VMS - Az izlandi edzőtáborban

Őszintén örülök, hogy vége az edzésnek. Nem éppen vagyok ma a legjobb formámban és csendesebb is vagyok az átlagosnál. Általában, ha Fifivel töltöm az időmet rengeteget pofázok neki, de most, hogy nincs itt kissé nehézkes a dolgom. Nincs, aki ellazítson és megnyugtasson, ha baj van. Habár Cody itt van, aki mellett mindig sikerül elengednem magam, de már hónapok óta nem beszéltünk egymással, eléggé eltávolodtunk. Így jár az ember, ha csak kavar valakivel és nem alakul ki mélyebb barátság, de hát ilyen mindenkivel megesik.
Csak bólintok, amikor látom, hogy Moriciával minden rendben van, amint legyőz tovább is állok. Nincs kedvem cseverészni és a küzdelmünkről beszélgetni. Vége van, egyszer nyertem, egyszer veszítettem és kész. Ebből csak annyi jött le számomra, hogy a védekezésem nem az igazi. Még javítanom kell rajta, de idővel tuti jobb lesz.
Amint befejezzük mosolyogva köszönök el mindenkitől és nem várom meg, míg a fiatal, vörös hajú leányzó feldobja a csapatnév ötletet. Távolról még hallom, de nincs kedvem beleszólni, sőt ötletem sincs. Ezt majd a többiek szépen eldöntik, nekem igazából bármi jó.
Úgy tűnik nem vagyok elég gyors, mivel hirtelen megjelenik előttem a srác, aki túl sokat beszél. Azt hiszem Danielnek hívják, amiben rögtön meg is erősít.
Nagyot nyelek, mikor szinte levegővétel nélkül kezd el dumálni nekem. Ugyan első látásra azt mondtam, hogy jó lenne, ha kicsit összebarátkoznék vele, hiszen akkor nem nagyon kellene beszélnem, de most látom, hogy ez talán mégsem a világ legjobb ötlete. Abba bele se gondoltam, hogy kérdezősködni fog, sőt eléggé ijedt tekintettel nézek rá, amikor konkrétan megkér, hogy tanítsam meg az anyanyelvemre.
Kifújom a levegőmet, mielőtt beszélni kezdenék, de azért próbálom visszafogni az izgalmamat, hogy kevésbé dadogjak. Remélem összejön majd.
- Szia, é-én Dani-i-il va-agyok – mosolygok rá és próbálok úgy tenni, mintha tök normálisan tudnék beszélni. – I-igen, Oroszo-országból – bólintok. Arra nem reagálok, hogy kihallotta az akcentusomból, mivel szerintem a dadogásomtól az akcentusomat sem lehet hallani, de mindegy. Ő tudja, biztos csak hallotta a nevem és abból gondolta. Ő legalább nem azzal kezdte az egész beszélgetést, hogy van-e valami közöm Antonin Dolohovhoz.
- Ne-em hi-iszem, ho-gy é-én lennék a megfele-elő e-ember a számodra – rántom meg a vállam és kicsit szomorúan nézek a srácra. Nem tudnám megtanítani oroszul, még ha akarnám sem, mert egyszerűen semmit sem tudnék neki rendesen elmagyarázni.

