az biztos, hogy nem fog tetszeni a dolog, hogy nem aurorok és nem hivatásos személyek rondítanak bele az ügybe. Nekünk se szabadna itt lenni, na de nekik még annyira sem és ki üti meg a bokáját, ha nem csak a saját testi épségét veszélyezteti, hanem még diákokét és civilekét is, még ha nem is szándékosan? Hát ugye már megint én és ez nem hangzik valami jól. - Vagy csak túlságosan lebecsültök mindenkit! - azért talán egy pillanatnyi aggodalom is átfut a gondolataim közöt, hiába hogy most ezzel igazán nincs idő foglalkozni, de lássuk be a fogvatartóm nem rossz ember, még ha a nézetei mások is mint az enyémek, de nem akar rosszat, csak rossz dolgok történtek vele. Nem érdemli meg, hogy bajba kerüljön a szökésem miatt. A következő pillanatokban viszont sok jó nem történik, na persze azt leszámítva, hogy a legrosszabbat megúszom. Gerard egy pillanat múlva már a földön van bennem pedig tudatosul, hogy a medálnak annyi, éppen megúsztam, úgyhogy igyekszem futólépésben elé kerülni, hogy mögöttem legyen és ne hasson rám a vélabáj. Persze igyekszem ezzel nem akadályozni a varázslatát. Én magam pedig lendítem is közben a pálcámat, hogy a nyitott ajtót célozzam meg és egy nehezítő bűbájjal változtassam tonnas súlyúvá, amit nem lehet csak úgy bevágni. - A társuk... újra segíthet nekünk, válaszokat is adhat, ha tud! - szólok hátra Gerardnak, persze meg nem fordulok és már iramodok is Annabelle után, ha sikerül az ajtós trükk. Jobb is lenne, ha Gerard egyelőre nem jönne utánunk, mert nem tudjuk, hogy odabenn kik vannak. A szőkéről egyszer már lepattant a vélabáj, és ha bent sincs egyetlen nő sem, vagy más beállítottságú pasi akkor nem sokra megyünk vele, ellenben engem jócskán akadályozhat és ugye a benti kis csapatot, akikről még nem tudok.
A nő nem igazán minősült jó tárgyalópartnernek, és már éppen a nyelvem hegyén lenne, hogy Daphne-t történetesen én szabadítottam ki Solomonnal, megint galád módon támad, így legyünk vele megértőek. Olyan mesteri gonoszságot választ, amire álmomra se gondoltam volna. A medálom úgy szétpukkkad, ahogy csak kell, megint lehet újat csináltatni, de egyből riadtan tekintek oldalra a nőre, nehogy megint belém essen akarta ellenére, mert legutóbb is alig bírtam eloszlatni a varázst. Ám szerencsére a pajzsa ezt felfogja, majd utána kell csak valami szemfedőt felvennie, vagy ilyesmi, hogy ne nekem kelljen levarkarnom magamról, mert még most is nagyon tetszik, és félő, hogy a végén még nem fognám őt túlságosan vissza, ám gyorsan hasravetem magam, hogy félre tudjak kúszni előle, mielőtt még mittudom, elkezd vetkőzni, ahogyan már vágyálmaimban elképzeltem azt a jelenetet hogy egyszer merő véletlenségből elszakadna a láncom. Azért még tessék lássék lövök egy lábbilincset a menekülő szőke irányába, de aligha hiszem, hogy van értelme.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Megtorpannak az ajtónál Annabelle-lel szemben, és úgy tűnik, hogy a nő nem annyira a szavak embere, mert nem nagyon fűlik a foga ahhoz, hogy válaszoljon. Vagy csak egyszerűen okosabb annál és nem olyan pökhendi, hogy mint valami mesebeli főgonosz, felfedje a lapjait és ezzel esélyt adjon nekik arra, hogy közbeszóljanak. De még is csak megszólal, mintha valójában az időt húzná. Hiszen ketten vannak egy ellen, ez logikus lehet. - És csak azért, mert te azt állítod, hogy nincsen erősítés, higgyem is el, hogy ketten vagytok mindösszesen, ugye? - kérdezi vissza, Gerardra nézve, majd Daphnera pillant, mintha most nézné meg először igazán. - Te vagy az az auror, akit elfogtunk… Soha nem szabadott volna élve kijutnod, ennél kezdőbb hibát elkövetni… biztos a két szép szemed lágyította el azt a mogorva barbárt. - jegyzi meg, és elhallgat. Tényleg csak időt húz. Az az időt húzna, ha belülről nem hallatszódna ki egy erélyes kiáltás. - Annabelle! - mire a szőke nő összeszorítja a száját és úgy tűnik, hogy az időhúzás idő hiányában elmarad. - Ahha, nincsen erősítés. - villan meg a szeme Gerard felé. Egy sötét praktikához nyúl, és lényegében miután látta, hogy Gerardnak milyen erős vélabája van, és a nyaklánca lekerült, most el akarja pusztítani a nyakláncot és Daphnet “belehabarítani” a fiatal férfiba, hogy úgy, ahogy van, elfelejtsék, hogy mit is akartak. Essenek csak egymásnak, csináljanak, amit akarnak, csak maradjanak a kupolán kívül. Lényegében átokká akarja fordítani a véla képességet, amit eddig Gerard a medállal tudott befolyásolni. Az első lépés sikerül is, Annabelle átka áttöri a fiú pajzsát, a medál megpattan és sziszegéssel száll fel belőle egy zöld füst, ami megindul Daphne felé, és nagyon úgy tűnik, hogy az ő pajzsa sem lesz elegendő, hogy az átok átkúszik rajta, folyamatosan gyengülve, felszívódva, de még is és… Éppen mielőtt beszippantaná foszlik el teljesen! Annabelle arcán pedig átszalad valami döbbenetféle. Ennyit arról, hogy Daphne csak egy fruska, akit Camulos csak megsajnált. Viszont mivel nagyon azt hitte, hogy ezzel a dupla varázslattal kiüti mindkettejüket, most egy kicsit kifáradt mágikus értelemben, szóval megpróbál vágni egy hátra arcot és berohanni az épületbe és bevágni maga után az ajtót. Megpróbálja, minden esetre.
