2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A legszínesebb városrész, különleges piacaival, nyüzsgő, színes forgatagával, történelmi, építészeti, művészeti csodáival és 500 éves pubjaival minden idelátogatót elbűvöl. Valójában 6 különböző piacról van szó: ezek a Camden Lock Market, a Historic Stables Market, a Camden Lock Village, a Buck Street Market, az Electric Ballroom, és az Inverness Street Market. Itt minden kapható, ami Londonban elérhető, a legjellemezőbbek a kézművesáruk, ruhák (sok alternatív ruha is), szuvenírek, ékszerek, és táskák. Az egész piacot végigkíséri a ló motívum, szobrok, címerek stb formájában, ami nem is olyan különös ha tudjuk, hogy a Camden Market helyén egykoron lókórház és lókarám működött. A piac bizonyos részéin mai is látható az istálló szerű kialakítás, a boltok egy-egy "karámban" foglalnak helyet. Camden Townt egy kis csatorna szeli át, a Regent’s Canal. A csatorna mellett le lehet sétálni egészen a Regent’s parkig, ahol a Londoni Állatkert fekszik. Emellett pedig, nem csak a mugli kultúra virágzik itt, de egy-két eldugott üzlet bőven rejt magában meglepetéseket az erre tévedő varázslók számára is. Persze, ezek az üzletek komoly felügyelet alatt vannak, elvégre, komoly bírságban lehet részük, ha lebuknának a muglik előtt.
Nézegetem a sebet, ugyan nem kezdek vele semmit de a megjegyzésre nem bírok visszafogni egy fáradt mosolyt. Elforgatom a fejemet, szándékozom beazonosítani, hogy mit is lát, de nekem valahogy inkább tűnik egy sárkánynak, vagy csak egy mezei pacának. Csak kicsin múlik, hogy fel nem nevetek, és nagyon hálás vagyok azért, hogy Jake ilyen lazán tudja ezt kezelni. - Tudom Jake. - válaszolom, hiszen bízom benne, hogy szándékosan sosem árulna el, csak hát ha egy kicsit kevesebb a hangzavar és éppen valaki idefigyelt volna... ki tudja. Jobb félni, mint megijedni. De alapjáraton mindig ő az, aki visszatart attól, hogy meggondolatlan legyek, szóval biztos vagyok benne, hogy a titkom nála van a világon a legnagyobb biztonságban. Aztán ahogy kicsit megpihenek én is mellette és összeér a kezünk, odafordítom a tenyeremet és összecsúsztatom az ujjainkat egy rövid szorítás erejéig. - Ó, az a csodás öntetes extrás forrócsoki... - mormogom halkan, ábrándozón, aztán a pillanat elmúlik, mi mondhatni szétrebbenünk, és a pillantásaim azonmód megkeményednek, ahogy elpillantok Emma mellett a hordágyakon fekvő alakokra, és látom ahogy lepedőt húznak az egyikükre. Nagy levegőt veszek, a feszültség elkezdi feszíteni a mellkasomat és mire ideér már talpon várom, hogy közölje a hírt. Nem szólok közbe, szótlanul hallgatom végig, a tekintetem kemény, de nem azért, mert a lánnyal akarok szigorú lenni, hanem azért, mert egyáltalán nem könnyű elfogadni a tényt, hogy a hősök néha elbukhatnak. És azt, hogy egy olyan tűzbe mentünk be gyakornokonként, amiben az egyik társunk elvesztette az életét. Mi lett volna, ha nem küldenek ide utánuk segíteni? Akkor mind a ketten odavesztek volna talán. Eszemben sincsen elfogadni azt az utolsó kis mondatot, hogy ő késett el, de mielőtt megszólalnék Jacob szólal meg mögülem. Ritkán szól közbe akkor, amikor hozzám beszélnek, általában ő a csendes társ, a bástyám, de érzem a feszültséget és az összetörtséget a gyógyító lányból, és tudom, hogy ő is egy azok közül, akik Jake-kel voltak múlt évben, azon a másik világbeli helyen. Nem szólok bele, hagyom, hogy közöttük folyjon le a beszélgetés, mert úgy érzem, hogy ez most fontos lehet. Még teszek is egy lépést oldalasan, hogy egyértelművé tegyem, hogy hagyok teret nekik. Ugyan el nem fordulok, hiszen az olyan mesterkélt lenne, de egészen végig hallgatok, és csak a legvégén, ha Jake elsütötte a kis brit szigeteket és Emma elkezdi gyógyítani, csak akkor lépek oda a lányhoz, hogy finoman a vállára téve a kezemet. - Mindent megtettél, amit csak lehetett. Ne veszítsd el a hited. - mondom halkan, és egy gyengéd mosollyal engedem el, aztán megvárom míg Jake-kel végez és jöhet a hoppanálás és egy borzalmasan gyászos jelentés írás. Kelleni fog majd utána a cukor, nem mintha az mindent rendbe hozna…
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-02-28, 20:35
Igaziból egy kicsit örül annak, hogy van pár perce nyugodtan, amíg Griff nincs ott körülötte. Kicsit hátrébb dől, hátát nekiveti a pad háttámlájának, és vesz pár mély levegőt. Nem akarja, hogy túlféltse, és amint elég erős lesz a familiárisa, őt is ki fogja tudni hozni ide, és akkor nem lesz ennyi gond. Jobban fogja tudni fedezni a lányt, és annak szeleburdiságát. Lehunyt szemmel vár a sorára, igazából kifejezetten nyugodt és jól érzi magát. A lába - hála a növénynek, amivel bekente, csak tompa fájdalmat érez, ezzel még el is sétálna valamerre. Érzi, ahogy Shanna leül mellé, az orrát megcsapja a lány kellemes illata, és halvány mosoly jelenik meg az arcán. Lesandít a barna leányzóra, majd tekintete a lábára terelődik, mármint a saját, sérült lábára. - Szerintem hasonlít a földrészünkre, főleg ha.. így nézed.. - fordítja el egy kissé a fejét, majd kifejezetten bizalmas tekintetet vet a leányzóra. Nem foglalkozik a többiekkel, a sürgés-forgással, majd annak is eljön az ideje, egyelőre van itt mellette valaki, és egy bizalmas beszélgetésbe kezdenek,vagy törnek, vagy csapnak át. - Tudom. Nem mondom el senkinek, megbízhatsz bennem. - egyszerű szava, egyszerű hangsúly, de kellőképpen bizalmas színben, hiszen Jake halálosan komolyan gondolja, hogy megbízhat benne a lány. Az előbbi mondata sem volt kifejezetten harsogó, meg a jelenlegi káoszban úgyis elvész, senki sem figyel rájuk kifejezetten. Nem poénkodik azzal, amivel nem illendő. Aztán ahogy végighallgatja a lány szavait, egy átlagos fiú biztos kifutna a világból a végtelen lista hallatára, de nem Jake. Csak figyeli a mellette ülő lányt, szemei sejtelmesen csillannak meg, amikor azt mondja, hogy az övé lesz, afféle "Nocsak, valóban?" pillantással, amit Griff egyből levehet. Az ő szívverése is felgyorsul, de egy picit talán más miatt. Finoman dönti oldalra a fejét, miközben enyhén csapzott vörös haja az arcába hull, keze pedig a lány kezére csúszik. - Szégyellném magam, ha nem tudnám, mire vágysz.. - kicsit közelebb is húzódik Griffhez, aztán megjelenik Emma. Jake tekintete szinte azonnal mögé vetül, és látja, ahogy valakit letakarnak, felemelik a kezüket, és csak ekkor néz fel Emmára, ami megáll velük szemben. Kissé elhúzódik Shannától is, reflex-szerűen. Ahogy végignéz a griffendélesen, pillanatok alatt lejátszódik benne az a sok minden, ami ott történt, és ami azóta. És bár nem nagy empátia-mester, látja, hogy eléggé kivan a leányzó. Bár ő kerüli a tekintetét, Jake erőt vesz magán. - Nem a te hibád. - tart egy kis szünetet, elnézve a lány mögé, majd vissza rá. Mint aki nem tudja pontosan, akar-e mondani valamit, és annak tényleg most van-e itt az ideje. Végül belevág. - Nézd.. nem akarom, hogy úgy nézz rám, ami nem én vagyok. Elég sokat fogunk még együtt dolgozni, úgyhogy kezdhetnénk újra. - a szemében nincs semmi kifejezett érzelem. Nem az az érzelgős fajta. De nem akar rosszban lenni Emmával, egyszerűen csak elég nyomás van rajta ebben az életében, nincs szüksége egy másikra is. Ami szintén fátumként lebeg felette. De tény, fog dolgozni Emmával, és látja, hogy a lány sincs túl jó passzban. Bár azért nem hívja most el magukkal, meg nem is fog egyből megbeszélni vele valamit, ami randi-szagú, vagy közös program, de egy lépést meg tud tenni felé. És bár nem mond semmi konkrétat, Griffnek simán leeshet, mire gondol a srác, előtte nincsenek titkai. - És, ha nem nagy kérés, helyre tudnád tenni a lábam? Nem olyan vészes, de elkélne a segítő kezed. Ha nem gond, és még bírod a mai napot. Egészen hasonlít a brit szigetre.. - oké, senki nem fog nevetésben kitöri, nem is ez a célja. Inkább csak arra kéri Emmát, amihez ért, ad neki lehetőséget sikerélményre, és próbálja egy fokkal jobb kedvre deríteni. Meg tolakodni sem akar. Shanna mellett ül nyugodtan, békésen, sugározva a nyugalmat a lány felé, aki kezd megint izgatott lenni, nyilvánvaló okok miatt, ami azonban Jake-re nem hat annyira. Fiú is, meg egy kissé hideg és hűvös is, mint a kastélypark tava.