Az edzőtábor & Chris

made by

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Az edzés & Sidney

Amikor lesétálunk Gillyvel a pályáról, azért átkarolom a vállát. Valahol örülök neki, hogy engedte magát felsegíteni, és úgy tűnik nem szívta mellre a dolgokat véresen komolyan. De azért egy komor mondatot hozzá fűzök még. Nem figyelve különösen arra, hogy Chris vagy Lizzy hallótávon belül vannak-e, vagy hogy ők mit gondolhatnak erről, vagy ebbe bele?
- Egy igazi utcai patkánynak soha ne mond, hogy az. Még ha igaz is. Ha csak nem akarsz egy kést a hátadba. - nem arról van szó, hogy én magamra vettem volna, és megsértődnék. Ami igaz, az igaz. De ahonnan én jöttem, ennél kevesebbért is röpködtek a kések. És nem lehetek mindig Gilli mellett, hogy védjem. Tudnia kell, hogy kibe köthet bele, és kibe nem. Velem szurkálódhat, nem fogom a fejét venni, max megeresztek egy csípős visszavágást. De ez a való életben nem így működik.  De hogy végül feloldjam a komorságot összeborzolom a hercegnőnk csini szőke haját, és elengedem.
- Már majdnem jó, gyakorold még egy kicsit Hercegnő. A megszólításom továbbra is Karvaly, avagy Accipiter Nisus, vagy csak simán Accipiter, esetlegesen Gina. - intézem hozzá vigyorogva, jellegzetesen Pitonosan tagoltan.
A pomponos megjegyzésre csak oldalt döntöm a fejem, és nézek a szőke lányra egy pillanatig. Biztosra veszem, hogy ez egy célzás akart lenni tőle. Végül úgy döntök szándékosan nem a pomponokra reagálok a mondatból. Inkább előbb Chrisre, majd Gillire vigyorgok, és széttárom a kezem.
- Srácok, Srácok! Állj. Ha már mindenképp csapatnevet kell választanunk, akkor mért idétlenkedünk ilyenekkel, mint "Buldogok" vagy "Bivalyok"? Akkor már legyen valami hatásos, és félelem keltő. Így mint a ragadozó világ koronázatlan királyai, valami ragadozómadarat kell választanunk. A négylábúak csak szerencsétlen korcsok. Senki se fél igazán tőlük. Ellenben egy ragadozómadárnál nincs félelmetesebb ellenség. Így lehetnénk teszem azt... Karvalyok, vagy Szirti Sasok, vagy Sólymok, vagy Héják, vagy hmm... Vörös Vércsék... A Karvalyokat említettem már? - és itt le is állítom magam, mielőtt felsorolnám a teljes madárhatározó ragadozó madarakra vonatkozó fejezeteit. A vigyorom azért elárulja, hogy nem vagyok 100%-ig komoly, bár tény, hogy szerintem egy ragadozó madár név sokkal hatásosabb bárminél. Már ha valóban félelmet akarunk kelteni az ellenfeleinkben.
Aztán lényegében elfoglalom a helyem a küzdőtér szélén és figyelem az eseményeket, és a párokat egymás után. Oké egy kicsit zavarnak Chris megjegyzései, amikor a párosok a küzdelem után lejönnek. Leginkább azért mert úgy tűnik fogalma sincs mit mond nekik, és mért. De nem teszem különösebben szóvá.  Noha azt meg kell hagyni nem néztem ki belőle, hogy lehet esélye az edző ellen. Vagy csak az edzőnek van pokoli rossz napja. Ki tudja?
Azért arra amikor Cody támadásban leblokkol kissé aggódó képet vágok. Még sosem láttam ennyire leblokkolni, és hogy ne tudná, mit kezdjen a helyzettel. Amikor meg vele szemben Dany fejbe kólintja saját magát, azzal egy időben látványosan emelem a tekintetem az égre, majd temet az arcomat a tenyerembe. Mint akinek ez a mutatvány fizikai fájdalmat okozott. Igazából ide nem egy pazar képességű edző, hanem minimum egy égi csoda kell.
Ellenben amikor a minden pár végzett és az edző összegez, és elbocsát minket kicsit csalódott vagyok. Mármint legalább valami olyasmire számítottam tőle, hogy mindenkinek egyesével elmondja a hibáit, és hogy miben hova kell fejlődnie. Így kissé hiányérzetem van.
Mindenesetre besétálok a hmm... jobb szó híján hálóhelyre, és az ágyamról kitöltöm Cody kérdőívét. Hmm... alleriga, gyógyszer érzékenység? Vállat vonok, és ráfirkantom, hogy penicillinérzékeny vagyok. Bár így belegondolva eddig ezt nem említettem Codynak, de nem is kérdezte. Valahogy nem volt fontos. A többi dolgon a kérdőívben villámgyorsan túljutok, és odaviszem a srácnak a kérdőívét.
- Jól vagy? Nem nézett ki túl jól, ahogy Dany-vel... tudod... - nézek rá kicsit aggódva, miközben a kezébe adom a lapot.

