2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: VMS - A fokvárosi sajtótájékoztató és szállásfoglalás 2018-09-03, 17:51
First topic message reminder :
***
Szerző
Üzenet
Sidney Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: VMS - A fokvárosi sajtótájékoztató és szállásfoglalás 2018-09-05, 10:57
Az edzés & Sidney
Már utaztam repülőn nem is egyszer, így nem érint rosszul ezúttal sem a dolog. Ha ereklyevadász vagy sokféle közlekedési módot kell ismerned, mert akadnak olyan helyek a világban, ahol a mágia korlátozott, vagy épp szinte teljesen nincs jelen, így lehetetlenség odahoppanálni, főleg ha előtte még csak nem is jártál ott. Persze sejtem, hogy akadnak bőven, akik nem kedvelik ezt a megoldást, de reméljük, hogy a dokink nem lesz megint rosszul, mert nem vet majd jó fényt a csapatra, ha pont az, akinek elvileg rendbe kell hozni minket, ha gond van, leszállás után kidobja az újságírók elé az ebédje nagy részét, vagy a reggelijét is. Az úton akárki mellé is ülök, vélhetően ez olyan valaki lesz, akit ismerek, Daniel, netán Chris, biztos hogy nem beszélgetek sokat. Hallgatok maximum, ha a mellettem ülő sokat fecseg, néha reagálok is, de ennyi. Feszült vagyok ez jól érződik, ahogyan talán a többség, kivéve persze Danielt, aki biztosan nem, hiszen nem igazán szokott az lenni, talán nem is tud, kivéve, ha Graysonról van szó. A gépről már a mezben lépek le, valahol az elsők között az edző után, de nem tolakszom, ha valaki kifejezetten mögötte akarna lépkedni. De így is jól látom rajta a feszültséget és persze rendesen meglep a francia csapat és nem tagadom az egyik ezüst hajú kellően magas fickón meg is akad a pillantásom. Kell néhány másodperc mire sikerül újra előrefelé néznem. Igen Stansson pont erről beszélt, ezért is egyeztettem vele azóta a bájital ügyében. Még mindig nem biztos, hogy használni fogom, na de egy ilyen jelenet láttán egyre nagyobb az esélye. - Mindenki meg van. - válaszolok, pedig tudom, hogy nem nekem szól a kérdés, de talán elkapom egy pillanatra a pillantását, hogy lássam mennyire lehet feszült a rá váró kérdések miatt. Valószínűleg úgyis azzal indítanak majd, hogy őt faggatják ki milyen alapon viszi az angol csapatot és megy a sajátjai ellen... Ha mi kapunk kérdést, jó eséllyel csak ezek után lesz és gondolom inkább az ismertebbeket faggatják majd ki, mint a kis élsportolónk. Nekem bár a családom neve világhírű, de őszintén nem szívesen válaszolnék kötekedő kérdésekre, ha nem muszáj. Fotómodell típus se vagyok, úgyhogy még a fényképeken is inkább a komoly arcomat villantom meg, itt most amúgy se hiszem, hogy különösebben pózolni kellene, vagy széles vigyorral indítani a képeken.