Csak nhány perc tellik el aközött, hogy az új aurorpáros megjenelik, és aközött, hogy már vissza is térnek az omladozó épületből az ájult Ryannel. De ezalatt az idő alatt én folyamatosan az első sérülttel foglalkozom, végül bevonva idősebb gyógyítókat is, de mindhiába. Mikor visszaérnek átveszem Ryan lebegtetését és a társa közelébe fektetem egy másik hordágyra, elkezdem kitisztítani a tüdejét, levenni róla az átkokat és rontásokat, miközben minduntalan visszatér a tekintetem az első sérültünkhöz. Érzem, hogy hatalmas a baj, tudom, hogy azt ígértem ennek az aurornak, hogy megmentem a társát, hogy mehet nyugodtan tovább üldözni a bűnt de... Úgy tűnik, hogy ezzel duplán rontottam el mindent. Hiszen a társa meg fog halni, és ő is komoly sérülésekkel, ájultan tért vissza. De legalább Jacobot és azt a lányt még időben küldtem be és jó helyre, a tüzeket pedig már el is kezdték oltani. Csak ez egyáltalán nem nyugtat meg, ha érzem, hogy egy élet kimúlásának terhe nyomja a szívemet. Ryan egy-két perc eltérésével magához tér, köhögve és iszonyatosan gyengén, de amikor felemelem a fejem, akkor látom, hogy a gyógyító társaim lassan leengedik a kezüket, és hátat fordítanak a másik aurornak. A holttestének. - Én... én... - kezdem akadozva, érezve, hogy a torkomban nő a gombóc, hogy a nyugalmam kibillen, hogy képtelen vagyok közölni a rossz hírt, és áldás, mikor látom, hogy Ryan a kimerültségtől éppen csak egy picit nyitotta ki a szemét, majd azonnal visszaájul egy gyógyító álomba. Lenézek rá, gyorsan letörlöm a kicsordulni vágyó könnyeimet, és összetört lélekkel indulok el a fiatalokhoz jelentést tenni. Gyakornok vagyok, és egy gyakornoknak mindent meg kell tanulnia, közölni a halálhírt is. Egyenesen a barnahajú lányra nézek, mert Jacobbal még mindig fogalmam sincsen, hogy hányadán állunk. Vágyok a közelségére, látom benne Jack-et, de ő nem akarja a múltunkat újraélni, és ezt tiszteletben kell tartanom. Csak nehéz, amikor olyan veszettül vágyok egy falkára, legyenek a tagok farkasok vagy emberek, az nem számít. Így próbálok nem ránézni, és megmaradni csak egy gyógyítónak a sok közül, ha neki ez így kényelmesebb. - Ryan Irvin egy-két hét múlva minden jel szerint rendbe fog jönni, de sajnálattal közlöm, hogy Jordan Parrish halálos sérüléseket kapott, a szervezete nem volt képes elviselni az átkok és sérülések mennyiségét. Későn... későn sikerült kihoznom. - fejezem be, bár az utolsó mondatot csak az önvád mondatja, igazából ha profi akarnék lenni, egyáltalán nem kéne hozzátennem. Csak egy pillanatig villan át a szemem Jack-re... Nem, Jake-re, mielőtt eltörik a mécses és el nem fordulok tőlük, hogy visszamenjek folytatni a munkámat. Csak előbb sírok egy kicsit némán, miközben teszek-veszek.
Kicsit köhintek, mikor menet közben lesavanyúzz, és elpusmogok egy bocsit, de hát csak az aggodalom beszélt belőlem. De ezt is meg kell szoknom, hogy egyensúlyban tartsam a lelkivilágomat és sose szűnjek meg koncentrálni és tettrekésznek lenni. A túlféltés semmiképpen nem tenne jót nekünk, és nem akarok ebbe a csapdába sétálni. Szóval a kis bocsánat után már csak az út megtisztításával foglalkozom, amit már nem a képességemmel, hanem a pálcámmal végzek, hiszen nem kell támadásra számítanunk, és sokkal nagyobb tárgyakat tudok emelni így. Kint gyorsan lerendezem a katasztrófásokat, mindenkinek meg van a helye, van külön csoport a tűzoltásra, van néhány gyógyító és van külön csoport a muglik emlékezetét módosítani, szóval ahogy megkapják a zöld utat, hogy intézheti a dolgukat, magától pörög a szerkezet. Ahogy felszabadulok odasietek Jake-hez, és töprengés nélkül leülök mellé, arra az oldalára, amelyiken a sérült lába van. Nem vagyok gyógyító, de azért muszáj vetnem néhány pillantást rá, ha nem is kezdek semmilyen mágiába. - Nem fél kézzel, hanem kéz nélkül. - vágok vissza, egy kis mosollyal, aztán kicsit a vállára döntöm a fejemet, de csak egy pillanatra, egyetlen szusszanásra, aztán újra kihúzom magam. - De tudod, hogy ezt szeretném titokban tartani, amíg nem tudjuk, hogy pontosan honnan is jön a tehetségem a telekinézishez. - teszem hozzá, olyan halkra fogva a hangom, hogy csak Jake hallhassa. Ez az egész újkeletű, nincsenek korábbi feljegyzések róla, néhány évvel ezelőttig még csak nem is létezett. Szóval... ameddig nem tudom, hogy honnan jött és miért, nem akarom, hogy elővegyenek. Egy kicsit elkalandoznak a gondolataim, de Jake bíztatása, és főleg az édes ital kísértése azonnal vissza hoz a jelenbe. - Persze, hogy benne vagyok. Ahogy összerakják a lábad és visszahoppanálunk a központba, leadjuk a jelentést és a tiéd vagyok. Már annyira rég óta vágyok egy forrócsokira. Veszélyes, hogy tudod a legeslegnagyobb gyengepontom. - nevetek halkan fel, aztán Jake-ről elfordul a tekintetem Emmára, aki a két sérült aurort látja el néhány idősebb gyógyítóval. Nagyon nem szimpatikus az az arc, amit rajta látok... Sürögnek, forognak, és még is mindenkin látni a feszültséget. Kicsit felgyorsul a szívverésem, ahogy Jake felé fordulok, de addig nem vonok le következtetést, ameddig a gyógyítók nem végeznek.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-02-25, 13:47
Nem halálos sebesülésről van szó, azért nem kell annyira megijedni, vagy megrettenni, de tény, hogy ez is megtörténhet. Nem lehet mindenre figyelni. Ezen persze Jake nem lepődik meg annyira, és nem is reagálja túl. Ahogy és amit tanultak, azt szépen folytatja, nem hibáztat senkit sem, de még csak elméleti dolgokba se kezd bele, hogy mit hogyan kellett volna csinálni. Megforgatja a pálcát a kezében, és amint megvan a megfelelő célpont, támad. Aztán, ahogy eltűnnek, a következő mozdulattal már a sérült férfit emeli meg, és úgy lép közelebb Griffhez, aki valamiért nem díjazza a humorát. - Ne legyél ilyen savanyú.. - súgja, morogja a lánynak egészen halkan, majd finoman megrázza a fejét. - Nem kell, én járóképes vagyok, egyesekkel ellentétben. - int fejével a férfi felé, és amint Griff elindul, a srác is megy utána, szerencsére nem esve át semmin se, mert az dupla bukta lenne. Ahogy lassan haladnak, valóban érezhető, hogy már nem annyira intenzív ez a tűz,ami körülöttük van, mintha a mágikus része elveszett volna, és csak egyszerű, mezei tűz maradt volna mögötte.. ami persze még így is durva, főleg, hogy ez pálca nélküli mágia, és egész erős. Amint sikeresen kiérnek, Jake átadja a férfit helyi gyógyítóknak, és hagyja, hogy Griff intézkedjen, ő úgyis inkább pihenne egy cseppet. Amíg Griff a helyi takarítókkal és aurorokkal értekezik, addig ő maga az első közeli padra vagy kőtömbre leül, ami itt van a környéken, és ott várja be a lányt. Ha esetleg támogatni akarná, ellentmondást nem tűrően néz rá, és húzza el a kezét. Mégsem bénult le, vagy lett hadirokkant, ez csak egy kis égés, ami igaziból legrosszabb esetben is kellemetlen. De tudja, hogy addig innen nem mennek el, amíg meg nem mutatja valakinek, úgyhogy kivárja a sorát. Amikor Griff mellé lép, int neki, hogy üljön le, mert ez eltart egy darabig. - Ezt pont az kérdezi, aki fél kézzel tesz odébb gerendákat, ahelyett, hogy velem táncolna? - néz fel csibészes félmosollyal a lányra, majd ha leült mellé, akkor csak simán megfogja a kezét, ha még ácsorog, akkor meg egy laza mozdulattal húzza le maga mellé. - Figyelj.. semmi nem történt bent, nem hibáztál. Ami meg előttünk áll, túlnő rajtunk, ne fájjon miatta a fejed. Csak gyakornokok vagyunk, nem kell megoldanunk az egészet. Inkább arra koncentrálj, hogy meg tudd írni a jelentést, higgadtan. - egy kissé elgondolkodik, majd valami játékos fény csillan a szemében. - A nagy izgalomra megkívántam egy nagy bögre dupla tejszínhabos forrócsokit, meggyel a tetején, karamellás sziruppal. Velem tartasz esetleg? Szükségem lenne egy biztos pontra. - kacsint a lányra, és még néhány kiskutyaszemet is bevet a cél érdekében. Tudja, hogyha Shanna nagyon rápörög a dolgokra, annak nincs jó vége. Ő meg úgy van vele, hogy ráérnek ezt megbeszélni, ha leültek a dolgok, kitisztult mindkettejük tüdeje, meg ilyenek.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-02-24, 20:52
Jake & Shanna
Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?