A Labirintus útja
Mindenki hozzátesz valamit a boldoguláshoz, Ronan jelszóval igyekszik, Avery rúnát matat, Eileen pedig az Alohomorával próbálkozik. Szinte lehetetlen kideríteni, hogy melyik is a sikeres, vagy éppen az összesre szükség volt egyszerre, de mikor mindannyian végeznek az ajtó feltárul. Ronan valami feszültséget érez magában, mintha attól függetlenül, hogy jelszóval érkezett volna, még is csak jogtalanul lenne itt, mint mindenki más, Avery, mikor megérinti a rúnát egy pillanat erejéig újra látomást lát, de ezúttal csak egy sötét csuklyás alakot, akiből sok mindent nem lehet kivenni, csak közepes termetét. Eileen pedig nagyon büszke lehet magára, mert az Alohomora azért nem ilyen kaliberű ajtókra lett tervezve, még sem aktiválódott semmiféle csapda, és az együttes erővel még ki is nyílt a kapu.
Gina előretör, és ami bent fogadja az egy igen csak döbbentő látvány. Egy kupolás köralakú teremben vannak, aminek ezen az ajtón kívül szemben a másik oldalon van egy ajtaja, de elsőre inkább az érdekes, amit látnak. Két rúnázott kőasztal van középen, mindkettőn egy-egy férfi, de az egyiken egy elképesztően karizmatikus, talán véla-vérű szőke, megnyerő férfi, a másikon pedig egy aszott, korban és valószínűleg sötét mágiában és átkokban megöregedett ember. Közöttük egy varázsló egy sötét könyvből, emelkedett hangon mondja a ráolvasást, sötét mágia pulzál, míg egy fiatalabb varázsló csak arra figyel, hogy minden rendben menjen. Ez a fiatalabb ahogy belép, illetve belépnek, azonnal pálcát ránt. - Azonnal takarodjatok! - szólal meg, miközben belép a diákok közé, és a hozzájuk közelebb lévő kőasztal közé, amin a fiatalabb férfi van. - Annabelle! - kiált ki hangosan a másik rúnázott ajtó felé, ami a másik oldalon van. És hogyan is néz ki ez az ellenséges mágus? Kiköpött Ronan, ha a ruházatát nem számítjuk. És hogyan is néz ki az asztalon fekvő fiatalabb? Kiköpött Fionn, a Testvériség vezetője, akit Ronan azonnal felismer.
// Aki mágiát/képességet használ hozzászólás után kérem dobjon a Kockadobás fórumába 2 tízoldalú kockával!
Továbbra is használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van. Határidő: December 30., éjfél (Mesélői december 31.)
Az elmémben ezer gondolat zakatol, Avery elmondottjai alapján. Egyrészt, hogy a feladatomat messzire elbuktam és csoda lesz, ha egyáltalán betehetem a lábamat ezek után a Testvériséghez, nem hogy esetlegesen újabb küldetést bízzanak rám. Ugyanakkor aggaszt mindaz amiről tanakodnak. Kimondhatatlanul. A bálon a pasas... Biztos vagyok benne, hogy A RAH-ról van szó, ha pedig arról van szó, akkor Jude is ott volt... Következésképpen... Az ügy nem csak azért válik számomra fontossá, mert "most vajon hogyan tovább?" hanem mert talán Jude ügyéhez is közelebb kerülhetek. Talán kiderülhet, hogy minden csak egy rohadt félre értés volt. Már önmagában vészterhes, hogy a szervezet eredeti célja mintha kezdene szétesni. Mintha minden lépésünk valami más felé vezetne. És ez rohadtul nem tetszik! Mégis mi a franc folyik itt?! Megindulok legelsőnek a folyosón a robbanás irányába minden álca nélkül és egy ajtóhoz érünk. Szemügyre véve valami fergeteges rossz érzésem támad. Úgy néz ki mint egy tanácsterem bejárata... A jeleket figyelembe véve pedig, Testvériséges tanácsterem.. Illetve, a halálos ereklyék szimbólumát is hozzá véve inkább valami más... Valami ami miatt a rossz érzés teljes testemben jár át. Minden tudásommal, ismeretemmel, és információmmal azon vagyok, hogy rá jöjjek, mégis mi állhat itt? Be kell jutnunk, közben Eileenék is beérnek és ha Eileen varázslata nem működött.. Egyszerűen épp csak formálva a szavakat, hang nélkül, kimondom... Leginkább halálra vált arccal. -"A nagyobb jó érdekében"- remegve veszek levegőt ez után mert... azt hiszem rettegek attól ami fogadhat, ami beigazolódhat és attól, hogy Jude ténylegesen mibe keveredhetett...
