2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Talán, bár nekem már volt olyan, hogy nem tudtam pontosan, vagy csak úgy globálisan mindenhogy irritált valaki és nem volt rá pontos magyarázat. - na igen, azért ez változó tud lenni, nagyon is, legalábbis nálam ,de hát ez is mutatja, hogy nem vagyunk egyformák. Az edzőt is megkedveltem, pedig az elején nagyon nem volt szimpatikus és ha most el kellene sorolnom miért is kedvelem... a jó ég tudja talán a határozottság, az eltökéltség is benne van, de nem tudnám pontosan meghatározni. Egyszerűen a kezdeti unszimpátia után szimpatikussá vált. - Talán nem is kell sokkal több és talán ez már már most is alakul nem gondolod, csak lassabban. Esetleg keress valami okot, ami miatt beszélhetsz vele, mint amire képes vagy. Ha elmondod neki az is egy bizalom, hátha viszonozza. - rólam eleve tudja az edző, hogy vérfarkas vagyok, pedig másnak nem mondtam el, csak egyedül Morticiának az elején, de talán számított, hogy olyasmit tud rólam, amit mások egyáltalán nem. Nem tudom, nehéz lenne ezt pontosan meghatározni. Egyelőre e miatt is vagyok még mindig bizonytalan magamban és ebben az egészben is, mert tudom, hogy Stanssonnak is vannak titkai, amiket nem oszt meg senkivel, velem legalábbis nem és valahogy úgy érzem úgy lenne fair, ha igenis ő is megtenné, ha én is. És nagyjából ebben a pillanatban csörren meg a szobánkban a telefon, bár még kissé el vagyok gondolkodva, de mivel én ülök, ezért könnyebben elérem, hogy felvegyem. Bár látszik egy cseppnyi meglepettség az arcomon, de végül rendezem a vonásaimat, csak ki kell találnom mit is mondjak, mert a mostani beszélgetés után, ha bedobom Lizzy-nek, hogy pont az edző üzent, hogy beszélni akar velem odalent... kétlem, hogy az jó szájízt hagyna maga után. - Fura, nem is értem miért nem jött át személyesen Daniel... azt üzente, hogy menjünk le edzeni. Nem gond? - azt hiszem vele azért olyan sokat nem szokott beszélgetni, legalábbis remélem és csak nem kérdez rá, hogy tényleg velem edzett-e, de ha mégis hát valahogy kimagyarázom... gondolom. Azért megvárom a választ, de ha nem gond neki és rendben lesz ,akkor felkapom a sporttáskámat és sietősen távozom is. Gőzöm sincs mit akarhat Stansson.
- Ebben igazad van. - biccent Sid szavaira, valóban tettekre van szükség, de szerinte az is fontos, mit mond a srác, meg milyen a kiállása. Minden esetre annyira nem lenne jó kockáztatni. A két farkas kapcsolatára pedig csak egy újabb sóhajt ereszt meg, egészen aprót ezúttal. Eltöpreng, aztán megvonja a vállát. - Ha a miértet nem is mindig, azt, hogy mit kedvelek benne, azt igen. Azt mindig tudom. Ha nem, akkor ott valami nagy baj van.. - mosolyodik el egy kissé a végére, miközben elmélázik gondolataival, mert nem tudna olyan embert mondani hirtelen, akiről ne tudná, hogy miért kedveli, vagy éppenséggel miért nem, pontosabban mit az a bizonyos tulajdonsága, ami miatt esetleg ki nem állhatja. Nem tudna olyat, mondani, akit csak úgy random kedvel, vagy nem kedvel. Mindenféle ok nélkül. Persze ez nem jelenti, hogy igaza van, csak annyit, hogy ő így látja a világot. A nyitással, meg a titokkal kapcsolatban színpadiasan végigdől az ágyon, megforgatva a szemeit, és nem is mond semmit. Oké, elgondolkozik rajta, de nem gondolja ennyire véresen komolyan, hogy hirtelen kitárgyal neki. Főleg, amikor Sid hozzáfűzi azt az utolsó kis mondatot. Lizzy felemeli a kezeit. -Hát ezaz! Nem biztos, hogy találkozunk még vele utána.. bár az is igaz.. - nyújtja el egy kissé a mondatot, miközben az oldalára fordul, hogy lássa Sidneyt és ő is lássa az arcát. - Nem barátkozni jöttünk, de nincs is ilyen célom. Csak jóban szeretnék vele lenni, és már ebben se vagyok annyira biztos. Olyan stabil, bizalmi viszonyra van szükségem, amivel meg tudjuk nyerni a versenyt. Ennyi. Nem akarok sokkal több, vagy másabb kapcsolatban lenni vele. Az a régi edzőmmel se ment, pedig vele sok közös versenyünk volt, és akár bizalmi viszonyban is lehettünk volna, közelebbiben. - idézi fel egy kicsit kviddicses múltját, maga elé meredve, el is bambulva, ahogy az emlékek között kajtat, majd finoman megrázza a fejét és Sidneyre néz.