Nem rettenek meg ugyan annyira, hogy nagyon kiessek a ritmusból, inkább csak szoknom kell a gondolatot, hogy tényleg lehetséges, hogy olyan veszélyes helyzetbe kerülünk, hogy egyikünk megsérül, és akkor sem állhatunk le. Hiába próbálunk meg mindenre figyelni és levédeni egymást, akkor is közbejöhet valami, vagy eltiporhat minket a túlerő. Most szerencsések voltunk talán, hogy az, aki behoppanálgatott nem erősítésként érkezett, hanem, hogy kimenekítse az ellenfeleinket, mert olyan profin és fürgén mozgott, hogy csak akkor lett volna esélyem, ha a familiárisom feloldja a régi fagyasztását és megpróbálja ezt a fickót lekötni, de akkor meg a régi kettő szabadul fel, szóval... Vele együtt már túl nagy falat lett volna, így lehet, hogy tettek nekünk egy szívességet azzal, hogy meglógtak. Lehet. Nem tudom. - Nagyon vicces. Kitartás, a gyógyítók egy perc alatt rendbetesznek és remélhetőleg őt is. - mondom, picit elhúzva a számat. Nem akarok kétségbeesni, de miután rákerül a maszk és elindulunk, érezni a lépteimen, hogy picit sietek. Lépten-nyomon előre szaladok, aztán eszembe jut, hogy Jake sérült, és bevárom, aztán megint felgyorít a lábam. Elkezdem visszaállítani a gerendákat és visszafojtani a tüzeket, most hogy eltűntek az alakok magától kicsit apadni látszik a tűz, de még mindig szükség lesz egy kárelhárító csoportra. Mikor kiérünk a friss levegőre végre lehúzom az arcom elől a kendőt, de így is kicsit felköhögök, ahogy mélyet akarok szívni a füstmentes világból. Intek az egységnek, akik arra vártak, hogy az Aurorok engedélyezzék a visszaállítási munkák megkezdését. Jobb híjján velem kell beérniük, mint hivatalos szerv. Aztán visszafordulok Jake felé, most már nem kell a törmeléket eltennem az útból, így ha akarja, ha nem, odalépek, hogy megfogjam az alkarját és a maradék néhány lépést rám támaszkodva tegye meg. Az a lány, aki ideérkezésenkkor eligazított minket azonnal felpattan, eléggé gyászos arccal, és az ájult auror azonnal elkezdi megvizsgálni, nekünk addig várnunk kell, hiszen Jacob sebe fájhat és éghet, de cseppet sem veszélyes. - Mi volt ez bent? Aki rád támadt, az tényleg nem használt se pálcát, se varázsigét? Lehetséges ez? - kérdezem, kicsit folytott hangon, nem azért, mert pánikolnék, csak nem értem a helyzetet. A Rejtélyes Mágikus Adottságok még csak afféle mende-monda, nem indult meg a bejegyzése, mint az animágusoknak és nem is tudjuk pontosan, hogy ki mire és miért képes. Az én képességem... A Telekinézist egyelőre nem is veszem egy lapra az elemek irányításával, fogalmam sincs, hogy lehet közöttük kapcsolat.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-02-22, 23:14
Reflexből támad, ahogyan azt tanulták a gyakorlatokon, meg az auror bázison, és nem lamentál sokat azon, vajon milyen sebei lehetnek, vagy mi a probléma. Pontosan tudja, hogy Griffnek van elég dolga, így nem is akarja, hogy a lány megmentse, nem akarja, hogy beavatkozzon a dolgaiba, főleg, hogy alapból ő a hátvéd. Bele se gondol, hogy esetleg a lány kicsit megretten attól, hogy valami baja lett, hiszen nincs halálos sebe, még él, támadni is tud, ez meg csak egy kis karcolás. Látja, hogy hat a higany, de azt is látja, hogy nem kifejezetten sikeres a varázslata, és hallja, ahogy Griff átkai folyton mellé mennek. Jake pálcája is mozdul, hogy megkösse a talajt a két férfi lába alatt, meg mágikus bilincset kreáljon rájuk, de sajnos sikertelenül. Az egyik bilincs ugyan felcsattan az egyik rossz fiú kezére, de mind hiába, mert valaki mellette terem, és együtt elhopponálnak. A fiú fellélegzik igaziból, és egy pillanatig sem gondolkozik azon, hogy ostoba, vagy rossz gondolat volt-e bejönni ide. Ahogy tűnnek el a rosszak, Jake érzi, hogy ez ennyi volt, persze az bosszantja, hogy az is eltűnik, akit elkaphattak volna, de nincs mit tenni. Belenyúl a zsebébe, előhúz belőle valamiféle növényt, amire ráköp - addig lehúzza a kendőt az arcából - és finoman bedörzsöli vele a lábát, ahogy az égés kapta el. Meghallván Griff hangját, felsandít, majd körbenéz a házban, amiből ismét egy nagyobb gerenda szakad le, közvetlen mellettük. - Támogatom az indítványt. Remélem nem kell kézfeltartással szavaznunk is.. - mosolyodik el, bár ez egy cseppet sem látszik a kendő mögött. Finoman biccent minden esetre, jelezve, hogy rendben van, és menni fog ez a fájdalmas dolog, mert annyira nem vészes, majd pálcájával Irvin mellett terem, és egy apró buborékot varázsol a férfi arca elé, egy oxigéndús buborékot, ami olyasmi, mint egy maszk. Nem fog ettől se feléledni, de nem fog tovább fulladni legalább. Ahogy feláll, picit megmozgatja a lábát, vesz egy mély levegőt - már amennyire idebent ez lehetséges - és felszisszen, ahogy a súly a lábára nehezedik. Pár bizonytalan lépés, majd megáll, most már stabil lábakon. Griffre néz, mint akinek mondania sem kell semmit, és ahogy körbenéz, pálcájával határozott, de egész kecses, szép mozdulattal célozza be a férfit, és kilebegteti, amíg Shanna az utat pakolja előlük. És mintha kifele gyorsabb lenne.. A hely furcsa, de úgy fest, messze hopponáltak az elkövetők, úgyhogy minden rendben lesz itt,nem kell támadóktól tartaniuk,a következő kalandig legalábbis.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-02-22, 09:40
Jake & Shanna
Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?
Kicsit nyelek, amikor látom, hogy a tűzvihart nem olyan könnyű megfékezni, és megpörköli a lábát. Törődnöm kell a familiárisom irányításával és a két másik lefogásával, de fél szemmel érzékelem, hogy a sérülése ellenére is visszatámad, úgy, ahogy tanultuk. Nagyon remélem, hogy nem követtünk el hibát, amikor nem hívtunk további segítséget és bejöttünk az égő épületbe, pedig az egyik Auror felettesünk már ki volt ütve. A másik pedig itt fekszik mellettem ájultan, és ebben a káoszban fel se tudom mérni, hogy mennyire súlyos a sérülése és én csak próbálom biztonságos fedezékbe helyezni. Ami nem is olyan kis feladat a körülményeket tekintve... A másik kettő még mindig belefagyva áll a pillanatba, és mielőtt felemelhetném a pálcámat, hogy az épület nyílt fedelén keresztül fellőjek egy segélyhívó varázslatot, megjelenik a köpenyes ember, odahoppanál az ájult társukhoz, akit még Irvin kapott el, aztán a következő pillanatban elhoppanál, és ugyanez történik meg mindegyikkel, a két megfagyott ellenfél is eltűnik, és akire Jacob a mérgező higanyesőt idézte, amellett is megjelenik egy alak aztán mindketten eltűnnek. - Ne! - bukik ki belőlem, elnyelve egy tőlem szokatlan szitkozódást, ami most fel akar törni, de teljesen hiába, mire átfordítanám a pálcám és lekövetném a hoppanáló fickó útját folyton új helyre kerül és mindig lekésem, csak a semmibe repülnek a tökéletes kábító átkaim. Egy pillanattal később már csak a sérült felettesünk van az omladozó épületben és persze mi. Nem tudom, hogy mi követtünk-e el hibát, vagy más csapat kezéből is kicsúsztak volna, de egy kis csalódottság szalad végig a tagjaimon, miközben még a pálcámat szorongatva szaladok át Jake-hez. - Súlyos? Tudsz járni? Ki kell vinnünk a pasit, fogalmam sincsen milyen súlyosak a sérülései és nagyon rég óta itt van a füstben. - pillantok le Jake lábára, majd onnan az ájult aurorra. Most, hogy úgy tűnik, hogy nincsenek ellenfeleink, a pálcámmal kifelé menet tudom a tüzeket oltani magunk körül.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-02-21, 07:22
Hát igen, Jake sokkal inkább víz-elemű, amit azt jelenti, hogy az adrenalin ilyen helyzetben lenyugtatja, és azt eredményezi, hogy az érzékei kinyíljanak, és így lesz képes arra, hogy odafigyeljen mindenre és a megfelelő pillanatban cselekedjen, tökéletes összhangban a lánnyal. Najó, még mind a ketten gyakornokok, és nem túl idősek, ezért a tökéletes összhang és harmónia még nyilván nem megy, és egyikük sem szuperhős, de kifejezetten egymásra tudnak hangolódni, és a bizalom kettejük között kölcsönös, ami szintén sokat tud segíteni. A srác pedig csak egy ilyen adrenalin löket miatt félti a leányzót, de bízik a képességeiben. Ez inkább afféle érzelmi dolog, meg mert mégiscsak kötődik hozzá, meg szereti, így alapból egy picit jobban félti. Ez természetes. Veszélyes, de természetes. Peregnek az izzadtságcseppek a homlokán, ahogy a tűzben hatolnak, de szerencsére a kendő sokat segít a helyzeten, a füst nem fullasztja, és így tud figyelni, koncentrálni a helyzetre. Szinte ösztönösen bízik abban, hogy amíg ő támad, addig Griff cselekszik, és meg fogja védeni, amíg ő védi meg kettejüket. A tűz hangos,az épület szakadozik, de elég nagy a kiáltás ahhoz, hogy áthatoljon mindenen, így Jake egészen biztos benne, hogy eltalált valakit. Amikor azonban meghallja Shanna szavait, reflexből fordul rá a támadóra, és egy fél pillanatig ő is ledermed. Ami persze pont elég ahhoz, hogy lassan cselekedjen. Félrevetődik, de a tűzoszlop széle elkapja, és megperzseli a lábát, amivel most kénytelen lesz nem törődni, mert ha leáll nyivákolni, akkor itt vesztik a fogukat mindketten. Felhúzza sérült lábát, és onnan kezd el mágiát, varázslatokat szórni a férfi felé, a rá hulló törmelékeket és hamut változtatva át éles higanytüskékké. Fogalma sincs, mennyire védett a férfi, ha egyszer ilyen tűzörvényt generált,a higany mérgező, ha bejut az ember szervezetébe, az kifejezetten nem tesz jót neki, és egészen jól bírja a tüzet is, így a srác reméli, hogy sikerül vele kárt okoznia a férfiben. Nem akar reflexből tanult átkokat szórni rá, mert nem tudja, mennyire lennének hatásosak, és az amúgyis Shanna szakterülete, és ha jól sejti, a lány nemsokára úgyis megsorozza a férfit. Jake inkább biztosra próbál menni, a higany elég nehéz ahhoz, hogy éles, tű-szerű alakban is át tudjon hatolni a férfi bőrén, és úgy fest, Jake terve sikeres. A férfi idegesen próbálja lerázni magáról a higany-esőt, több-kevesebb sikerrel, így egy ideig biztos nem fog támadni, ezzel szabad célpontot biztosít a mardekáros gyakornoktársának, főleg, hogy pár percig biztonságban vannak a két másik alaktól, akik eddig csak átkokat szórtak, így nem tűnnek olyan nagy ellenségnek. Egyelőre. De Jake nem akarja őket sem alábecsülni.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-02-20, 21:40
Jake & Shanna
Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?
