2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-10-30, 20:15
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Ő maga kifejezetten élvezi a helyzetet,és egy cseppet sincsen zavarban. Valahol meg egészen szórakoztatja, hogy Cody erősen illuminált,és még el is pirul.. nem tudja hirtelen, hogy vajon ez azért van, mert ittas, vagy azért, mert a fiúkhoz vonzódik, vagy azért, mert konkrétan hozzá, de tény, hogy eléggé jól néz ki. És ezzel tisztában is van. Ha csúnya lenne, esélyesen nem mászkálna alsóban, egy törölközővel, ilyen lazán, mert az önkritika fontos dolog. Amikor hallja, hogy Cody nem akarja, hogy átszabja a srác arcát, meg, hogy elmondta volna neki, akkor biccent. - Mindent a maga idejében, mi? És ne aggódj.. ha én szabom át az arcát, tudni fogja, hogy ki az akinek mi baja van vele. A gondolata se merülne fel benne annak, hogy itt sírtál nekem. Főleg, hogy nem tetted. - mondja kissé ördögi, gonosz, bérgyilkos vigyorral, de aztán elengedi, és látszik is rajta, hogy nem akar balhét. - De Te vagy a rangidős, és nem avatkozom bele a dolgaidba, ha nem akarod. Tiszteletben tartom. - mondja még komolyabban, majd kissé elkerekedik a szeme, amikor meghallja a fiú bókját a szavaira, és egy laza hajdobás után kissé hátradől. - Bókolj még, egész jól csinálod. - vigyorodik el, aztán csak lassan bólint, és hagyja, hogy a fiú elmenjen, nem akarja kommentálni a szavait, meg nem akarja még jobban zavarba hozni, inkább csak finoman integet felé. - Jó éjt Cody, pihend ki az estét.. - somolyog, miközben integet, aztán a törölközőért nyúl, és kezében a levéllel nyújtózik egy nagyot, meg ásít, végül pedig megrázza magát és egy laza mozdulattal ugrik le a konyhaasztalról, hogy átmásszon a szobájába. Enni jött le, és evett meg ivott is, miután kirohangálta magát, éppen ezért ideje, hogy ledőljön. Így biztos fog aludni, és nem kelti fel a gyomra hajnalban, idő előtt.
Az agyam egy zugában elraktározom, hogy Tim édesapja egy alfa, szóval minden bizonnyal a fiúnak is meg vannak az elvárásai, önmagával meg a környezetére vonatkozóan is. Bár messzemenő következtetéseket nem kezdek levonni, vagy netán előítéletnek venni. - Ezt jó hallani. - jelentem ki arra, hogy nem vagyunk ellenségek. Illumináltságom miatt jótékonyan elsiklok a fogalmazáson és azon, hogy ha én nem, ez tök fasza, de akkor ki igen..? Na mindegy ezt a kérdést sosem fogom feltenni, mert nem is vettem észre semmit, sálálálá!~ Arra hogy Tim közli jó srác vagyok meg úgy a többit, belül valahol melengetnek a szavai és bár nem tűnik fel, egy illuminált mosollyal együtt elpirulok. Bár hogy ez még az ürülő alkohol, vagy érzelmi vonulat... kissé össze mosódott még. - Mindenképp beavattam volna. - megcsóválom a fejemet, most már mindegy. Arra hogy kicsinosítaná tiltakozva emelem fel mindkét tenyerem és rázom meg a fejemet. - Nem nem! Igazán gáláns az ajánlat, de ez egy majdnem fél éves sztori, nem akarom emlékeztetni a létezésemre sem! Élje csak az életét ahogy akarja. - vállat vonok. - Másfelől meg amekkora hólyag csak úgy venné, még mindig bánt és foglalkoztat. Erre meg semmi szükség. - megszólalt a Hugrás... Az utolsókat csendben emésztem. - Annak ellenére, hogy csak egy kölyök, töltöttek a gondolataid. -valójában azt akartam mondani, hogy tartalmasak, mélyek, vagy valami hasonlót, de sikerült egy olyan walesi szófordulatot használnom, ami a töltöttet elég puritán módon érti... és össze is harapom az állkapcsomat mikor leesik hogy tulajdonképpen közöltem hogy jólmegb* gondolataid vannak. - Na jó inkább megyek aludni, mielőtt még több olyat mondok vagy csinálok, amit később bánnék, hogy nem emlékszem rájuk... - ezzel össze is szedem magamat és ha már elárulta a jelszót megindulok. - Nos akkor köszi mindent és jó éjt.. hajnalt, vagy akármit ami van! Hagylak kibontakozni az alsódban! -nem sajnos nem tudtam kizárni az összképből hogy egy szál alsógatyában törökülésbe terpesztett előttem... Nem tehetek róla nem vagyok vak! Azzal játékosan tisztelgek még egyet és el is oldalgok.
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-10-10, 07:14
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Kicsit kihúzza magát, miközben hallgatja a srác szavait. - Anyám erős, ő nem hagyja magát megtörni egy könnyen, és nem az a verekedős fajta. Az inkább apámra jellemző. Tudod, ő egy alfa. - húzza ki magát kifejezetten büszke mosollyal, mert emlékszik, milyen volt az a ház, ahol laktak, és hogyan hunyászkodtak meg a farkasok, ha csak rájuk vicsorgott az apja. Igen, az ő apja, amikor még minden szép volt. Arra a hírre, hogy 3 éves adat van róla, és semmit nem lehet tudni tulajdonképpen róla, és nagyon messze is van, csak hümmög. Nem adja fel a reményt, de tény, hogy ezek az adatok nem visznek messzire. De a semminél többek. Majd elolvassa a levelet, és reméli, hogy abból derülnek ki dolgok, bár azt, hogy a családja az úgynevezett jó útra térne, erősen kétli. Ő se tért rá. De ha egyszer kijutnak, talán sikerül folytatni a dolgokat, megint találni valami koszfészket, ahol ellehetnek. Ahogy kibuggyan Codyból ez az önvád, csak figyeli a srácot. - Nem Te vagy az ellenségem. - csak ennyit súg a fiúnak, mert bizony, ha van valaki, akit a srác ki akar irtani, az a McCaine família, ők kaszlizták be a családját,és bár tény, hogy a Martimorok neve mellett is elég sok kihágás meg hosszú lista van, ez nem az ő saruk. És ezt Tim tudja. Meg egyébként is.. Amikor Cody nyelve megered, akkor finoman felhúzza a lábait, és úgy ül meg az asztalon, törökülésben, és csak hallgat. Nem nagyon akarja megszakítani a srác gondolatmenetét, de jelenlétével érzékelteti, hogy itt van, akkor se veszi le a szemeit a fiúról, amikor az elnéz, vagy elszégyelli magát, és nem kommentál, nem vádol, nem ítél. Csak a legvégén szólal meg. - Ha ez vigasztal, tudom milyen kidobva lenni. És bár kölyök vagyok még, azt megtanultam, hogy egy embernek sem a családja adja meg az értékét, hanem az, ahogy viselkedik. Jó srác vagy Cody Martimor, és nekem semmi bajod azzal, hogy rossz helyre születtél. És az én családom tuti nem dobna ki. - vigyorodik el szélesen, majd megvonja a vállát. - Quinn egy féreg, ha emiatt kidobott téged, akkor is, ha adott esetben nem volt bölcs dolog pont előtte titkolóznod, ha az ott valami komolyabb dolog volt. De ha nem tud elfogadni, jobb, hogy elhagyott. Ha gondolod, szívesen kicsinosítom a kis arcát, hogy ezt egy életre megjegyezze. - suhan át valami gyilkos fény a szemében, ami ahogy jön, el is megy. Csak egy sárga szemvillanás az egész. - És ha tudni akarod, mi a különbség jó és rossz között, akkor elmondom, hogy semmi. Helyzetek vannak. Jó és rossz döntések. De én ezekben az erkölcsi dolgokban nem hiszek. Mindenkinek meg kell adni, ami jár, és ami ezen túl van az csak patetikus nyavalygás. De.. - és itt somolyogva vonogatja a vállait. - ..én csak egy kölyök vagyok.