- Beszélek vele, de jobb lesz látni, hogy mire képes. Itt most a szavak nem számítanak. - és talán az edző is tesztelte már valami módon, ha belement hogy csatlakozzon a csapathoz, vagy esetleg azért valamennyit hátha tud róla, majd őt is megkérdezem. Valahogy ezúttal bizonytalanabb vagyok, mint a kviddics előtt, valószínűleg, mert nagyobb a tét és többet bukhatunk, ha nem sikerül győzni, mint akkor, amikor még csak egy verség lett belőle és nem az egész verseny elbukása. - Jóban... talán tényleg igazad van, de tényleg nehéz lenne megmondani a tényleges okát. Te mindig tudod kit miért kedvelsz? - azt hiszem van az úgy, hogy valaki egyszerűen szimpatikus lesz számodra, míg más valaki meg ezzel egy időben nem. Ezt nem mindig lehet befolyásolni és nem mindig lehet hatásod se rá, hogy épp kihez hogyan viszonyulsz. Egy viszont biztos, igaza van, talán a farkasság köt jobban össze minket, talán valami más, talán Elizabeth fiatalabb még, más jellem, kevésbé passzoló az edzőhöz... nehéz lenne megmondani. - Igazad lehet, de mindenképpen beszélj vele erről az egészről őszintén, mert ez is fontos lehet. Ki tudja, talán csak valami módon nyitni kell felé és máshogy áll hozzád, ha ismeri a titkod. - vagy nem, hiszen nem tudom velem azért viselkedik-e másként, mert vérfarkas vagyok és megérti, hogy ez mennyire nehéz, vagy valami más oka van a szimpátiának. - De végülis nem azért jöttünk, hogy összebarátkozzunk vele, a verseny után könnyen lehet, hogy nem is látjuk többet. - nem mondom ki, de talán ott van a levegőben, hogy Lizzynek, meg ott van a rokonsága, akikkel itt a versenyen jól érezheti magát. Az edző végül is egy olyan valaki, akivel nem feltétlenül kell jóban lenni, egyébként sem tudhatjuk találkozunk-e még vele a jövőben. Én nem tudom, hogy mondjuk a következő versenyre el akarnék-e jönni, ez is inkább csak egy hirtelen ötlet volt, ki akartam próbálni magamat. Számomra a sport nem olyan fontosságú, mint mondjuk Lizzy számára, akinek, ha jól sejtem akkor gyerekkora óta erről szól az élete.
Egyetértően biccent a lány szavaira. Ő maga sosem került még olyan helyzetbe, hogy ennek nagyon utána kellene járnia, és dolgoznia kellene azon, hogy milyen határai vannak, és milyenek nincsenek. - Kísérletezni, de nem a következő versenyszámban.Az biztos. Annál nagyobb a tét. - illeszkedik ahhoz a véleményhez, hogy győzniük kell, mert különben mehetnek haza. Bár talán ez mindegyik meccsükre igaz, és a legutóbbit sikerült vinniük azért a srácokkal, szerencsére, nem csalódott Gillyben, és bár Sidney szerint meg ahogy elnézte, Stansson szerint sem akkora sport ez az egész, ő büszke a srácokra, meg a húgára is. Az új srácról meg ő se tud semmit, de ha beválik, akkor csak nyerhetnek vele. - Akarsz vele beszélni még a válogatás előtt? Vagy már megvan, kit fogsz futtatni? - kérdezi érdeklődve, lábait kicsit lógázva az ágy szélén, hogy megmozgassa őket, mielőtt elzsibbadnának. Bár kérdés, hogy képes-e rá egyáltalán. Aztán a témát lassan áttereli Stansson edzőre, és ahogy Sidney első szavait, meg reakcióit hallja, elkerekednek a szemei, és a szemöldökei is feljebb csúsznak egy cseppet. Nem nagyon tudja hova tenni mindezt, mert kívülről az látszik, hogy jóban vannak. Tény, a maguk módján, de kifejezetten jóban. - Hidd el Sidney, hogy jóban vagytok. Innen legalábbis ez látszik. Persze nem valami furcsa, nyálas, rózsaszín módon. Ahogy mondod, nem könnyű jellem. - toldja még hozzá, igazat adva a másiknak. Az meg, hogy ő sem olyan könnyen kezelhető, igaz, de valahogy Sidney mégis közelebb került a Herr-hez. És ahogy tovább fűzi a szavakat, mintha valamiféle okot, magyarázatot is adna rá. Végül egy lemondó sóhajt ereszt meg, finoman megrázva a fejét. - Talán ez így van rendjén. De asszem van néhány behozhatatlan előnyöd vele szemben, úgyhogy ezt jobb, ha gy is hagyom. És talán elég is, ha mi ketten tudjuk, amit tudunk. - töpreng el egy kissé. Nincs most a hangjában semmi féltékenység, inkább egyfajta megértettség, és még több kérdés. Nem ért annyira a lényekhez, sem az animágusokhoz, hogy ekkora kapcsolatot találjon kettejük között. De még pici lány, ha úgy vesszük, a sporteredményei miatt van itt. És a maga módján nincs rosszban az edzővel, de tény, hogy valamiért Siddel jobban egymásra találtak, és ha ez valamiféle faji specifikáció, akkor nem is próbálja megérteni nagyon. Úgyis beletörne a bicskája.