Teljesen máshogy kezeljük a helyzetet, engem felpörget az adrenalin, hogy végre lehetőségem van tenni valamit, habár eredetileg úgy volt, hogy csak egy tettes van, és már az előző párosnak el kellett volna ejtenie, mi pedig csak megfigyelünk, de a feladat igen csak megváltozott, és eszemben sincsen ezért panaszkodni. Tökéletes összhangban mozgunk, ha elhúz, akkor megyek, ha én húzom el valamerre, ő jön, bízunk egymásba és az ítélőképességünkben, bár tudom, hogy Jake mindeközben aggódik azért, hogy a lelkességem egyszer átcsap felelőtlenségbe, de ez sosem lesz így. Tudom helyén kezelni az érzelmeimet és a szakértelmemet is, nem véletlenül vagyok kiemelkedő a képzéseken is, nem csak a mágiában öröklött tehetségem miatt, hanem az elméleti tudásom miatt is. Nem csak harcosnak készülök, én egyszer vezér leszek. Egy olyan vezér, aki bízik a csapatában, és kihozza mindenkiből a legjobbat. A tűz melege ugyan fullasztó, de a füstöt legalább feltartja a kendőnk, és ahogy elindulnánk kifelé meghallom a sasom hangját. Azonnal felvonok egy mágikus pajzsot körénk, amíg Jake már is taroló átokkal támad ki, hogy ne legyünk annyira egyszerű célpontok, míg fedezékbe jutunk. Hallom a szitkozódást, bár éppen eléggé hangzavar van, egyik kezemben a pálcámmal koncentrálok a pajzsra, a másikkal a sérült Irvint rángatom el egy biztonságosabb helyre, hiszen nem akarom, hogy védtelenül átkokat kapjon be. Talán az, ami visszaterítette, már is túl sok volt a szervezetének... Na nem. Nem szabad erre gondolnom, mert most túl nagy bajban vagyunk ehhez. - Jake, két óránál, vigyázz! - kiáltok rá a fiúra, és csak egy pillanatra esek ki a ritmusból, amikor meglátom, hogy egy férfi jelenik meg a közelében, és nem is pálcával támad rá... Hanem a tüzet éleszti fel, mozgatja meg, és egy tűz orkán indul meg Jake felé! A tüzet nem tudom megállítani ezzel a mágikus pajzzsal, ez valami egészen új, de a familiárisom egy hangos rikoltással száll el az ellenfeleink felett, ezzel egyrészt jelölve a helyüket, másrészt ketten elég közel vannak egymáshoz, hogy lefagyassza őket, ameddig sikerül a tüzes fickót kiiktatnunk.
// Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.//
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-02-19, 19:03
És hirtelen tűzijáték eső hull mindenkire a lelkesedés miatt - ja nem. Jake nem ennyire lelkes a dolgokban, nem pörög rá annyira ezekre a dolgokra és gondolatokra, mint a leányzó, neki sokkal inkább bejön ez a csendes-társ dolog, amit viszont kifejezetten élvez. Főleg, hogy mellette van ezer és egy dolga is. De tény, hogy a felkészülést, meg a gyakorlatokat néha kifejezetten élvezi, kivéve akkor, amikor beküldik egy kísértetekkel teli házba, és valamit ki kell onnan hoznia. Vannak szadista gyakorlatvezetők, akikkel szemben néha még jobban fel kell vennie a hideg arcát. Most is jár a tekintete körbe-körbe, és mivel csak egyet lát a hordágyon fekvő aurorból, megnyugszik. Felköti a kendőt, és már indul is a lány után. Laza, könnyed, de annál határozottabb mozdulattal kapja el a lányt, és érzi azt a végtelen bizalmat, ami kettejük között van. Úgy forog a kezei között, mintha csak táncolnának éppen, ami persze Jake-nek nem mindig tetszik. Shanna szavaira nem mond semmit, rezzenéstelen arccal nézi a leányzót pár másodpercig, miközben elengedi a kezét, és a hollóhátas pontosan tudhatja, mit jelent ez a tekintet. Nagyjából annyit, hogy "hát persze." Nem gondolja egy fél pillanatig sem Griffről, hogy öntelt lenne, sokkal inkább a túlzott izgalom teszi néha figyelmetlenné, de erre van itt Jake. Átmászik a törmeléken, int a lánynak, majd megáll a rosszfiú mellett, miközben mágikus bilincset helyez rá - pont ahogyan a nagy könyvben az meg van írva. Amíg Griff élesztgeti a srácot, addig ő finoman felemeli a rosszfiút, aki persze nagyon mélyen ki van ütve, és már éppen indulna meg, amikor meghallja a vijjogást. Aztán az átkokat, amikből egy szerencsétlen Irvint találja el, aki éppen, hogy felébredt, máris visszazuhan valami mély kómában. Jake szinte azonnal elrántja a pálcáját, és ez által a férfi, aki eddig a levegőben volt, hangos puffanással zuhan a földre. Jake pedig vetődik, és lendületből küld egy taroló átkot a záporozó átkok felé, ami azt eredményezi, hogy az épület egy része picit megomlik, de semmi fontos dolog, valami szekrényt talált el, viszont az elégedetlen, mondhatni fájdalmas kiáltás és szitkozódás azt sejteti, hogy valakit eltalált. Nem iktatta ki, de legalább megsértett valakit. Ez is valami. Igyekszik fedezékbe kerülni, úgy, hogy lássa a társát, meg azt is megpróbálja kiszűrni, honnan jöhetnek az átkok pontosan. Ha jól sejti, nem vették még őket körbe teljesen..
És én mennyire örülök, hogy Jake már egy jó ideje nem dohog! Elköteleződtünk, ott vagyunk, ahol lennünk kell, a parancsok jönnek, mi meg teljesítjük őket, bizonyítjuk a rátermettségünket, és közben a Roxfort Auror képzésén szerzünk még több mágikus, elméleti és gyakorlati tudást, hogy ne érjen minket a jövőben meglepetés. Elég nehéz eldönteni, hogy azzal, hogy minket is helyszínre küldenek a bajt lekicsinylik, mert két gyakornok is el tudja végezni, vagy éppen olyan nagy a baj, hogy mindenkit be kell vetni, aki elérhető, és azok éppen mi vagyunk. A másik Auror párról nem jött még hír, ezért inkább arra hajlok, hogy nagy a baj... Külön egységek vannak a gyógyításra, a tűzoltásra és a muglik tudatmódosítására, így amikor odaérünk tudjuk, hogy mi a dolgunk - elkapni a tettest a másik párosnak segítve. Csak hogy az egyikük pont ott fekszik egy hordágyon súlyos sérülésekkel, szóval azt hiszem kicsit késésben vagyunk. Összenézek Jake-kel és magabiztos gyorsasággal indulok el a lángok közé, mikor a vélhetően gyógyító lány megmondja az irányt. A srác példáját követve az én szám elé is kendő kerül, mielőtt belevágnánk. Tény, hogy elég fürgén lépkedek, szinte futok, de amikor elkapja a kezem és odébb húz nulla ellenállással perdülök vele, teljesen megbízva az ítélő képességében, de... - Dehogynem figyelek, ne aggódj, megoldottam volna. - válaszolom vissza, fürgén, kis mosollyal, és látszik rajtam, hogy tényleg nem ijedtem meg és nem történt volna baj. Vagy csak kicsit önteltté tett, hogy végre itt lehetünk, végre bizonyíthatunk? Remélem a társam nem hiszi ezt, mert én tényleg úgy gondolom, hogy felkészültünk és persze hogy nem esett volna bajom a gerendától, csak odébb taszítottam volna. Tovább indulunk, a keresőbűbáj hűen mutatja az utat, és ahogy megtaláljuk az Aurort és a vélhető tettest gyorsan odakuporodok hozzá és megpróbálom egy Stimulához hasonló bűbájjal életet pofozni belé. Ezzel a serkentő bűbájjal magához kéne térnie, legalább annyira, hogy talpra állítsam, és elinduljunk kifelé. Persze ez nem nagyon javítja az egészségi állapotát, ez inkább egy adrenalin löket, ami talpon tart ameddig muszáj. - Elkaptad, kiviszünk innen és minden rendben lesz. - kiáltom szinte, a ropogó épület zajait túlharsogva, aztán biccentek Jake-nek, hogy mehet a lebegtetés az ájultnak. Na és itt üt be a baj. A familiárisom nehézkesen halad, de a tűz ütötte réseken, leszakadt gerendák helyén be tud vágni a tiszta égboltról, de így sem elég gyors, hogy a vijjogásával figyelmeztessen. Ahogy meghallom a hangját elkezd három helyről záporozni felénk az átkok hada. Ez az egész túlságosan meg volt tervezve és túl nagy volumenű volt, hogy ez az egy fickó csinálja... a francba... De Irvinnek már magánál kell lennie, Jacob pedig abbahagyhatja a lebegtetést, szóval három a három ellen, egy égő épület közepén, annyira nem lehetetlen a helyzet.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Camden Town 2018-01-04, 08:12