Nem nagyon hatja meg, hogy Gina milyen nagyszájú az ellenfelével, habár a félelemkeltős kultusz neki is a sajátja, de ez most nem szól többről mint a heccelésről. Amíg nem ő jön Chris ellenében, számolgatja a pontokat egy előre kikészített kemény mappán írkálva. Nem véleményez most senkit, habár alaposan elhúzza a száját, hogy Cody még támadni sem hajlandó. Ennyi erővel tényleg hazaküldhetné az egész csapatot. Meg fogja mutatni annak a puhánynak, hogy mindenkinek rendelt mezt, így ezekkel lesz teljes a csapat. Még az a pompomos kislány is be fog állni, mert szükség lesz rá. A nagy tétmeccset a két megválasztott csapatkapitány vívja. Az edzőn látszik, hogy majd felrobban, amikor Sidney csak egy nyomorult döntetlent tud kiharcolni, holott legyőzhette volna egyszer a szőkeséget. Végül komor ábrázata kisimul, bár nem tudni, mi jár a fejében. Feláll Chris ellen, ám az első lendületes mozdulatnál belenyilal valami a mellkasába, amit talán csak Cody vehet észre az arcán, hiszen a férfi kissé nácis stílusában az is benne van, hogy nem mutatja ki az érzelmeit, csak a mozdulatai vállnak minimálisan lassabbá, de ez nem mentség, nem tudja védeni a támadást, így amikor ő jön, a saját támadása már kiszámítható, így Chris meg tudja védeni a hólyagot. – Szép volt. – Dörmögi a fiú felé elismerően, aki nem tudhatja, hogy sikere csak a komoly egészségügyi problémáknak köszönhető. Ám tulajdonképpen egészen ügyes a fiú, csak el ne bízza magát. – Nos a kapitányok harcától függetlenül Smallwood csapata nyert 58-51-re, így ő lesz az első meccsen Írország ellen a kapitány. Ne feledjétek, az írek ebben a sportban is világsztárokkal teletűzdelve jönnek, úgyhogy mélyvíz. A második meccs lesz majd Norvégia ellen, ott Ollivander a vezető. Végül Mexikó ellen majd meglátjuk. 24 ország csapata jelezte, hogy indul. Az azt jelenti, hogy a csoportmérkőzések során minden csoportból a két legjobb a tizenhatba, plusz néhány csoportharmadik, és onnantól már egyenes kiesés. És most nyomás tusolni, délután folytatjuk. – Oszlatja a tömeget, le kéne kissé dőlnie, hogy lenyugodjon zakatoló szíve, de van most ennél fontosabb dolga is. Sidney mellé lép oda. – Kivéve te Smallwood, velem jössz. – Int a lány felé, hogy az ne is csatlakozhasson a többiekhez, mert sürgős megbeszélnivalójuk van. Ha a lány megindul vele, akkor eltűnnek a másik irányba.

//Határidő: aug 31 éjfél//

️️️️️️

[/color]

