2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Szent Pál-székesegyház (angolul: St.Paul's Cathedral) katedrális Londonban, a Cityben, a Ludgate Hill tetején, ami London legmagasabb pontja. Európa 5. legnagyobb temploma.
Ronan nagyon sokat segít ezzel az ingázással, hiszen ha megvan a H/A csere, akkor már van honnan elindulnunk. Mivel a lyukak vizsgálatával eéőrébb nem jutok, csak arra sikerül rájönnöm, hogy mindenképpen meg kell fejtenünk a kódot, így gondolkodóba esem, hogy vajon hogyan segíthetnék magunknak átlátni a helyzetet. Végül arra jutok, hogy egy viszonylag szabad falfelületre a pálcámmal felvarázsolom* az ábécét, hogy mindannyian jól lássuk. - Talán hogyha bejelöljük rajta azokat a betűket, amik benne vannak a kódban, azzal jutunk valamire. - gondolkodom hangosan, s elkezdek köröket róni mágiával az említett betűk köré. Így sikerül bekarikázzam az a, á, b, c, é, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, ö, p, q, r, s, t, u, ü, v, w, y, z betűket. A többit el is tüntetem a falról, feleslegesnek tartom fenntartani a varázslatot rájuk, elég, hogyha a koncentrálásban csak ezek a bejelöltek "zavarnak" meg. - Hogyha a H az A, akkor ha azt vesszük figyelembe, onnan elindulva felírhatnánk a meglevők alá az ábécét, kihagyva a kétjegyű betűket és azokat, amelyek idegenek, hiszen hát aligha hiszem, hogy q vagy x lenne a kódban. A w még csak hagyján, Gridewald neve is lehetne akár, de egyik szó se tűnik annak, így én azt is kikapkodnám. Hogy nyomatékosítsam a szavaimat, alá is írom a betűket, de nem nagyon jön ki semmi, ékezetes betűkkel túl sok a bekarikázottra, szóval némi tanakodás után úgy döntök, hogy azokat is kivonom a képletből. Így alakul ki a rendszer, mely szerint az a=t, b=u, c=v, f=y (mert az kell ahhoz, hogy ty vagy ny vagy gy legyen a szövegben), g=z, h=a (Ronannek hála), i=b, j=c, k=d, l=e, m=f, n=g, o=h, p=i, q=j, r=k, s=l, t=m, u=n, v=o, w=p, y=r és z=s. - Ha mindazt, ami ékezetes betű meghagyjuk a helyén a szövegben, akkor eszerint a kód szerint hogy hangzana? Kérdezem a többieket. Én nem tudok egyszerre összeolvasni és behelyettesíteni is, szóval egyelőre csak majdnem vakon tapogatózva merem remélni, hogy jól tippeltem, s ha a többiek elkezdik összeolvasni a szavakat, akkor valami értelmes megoldást kapunk.
//* Az a varázslat, amit Hermione használt, amikor az ajtókat jelölte meg, vagyis hát olyasmi, csak kisebb és kevésbé drasztikusan "égő" betűkkel
Gerard előrelépése ragyogó vélaként meglepi a hármasfogatot, főleg a szőke nőt célozza meg, de sajnos ez nem jelenti azt, hogy képes is átvenni felette a hatalmat. A nő meginog, de a mentális ellenállása meghökkentően erős lehet, mert ahelyett, hogy kilépne Gerard védelmében, csak egy pillanatra lefagy, ámulat ül ki az arcára, de nem lesz a bábja, és gyanítható, hogy egyetlen pillanat, és az igézés fel fog oszlani. Viszont! JED-re cseppet sem hat a varázslat és mivel nem látja Daphne-t, csak Gerardot, ezért egyértelműen ráemeli a pálcáját és kilő egy átkot, miközben a fiatalabb fiú is pálcát ránt és Gerardra lő. Két varázslat repül felé vészesen és már Daphne is éppen küldene rá pajzsot, egy harmadik csóvában, amikor leesik neki, hogy... A fiú varázslata egy kioltó bűbáj, ami menet közben szűnteti meg JED átkát és védi meg Gerardot. A srác a szemében őszinte rajongással és csodálattal bámulja a véla fiút, még soha életében nem látott nála helyesebb srácot, nem hagyhatja megsérülni! JED azonnal felismeri a helyzetét és néhány lépéssel hátrakerül a megbolondított társa közeléből, hogy most már ellene is tudjon védekezni, illetve közelebb legyen a menekülési út. Annabelle pedig felocsúdva erős pajzsot von maga és JED köré, hátrálva. - Tudom ki vagy, láttalak a Royal Albertben... Ki vezetett ide, fiú? Egyedül? Bölcs dolog ez? - kérdezi JED biztonságosnak ítél távolból, magabiztos hangon, kihúzva magát.
// Daphne következő támadásához kap 20 módosítót láthatatlansága és az ellenfelek meglepése miatt. Gerard kap 20 módosítót, ha fenntartja az uralmát a Testvériséges sráccal és őt irányítja. Hozzászólásaitok után kérlek dobjatok a Kockadobás fórumában! : ) //
A Labirintus útja
Természetesen ahogy haladnak nem lesz olyan egyszerű a helyzet. Ronan varázslata létrejön, de gyengébb, mint kéne, érzi, ha valóban felkarcolná egy felületre akkor erősebb hatást érne el, mint így, hogy csak a levegőbe rajzolta, de egyelőre nincs is rá szükség.
Megakadnak, tanakodnak, és Ronan jó úton halad a betűk cserélgetésével, csak kitartónak kell lennie. Az ingabűbája egyértelműen jelzi, hogy igen, a feliraton minden H betű A betűt jelez, ha ráteszi a pálcáját, akkor át is cserélődnek a betűk a megfelelőre, mikor kimondja őket hangosan. Eileen a golyókkal babrál, ki tudja őket venni és megforgatni, de érzi, hogy minél tovább tartja őket a kezébe, annál jobban gyengül el és kezd fájni a feje. Nem valószínű, hogy méreggel vannak bevonva, inkább olyan érzés, mintha a mágiáját csapolnák le. A vésetek egyértelműen a könyvek mintái, mindegyik golyón egy picire faragott rúna, amiket a falon láttak a labirintusnál. Avery ötletel és nézelődik, miközben egyre kínosabban ott dübörög az elméje hátuljában, hogy csipkedniük kéne és megtalálni a másik párost, aki bejött ide, mert ha megérkezik a rúna gazdája, akkor lehet, hogy nem egyedül jön és az egész Testvériség a nyakukra csődül. Egyes pletykák szerint nem olyan vérszomjasok, mások szerint Grindelwald elvakult követői, ahogy a Halálfalók Voldemortot követték, szóval fogalmuk sincs, hogy pontosan mire számítsanak, ha ideérnek, de semmi jóra... A lyukakban sajnos nem talál semmilyen jelet, de ahogy belenéz látszik, hogy nagyon finoman összekötött mágikus kapu előtt állnak, amit nem lehet kikerülni mágiával, csak a megoldással engedi át őket. Tehát nem idegen nyelvről van szó, semmiképpen, hanem egy titkosírásról, amiben betűket kell cserélgetniük.
És végül a felirat...
A abkáza rbaAavk, kl slola, ovnf jzAr oAsásyA aAsászg, Ult abkoAavk al slzgls cénüs A cAk chnf A cAkázg. A máafvs táy mlssliilua, cénsln lswAaaAua A gáyqA, A röufclr zvyylukql A apavr ufpaqáa mlsaáyqA.
// A titkosírást nem kell egy kör alatt megoldani, mágiát is használhatnak a karakterek és kaphattok nyomokat, stb. Aki mágiát használ hozzászólás után kérlek dobjatok a Kockadobás fórumába!