Nem dohog. Már jó ideje nem dohog, egészen az óta, hogy a központban a kezükbe nyomtak egy tekercset Nyári gyakorlat, hát persze.. egyszerű tűzeset, hát persze. Nincs sok ideje bent a központban, de azt már megtanulta, hogy ne higgyen a főnökének, meg a gyakorlatvezetőnek. De nem dohog. Amikor kijöttek a parancsnok szobájából, akkor még odavetett egy csípős, szarkasztikus megjegyzést a lánynak, de tudja, hogy esélyes sincs. Felveszi hát a köpenyt, és a maga hűvös nyugodtságával sétál végig folyosón, míg el nem érnek a hopponálós övezethez, ahonnan indulhatnak is. Nem tanult meg még minden szakszót, akár állomásnak, vagy felszállópályának is nevezhetné ezt a helyet, tulajdonképpen lényegtelen. Griffre néz, aki persze egy laza nézéssel elintézi a fiút, aki csak a szemöldökeit emeli meg, aztán megenged egy félmosolyt. Persze, menjenek csak egy jó kis közös küldetésre. A fiú a kezét a pálcájára teszi, mert ahogy hallotta, meg ahogy hallja Griffet, aki már a pergament olvassa félhangosan, elég nagy a tűz. Aztán hopponálnak. A fiú körbenéz, beleszimatol a levegőbe, és tesz egy lépést a tűz felé, bár annyira nem lelkes az iránt, hogy bemenjen egy égő házba. Amikor azonban hallja maga mögött a lány hangját, odakapja tekintetét, és finoman végigméri. Gyógyító. Biccent felé egyet köszönetképpen, majd a hollóhátas leányzóra pillant. - Csak semmi heveskedés. Elég forró már így is a hangulat. Na hajrá! - súgja oda Griffnek, és pontosan tudja, hogy a lány fog először bemenni az égő házba, neki pedig az lesz a dolga, hogy fedezzen, meg majd kihozza valahogy a férfit, meg persze azt, akiért bementek, ha esetleg ficánkolna. Kendőt köt az arca elé, nem akarja pazarolni a mágiát, ha nagyon forrósodik a helyzet, majd akkor ráér. Így tehát behatolnak az égő házba, megcélozzák a nyugati szárnyat és egy kereső bűbáj segítségével betájolják magukat. Jake szeme folyamatosan az omladozó épületen van, és amint valami megmozdul, úgy mozdul a pálcája is. Aztán ahogy egy nagyobb gerenda Griff felett készül leszakadni, a srác nemes egyszerűséggel kapja el a lányt, és húzza félre. -Nem figyelsz.. - sziszegi, ahogy megtorpannak egy pillanatra, majd ahogy a lány feje felett átnéz, fejével int, hogy megtalálták akit kerestek. Átmászik valami törmeléken, és leguggol a férfi mellé, aki még eszméleténél van, de nincs túl jó állapotban. Griffre néz, majd a részéről átlép a szerencsére még eszméletlen rosszfiúhoz, aki eszméletlen, de még él. Mágikus bilincset tesz rá, a biztonság kedvéért, ha esetleg felébredne, aztán várakozóan a páros felé néz,hogy ott mennyire kell segíteni, vagy ki tudja vinni Griff az aurort, mert akkor ő kilebegteti ezt a fickót, és mehetnek is, mielőtt az egész kóceráj rájuk szakad.
A piac borzasztó állapotban van, a gerendák gyönyörűen lángra kaptak, nehéz haladni és a füst sem könnyíti meg a dolgomat. Egyetlen pillantást cserélünk Irvin-nel, amikor megkér, hogy vigyázzak rá. Azonnal biccentek, ez magától értetődő, ahogy az is, hogy aggódik a társa iránt. Biztosan nem lehet nehéz itt hagyni a kezeim között és tovább menni. De neki ez a munkája, az enyém pedig az, hogy életben tartsam az elesetteket. Nagy a káosz, nem feltételezem, hogy ennél több figyelmet szentelne rám, így nem veheti észre, hogy nem a pálcámmal emelem meg a férfit, hanem a vérfarkas erőmet használva emelem fel a kezembe, hogy kimenekítsem a lángok közül és a szabad levegőn elláthassam a sérüléseit és segítséget kérjek. Persze nem vihetem végig a karjaimban, ahogy kiérek az épületből pálcával kell lebegtetnem, de itt bent... Itt bent magamhoz akarom szorítani, akármekkora ember, és védeni akarom a tűztől és a zuhanó gerendáktól. Pillanatok alatt eltávolodok a macska-egér játéktól, kihurcolva a sérültet az épületből, és mielőtt bárki meglátna pálcás lebegtetésre váltok, miközben sűrű köhögés közepette sietek vele egy hordágyhoz és a többi gyógyító azonnal kezelésbe veszi, miközben én leroskadok a hordágy mellé, hogy egy kis levegőért kapjak. Fogalmam sincs, hogy mi folyik bent, meddig jutott az auror és meddig a fickó, aki ezt az egészet eltervezte és véghezvitte, de már nem hiszem, hogy meg tudnám találni őket, nem vagyok Auror, én csak egy vakmerő griffendéles gyógyító vagyok. Ekkor jelenik meg két fiatal, Auror öltözékben, talán hoppanálva jöttek, talán eddig is itt voltak, de látom rajtuk, hogy befelé mennének a tűzbe. - A nyugati szárny felé haladtak, nem tudom, hogy elkapta-e, menjenek! - adom át a stafétát, hiába látom, hogy a vöröshajú fiú és a magabiztos tekintetű barna lány fiatalabb lehet nálam, ez nem jelenti azt, hogy inkompetensek a feladatra, nem véletlen viselnek auror köpenyt. Én pedig képtelen vagyok segíteni, a torkomat úgy marja a füst mintha savat nyeltem volna, a szememből csorog a könny és a bőrömön érzem még mindig a lángok forróságát.
// Egy kicsit megkavarom a dolgokat és Emmát kihoztam az eseményekből és meghívom a játékba Jacob Troops karakterét és az én auror karakteremet (Shanna Griffin), hogy hozzanak ki téged. Remélem nem probléma, hiszen csak utólagosan kérek csak engedélyt, de szerintem jó ötlet cserélgetni a karaktereket ahogy jönnek-mennek az események. ^^ //
A helyzet súlyosabb, mint gondoltam volna. Egy auror élete persze nem mentes soha mindenféle veszélytől és rázós helyzettől, noha nem annyira régóta vagyok a pályán, azért sok mindent láttam már, éltem át. Halálközeli élmények, közvetlen támadások, hullák, haldoklás, ezek ha nem is a mindennapjaim részei, de sajnos találkoztam már velük. De ez a hivatás ezzel jár. Ha megszokni nem is lehet teljesen, talán valamelyest együtt kell tudni élni vele, vagy pályát kell váltani, más megoldás nincs. Ennek ellenére ez a mai felfordulás a Candem Marketen semmiképp sem nevezhető mindennapos kis csetepaténak. Biztos, hogy jó előre tervezett, megszervezett dolog volt. Ki tudja, tényleg csak egy okozója volt-e, tény azonban, hogy én és a társam csak azt az egy fickót találjuk ott és vesszük üldözőbe a felfordulás közepette. Nincs vele könnyű dolgunk, egyrészt a nehezített, lángokban álló, omladozó terep (amit ő úgy tűnik, igen jól ismer) és a vad ellenállása miatt sem. Agresszív, erős varázsló benyomását kelti. Álljuk a sarat a társammal ennek ellenére és mindent megteszünk, hogy ne tévesszük szem elől, mikor egy átka telibe kapja a partneremet. Odakiáltok neki, de nincs időm arra nézni, gyorsan támadok, hátha sikerül legalább lelassítanom a menekülő ellent. A társam is küzd hősiesen, ahogy tud, de látom rajta, súlyos a sérülése. Szerencsére hamarosan egy lány érkezik hozzánk, aki gyógyító lehet. Vetek még egy aggodalmas pillantást a társam felé, aki azonban egyértelművé teszi számomra, hogy mit vár tőlem, még ha neki már láthatóan nincs is ereje folytatni a harcot. - Vigyázz rá, kérlek! - kiáltom oda a lánynak, majd biccentek a társamnak és a támadó után vetem magam, aki ismét menekülőre fogja, kihasználva a helyzetet. De nem én lennék, ha hagynám magam lerázni. Üldözöm őt, lépcsőn fel és le, az égő törmelékek, standok között, legyen ez bármilyen nehéz. Nem engedhetem, hogy kijusson! Aztán egy kanyar után végre szabadabb az út, nincs menedéke, ahogyan fut. Egy átkot küldök felé, ami telibe találja. Csakhogy én is védtelen vagyok, ahogy hátrafordul, nekem sincs hová elugranom és bár a földre rogy, engem is mellkasba talál egy rontás. Levegőért kapkodom, de még egyet támadok, hisz nem engedhetem, hogy elmeneküljön. Ez pedig már elég, nem tud védekezni és eszméletlenül rogyik a földre. Leeresztem a pálcám és vadul zihálok. Szédelgek, az erőm kezd elhagyni, talán vérzek is, nem tudom felmérni. Meg kell támaszkodnom egy közeli stand pultjában, majd lassan, botorkálva próbálok elindulni a földön fekvő férfi felé. Azért küzdök most már, hogy eszméletemnél maradjak. Körülöttem lángokban áll minden, ha most elájulok, aligha találnak rám még élve. És ugyanez igaz a támadóra is. Hisz nincs eszméleténél, ki kell vinnem innen. Elvégre nem megölnöm kell, hanem elfogni, hogy felelősségre vonhassák. Ehhez azonban nekem is túl kell élnem. Ami ebben az állapotban nem ígérkezik egyszerű menetnek.