Amikor elismered, hogy egy antagonistáknak is lehet igaza? Nemcsak a hőst fizikailag pusztítja el, hanem igazából a hős értékeit pusztítja el.
Avery Woodcock
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2019-12-23, 11:18
- Felolem nevezheti magat akarhogy, a lenyeg, hogy amit lattam az nagyon is olyan volt mint regen a Halalfalok. Egyebkent szerintem a ket csoport nem ugyanaz, hatarozottan masok a celjaik is tudtommal. - jegyzem neg Eileennek, aztan amikor Gina is helyreigazitja a dolgokat (vagyis elkenjuk a lenyeget egy rosszfiu pingvin-pingvin megoldassal) akkor legyintek. Mindegy, en elmondtam amit tudniuk kellett, innentol kezdve vegulis tenyleg nem az a lenyeg hogy cimkezzuk az eppenseget hanem hogy Gerardeknak tudjunk segiteni. Az ajto elott kivarom a varazslatot es vizsgalgatast is, nem ugralok, de hogyha van olyan runa, amilyet megnyomva bejutottunk ide, akkor minden mindegy alapon en bizony benyomom ujra. Igy is ugyis latomasaim vannak, eggyel tobbvagy kevesebb mar cseppet sem lenyeges.
Megkönnyebbülten engedem ki a levegőt, ahogy látom, hogy Eileen jobban van a képességemnek hála. De azért igyekszem fél szemmel rá is figyelni. Jó lenne, ha később egy rendes gyógyító is látná. Mármint képzett, mint Madame Pomfrey. Aztán Avery-re nézek. - Te jól vagy? - kérdezem, és már meg sem lepődöm a beszámolóján. - Nem mindegy. Rossz fiúk, rossz fiúk. Az lenne a csoda, ha békésen teázgató és bridzselő kedves hölgyeket látott volna. - jegyzem meg Eileennek. Valójában egyre megy, hogy hogyan nevezik magukat gonoszok. Az utcán száma sincs, olyan sok banda alakul, és tűnik el a süllyesztőben, - na persze akadnak állandó játékosok is- mind máshogy nevezi magát, mind hirdeti, hogy jobb mint a többi, de az igazság, hogy az egyetlen közös vonásuk, az ami igazán számít. Mind bosszúra alapozott, hazugságokkal díszített, illegális ügyletekből álló palotát emelnek. Egyik sem jobb a másiknál. Így van ez a varázsló bűnbandákkal is. Mindegy minek hívják magukat, milyen állideológiába csomagolják a gazságaikat, de attól még bűnözők maradnak. Ami a robbanást, és az irányt illeti a többiek gyorsan határoznak. Persze mért ne rohanjunk egyenesen a balhéba. De szét váni nem lenne tanácsos, így tartom a lépést a többiekkel. Ocelot pedig egyenesen eléjük vág. Legalábbis, amíg meg nem állít az újabb ajtó. Ott Carnivora ugrásra késze áll meg az ajtó és a többiek közt. - Pazar. - torpanok meg. Ha Eileen varázslata sikeres, akkor elismerően bólintok felé, és a familiárisommal elsőként indulok meg, hogy felmérjem az ajtó túloldalán mi is vár ránk. Ha nem sikerülne akkor szemügyre veszem a rúnákat, és mintákat. Megpróbálok mindent felidézni, amit tudhatok róluk, vagy esetlegesen bármi logikai megoldást találjak az ajtó felnyitását illetőleg. Esetlegesen hangosasn gondolkodva.
- Halálfaló? - kérdeztem vissza, ahogy Avery beszámolt a legújabb látomásáról. De hát Voldemortnak évek óta annyi, léteznek még csatlósai egyáltalán? Aztan beugrott a pasi tarkóján a jel, amit elsőre nem tudtam hova tenni, de később világossá vált számomra is az eredete. - Inkább Grindelwald embere. De lényegtelen, siessünk - léptem túl ezen, hiszen bár sem Voldemort, sem Grindelwald, sem az embereik nem azok, akikkel kapcsolatban egyik is jobb lenne a másiknál, pont ez az, ami minket most nem befolyásol. Fontosabb, hogy a többieknek segítsünk, mint az, hogy ezen filózzunk. A lépteimet felgyorsítottam, bár kicsit hosszabbnak tűnt az út, mint gondoltam. De lehet, hogy csak az időérzékelésem játszik velem; minden esetre remélhetőleg Gerardék állnak nyerésre és jókor fogunk betoppanni... Az ajtó miatt azonnal pálcát húzok egy alohomorához, az előbbi után nem kockáztatok a kézi nyitással, egy ajtónyitó-bűbáj éppen megteszi, hacsak nem tartozik ehhez is valami bonyolító tényező.