Mindig is szerettem futni, így rendesen megörültem, amikor ezzel kezdtünk bemelegítés gyanánt. Nem futottam lassan, de túl gyorsan sem, hiszen nem lenne jó már rögtön az edzés elején kifulladni. Tartogatnom kell az erőmet.
Mikor meghallom Stansson szavait nem örülök meg egyáltalán, mert semmi kedvem ehhez a párbajosdihoz, habár tudnom kellett volna, hogy egy ilyen edzőtáborban párokban is össze fogjuk mérni az erőnket. Figyelmesen hallgatom a beosztást és feltűnően húzom el a számat, amikor meghallom, hogy Morticia Magantival leszek párban. Nem örülök túlságosan annak, hogy egy lányhoz lettem beosztva. Lehet, hogy félénk vagyok és dadogok is, de az Isten szerelmére nem vagyunk egy szinten. Mondjuk az is lehet, hogy amúgy a fekete hajú szépség erősebb annál, mint amilyennek látszik és simán legyűr majd élesben.
Büszkén raktározom el magamban, hogy ilyen rövid időn belül sikerül mindenkinek megjegyeznem a nevét, hiszen amikor idejöttem még nem tudtam egy-két ember kivételével senkiét.
Végig figyelek, míg a többiek vannak és próbálom figyelmen hagyni a Danny nevű srácot, aki a legkellemetlenebb helyzetekben vág be különböző poénokat. Na vele aztán szívesen megküzdöttem volna, de sajnos egy csapatba kerültünk. Teljesen a két véglet vagyunk, most már visszaszívom, hogy itt vele kellene barátkoznom.
Kicsit izgulva várom, hogy végre jöjjön el a mi időnk, ám amikor ránk kerül a sor már megkönnyebbülten lépek Maganti elé. Nem mondok neki semmit a kezdésnél, nem akarok feleslegesen csevegni, így neki is kezdünk. Első körben én támadok. Ügyesen forgatom a rúdat a kezemben. Gyors vagyok és fürge, még magamat is meglepem a saját képességeimmel. Mindig is tudtam, hogy jó vagyok a sportokban, de most kifejezetten duzzad a májam. Ha Fiona itt lenne, akkor biztosan büszkén nézne rám, de nincs itt és most az a lényeg, hogy magamnak bizonyítsak ezzel a versennyel. A számon gonosz mosoly terül szét, amikor sikerül legyőznöm a lányt a támadásban, utolsó tettemként még ki is buktatom, s ha sikerül a földre térítenem, akkor odanyújtom neki a kezem, hogy felhúzhassam.
- Re-emélem, ho-ogy nem ütötted me-eg magad na-a-a-gyon – mosolygok rá, ám a gonoszság eltűnik az arcomról. Direkt suttogok, hogy rajta kívül ne hallja meg senki, hogy egy szót alig tudok kinyögni és hogy mennyire puhány vagyok a látottak ellenére.
A lány kezét elengedve hátrálni kezdek és várom, hogy támadjon. Védekezésben már nem vagyok olyan jó, ami meg is látszik, hiszen a félre ugráláson és a hadonászáson kívül nem sok mindent csinálok, ám próbálom eljátszani, hogy hagyom nyerni. Igazából viszont tényleg olyan béna vagyok, amilyennek tűnik, így az imént szerzett egóm visszakúszik a béka segge alá.