Biccentek a feltételezésre. - Sokak egymáson vezetnék le a feszkót, a tehetetlenséget, vagy épp az unalmat... - dünnyögöm arra, hogy nem sok jóra lehet számítani ott. - Elég szigorúan van szabályozva minden. Szelektálva vannak az ott tartózkodók, hogy ne hergeljék egymást...Néha így is becsúszik egy egy balhé... Egy szó mint száz, nem lennék egyiknek sem a helyében. - megcsóválom a fejemet. A tekintetemet nem nehéz megtalálni, mert voltaképp Timet nézem. Tompán bár, de átmásznak a rezdülései. - Nem tűzték még ki a pontos dátumot a tárgyalásra és arról sem sikerült tudomást szereznem, hol lesz. - ismerem el. Látom a mosolyát, empátiából nincs hiány. El tudom képzelni, milyen lehet ami most zajlik benne, ismerni azonban nem ismerem ezt az érzést. Nincs bennem féltékenység, vagy rossz érzés emiatt. Örülnék, ha tényleg vissza kapná a családját. - Édesapádat az utolsó orvosi vizit szerint egy Dél-Dakotai telepen helyezték el. Ez egy... majdnem három éves adat. Az biztos, hogy életben van. - ennél sajnos közelebbit nem tudok róla mondani. És bár szívesen utána járnék ennek is, azt hiszem Dél-Dakotába nem tudnám bedobni magamat senkinél, hogy naaa lécci intézd már el nekem eztmegeztmegezt, cserébe szép estéd lesz! És bár "egyszerű" megoldás lehetne, nem igazán akarnék újra így eljárni. A hebegésem, habogásom ellenére is vissza talál a tekintetem az övéhez, vagy úgy összességében Timre. A szavaira csak hallhatok, tudomásul veszem, hogy az őseink együtt sefteltek... Aztán kissé illuminált felhanggal válaszolok a kérdésére, egy újabb adag hallgatás után. - Valójában... Belém ivódott. - foglalom össze, aztán mint mikor kiborítunk egy vödör vizet, megindul a nyelvem. Bár nem hadarok. Cserébe annál inkább affektálok, meg artikulálok, hogy biztosan ne akadjanak össze a szavak... legalábbis ne nagyon. Cserébe egy enyhe walesi "akcentus" bele vegyül. - Nem rég vettem vissza a nevemet... Bár a Cody-t megtartottam. Nem tudnék így tíz év után vissza állni a Lysanderre... - dünnyögöm és igazából próbálom megfogni a lényeget, ami jelenleg nem fog annyira menni, de azért neki futok. - A nevemen... amit tíz év óta használtam, mikor megkaptam, egy filediushoz hasonlatos bűbáj került rá. Anyámék miatt. - tényleg illuminált állapotban vagyok, hogy ilyesmiket kimondok... Bár már oly mindegy, lévén érvénytelenítve lett minden. - Sok minden össze jött. Egy ideje pedig már fontolgattam, hogy vissza váltom. Erre az i-re az az említett személy rakta fel a pontot akinek az ágyában úgy fél éve fix helyem volt. - idézem vissza Tim szóhasználatát, de az a különös felhang valójában Quinnek szól a mondatból. Nyelek egyet. Most siklik félre a tekintetem huzamosabban először. Közben az agyam legmélyéről felsikolt egy hang, hogy dehát minek beszélek ilyenekrőőőől???!!! Aztán persze ez a hangocska, miután visszhangot vert elmém barázdáiról, elaprózódik és el is hal. Veszek egy néma mélyebb levegőt. - A nagynénje felismert és egy vacsoránál csinált jelenetet, számon kérve rajtam, hogy a szüleim, az ő életét is tönkre tették.. Quinn meg... Ezt követően kirakott mint macskát szarni. Mondván hazudtam, legalább neki elmondhattam volna, hogy ki vagyok. Csak arról mindenki megfelejtkezik, hogy okkal szakítottam meg a kapcsolódási pontokat a szüleimmel... - hallgatok egy kicsit - Ez általában senkit nem érdekel. - vállat vonok. Ez van... -Ez volt a sokadik... Nagyon sokadik ilyen eset. Nekem meg elegem lett. Akkor mindenki lássa előre, kivel van dolga. Ráadásul ebből a legutóbbiból még majdnem lett is valami komolyabb... - Az nem említem meg, hogy voltaképp annyira össze balhéztunk. hogy Quinn megfenyegetett, hogy botrányt csinál, én meg ezt azzal az egyetlen egy lépéssel tudtam kivédeni, hogy cselekedetre váltottam a tervezgetést. Így is meg lett a visszhangja az úságban, de szerencsére olyasmi amit az embereknek van esélyük elfeledni... Aztán elgondolkozom, hogy valójában azért többről van szó, mint mások megítélése, vagy vér és rosszhírnév... - Önálló személy akarok lenni, nem egy név általi identitás, vagy státusz... de ha folyton vissza ránt az, hogy ja hogy ennek meg ennek a kölyke vagy? Akkor inkább mégsem kérünk belőled! akkor ezt elég nehéz kivitelezni. - sokkkkkal többet pofázok mint kellene, de tény, az egyetlen személy akinek ezekről beszéltem, az Rennes tanárnő volt, az is egy vállalhatatlan állapotban esett meg... - Nem vagyok szent. Több titkot őrzök, mint kellene. Mert épp véletlen ott voltam, épp hallottam, épp én voltam kéznél, stb. - azt nem teszem hozzám hogy van közöttük olyan ami miatt simán le lehetne csukni.. Akarva akaratlanul a vállamon a hegemet piszkálom meg. - És nehezemre esik különbséget tenni jó és rossz között is... Hiszen ha valaki egész életében egy szar alak volt, de nagy ritkán mégis csinál valami kiemelkedőt, és ha valaki egész életében a jóért harcol, de időnként totális elvtelenségeket cselekszik... akkor nincs is akkora különbség közöttük. Vagy ha mégis, akkor mégis mi az? Mi különbözteti meg őket és mi alapján dől el, hogy ki a rossz és ki a jó?.... - látszik rajtam a totális dilemma a kérdéskörrel kapcsolatban. És ha Tim ismeri a Martimorok hírét, és apránként kap szeletet a jellememből, talán nem nehéz neki össze raknia, hogy miért ez a bizonytalan állapot.. - Amikor olyan személyeknek, vagy élőlényeknek látod egy emberi arcát, akiről hírből nem feltételeznéd, hogy van ilyenjük és közben pont, hogy áhítod ezt a fajta emberséget... akkor az, azt hiszem össze tud zavarni. - zárom le a gondolatot csendesen. Nem vagyok szomorú, sem hasonló depresszív állapotban. Tekintetem vissza talál Timhez ezúttal nem vándorol beszéd közben semerre, őrá figyelek.