Azért ez fontos információ a versenyre, épp ezért lep meg, hogy pont nekem mondja el, de a végén még tényleg jó ötlet volt Stanssontól ,hogy egy szobába rakott minket. - Akkor ennek lehet, hogy érdemes lenne utánajárni, hogy tudjuk, hogy mire számítsunk. - ha erről nincsenek írásos információk, akkor nem igen van más mód, mint kísérletezni, ha csak nem mondjuk el olyasvalakinek, aki esetleg többet is tudhat erről, de még én se olvastam felületesen se sokat a témában, úgyhogy nem tudom egyáltalán most hirtelen kihez fordulhatnánk. Kétlem, hogy bármelyik csapattársunk tájékozottabb lenne. - Igen tudom, főleg hogy most itt van az új srác is, akiről alig tudok valamit. Át kell gondolnom, főleg mert ezúttal nyernünk kell, különben pakolhatunk is össze. - húzom el a számat, mert lássuk be valahogy kezdem komolyan venni ezt. Nem mondom, hogy eddig nem érdekelt, de eredetileg inkább kipróbálni akartam magamat és nem is tudom... annyira azért nem vettem véresen komolyan, mint mondjuk Stansson, de határozottan fájna, ha mégis csak kiesnénk, még hozzá ilyen gyatra szereplés után. Egy vereség és egy döntetlen... hát nem valami nagy szám. Tudom én, hogy eleve nem sok reményt fűznek a számítások a csapatunkhoz, de pont ezért kellene megmutatni, hogy milyen nagyot tévednek. - Hogy jól? - szélesen mosolyogva rázom meg a fejemet. - Ne hidd. Az első alkalommal azt hittem nekem jön, mert visszaszóltam, de valahogy azt hiszem most már van valami kölcsönös tisztelet és talán ha időnként visszafogom magamat azt érzi és ő is megteszi. Ettől még iszonyú nehéz jellem, de ki nem? - mosolyogva vonom meg a vállamat, mert hát velem se könnyű és lássuk be hogy Lizzy sem az a kifejezetten könnyen kezelhető típus. - De talán azon is múlt, ami vagyok. Ő nem vérfarkas, de animágus, méghozzá farkas és azt hiszem valahogy jobban átérzi ezt, amint bárki más, ami szintén segít, hogy jobb legyen a viszonyunk. - a farkasélesztőt is tőle kaptam és vele próbáltam ki. Én se tudom, hogy miért van velem jobb viszonya, mint másokkal, de talán túlságosan hasonlítunk és ez is közrejátszhat.
