2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Miközben az edző arcát fürkészem, az azért átsuhan a fejemben, hogy vajon Joyce hallott-e már róla valamit? A lány valami előkelő, gazdag család sarja, a hozzá hasonló származásúak pedig igen sokat tudnak legalább az európai aranyvérűekről. Ez talán igaz az afrikaiakra is? Nem tudom, de ha egy kis információval is rendelkezik a férfi hátteréről, az már elég jó lenne. Fogalmam sincs arról, hogy a Stansson név eredeti-e vagy valami később felvett változat, de jelen pillanatban nem is érdekel. Egész egyszerűen csak kíváncsi vagyok arra, mi is áll a háttérben, még abban az esetben is, ha a férfi egész egyszerűen nem titkol semmi különöset. Az a tetoválás igenis felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy talán nem ártana kissé bővítenem az így is csekély tudástáramat. Elvégre, auror leszek, talán a jövőben összefutok még egy ilyen alakkal, ugyanabból a királyi családból, szóval nem ártana, ha képben lennék, nem igaz? - Játékos bolondozás? - vetek egy pillantást csodálkozó képpel az edzőnkre, majd némileg megbotránkozva szólalok meg ismét: - Ez csak egy verseny! Nyerünk vagy veszítünk, teljesen mindegy, senki sem fog a kardjába dőlni. Maga mindig mindent ennyire komolyan vesz? A kérdés csupán költői, nem várok erre választ, de az mégis felmerül bennem, hogy itt valami nem stimmel. Sérülések minden sportágban előfordulhatnak, de erre maximum csak szóban készítik fel a versenyzőket, nem szokás szemléltetni is a dolgot… Az addig rendben van, hogy képes voltam némileg helyretenni magam, de itt valami mégsem klappol. Oké, van tétje a dolognak, hiszen ez az egész eléggé be van harangozva Angliában, mindenki a győzelmünkre számít, de nem csak a britek az egyetlenek, akik részt vesznek ezen. Győztes viszont csakis egy lehet, a vesztesek száma sokkal több. És ha veszítünk? Túléljük. - Hogy mi? - tátom el a szám, miközben a szemeimen is láthatóvá válnak a csodálkozás jelei. - Maga csak viccel, igaz? - Az alkatom talán nekem lenne a legalkalmasabb erre, de hogy meg is tegyem… Nem, csak nem gondolja komolyan. Az kétségtelen, hogy ha a verseny alatt valaki ilyen módon szeretne engem kiejteni, viszonoznám a dolgot, de hogy én magam kezdeményezzem… Nem, az teljesen kizárt! Az edző azonban választ sem várva lép le, miközben én továbbra is a földön ülök, azon igyekezve, hogy feldolgozzam a hallottakat. /Én is köszönöm /
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az edzés 2019-02-16, 15:15
Tom& Armand
Megvonja a vállát, nincsen ráhatása az angolszász elitre, ő a saját kulturáját nézi, ahol természetesen ugyanúgy megvan a szerepe a származásnak, ám mindenki a saját útját járja, Stansson pedig azt a döntést hozza, hogy nem akarja azt, amire született. Még ha nem is megy bele Tom irányába, hogy részletezze, hogy a tetoválás milyen rangot, vérvonalat jelöl a külvilág felé. Bőven elég, hogy mennyien vannak, akik ismerik az eredetét. S annál jobb, minél később hallanak erről a csapat tagjai mondjuk a verseny során, hiszen biztosan előkerül majd a sajtó bulvárjából. A fiú fölé magasodik, hogy onnan nézzen le rá. - Ez csak egy nagyon halvány ízelítő volt abból, ami a verseny során vár majd rátok. Azt hitted, hogy ez holmi játékos bolondozás? – Csóválja a fejét, itt szó szerint az életük a tét, még ha Sidney ezt kétkedve is fogadta. Az örök dicsőségért, amely a győzelemmel járhat, nem lehet igazi veszteség nélkül célba érni. Jó, ha Stewart ezt mielőtt átérzi, ezúttal a saját térdén, amely tényleg csak a véletlennek köszönhető, hogy nem tört el. Stansson cseppet sem fogta vissza magát. - Pontosan ezt várom tőled. A többieknek nincs gyomra ilyen módszerekhez. Talán pont azért küldött téged az öreg, hogy egy tökös gyerek is legyen a csapatban. Van, amit meg kell tenned. Gondold át, hogy a csapat tagja akarsz-e maradni. – Ez nem feltétlenül ultimátum, Stansson nyilván nem fogja kidobni Tomot akkor sem, ha netán puhánynak bizonyul, de ez most egy elgondolkoztató helyzet. Ledobja a földre a saját ütőjét, aztán sarkon fordulva távozik is.