Mostantól használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van. Határidő: December 10., éjfél (Mesélői november 11.)
Az idegesség nem akar szűnni, pedig Merlin látja lelkemet az elején nem akarok róla jelt adni egyik útitársamnak sem. Egyrészt, mert amúgy yem vagyunk egy hullámhosszon, másrészt pedig nem akarom kiröhögtetni magam. Viszont ahogy telik-múlik az idő mégis csak meg kell szólaljak. - Bocsi, hogy vészmadárnak tűnök, de a rúnagazda igencsak paprikás lett szerintem, Van egy olyan nagyon rossz balsejtelmem, hogy idefelé tart, akárhol is legyen a jelenlegi fellelhetőségi helye. A titkosírás engem is épp annyira leköt, mint Ronant. Az ő nyomvonalán i ndulok tovább. - És ha a H nem A, hanem S, mint a kölrői egybetűs és? Esetleg onnan számolva az ábécé eltolását? Élek az ötletem előhozásával, majd miközben beszélek, s Eileen a golyókat vizsgálgatja, én az öt nyílást veszem szemügyre, hátha van bennük valami ami utalhat arra, hogy melyik golyó való bele. Lumos-szal belevilágítani szándékozom mindegyikbe, próba szerencse alapon.
Hm. Gondolhattuk, hogy a bejárathoz rajzolt térkép nem lesz ennyire egyszerű, hiszen az útvonal hiába stimmelt, ha az ehhez hasonló kis buktatótat nem jelölte... de még mindig jobb, mint csapdába futni. Nem tűnt egyszerűnek, azonban az se megoldás, ha másik útvonalat keresünk, hiszen eddig jó úton jártunk, kár lenne az eltévedést kockáztatni. Az első, ami eszembe jut, a csúsztatott ábécé - hiszen ez a legrégibb módja a titkosírásnak. Már Caesar is így kommunikált a leveleiben, de azóta is elég népszerű, de a római császár legalább annyiban volt jófej, hogy a küldönccel valahogy megüzente, mennyivel kell csúsztatni a megfejtéshez. Itt még ennyi sem állt a rendelkezésünkre. Ronan verziója az A és E betűkkel viszont logikus, a H egész biztos névelő, de mielőtt kiszámoltam volna, már meg is dőlt az elmélet. Teljesen reménytelennek tűnik ez így, hogy semmiféle kulcsunk nincs hozzá. - Esetleg valami külföldi ábécé? Halott nyelv...? Nem, biztosan nem... - elmélkedem magamban, hiszen elég valószínű, hogy egy másik nyelvet már nem kevernének ide. Ekkor jut eszembe a rejtvény másik felének is figyelmet szentelni. A golyókat egyértelműen a lyukakba kell bedobni, de hogy mi szerint, azt tuti az írás rejti, éppen ezért jutott eszembe, hogy talán az lehet benne a csel, hogy mindenki erre gondol, nem is foglalkozik addig a golyókkal, amíg nincs meg a megfejtés. Úgyhogy egyenként átvizsgálom a golyókat, hátha akad rajtuk legalább valami, ami ide kapcsolódik. Netán ugyanazok a jelek lennének, amik a labirintus előtti elágazásban a másik irány szimbólumán a könyveken voltak? Vagy el van rejtve valahol rajtuk egy szám, ami utat mutathat?
Meg is jelenik a három alak, de egyelőre nem szúrnak ki minket, ami tudom, hogy nem tart örökké, mert a két okosabb, akikről már hallottam, olvastam az aktákban hamar rájön, hogy az egész csak illúzió, akkor pedig arra is rájönnek majd, hogy van itt valaki. Azt persze nem tudhatják, hogy hányan. A fickó megállítja a fiatal srácot, aminek nem örülök, mivel szerettem volna, ha kikapcsolják a csapdákat. Nem lenne jó úgy harcolni, hogy köztünk halálos sugarak pattannak ki a falból, főleg úgy, hogy egyelőre túlerővel kell szembe néznünk és az elmondások alapján igen erős ellenfeleink vannak, legalábbis a kettő biztosan, a fiatal valószínűleg a könnyebb dió, viszont Gerard is kezdő... Ha szemtől szembe állnánk velük úgy, hogy a helyzeti előny is az övék, nem sok esélyünk lenne attól félek. Ezért nem örülök, amikor Gerard kilép a takarásból, de legalább tudom, hogy mit csinál, így elszakítom róla gyorsan a tekintetem, hiszen a véla báj nem irányítható, és nem lenne hasznos, ha én is, vagy netán csak én kerülnék a hatása alá, mert nem tudni a nőnek van-e valamiféle védelme az ilyesmi ellen. Elhamarkodott lépés volt ez, pont e miatt. Így hát inkább lassan és óvatosan a fal felé lépkedek, ügyelve hogy ne csapjak zajt. A távolabbi és veszélyesebb férfire fókuszálok, hogy elkerüljem a vélabájt és a pálcámat is egyelőre még rászegezem. Nem tehetek mást, kivárok, hogy vajon Gerard lépése hatásos-e. Ha igen, akkor csak abban az esetben küldök kábító átkot JED-re, ha netán Gerardot támadná a vélabáj megszüntetése végett és persze azonnal helyet is változtatok, hogy minél tovább védjen a láthatatlanság. Ha pedig nem válik be a trükk és úgy látom, hogy Gerardot halálos veszély fenyegeti, akkor őt próbálom meg pajzsvarázzsal megvédeni.