Látva a lány pislogását, leül az ágy szélére, és felhúzza a lábait, onnan pislog, onnan figyeli a vérfarkast.Tény, nem volt annyira kiegyenlített a mezőny, ezt elismeri, de ha úgy nézzük, Sidney vérfarkas. Ez sem volt kiegyenlített, és valamilyen szinten így kerültek közelebb egymáshoz. A kérdései pedig jogosak, finoman ingatja a fejét. - Nem, beteg nem szoktam lenni, és az, hogy átkok és varázslatok ellen mennyire véd, az egy nagyon izgalmas kérdés. Mármint.. az abból fakadó sérülésekre gondolok. Mert a fizikaik nem hatnak rám. De bevallom még nem párbajoztam senkivel, hogy kiderítsem, mik a határaim. - vonja meg finoman a vállait, hiszen nem az a nagy varázshasználó, sokkal inkább van el a kviddiccsel, ami máshogy varázslatos. Ott a fizikai edzés fontos, meg az a fajta erőnlét, és a mágiának kevés szerepe van. Csak a tárgyak megbűvöltek. A kérdésre lassan bólint. - Nem vagyok profi átokszóró, vagy párbaj zseni, de taktikában jó vagyok. Néhány dolog van a tarsolyomban, azt tudom cselesen és megfelelően felhasználni. De nem tudom, hány emberre van pontosan szükséged. - egy kicsit elhallgat. - Nézd Sidney, ha kell, akkor futok. De ezt neked kell most tudnod, kit hova tudsz rakni. Szerintem van elég gyors, atléta típusú ember, aki be tud menni a küzdőtérre. - gondolatban már az arcokat és a képességeket pörgeti maga előtt, és aki bemegy, annak gyorsnak és ügyesnek kell lennie, hogy kikerüljön dolgokat, ilyen azért van elég a csapatban, hogy ne derüljön ki az ő kis titka. Bár tény, tud ügyesen futni, megesni, és ha saras lesz, senki nem fogja látni, hogy most vérzik-e, vagy sem. Mert elgáncsolni el tudják, leesni le tud dolgokról, csak nem lesz tőle baja. De néhány másodperc szusszanásra meg tud állni, ha úgy alakulnának a dolgok. Amikor az edzőre kerül a sor, akkor beletúr a hajába egy hangos sóhajjal. - Próbáltam már korábban, de olyan fafejű.. amikor szóba akartam hozni, akkor egyszerűen elhajtott, hogy dolga van, azóta nem volt rá lehetőség. Néha azt érzem, nem tudok vele szót érteni. Neked hogy megy ilyen jól? - és ebben most nincs semmi, ami kint a pályán meg a lelátón lett volna. Semmi féltékenység, semmi piszkálás, semmi vegzálás, vagy utalgatás arra, hogy túlságosan is jóban lennének. Lizzy tényleg kíváncsi, hogy tudnak így kijönni.
Hát azért ez elég durva dolog, lássuk be. Pislogok is párat még most is, kell idő, amíg feldolgozom. Így azért az a harc kettőnk között nagyon nem volt kiegyenlített, lássuk be. - Ezüst... lehet, hogy mégis az? Beteg sem voltál még? Vagy csak a sérülések ellen véd? - azért az se semmi, ha nem tud megsebesülni, de vajon meddig hat ez a dolog, a végtelenségig? Olyan, mint a acél és még akár egy karddal se lehetne megsebezni, vagy varázslattal? Vajon egyáltalán a mágia ellen hogy véd? Sok a kérdés és kíváncsi vagyok a válaszokra, vagy hogy ő vajon tudja-e a válaszokat, mennyire mérte már fel a saját erejét. - Még nem, csak futólag láttam, de elég nagydarab. Tudsz róla valamit? Tényleg valószínű jobb lenne, ha most nem futnál. Az átkok mennek? - maradhat a széleken is, onnan is tudja támogatni a csapatot, de így azért ha futna könnyebben kiderülhetne, hogy mire képes és ki tudja, hogy az ellenfeleink hosszú távon nem használnák-e fel ezt, vagy egyáltalán nem tudom ez nem kizáró ok-e esetleg a versenyre. Mi van, ha vannak dolgok, amik már túl erősek ahhoz, hogy részt vehess velük? Bár nem láttam még ilyen listát az tény és elég változatos erősségű képességek és népek vannak itt a többi csapatokban is. - Úgy gondolom, hogy fontos lehet, hogy ő is tudja, minden szempontból. Mégis csak ő az edzőnk. - talán egy kissé megrovó is a hangom, bár nem szánom annak, de én már az elején felfedtem a lapjaimat az edzőnek és úgy gondolom, hogy ezt így is kell tenni, mert ő fogja össze a csapatot és úgy láthatja igazán át az egész szerkezetét, ha tudja, hogy mivel számolhat. Lizzy-nek úgy vélem már régen el kellett volna ezt mondani, sőt tovább megyek talán felelőtlenség is volt a részéről, hogy nem tette.