Az igazat megvallva még soha életemben nem láttam olyan embert, aki valamilyen úton-módon ne lett volna büszke a származására. Az aranyvérűek esetében ez például tipikus a Roxfort falain belül. Nagyképűek, felsőbbrendűnek hiszik magukat és csak a családfájuk okán bárkin átgázolnak, aki csak hagyja magát. Ha ehhez még királyi vér is párosulna… El se tudnám képzelni, mi történne. Szerencsére viszont ritka az ilyesmi, mint a fehér holló, esetemben csupán az edző az, aki példaként áll előttem, ha egyszer tanulmányt szeretnék írni a jelenségről. Ismétlem: ha. A szellemi képességeim nem igen terjednek ki holmi tanulmányokra, hiszen mindig is a tettek embere voltam. - Ezt talán belenevelhetné pár máguscsaládba is – csóválom meg a fejem sötét mosollyal, a férfi pedig elég könnyen kitalálhatja, miről is lehet szó. - Örülök, hogy legalább Ön nem osztja a régi varázslófamíliák nézeteit. Tudja: pénz, rang, név. Csak ez a három számít számukra, semmi más. Ezért volt a háború régebben, nem igaz? Tisztogatni szerettek volna. A hozzám hasonlókat mindenképp eltaposni és csak azokat meghagyni, akik méltóak arra, hogy olyasmit birtokoljanak, mint a mágia. Anyám mugli és ugyan semmit sem tudott azokról a borzalmakról, melyek annak idején történtek, de apám pont eleget mesélt ahhoz, hogy éljen bennem valamiféle kép róla. Állítólag még a mostani Halálfalók is semmiségek azokhoz képest, akik akkor pusztítottak, amikor még apám járt a Roxfortba. - Hogy az a… - majdnem felordítok fájdalmamban és az ütőt szinte elhajítva kapok a térdemhez, pontosan oda, ahol hirtelen belenyilalt a fájdalom. A szemeim előtt csillagok táncolnak, miközben én a földre rogyok, mert a lábam egyszerűen nem képes megtartani a súlyomat. - Ez meg mire volt jó? - kapkodom a levegőt fájdalmamban, miközben maradék erőmet is összeszedve kutatok a pálcám után. Az auror szakon érintőleg vesszük a medimágiát, habár csak a legalapvetőbb és leggyakrabban előforduló sérüléseket tudjuk ellátni, melyeknek egyike a csonttörés is. Miután megtalálom a pálcám, elmotyogom a megfelelő varázsigét, végül kínok közepette, de helyrejön a térdem. Ezzel természetesen még nincs vége a dolognak, hiszen az edzés végeztével el kell majd mennem a közeli gyengélkedőre, hogy hivatásos gyógyítok is megvizsgálhassanak. Pech, de addig nem tudok száz százalékot nyújtani. - És ez lenne maga? - kérdezek vissza, még mindig a földön ülve, miközben magamban azon töprengek, vajon az ilyen módszerek miatt van-e olyan rossz hírneve a férfinak. Nyilván. - Nem hiszem, hogy a versenyeken is ilyen trükkökkel élnének az ellenfeleink. Számolni kell a sérülésekkel, eddig teljesen rendben van a dolog, de még maga is ezt sulykolja belénk? Talán menjek rá én is mások csontjaira? Lökjem le őket a seprűről? És ott még a pálcám se vihetem magam a pályára, szóval helyben nem lesz módom végrehajtani a gyógyítást. Elhiszem, hogy a kőkemény tényeket szeretné megismertetni velünk, mint amilyen a fizikai támadás az ellenfél emberei ellen, de talán nem kellene a lehető legrosszabbat már rögtön az elején elsütni.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az edzés 2019-02-02, 10:52
Tom& Armand
Sötét tekintetéből nem éppen olvasható ki, hogy elfogadja-e az elnézést kérést, vagy sem, mindenesetre nem fűz további magyarázatot. Ellenben kényszeredetetten muszáj beismernie az igazságot, hiszen ha nem teszi, Tom netán elkezd kutakodni a tetoválás után, és akkor sötétebb dolgok is kiderülhetnek. Talán megelégszik ennyi alapinformációval, s ezt sem terjeszti. - Felesleges a származása folytán bárkit kiemelni, vagy lenézni. Egy tetoválás is lehet pusztán egy születési besorolás, nem pedig egy cím, vagy rang. – Csóválja a fejét, s mintha a rezdüléseiből az sugározna, hogy cseppet sem érzi magát olyannak, akinek bármi köze kellene, hogy legyen a trónhoz. Sőt, mivel eddig is úgy beszélgettek, sőt, Stansson mindenkivel edzőként, nem pedig uralkodóként