//Sötét varázslatok kivédése: 45 pont Varázserő: 30 pont//
Elhúzom a számat, pedig egészen ügyesen szoktak menni a pajzsaim, de most ez az idegen környezet vélhetően pont erre van felkészülve. Marad tehát ismét a bólogatás, Daphne már számtalan ilyen helyzetben bizonyított, több a tapasztalata, méltatlanul nézik le őt ennyire a minisztériumban. Nekem még bőven van hova fejlődnöm, és ha az ember pályát módosít idősen, hát viselje azt, hogy mindent az elejétől kell kezdeni. Hiába számítottam már senior bankárnak, most egy zöldfülű auror vagyok, akire folyton rá kell szólni. Mégsem éled fel bennem férfiegó, hogy csakazért is makacsul ragaszkodjak a saját elképzeléseimhez. Érdemes mentoroktól tanulni, mert Daphnet is csak azért tudtam megmenteni, mert többé-kevésbé hallgattam Solomonra. Igaz, ott is voltak öncélú döntéseim. – Meglepetés, oké. Akkor bevárjuk őket. – Nem is moccanok tovább, megmaradok az illúziókutya és a láthatatlanság rejtekében, csak amikor már a hármas megjön. Mivel a házigazda Daphne-re szegezi a pálcát látatlanul is, még intek a nőnek, hogy a véla varázst fogom használni. Őt védi az ékszere, de biztos ami biztos, én lépek előre, de nem a fickó pálca elé, hanem a szőke nő irányába, de csak egy lépést, hogy csapdába még ne lépjek. Mielőtt láthatóvá válnék, leemelem a nyakamból a véla nyakláncot, hogy immár semmilyen védelem ne legyen ellenem. Ez nem mágia, hanem adottság, csak nem lehet kikapcsolni. És régóta fogom vissza, ha most szabadjára engedem, hátha meglesz a hatása. Ragyogó vélaként lépek ki az illúzió mögül, és adom ki a parancsot a szöszi számára. – Üsd ki őket! Védj meg engem! – Azért a pálcám is a kezemben van, ha bárki is támadna, legalább az első átkot tudjam védeni, de itt ideje, hogy az legyek, akinek születtem.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Érzem, hogy hatekonyabb lenne valami szilárd felületbe karcolni, mondjuk a tenyerembe, a cipőm talpába, vagy a lábszáramba. Az ezüst miatt minden bizonnyal a leghatékonyabb kombinációt kapnám utóbbi lehetőséggel, de mielőtt korrigálni tudnék akadályba ütközünk. És egyben egy rejtélybe. Közelebb lépek, hogy megnézzem magamnak, hiszen engem is épp annyira érdekel mi a franc folyik itt ahogy a lányokat. Lehajolok a golyókhoz a tálakban és megnézem miféle jel van rajtuk. Egy egyszerű kis alakú füzetet veszek elő a farzsebemből meg egy szénceruzát és le is rajzolom őket. Hátha fel is ismerek belőlük bármit. Én egyértelműen a rejtvény fejtést választom, nem a másik utat. Az úgy túl egyszerű lenne. Plusz lehet csapda, lehet használati útmutató, és lehet hasznos infó a felirat. - Szerintem nem anagramma. - osztom meg a véleményemet miután a szövegre néztem. Majd elkezdem írni magamnak a segítséget a füzetbe. - Tételezzük fel, hogy a "H" az "a" és el van csúsztatva az abc. - és ez, amint leírom a feltételezett módon, hamar ki is derül, hogy helytelen. Hümmenek egyet. Megpróbálom csonkolt abc-vel is amiben csak azok a betűk szerepelnek amik a szövegben is. Ez sem jön be. - Hah túl egyszerű lett volna! - szemet forgatok és folytatoma fejtegetést. Megpróbálom "E" - vel is az el csúsztatást. Hiszen a nyilvánvaló "a"-n kívül kezdődhet "E" rámutatással is a mondat. - Ha ez nem jön be - mondom miközben körmölök - akkor lehet egyszerűen fel vannak cserélve az abc betűi. - hamar kiderül, hogy ez sem működhet mert ha a "H", "E" lenne és aszerint lenne elcsúsztatva, akkor a "kl" - hez "h, i" jönne ki. Újra az egész szöveget nézem egyben. A vesszők helyzetét, a dupla betűket, illetve a ragnak, toldaléknak kinéző végződéseket, mint például a "havk" vagy a "áyqh" vagy az "nf" szedem össze és közben a mondatok szerkezetét vizsgalom és az abból következő lehetőségeket szelektálom. Mindehez nem kellenek percek számomra. - Én maradok annál az állításnál, hogy fel vannak cserélve a betűk. Ha ezen a vonalon indulok el, akkor a "kl" és az "al" lehet de, te, le, mi, ti, él, el, öl... - mindeközben persze jegyzem le a lehetőségeket - akkor pedig az "Ult" lehetne seb, sem, nem, fel, fej, jel, reá, min, mit, kin, kit, biz... A "slola" pedig... - ismét szusszantok - túl sok a lehetőség. Pedig ha két betűre sikerülne biztosan rájönni, abból már lehetne építkezni. - fogalmam sincs miért a manuális rejtvény fejtést választom, mikor minden bizonnyal egy varázslattal sokkal egyszerűbb lenne. És időhatékonyabb is. Hiszen ki tudja, hogy mennyi időnk van... Mindenesetre ha marad lehetőségem, elvégzek egy kombinált varázslatot, ami valójában az ingához hasonló. Megmutatja a felsoroltak közül, lehet-e egyáltalán bármelyik, és ha igen, melyik. Ha sikerül, akkor tervben van, hogy a "slola" lehetőségeit már varázslattal fogom végig pörgetni. Vagy egyszerűen át adom a lehetőséget masnak. Persze továbbra is kérdéses, hogy ezzel csak beviszem magunkat az erdőbe... Vagy valóban jó úton járok...?
//kitalált varázslat - ingabűbáj - a pálca hegye inga módjára a helyes megfejtéshez közelít, vagy visszautasítón eltart, ha egyik sem.
Daphne megállítja Gerardot, ami nagyon jól jön, mert a pajzs, amit idézett a fiatal férfi olyan lagymatagra sikerül, hogy alakot ölt, de három másodperc múlva már szerte is foszlik, semmi sem marad utána, csak egy kellemetlen szájíz, hogy a terület mágiája talán megtréfálta. Daphne varázslata viszont pazarul sikerül, láthatatlan tud maradni és az ugató kutya is megjelenik nagy zajt csapva. Ki tudja takarni Gerardot, hogy ő se legyen szem előtt, mikor a hangzavarral kicsalják a csapda mögött tartózkodókat - vagy egy részét az embereknek. Hárman jelennek meg, egy hosszú, szőkehajú nő, akiről a minisztériumnak vajmi kevés információja van, de Shannáék elmondásából tudhatják, hogy őt látta az egyik csapat a RAH ablakában, illetve az RAH események házigazdája személyesen... JED. A harmadik teljesen ismeretlen, körülbelül Gerarddal lehet egy idős srác. - Egy kutya? Itt? Ide nem tudnak csak úgy betévedni állatok, mi a franc. - mondja, úgy tűnik ő a legbeszédesebb, mert a másik kettő csak pálcát ránt és Annabelle egy erős ellenmágiával már fel is oldja az illúziót, hogy elhallgattassa a dögöt, JED pedig láthatóan a környezetet szemléli a pálcáját előre szegezve - jó néhányszor egyenesen Daphnéra. A fiatalabb fiú majdnem megindul, át a csapdákon, amikor JED kinyúl és megállítja az idiótát, mielőtt kinyírná magát a saját csapdáikon. Úgy tűnik, hogy nekik sincsen rá immunitásuk, hanem ki kell kapcsolni.
// Gerard dobás nem érkezett, így a pajzs feloszlott. //
A Labirintus útja
Természetesen ahogy haladnak nem lesz olyan egyszerű a helyzet. Ronan varázslata létrejön, de gyengébb, mint kéne, érzi, ha valóban felkarcolná egy felületre akkor erősebb hatást érne el, mint így, hogy csak a levegőbe rajzolta, de egyelőre nincs is rá szükség.
Elindulnak Gina rajza alapján, de rövidesen egyértelművé válik, hogy nem teljesen pontos, mert ahol egy járatot kéne jeleznie, ott falba ütköznek, a falon különféle karcolásokkal, írásokkal. Csak az a baj, hogy nagyon nem érteni, hogy mi is van odaírva. Természetesen titkosírás, és ha megfejtik, akkor tudnak tovább haladni. Öt lyuk van a falon, alatta öt edényben öt golyó, rajtuk apró kis minták. Hogy mit kell velük csinálni, az rejtély, de az egész környezet azt sugallja, hogy vagy ez, vagy visszafordulnak és másik utat választanak.
És végül a felirat...
H abkáza rbahavk, kl slola, ovnf jzhr ohsásyh ahsászg, Ult abkohavk al slzgls cénüs h chk chnf h chkázg. H máafvs táy mlssliilua, cénsln lswhaahua h gáyqh, H röufclr zvyylukql h apavr ufpaqáa mlsaáyqh.
// A titkosírást nem kell egy kör alatt megoldani, mágiát is használhatnak a karakterek és kaphattok nyomokat, stb.
Mostantól használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van. Határidő: November 29., éjfél (Mesélői november 30.)