Nem tetszik nekem az egész és biztos vagyok benne, hogy mivel már megint csak saját szakállamra nyomozgatok nem is lesz jó vége, ha kiderül, hogy itt vagyok, ezért is jó, ha lehetőség szerint minél kevésbé hívjuk fel magunkra a figyelmet, még ha Gerard erősítésről is beszél mindketten tudjuk jól, hogy nem is járnánk jól, ha jönnének. Egyelőre viszont pont e miatt én magam sem támadok, csak a kezemben a pálca, és talán eleve meglepem a nőt azzal, hogy eddig még csak nem is tudott rólam ugye és igen ketten vagyunk ellene, a fiatal srácban pedig talán lesz annyi, hogy nem támad nekünk, bár persze erre nem építhetünk, ezért rajta tartom a szemem. - Mindkettőnknek egyszerűbb lenne, ha elmondaná szépen mit rejteget ennyire, úgyis megtaláljuk. - mert hogy védi ezt az ajtót ez egyértelmű és egyelőre nem tudom, hogy mi lehet ott, de ha azt nézzük, hogy legutóbb a szárnyas lány volt ott az alagsorban akkor ki tudja, hogy miféle fegyver, vagy bármi más lehet itt, ami szintén fontos. Sejtem én, hogy nem fog csak úgy egykönnyen lelépni, de egyelőre nem támadok, csak a védekezésre készülök fel, ha esetleg arra lenne szükség gyosan tudjak cselekedni. Mondhatni tárban van egy újabb pajzs, de még nem lövöm el azonnal.
Mivel a nőre nem hat a vélabáj, a srácról már kezd lefoszlani, és Daphnet nem akarom így elbájolni, ezért visszahelyezem a nyakamba a láncot, a srácra pedig bíztatóan nézek, apró mosoly bujkál a szám szögletében, de nem támadom meg. Ha akar, elmehet, én nem fogom bántani, jó szolgálatot tett, és túl kis hal ebben a tengerben. Ha esetleg még segít is az élete megmentéséért cserébe, akkor akár még sztornózhatjuk is a priuszát, gondolok én itt valami vádalkura. Ellenben a szőke nő most nem támad, hanem menekül, de továbbra is védi a járatot. Nincs kedvem csak úgy támadni, hiszen ez az egész mágikus világ leleplezése azért még nem tömeggyilkosság, hanem csupán egy lázadó eszme, ami szembemegy az előzőekkel. – Tárgyaljunk hölgyem. Egy döntetlen esetleg? A kedves főnöke jobban érdekel minket. Nem azért vagyunk itt, hogy razziát tartsunk, hiszen akkor erősítéssel jöttünk volna. – Egy sima tájoló varázslatot ejtek meg, hogy merre lehet a kijárat, ha már a beomlotton keresztül nem tudunk kimenni, valahogy ki is kell jutnunk. Nem mutatok támadó szándékot, de ha Daphne megteszi, leutánozom a mozdulatát, bármi is legyen, hiszen ő a parancsnokom, én csak ötletelgetek.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Daphneról lepereg a láthatatlanság és már látható formában jelenik meg az omlás másik oldalán, jól gondolkozott, még ha hátra is maradnak, mert nem akarják üldözni a nőt, akkor is kellemetlen kelepcébe kerültek volna. A hoppanálás után megpróbálja elaltatni Annabelle-t, de a szőke nőnek nagyon jó érzéke lehet az átkokhoz, mert sikerül eltérítenie és tovább hátrálni. Gerardban győz a nemes lélek, és beszalad az elbájolt srácért, akinek éppen sikerült deaktiválnia a csapdákat, de az omlás végzetesen közelít. Az utolsó pillanatban sikerül áthoppanálniuk, a fiú pofára is esik és el is rántja Gerardot, ha el nem engedi. Annabelle is menekülni látszik, de nem az egész helyszínről, csak a csapdán túl a folyosó egyik kanyarulata felé, aminél a járat kicsit kitágul és egy díszes ajtóba vezet. A díszítés kőbe vésett mintákkal fut rajta, hasonlóak az eddig látottakhoz, rúnák, vallási jelképek és a halálos ereklyék szimbóluma is. Hiába vannak most ketten egy ellen, az ajtónál éles hátraarcot vág, mint valami ajtóőr. A vélabáj pedig elkezd felszállni a Testvériségis fiatalról, de egyelőre csak zavartan néz, mert pontosan emlékszik, hogy Gerard megmentette.
A Labirintus útja
Gina gyógyítása elengedő, hogy Eileen jobban érezze magát, a méreg lassan megsemmisülni látszik, már nem érez semmiféle mellékhatást. Avery átadja az információkat, hogy Gerard és valószínűleg Daphne is éppen a robbanás irányában lehetnek és Testvériségiekkel csatároznak. Itt Ronannek már egyértelművé válik, hogy akármit is csinál, az őrszemségben végtelenül elbukott, akik áttörtek rajta meg is mutatkoztak és nem tud senkit rávenni, hogy távozzanak, mielőtt nagyobb lesz a kavarodás, mert már megtörtént a konfrontáció.
Mivel a szétválást nem akarják megkockáztatni mindenki megindul Ronan után a bal járatba, amelynek a végén a robbanás sejtik. Csak az a baj, hogy az nem volt olyan közel, nem tudnak azonnal odaszaladni és segíteni rajtuk. A kettő között egészen pontosan egy nagy, díszes ajtóba futnak, ami vélhetően egy kupolás belső terembe vezet. Talán éppen ez a labirintus központja? Az ajtó zárva van, legalább is kilincsre biztosan, a díszítés kőbe vésett mintákkal fut rajta, hasonlóak az eddig látottakhoz, rúnák, vallási jelképek és a halálos ereklyék szimbóluma is. Nincsen kerülő út, ha el akarnak jutni Gerardhoz, akkor át kell menniük rajta.
// Aki mágiát/képességet használ hozzászólás után kérem dobjon a Kockadobás fórumába 2 tízoldalú kockával!
Továbbra is használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van. Határidő: December 22., éjfél (Mesélői december 23.)