beszélt, el is várja, hogy ez ne változzon. A kettő talán összefügg, hiszen így már érthető, hogy miért van olyan kemény stílusa, talán eleve uralkodásra született. Tom ellenben hiába félelmetesen gyors, vagy számít arra, hogy az edző gondolatai elkalandoznak, Stansson a réveteg mozgása közepette egyszercsak mégis villan, és a közel érő fiú ellen nem is a korongra megy, hanem a térdét csapja el úgy az ütővel, hogy szinte reccsennek a csontok. A korong ugyan bemegy, de a fiú csak a csatát nyerte meg, a háborút csúnyán elbukta. Hogy a földre zuhan, vagy sem, csak a saját állóképességétől, s reflexeitől függ. – Ne akarj azonnal érvényesülni, a védekezés a fontos, nem a támadás. - Ingatja a fejét, kihalászva a korongot a hálóból, arra utalva, hogy egy éles helyzetben Tom nyílt törést kap, és azonnal viszik is le a pályáról, a szerzett pont ellenére, hiszen a továbbiakban már nem képes folytatni az adott játszmát, ami így a csapata hátrányára is válhat. És hozzá kell szoknia a piszkos trükkökhöz, hiszen a versenyen sok ilyen lesz még, ráadásul ő le is van maradva a többiekhez képest, akik már két versenyszámon túl vannak. Ha a fiú összeesett, nem segíti fel. – A saját országomnak megvan a vezetője. Egy rém gőgös alak, és ha engem keménynek tartasz, akkor mások a fogalmaink minderről. Viszont nem akartam úgy visszavonulni, hogy nem vittem győzelemre egy csapatot. Ezek lennétek.. ti..? – Kérdezi súlytalan iróniával, hiszen éppen most sikerült kifektetni a fiút, aki elvileg gólt lőtt.
Számítottam arra, hogy nem lesz túl lelkes a kérdéseimet hallva, de ami igazán meglep, az talán az, hogy válaszol rájuk. Nem fejti ki ugyan bővebben a dolgokat, de nem is célom a vallatás, egyébként se mentem volna bele, ha nem kérdezi. Elég fura múltja lehet a fickónak a származását tekintve, ez nem is kétséges. Talán még a nagypapival sincs jóban, ki tudja… Borulhatott ott több bili is a vegyes házasságot illetően. - Értem – biccentek egyet óvatosan, hiszen sejtem, hogy valamibe elég szépen beletenyereltem, amihez egyébként nem sok közöm akad. Egy-két pillanatig azért elrágódom magamban azt illetően, folytassam-e a társalgást ebben a mederben, végül kiegyezek egy nem kell a baj-ban. Inkább befogom a szám és hallgatok. Durván negyed órája ismerjük egymást, most is leginkább csak látásból, úgyhogy egyelőre nem firtatom a múltját. - Elnézést – teszem azért még hozzá. Nem mintha úgy nézne ki, hogy mélyen megérintené a dolog, ezt inkább a saját lelki üdvösségemért teszem. - Váó, az igen! - nyögöm ki kissé túl lelkesen, ellentétben Stansson egykedvűségével és egyelőre eszem ágában sem áll engedelmeskedni neki. Királyi sarj? Nem mindennap lát ilyet az ember, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy az illető edzőként dolgozzon a világban. Sokkal jobban beillene egy királyi sereg parancsnoki pozíciójába vagy valami más, előkelő foglalkozásába. - Az én apám bezzeg csak a Mágiaügyi Minisztériumban robotol nap nap után – jegyzem meg kissé egykedvűen, majd végre mozgásba lendülök. Szándékosan ezt a pillanatot választottam, amikor az edző nem számít annyira a támadásra és talán sikerül egy potyagólt is nyernem ezáltal. A korong akadálymentesen siklik a jégen, szinte alig lehet szemmel követni, merre tart, habár ez Stansson edző számára aligha okoz gondot. - És hogyhogy itt kötött ki? - teszem még fel a kérdést, de tekintetem továbbra is a célon tartom. A megfelelő távolságnál kapura megyek, ez nem vitás. - Kissé szokatlan jelenség, hogy a királyi család egyik tagja fogja magát és edzősködni kezd, nem igaz? Mi állhat a háttérben? Kitagadták volna? A múltját tekintve igenis van esélye annak, hogy a családja megelégelte a dolgokat és lemondatták a trónról. Ilyen esetben viszont a legtöbben minden igyekezetükkel azon vannak, hogy visszaszerezzenek minden címet és meglapulnak. De ő nem ezt teszi. Helyette eljött Norvégiába, hogy megnyerhesse a VMS-t. Vajon miért?