Avery - 2 mulasztás. Ronan - 1 mulasztás. //
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2019-11-19, 20:38
Mikor érzékelem a tér jelentős növekedését határozottan megtorpanok. - Szerintetek ez most egy tértágított terület? - Azt már nem teszem hozzá, hogy és vajon az Eurázsiai - lemez azon része amin UK fekszik tényleg elbír ennyi és ilyen méretű tárnát? Hiszen én elvileg nem tudok arról, hogy lenne több... Ha meg mégis.. Egyértelműen megkérdőjelezhető hogy honnan?! De talán valamelyik lánynak beugrik valami hasonló gondolat... Hiszen valljuk be elég ijesztő lehet, hogy gyakorlatilag településnyi, tárnákkal és ki tudja meddig terjedő alagút rendszerekkel van alá ásva szerte London... Ha nem rögtön az egész Egyesült Királyság! Ki tudja mi tartja... Vagy mikor omlik be... Mielőtt követném a lányokat, a levegőbe magam elé rajzolok egy összetettebb rúnát amit felengedek akár egy madarat a fejünk fölé. Kupola alakban pajzsot von körének. A kezdete az ocelot, mivel ő megy legelöl, a vége pedig lényegében addig ér ahol én vagyok. - Fizikai védelmet nyújt bizonyos mértékig. A többire ott az általános pajzsbűbáj. - toldom meg még ennyivel. Ha valami rondával futunk össze véletlenül, az első amibe felakad, az biztosan a kupola lesz és nem mi.
//kitalált rúna varázslat - kupola alakú pajzsteret hoz létre. Két vegpont között lehet megadni a sugarát. Ha a két végpont mozgásban van, a kupola velük mozog, de maximum 10m sugarú kör alapig terjed ki. Ez amit Ronan idézett fizikális támadások ellen hatna amennyiben sikerül neki.//
- Tiszta, mehetünk - mondtam, miután az emberkimutató varázslatom nem jelezte, hogy bárki is utunkat állhatná a közelben. A labirintusba lépve kézközelben marad a pálcám ennek ellenére is, ha védekezni kéne. Kár, hogy csapdakimutató varázslatot nem ismerek, pedig lehet, hogy hasznos lenne, és így nem kellene attól tartanunk, hogy hozzáérünk valamihez, ami aktiváló erővel bír. De marad a felfedezősdi izgalma és meglepetése... A múltkori után mondjuk nem mondom, hogy mindenképp felkészületlenül érhetne minket bármi is. - Turistáskodunk - feleltem Ronan kérdésére egyszerűen, hogy hogyan is kerültünk ide. - A többi meg a véletlen műve. - Eszem ágában sincs elárulni, hogy egy bizonyos levél hozott ide minket, és nem indult annyira ártatlanul az egész, mint mondtam. Annyira nem is lehet nagy hazugság, hiszen a magam részéről tényleg nem járok gyakran a fővárosban, és ha a többiek esetleg gyakrabban is fordulnának meg itt, egyáltalán nem biztos, hogy egy nevezetesség megtekintésére ne épp most került volna sor. Az elágazásnál Gina térképében bízva - meg abban, hogy a bejáratnál lévő rajz nem átverés volt, hanem valódi térkép - követtem őt és a familiárist.
Nagyon úgy fest igazam volt. Ez egy labirintus lesz. A kezemet, és az iránytűmet nézve próbálok helyesen tájékozódni. Igaz mindeközben nem segít a klausztrofóbiámon egy cseppet sem az "Utazás a Föld középpontja felé" élmény. Ocelot mindenre fokozottan figyelve halad előre, én pedig a folyamatos tájékozódással próbálom lekötni a szüntelen pörgő agyam. Közben pedig azt mantrázom, hogy "Semmi baj, Gina, ez egy tágas térre vezet... nem vagy bezárva... nyugalom... a falak nem fognak összezárni, hisz nem mozognak... nyugalom..." Tudom. Tudom. Ez olcsó önhazugság, egy apró önbecsapás annak érdekében, hogy koncentrálni tudjak. Aztán eljön az első elágazás, ahol egy pillanatra megtorpanok. - A térkép szerint jobbra kell fordulnunk. A nyilvánvaló cél eljutni a középpontba. Hmm... Ez így gyanúsan túl könnyű, és egyszerű. Legyetek nagyon résen. - vonom fel a szemöldököm egy pillanatra. Nem tudom megmagyarázni, de valami belülről azt súgja, hogy annál azért jóval nehezebb dolgunk lesz, mint egyszerűen követni a kezemre rajzolt minta legegyszerűbb megfejtését. Vajon milyen trükköket, és csapdákat rejt e hely? De mivel nem szobrozhatunk itt az örökkévalóságig, végül egy mély sóhajtással elindulok ocelottal jobbra. Bár közel sem vagyok meggyőzve róla, hogy jelen esetben a legkézenfekvőbb megoldás a legjobb is. A fene egye meg! Mért kell nekem folyton ilyenekbe keveredni, ahelyett hogy békésen játszanék a cuki thesztráljaimmal...
Tudom-tudom túlságosan akaratos vagyok, de ezúttal sem engedem, hogy csak úgy cselekedjen, mert félek tőle, hogy rosszabb lenne a helyzet. A csapdák működnek, valakik vannak előttünk, akik ezt meg is hallhatták és ha itteniek, akkor ide is fognak jönni, hogy megnézzék, hogy mi történt, már ha eleve azzal nem aktiváltunk még valamit, hogy lejöttünk ide. Nem tudjuk, hogy ezek a titkos járatok mennyire védettek, de abban teljesen biztos vagyok, hogy ha én rejtenék el ilyen helyeket akárhol is, biztosan kellően bevédeném őket, hogy ne juthasson be oda csak úgy senki sem, hogy senki sem tud róla. Tehát jobb mindig a legrosszabbal számolni alapon állok a dologhoz, ami annyit tesz, akik előttünk annak veszélyesek ránk nézve és meghallották, hogy itt vagyunk, tehát ide fognak jönni. Akkor pedig... - Állj... Nem lesz jó, ha ide jönnek, vagy beléjük futunk és még a csapdákon kívül másokkal is harcolnunk kell... Várjuk be őket, akkor a miénk a meglepetés ereje és talán a csapdákat is kikapcsolják. - egyelőre nincs más ötletem, de az biztos, hogy nem lenne okos lépés kommandózni a csóvák között, amik azt sem tudjuk, hogy mire valók, és hogy milyen kárt okoznak bennünk, hogy aztán leharcoltan, sérülten kelljen még újabb ismeretlennel is felvenni a harcot, mert az szinte biztos, hogy ha idelent van valaki, akkor nem sok esély van rá, hogy az a valaki egy eltévedt turista, netán a mi pártunkon álló valaki lenne. Ezért hát a láthatatlanság marad, és mellette a pálcámat ezúttal egy bűbájért mozdítom meg. Egy nagyobb testű kutya képét próbálom meg előhívni magunk elé, ugatással és mindennel együtt, még a csapdák hatótávolsága előtt, de a lényeg, hogy zajt adjon és magára vonja a figyelmet. - Próbálj eltűnni. - varázslattal, vagy akár úgy, hogy mögöttem próbál elrejtőzni, hiszen akkor a varázslat őt is elrejti, legalábbis amennyire az én testalkatommal ő elrejthető, de ha magam mellé teszem a kezeimet, valamivel nagyobb felületet képezhetek, mint úgy általában, ő pedig állhat oldalt, hogy kisebb legyen.
//Bűbájtan: 40 pont ÁTV: 30 pont Varázserő: 30 pont//
Ahogyan Daphne sem tudja, hogy ezek a jelek számunkra áldást, vagy átkot hoznak, én végképp nem tudom mindezt mérlegelni. Viszonylag kevés az érdemi tapasztalatom terepen, az ereklyevadászat részemről igencsak elméleti szintű volt, hagyatékok felvásárlása, aukciókon való részvétel a koboldok megbízásából, ilyesmik. De most, halálos csapdák vesznek körül, és a vajmi kevés nyomozói tudásomra kell építenem, ahol a kutyát nem érdekel a nemrégiben felszínre tört véla vér sem. - Ez így nem fog menni, ki tudja, hány van még. Várj. – Szólok a nőnek ha már mindig is a védekezés volt az ismérvem, most a pajzsvarázst kombinálni próbálom a saját anyagmanipuláló képességemmel, a hideg kőfalból próbálok elszívni némi tömör védelmet, mintha valami teknőspáncélszerű buborékot képeznék magam körül. Ha mást nem, odalebegtetem a szétesett dárdákat, bármit, ami az anyagával akár beépülhet a teknős páncéljába, ami körbevesz kettőnket, hogy a fehér füst ne tudjon áthatolni rajta. Próbálom tesztelgetni, és csak akkor megindulni előre, ha úgy vélem, hogy bármi védelmi hatása lehet a dolognak.