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-10-09, 22:29
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem áll szándékában fenyegetni, vagy ijesztgetni, csupán tudni akarja a dolgokat, és a lehető legközelebb akarja tudni magát az információhoz, és annak hordozójához, mintha a srácon még érezhetné az édesanyja illatát.. egyszerűen csak tudni akar mindent, ez váltja ki ezt a szoros jelenlétet, ami nem tart sokáig, és nemsokára nem annyira távol foglal helyet az asztalon, a fiú előtt. De tény, rátapadva már igazán nincs. Sármos kis valójával lógázza a lábát, miközben kérdezget, és ahogy meghallja Cody válaszát, finom mosoly jelenik meg a szája sarkában, de nem a megszokott sunyi, vagy sármos mosoly, hanem valami furcsa belső béke tükröződése ez. Nem is figyel a körülményekre, az várható volt, inkább lehunyja a szemeit, és maga elé idézi az édesanyja, meg a család illatát, és hallgatja közben a srác szavait. Persze, hogy okos, hiszen az ő anyja, és persze, hogy hasonlít rá. Valahogy mégis büszke erre. Ami meg a levelet illeti, magára is büszke. Nem idézi fel az elszakadást, most a szép emlékeket hozza elő, aztán összeráncolja a szemöldökét, és lassan bólint. - Óvatos, mint mindig. Egy ilyen telepen gondolom nem sok jóra számíthat. - húzza el a száját kissé, mint aki maga is attól tart, hogy egyszer bekerül. Bár a családegyesítésnek ez is egy módja. A pár hónapra felcsillannak a szemei, mint a kisgyereknek karácsonykor. - Pár hónap? Pontos dátumot tudsz? És.. apám? - teszi fel most ő is a kérdést, bár félő, hogy Cody erről még semmit nem tud. De egy kérdéskört csak megér. Amikor azonban a srác elkezd ott hebegni meg habogni, meg magyarázkodni, akkor erősen figyelmez rá. Amikor meg végre kinyögi, hogy mizu, akkor megjelenik az a sunyi, sármos vigyor, és egy laza előrehajolással kap egy kis boxolást az egyik vállába. - Áhh, két dolog. A családom rengeteget seftelt a tieddel, esélyesen a jó magaviselet miatt volt olyan távolságtartó. Ha azonban mégis van valami köze a családodnak a dolgokhoz, az nem a Te sarad. Elég sokat tudok róla, Cody. - támaszkodik meg, előrehajolva, a két kezén maga mellett, így kissé megint belemászva a srác aurájába, és ha az engedi, belenézve annak szemeibe. - Nem sok közöd van a saját családodhoz, még a nevüket se viseled. Ártatlanabb vagy, mint a ma született bárány. Miért vezekelsz hát mások vétkeiért? - kérdezi egészen egyszerű, tárgyilagos, hideg és száraz hangon.
Mit mondhatnék, a helyzet feloldásának szántam, hogy megemlítem az édesanyját, a fene gondolta, hogy Tim így reagálja le... Mármint... ÍGY!... Fogalmam sincs hogy ezt most megfélemlítésnek, vagy valami egyébnek szánta-e. Az agyam azt hiszem egy rövid időre kiesett a seggemen. Hál égnek ez a fejemre nem ül ki... minden más cserébe igen. Ehemm... hát.. így se flörtöltem még senkivel azt hiszem. Azért amikor kikapja a mellényzsebemből a borítékot, nem tudok nem nyelni egyet. Azt hiszem a levegőm is bent reked egy rövid pillanatra.. Nem nem azért mert júj de ijesztő lenne. Ettől számomra kicsit komplikáltabb a helyzet. De szerencsére, csupa olyasmi történik, ami kipukkasztja a nem létező kis buborékomat. És mondjuk segít a lényegre koncentrálni. Ehhez jócskán hozzá járul, hogy nincs rám tapadva, hanem vissza ült az asztalra. Kibuggyannak belőle a kérdések. Nekem pedig minden köd eltűnik a szememből. - Hasonlít rád. Bár neki egy kicsit vadabb az ábrázata... De előnyösen. - közlöm csendesen a marhára egyértelműt. Mégis csak az édesanyjáról van szó. - Kicsit le van fogyva, de ahogy néztem az étkezéseket, nincs senki éheztetve. - az kéne még! Éhező farkasok hada... - És.. állítása szerint megőszült a sok idiótától bent. - alapvetően, amint oldódott némiképp Tim anyja, egészen kellemes társaság volt. Bár igencsak fenntartásokkal kezelt. - Megismert. Vagyis.. a nevemet, ahogy még páran. Nem igazán örült nekem. Megijedt... Aztán amint lehetőség adódott rá, magyarázatot adtam miért vagyok ott. - igyekszem a részleteket is felidézni. - Édesanyád.. nagyon óvatos. És meglehetősen intelligens. - megeresztek egy kis mosolyt. - Már várta.. mindazt, amit a borítékban talált tőled. - fogalmam sincs azóta sem mi volt benne, és azt sem tudom, mit kapott Tim. Látványosan azon kívül, hogy a boríték kicsit viseletes, érintetlen az a rész, ahol le lett zárva. Elszakítom a tekintetemet Timről, és inkább olyan pont látványát keresem meg, ami nem szorítja ki a lényeget a fejemből. - Egészen jó állapotban volt a többiekhez képest. Nem voltak rajta durva sérülések, vagy látványos hegek. - aztán kimondom, talán az egésznek a lényegi részét. - Pár hónap múlva, még nem határoztak pontosan, lesz egy tárgyalás. Ahol ha minden jól megy, jó magaviseletért elengedik. - remélhetőleg valóban nem csak a szabad láb és a fia kedvéért tartja odabent ezt a normális szerepet, hanem valóban, ha kikerül is épp ilyen lesz. - Nekem nem mondta el, hogy mi történt. Rólad kérdezett főleg, meg anyámékról... Meg édesapádról. - megköszörülöm a torkomat. És hirtelen rám zuhan, amit akkor is éreztem. Tekintetem visszatalál a fiúra - Tim én.. Nem tudom, hogy a szüleimnek mennyi köze volt ehhez az egészhez, miért tartott tőlem édesanyád... de.. - elhallgatok és már majdnem nem tudom állni az esetleges tekintetet. Érezhetően mélységesen mély bűntudat van bennem minden iránt amit a szüleim valaha elrontottak. Holott.. Az ég világon semmi közöm hozzá. - Ha közük van a családod szétszakadásához... Kérlek, ne haragudj rám!~ lesz-e valaha, hogy nem fogok helyettük tönkre tett családok megmaradt csonkjaitól bocsánatért esdekelni..? Az illumináltságomnak hála az érzelmeim olyanok mint a hullámvasút. Bár annyira drasztikus kilengései még nincsenek, ahhoz már eleget hatott a józanítóm. De nem ártana aludnom rá majd. A kijelentkezéses dolgot pillanatra el is felejtem lereagálni..