Az orom melyet az okoz hogy sikerult megfejteni a kodot nem tart soka. Ugyan feltarul az ut - vagyis utak, nehogy egyszerubb dolgunk legyen - feltarul elottunk, de meglehetosen kellemetlen erzes kerit hatalmaba. Hagyom hogy a latomas atlovagoljon rajtam, igyekszem minden pillanatat megelni hogy minel jobban emlekezhessek ra. Meg akkor is ha ez hatarozottan kellemetlen erzesekkel tolt el. Gina Eileent gyogyitja, kivarom, hogy segitsegere legyen a lanynak, de utana azert megszolalok. - Emlekeztek arra a pasasra, aki a balon beszedet mondott? - fordulok a lanyok fele, emlegetve a Royal Albert Hallos estet. Ronant azert hagyom ki a szorasbol mert ora nem emlekszem onnan. Mivel en nem tartoztam azon szemfulesek koze akik lattak volna Grindi jelet a fazonon a beszedmondas kozben igy azt nem teszem hozza mint ismertetojegyet. - Szoval a pasas ugy tunik halalfalo, s a szoke noszemely aki a szobor mintaja volt hatarozottan Gerard tarsasagaban van es nem epp kartyaznak. Mindent aprolekosan megosztok veluk amit lattam majd szemugyre veszem az alagutakat. Oke hogy robbanas es nem arra kene menni de szeretnem tudni van-e barmelyik iranyban arra utalo jel hogy azt lattam a latomasomban. Gerard segitett nekem a RAH-ban. Aggodom erte annak alapjan amit lattam epp ezert inkabb kozelednek fele es nem tavolodnek, ha lehet. Bar szetvalni nem szerencses szoval ha tarsaim hajthatatlanok akkor egyelore az o iranyukba megyunk.
Meggondolatlan ötlet volt tőlem, hogy a golyókat kezdtem el piszkálni. De ki gondolta volna, hogy már ez is egy nehezítő tényező lehet, ha egyértelmű, hogy velük kell kezdeni valamit? Amint a hatásukat megérzem, el is eresztem az éppen kezemben tartott golyót, és elveszem a Gina által nyújtott bájitalt - egy fokkal mintha jobb lenne tőle, de még így is kiver a víz. Emiatt egy darabig nem akciózom, csak próbálom összeszedni magam csendben, és figyelem, ahogy a többiek megfejtik a titkosírást. Azért örülök, hogy meglett a megoldás, és átjáró is nyílik a falban. - Kicsit szédülök... - feleltem Gina kérdésére, és majdnem hozzátettem egy affélét is, hogy "de megleszek", vagy "de nem vészes", aztán inkább elharaptam, mert ez most nem a hősködés helye, amikor ki tudja mivel kell még szembeszállnunk, ráadásul a hirtelen rámtörő reszketést sem tudnám letagadni. Úgyhogy csak hagytam, hogy tovább próbálkozzon a gyógyításommal, ezúttal a képességével. - Azt hiszem. Köszi - mondtam, amikor úgy éreztem, alábbhagyott az előbbi borzalmas érzés, illetve a robbanás hangja sem volt túl biztató, úgyhogy ott talán valami sürgősebb történik. A korábbinál csak jobban lehetek, még ha nem is tökéletesen, de annyira már igen, hogy nagyon is érdekeljen, mi folyik ott, amerről a robbanás jött, és ami miatt megremegett alattunk a föld. - Semmiképpen ne váljunk szét - mondtam, mivel hiába lehetőség az is, hogy felderítjük ennek a miértjét, meg az is, hogy nem vesszük figyelembe és követjük a térképet tovább... nem tűnik jó opciónak, főleg azzal számolva, hogy Avery sincs látszólag a topon és én sem, és bármikor beüthet a krach bármelyikünknél, így az se jó, ha egy esetleges szétválásnál mi ketten maradnánk egyedül, vagy másféle felosztásnál a velünk maradt másikat akadályoznánk. Úgyhogy ha a többiek is így gondolkodnak, akkor örülök, és az is el lett döntve, hogy jobbra vagy balra menjünk, ha már Ronan ilyen hirtelen elindult bal felé. Remélhetőleg senki nem akar túlzottan maradásra bírni, ugyanis máris utána indultam.
Mivel elvileg mögöttünk is lezárult az út nem sok választásunk van, mint tovább menni, mert ha nem tesszük akkor itt ragadunk a lezárt út és az omlás között. Nem lep meg azt hiszem, hogy a fickó elmenekül, sőt még egy lemondó szájhúzás is telik tőlem rá, mielőtt gyorsan kellene reagálni, hiszen a nő se tétovázik és nagyon nem akarja, hogy tovább menjünk. Ez persze főleg arra motivál, hogy megtegyük, még ha netán akár segítséget is hívhat a távozó fickó. Gerard cselekszik és én se teketóriázom, a láthatatlanság bizonyára úgyis oszlik lassan, a csapdák sejtelmem sincs működnek-e még, de a robbanás jó eséllyel kivégzi őket, vagy a kövek magukra vonják majd a varázslatot. Nincs mit tenni, én is hoppanálással próbálok átjutni a túloldalra, hogy odaát már egyből a kezemben is legyen újra a pálca, hiszen a nő nem biztos, hogy elmenekült miután beomlasztotta a járatot, sőt, nem tűnik olyan gyávának, mint a fickó, aki lelépett. Rászegezem hát a pálcámat és, még az előtt próbálkozom egy kábító átokkal, hogy felfoghatná, hogy nem sikerült ránk omlasztania a barlangot, már ha sikerül átjutni és már ha még ott van a nő.