//Pajzsvarázs + 4. szintű anyagmanipuláló//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Mivel Daphbe lénye beaktiválta a csapdák nagy részét, de azt egyértelműen leszűrhetik, hogy túl sok van ahhoz, hogy ennyi elég legyen az összes deaktiválásához. Tegyük fel, hogy a lény miatt kirepült mondjuk a csapdák negyede. Kell a padlóra csapódás mindkettőjüknek, mert a csóvák így is majdnem elérik őket, és némelynek a hatása jócskán megállapíthatlan. Kimondottan zajos az egész, szóval az is igazán okos gondolat, hogy lehet lelepleződtek. Ha talpra kecmeregnek Gerard képességével ki tudja iktatni dárdákat, a tűzcsóvát és a jégcsóva járatát, de még mindig vannak olyan csövek, amikből kicsaphat az a fehér és fekete csóva, ki tudja milyen hatással. Daphne képes láthatatlanná válni, de a csapdát az nem veri át, és talán a személyeket se. Megpróbálhatnak átfutni, megpróbálhatnak cselezni, de megrongálni nem tudják a csapda azon részét, mindenképpen át kell menniük rajta.
// Kérlek, ha írtatok akkor szóljatok és a trükközés kreativitásától/hatásától függően adok nektek egy módosítót és Fizikum+Szerencse+Módosító próba vár a karaktereitekre a Kockadobás fórumában! //
Bemennek, miután Eileen varázslata azt mutatja, hogy senki sem figyeli őket közelről, nem ugrik senki elől, láthatatlanul sem, nem buktak le - még -, be tudnak menni probléma nélkül. A könyves járat lezárva, így már csak a labirintus jutott nekik, amit Gina a kezére rajzol, iránytűt ragad, igyekez mindent megjegyezni. Percekig tart, míg a környezetük megváltozik, és már nem olyan érzés, mintha a katedrális ősi folyosóin csoszognának. A fáklyák lassan eltűnnek, a járat elkezd ereszkedni és a plafon egyre magasabbnak tűnik, percekkel később olyan érzésük van, mintha az Utazás a Föld középpontja felé -be csöppentek volna, mert a fáklyák ugyan eltűnnek, mégis valamilyen derengős fény világítja meg előttük a kialakuló labirintust, úgy, hogy nincs is nap az égen. Az első elágazás azonnal itt is áll előttük, ha Gina jól megnézi a mintát, akkor valószínűleg az egész hely közepére kéne valahogy eljutniuk. Avery látomása nem segít, mert nem igazán vannak ezúttal megjelölve a labirintus folyosói, de a kapcsolata a kiégett rúnával idegességgel önti el, és hirtelen olyan érzése támad, hogy... lebuktak. Hogy akárki is hozta létre a fenti rúnát, ugyan testileg nincs még a Katedrálisban, de rájött, hogy baj van, és ide tart.
// Mostantól használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
Határidő: November 18., éjfél (Mesélői november 19.)
Eileen semmiképpen nem akarja leengedni a pálcát akit végül sikerül azonosítanom, mert homlokon csókol a felismerés; Első éves alkimista. Kizökkent a vöröske és neki áll okoskodni is amire csak pislogok egy sort. Ki a fene ez a kiscsaj? De úgy teszek mint aki kellő rosszallással, de beadja a derekát mert hajtja az egyszeri kíváncsiság így egy kelletlen szemforgatással még mindig feltartott kezekkel kissé rezignáltan nézek a pattógó Ginaról Eileenre. - Remek, akkor a pálcát azt hiszem el is lehetne tenni. - jegyzem meg, majd végül velük tartok ha már így alakult. Én tudom, hogy nem vagyunk ellenséges oldalon. Nem a Testvériség az ellenség. Ha annyira gyanakvóak akkor gondolom nem hagyják, hogy én legyek a sereghajtó. Ha erre nem figyelnek, mégis hátra keverednék, noha leginkább amiatt, mert megszoktam, hogy én vagyok a hátvéd, nem azért mert bármi szándékom lenne. Jelenleg ahogy hallgatom őket, valóban többet tudnak mint én. Szóval... épp úgy fedezek fel mindent, ahogy ők. Hiszen sosem jártam itt a kárpit mögött. Azt tettem amivel megbíztak. Hiába láttam a jeleket magam is, meghagytam a Testvériségnek a titkaikat... Nem is értem miért? Nem is értem miért követem a szabályokat mindig. Kimondhatatlanul bizonyítani akartam. Különösen a fivérem árulása miatt... Talán ezért húztam meg magamat ennyire. Erre jön egy csapat kotnyeles és felrúgnak mindent! A járatba lépve nem rökönyödöm meg, nem rosszabb mint Piton pincéje. Az elágazás azonban gondolkodóba ejt. A könyvek ábrázolását alaposan megnézem. Közelebb is lépek az ábrához. És belém nyilall, hogy meg mernék esküdni, láttam már ezeket valahol! De az is lehet össze keverem valamivel... - Lehet teljesen rossz irányba kapirgálok, de mintha az elveszett elemi pusztító varázslatok, a gyógyítás kútja, a transzmutáció tudománya, a letűnt korok főzetei és a familiáris idézés kéziratának jeleit viselnék... - osztom meg a gondolataimat. Aztán a lezárt falra és Ginara reagálva hozzá teszem - Akárki is ment arra, rohadtul nem irigylem... Ki tudja miféle csapdákba, vagy próbákba botlanak.- Ezt követően áttérek a minekünk megmaradt jelre is. És Gina szavaihoz hozzá teszem kissé eltűnődött hangon. Nincs benne semmiféle él. - Egy könyvtár is lehet olyan mint egy labirintus. - érezhetően kattognak a kerekeim. Ez után a kijelentésem után ha véletlen valóban telibe találom a labirintusunk jellegét... Nos azt hiszem az után aztán tagadhatok én bármit ahogy akarok, tuti nekem rontanak. - Tulajdonképpen miért jöttetek ide? - kérdezek rá végül miközben a környezetemben mindent amit tudok megfigyelek és elraktározok.