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-09-27, 17:22
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Békésen nézi lehunyt szemmel a plafont, és amikor hallja, hogy a srác egyébként iszonyodik az erőszaktól, akkor somolyog. Egyrészt, mert úgy fest, meg tudja magát védeni, tehát annyira mégsem irtózik tőle,másfelől meg elképzelte, ahogy szép szavakkal próbál meggyőzni valami nagy és vérengző dolgot. De szerencsére nem lovalja bele magát, mert az előbbi történik bebizonyítja, hogy nincs semmi gond vagy probléma, mert ha kell, Cody meg tudja magát védeni, ezért nem kell miatta ténylegesen, komolyan aggódnia. Aztán jön az a mondat, és Tim izmai hirtelen feszülnek meg. Olyan közel állapodik meg Codyhoz, ami már kifejezetten sérti a másik mindenféle szféráját. Tim érzékeli, hogy Cody mintha akarna tőle valami többet, vagy csak simán nagyon bejönne neki, de ebben nem talál sok újat, továbbá most van valami, ami sokkal fontosabb, mert erre sokkal régebb óta vár. Ahogy meghallja, hol is van az a bizonyos papiros, a keze szinte azonnal mozdul, és egy határozott, már már tolvaji pontossággal bíró mozdulattal hatol be a srác mellényzsebébe és rántja ki onnan a papírt, majd ahogy jött, el is illan, pontosabban felül Codyval szemben az asztalra, lábait lelógatva, még így is egészen közel a sráchoz. Amikor hallja a további szavakat, megvillannak a szemei. - És mit mondott még? Milyen volt? Hogy nézett ki? Mesélj el mindent! Itt most kettesben vagyunk és ilyenkor senki nem zavar, és nem zavarhat minket. - kérdezi és mondja a papírral a kezében, amivel tétovázik. Majd megnézi,ha a srác nincs itt,most inkább tőle akarja hallani a dolgokat, mindent akar hallani. - Miért van ott, és meddig? Mit tudtál meg? És ami a kijelentkezést illeti.. akkor nem mész többet vissza oda? Bár ez valahol érthető.. - mint ahogy az is, hogy a szíve hevesen ver, látni a mellkasán, meg az erei is mintha kissé kidagadnának, de semmi extra, amúgy is erőseb a szíve. Csak most felpörgette ez a dolog.
Oldásképpen megjegyzem - Majd kerítünk valami mást.~ mármint aminek számolhatjuk az eredményeit. De ha mégse esne meg az sem baj. Tény, nem szeretnék újra bele lépni. Noha ettől függetlenül sajnos még elő fordulhat. Ez ilyen. Ha ismernénk egymást is tuti lenne, érzékenyebb téma. Szemeimet rajta pihentetem. Ugyan hol másutt? Bár szerencsére a homlokomra semmi nem kerül konkrét kiírásra szavak nélkül sem. A szavaimra csak megköszörülöm a torkomat és lefojtott vigyor elevenedik a képemen. Csak hogy valamit csináljak a kezemmel a paklit kezdem kevergetni, de minden valódi cél nélkül. - Nem.. Szégyenükre... vagy épp az ott tartózkodók szerencséjére, az ottani dokik nem igazán értenek ehhez a tudományághoz. - és valóban. Ez, mint ahogy az bebizonyosodott, és ahogy eddig is tudatában voltam, ezzel nem csak gyógyítani lehet.... - Ha hiszed ha nem, bár örülök, hogy az életösztöneim még működnek, nem szeretek erőszakhoz folyamodni. Iszonyom van tőle. - ó meg még mennyi minden mástól! Megejtek egy mosolyfélét, aztán tálalom azt a bizonyos információt és a hirtelen helyzetváltás nem kicsit meglep. Esélyem sincs bár nem is volt bennem a késztetés, hogy a pálcám után kapkodjak. Nem hiszem... vagy legalábbis remélem, nincs szándékában szétszedni... A bazinagy, kerek... vagyis gömbölyű Csillag ellenére sem, ami a Hold. A hirtelen közelségre bent reked a levegőm és hála az illumináltságomnak tökéletesen elveszek a tekintetében, meg ebben az egész szituációban. Félre értés ne essék, nincs szándékomban nekem az ég világon semmit sem eltitkolni, de kúrvára máshol járok, és ez a testbeszéd nekem most minden, csak épp nem fenyegető.. Elmémben felsejlik egy pár sor, amit még jó hogy hangosan nem mondok ki, mert valójában, nincs ekkora tornya az egésznek, mint azt a spontán felötlött költemény prezentálná... Memorizálom és ennyi. Aztán tartva azt a rohadt szemkontaktust halkan válaszolok neki immáron sajnos nagyon is jól olvasható kifejezéssel a fejemen... és mikor a gondolat megfogalmazódik bennem, akkor jön mellé még más is. Mégpedig, hogy tudatosul mekkora ribanc vagyok... újra... valahol jó érzés ezzel tisztába lenni és ilyenek miatt nem csalódni magamban... de azért na! - A mellényzsebemben van. - kicsit magasabb hangon sikerül közölnöm, mint szerettem volna. Kezeim egyébként a pakli kártyával együtt a hasunk közé szorultak. A szívemet pedig megugrani érzem.. - Édesanyád, megkért, hogy ne üzenjek neked, hogy vissza értem, és erről is csak akkor ejtsek szót, ha személyesen találkozom veled... - tartok egy apró szünetet. Épp csak egy fojtott lélegzetvételnyit. - Az elmúlt egy hétben, nem nagyon találtalak. Meg én is kevesebbet voltam most a suliban. Jó pár dolgot el kellett intéznem újra, a kijelentkezéssel kapcsolatban.. - mondom csendesen. És azt hiszem valahol nagyon mélyen sejtem, hogy holnap... vagyis ma, miután vissza talált az agyam, fel fogom keresni egy bocsánatkéréssel.