Az edzőtábor & Chris

made by

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Az edzés & Sidney

Amikor Gilly azt emlegeti mennyire borzalmasan néz ki a fényképen csak némán forgatom a szemem. Tudom én hogy hercegnő. Kezdem is megszokni tőle ezt a fajta viselkedést, de valahogy nem tűnik ide valónak. Ez egy edzőtábor, ami elég kemény versenyre készít fel. A versenyen az ellenfeleink aligha lesznek elnézőek, csak mert egy szép szőke hercegnő villantja rájuk a száz wattos mosolyát.
Aztán Codyhoz fordulok. Amikor azt mondja később megbeszéljük, csak némán bólintok felé. Úgy tűnik végül ő is beáll edzeni. Én pedig majd igyekszem vigyázni rá.
A futás alatt végig egy közepesen erős szabályos tempót tartok, a mezőny közepe táján. Se többet se kevesebbet nem adok ki magamból, mint amennyit muszáj. Messze még a nap vége. Nem most kell mindenkit megvernem sprintben. Ezzel még ráérek.
Sajnos Cody az ellenfél csapatba kerül, de szerencsére nem velem osztja össze az edző. Nem vagyok benne biztos, hogy ellene is olyan hatékony lennék, mint az idegenek ellen. Valahogy túlságosan megszoktam. És túlságosan ragaszkodom ehhez a megszokáshoz, semmint hogy ellenfélként tekintsek rá.
Na nem mintha a Gilly ilyen szempontból jobb lenne. Valahogy nem nézem ki belőle, hogy 10 másodpercnél tovább lenne esélye állva maradni bárki ellen is... na jó, talán a lepcses szájú aszem Dany nevű srácot még meglephetné. Remélem nem miatta vesztünk, mert nem veszi komolyan magát, mert akkor én verem el, de nagyon.
Állom az edző szigorú pillantását, sőt szinte szemtelen, már-már kihívó arccal nézek vissza.
- Ez most komoly? Azt hittem legalább olyan ellenfelem lesz, aki egy kicsit megizzaszt. Bocs Gill, de ez nem olyan, mint amikor az ember rózsaszín pomponokkal ugri-bugrizik.- vezetem át a tekintetem az említett Szőkeségre egy amolyan szánakozó, bocsánatkérő mosollyal.
- Gyorstalpaló kezdő bunyósoknak nulladik lecke. Tartsd fenn a kezeid, és védd a gyenge pontokat, mint fej, torok, gyomorszáj, térd, és könyök hajlatok. Ha esel, tompíts, de soha ne maradj földön akármennyire is fáj. Nyugi, kíméletes leszek, és igyekszem majd nem annyira átrendezni a csini pofid, hogy a nővérkéd se ismerjen meg. - villantok egy szemtelen mosolyt, most Lizzy felé.
- Na, jó háromra kezdünk. Felkészültél? - nézek Gillyre kicsit komolyabban, bár azért a tanácsokat komolyan gondoltam. Nem árt, ha szegény lánynak is adok némi előnyt, vagy legalábbis minimális esélyt, hogy védje magát. Oké, lehet gyors, ügyes, talán még elég erős is, jó állóképességgel, de taktika, és verekedésben szerzett keserű tapasztalatok nélkül nem sokat ér. Itt pedig test, test elleni küzdelem lesz. A támadónak át kell jutni a védőn. Ez egy kisebb-nagyobb verekedés nélkül nem nagyon megy. Az edző pedig azt mondta, hogy minden aljas trükk ér. Legalábbis lényegében. Szórakozottan megpörgetem magam körül a földről felkapott botot, mintha csak egy mazsorett csoport tagja lennék.
- Egy. Kettő. Három!
Megugrok a Szöszike felé, aki időközben elfoglalta a védekező helyet. Csak, hogy gyorsan visszakozzak is támadásban. Néha felé lendülök, rápróbálok egy-egy valójában nem igazi, erőtlen támadásra, hol innen, hol onnan, csak hogy aztán gyorsan húzódjak vissza. Kívülről talán olyan ez, mint valami macska-egér játék. Elég egyértelmű, hogy csak kóstolgatom a szőkeséget, csak felmérem mennyire gyors, erős, mire hogyan reagál. Ezek még mesze nem valódi támadások. Végül amikor elunom a játszadozást megindítok egy-két komolyabb támadást is, immár a határozott céllal hogy pontot tegyek a dolog végére. Természetesen a fent említett taktikai gyenge pontokat megpróbálva kihasználni mint a gyomorszáj vagy térdhajlatok, így inkább taktikai, és gyorsaságra semmint erőfölényre építő taktikát választok, hisz Gilly közel olyan fizikumú mint én.
Amikor cserélünk, akkor igazából csak annyit mozgok, amennyit kell. Ha Gilly mozdul, akkor ellen mozdulatot teszek, éppen csak annyira erőteljesen, és határozottan, hogy ne közelíthessen a hólyag felé. Egy darabig nem élek semmiféle aljas trükkel, gáncsolással, egyébbel. Egyszerűen csak kellő határozottsággal igyekszem blokkolni a Szöszke próbálkozásait. Végül persze amikor ezt is elunom, akkor a legjobb védekezés a támadás elven egy hirtelen mozdulattal  megpróbálok ráfogni a botra, és kicsavarni a kezéből a szándékkal, hogy ha sikerül akkor a földre küldjem az ellenfelem, lezárva ezzel a menetet. Elvégre egy harcképtelen földön fekvő ellenféllel nincs gond. Legalábbis, ha sikerrel járok, és ha a földön marad az ellenfél, amíg le nem jár az idő.
Végül, ahogy leperegnek az utolsó másodpercek is kezet nyújtok Gilly felé. Ha elesett, és a földön van, úgy felhúzom a kezemmel, persze csak ha elfogadja. Ha nem sikerült teljesen végig vinni a dolgot, úgy csak simán kezet nyújtok.
- Sokkal rosszabbra számítottam tőled. Már majdnem tűrhető volt. Béke? - ezt tőlem határozottan veheti a Szőkeség bóknak. Örök törvény, hogy versenyben nincs barátság, de azért szeretném, ha azon kívül barátok maradnánk. Akármilyen hülye nagy néha a pofám. Egyébként tényleg meglepett, amikor egyszer sikerült úgy eltalálnia, hogy felrepedt az ajkam. Na meg én is szereztem sejtésem szerint majdnem annyi kék foltot, mint Gilly. Szerencsére rég megtanultam, hogy ne foglalkozzak efféle semmiségekkel.
Most csak megállok a pálya mellett a többiekkel, és figyelem a következő párosokat. Az arckifejezésem, és néha lendületes olaszos karmozdulataim viszont árulkodnak róla, hogy igen is taktikai szemmel nézem a többiek próbálkozásait. A jól sikerült manőverekre csak bólintok, egy-egy elhibázott mozdulatra pedig fájdalmas fintorokkal, és széttárt karokkal reagálok. Háát kíváncsi vagyok, mit hoz ki végső értékelésnek ebből az edző…