//Sötét varázslatok kivédése: 45 pont Varázserő: 30 pont//
Sikerül minden! Vagyis majdnem minden. Eileen borzalmasan néz ki. Avery pedig folyamatosan látomások kal van bombázva amióta a jelző rúnához ért. Ezúttal vajon mit láthatott? Bármit is mondanék ez után, félbe szakít a robbanás és a csatazaj. Valami hajt abba az irányba, így vissza nézek egy pillanatra a lányokra - Előre megyek. - majd megindulok balra. Tudni akarom mi folyik itt! Olyannyira, hogy megfelejtkezem elrejteni magamat. Fel sem merül bennem, hogy a RAHból itt lehet bárki. És fel sem merül bennem, hogy essetleg olyan, akikhez a testvérem társult.... Pálcát előre szegezve lépek a képbe egyenlőre egyáltalán felmérem ki merre, mi is történik és ha kell tudjak rögtön döntve cselekedni.
A csapatmunka úgy tűnik meghozza a hatását. Ugyan még sose voltam a Gringrottsban, és általában kitör a frász a mozgó falaktól, most mégis kissé megkönnyebbülök. Helyes. A kezemre és a feltáruló folyosókra tekintek. Igazam van, jó a térképem. - A jobb oldali folyosó lesz a jó.- mondom, és ocelot már el is indulna előre. Én meg hátra nézek a többiekre. A tekintetem most Eileen és Avery közt jár. Egyikük arckifejezése sem tetszik. De Eileen határozottan rosszabbul néz ki. Így hozzálépek, és a homlokára teszem a kezem, hogy ellenőrizzem a lázát. - Jól vagy? - hülye egy kérdés, persze hogy nem. De most arra irányult, hogy megtudjam mit érez, mi baja pontosabban. Ha érzem, hogy lázas, és remeg, akkor jobb híján a képességemmel próbálom meggyógyítani. Tekintetbe véve, hogy az előbbi enyhe szer nem segített rajta, erre pedig aligha van időnk. - Jobb?- eléggé aggódva nézek most a mardkáros társnőmre. Csakhogy mire észbe kapnék megtántorodok, ahogy megremeg a talaj, és robbanásszerű hang hallatszik. Balról? Ez nem jó. Nagyon nem. - Robbanás a rossz irányból. Fenébe. Ti egyben vagytok? - nézek végig mindenkin. A kérdés csak az, hogy mi legyen most. Mehetünk jobbra, és megkereshetjük a labirintus közepét, bízva abban, hogy ott olyasmit találunk, amivel leállíthatunk mindent, esetlegesen új infókat is megtudunk, vagy mehetünk a rossz hangok irányába, hogy az esetlegesen bajban levők segítségére siessünk. Mert nyilván nem magától robbant fel valami. Tehát Gerard-ék bajban lehetnek. - És most?
//Gyógyító 5. szint. Súlyos, de nem halálos és nem hosszú lefolyású betegségeket kézrátétellel gyógyít, utólagos pár órás pihenéssel. (Pl. malária esetén, ha a természetes gyógyító kézrátételt alkalmaz 7-8 óra alvás után a betegség minden tünete eloszlik.) Vírusos, hosszú lefolyású betegségeket is képes meggyógyítani, természetesen utólagos pihenéssel, ld. 3. szint. //
Meglepetten mosolyodom el, hogy a szőke csaj lenagypapáz. Mert hát ki másnak szól, ha így megkavartam a dolgait. Pedig a három napos borosta inkább csak sármosít, de nem öregít annyira, ezért a nő biztosan kínjában viccel így. A házigazdánkat már nem fogjuk tudni utolérni, Daphe-ért pedig nem aggódhatok, hiszen most saját magamra kell figyelnem, de a szőke nő még ránk omlasztaná a folyosót. Nem vagyok annyira önző, hogy a fiatal fiút halni hagyjam, mert bár legyen a rossz oldalon, mégsem érdemel halált. Ha meg is büntetik, látszik rajta, hogy csak zöldfülű kezdő. És most éppen a csapdát akarja nekünk kikapcsolni. Tartson bárhol, ráfogok a csuklójára, remélve, hogy Daphne is valahogy átkecmereg, és a másik oldalra hoppanálok, amit még látok, így nem eshetnek szét a testrészeink. Visszafelé semmi értelme nem lenne, hiszen a be- és kijárat el van torlaszolva, csak előre mehetünk. Ha nyílt harcra kerülne a sor, hárman vagyunk a nagypapizó nő ellen, de semmiképpen sem akarom lebecsülni. Inkább a kiváncsiság vezérel, hogy mit is csinálnak itt. Így hát nagy levegő, s hoppanálunk, remélve, hogy a szöszi nem vág hozzám utána valami halálos átkot, hogy rövidre zárja a viccelődést.