♫ Demons ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az omladozó épület és a tűz nagyon lelassít, a szememet elvakítja néha a fellobbanó tűz és a maró füst, de nem fordulok vissza. Hosszú perceknek tűnik, míg meg nem hallom a robajban az kikiáltot átkokat és fel nem villannak a fények. Arra veszem az irányt azonnal, és látom kibontakozni a párbajt a két auror és az elkövető között. Próbálják lassítani, de úgy tűnik, hogy az, aki az egészet kirobbantotta, ismeri a helyet és tudja, hogy mikor merre forduljon, hogy előnyre tegyen szert. Még sosem jártam itt, de megpróbálom az omláson és lángokon keresztül megtervezni egy útvonalat úgy, hogy ne az aurorok mögött haladjak, hanem esetlen oldalról bevágjak és esetleg segíthessek megállítani az alakot. Férfinek tűnik, de a köpenye és sapkája miatt semmi mást nem tudnék megmondani, se az alkatát, se a bőrszínét, se a hajszínét. Ha ez előre eltervezett akció volt és eltűntette a nyomait és elszökik, lehet hogy megússza. Nem haladok olyan gyorsan, mint szeretnék, de akkor dől el, hogy beállok-e az üldözésbe vagy sem, amikor a magasabbik auror férfit - azt hiszem az idősebbet - egy elég csúnya átok el nem találja és egy pillanaton belül össze nem esik. Azonnal arra veszem az irányt, a ruhám egy kicsit megpörkölődik, de nem törődök azzal, hogy a forróság égeti a bőrömet. Mellette termek, és azonnal elkezdem széthúzni a köpenyét és megnézni a sebeit. Egy szabdaló-átok, a férfi több sebből vérzik, a gyújtogató nem finomkodott. A kezem felemelem és elkezdem begyógyítani, legalább összehúzni a vérző sebeket, mert már ez alatt az egy perc alatt, míg ideértem, annyit vérzett, hogy lassan tócsában fekszik. De még ezsméleténél van. - Nem lesz semmi baj, uram, meg fogom gyógyítani! - mondom neki, de az csak a társa felé - ő lenne Irvin? - fordítani a fejét és nyöszörögve köpködi a szavakat. - Kövesd a szemétládát Irvin... Basszus, míg ezt a néhány szót kimondja még egy seb felnyílik, így nem törődök azzal, hogy a képességem publikus-e vagy sem, a kezemet rásimítom a sebekre, mindkettő aranyosan felizzik, és elkezdem gyógyítani kézrátétellel a sebesültet. Ezek az emberek hősök, nem hallhat meg a kezeim között. Ahogy annyira összehúztam a sebeit, hogy mozgatható, ki kell vinnem innen, hiszen bármelyik percben ránk szakadhat a plafon, vagy túl sok füstöt nyelhetünk be. Nem igazán figyelek eközben, hogy az a bizonyos társ megállt-e vagy tovább szalad bűnt üldözni, csak a betegemre koncentrálok. De az biztos, hogy az elkövető menekül, és nagy esélye van a meglógásra.
Az utóbbi időben valahogy nehezebben megy a munka. Egyszerűen sokkal nehezebb koncentrálnom. Az én munkámban pedig ez elengedhetetlen. Lenne. Eddig nem is volt ezzel probléma, mostanában viszont valahogy nem megy az ajtón kívül hagynom a magánéletemet. Mert hogy mi is a gondom? Nők. Röviden és tömören. Nem is egy, hanem kettő. Azt gondoltam, az életemben minden sima és egyenes, de rá kellett jönnöm, ez nincs így. Nem sokszor voltam eddig szerelmes, bár sok nőhöz, lányhoz, még asszonyhoz is volt közöm. Viszont meg vagyok róla győződve, hogy ami köztem és Kisa között van, az igazi és valós. Jó pár éve együtt vagyunk már, fél éve még az összeköltözést is megléptük és még ha olykor viharos is a kapcsolatunk (ami pont ettől olyan szenvedélyes is), tudom, hogy számomra ő az igazi. Nem lehet más. Hogy akkor miért járok mégis szinte már mániákusan színházba az elmúlt hónapokban, hogy a volt barátnőmet, az első nagy Roxfortos szerelmemet lássam? Mert tehetséges, ennyi. Na de akkor miért is nem mondtam eddig el Kisának, hogy ismerem őt? Mert lényegtelen. Már megint mondvacsinált válaszokat adok magamnak. Kifogások, Ryan, kifogások. Még nekem is átlátszóak. Egyébként, ha nem lenne gond, nem is rágódnék ezen. És tessék, már megint ezen kattogok ahelyett, hogy dolgoznék! Idegesen túrok a hajamba, miközben felsóhajtok, igyekezve összeszedni magam. Mindjárt kezdődik a főosztály megbeszélése, nem lehetek dekoncentrált. Pláne, ha utána terepre kell mennem. Ebben a szakmában az végzetes is lehet. Szó szerint. De akárhogy igyekszem, nehéz agyban ott lennem. Pedig muszáj elszakadnom a gondjaimtól, a megbeszélést ugyanis egy váratlan bejelentés szakítja meg. Valami elvetemült balhét rendezett a Candem Marketnél, azonnal oda kell mennünk. Ahogy odaérünk, láthatom, nem volt túlzás az állítás, hogy minden aurorra szükség van, aki él és mozog, hatalmas a felfordulás. Én pedig nem is én lennék, ha nem vetném be magam a sűrűjébe egy társammal együtt. Kivont pálcával hatolunk egyre beljebb és beljebb az egyébként is nehezen átlátható területen. Minden lángokban áll, pánikoló muglik futnak velünk szembe. Akin kell és tudunk, segítünk, de a célunk az egészet okozó varázsló megtalálása és elfogása. Ami nem is olyan egyszerű. Mikor meglátjuk, ő is észrevesz minket, felénk küld egy átkot, ami elől épp csak ki tudunk térni és menekülőre fogja. Mi azonban nem eresztjük. Kitartóan üldözzük, bármerre is menjen. Még az sem érdekel, hogy az életemet teszem ezzel kockára mindenfelé égő anyagok, zuhanó törmelékek között (mely néha el is talál futás közben, de komoly sérülést nem okoz, csak karcolásokat, horzsolásokat), miközben még a varázsló támadásaira is figyelnem kell és alkalmasint egy-egy átkot nekem is utánaküldeni, hátha sikerül lefegyvereznem. Mert nem hagyom, hogy megússza egy ilyen söpredék, amit csinált, az biztos. Kerül, amibe kerül. Hisz ezért vagyok auror.
♫ Demons ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Istenem, micsoda katasztrófa. London ebben a kerületében rengeteg varázsló bújik meg a muglik között, akiknek tetszik a sok "flúgos ember", és fordítva, hiszen a mágusoknak meg a sima mugli a látványosság. Nyugodtan és a varázstalanok részéről tudatlanul folyt mindig is az együttélés, de ma minden létező gyógyítót riasztottak: valami történt, valami borzalmas a Camden Marketben, hatalmas a tűz és mellette rengeteg sérült van, valamilyen varázsló elszabadult és pusztít. De miért? Fogalmam sincsen, de az első szóra, ahogy jött a hír már indultam, az összes gyógyító felszerelésemmel együtt. A piacról magas lángok csapnak fel, hatalmas a nyüzsgés, a Minisztérium emberei a muglikat bájolják már is, sérültek egyhelyre gyűjtve jajongnak segítségért. Nem csak égési sérülések, hanem különféle átkok is telibekapták a főleg mugli áldozatokat. Azonnal odamegyek és belekezdek a gyógyításba, minden képességemet bevetve, amikor észreveszem, hogy a piac egyik homlokzata elkezd beszakadni. - Még Irvin és a társa bent van, üldözi az elkövetőt... - hallom magam mellett a foszlányt, és azonnal végigmérem a tekintetemmel a sérülteket, akik között már nincsen súlyos, és úgy tűnik elég a gyógyító is. Nem vagyok auror, nem vagyok kiképezve harcra, de a griffendéles vér dübörög bennem, ahogy azonnal otthagyok mindent, a kezembe szorítom a pálcámat és elképesztő gyorsasággal berohanok az égő épületbe, hogy elsősorban megtaláljam a két aurort és kihozzam, mielőtt a nyakukba borul a lángoló pokol. Ha harcba bocsájtkoztak, vagy megsérültek esélyük sincsen segítség nélkül, mennem kell, segítenem kell, nem halhatnak meg...