Nem igazán izgatja, hogy ki milyennek tartja magát az újság alapján, csupán szemléltetésül mutatta meg, hogy míg nekik még teljesen hihetetlen, de a nagyvilágban már komoly készülődés van a versenyre, minden varázsújság erről ír, a csapatok pedig kőkemény edzésben vannak. Természetesen olyan csapatok is akadnak, akik teljesen esélytelenek, ezért csak mókából mennek oda, hogy kimozduljanak a saját országukból, s olyanok is, akik még Stansson edzőnél is önhittebbek, ezért úgy vélik, nincs szükség komoly felkészülésre. A férfi végigjáratja tekintetét a válogatotton, s a két ideiglenesen kinevezett csapatkapitányra vár, hogy azok megnevezzék a csapatukat, s ő maga a páratlanokhoz áll be.
- Rendben, akkor legyünk így. Aki ezt a felkészülési meccset megnyeri, az lesz majd a csapatkapitány az első meccsen. A másodikon majd meglátjuk, ez még sok mindentől függ, lehet, hogy komoly pofont kapunk már az elején, így útközben ilyen téren is improvizálni kell. – Ugyan meg fog nevezni egy vezetőt, de mi van, ha az általa kinézett kapitány a bukásba vezeti a csapatot? Hiszen ő maga nem lehet a pályán, csak a szélről instruálhat, és ha kicsúszik az egyik lány kezéből az irányítás, akkor komoly bajok lehetnek. Egyenlőre az említett módon felállítja a pályát, nyolc kihegyezett, fémvégű karót készít be, majd fellógatja a teli sárkányhólyagokat. – Nem éles meccs lesz, hanem páronként küzdünk meg, addig a többiek majd figyelnek, hogy kielemezhessük a taktikai bénázásokat. – Int a nyársak felé, amelyek a földre vannak szépen sorban kirakosgatva. Elég őskori a játék, vélhetően most a sima támadást és védekezést fogják gyakorolni párokban, és Stansson pár szóban összefoglalja, hogy először az egyik támad a nyárssal, a másik pedig puszta kézzel megpróbálja védeni a területet, gáncsolás, és bármilyen egyéb alantas eszköz megengedett, hogy ne engedjék kilyukasztani a hólyagot. Egy perces támadások vannak, kérdés, hogy a támadó, vagy a védő jár sikerrel. A sérülés persze benne van a pakliban.
- Az első Acceptier Olivander ellen. – Utóbbi esetben Gillyre mutat, beküldve őket a pályára. Ha Gina támadott, akkor helycsere, és Gilly jön majd, a többiek pedig hasonló szisztémával. – Dolohov Maganti ellen. Majd én jövök Graves ellenében. Aztán Armstrong Paisley ellen. Végül a másik Olivander Smallwood ellen. Pontozni fogom a sikerességnek a mértékét is, remélhetőleg nem lesz döntetlen a vége. – Fonja karba a kezét, és szigorú tekintetével Acceptiernek biccent.