Ami engem illet, részemről nincs harag Avery felé. Csak nem akarom, hogy a továbbiakban hülyeséget csináljon. Esetlegesen olyan hülyeséget, amivel a saját, és vagy mindannyiunk életét veszélybe sodorja. Így minek után kiszövegeltem magam felé, már le is zártnak tekintem a dolgot. Ahogy belépünk a folyosóra a fáklyák maguktól gyulladnak ki. Hurrá. Mért is ne egy szűk, sötét, ijesztő folyosón találnánk magunkat. Mondtam már hogy utálom a szűk zárt helyeket? Csak egyszer nem lehetne egy nagy nyílt rét, vagy ilyesmi... Mélyet sóhajtok, hogy megnyugtassam magam. Nincs más hátra mint előre. Aztán nem soká elérünk egy egy elágazáshoz. Ez igazán érdekes. - A többiek nyilván a könyvet választották. Nekünk maradt a labirintus.- állapítom meg a nyilvánvaló tényt. Bár kíváncsi lennék a másik járatra, -szeretem a könyves kihívásokat, amik a műveltséget, és logikát teszik próbára- de azért így sem rossz. A labirintus is csak egy logikai játék végső soron. Ezúttal, amíg Eileen embereket keres varázslattal, addig én egy közönséges mugli fekete filctollal a jobb kézfejemre rajzolom a kacskaringós szimbólum tökéletes másolatát. Na nem mintha nem tudnám tökéletesen megjegyezni enélkül is. De így könnyebb. És talán a többiekre is nyugtató hatással lehet. Ha ez a labirintus térképe akkor igen nagy hasznunkra lesz a tájékozódásban. Hacsak nem olyan mágikus labirintusról van szó, ami időnkét átrendezi saját magát. Ha pedig a labirintus végén valami logikai fejtörőhöz kell megjegyezni, akkor is hasznos lesz. - A labirintusban legyetek nagyon óvatosak. Ne érjetek semmihez, és nézzetek a lábatok alá. Minden tele lehet csapdákkal. Javaslom Ocelot menjen elöl, mi pedig liba sorban követjük néhány lépésre lemaradva. Hátha olyasmit is észre vesz a kifinomultabb érzékeivel, amit mi nem.- talán túl óvatosnak tűnök egyesek szemében, de jobb nem kockáztatni, amikor belépünk a járatba. Ki tudja mi vár ott ránk. És elszakadni se lenne bölcs egymástól. Akkor aztán kergethetjük egymást szánalmasan rövid életünk végéig a labirintusba.... Kérdőn nézek Eileenre mielőtt belépnék a labirintusba, hogy jelzett-e valamit a varázslata. Majd vitát nem várva küldöm be a nagymacskám, és pár lépésre rá én követem a sorba. Időközben a jobb kezembe egy kis mugli iránytű is kerül, míg a balban szilárdan mindenre felkészülten tartom a pálcám. Igyekszem mindenre fokozottan óvatosan figyelni, így talán kicsit lassabban is haladok a kelleténél. De egyszerre próbálom az iránytű és a kézfejemen lévő rajz alapján betájolni magunkat, és elkerülni a lehetséges csapdákat. Ocelot nem különben. Nem szívesen veszíteném el. Másodjára...
Amikor kezd derengeni valami a jelekről kezdek tovább kutatni az emlékeim között, hogy milyen könyvszett, amihez tartoznak. Vajon jó, vagy rosszra használhatóak, vagy mennyire erősek, mert ezek alapján már nem lepne meg, ha léteznének, hiába hiszik azt a legtöbben, hogy nem, vagy legalábbis úgy sejtem a Testvériség hisz bennük és vagy náluk vannak, vagy keresik őket. - Láttam már ezeket, de egyelőre nem tudom, hogy ez jót vagy rosszat jelent. Azért maradj távol... - és kb. itt lep meg engem is, hogy elkezdenek kicsapódni a falból azok a bizonyos kis dárdák és tűk, úgyhogy reflexből vetem magamat hasra és ha Gerard nem teszi, akkor őt is rántom le. A jó ég tudja, hogy teljesen egyenesen lőnek-e ki vagy sem és várok, amíg abba nem marad az aktiválódott csapdák támadása. Csak utána tudatosul a tény bennem, hogy az a valami, ami lassan árnyékszerűvé áll össze hozzám kapcsolódik és talán az időzte elő a csapdák aktiválódását? Azért pislogok rendesen és közben még fel is kell dolgoznom az infot, miszerint vannak is a folyosón és nem tudjuk nem hallották-e meg a csapdák aktiválódásának zaját. - Kíváncsi... erősen kétlem, hogy turisták, úgyhogy annyira ne légy kíváncsi főleg, ha többen vannak és nekünk nem kellene itt lennünk. - értem én, hogy lelkes, de ha veszélyes alakok vannak előttünk akkor eleve elég nagy a baj. Mindenesetre ha a támadás megszűnik magától, akkor megpróbálok felállni. Ha nem marad abba megpróbálom az árnyat eltüntetni valahogy koncentrálással, hátha sikerül. Utána próbálok meg láthatatlanságot eszközölni a pálcámmal magunk köré, már amennyiben egyáltalán egy ilyen mágiától korlátozott helyen ez lehetséges.
Amit Avery elmondott, felettébb érdekes volt - Grindelwald jele, a Testvériség... mind arra utal, hogy most már tényleg biztosra vehetjük az összefüggést a mostani eset és a Royal Albert Hall között. Tehát a szobor sem véletlenül hasonlít, akármennyire is adja elő Ronan ezt a mitológiai mesét. Ha nem láttuk volna a nőt, teljesen hihető lenne, ez nem kérdés, de miután láttuk... ez nem megy ennyire egyszerűen. Apropó, a pálcával való fenyegetőzésem után elég hamar itt akar minket hagyni. Lehet, hogy nem hazudik, és tényleg magánügyben van itt, ahogy az is, hogy a szoborról is jófejségből akart tájékoztatást adni, hátsószándék nélkül... vagy hogy itt rohadt nagy, hihetetlen véletlen egybeesések vannak. De akkor sem zárhatjuk ki azt a lehetőséget, hogy nem a mi oldalunkon áll. Minden esetre ahogy Gina is mondta, jobb magunkkal vinni, remélhetőleg velünk is jön és nem kell varázslathoz folyamodnunk - ha ennyire mégse lenne készséges, a kezemben még mindig ott a pálca. Ha tényleg ártatlan, akkor nem hinném, hogy ellenkezik, ráadásul elég meglepettnek is tűnt, amikor Avery beszámolt a látomásáról. Úgyhogy remélhetőleg a sráccal együtt bementünk a járatba - ami már csak azért is hasznos, hogy ki tudja, jelzett-e a rúna bárkinek is így, hogy külső személy érintette meg... ha igen, akkor jobb onnan eltűnni mihamarabb. Persze nehogy ennyire egyszerű legyen, a két irányból pont az volt lezárva, amelyik könnyebbnek tűnt. Legalábbis ha a jelek azok, amikre gondolok, egy könyvtár irányába szívesebben mennék, mint egy útvesztő felé, de mivel nincs más út, muszáj lesz arra elindulnunk. De hogy ne teljesen vakon menjünk be, elejtek egy Homenum Revelio-t, hogy ne érjen minket váratlanul, ha lenne valaki más is a labirintusban...
(Homenum Revelio - Emberkimutató varázslat: Megmutatja, hogy van-e ember az elvégző körül.)
Úgy érzem, egy helyben toporgunk, és talán a labirintust kellett volna választani, mert most a tudás hajhászása teljesen lebénít, ami a csapdákat illeti. A mozgásérzékelőm jelzi, hogy talán jó nyomon járunk, de Daphne árnyszörnye teljesen ki lesz lyuggatva, még szerencse, hogy nem igazi élőlényről van. El is húzom a számat. – Maradtam volna az aranyszámolásnál. – Persze csak viccelek, de várok kicsit, hátha csökken a falból kicsapó halálok intenzitása, addig nem is indulok előre, amíg a nőt nem tájékoztatom. – Az érzékelő jelzi, hogy vagy féltucatnyian lehetnek előttünk, de nem tudni, hogy kik. Kiváncsi vagyok. – Szinte már bizsereg a tenyerem a mágiára, hiszen túl sokáig voltam bezárva a bankba, de megöletni sem akarom magamat. Éppen ezért, hogy rásegítsek az árnyra, teszek egy próbát én is a csapdák irányba. Félköríves mozdulatom célja, hogy olyan behatást érjek el, ami tönkreteszi a falban megbújó poklot, és közben remélem, Averyék a többiekkel eszesek annyira, hogy nem jöttek utánunk, vagy éppen valami másik járaton. Időnként magunk mögé, vagy akár a plafonra is tekintek, meg ne lepjen valami, így is van bőven bajunk, hogy nem tudunk továbbmenni.