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az edzés 2019-01-20, 17:49
Tom& Armand
Nem szokása ilyen személyeskedő beszélgetésbe bonyolódni, vagy ha meg is teszi, akkor a többiekkel azért tette, mert legalább már bizonyítottak. Stewart ellenben új hús, meglehetősen pimasz, s nem nagyon kerülgeti a forró kását, egyenesen felborítja. Lassacskán elkészül a pálya véglegesítésével, és a hokiütővel a kezében köröz Tom körül végtelen nyolcasokat róva, így emésztgeti a kérdést. - Egykor valóban az volt. Még mindig él, de a stílusából nem sokat vesztett. – Mondja ki vonakodva. Nem szokott kitérni a kérdések elől, hazudni pedig főleg nem. Érezhető, hogy ő maga is ebben a neveltetésben senyvedett, és talán ez az oka, hogy ilyen kemény a saját tanítványaival. Ha Tom olvasott cikkeket, akkor a mozgóképen láthatta, hogy Stansson a pillantásával is el tudott némítani lány csapattagokat, amikor úgy ítélte meg, hogy a gyengébbik nem feleslegesen emelné fel a hangját bizonyos kérdésekben. S ezek a cikkek egy győzelmi kényszerben élő diktátort festettek le, aki még a saját edzőjének is bemosott egy nagyot. Nem véletlen, hogy fogásznak is becézték, hiszen ha egyszer nekiindult, senki sem tudta megállítani, így a fogaik bánták. - Akad. – Feleli rosszkedvűen, ezt még Sidney sem szúrta ki, holott már vele egy-egy alkalommal mutatkozott már trikóban, de ott ügyesen tudta takarni, míg az éles szemű auror tanonc mégis meglátja a sötét bőrön a tetkót is. – Hát nem hobbiból, az biztos. A királyi címert csak a családtagok kaphatják meg. Ne foglalkozz vele, inkább támadj. – Áll be alapállásba, hogy a fiú el tudja felé vezetni a korongot. Mindent meg fog tenni, hogy Tom ne jusson át rajta.
Látom az edző arcán, hogy nem örül a szavaimnak, habár ezen nincs mit csodálkozni. Vélhetően úgy gondolta magában, hogy a VMS, mint nemzetközi verseny, elsőbbséget élvez Dumbledore szemében és ez talán így is van, de a sportolók… Sokan felhúzták az orrukat azon, hogy első körben nem ők kerültek a válogatottba, ennek okán pedig úgy döntöttek, nem éri meg számukra a kispadon üldögélni, mint holmi pótjátékosok, akik csak akkor jöhetnek szóba, ha már a java kiesett. Azért nem csak Stansson edzőnek van büszkesége, hanem azoknak a tanulóknak is, akik egyébként elég szép eredményeket értek már el különböző versenyszámokban, mégse kérték fel őket arra, hogy részt vegyenek egy ehhez hasonló megmérettetésen. Helyette elvitte magával a kis sztárcsemetét, aki sokak szerint csupán a helyes pofija miatt került a címlapokra. - Talán újságcikkeket kellett volna magammal hoznom – jelentem ki nemes egyszerűséggel, miközben kissé átmozgatom a végtagjaim, nehogy valami sérülés legyen a dolog vége. - A kritikusok gyönyörű szavakkal illették magát a VMS-ről szóló cikkekben – teszem hozzá, majd végigmérem a terepet. Sehol egy bucka, a jég felülete tükörsima, nem kell hát balesettől tartanom. Ez azért megnyugtató. - Mi több, egy kis családi hátteret is csempésztek az írásba – vonom meg a vállam, noha azt azért érzem, hogy ezzel talán kissé túl mélyre nyúltam. Fogalmam sincs, az edző mennyire érzékeny a felmenőit illetően, de tény és való, hogy a cikkek írói előszeretettel hozták fel a világháborús múlttal rendelkező