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-09-24, 15:05
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Valahol megnyugtatja, amikor Codyban végre tudatosul, hogy telihold van és végigjött a birtokon, egy vérlény támadás nélkül. Ami pedig az ő pontját illeti, azaz az ő ütését, sajnos csak magát hibáztathatja, amiért a másikat ilyen veszélybe sodorta. - Ne tornázzuk feljebb az eredményeket, ha lehet. - morogja még oda, majd a fiú szavaira meg mesélésére elvigyorodik, és elégedetten bólint egyet a végére, miközben felveszi ezt a kényelmes pózt, amiben eddig volt, és amivel kifejezi, hogy teljes mértékben biztonságban érzi magát. És tudatában van annak, hogy szép. - Mondtam, hogy nem lesz ebből gond. Első látásra talpraesett gyereknek tűntél, akinek ezek a dolgok nem okoznak nagy fejtörést. Remélem a benti ápolótársaid sem tanulták el ezt a zseniális módszert.. meg más farkason nem fogod alkalmazni. - sandít le kifejezetten sunyi, sejtelmes és sokat sejtető pillantással a szavai végén, aztán csak nézi tovább a plafont lehunyt szemmel. Igen. Így. Mélyen szívja be a levegőt, egyenletesen, és valahol még el is képzeli a jelenetet, amikor olyan mondat hagyja el a srác száját, ami valóban megpecsételi az este kimenetelét, Tim ugyanis hirtelen vált át komolyba, és lendületből találja magát szembe Cody Tim arcával és fürkésző tekintetével, ami csak pár centire van az ő arcától. A fene se gondolta, hogy ilyen gyors a fiú. - Hova tetted? - szinte leheli a szavakat, miközben méybarna szemeit a fiú tekintetébe fúrja. És nem elég, hogy a srác gyors, esélyesen eltolt egy asztalt is,mert jelenleg Cody előtt áll, közvetlenül, két kezével Cody feje mellett támaszkodva, két oldalról, a szék háttámláján, mellkasa majdnem a fiú mellkasán pihen. Miniméterek választják el.
Mikor mondja, hogy nem sokkal maradtam le, ekkor tudatosul, hogy volt egy bazinagy fényes csillag az égen... ami voltaképp a Hold volt.. És látszik, hogy most tudatosul bennem, hogy én így jöttem végig a birtokon. Gratulálva biccentek magamnak a félig öngyilkos akcióért aztán beáll nála is a hangulatváltás, és tudom, hogy józanul elképzelhetően a pálcám felé moccant volna a kezem a megéltek miatt, de most a reflexeim és úgy minden hála az égnek nem ösztönöznek ilyesmire. Helyette viszont érzékelem, hogy én is bele tenyereltem valamibe nagyon. A mondatára csak egy szűk, de őszinte mosoly jön az arcomra. Aztán érzékelem ahogy vívódik. Végül a következő megszólalására már szórakozottan prüszkölök magam is, csak ez részemről egy nevetésféle akart lenni. Mielőtt azonban valóban hosszúra nyúlna az a pillanat, nyelek egyet és oldásképp egy vigyorral vállba boxolom, direktbe olyan picsás mozdulattal, nulla erővel. - Egy egy.~ gondolok arra, hogy mindkettőnknek pár pillanat alatt sikerült akaratlanul a másikba lépnie. - Amúgy... tény, hogy ijesztő volt, de örömmel konstatálom, hogy az apukuntúrás pontok... - zavartan pislogok egyet, majd újra neki futok - a-ku-punk-tú-rás pontok! - szótagolom el sikeresen - Mindenkinél ugyanott vannak. Akárki vagy akármi legyen is az illető. - Timre nézek némiképp bocsánatkérően, igen még én kérek elnézést, hogy majdnem megfojtottak. - A máj pontját találtam telibe egy pajzsbűbájjal.. Akkor engedett el... Szegény utána egy hétig epét hányt... -mondom kissé feszengve majd gyorsan hozzá toldom - De... azóta megoldódott a májkárosodása amivel előtte évek óta szenvedett. - zavartan Timre sandítok - Mindenesetre, az tuti, hogy ezt a módszert nem veszem fel az általános kezelések listájára... - igen, ezt azért osztottam meg vele, hogy ne legyen akkora bűntudata, meg, hogy biztosítsam, bár veszélyes küldetés volt, de nem lett ennél nagyobb baj, és nekem ennyi elég. Aztán vissza gondolva Quinnre már nem is értem min akadt fenn a jókedvem... Végül szórakozottan folytatom igaz totálisan máshonnan - És.. édesanyádhoz eljuttattam a borítékot. Adott egyet ő is. - valami azt súgja, hogy ez véget fog vetni annak a hangulatnak ami eddig uralkodott, de már vissza nem fogom és nem akarom szívni. Amúgy is már egy hét eltelt, hogy vissza jöttem.
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-09-22, 22:24
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Kacéran nyújtózik is egyet, amikor a másik bőréről van szó, és kiropogtatja a tagjait. - Nem sokkal maradtál le róla. - mondja, miközben kicsit megfeszíti az izmait, majd elengedi őket. Amikor érzékeli, hogy nem valami könnyűvérű nőcske vagy srác kapta el, hanem valaki a telepről, akkor erősen megremeg a keze, és idegesen pattan fel ültéből, és a szemei sárgán villannak, ahogy vicsorog egy sort, szigorúan elfordulva. Hiába született farkas, mégiscsak itt az a fránya telihold a nyakunkon, és ilyenkor ezek az érzelmi hullámok el-el indítják az átváltozását, legalábbis részben. A benne szunnyadó farkas elő akar törni mire csak prüszköl egy sort, végül megrázza magát, és finoman kihúzva magát áll meg ismét Cody előtt. - Örülök, hogy nem esett komolyabb bajod. - nyög ki végül ennyit, és érződik rajta, hogy valami különös belső harcot vív, hogy tényleg el kellett-e oda küldenie, így, védtelenül. Aztán végül leül mellé, és ahogy a tekintetét keresi a srác, egész hamar meg is találhatja, végül aztán megrázza a fejét, ide-oda ingatva, és a kezeit összefonja a tarkóján, lábait kinyújtja előre, és lazán hátradől, felnézve a plafonra, lehunyt szemekkel. - Nehéz elfelejteni, ha a bénázásom felidézi. - vigyorodik el ő is, majd lepislog a srácra, pontosabban oldalra pislog, és reméli, hogy nem fog nagyon beállni hirtelenjében a hangulat, ahogy egymással szemeznek.