Tárgy: Re: VMS - A fokvárosi sajtótájékoztató és szállásfoglalás 2018-09-04, 20:05
to: the team
A bizonyos első napi páros verseny után sem beszéltem sokkal többet a társaimmal, mint előtte. Codyval azért kénytelen vagyok normális viszonyban lenni, mert tud az állapotomról, és mert felajánlotta a vérét, amivel jól járok. A dadogós fiúval azóta se beszéltem, de más sem kereste a társaságomat, én meg végképp nem vetődök senkire. Sidney volt az egyetlen, akibe egyszer véletlenül belebotlottam, és beszéltem. Az edzőtábor után elindultunk Afrikába, a verseny helyszínére. Megint repültünk, ami semmivel sem volt kellemesebb, mint az előző. Rájöttem, hogy nem igazán jönnek be a mugli közlekedési módok, teljesen bezárva érzem magam, és az energiáimat sehogy sem tudom levezetni. Még a szokásosnál is sötétebb kedvvel rángatom magamra az új mezt, és lépek ki átöltözés után. Elveszem a függőt, a nyakamba akasztom, majd megállok leghátul. Jobb is, ha nem engem látnak majd meg elsőnek, mikor leszállunk, vannak itt nálam lelkesebb csapattagok is. Lesétálunk, az edző kérdésére csak bólintás a válasz, bár a hangjából ítélve részben költői lehet, ugyanakkor van valami baja. Kíváncsi lennék, milyen érzés visszatérni a szülőhazájába, de arckifejezéséből ítélve nem örömmel van itt, vagy más bántja. Nem töprengek ezen tovább, különösen, hogy meglátom, mifélék alkotják az egyik válogatottat. Vélák. Egy csomó van a Roxfortban is, hányingert kapok tőlük, olyan beképzelt az összes, ezek még náluk is rosszabbnak tűnnek. Megvető arckifejezéssel mérem őket végig, majd az edző hangját és az utasítást hallom. Elfojtok egy gúnyos mosolyt a hozzáfűzött megjegyzésre, gondolom egy-két lány alig várja, hogy magáról beszélhessen.
Armand Stansson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: VMS - A fokvárosi sajtótájékoztató és szállásfoglalás 2018-09-03, 17:52
Az első meccs előtti napon
A magánrepülő begördül Fokváros repterére, és egy olyan leszállópályát kap, ahova csakis a világversenyre érkező csapatok lehetik le a gépeiket. Az ezdő még a fedélzeten kiosztja a rövidujjú, sponzori emlémákkal felmatricázott mezeket, amiben a sajóttájékoztatón kell résztvenniük, hiszen ezzel indul majd a buli. A csomagokat persze addig félre kell tenni, és majd különbusz viszi el őket a szállodába, de most komoly médiafigyelem kíséri azt az országot, amelyet az örökdöntős Stansson visz a hátán. A repülőn két szakasz van fallal elválasztva, mint az elsőosztály, és a másodosztály, így a különböző nemű csapattagok kényelmesen át tudnak öltözni. Stansson az egyik fülkéből lép elő, rajta már eleve ez a mez van, noha ő nem játékos, de szolidarít annyira a csapattal, hogy nem öltönyben feszít, holott az alakján igencsak jól állna. A nyakában csüngő mágneskártyához hasonlóan osztogatja mindenkinek a függőjét, amin már a versenyzők képe is szerepel. Elindul lefelé a lépcsőn, amikor már mindenki vállalható állapotban van. A lépcső alján ott a pulpitus, mögötte pedig a rengeteg szék, amin megannyi újságíró készíti elő a mikrofonokat. - Mindenki megvan? – Kérdezi még szórakozottan hátra, de egyértelmű, hogy valami feszültség bújkál a hangjában. Meglehet, hogy arról van szó, hogy tényleg árulóként kezelik, hogy dél-afrikaiként mégsem a hazai csapatot edzi. Ám mintha a pillantása egy másik csapatra vetülne, akik éppen túl vannak a sajtótájékoztatón, de karbafont kézzel várakoznak, mintha eleve az angol csapatot akarnák megnézni maguknak. A mezükből könnyen kitalálható, a franciák azok, de hogy még pocsékabb legyen a helyzet, mindenkinek ezüstösen fénylik a haja, egytől-egyig született vélákról van szó, csak most a pályán kívül biztosan kaptak valami árnyékoló mágiát, hogy ne legyen mindenkinek minimum kangörcse miattuk. Vezetőjük egy magas, nyúlánk , nem kis gúnnyal az ajkain. Stansson végül elszakítja róla a pillantását, de benne van a levegőben, hogy a csaj nagyon kiverte nála már korábban a biztosítékot. – Menjetek oda, de elsőre csak képet készülnek, akkor válaszoltok, ha név szerint nektek szól a kérdés. – Járatja végig a tekintete az egózós Lizzyn, a magamutogató Gillyn, na és persze Ginán, akinek sosem áll be a szája.