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért arra egyértelműen rájön Gerard, hogy azért sikerült elbájolnia a fiatalabbat, mert a saját neméhez vonzódik és hihetetlen mázlija volt. Mikor a testvériségi meghallja a parancsát, elbűvölten pördül már is meg, és a hozzá legközelebbit támadja: Annabelle-t. Ugyan a nő készült rá és ránézésre egyáltalán nincsenek egy súlycsoportban, az elbűvölt fiatal még is brutális mágikus erővel támad - nem véletlenül volt itt talán. Kicsi a bors, de erős, talán még valami véla áldás is jutott rá. Annabelle pajzsa ripityára törik, éppen akkor, mikor a semmiből megjelenik még egy átok és elzúg JED felé. A férfi az utolsó pillanatban képes kitérni előle, de így is úgy, hogy egyenesen a falnak vetődik és a bal válla nagyot reccsen. Lerázza magáról a fájdalmat, de ahelyett, hogy megkeresné honnan jött az átok… nos, a halálfalók oly jellegzetes füstszerű alakját veszi fel és megpróbál kereket oldani. A nő egy kicsit fogcsikorgat, és látszik rajta, hogy neki se tetszik a helyzet, hogy ebben az esetben egyedül maradt három emberrel szemben, de csak úgy nem léphet le. Ki is szalad a száján néhány szó, de csak ennyit kapnak el: - A francba, Nagyapa. - a pálcáját a járat plafonjára fordítja, és akármilyen veszedelmes lehet, oda küld egy átkot, a csapdák fölé, hogy az egész alagút beomoljon közte és Gerard elbájolt Testvériségise között, aki már éppen deaktiválta volna a csapdát egy ismeretlen rúnával a falon. Mivel Daphne-t nem látja, így a nőnek van egy halvány esélye, hogy még cselekedjen, bár magát a robbanást már nem tudja megállítani, de esetleg az omlást, vagy egy varázslattal villámgyorsan átérni a túloldalra… nincs sok idejük átgondolni a dolgot, és az egésznek már vége is lesz. A kérdés, hogy ki melyik oldalon végzi, az út előttük, vagy mögöttük lesz zárva. És hogy hagyják-e, hogy az elbájolt fiút halálra zúzzák a kövek, mert olyan erős rajta a véla báj, hogy miután támadott már csak a csapda deaktiválására figyel, hogy lelkesen segítsen Gerardnak.
A Labirintus útja
Együtt dolgoznak, lépésről lépésre lefejtve és cserélve a betűket, Avery-nek könnyen engedelmeskednek és cserélődnek a betűk, tud jeleket is vésni a falra, látszik, hogy ez a helyes útja az egésznek. Végül Gina az, aki felolvassa a versikét, és ahogy a ritmikus szövegnek vége szakad, az öt golyóbis felfénylik, még erősebben kirajzolódik rajtuk a rúna - és amikor ezúttal Ronan hozzájuk ér, és elkezdi rendezgetni őket, nem érzi a lassan ölő méreg hatását. Viszont Eileen továbbra is úgy érzi, hogy a golyók és a lyukak vizsgálgatása után valami furcsa lappang benne, kicsit szédül, kicsit izzad, kicsit néha reszket, mintha lázas lenne.
Ronannek sikerül úgy sorba helyeznie, ahogy a falon látták korábban, és már kattan is valami, újra egy kis fény, és a fal átalakul, olyasféleképpen, ahogy a Gringrotts sötét széfeinek ajtaja, ha már esetleg közülük valaki járt ott. Mozognak a fogaskerekek, kattannak, elnyelik a golyókat, aztán a fal szétválik, és előttük újra két alagút jelenik meg, látszólag egyformák. Avery elméjébe hirtelen belehasít újra egy kép, ezúttal egy folyosót lát, egy idegen, ködöstekintetű fiút előtte állni közvetlenül, a keze felé nyúl, a válla fölött viszont látja, hogy a RAH-ban látott színpadon beszélő férfi a Halálfalókra jellemző füstté válik, látja a szőke nőt, akiről mintázták a katedrális szobrát, ahogy a pálcáját előre szegezi, és látja Gerardot is velük szemben, néhány lépéssel odébb, egyértelműen harcolnak. Csak egy pillanatig tart a látomás, már újra itt van a többiekkel, és hirtelen megrázkódik a talaj és robbanásszerű hang hallattszik - és ez a hang inkább balról jön, mint jobbról.
// Most egyszerre offolom be, ezt kérlek minden körben tartsátok be: Aki mágiát használ hozzászólás után kérlek dobjatok a Kockadobás fórumába 2 tízoldalú kockával!
Továbbra is használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van. Határidő: December 16., éjfél (Mesélői november 17.)
Averyvel tanakodunk, meg úgy mindenkivel és végül Avery jön rá leghamarabb minden nyitjára és össze fűzi az egészet. Gina pedig ki is olvassa ezek alapján. Örülök, mert viszonylag rekord idő alatt sikerült rájönnünk egy ilyen rejtvényre. - Szép volt csajok! - jelentem ki és adom jelét egyértelmű elismerésemnek, ugyanakkor amire rájöttünk elég kétes mennyire örömteli. Végül csak úgy eszembe jut egy opció. - A könyvek... Nem lehet, hogy az a sorrend, amit a másik út bejáratánál láttunk? - mivel Eileen látványosan rosszul lesz mikor hozzá ér a golyókhoz megpróbálom őket balról jobbra abba a sorrendbe rendezni őket egyszerű levitáció bűbájjal amit odakint láttunk mielőtt elindultunk. Bár van egy sejtésem, hogy ha a megfejtés nem adta magát kódfejtő bűbájokra, akkor a golyók is ki fognak röhögni. Töröm a fejemet hol láthattam ezeket a jeleket még ezelőtt lehetőleg sorrendben. Végül úgy döntök megpróbálom őket a járat melletti véset alapján sorrendbe rendezni őket a tálakban, így kénytelen kelletlen hozzájuk érek. Igyekszem minél hamarabb kivitelezni a manővert.