Tim nem érezhet rajtam semmit. Vagyis... olyan nagyon közvetlen lenyomatot nem hoztam magammal. Nem is tudtam volna, ma este ugyanis tiszta maradtam. Csak táncoltunk és buliztunk. Ennélfogva elég sok mindent magammal hozhattam. Rozmaringos és egyéb cigaretta füstök, halvány égetett szesz, de ráadásul az is alig, nincs úgy masszívan a bőrömbe ivódva és a képem se bűzlik tőle... Ami arra engedhet következtetni, hogy egyébként nem ittam sokat... Sőt... Megsejtheti, hogy mivel nem hoztam magammal senki konkrétat, ez valami régebbi dolog. A kijelentésére, miszerint hátast dobnék a másik bőrétől szélesre húzódik a vigyorom és halkan felröhögök, majd komolyan bólintok egyet. - Azt meghiszem! - aztán a gondolat folytatására pislogok fel rá párat kérdőn, végül leesik mire gondol. - Nem, nem mondhatnám, hogy vissza riadok a vadabb dolgoktól, de ez sajnos kicsit még nekem is sok volt... - tűzöm hozzá kelletlenül, halványan bent tartott levegővel. - Ez.. még a telepen történt. - vállat vonok, mintha nem lenne nagy ügy, de nyelek egyet, ami arról tanúskodik, hogy azért ott helyben akkor bizony gatyát kellett cserélnem. És a hangomban is van valami, ami egyértelműsíti, hogy az ég világon semmiféle olyan felhangja nem volt a dolognak... -Munkahelyi kockázat. - próbálom elütni az élét a dolognak, még ha elég sután is. Voltaképp már valóban nem több annál. Aztán még bele is trafál mindenbe, nekem meg megzuhan a hangulatom, de mikor barátilag vigasztalni próbál és még bocsánatot is kér, egy kissé megilletődötten felröhögök. Nem tudok mást. Végül rálegyintek. - Oda se neki! Voltaképp már rég el kellett volna felejtenem azt a péniszpumpát. - közlöm szertelenül és minden zavarom és össze zavarodottságomon keresztül megejtek egy mosolyt Timnek, hogy amúgy értékelem a gesztusát... Noha tekintetem a lábamon pihenő kezén időzik, aztán felnézek rá és a tekintetét keresem, csak úgy...
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-09-22, 21:33
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Maga sem tudja, mi ennyire szórakoztató Cody zavarában, éppen ezért egy laza mozdulattal terem előtte, és ahogy látja, hogy egyre inkább nem tud hova nézni, és egyre jobban zavarba jön, ő maga csak ártatlanul ül és pislog nagyokat. Amikor meglátja a fojtogatásos foltokat akkor felszalad a szemöldöke, és finoman beleszagol a levegőbe - amiből Cody annyit észlelhet, hogy Tim finoman megszaglássza, hogy érezze, kivel volt a srác. Majd visszahúzza magát és kényelmesen hátradől, kezeit az asztalon nyugtatva, onnan nézve félrebiccentett fejjel a srácra. - Kösz. Kevesen mondták még. Ha látnád a másikat, főleg lehidalnál. Ha jól sejtem, ne riadsz vissza a vadabb dolgoktól. - aztán tart egy kis hatásszünetet. - Legalább is remélem, hogy az valami ilyesmi, és nem egy támadás. - ráncolja a szemöldökét, aztán ahogy látja, hogy Cody jókedve lefittyed, csak morrant valamit maga, és azzal a lendülettel húz egy széket a srác mellé, és már rajta is ül. - Basszus.. ne haragudj, nem akartam beletenyerelni semmibe. Nem direkt volt, leálltam. - mondja, miközben a srác térdére teszi a kezét, teljesen megerősítő, baráti gesztusnak szánva, bár kérdés, Cody jelen állapotában minek értelmezi, meg hogyan reagálja le a helyzetet. - Nem akartam így elrontani az esti hangulatod. Eddig elég jónak tűnt. - toldja még hozzá, miközben igen, a keze még mindig ott van, és a bűntudat meg erősen kezdi marni, mert semmi gonosz, vagy többlet gondolata nem volt, csak egy kicsit húzni akarta a srácot, és megviccelni, de úgy fest, teljes mértékben beletenyerelt valamibe, amibe nem kellett volna.
Arra hogy ne magyarázkodjak csak egy "ártatlan" vigyorkát ejtek meg, kezeimet feltartom és megvonom a vállaimat. Aztán elvesztem a fonalat, de masszívan. Azért arra, hogy lekapja a törülközőt, azért észbe kapok és sürgősen keresek valami... akármi mást amit nézhetek. De túl sok nyugtot nem hagy, mert hogy elém ül le. Mikor konstatálom, hogy van rajta alsónaci azért eléggé megkönnyebbülök és igyekszem vissza nyelni a gondolatot, hogy voltaképp egy tálca kellene már csak Tim alá... Felnézek rá a kérdésére és a totális zavar látszik rajtam, egy reszketeg mosollyal az egész mellé. Ahogy felnézek rá, ő meg szembe kerül velem, beláthat a nyakamban meglazult baboskendő alá valamennyire és bizony felfedezheti, hogy fojtáshoz hasonlatos nyomok vannak a torkomon. - Nem... Nem szükséges. - próbálom vissza nyerni a nem létező magabiztosságomat.- Tudod... jól áll a bőröd. - igen hölgyeim és uraim ez egy bók akart lenni. Méghozzá egy nagyon őszinte bók. Az utolsóra viszont lefittyed a mosoly a fejemről és leplezetlenül kezd elszivárogni a jókedvem, nem tudok egy pár pillanatig a szemébe nézni. Enyhén szólva is telibe talál és hirtelen nem is tudom megfogalmazni amit mondani akarok. Végül lévén valóban utálok magyarázkodni, megkeresem a tekintetét és halkan megjegyzem, minden büszkeség, vagy szégyenkezés nélkül. - Akadt.. pár ágy. De sosem jártam más klubbhelységekben. - félre billentem a fejemet, úgy nézek fel rá. És közben igyekszem kizárni Quinnt meg a hasonlókat. Hál égnek, ő heted év után, sosem aludt itt, szóval vele napközbenen kívül esélytelen lenne össze találkozni.