Figyeli a másik reakcióját, és a kérdésekre lassan biccent. - Tudomásom szerint semmi. Biztos van nekem is kriptonitom, de nem hiszem, hogy nagyon ártana. Egyszer kaptam egy ezüst karkötőt, és attól kiütéses lettem, de ez lehet csak nemesfém allergia is. Verekedések alatt vagy meccsen még nem sérültem. - agyal egy kicsit, visszatekerve az emlékeiben. Aztán a további szavakra is biccent. Közben persze visszaengedi a pólóját, és elrendezi a ruháját. - Tudok esni, de valóban nem lenne szerencsés. Ezért is akartam neked szólni, hogy úgy taktikázz, vagy játszd ki, mint kártyát. Stansson azt mondta, most a te meccsed jön, gondolom végig felváltva fogunk irányítani, hacsak közben az új gyerek nem lesz a reménysége. Jött még egy srác, nem tudom, összetalálkoztál-e vele. - említi meg teljesen mellékesen igaziból, de hát kamaszlány tulajdonképpen, egy kicsit cseveg, meg egy kicsit ide is tartozik. Amikor az edzőre terelődik a szó, akkor pedig zavartan elpirul egy kissé,és idegesen dörzsöli meg jobb kezével a bal felkarját. - Még nem. Akartam vele beszélni, de nem jutottunk el addig. Meg eddig nem éreztem fontosnak, hogy elmondjam és letámadjam vele. - és élesen él előtte az első beszélgetésük, amikor tényleg el akarta mondani, de valahogy a férfi elég morcos lett, és nem tartotta fel tovább. - Szerinted ideje, hogy beszéljek vele? - néz fel Sidneyre, és valóban érdekli a véleménye.
Meg se rezzen, nem tükröz az arca olyan erőteljes fájdalmat, ami várható lenne és még csak nem is görnyed össze, mint a franciák, akikkel nem rég bántunk el és igen ez meglep elég erőteljesen. Fel is szökken a szemöldököm, mert tényleg jó erőben vagyok, plusz a bennem lévő mélyen felgyülemlett feszültség, harag és düh még az alap erőmhöz is jó nagy adagot ad hozzá, így aztán nem csoda, ha meglep amikor felhúzza a pólóját ám a hasán nem látszik semmiféle nyoma annak, hogy épp most vágtam oda egy isteneset. Még csak nem is piros a bőr, ha azt mondanánk kékülni később kezdene csak el. Semmi, mintha hozzá se értem volna. Összehúzom a szemöldökömet, ahogyan a magyarázatot hallgatom. - Nem sérülsz meg? Semmitől? - valamikor olvastam már ilyesmiről, de én személyesen még sosem találkoztam vele és nem is tudom, hogy ha valaki képes effélére, akkor ez mennyire nyilvános, de kétlem, hogy ki szokták az emberek teregetni, hogy sebezhetetlenek. De hogy szemben álljak egyel így nyíltan... - Gondolom nem lenne hasznos, ha kiderülni, akkor nem lenne jó ötlet, ha a következő versenyen futnál... bár gondolom varázslatokat nem véd ki, vagy igen? De épp elég, ha elesel, falhoz kennek és semmi bajod nem lesz és mindenki látja. - na igen a kviddicsben is lehet sérüléseket szerezni, de ott elég jól megúszta, hogy kiderüljön a kis titka, de azért így már nem lenne olyan egyszerű. Nem tudom, hogy átkok terén mennyire jó, de ezzel jó lenne, ha nem kérkednénk, maximum valami végső ütőkártyának tartanánk meg az utolsó meccsre, attól függ, hogy az mi lesz. - Stanssonnak sem mondtad el? - ülök most már vissza az ágy szélére szépen. Na igen én sem tergettem ki, hogy vérfarkas vagyok, amíg le nem rántották a leplet az interjún, de az edzőnek elmondtam már a legelején, mert úgy tartottam korrektnek, meg hát ez olyasmi, amit azért illik tudnia annak, akiknek össze kell fognia egy csapatot, főleg egy olyat, ahol olyan sok különböző ember van a csapatban.