//Anyagmanipuláló 3. szint, Porlasztás: Képes maximum 1,5 méter távolságból erős koncentrációval egyszerűbb fémek anyagszerkezetét olyannyira megbolygatni, hogy azok akár teljesen szét is porladjanak.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Gerard varázslata működik, és jelzi, hogy előttük körülbelül öt percnyi sétára több humanoid személy is van - de hogy kik? Az alagsori szörnyeteghez hasonlóak, vagy mondjuk a Testvériség tagjai? És ehhez persze át kell jutniuk a folyosón. Daphne rengeteg ideig volt arra kárhoztatva, hogy aktákat tologasson és iktasson, ezért a szimbólumok ismerősnek tűnnek neki. Ugyan arra nem jön rá, hogy melyik pontosan mit jelent, de azt igen, hogy ezeket a szimbólumokat valamilyen mágikus könyvszetten látta, de afféle mítosz csak az egész - legalább is a Minisztériumban nem járt egyik kötet sem, nem hogy az összes. Amikor Daphne életre hívja az árnyat, akkor a megtestesülés élesíti a az első csapdát és ugyan a lénynek baja nem esik, mert még fél-füstös alakja volt, de a falból különböző lövedékek csapnak ki. Dárda, tűz, jégcsóva, valamilyen fehér fény és valamilyen fekete massza. Másodpercenként csapnak ki a falból, felváltva, fenyegetően.
Megindul a cica-harc a négyes között, Eileen és Ronan illetve Gina és Avery eléggé indulatosan egymásnak mennek. Az, hogy Ronan szépen ki tud-e hátrálni a szituációból, vagy Eileen - és persze Gina - inkább úgy dönt, hogy gyanús neki a srác és hasznosabb, ha nem engedi el, az rajtuk múlik. Mert még a végén tényleg a rossz oldalon áll, és a rúna hatástalanítása után más úton szól majd a társainak. HA tényleg nem véletlenül van itt. Gina és Avery összecsapása legalább pálcát nem tartalmaz, csak szavakat, de azokat meg kell emészteniük. Ginának sikerül leutánoznia az ajtó felnyitását, és be tudnak surranni a mögötte lévő járatra. Ha bemennek, akkor a fáklyák maguktól égni kezdenek és kísértetes fényben világítanak meg mindent és úgy körülbelül öt perc után egy furcsa elágazásba botlanak, jobb és bal, de az egyiknek a falán egy könyv alak van, a másikon egy kacskaringózó forma, talán egy labirintus felülnézetből. És ami még furcsább, az az, hogy ugyan kivehető, hogy a könyves oldalon is járat volt, de most száz százalékig lezárult, tömör fal magasodik. Tehát… Nincs más hátra, mint a labirintus jel, amennyiben bátrak és nem torpannak meg.
// Mostantól használható az arany/ezüst/bronz medál. Kérlek előbb dobjatok és írjátok be off-ba, ha siker van.
Határidő: Október 29., éjfél (Mesélői október 30.)
Megcsóválom a fejem Avery válaszára. Ez a lány még nálam is flúgosabb. Minden áron meg akar ma halni? Csak szóljon, és legközelebb nem állok az útjába. Minden esetre vissza csúsztatom a repülősós fiolát a táskámba. Agresszívre sikerült az ébresztőm? Talán. És kit érdekel? Ha a kis csaj nem bírja a kemény meneteket, akkor ne játsszon a nagyok játékában. - Megjegyezném, hogy a "zéró töketlenkedés" és az "öngyilkos hülyeség" közt igen nagy különbségek vannak. Rám szokták mondani, hogy túlzottan vakmerő vagyok, csakhogy én tudom mikor lehetek az, és mikor nem. De ha minden áron meg akarsz előzni a Kaszás listáján, tőlem aztán. Legközelebb nem biztos, hogy ilyen könnyen össze tudlak kaparni. Mellesleg szívesen.- szerintem megfontoltság terén komoly bajok vannak Avery fejében. Pedig aztán én sem erről vagyok híres. Inkább a lobbanékony gyilkos olasz temperamentumról, ami páratlan okoskodó tudálékossággal és irányítási mániával vegyül. Avery szavaira ismét megforgatom a szemem. Persze. Mért menne könnyen és simán valami, ha gebasz is lehet. De kénytelen vagyok elfordítani a tekintetem a lábam irányába, amibe éles karmok akadnak fenn, figyelmet követelve maguknak. Így végre inkább Ocelotnak szentelem a figyelmem. - Egy. Nem mászik senki, senki agyába. Ne nézz Pitonnak. Van amit nem oszt meg velem. Pl. a legilimentor trükkjeit. Kettő. Tételezzük fel, hogy tudnak rólunk. Nem várnám itt ki a végét. Igyekezzünk. Arra.- indulok meg Ocelot után a kárpithoz. A szimbólumokon elgondolkodom egy kicsit, de lássuk be ez nem az én szakterületem. Viszont ahogy a mutatóujjam elhúzom a kereszt alakú szimbólumok felett, a megfelelőnél éles nyávogás hallatszik. - Okos Ocelot. Ügyes vagy. Ezért kapsz valami jutalmat, ha ép bőrrel hazaérünk.- megnyomom a megfelelőt, és ha kitárul a rejtekajtó, akkor a többiek felé fordulok, és végül Ronanon állapodik meg a tekintetem. - Nos, azt meglátjuk még mennyire volt véletlen ideköszönés. De ugye megérted, hogy most már velünk kell jönnöd. Ha igazat mondtál, úgy az majd kiderül, és szabadon távozhatsz a kis sétánk végén. Ha viszont hazudtál, akkor nem engedhetjük, hogy figyelmeztesd, és ránk küld az ellenségeink. Sajnálom, de ez van. - elismerően bólintok Eileen felé, aki figyelt a srácra is, és igyekszem némán jelezni felé, hogy tegye ezt továbbra is. Aztán belépek a rejtekajtón a nagymacskámmal együtt, várva, hogy a többiek kövessenek. Közben azért egy pálcamozdulattal megszabadítom az ocelotot az álcájától. Itt úgysem láthatják muglik. Kifelé majd újra elbűvölöm legfeljebb.