Engem nem zavar a lelkesedése, tényleg. Örülök, hogy ennyire fel van dobva, hogy mosolyog, nekem is jobb kedvem lesz tőle. Van az a mondás, hogy egy mosoly másnak is azt csal az arcára, hát ez jelen esetben nagyon igaz. Bár nem voltam ma szomorú, nem történt semmi olyan, meg nyáron se adtak okot rá, amiért depressziósnak kellett volna lennem, de vele lenni az nekem olyan, mintha már garantált lenne a jókedvem. Olyan aranyos lány, ha tudnám, sem sikerülne letörnöm a lelkesedését, még az én pesszimista hozzáállásommal sem. -Vagy legalábbis érdemes lenne. Na majd én is tervezek oda egy utazást jövőre. – Vagy valamikor, de tényleg érdekel a város. Én elvégre mégiscsak keleti lennék, félig, akkor persze, hogy kíváncsi vagyok rá. Amint viszont mondott, hogy mindenkinek el kell mennie oda… az a baj, hogy sokan nem értékelnék. De egyetértek azzal, hogy egy valódi élmény lenne az biztos és nagyon jó lenne, ha a legtöbb ember eljutna oda. Kár, hogy egyeseknek ez képtelenség, még akkor is, ha mondjuk, nagyon szeretnék látni. Én is örömmel elmennék, de mi lesz anyuval? Nagyon aggódnék érte, hiába nem bántja már apa. Talán neki is velem kéne jönnie, az egy jó megoldás lehetne. – De meg szeretném hálálni, tudod… ez olyan lenne nekem, mintha te adnál szülinapi ajándékot, de én nem. – Nem kellemetlen a helyzet, illetve… egy kicsit az, hiszen ha tudom, hogy hoz nekem valamit, akkor nyilván én is kedveskedtem volna neki, igaz én nem utaztam el sehová, de valamit csak kitaláltam volna. legrosszabb esetbe a srácok tudták volna, mit szeret egy lány. Hiába vagyunk barátok, én abszolúte nem értek az ajándékokhoz, ha csak nem úgy, hogy nagyon ügyelek, hogy éppen mire vágyik. -Értelek. Hát, van még egy éved, hogy eldöntsd igazából, de figyelj, vannak társszakok is egyetemen, ha mondjuk, ereklyevadászatra mész, akkor ki tudod próbálni mind az aurori szakot, a szimbolisztikát, és a bájitalkeverést is, meg, ha jól emlékszem, akkor még egy választható szakról. De… a tanárszak is lehet, jó lenne neked. de végül is mindegy, hogy mire mész, elvégre, ha kell át tudsz majd menni év végén egy másikra, vagy, ha olyan állásod lesz, akkor nem is biztos, hogy szükséges lesz az a papír, amit kaptál. Elemista szakkal is lehet bármi az ember, igazából lehet arra kéne menned, mert azzal tényleg nagyon sok helyen el tudsz majd helyezkedni. Csak tanács, félre ne értsd, nem akarok okoskodni. – Látszik az arcán, hogy ezt talán nem kellett volna, de szerettem volna tudni, hogy meddig lesz még ott velem az iskolába. Most csak segíteni próbálok neki, elvégre az a lényeg, hogy olyat válasszon, amit ő szeretne, nem pedig más, így pedig szerintem könnyen megtalálhatja a hozzá való szakot. Bár ha szeretné, akkor kérdezhet tőlünk is, Damien például elemista, Blaine pedig méregkeverő, ami szerintem nem áll messze a bájitaloktól. Na igen, kis élménybeszámolót is tarthatnánk neki, bár csak a bestiákhoz értek, azon a szakon vagyok, de ha érdekli, szívesen mesélek róla. -Voltak. Főleg ezek. Nem vagyok egy nagy kimozdulós fajta, hiszen… te is tudod mi történik, ha az emberek igen nagy többsége rám néz. – Elfut, sikítani kezd, jobb esetbe csak tátott szájjal néz rám. Ez van, sajnos nem tudok vele mit csinálni, de pont emiatt nem nagyon megyek el otthonról, még akkor se, ha nem süt a nap. Mert a másik probléma az az, hogy baromira zavaró nekem a fény. Pech. -Persze. Hiányoznak nekem is barátaim, meg az órák is bevallom. De talán legjobban az érzés, hogy nem leszek egymagam. Mármint, most is itt vagy te, meg anya, meg a srácok, de ott egy kicsit más, elvégre a fiúkkal sokkal könnyebben fel tudunk szabadulni a kastély falain belül meg… téged is többet láthatlak majd a folyosókon. – Nyáron azért nehézkes mindent összeegyeztetni, ott legalább egy köpésre vagyunk a másiktól és tudjuk, hogy ráér. – Jó ötlet, már úgy kezdtem szomjas lenni. csak mutasd az utat. – Nem ellenkezek egy ital ellen, tényleg porzik a torkom és kivételesen nem azért, mert vérre vágyok.
Talán túlságosan is lelkes vagyok, de nem tehetek róla. Ha a barátaimról van szó, könnyen elragadtatom magamat. Az pedig csak rátesz egy lapáttal, hogy itt van lassan az iskola, amiatt is teljesen fel vagyok pörögve. Talán azért, mert még nem jutottunk el az Abszol-útra, hogy megvegyünk mindent. Vagy nem is tudom, talán mindennek a hangulata egyszerre. Olyan izgalmas volt a nyár, és most még több izgalom vár az iskolával. Nem tudom visszafogni magamat, de addig nincs is vele baj, amíg Liam-et nem zavarja. - Igen, igen! Egyszer mindenkinek meg kell néznie - lelkesen csapom össze a tenyeremet, miközben felé fordulok. Akár a nyakába is tudnék ugrani, annyira örülök, hogy mást is érdekel Szöul! Még ha nem is ott születtem, nagyon sok időt töltöttem ott, közel áll a szívemhez, talán közelebb, mint London. Ezért is, meg szerettem volna ezt osztani vele is, innen jött a szuvenír ötlete. - Ugyan, semmiség - legyintek nevetve. Örülök, ha örömet okozhatok, még ha ez így furcsán is hangzik. A felvetésén meglepődök, de egy barátságos mosollyal nyugtázom a kedvességét. - Nem kell úgy érezned, hogy tartozol nekem... Viszont, örömmel fogadom az ajánlatot, nagyon kedves tőled. - Értékelem a kedvességét, kicsit sajnálom is, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztam, részben ezért is egyezem bele minden fenntartás nélkül, másrészt pedig, mert arra tanítottak, hogy ha valaki kedveskedni akar nekem, akkor azt fogadjam illendően. Viszont, hála az égnek könnyedén tovább gördítem a témát valami kevésbé kellemetlenre, mint például az incheoni iskola. Az elképesztő volt! Ezt pedig szintén el akartam neki mesélni. - Igen, nagyon érdekes! És tény, hogy logikusabb is. Engem is érdekel a mágiatörténet, de csak amiatt nem szeretnék mágiakutatást is tanulni - sóhajtok fel, majd a kérdésére erősen gondolkodóba esem. - Nem igazán tudom. Sokat gondolkodtam már rajta, szeretnék tovább tanulni, de sok minden érdekel, nehezen tudok egyet választani. Mint mondtam, ott van a mágiatörténet, amit a szimbolisztikával tudnék tanulni, némi biztosan lenne az ereklyevadászat szakon is, ami megint csak jól hangzik. Viszont, érdekelne az aurori pálya is, izgalmas és kalandos... Azt viszont nem támogatnák a szüleim, semmit, ami egy kicsit is veszélyes. Ők inkább medimágusnak vagy éppen bájitalkeverőnek szánnának, amik érdekelnek is, de... Nem feltétlenül akarnám azt tanulni. - Kissé elkomorodom. Otthon is elkezdtek már faggatni, hogy mit is szeretnék tanulni, és természetesen elő is festették, hogy ők miket engedélyeznek nekem. Azok viszont nem feltétlenül azok, amiket én is tanulni szeretnék. Viszont, azzal, hogy felőle érdeklődök, megint csak sikerül egy kellemesebb téma felé terelnem a szót. Amúgy is, eddig szinte csak én beszéltem, szeretnék tőle is hallani valamit. Mégis, meglepve hallgatom őt, nagyra nyílt, kíváncsi szemekkel pislogok rá. - Óóó, értem. Nem is hiányoltad, hogy esetleg kimozdulj? Mármint, biztosan jó volt az édesanyáddal és a barátaiddal tölteni az idődet, de csak voltak terveid. - Előre is figyelve, valamint néha-néha felsandítva rá haladok előre. Még bőven a muglik uralta résznél járunk, de így is izgalmas, színes, hangos egy forgatag alakul ki időnket egy-egy bodegánál. Az újabb kérdésére egy széles vigyorra húzódnak az ajkaim. - Természetesen várom! Nagyon mozgalmas volt a nyár, de nem pótolhatta a házunkat, az órákat és a többiekkel elütött időt. Gondolom te is várod már, hogy visszamehess, nem? - pillantok ismét rá, ahogy egy pillanatra megállok és hagyok elhaladni magunk előtt egy kisebb csapatot. - Mond csak, mit szólnál hozzá, ha először beülnénk valahová inni valamit? Az üzletek itt sokáig nyitva vannak, és sötétedés után a lámpák fénye állítólag nagyon szép! -A lelkesedéstől majdhogynem megint csak csillogni kezdenek a szemeim, miközben ránézek. Nagyon szeretnék mindent megnézni, de azt is szeretném, ha ő is jól szórakozna, amíg itt vagyunk, ezért igyekszem igazodni hozzá.
vihííí ◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 595[You must be registered and logged in to see this link.]
Jó végre újra látni őt, meg persze annak is kifejezetten örülök, hogy ilyen kitörő lelkesedéssel fogad. Még Damien sem hajlandó erre, bár mikor először megláttam a Roxfortban azért tényleg nagyon lelkes volt, hogy én is oda járok, bár azt hiszem, hogy ez azért is más, mert Eun Bi lány és ők ugye sokkal jobban kimutatják az érzéseiket. Ezért tudom, hogy sokan utálnak, megvetnek, de főleg félnek tőlem. Ez van, azt hiszem, semmit sem tudok ez ellen tenni. Na de a lényeg, hogy kifejezetten boldog vagyok, mert ő nem olyan, mint a többiek és nem sikítva rohan el előlem, hanem még találkozni is szeretett volna velem, meg persze ez kölcsönös is. -Azt elhiszem. Egyszer nekem is el kéne mennem oda. – kezdek el gondolkodni, de aztán ismét ráfigyelek inkább, mert máris belekezd a mesélésbe. Érdeklődve hallgatom, egy cseppet sem zavar az sem, ha egész este ő beszél, szeretem hallgatni. Közben elindul, én pedig mellette haladok szépen az ő tempójába. Meglepetten nézek rá, mikor előveszi a két kis bábut, nem számítottam rá, hogy kapok tőle ajándékot. De jól esett nem erről van szó, mégsem tudtam megszólalni először, majd összeszedtem a gondolataimat és mosolyogva válaszoltam. – Köszönöm Eun Bi, nagyon kedves tőled. – Tényleg értékelem, hogy gondolt rám ez azért sokat jelent nekem, mégis ez most egy elég gáz helyzet volt. – Én viszont nem hoztam neked semmit. Szóval mit szólnál, ha a ma estét én állnám viszonzásul? – Mondjuk, ha nemet mond, akkor is fizetek neki minimum egy környi italt, vagy fagyit, vagy tudom is én mit szeretne. Olyan rossz érzés, hogy ő meglep valamivel, én pedig nem. Használnom kellett volna az eszemet, hiszen kitalálhattam volna, hogy van olyan kedves és ajándékot hoz. És még engem tartanak okosnak a házamban… Hamar abbahagytam a siránkozást és gyorsan a zsebembe süllyesztettem a figurákat aztán tovább hallgattam. – Külön van mágiakutató képzés, meg mágiatörténész? Ez érdekes. Bár ha úgy vesszük, akkor van értelme valahol, vagyis nekem logikusnak tűnik, talán a Roxfortban is megcsinálhatnák… Tényleg már tudod, hogy milyen szakra mész? Már persze, ha úgy gondolod, hogy tovább tanulsz itt. – Én itt maradtam, szerettem volna még nagyobb tudást összeszedni, meg ma már annyira sokan akarnak Bestiamesterek lenni, hogy szinte csoda, ha felvesznek. De hiszek abba, hogyha elvégzem az összes képzést, akkor nagyobb az esélyem, hogy engem választanak ki. Én csak ajánlani tudom neki azt, hogy folytassa a tanulmányait, ebben azonban ő dönt. Kikérheti a tanácsom, de neki kell meghoznia az ítéletet. Sajnálnám, ha nem maradna, nekem mindenképpen hiányozna, meg szerintem másoknak is. – Hogy én? Nem, én nem utaztam el. Főleg otthon voltam, anyura vigyáztam, mert apu sokszor elment otthonról és nem mertem egyedül hagyni. Ha pedig nem velük, akkor Blaine és Damien volt a társaságom, de velük csak ritkán találkoztam, nagyon elfoglaltak voltak. – Meg éjszaka összehozni pár találkozót azért nem könnyű. Damien nem sokszor hajlandó felkelni csak azért, mert én találkozni óhajtok vele. – Visszatérve rád, várod már a sulit? Gondolom hiányoznak a háztársaid, meg a barátaid.