//Határidő augusztus 19

A kockadobásokat a kockadobások fórumában, méghozzá két dobás legyen, mindkettő 10 oldalú kockával, egy a támadásra, egy a védekezésre, az alábbi módosítókat kapja, aki kap:

Sidney +1
Gina +1
Morticia +2
Stansson +3

A módosítók csak egyszer élnek, tehát nem lehet a támadásra és a védekezésre is felhasználni! Nem lehet 10 fölé menni a dobásssal és a módosítóval sem, tehát 10-10 esetén döntetlen. Ha valaki 1-et dob, automatikusan vesztett módosítóktól függetlenül. Ha valaki 10-et dob, automatikusan nyer a módosítóktól függetlenül. Ha mindkettő 1-et vagy 10-et dob, akkor egyikük dobása sem számít majd a végső elszámolásnál.//

️️️️️️

[/color]

A parányi jókedvem is elszáll, amikor az edző szerencsétlennek nevez és nem oszt ki rám semmilyen feladatot. Mondjuk én nem adok hangot a nemtetszésemnek, mint a tőlem fiatalabb Lizzy, pedig szívesen megtenném. Anyira szeretnék már kitörni, de egyszerűen nem megy. Annyi új arc van körülöttem, hogy félek képtelen leszek legyőzni előttük a magam démonjait még egy ideig, s így a dadogásom sem fog szűnni. Ez az oka annak, hogy jobbnak tartom, ha csendben maradok és figyelem az eseményeket. Kissé elmosolyodom a testvérpáron és a fejem is elfordítom a másik irányba, amikor az edzővel beszélnek. Az addig oké, hogy nagyon szigorú a krapek, de nyilván a legtöbbet fogja kihozni belőlünk, így nem tartok semmitől. Jobb, ha kussolok szerintem, sőt az mindenkinek jobb. Nem akarom, hogy árgus szemekkel nézzenek rám, amikor megszólalok, hogy mégis mit keresek itt.
A hugrás srác, akinek még mindig nem tudom a nevét változatlanul cseverészik, amikor nagyon nem kellene. Tényleg nem tudja befogni két percre vagy csak megjátsza magát? Mondjuk sikerül megkívántatnia velem a kávét, de inkább nem szólok semmit. Ha most meginnék egy csészével a forró lötty után nem lenne éppen a legjobb edzeni.
Sidney csapatába kerülök, miután futottunk. Azon egy percig sem csodálkoztam, hogy egyikük sem választott be elsőnek, hiszen nem igazán ismerjük egymást és már Mr. Stansson által szerencsétlennek lettem nevezve. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy sokkal jobban örülök annak, hogy Sidney csapatába kerültem, hiszen nem tudom, hogy Lizzy milyen lehet. Több okból is tartottam attól, hogy ő választ be, hiszen már az előbb nekiállt az edzőnek és jóval fiatalabb is nálam, ám ez nem zárja ki azt, hogy jó vezető. Ezt nem tudhatom még.
Szépen lassan odasétálok a csapatomhoz és csak ekkor esik le, hogy Sidney az egyetlen lány köztünk és a nagyszájú fiú is itt van. Mindenesetre erősnek gondolom magunkat és csak ez a lényeg.

Az edzőtábor & Chris

made by

♫ Zene ♫ ️️️️️️️️️

Az edzés & Sidney