családfát. - A nagyapja tényleg SS-tiszt volt? - teszem fel a kérdést, miközben reménykedem abban, hogy nem kapja fel a vizet. Nem sokat konyítok a témához, de ott a faji elképzelés a kék szem, szőke haj, fehér bőr volt, Stansson edző pedig korántsem mondható tipikus árjának. A hozzá hasonlók leginkább munkatáborokban végezték annak idején. - Mármint, ezt írták – teszem hozzá némileg mentegetőzve. - Bennem csak a kíváncsiság munkál. Na jó, ezt talán mégse kellett volna kimondanom, de ő kérte, hogy meséljek, én pedig pont ezt is teszem. Ki tudja, talán erre is büszke, nem igaz? Német vérvonal, afrikai vonások, ez azért egy nem mindennapi dolog. Természetesen ugyanolyan könnyen fel is kaphatja a vizet, hiszen nem hiszem, hogy örülne a családi szennyes kiteregetésének. - Magának tetoválása is van? - csillan meg a szemem a felvillanó ábra láttán, amikor egy pillanatra észreveszem a koronát. Szöget üt a fejemben a dolog, ez nem is vitás, talán ezért is hozom szóba a dolgot. Nem mintha ez az edző esetében meglepő lenne, róla aztán el tudom képzelni, hogy tele van varrva az egész teste. - És miért pont korona? - hozom szóba, hiszen azért rengeteg más minta létezik a világon. Valami nemes lenne? Nem vagyok jártas Afrikában, de úgy hallottam, van pár ország, ahol az uralkodó család tagjait egy korona tetoválással jelölik meg, főleg a trónörökösöket. Mintha olvastam volna valahol, vagy esetleg Binns professzor egyik óráján hallottam róla?
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az edzés 2019-01-12, 09:11
Tom& Armand
Felvont szemöldökkel rója a köröket kezében a saját ütőjével, mintha hitetlenkedve hallgatná, hogy Tom ennyire amatőrként kerül a csapatba. A többiek sem túl képzettek, Elizabeth is csupán a kviddicsben jártas, de remélte, hogy Tom esetében nem csupán az izmai lesznek majd Anglia segítségére. És már megint csalódnia kell. Egy sokadik olyan csapattag, aki csupán golyófogónak elegendő. – Nagyszerű. Ez igazán nagyszerű. – Mormolja vállat rántva, véleménye szerint nincsen fontosabb a VMS-nél, mindent félbe kellett volna szakítani, hogy a vállogatottnak érdemi esélye legyen a versenyen, főleg újoncként. – Ha nem így tennék, akkor közelében sem lennétek azoknak a helyzeteknek, amely majd az éles meccs közben ér titeket. – A kviddicsről megvan a véleménye, mert bár nagy ritkán történnek halálos balesetek, de a VMS versenyszámai közül a legenyhébb besorolást kapta. Igaz, akkor mit lehet mondani a táncra, amely még csak nem is megerőltető? Bár ha belegondolunk, nem is nagyon pontozható, nem csoda, hogy nagyon sok döntetlen született. Ám a következő mondatra azért elvigyorodik. – Igen? Ez tetszik, szeretem, ha félelmetes kultusz övez. Mesélj csak. – Bíztatja a fiút, hiszen magáról tudja, hogy kemény ugyan, de képes közösségben gondolkozni, nem véletlen, hogy az egyébként sokat dacoskodó Elizabeth-et maga mellé állította, és él a bizalom kettőjük között. Létrehozza mágiával a két kaput, s mivel nincsen túlöltözve, Tom véletlenül észrevehet valamit. Egy tetoválás villan ki a dzsekije alól, a válla környékén. Egy korona.. Tom aurorként igen olvasott, talán van róla tudomása, hogy a dél-afrikai köztársaságon belül van egy apró királyság, talán annak a felségjele lenne?