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Ronan Idriss
Reveal your secrets
Tárgy: Re: St. Paul’s Cathedral 2019-10-21, 04:21
Avery szóáradata nem hoz zavarba, meg sem rezzenek rá, sőt valahol szórakoztat, hogy nem teljesen inkompetens a témában, talán valahol még meg is hatna a tájékozottsága. - Igen. Rengeteg istennő és istenség van az ír- kelta és gall mitológiában akik egyszer csodálatos tündérként, egyszer pedig őszinte egyszeri emberi vonásokkal, vagy trollokká alacsonyítva jelennek meg. Az ábrázolás minden esetben az alkotójukra van bízva. - voltaképp cseppet sem araszolgattam, vagy kommandóztam vagy néztem egyáltalán a rúna felé. És ahogy a megérzésem beigazolódik, nem is lett volna bölcs, mert ezek még a lélegzetvételt is gyanúsnak tartják. - Mivel a kereszténység előtt születtek a legendáik, így valószínűleg a területhez lehet köze az istennőnek. A régi történetek úgy tartják a tündérúrnők szerették mágikus vonalakra építtetni a kastélyaikat. És ahogy a legtöbb vallásban, a templomok tájolása egy fontos alapkő... Szóval, annyi metszéspontot lehetne találni a miértek között amennyit nem szégyell az ember, de ennyire mélyen én sem értek hozzá. - passzolom le végül a kérdést. Bosszantó. Aztán amit Avery ez után tesz az... nos az egyetlen szerencsém talán, hogy annyira hirtelen ér, hogy legalább annyira meglep az egész, amennyire bárkit meglepne, aki csak úgy minden szándék nélkül keveredik a társasághoz. Mielőtt bármit lépnék, már Gina is és Eileen is rajta vannak az ügyön, hogy össze vakarják Averyt. Én cseppet sem lovagias módon maradtam a helyemen és azon kattogok, mi a franc is történt most?! Averyvel mi történt? És az auror párossal?? És én vajon mennyire buktam le? Mi van a kárpit mögött és miért is kell itt sündörögnöm? És vajon ők valóban megérték, hogy ugrasztva legyen a Testvériség? Már ha ugrasztva lett? Muszáj Avery előtt megszólalnom, különben olyan szintű magyarázkodásnak fog minden hatni hogy az veszedelem! Amikor Eileen még a pálcáját is rám szegezi a két üres kezemet emelem fel felé egyértelműen megadóan. Nem azért mert ne lettem volna elég gyors, hanem mert nem támadó szándékkal jöttem ide hozzájuk. - Okéé.. Azt hiszem valamit nagyon félre értetek. Honnan kéne tudnom mi történt? Magánügyben vagyok itt. Nem... - végig nézek rajtuk, a gyanakvó, pálcát nekem szegező ábrázatukon, aztán Avery magához tér, elregéli amit elregél, az én arcomról meg leginkább a súlyos WTF olvasható le meg egy lehelletnyi össze zavarodottság. De semmiképp nem az, mint aki bármivel is többet tudna a jelen lévőknél. Sőt, jelenleg úgy érzem ők többet tudnak nálam. Ami valahol roppant kellemetlen érzéssel tölt el. - ...nem ezért. Oké csajok! Szerintem bele léptem valamibe egy futó köszöntés miatt, amibe nagyon nem akartam... Mi van Grindelwalddal? - továbbra sem teszek semmi fenyegető mozdulatot, csak leginkább értetlen vagyok. Aztán megcsóválom a fejemet. - Tudjátok mit? Én most inkább lépek. Megvárom az esti misét, megemlékezem egy kedves barátomról mint minden ide látogatásomkor aztán haza megyek. Ti meg csináljatok amit akartok. - az utolsókat pont úgy közlöm, mint aki eddig sem tudott semmit, de ez után sem akar többet tudni, és inkább menne is. Kérdés vajon hagyják-e? Mindenesetre, ha nem jön különösebb feltartóztatás valóban faképnél hagynám őket.
- Ahonnan én jövök, ott meg úgy hívják, hogy zéró töketlenkedés. Morranok Ginára, úgy tűnik ezáltal, hogy kissé agresszívre ébredtem magam. Eileenre viszont hálás pillantást vetek, amiért felsegített. Kissé összeszedetlennek érzem magam, szóval egy ideig némán hallgatok, mint hal a szatyorban, de végül azért mégis csak válaszolok a feltett kérdésekre. - Villanások voltak, nem olyan mint valami mozi, sokkal inkább képkockák. Grindewald jelét láttam, egy falikárpitot, egy csapat köpenyes embert, magát a rúnát. Ez utóbbi mintha valamiféle vészjelző lenne, de azt nem sikerült kibogozzam, hogy tulajdonképpen pontosan mi is. Aligha hinném, hogy valamelyikőtök értene hozzá.. Itt egy halvány bocsánatkérésnyi szünetet tartok, de végül szemrebbenés nélkül folytatom mégis. - ..de esetleg egy varázslattal előbányászhatnátok belőlem a képeket, mint emlékeket. Hátha több mindenre jöttök rá belőle, mint én magam. Zavarodottan vakargatom meg fejbúbomat, majd mintha szikta gyúlna a fejem felett, feltartom egy "óvó!" kíséretében a mutatóujjamat. - Láttam még valamit. A testvériség figyelőjét, vagy őrszemét, vagy nem is tudom minek nevezzem. Koránt sem vagyok biztos abban, hogy van értelme annak, amit mondok, de olyan ez a rúna, hogyha az illető, kompetens személy megnyomogatja akkor jelez a többieknek, hogy gebasz van. Na már most én nem vagyok kompetens személy, de megnyomtam. Ha így is jelez, akkor lehet, hogy hamarosan elég nagy slamasztikában leszünk..
A rúnának annyi, a hatása viszont egyértelműen látszik Averyn. Vajon látott is valamit, vagy csak valami védelmi funkció indult el, amiért egy valószínűleg nem megfelelő személy próbálta aktiválni...? Azért az megnyugtató, hogy egy rövid idő után magához tér, még ha egyelőre nem is nyeri vissza a teljes erejét. Mivel Gina kicsit ugyan agresszívan, de kezelésbe veszi, úgy döntök, inkább a látogatónknak szentelem a figyelmem, aki gyanúsan többet tudhat, mint mi... Bár most ugyanannyira értetlennek tűnik, általánosságban jobb lenne kifaggatni, ha figyelembe veszem, mennyire meg akarta közelíteni a rúnakört, vagy a mesét a szoborról. - Szóval mi történt most? Mi ez a rúna, hm? Valami azt sugallja, nem véletlen vagy pont itt... - teszem fel a kérdéseimet, a pálcámat neki szegezve, ha esetleg támadásra kerülne a sor. Az eddigiekből ítélve a muglik úgyse látnak, csak mi tudunk róla, hogy pálcával hadonászok. Közben próbáltam a háta mögött kiszúrni Gerardot és az ismeretlen nőt, persze sikertelenül. Pedig talán most jól jönne egy auror erősítésnek, elvégre ki tudja, kicsoda Ronan valójában.
Elfogadja a döntésemet, de úgy tűnik, hogy a szisztematikusság lehetősége már ott bukik is, hogy eltűnik mögöttünk a járat. Hogy jól döntöttem-e talán már ki sem derül, hiszen nem tudjuk egyáltalán kiderül-e mi lett volna, ha a másik utat választjuk. Egyelőre ez most nem is fontos, mert jobb ha a jelen helyzetre koncentrálunk, főleg hogy ahogyan Gerard is sejtette... - A hely tele van csapdákkal, nem is kevéssel.[/color] - igen azért elbizonytalanodom, hiszen a pálcám alig működik és nem tudjuk hogy honnan és milyen veszély leshet ránk, ami egyelőre nem jelent jó kilátást. Épp ezért azt sem engedem, hogy Gerard túlságosan közel menjen a lyukakhoz, sőt ha nem mindenhol vannak elszórva, akkor igyekszem nem közvetlenül velük egy szintben lenni. A jó ég tudja nem csapódhat-e ki valami belőlük, és ha mondjuk fejmagasságban vannak, lehetséges, hogy jobb lenne guggolni... Azért felhúzok egy fizikai pajzsot első körben, amennyire a pálcám egyáltalán engedi a dolgot. - Nem ismerem őket, de ne menj hozzájuk közel. - én sem teszem, csak tisztes távolból próbálok valami logikát találni bennük, vagy felismerni őket, hátha valami ősi latin, vagy hasonló jelek, netán rúnák, vagy ezekkel valami hasonlóságot ismerhetek fel bennük és persze közben igen óvatosan minden apró zajra és neszre igyekszem figyelni.
//Akaratlan cselekvés ösztönből a szorult helyzet miatt: Inkvizítor 2 .szint: Képes maga mellé hívni egy árnyékot, mintha a saját árnyéka lenne, ami hasonló, mint egy patrónus, szükség esetén harcolni is képes, hogy védje gazdáját.
// 