Amint meglátom Liam közeledő alakját, vidáman lököm el magam a korláttól és kezdek el integetni neki. Már vártam, hogy ideérjen, mert, még ha egész szórakoztató is figyelni az elhaladó hajókat és a naplementét, azért mégis csak egyedül van az ember. Annyira pedig még én sem bízok Londonban, hogy csak úgy egyedül lézengjek, még ha boszorkány is vagyok, elvégre, varázsolni nem varázsolhatok... Bár tény, hogy az unalom sokkal jobban zavart, mint a közbiztonság. - Hát, csak amiket leírtam a levélben. Szöul még mindig csodálatos hely! - kitörő lelkesedéssel kezdek el neki mesélni, és persze indulok meg befelé a vásárlónegyedbe, remélve, hogy követ. - Nagyon sok mindent megnéztünk, tisztára úgy éreztem magam, mint egy turista - nevetek fel, és a zsebembe nyúlva egy pillanatra elhallgatok, majd két tizenöt centis kis bábut nyújtok felé. - Ezeket neked hoztam, mindkettő koreai népviseletbe öltöztetett díszbaba - mosolygok rá, ahogyan átnyújtom, majd folytatom is ott, ahol abbahagytam. - Voltunk Incheonban is a dédszüleimnél. Szép hely volt, és Seung-ah eonnie megmutatta az ottani varázslóiskolát. Elképesztő volt! Hasonló egyetemi rendszerük van, mint a Roxfortnak. Ott is képeznek aurorokat, medimágusokat, bájitalkeverőket, bár, látványmágusokat azt hiszem nem. És képzeld, náluk külön van mágiakutató képzés, meg mágiatörténész! Itt egyben van a szimbolisztikusban minden, ott viszont külön vették a dolgokat. - Lelkesen artikulálva mesélek, és csak lassan eszmélek rá, hogy eddig csak én beszéltem. Ezért is, egy vidám mosollyal az arcomon fordulok felé. - De mesélj te is, hogyan telt a nyarad? Te elutaztál valahová? - Kíváncsi vagyok, mint azt már megszokhatta tőlem. Amíg pedig ő beszél, én addig lelkesen hallgatom.
vihííí ◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 259[You must be registered and logged in to see this link.]
Az ágyamban fekszem, nem alszok, de igazán még fel sem ébredtem. Tudom, lassan vissza kéne szoknom arra, hogy reggel kelek és este fekszek, nem pedig fordítva, de olyan nehéz. Éjszakai lény vagyok, nem is szeretem a napfényt. Éppen ezért kértem, hogy a mai találkozom, egy régi barátommal este legyen. Imádok vámpír lenni, de elég sok hátránya is van. Mindegy én kibírom, nem arról van szó. Anyám lép be az ajtón próbál keltegetni, holott már rég fönt vagyok. Állandóan azt szajkózza, hogy el fogok késni, pedig biztosan tudom, hogy nem. Kelletlenül kászálódok ki a fekvőhelyzetből, aztán magamra rángatok egy farmert meg egy fekete hosszú ujjút. Gondolkodtam rajta egy ideig, hogy maszkot vegyek-e, de végül is maradtam a fehér kötésnél, az is tökéletes lesz. Amint elkészültem lementem, puszit nyomtam anyu arcára és mikor nem figyelt apára vicsorogtam a tűhegyes fogaimat megmutatva. Rezdületlen arccal bólintott én pedig elindultam a megbeszélt hely felé. Mindig így figyelmeztetem, hogy bár elmegyek, nem kéne bántania anyát. Egyébként, hogy elmagyarázzam… Nos, Eun bi az egyetlen olyan lány ismerősöm, aki elfogad úgy, ahogy vagyok. A többiek csak menekülnek, ha meglátnak, igaz, már hozzászoktam, de azért mégiscsak jól esik, ha valaki nem tesz így. Bár az tény, hogy régebbről ismerem, volt alkalmunk megismerkedni. Nagyot sóhajtva pillantok rá az órámra és szomorúan veszem tudomásul, hogyha most futnék, akkor túl hamar érnék oda a találkára, így inkább a tömegközlekedést használtam. Imádok futni, annak ellenére, hogy nem vagyok egy sportos alkat. Na ez egy pozitívum volt ebben a szörnylétben. -Szia. – mondom mosolyogva miközben mellé érek. Jó volt mással is találkozni még így iskola előtt, mert nagyjából úgy nézett ki a nyaram, hogy anya, haverok, apa. A családfővel nem vagyunk felhőtlen kapcsolatba, mi inkább csak akkor beszélgetünk, megyünk el közösen valahová, ha fontos dolgokról van szó. Ami nekem nem az, de neki igen. Szóval nagyon örültem, hogy ezzel a lánnyal is sikerült végül összefutnom, hiányzott már. – Mi újság van veled? Történt valami izgi? – kérdezem én elsőként, elvégre neki biztos izgalmasabb nyara volt, mint nekem, meg a lányok szeretnek beszélni nem?
Egy mosoly játszik az ajkaimon, ahogy a Regent’s Canal felüljáróján várakozok. Alapvetően az alattam elhaladó hajókat, csónakokat figyelem, valamint, ahogy a nap utolsó sugarai még megcsillanak a víztükrén. Igazán festői, már csak ezért is igyekszem minden kis részletét az emlékezetembe vésni. Amint hazaértem megfestem, addig kell, amíg el nem kezdődik az iskola, mert utána úgy sem lesz rá elég időm. Így is már nagy a nyüzsgés otthon, bevásárlás, csomagolás, elvégre, már nem egészen két hét és utazunk vissza az iskolába. Egyszerre nyomasztó és kissé fel is vidító. Nagyon élveztem az időt, ami Szöúlban tölthettem a családommal, de a Roxfortos barátaim is nagyon hiányoznak már. Marienek például már majdnem naponta küldöm a baglyokat. Ő is nagyon türelmetlen már, azt is írta, hogy lehet kicsit előbb is visszautazik, mint azt a szükség megkívánja. Bárcsak én is megtehetném! Biztosan vicces lenne úgy, hogy még alig vagyunk páran. De az iskoláról szólván... Nem rég kaptam egy választ Liamtől is. Még, amikor Szöúlban voltam, írtam neki, hogy ma érkezünk haza és ha ráér, akkor akár össze is futhatnánk. Ha már úgy is itt lakik Londonban, igazán belefér, nem? Olyan jó lenne már valakivel a családomon kívül is együtt lógni! - Hahó! - Kapom fel a fejemet, és kezdek el lelkesen integetni a felbukkanó ismerősnek, amint észreveszem a szemem sarkából. Már vártam, hogy ideérjen. Kár, hogy csak így, ilyen későn értünk rá mindketten. A szüleim szigorúak, így nem maradhatok ki túl sokáig, Seung-ah eonnienak köszönheten, hogy itt lehetek. Ő segített kiharcolni nekem az elszabadulást, meg persze a nagymama. Ő is úgy gondolja, hogy ebben a korban már belefér egy kis szórakozás is.
vihííí ◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 266[You must be registered and logged in to see this link.]
A legszínesebb városrész, különleges piacaival, nyüzsgő, színes forgatagával, történelmi, építészeti, művészeti csodáival és 500 éves pubjaival minden idelátogatót elbűvöl. Valójában 6 különböző piacról van szó: ezek a Camden Lock Market, a Historic Stables Market, a Camden Lock Village, a Buck Street Market, az Electric Ballroom, és az Inverness Street Market. Itt minden kapható, ami Londonban elérhető, a legjellemezőbbek a kézművesáruk, ruhák (sok alternatív ruha is), szuvenírek, ékszerek, és táskák. Az egész piacot végigkíséri a ló motívum, szobrok, címerek stb formájában, ami nem is olyan különös ha tudjuk, hogy a Camden Market helyén egykoron lókórház és lókarám működött. A piac bizonyos részéin mai is látható az istálló szerű kialakítás, a boltok egy-egy "karámban" foglalnak helyet. Camden Townt egy kis csatorna szeli át, a Regent’s Canal. A csatorna mellett le lehet sétálni egészen a Regent’s parkig, ahol a Londoni Állatkert fekszik. Emellett pedig, nem csak a mugli kultúra virágzik itt, de egy-két eldugott üzlet bőven rejt magában meglepetéseket az erre tévedő varázslók számára is. Persze, ezek az üzletek komoly felügyelet alatt vannak, elvégre, komoly bírságban lehet részük, ha lebuknának a muglik előtt.
× Zene × Szószám: 684
◊ ruha ◊ zene ◊ szószám: 595