Kissé elcsodálkozom, amikor megpillantom az edzőt és a nyomában érkező jégréteget. Jégpályát alakít ki számunkra? Vajon mit tervez? Az ütő és a korcsolya láttán azonban szinte rögtön összeáll bennem a kép. Jéghoki. Mugli származásomnak hála ismerem a sportot, apám nézte annak idején a tévében, de olyan nagy rajongója sohasem voltam, hogy a szabályokat is bemagoljam. Annyi maradt meg bennem, hogy egy korongot kell a kapuba juttatni és kész. Nem hangzik valami bonyolultnak, pont ezért is kavar össze egy pillanatra a férfi. Miként készíthet fel így a versenyszámokra? Tény, ami tény, hogy a reflexeimet javíthatja, hiszen a korongot elég nehéz lehet a jégen egy irányban tartani, de mi másban lehet még hasznomra? Gyorsaság? Bár, egyelőre talán jobban járok, ha nem kérdezősködöm, csak egyszerűen sodródom az árral. Nyilván Stansson edző jobban ismeri a dolgok mibenlétét, mint én. Különben is: örüljek annak, hogy nem valami kegyetlen bemelegítést talált ki a mai napra. A hoki elég egyszerűnek nézett ki a képernyőn keresztül. - Hát, az igazat megvallva én voltam az utolsó, aki az igazgató eszébe jutott – rántom meg a vállam és átveszem a korcsolyát, majd elkezdem a lábamra helyezni. - A kviddics az egyetlen erősségem, de úgy hallottam, az volt a legelső versenyszám – folytatom, miközben majdnem végeztem a lábbelivel. Talán nem túl biztató számára ezt hallani, de nem szeretném azzal etetni, hogy minden vágyam egy ehhez hasonló megmérettetés volt. Őszintén szólva soha életemben nem hittem volna, hogy valaha is képviselni fogom az iskolát bármiben is. - Azok, akik kiemelkedően sportolnak, jelenleg más, kisebb versenyeken vesznek részt, amit nem szakíthattak félbe csak úgy – folytatom. Ráadásul, a Roxfort sportolóinak javát már megkapta Stansson a VMS-re, a többiek már csak másodhegedűsök hozzájuk képest. Plusz, elég sok, jelentéktelenebb verseny folyik még ezen kívül világszerte a mágikus világban. Igaz, hogy azok nincsenek ennyire felkapva, de talán nem mindenki számára az a cél, hogy a címlapon villogjon. Nem a VMS minden sportoló álma. - Mindezek mellett pedig sokan azt beszélik, hogy maga elég kemény edzéseket tart – jegyzem meg, miközben végzek a korcsolya becsatolásával. - Elég sok rémhír kering magáról az iskola falain belül… Felesleges titkolnom a dolgot, hiszen simán visszajuthattak a férfihoz a róla keringő szaftos pletykák. Állítólag a kemény edzéseknek hála néhány fiatalabb sportoló olyan komoly sérüléseket is szenvedett, hogy örökre búcsút kellett intenie a karrierjének. Mindezek természetesen nem igazolt tények, hanem feltevéseken alapuló pletykák. Nem tudom és nem is érdekel, mi igaz belőlük és mi nem. Miközben beszélek, igyekszem úgy függőlegesbe helyezni magam, hogy ne essek seggre. Soha életemben nem korcsolyáztam még, így egyelőre elég nehéz talpon maradnom.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Az edzés 2019-01-01, 10:30
Tom& Armand
Úgy véli, hogy felesleges olyan erőnléti edzést kialakítani a kölyök számára, amelytől csak lefárad, hiszen egy-két alkalom nem fogja pótolni a háromhetes edzőtábort, amin a többiek részt vettek. A griffendéles ficsúrt mindenképpen a technikát igénylő versenyszámomban kell majd bevetni, mert számít ugyan az izom, ami rajta látható, de ha nem tud számolni a kiszámíthatatlannal, akkor csak egy felesleges csapattagot kaptak a személyében. Az mindenképpen dícséretes, hogy ezúttal egy fiú a sok lány mellett, de úgy hiszi, hogy főleg Elizabeth az, aki bizonyítani akar, ráadásul ha egy erősnek tűnő fiúnál kell jobbnak lennie…Na igen, az Ollivander lány nem csak az ellenfelek ellen harcol, hanem mintha valami belső tűz hevítené a saját csapattagjai irányába is. Azt olvasta a delegációs levélből, hogy Tom a kviddicsben egészen jó, de ennek már nem lesz jelentősége, hiszen az a szám már biztosan nem tér vissza. Ám lehet, hogy a kölyök nem fél a magasságtól, és jó az egyensúlyérzéke, ez még jól jöhet. De amire ma az edző készült, az nem más, mint a muglik játéka, a hoki. Ahogyan közeledik, a lába alatt folyamatosan jegesedik a talaj, nem véletlenül, mágikus korcsolya van rajta. A kezeiben két hokiütő, no meg Tom korcsolyája. – Vedd fel. – Közli kurtán, mindenféle köszönés nélkül. Amíg a fiú öltözködik, a pálcájával jeget varázsol a pályára, és a semmiből két hokikapu tűnik fel. Ez erőnléti, és ügyeségi játék is. – Most majd kiderül, hogy miben vagy jó. Különben miért rád esett a választás? Kell valamit tudnom? – Kérdezi kérlelhetetlenül nyers stílusban. Mert ezt már megszokhatták tőle, így Tomnak sem kell másra számítania. Ha a srác készen van, átdobja neki az ütőt is, s kettőjük között a jégen feltűnik a korong is.