Bármennyire is nem a legjobb barátok, vagy nincsenek egy hullámhosszon a vérfarkas lánnyal, azért értékeli ezt a fajta hozzáállását a dolgokhoz. Elismerően biccent egyet a szavaira. - Ez is egy hozzáállás. Remélem előrébb visz. - sóhajt egy aprót, és lehet, hogy Sidney idősebb nála, sőt biztos,meg nagyobb harcos is, de valahogy Lizzy sosem volt az a szívbajos fajta. Talán az amerikaisága miatt, talán a család miatt, de ami a szívén, az a száján, és ha egy ilyen kis beszólás kell ahhoz, hogy meggyőzze a másikat, akkor még ettől sem riad vissza. És piszkos kis trükkje éppenséggel nincs, bár egy vérfarkastól ez a gondolat kifejezetten izgalmas, hiszen az is elég nagy előnyt jelent mind fizikum, mind egyéb érzékek terén. Ehhez képest, ami Lizzynek van, talán nem is akkora dolog. Amikor végre feláll, és jön az ütés, akkor kicsit megfeszíti magát, azért mégis csak valami durva dologra készül, aztán bólint, hogy igen, ő akarta, és amikor Sidney megüti, akkor nyilván megérzi az ütést, mert érezni érez, csak annyi a bökkenő, hogy nem fájdalmat, és az első, ami szembe ötlik a másiknak, hogy nem görnyed össze úgy, mint adott esetben a srácok az öltözőben. - Jó erőben vagy. És most figyelj... - azzal felhúzza a pólóját, és nem az, hogy nincs ott semmiféle lila meg kék meg zöld folt, de még csak nem is lett piros a bőre, ahogy odavágott a másik. - Ezt a testvéreimen kívül nem tudja senki, de azt hiszem taktikai szempontból ideje volt, hogy megtudd. Rám nézve nem veszélyes, te nem fogod gondolom kipletykálni senkinek, és ha győzni akarunk, akkor jobb, ha tudsz rólam elég dolgot. Ezért sem volt olyan egyszerű dolgod az első meccsen. - és itt akarva akaratlanul is felcsúszik egy pimasz mosoly az arcára, de nem sokáig időzik ott.
Talán esélyünk sincs győzni, de ha eleve úgy állnánk hozzá, akkor már haza is mehetünk akár most és felesleges még plusz köröket futni. Az már egyértelmű, hogy a verseny nehéz, nekünk duplán, hiszen nagyon vegyes a csapat és az edzőnket se nézik jó szemmel, de... - Ha egyszerű lenne, akkor mi lenne benne a kihívás? Tudtuk, hogy nehéz lesz. - vonom meg a vállamat, de ennyivel nem zárjuk le a csevejt, pedig általában nem igen váltunk pár mondatnál többet, de ez az üssem meg dolog... Persze, hogy első körben rosszat sejtek, de ha ki akarna ütni a csapatból már megtette volna, vagy annyi gerinc benne is van, hogy ne így tegye, remélem. Azért erre a buta lány megjegyzésre felszalad a szemöldököm, főleg hogy idősebb is vagyok nála, még ha nem is sokkal, de azért na. Végül csak felállok, ha ennyire ezt akarja. Egyértelmű, hogy mutatni akar valamit, talán van valami piszkos kis trükkje, ami miatt az első párbajunknál is túlságosan jól teljesített? - Jól van, te akartad. - túl sok bennem most a feszültség, még úgy is, hogy nem azonnal jöttem fel a perpatvar után, de ettől még nem ütök kevésbé nagyot. Egy pofon béna dolog, lányoknak való, úgyhogy én szépen ököllel indítok. Na jó, annyira vagyok korrekt, hogy bár nem tudom, hogy mit akar, de végül nem az arcát célzom be, hanem a hasát. Egy jó erős gyomros baromira tud fájni, odalent is istenesen összegörnyedtek tőle, meg hát annak is megmarad a nyoma, de legalább nem látványosan mindenki számára látható helyen, ha netán a csajnak agyára ment a verseny.