Valószínűleg a végtelenségig nem tart ki, de ameddig igen igyekszem kihasználni és óvatos, lassú lépésekkel húzódom a fal közelébe miután úgy fest Gerard bár nem úgy, ahogyan akarta mégis csak védelmet szerez magának. Nem mondom, hogy a maga módján nem komikus a helyzet, mert erre biztosan ő sem számított, de legalább hárman vagyunk kettő ellen, bár félek az a kettő igen erős lehet még így is. Kivárok néhány pillanatot azért és attól függően támadok, hogy az irányítás alatt álló srác kire támad, bár ha tehetném most fejbe kólintanám Gerardot, hiszen ő is léphetne igazán valamit. A srác valószínűleg könnyű falat lesz akármelyik ellenfelünknek, többet érnénk, ha mindhárman ellenük támadnánk lehetőleg egyszerre. És tehát egy taroló átokkal próbálom a falhoz vágni azt, akit a fiatal srác nem támad aztán már mozdulok is arrébb, ha az álcám még tart, tudni fogják, hogy más is van itt, viszont azt nem, hogy pontosan hol. és ez még adhat lehetőséget a cselekvésre. Zavarjuk csak össze őket!
//Sötét varázslatok kivédése: 45 pont Varázserő: 30 pont//
Daphne a látatatlanság leple alatt osongál, én pedig a kezdeti pánikot követően majdnem elnevetem magamat, hogy nem a szőke csajt sikerült behálóznom, hanem a fiatal srácot. Ez azért nem semmi! Határozottan lánypárti vagyok, de megvan az előnye, ha az erősebbik nemre is ilyen hatással tudok lenni. Az engem kérdező testvériségeseket válaszra sem méltatom, kétlem, hogy Solomon elkezdene hasonló helyzetben alkudozni.. Eszembe jut az egykori ereklyevadász tanmese, amikor hősünket üldözi valami durva démon, de a srác megdörzsöli a háromkívánság gyűrűjét, mire megjelenik az angyal, akitől lehet kívánni. Erre a srác nagystílűen legyint a démon felé, hogy „csapd agyon”, ám az angyali erő azért nem ilyen komoly, így csak abban tud segíteni, hogy hősünket egy távoli helyre menekíti a démon elől, ám ott a pasi még félelmetesebb lényekkel találkozik. Cseberből vederbe. Ám annyira tetszett az a sztori, hogy már akkor eldöntöttem, hogy ha valaha az uralmam alá hajtok valakit, aki megvédhet valaki mástól, csakazért is ellövöm ezt. – Csapd agyon őket.. – Habár a srác közel sem tűnik angyali erővel megáldottnak, sőt, inkább engem tart angyalnak, most ez jól hangzik, másrészt lehet, hogy továbbra is megdöbbentem az ellenséges párost, és ha végképp minden dől, akkor Daphne levadássza őket. Különben is, egy auror legyen kérlelhetetlen, és sosem alkuszik.. Úgyhogy idézvén a klasszikust, megfáradt legyintéssel intek a kettős felé.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A térképem jó. Ennek ellenére igazam van. Nem lesz ilyen egyszerű és könnyű dolgunk. Fenébe. Oké semmi pánik. Ez egy rejtvény, amit meg kell fejteni. Ennyi. Más merre menni nincs értelme. Ki tudja arra mibe botlanánk. Tehát ezt kell megfejteni. Ha ügyesek vagyunk tovább mehetünk. Ha nem, akkor csapdába kerülünk. De utóbbi élne akkor is, ha most visszafordulnánk más utat keresni. Remek. Tudtam hogy el kellett volna hoznom Dany-t. A kis nyelvész-történész-kriptográfus zsenit. Előtte ugyan sosem ismerném be, de ezekben jobb, mint én. Mindegy. Ezen is kár kattogni most már. Ronan és Avery a felírat megfejtésével próbálkozik, Eileen a golyókat vizsgálja. Én nem venném ki őket, de a mardekáros lány nevében nem nyilatkozhatom. Mellé lépek és csak nézem a golyók mintáit. Azonban amikor érzékelem, hogy Eileen kezd nem jól lenni, akkor rászólok. - Tedd le azokat! Egyenlőre legalábbis. Ezt szagolgasd! - egy kis fiolát veszek elő, lecsavarom a kupakját, és Eileen kezébe nyomom. Aztán átmegyek a másik pároshoz, hogy megnézzem ők hogy állnak a rejtvényükkel. Avery varázslatára és magyarázatára tényleg elismerően bólintok feléjük. Lehet mégis volt értelme magunkkal hozni őket. Nézem a világító betűket, és felolvasom a megoldást belőlük. - A tudást kutatod, de lehet, hogy csak halálra találsz. Nem tudhatod te leszel végül a vad, vagy a vadász. A fátyol már fellebbent végleg, elpattantant a zárja. A könyvek sorrendje a titok nyitját feltárja. - őszinte elismeréssel bólintok feléjük. - Ez ügyes volt. Már csak a könyvek sorrendje kell.- mondom és visszatérek a golyók, könyvek, rúnák bámulásához. Megpróbálok bármit felidézni, ami hasznos lehet...