Az igazat megvallva reménykedtem abban, hogy én – mint új tag – kihagyhatom a kemény edzéseket, de nagyon úgy néz ki számomra, hogy igenis részt kell vennem a kötelező gyakorlatokon. A csapat nélkül. Stansson ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy felzárkózzam a többiekhez, ez alól pedig az sem felmentő körülmény, hogy látszólag több rajtam az izom, mint a ruha. Szóval, nincs közös edzés, amíg fel nem zárkózom, legalábbis mintha ezt válaszolta volna, amikor az okokat firtattam. Bizonyos szempontból megértem ugyan a gondolkodásmódját, de szerintem a lányok többségét még így is simán lenyomom a különböző számokban és talán a fiúkkal se lenne gondom. Jó, beismerem, ők esélyes, hogy megizzasztanának, de a végeredményhez kétség sem fér. Én nyernék. Ennek okán kedvetlenül baktatok lefelé a megadott helyszínhez, egy fekete rövidnadrággal és egy fehér trikóval felszerelkezve. Kissé hűvös van ugyan most még ehhez, úgyhogy felvettem egy szürke, kapucnis melegítőfelsőt, de kétség sem fér hozzá, hogy egy-két órán belül már le kell vennem, hiszen egyrészt az idő is melegszik, másrészt pedig nyilvánvaló, hogy elég szépen ki fogok melegedni a mozgás hatására. Tuti valami béna melegítőgyakorlatokkal kezdünk, valami olyasmivel, mint a futás. Utálom. Ezért sem értem, miért bízott meg bennem Dumbledore annyira, hogy ide küldjön. Személy szerint biztos vagyok abban, hogy McCalagony professzor győzte meg, elvégre ő látott már engem sportolni, de az kviddics volt, az ég szerelmére! Seprűn ülni bárki tud, az pedig végképp nem jelent semmit sem, hogy milyen jól passzolom a labdát… Pár perc laza tempó után már lenn is állok a gyepen, majd kíváncsian nézek körbe. Teljesen ugyanolyan, mintha Angliában lennénk, még az időjárás is passzol. Nyirkos, hideg, lassan melegedő. A fű ugyanúgy ápolva van, mint otthon, a talaj is ugyanolyan egyenletes, szóval ezzel nem lesz semmi gond sem. A bajok talán majd edzés közben kezdődnek, amikor Stansson rájön arra, hogy fizikailag nem vagyok a toppon. Hamar kifulladok, nagy eséllyel már a bemelegítő körök alatt kiderül a turpisság, de az idő pénz. Nekünk kevés időnk van a felkészülésre, arra pedig még kevesebb, hogy a férfi felpasszoljon a legközelebbi gépre és új embert kérjen Dumbledere-tól. Azt már nem is kötöttem az orrára, hogy én voltam az egyedüli, aki elvállalta a dolgot. A VMS megnyerése Nagy-Britanniában jelenleg valamiféle kiemelt dolog, sok reményt fűznek a mostani csapathoz, minden sportújságban ez áll az első helyen. Ha itt valaki szégyent vall, akkor egész életében bánni fogja. Azt hiszem, nem szégyen, hogy sokan inkább nem is vállalták. Engem is csak nehezen tudtak rávenni, hatalmas szerencséjükre viszont ez az egyik olyan dolog, amellyel javíthatok az apám és köztem lévő viszonyon. Ha itt bizonyítok, akkor talán büszke lesz rám, szóval nem dobom be az első kemény edzés után a törölközőt.
/
️️️️️️