Tény, hogy nem puszipajtások, de azért vannak a lánynak is érzései. Bár simán lehet,hogy csak a várakozás miatt meg a benne levő feszültség miatt tűnt olyan hosszúnak Sidney távol léte. Az ember nem mindig érzi az idő múlását úgy, ahogyan azt kellene. És éppen ezért, meg mivel nem annyira jó barátok, nem is akad fenn azon, hogy a másik nem mondja el, merre járt. Nem is kérdezte, meg nem is kell tudnia. A jelenlegi ügy szempontjából egyáltalán nem lényeges. És talán nem is baj, ha marad köztük egy kis távolság. - Nem hiszem, hogy egyszerű lesz győzni. A te meccsed vereség volt, a mienk is csak döntetlen. Nem tudom, meddig engednek minket. - mondja egy kissé megvonva a vállait, és ez az, ami miatt beszélni is akart a lánnyal, meg mutatni neki valamit. Nem szimpatikus neki, de alapvetően győzni jött ide, és a győzelemért néha áldozatokat is kell hozni. Így talán nem akkora nagy baj, ha egy-két dolog kitudódik róla. Feláll a lány előtt, és ahogy annak zavarát meg távolságtartását látja, nagyot sóhajt. - Figyelj, ennek semmi köze ahhoz, hogy jóban vagyunk-e, vagy kedveljük egymást. Győzni jöttem, és valamit tudnod kell. - tart egy kis hatásszünetet. - Nem vagy te buta lány.. ez egyszer, bízz meg bennem. Üss meg olyan erősen, ahogy csak tudsz. Nem csapda, itt a kezem. - nyújtja a kezét, és bár lehet, hogy drámai a dolog, amire készül,és egyszerűbb lenne megbeszélni, de akkor nem Elizabeth Ollivander állna szemben Sidney Smallwood-dal, nem két harcos állna egymással szemben, akik alapvetően győzni jöttek. És egyébként is, Lizzy szereti a teátrális dolgokat, hisz mégis csak kviddics sztár, és amerikai. Ennyi jár neki is, főleg, hogy tudja, hogy az égegyadta világon semmi baja nem lesz. A saját ereit meg nem fogja felvágni a farkas előtt.
Meglep az őszinte aggodalom a hangjából, pedig tudom én, hogy nem rossz ember, csak hát az első benyomást, ami nem volt a legjobb nem egyszerű az embernek csak úgy elfelejteni, mintha nem is lett volna. - Igen, csak... volt egy kis dolgom még. - térek ki a válasz elől persze elsőként, hiszen nem tudom mennyit mondhatok el, mennyire lenne okos ötlet, bár ahogy Christ ismerem úgyis pár óra és mindenki tudni fogja, hogy mi történt, mert úgy se áll majd be a szája és ez cseppet sem lesz majd meglepő. - Azt hiszem ez várható volt, de innen lesz szép győzni. - mosolyodom el, hiszen tudtuk Stansson nem épp angol, arról nem is beszélve, hogy Lizzy és Gilly, sőt Chris sem teljesen... Elég zavaros a csapat összetétele, de mégis angol színekben futunk,amit lehet hogy akadnak, sőt biztosan sokan, akik nem értékelnek, de így még szebb lesz nyerni, ha sikerül. - Hogy mi? - na jó eléggé értetlenkedve ráncolom a homlokomat, mert nem tudom mire vélni a dolgot, főleg ha azt nézzük, hogy épp most verekedtem. Az más tészta, hogy még csak egy karcolás sincs rajtam, de a felhevült állapotban ez az, ami a legkevésbé foglalkoztatott azóta is. - Miért? - úgy nézek rá, mint aki minimum csapdát sejt az ötlet mögött és persze elsőre nem igen akaródzik bevállalni a dolgot. Lehet, hogy így akar keresztbe tenni nekem? Pedig az aggodalma az előbb még tényleg őszintének tűnt, de azért most sikerült kissé elbizonytalanítania. Nem is annyira kissé...
Dob még egy utolsót a labdával, amikor végre valahára benyit a másik lány, akinek esélyesen fogalma sincs arról, hogy Lizzy őt várta eddig. Felé is fordul, felülve az ágyon, felhúzva a lábait maga alá, és úgy figyelve a vérfarkast. - Szia, kezdtem aggódni. Soká jöttél.. - mondja, de nem vádaskodás, vagy számonkérés hallatszódik a hangjából, tényleg valamiféle aggódás szerű. - Mi történt, minden rendben? - kérdezi, és amikor hallja a dicséretet, akkor elmosolyodik egy kissé, de csak afféle féloldalas mosollyal. - Köszönöm a gratulációt a csapat nevében is, sajnos csaltak ellenünk. Valamiért ki vagyunk pécézve a mezőnyben, és azt hiszem ehhez köze van Stanssonnak is, de valahogy csak megoldjuk. - vonja meg a végén a vállát, mint aki beletörődik a sorsába. És ahogy Sidneyre figyel, egészen maga sem tudja, hogyan is álljon neki a dolgoknak, vagy mit kellene mondania a lánynak. Nem tudja, hogyan kezdjen valami komolyabb beszélgetést, elvégre még sose kerültek oda. - Figyelj Sidney, tudom, hogy nem vagyunk jóban.. de valamit lehet el kéne mondanom a következő szám előtt. Akadálypálya lesz, páran mennek, a többiek pedig folyamatosan lövik az ellenfelet. És talán,jobb ha tudsz valamit. Emlékszel az első küzdelmünkre? - csavargatja zavartan, idegesen szőke tincseit ide-oda,fel-le, majd ahogy a mondat végére ér, finoman beharapja a száját, és végül egyszerűen feláll és odasétál a lány elé. - Ez fura lesz, de üss meg. - és van valami furcsa, elszánt a tekintetében, mint amikor kviddicseztek, vagy amikor győzni akar, vagy bármi ilyesmi. Magában azonban úgy döntött, hogy így lesz a legkönnyebb bemutatni a lánynak, amit mondani akar. Akkor is, ha kívülről indokolatlannak is tűnik.