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-09-22, 20:46
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Érezhető, hogy Cody teljes mértékben még illuminált állapotban van, és valahol megmozdul egy enyhe aggodalom a srácban, amit nem tud hova tenni, de nem mond semmit sem és ki se mutatja jobban, mint az előző mondata. Ennyi volt, az érzelmeit nem szívesen tárja fel, főleg, hogy ez csak valami átsuhanó gondolat volt, és maga sem tudja, hogy azért, mert a srác hasznos neki, vagy esetleg kezd fontos lenni. Tény, hogy bírja, de részéről nem dimenzionálja túl a dolgokat. A szavakra, meg a válaszra csak somolyog egy sort, és lassan csóválja meg a fejét, és még el is neveti magát, ahogy Cody kezd elvörösödni. - Ne magyarázkodj, mert a pólóddal ellentétben, ez egyáltalán nem áll jól neked. - támaszkodik az asztalnak, majd ahogy lehúzza a tejet, és megkapja, hogy a nyaka még olyan, odasétál a hűtőhöz, mert annak tükröződik a felülete, és Codynak hátat fordítva megszemléli azt a tejfoltot, majd egy könnyed sétával a csaphoz megy, és kinyitja a csapot, majd friss hideg vízzel mossa meg az arcát, meg a nyakát, aztán letörli a törölközővel. Ahogy visszanéz, és látja, hogy a srác szemei kocsányon lógnak, egy félmosoly jelenik meg a szája szélén, majd el is tünteti onnan és közelebb lófrál a hugráshoz. - Szólj, ha zavar a megjelenésem. Ahogy elnézem, nem vagy valami jól.. felvegyek esetleg valamit? Ne aggódj, nem harapok. - kérdezi, majd egy könnyed mozdulattal felül az asztalra, a törölközőt az egyik széken hagyva, így immár egy szál sportnadrágban ücsörög, törökülésben Cody előtt, és a Mardekár fényeire csak kérdő szemekkel néz bele a srác szemeibe. - Csak nem ott is körbe akarsz udvarolni pár srácot? Nem hiszem, hogy osztatlan sikert aratnál.. és nem akarlak összekaparni. Vagy valaki ágyában fix helyed van, csak én maradtam le róla és eddig nem említetted? - kérdezi egy kissé lehalkított hangon, kezeit az ölében nyugtatva, kissé előredőlve.
Tim jól sejti, a józanító még nem fejtette ki a hatását ennek köszönhetően még hatása alatt állok az estének. És az, hogy eljutottam a kastélyig, valószínűleg annak a szerencsémnek köszönhető, ami miatt a nyári vonat balesetet egy karcolás nélkül megúsztam. Az más kérdés, hogy az idegrendszerem milyen állapotba került... Ugyanez a mázli tartott ki mellettem a telepen is, de az már egy másik sztori. Az első mondatát olyan tökéletesen félre értem, hogy öröm nézni. Lepillantok a trikóm feliratára, majd egy kajla mosollyal közlöm be, igazából poénnak szánva a választ. - Nem. Nem igazán, különben valószínűleg az illetőnél aludtam voln... aaááá! - és ekkor jön egy halk nyújtása a mondatnak, jelezvén, hogy sikerült értelmeznem a srác mire gondolt és pillanatra megül a zavar és oldalt is pillantok, beharapom a számat, mosolyom a fejemen marad végig, végül újra felveszem a szemkontaktust és kibököm... - Emm... ez.. ez a mondat, egy melegbárban, kicsit más értelmet nyer, mint amire valószínűleg te gondoltál... - a fejem mondhatni kigyullad. Nem magyarázkodtam még soha emiatt a trikóm miatt, egy köhintéssel hozzá teszem azért. - De leginkább vicc értéke van. Számomra mindenképp. - megvonom a vállamat. Egyébként valóban. Arra a "magamutogatásra" azonban egészen elbambulok... és bizony kiül az arcomra valami és marhára elfelejtem lereagálni.... úgy az ez után következő mindent. Cserébe végigcsodálom a srácot tetőtől talpig és sajnos minden az arcomra van írva. Említettem már, hogy még az este hatása alatt vagyok? Végül mielőtt instant szavalni kezdenék olyasmikről, hogy Tim jelenleg olyan mint egy csodálatos csendélet, amit nem lehet nem nézni és relaxálni rá, inkább vissza rántom az elmémet a jelenbe, ránézek a kirakott passziánszra és elgondolkozom, ezt ugyan mikor fejeztem be? Vissza nézek Timre. - A nyakad még olyan.. - mondom végül, akaratlanul nyelve egyet. Az utolsó mondata jutott még el az agyamig és szomorúságot imitálva lefittyed a szám. Egy ciccenő hangot össze kötök egy szomorú ó-val. - Pedig már kezdtem bele élni magamat, hogy végre láthatom a Mardekár híres zöld fényeit!
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-09-21, 22:19
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Látja, hogy ez az este elég görbére sikeredett a fiú számára, és eléggé nem lát ki a fejéből, de ez őt sosem zavarta abban, hogy másokat megzavarjon. Bár felmerül benne, hogyan jutott el egyáltalán idáig, hiszen mégiscsak telihold van, és ahogy figyeli a fiút, kezd egy kissé bizonytalan lenni abban, hogy ő pontosan tudja, milyen nap is van ma. Pontosabban milyen éjszaka. Az önfeledt pasziánszozás egészen azt sejteti, hogy Cody valahol egészen és teljesen máshol jár. - Azt látom, és lehet, hogy még más is rád férne. Remélem, nem találkoztál senki olyannal ma éjjel, aki komolyan venné a kiírásodat. - mondja, miközben felszalad az egyik szemöldöke, és csípőjét lazán nekitámasztja az egyik pultnak, és onnan figyeli a fiút. Amit visel, az tulajdonképpen egyenesen egy hatalmas tábla, arra vonatkozólag, hogy egye meg és támadja meg őt bármelyik elmebeteg. És az a baj, hogy van néhány harapott példány, akik nem rendelkeznek olyan kontrollal, mint Tim aki így született és így él kiskora óta. A tejes incidensre Tim egy laza kézmozdulattal válaszol, amivel letörli a száját, majd színpadias kézmozdulattal érdeklődik nonverbálisan arról,hogy maradt-e még valahol rajta tej. Azaz kérdőn néz Codyra, miközben széttárja a karjait, és kissé megforgatja, meg mozgatja a fejét meg a nyakát, hogy a srác mindent lásson. Utána pedig hagyja, hogy a srác befejezze a kört. - Azért remélem semmi fontosban nem zavartalak meg. - vigyorog, és ez a vigyor kissé vicsorrá fajul el, majd végül megrázza magát, iszik még egy jó pár kortyot, majd az üres dobozt egy kézzel összeroppantja és összegyűri, majd egy laza mozdulattal dobja ki a kukába. - Lehet jobb lesz, ha idővel én kísérlek fel, és ott mondom el a jelszót. - és azt senki se akarja megkérdezni, honnan tudja.. megvannak a forrásai meg a módszerei. Többet jobb,ha élő ember nem tud.