Ha Chris egy kicsit gyorsabb lett volna és nem engedi elmenni a lányt, legalább tudnánk, hogy mit mond majd és mennyire vagyunk nagy bajban, de persze lefagyott és nem moccant meg időben. Nem tudom, hogy mennyire lesz majd ebből az egészből nagyobb probléma. Az edző nem jött utánunk, így nem tudok egyelőre semmit sem, és hát végül nem vártuk be a felmentősereget sem, mármint a franciák számára. Azóta már kissé legalább a lift tükrében rendbe szedtem magamat. Nem vagyok vészesen zilált, sőt azt hiszem már annyira dühösnek sem látszom, inkább aggódom kissé, hogy nem kerülünk-e nagyobb bajba, mint illene, mert hát tény, hogy rendesen elláttuk a bajukat, viszont megérdemelték és amúgy is ők kezdték a dolgot, csak hát ha eléggé ügyesen és másképp adják elő, akkor nem biztos, hogy ez bárkit is érdekelni fog, a szőke lány pedig hiába védtük meg, egyáltalán nem biztos, hogy mellettünk áll majd ki és nem a sajátjait védi, még ha azt a tahót igen nagy butaság is lenne bárki számára is védelmezni. Nem csoda hát, ha nem a legjobb kedvemben vagyok, amikor belépek a szobába, ahol Lizzy dobálja a labdáját. Azt már legalább tudom, hogy a következő meccsen mindenképpen nyernünk kell, mert hát Cody nem hozta a legjobbat ki magából, még ha a többiek brillíroztak is Chris elmondása alapján, de egyelőre ez nem elég a győzelemhez. Nem megy könnyen eddig a verseny, de ilyen fura versenyszámokkal nem is csoda. - Öhm... szia! - köszörülöm meg kissé a torkomat, aztán ülök le az ágyam szélére. Tény és való, hogy eddig mindenféle beszélgetést, ami komolyabb ügyesen elkerültünk azzal, hogy lehetőleg nem pont egy időben tartózkodtunk a szobában, leszámítva az alvást, de hát mindig nem megy ez sem. - Úgy hallottam, hogy ügyesek voltatok, szóval gratulálok! Bocs, hogy leléptem csak... nem voltam túl jól. - és persze ez nem igaz, de hát még sem mondhatja el az ember mindig az igazat. Gőzöm sincs még hogyan fogom ezt a bennem még mindig ott gyűlő feszültséget valahogy eltüntetni, főleg hogy a célszemély most is lelépett és csak a testőreivel sikerült elbánni.
Elég sok ideje rágódik ezen a dolgon, de nem tudja, hogyan is fogalmazza meg. Átkapott valami kicsit elnyűttebb ruhát, miután visszaért a meccs végéről, mert oda mégis csak kiöltözött, mint csapatkapitány, de a szobájában nem kell annyira adnia magára. Ez persze nem jelenti azt, hogy valami szakadt, koszos dolog lenne rajta, egyszerűen csak egy lazább nadrágot visel, meg egy bő pólót, és a haját is kiengedte. Fekszik az ágyon,nézi a plafont, és néha az ajtó felé sandít, hogy mikor lép be rajta a szobatársa. Kifejezetten izgalmas, hogy pont ők ketten laknak egy szobában, de nincs ez ellen mit tenni, ha ez a Herr kérése, akkor legyen így. De a mai napig nem biztos benne, hogy miért és hogyan nem tudta még az első meccsen legyőzni a lányt. Volt pár beszélgetésük az óta, mert nem teljes csendben léteznek a szobáikban, de nagyobb beszélgetésekbe még nem bocsátkoztak. Lizzy felkap egy szivacslabdát az ágya mellől, és lassú, lusta mozdulatokkal dobálja, miközben az órára sandít. Kezd egy cseppet aggódni a lányért, hogy miért van el ennyi ideig.. de csak nincs baja, meg szabad lény, ha kimozogta magát, csak előkerül. A lány meg majd megvárja, most van ideje, nem sietnek sehova. -
️