A Varjas távozásom elkövetkezett, a telepes kaland után, amivel még nem kerestem meg az illetékest, de nem felejtkeztem meg ám róla! Ahogy az is elkövetkezett, hogy ameddig nem találok tökéletes lakást, addig bizony visszajáró vendég leszek a kastélyba újra. A helyzet az, hogy az utolsó Aranyvarjús napom búcsú partija után vagyok. A hoppanálásom, Roxmorts mellé egész jól sikerült, csak egy vizes árkot kaptam telibe, szerencsére száraz volt... és még a csalánokat is megúsztam! A kastély felé tartó úton egészen kitisztult a fejem a jó levegőtől. Bár annyira sajna nem, hogy felfogjam, a telihold miatt a birtokon kószáló vérfarkasok és minden egyéb miatt jobban járnék, ha helyben megszállnék. Mondjuk a Szárnyas Vadkanban. Vagy igazából bárhol ahol nem kell végigmennem egy maximális veszélyfaktorú területen! De könnyed jókedvemet és bárgyú ittas állapotomat még ez sem tudja befolyásolni! Jelenleg kemény vagyok mint az út szélére fagyott kutyaszar! Bár direktbe nem keresem a bajt, nem alszom meg itt ott amott és a Fúria-fűzbe sem kötök bele, egyenesen a kastélyba megyek. A szokásos útvonalon a Hugra klubbhelysége felé, mikor azonban szembesülök vele, hogy jelszó váltás volt, lassan, hosszan, nyögve engedem ki a levegőmet... mint holmi dementor hörgést, aztán eloldalazok.... a konyha felé. Össze dobok magamnak valami józanító itókát, mert kezdem érezni, hogy ez bizony másnap ütne... Úgy egész nap. "Figyelem diákok! A doki kiütötte magát, szóval fellelhető lesz egész nap a gyengélkedő egyik ágyán!" Igazi hajléktalannak érzeném magamat, aki ittasan betámolyog egy kórházba, hogy melegedhessen az egyik rém kényelmetlen ágyon! Noha jobban bele gondolva... Jelenleg valóban hajléktalan vagyok. Nem mintha különösebben felzaklatna. Ha nem a kastélyban, akkor valószínűleg valamelyik Varjasnál aludnék. Vagy bárkinél akivel össze keveredhettem volna az este. A buli miatt, hagytam, hogy a srácok/csajok kihúzzák a szemeimet és tele csapják a fejemet, meg úgy a cuccomat csillámporral. Egyik kedvenc bőrsapkámmal a fejemen feszítek, nyakamban egy babos kendővel. Felül egy össze fércelt, kapucnis, bőr-farmer mellény van rajtam. Alulra egyszerű testhez álló fekete bőrnaci keult, kedvenc szegecselt övemmel, és punk tornacsukám... Bár a konyhába lépve, a sapi az egyik asztalon landol. A börtönkaland miatt kénytelen voltam újfent levágatni a hajamat, úgyhogy most sörényemtől megfosztott ábrázatom fogadhatja a manókat, némi konfettivel megküldve. A józanítómat lenyelve, az egyik székre teszem le magamat hanyagul, cipőimet is lerúgva. A mellény alatt egyik kedvenc fekete trikóm van azzal a találó mondattal, miszerint; "Eat me!". Jobb dolgom híján, egy pakli kártyával passziánszozni kezdek. Már majdnem a végén vagyok a meccsnek, amikor valaki belép a konyhaajtón én pedig követem az illető útját, mozdulatait és... úgy... mindent.. Már úgy menet közben kiül a fejemre valami mosolyféle. A kérdésére csak szélesebbre húzódik. - De. Jól jönne. Nem tudsz egyet véletlenül? - kérdem kiskutyaszemeket meresztve rá, aztán vissza nézek a kipakolt lapokra és újabb össze tartozó lapokat felfedezve, rendezek rajtuk egyet. Majd mégis vissza talál a tekintetem a srácra, nem tehetek róla, még lazák a határok.. és a lehető legártatlanabb arccal jegyzem meg, imitálva egy apró prezentáló kézmozdulatot a mondanandómhoz. - Egy kicsi még maradt a szád szélén.~ Majd minden zavar nélkül újra a lapoké a figyelmem és a következő áttekintés után helyére teszem az utolsó lapot is és... KÉSZ IS VAN!
Tárgy: Re: A holdfény sármos arca 2018-09-18, 22:09
Tim & Cody
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem, egyáltalán nem egyszerűek ezek a teliholdak, akkor sem, hogyha az ember született vérfarkas. Akkor is ki kell menni az erdőbe, és bár tudatánál van, az átváltozást nem tudja megkerülni. A mai éjszaka is ilyen volt, de úgy fest,hogy lassan kezd véget érni, és már úrrá tud lenni emberi testén is. Sose értette azokat a farkasokat, akik szívesebben mozognak farkasként, és azt tekintik elsődlegesnek. Neki teljesen megfelel, hogy emberként létezzen. Miután végigrohanta a rengeteget, és néhány másik vérfarkasba is belebotlott, egészen biztos benne, hogy legalább az egyik harapott társa volt. Nem volt vele kedves, és eléggé egymásnak is estek, de szerencsére Timen csak néhány kisebb harapás és karmolás van, semmi komolyabb. Persze ez, meg a sok sár és kosz, ami ráragadt a hempergés és a vad vágta közben arra sarkallja, hogy lezuhanyozzon, amint sikerül visszanyernie sármos, emberi külsejét. De az éjszaka megéhezett, egy nagy pohár tejre biztosan. Éppen ezért, egy kisebb törölközővel a kezében, amivel a haját törölgeti, leslattyog a Konyhába, természetesen félmeztelenül, csak nadrág van rajta, és a lábára se húzott semmit. Mezítláb és meztelen felsőtesttel csattog be a konyhába, törölközőjével a fejét szárítva, odasétál a hűtőhöz, kivesz belőle egy dobozos tejet, és azzal a laza mozdulattal tépi fel a tetejét, hogy inni tudjon belőle, csak úgy, a dobozból. Ismerős illat csapja meg közben az orrát, de nem zavartatja magát, egy jó pár nagy korty tej után, ami kissé ki is ömlik, és végigcsurog a torkán, csak azután keresi meg tekintetével Codyt, aki mindennek szemtanúja esélyesen, és rákacsint. - Csak nem jelszó kéne? - dob be egy sármos mosolyt, miközben törölközőjét ledobja az egyik székre, nekitámaszkodik a pultnak, és kezében továbbra is tartja a tejes dobozt.
